[Küldetés] Cirkuszi hajcihő

Résztvevők: Kimiko, Spirit, Incobus, Bornis

Küldetés:
Torubana város mellé tévedtek, ahol is egy óriási cirkuszi sátorra lesztek figyelmesek. A sátor felett a küldetéslehetőséget jelző sárga felkiálítójel látszik már messziről is, és persze a térképetek is jelöli, ha a közelben jártok. Írjátok le, hogy keveredtek el a helyszínre, illetve hogy érdekel-e benneteket a küldetés. Ha igen, akkor a sátorhoz érve a porondmestert keressétek az artisták és súlyemelők társaságában!

Határidő: 2 nap/fő
Reagsorrend nincs, de egy körben egyszer írjatok!

Fokozottan felhívnám a figyelmet arra, mivel kezdők vagytok még itt, hogy feltételes módot előszeretettel használjátok, és ne írjátok meg előre, hogy a másik karakter mit csinál. Chaten, PÜ-ben konzultálhattok majd egymással, ha valami nem tiszta, akkor pedig írjatok nekem is Kockával csak én dobok!

Jó szórakozást kívánok!

Egy újabb nap vette kezdetét a játékban. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy mi lehetet a testemmel a valódi világban, de az, hogy a játékban még életben voltam, azt bizonyította, hogy még ténylegesen életben vagyok. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna a kinti világra, de ez segítet abban, hogy ne felejtsem el a célom, hogy kijussak abból a gyilkos játékból. Ahogy felkeltem az ágyból, a szokásos nyújtás gyakorlatokat elvégeztem, majd készültem a földszintre, hogy reggelizhessek. Sikeresen találtam egy fogadód, ahol a vendéglátás az egyik legjobb volt a játékban. Bár ez nem is csodálni való, hiszen a tulajdonosa egy szállodaigazgató volt. A személyzete, pedig profi szakácsokból és pincérekből álló csapat. Volt egy lány, aki minden reggel, ahogy a lépcső harmadik fokához értem üdvözölt, és ez az akkori nap sem volt másképpen.
- Jó reggelt Bornis~! –ugrott elém és köszöntött a szokásos módon, egy széles vigyorral az arcán. Amúgy a lány velem egykorú lehetett, aki egy német középiskolában tanult.
- Jó reggelt Annei. –és megsimogattam a fejét. – Mi a mai ajánlat?
- Mit szolnál egy kiadós angol reggelihez?
- Inkább kihagynám, nem nagyon szeretem, inkább legyen valami kínai.
Annie-t kicsit meglepte a választásom, mert ő volt az első ember, akinek beszéltem magamról, így arról is tudott, hogy félig angol vagyok, és ez volt a kiváltó oka annak, hogy meglepődött. Visszaemlékezve még gyerekkoromban sem ettem meg az angol ételeket. Bár ha egy normális ember végig nézné rá is jött, hogy miért. A reggeli végeztével elindultam a szokásos reggeli sétámra. Ekkor egy párost hallottam meg, hogy épp arról beszéltek, miképpen léptek szintet. Ekkor ránéztem az adatlapomra és csüggedten néztem azt, mivel a szintnél egy 1-es szám állt. Így gondolkodni kezdtem, hogy tényleg el kellene kezdeni a küldetéskeresést. Visszaemlékeztem, hogy a BETA idején milyen küldetéseket vittem. Egy rangsort felállítottam, hogy melyek adják a legjobb értékeket, majd azok alapján elkezdtem keresgélni. A legjobbal kezdtem és úgy haladtam lejjebb, de ahogy a listáról egyre fogytak a küldetések én úgy lombozódtam le. Végül elérkeztem ahhoz, hogy egy Torubana város közelében lévő küldetésre esett a választás. Akárhogy is vájkáltam az emlékeimben sehogy sem jutott eszembe, hogy mi is volt az ottani küldetés. Így elindultam arra fele. Amint a várost is elhagytam egy hatalmas sátorral találtam szembe magam. És akkor néhány dolog eszembe jutott, többek között, az hogy kinél is kell felvenni a küldetést és hol. Belépek a sátorba és a porondmester irányába megyek. De hamar rá kell jöjjek, hogy nem csak én voltam az egyetlen aki innen akart küldetést felvenni, mivel előttem még ketten ott álltak. De kedvem sem volt ahhoz, hogy újra keresgéljem a megfelelő helyeket. Ahogy közelebb léptem egy ismerős arcot pillantottam meg. Incubus volt az, egy aranyos lány társaságában, mivel Incubus-t már ismertem azelőttről, barátian köszöntöttem. Amikor az ifjú hölgyeményhez értem meghajoltam előtte és bemutatkoztam neki. A lány neve Kimikor volt. Innentől hárman vártunk a küldetés kezdetére, vagyis csak egy ideig, mivel egy újabb ismerős bukkant fel. Spirit volt az, de ahelyett, hogy üdvözölt volna minket Kimiko mögé osont és ráijesztett, ebből gondoltam, hogy ők már korábbról is ismerik egymást. Majd csak ezután jött oda hozzánk üdvözölni, ami kézfogással párosult. Így már négyen voltunk és a küldetést kezdtük is vona.

