[Küldetés] Cirkuszi hajcihő

Most, hogy minden és mindenki indulásra kész, el is hagyom a sátrat, amilyen gyorsan lehet, mert nincs sok idő arra, hogy itt tébláboljunk, ha nem muszáj. Utam egy hatalmas mezőn vezet át, ami tele van nagyra nőtt kukoricákkal, és olyannyira ellepnek, hogy semmit sem látok tőlük, de amint végre kiérek onnan, már minden sokkal átláthatóbbá válik. Azonban az utam még nem ér itt végett, mert amiért egy erdővel találom szembe magam, mivel ezek a fák, amik itt találhatóak teljesen használhatatlanok a tartóoszlop helyettesítéséhez, így megyek tovább előre. Ahogy megyek, előre egy hatalmas szakadékkal találom szembe magamat. De a szakadék, amit egy híd szel át nincs egyedül, ugyanis egy gyönyörű lány áll az egyik tartóoszlopnál, és amint észrevesz, minket felegyenesedik, és mélyen meghajol előttünk, mintha valami fontos személyek lennénk számára. Végig nézem a lányt és olyan érzés fog el, mintha a Piroska és a farkasból csöppent volna oda elénk Piroska, erre a piros köpenyéből asszociálok erre. Egyszer csak, mint derült égből villámcsapás elkezd beszélni. Elsőre kicsit zavaró volt, de hamar megszoktam, bár az utolsó kijelentése, arról hogy banditák vagyunk kicsit meglepett. Nos, ez talán helytálló is, mert néhányan még a kezdő felszerelésünkben vagyunk, amik nem éppen a legdizájnosabb darabok. De Spirit rögtön meg is nyugtatja, hogy nem vagyunk banditák, és látszólag a lány ettől megkönnyebbül. Majd a hídra pillantok, amit nem kellett volna, mert amint megtörtént valami hatalmába kerít, nem tudom, hogy mi, de azt igen, hogy egy pillanatra minden kiesik, és arra leszek figyelmes, hogy térdre roskadva nézek előre.
- Hiányzol, Zacharie! –kiáltom a barátom nevét, akit még hónapokkal a játék kezdetekor veszítettem el. A fájdalom, az űr, amit próbálok a mai napid is elfelejteni, amit legjobb barátom elvesztése okozott, most ismét előjött. Nem tudom, hogy mi történt volna ezután, ha a kis „Piroska” nem ragadja meg a vállam és ránt vissza a valóságba. Ekkor magamhoz térek, és felé fordulva átölelem, majd halkan a füleibe súgom; - Köszönöm. –azután elengedem és ismét a hidat vizslatom, amibe már csak a lélek is hálni jár. Látszik rajta, hogy az átjutás, nem is már a megközelítése is veszélyes. Az is megfordul a fejemben, hogy talán átugorjuk egy hatalmas nekifutással, de az ötlet veszélyessége miatt egyből el is vetem. Amíg ezen töprengek, azt veszem észre, hogy Sprit megint eltűnt egy szó nélkül, vagy ha szólt azt én nem hallottam. De nem sokára visszatért, mint aki egy győztes hadjáratból tért volna haza. Ekkor szembesülök az ő ötletével, ami nem is volt olyan rossz. Ugyanis elment az erdőbe és, amit az igazgatótól kaptunk baltákat, arra használta, hogy léceket vágjon a hídhoz, bár Incubus eléggé kételkedve fogadja az ötletet.

[off]És ezzel le tudva a fogadás amit Neuro-tól kaptam.[/off]

Ideje volt már megnyugodnom, és kicsit furcsán is éreztem magam, de mostanra minden rendben van. Bocsánatot kérek Natalia-tól, hogy ha nagyon ráijesztettem az előbbi érzelmi kitörésemmel. Ez után rápillantok Spirit munkájára és látom, hogy eléggé szépen megoldotta a problémánkat, a híd már készen áll arra, hogy átkelhessünk rajta. Bár azért óvatosan, mert még így is nagyon inog az egész szerkezet, de így már közelebb kerültünk a célunkhoz. Már csak át kell jutnunk rajta, hogy elérjük az erdőt, ahol az oszlopnak való fákat találjuk meg. Sikeresen átjutunk rajta és ez Spirit-nek az érdeme, meg is veregetem vállait a szép munka jutalmaképp, de valahogy még most is átkozom magam, hogy nem segítettem neki, és helyette egy régi emléken siránkoztam, ami mondhatni, már eszembe sem szabadott volna jutnia. Ahogy így őrlődök Nathalia meg szólal, és valami olyasmit magyaráz, hogy ő a nagymamájához, készülődik, hogy meglátogassa, és némi ennivalót vigyen neki. Csak fél egyedül menni, hogy nehogy farkasok, vagy banditák megtámadják. Már biztos, hogy ez a lány a Piroska és farkasból, Piroska. De végig gondolva a kérését, elgondolkozok rajta, bár figyelembe kell, vegyem a jelenlegi küldetésünket is. Valahogy sehogy sem tudok dönteni. Ekkor Incubus megy oda hozzá, és felajánl neki egy lehetőséget, ami nekem is nagyon tetszik, mert ezzel talán tudunk segíteni a lánynak, de ha nem akkor is van egy ötletem, amit meg osztok Incubus-sal, és a többiekkel.
- Incubus, tetszik az ötleted. De nekem is van egy. –persze ezt csak akkor ezt csak akkor vetem fel, ha a lánnyal nem egy irányba mennénk. – Mi lenne, ha két csoportra oszlanánk. Nem tudom, hogy még mire képesek ezek a szuper fejszék, de Spirit eléggé pöpec deszkákat fabrikált velük. És talán két ember, egy fát talán ki tud vágni, addig a másik kettő pedig elkíséri Nathalia-chan-t, a nagymamájához. –ez lenne az én ötletem, de mondom ezt csak akkor érdemes figyelembe venni, ha a lány és mi külön irányba haladnánk tovább.

[off]Spirit kérelmezte a karaktere halálát, Kiyo pedig napok óta nem jelentkezik, ezért mindkettőjüket kénytelen vagyok kizárni a küldetésből. Amennyiben Kiyo aktív játékos marad a küldetésen kívül, 50 arany megvonásban részesítem. A továbbiakban szigorúan betartom a 3 nap időkorlátot és bízom benne, hogy a kitartó két tagnak, Bornisnak és Incubusnak nem szegte játékkedvét az újabb játékostársak kiesése. Innentől kezdve kezdetét veszi a módosított kaland, amit nem szeretnék sokáig húzni ebben a kaotikus, 2 hónapja húzódó kalandban. [/off]

Natalia elgondolkodva szemléli Incubus térképét és bejelöli azon a nagymamájához vezető útvonalat. Kis kerülőt kellene tennetek ahhoz, hogy elkísérjétek a lányt, de legalább nem az ellenkező irányba kellene haladnotok. A lányka meghallgatja mindkét fiú mondandóját, majd mielőtt szólhatna Spirit bólogatni kezd Dante (Bornis) ötletét hallva. Felajánlja, hogy ő és Kiyo előremennek a fáért, Dante és Incubus pedig kísérjék el Nataliát. Amint pedig elérik a nagymama házát, a két fiú is társaik után eredhetnek, hogy segítsenek a fát visszavinni a cirkuszhoz.
Ketté válik tehát a csapat, s ti Nataliával hármasban folytatjátok tovább a kis kerülőutatokat. Azonban nem telik bele fél órába és a lány félelme beigazolódni látszik. Egy farkashordával találjátok szembe magatokat, a falka pontos létszámát azonban egyelőre nem tudjátok. Annyi bizonyos, hogy 3 kisebb és 1 nagyobb ezüstprémes farkas közeledik felétek az erdő sűrűjéből kilépve vicsorgó fogsorokat villantva felétek. Natalia felsikolt rémületében és kését szorongatva mögétek bújik.

A harc menete:
A küzdelem során mindketten rendelkeztek úgynevezett cselekvéspontokkal. Jelen esetben mindketten körönként 1.5 ponttal rendelkeztek, Natalia 0.5 ponttal. A pontokat az alábbi cselekvésekre oszthatjátok el:
0.25: potiivászat/kristályhasználat.
1: képességhasználat
1: switch (csere csapattárssal - értsd: ha valaki cserét kér, akkor csak úgy segíthetsz neki, hogy switchre költesz 1 pontot)
0.5: szimpla támadás
0.5: mozgás (jelen esetben ha meg akarjátok közelíteni a Raihikiket, vagy el akartok távolodni tőlük)

A fegyverkezelésetek az, ami eldönti, hogy kellően ügyesek vagytok-e ahhoz, hogy eltaláljátok a farkasokat. A célszám a kis farkasok esetén 3, nagy farkas esetén 4. Ha 6-os kockával dobott érték+fegyverkezelés pontérték összege egyenlő, vagy nagyobb a célszámoknál, abban az esetben sikeresen eltaláljátok az ellenfeleteket. Kérlek benneteket, hogy minden kör elején dobjatok először annyit a 6-os kockával, ahányszor támadásra akartok majd költeni cselekvéspontot, és a dobott értékek alapján írjátok meg a postotokat. (Értelemszerűen, ha a kidobott érték+fegyverkezelés nem haladja meg a célszámot, akkor azt írjátok, hogy luftot ütöttetek, ki tudott térni a farkas előletek. Kellő pontszám esetén pedig eltaláljátok és sebzitek az erő értéketeknek megfelelően. Farkasoknak nincs páncélja, mint ahogyan Nataliának sincs.

Sorrend: Bornis, Incubus, nagy farkas, 3 kis farkas, Natalia

Kérdés esetén igyekszem minél hamarabb válaszolni, PM-ben elérhettek.

A leányzó nagyban nézegeti a térképet amit azon célból vettem elő, hogy megtudjuk merre is kell haladnia. Kiderült miszerint egy kis kitérő lenne mindössze. Türelmesen meghallgatta az én és Dante(Bornis) javaslatait. A kis csapatunk ezek után Dante ötletét követve kettévált mégpedig oly módon hogy Spirit és Kyo mennek a fáért. A fennmaradó két fő akik nem lehetnem mások mint én és Dante kísérjük el Nathaliat a nagymamájához. Igaz kicsit megoszlott a csapat. Nem bírtam volna ki ha helyettem mondjuk Spirit jött volna. Ő úgyis mindent elront. Kivételesen a hídnál gyorsan kapcsolt ami miatt adnék neki egy piros pontot.

Csapatunk tehát kettévált és elindultunk a nagymama felé. Indulásunk után ismét elfogott az előbbi érzés. Nassolnék egy kicsit. Ezért hát ismételten elkezdtem vergődni a földön hogy valaki adjon egy kis pisztáciás fagylaltot. Ekkor ismételten az eszembe jutott, hogy most más elfoglaltságom van. Majd megjutalmazom magam egy fagyival ha vége a küldetésnek - mondtam magamban. Nem telt el sok idő a nyafogásom után máris bekövetkezett az amitől Nathaia félt. Farkasok támadtak ránk. Pontosan 3 kisebb és egy nagyobb példány. Valószínű a nagy a vezetőjük. Kardot rántottam miután Dante is. Ekkor a leányzó mögénk a bátor jelentkezők mögé bújt.

Dante meg is indította első támadását. Közben én ott maradtam Nathalia mellett nehogy valami vadállat oldalról meg tudja támadni. Társam felajánlotta a leányzó védelmét amit el is fogadok így minden erőmmel azon lehetek, hogy elintézzem a farkasokat. Legalábbis annyit amennyit tudok. Ezt eldöntöttük - mondom társamnak és fel is veszem a szokásos támadó testtartásomat. Behajított térddel kardot megforgatva a kezembe indulok neki első célpontomnak. Remélve, hogy gyorsabb vagyok mint az egyik kis farkas( kis farkas1) amit a társam is támadott akkor két vágást ejtenék rajta ami egy x-hez hasonlítana. Viszont ha végzett a célpontommal a társam akkor a következőt választom ki (kis farkas2) amit ugyan ezen a módon támadnék meg.

Olyannyira sikeresek voltak eddigi támadásaitok, hogy az egyik kis farkast már le is győztétek Incubus második vágásával - ő pixeljeire hullva eltűnik, ahogy életcsíkja a nullára zuhan - a másik kis farkas életpontja pedig a felére csökken. Ez utóbbi mob (farkas 2) meghunyászkodva hátrálni kezd, ahoz, hogy őt meg tudjátok ismét közelíteni, a megnőtt távolság miatt plusz 0.5 cselekvéspontot kell költenetek a megközelítésére.
Nem kell azonban szaladgálni a harmadik kis farkas és a nagy farkas után. A nagyobbik Incubust támadja (mivel ő nem hátrált) a kisebbik pedig Dantet. A nagyobbik lomhább dög csak egyszer támad, a fürgébbik kicsi pedig mozgásra is költ, hogy elérhesse a távolabbi ellenfelet (Dante). Mindkét mob támadásra nyitja vérszomjas pofáját és karjaitokba marnak. A nagy farkas 4-et sebez, a kicsi pedig 3-mat. Nem lesz azonban nyugtotok, mert egy újabb kis farkas tűnik fel a hárahúzódó farkas 2 mögött.

Mivel mindkettőtök kitartása 1-es, ezért a farkasok harapásai minden esetben betalálnak. A lányt viszont sikeresen véditek, ő egyelőre nem is avatkozik bele a harcba, csak hátrál pár lépést (0.5 pontját mozgásra költötte).

Annyit kérnék még, hogy a következő körtől vezessétek majd //-jel között, hogy mennyi páncélotok és életpontotok maradt!

Incubus támadása után az egyik farkas meghal, a másik pedig elveszti a fele életét. Így már csak három farkassal van dolgunk, de ha pontosítani akarok, akkor kettő és fél. Azonban az egyik, amelyiknek levettem a fele életét hátrébb kullog, de a másik kettő, akiknek még megvan, a teljes életük ránk támadnak. A nagyobbik Incubus-t támadja, és kicsi pedig engem. Mikor oda ér elém, egyből belém is mar, ezzel teljesen leveszi a páncélomat, és még sikerül is megsebeznie. Ennek már fele sem tréfa, gondolom magamban. Miután a farkas belém harap, Nathalia hátrébb lép néhány lépést, hogy biztonságos távolságban legyen a farkasoktól. Mivel nem akarok még több találatot elszenvedni, ezért visszatámadok a farkasra. Eszembe jut, hogy egy csapásommal sikerült levennem a fél életét, és remélhetőleg az előttem állóét és sikerül ilyen mód megölnöm, így kardommal először egy alulról érkező függőleges vágást végzek, majd a törzsén vízszintesen végig vágom a kardomat. Ezután visszahátrálok Nathalia-hez, majd odaszólok Incubus-nak.
- Incubus, amikor teheted, gyere hátrébb, hogy ne legyen akkora távolság közöttünk. –kiáltom neki, majd a lányhoz intézek pár szót. – Ha távol kerülsz tőlünk, akkor nem tudunk megvédeni, maradj mellettem én, megvédelek. –mondom egy gyengéd mosollyal az arcomon. Közben figyelem, hogy Incubus, meghallgatja e, amit mondtam, vagy ott küzd a farkassal. Még figyelembe kell venni, azt, hogy egy újabb farkas érkezett, és még ki tudja, hogy hányan leselkednek ránk. Mert ha többen is vannak, akkor valamit sürgősen ki kell, találjak, mert az én és társam élete sem végtelen, előbb utóbb el fog fogyni. Így magam előtt tartom a fegyverem, hátha újabb támadás érne, hogy talán hárítani tudjam azt.

//mivel csak kétszer támadtam, ezért a harmadik cselekedet pontomat felhasználtam a mozgásra.
Életem: [14]
Páncélom: [0]//

Dante megölte az előtte álló kis farkast és Incubusnak is sikerül kiszabadulnia a nagy farkas szorításából. Ráadásul olyan hatékony volt a tripla támadása, hogy a pixeljeire szaggatja a dögöt. Ám érdekes dolgot vehetnek észre, amint a csillogás alábbhagy, ugyanis egy nagymama alakja kezd kirajzolódnia az iménti nagy farkas helyén.
- Nagyi! - Sikít fel Natalia és az öreglányhoz rohan. Óvatlanságáért fizetnie kell, saját testével védheti meg nagymamáját. A megsebzett kis farkas ugyanis rájuk támad és komoly sebet ejt a lánykán. Az újonnan megjelenő farkas közben Incubusra ront és 3 pontértéknyit sebez a fiún, mikor megmarja annak combját. De ha mindez nem lenne elég, újabb váratlan vendégeitek érkeznek: két kis farkas társaságában egy piros indikátoros férfi jelenik meg. Ruhája rongyokból és szőrmékből van összevarrva, mosdatlan, szőrös, akárcsak egy ősember, kezében pedig hatalmas buzogányos botot tart.
- Mit tettetek a farkasaimmal? Álnok gazfickók, megfizettek azért, mert az erdő gyermekeit pusztítjátok! - mérgelődik az önjelölt greenpeaces, majd nektek ereszti a két farkast, ő maga pedig erős koncentrációba kezd, minden bizonnyal speciális képességét igyekszik aktiválni.

A kis farkast sikerül legyőznöm és közben Incubus is végez a nagy farkassal. Eztán minden úgy látszik, hogy rendben van minden, még egy idős néni is feltűnik, akiről később kiderül, hogy ő Nathalia nagymamamája, akihez éppen kísérjük a lányt. Az örömteli találkozás nem tart sokáig, mert, amit nemrég megsebeztünk farkas, beleharap a kis Piroskánkba. Mielőtt bármit is tudnék tenni, a rengetegből egy férfi lép elő, eléggé vad megjelenéssel. Ahogy jobban szemügyre veszem, látom, hogy indikátor színe eltér a miénktől, vagyis piros, mint új társunk ruhája. De nem jön egyedül, mellette van újabb két kis segítője, akik végül ránk támadnak. Hogy ne legyek távol az ellenségtől, oda megyek Nathalia-ékhez, és az ott lábatlankodó farkason egy vágást ejtek az oldalán, majd beállok védekezni, hogy védhessem őket. Közben a vadember kinézetű férfi elkezd koncentrálni.

//Életem: [14]
Páncélom: [0]//