A porondmester egy magas, jóvágású középkorú férfi, kackiás bajusszal az orra alatt. Küllemével kitűnik az artisták köréből, már csak azért is, mert heves vérmérséklettel irányítja a többieket, plusz nincs a kezében egyetlen tornászeszköz sem. Gondterhelten pillant körbe-körbe, aztán mikor meglát benneteket felderül az arca.
- Áhh, néhány befoghatónak tűnő delikvens! - csapja össze a tenyerét a porondmester - Csak nem a munka miatt jöttetek fiúk-lányok? Elkél a segítség, viszont fizetni sajnos aligha tudok nektek. Ingyen cirkuszjeggyel tudnám honorálni a munkátokat, illetve ha ráakadtok valami különösre a ketrecekben... hát, maradjunk annyiban, hogy a tiétek lehet - vigyorodik el bajsza alatt a befésült hajú langaléta.
Meg sem várja, hogy mit válaszoltok, rögtön az állatok ketrecei felé kezd el benneteket terelni. Amint odaértek, a férfi röviden vázolja a kényes feladatot:
- A zsiráfunk olyan idétlen volt, hogy véletlenül a kiteregetett holmik közül a fejére húzott egy csuklyás köpenyt. Most semmit sem lát szegény pára, és kezd egyre ingerültebbé válni. Meg tudnátok valahogy nyugtatni és ha már sikerül, akkor megpróbálnátok légyszíves leszedni a fejéről a ruhaneműt? - ekkor érkezik meg menütökbe a feladattal kapcsolatos meghívó: itt még van esélyetek visszatáncolni, ha nem való ínyetekre a feladat.

Környezet leírása: A zsiráf egy 10 méter magas, kör alakú, 15 méter átmérőjű ketrecben van. Lakhelyében helyet kapott egy méretes fa, amelynek ágai benyúlnak a mennyezetnél a tér közepébe is. A fa törzsének magassága mintegy 3 méter, tehát nem lehet csak egyszerűen felmászni rá, még a legmagasabb ember sem érné el az alsó ágát sem segítség nélkül. A jószág valóban nem egyre ingerültebb, nem lesz egyszerű dolgotok, ha valamilyen irányba akarjátok terelni. Dolgozzatok össze, beszéljétek meg a stratégiát! Persze csak ha elfoadjátok ezt a kihívást


Reagsorrend nincs, várakozási idő 2 nap/fő

Jelenleg hárman állunk egymás mellett, és közben várok, mint aki valami mennyei mantra leesésében bízna. Ott várunk, hogy a küldetés kezdetét vegye, közben egy újabb ifjú érkezését pillantom meg. Egy átlagos gyereknek tűnik, barna haj, zöld szemek. Ambíciót nem látok benne, de még nem tudni, hogy mit hoz a jövő. Odajön hozzánk és bemutatkozik, de még előtte egy pillantást vet Kimiko-ra, majd mintha kicsit zavarba jönne, majd bemutatkozik.
- Sziasztok! Yurano vagyok! – mosolyog ránk, majd folytatja mondandóját. - Baj, ha veletek tartok? –teszi fel a kérdését.
Nagyon mit erre nem tudok mit mondani, mivel nem csak rajtam áll, hogy jöhet-e vagy sem. De számomra nem volt akadálya a maradásának. De az már egy kicsit zavart, hogy már egy jó ideje itt vagyunk és még nem kaptuk meg a küldetést elfogadó üzenetet. Közben látom, hogy Incubus megindul a porondmesterhez, vélhetően, hogy a küldetést elindítsa.
- Áhh, néhány befoghatónak tűnő delikvens! - csapja össze kezeit majd folytatja. - Csak nem a munka miatt jöttetek fiúk-lányok? Elkél a segítség, viszont fizetni sajnos aligha tudok nektek. Ingyen cirkuszjeggyel tudnám honorálni a munkátokat, illetve ha ráakadtok valami különösre a ketrecekben... hát, maradjunk annyiban, hogy a tiétek lehet. – és egy kaján mosolyt el a bajsza alatt. De még azt sem várja meg, hogy bármelyikünk is válaszoljon, vagy akármilyen megjegyzést fűzzön a dologhoz, csak folytatja mondandóját. Közben elindul az állatok ketrece felé, és inti, hogy kövessük őt. - A zsiráfunk olyan idétlen volt, hogy véletlenül a kiteregetett holmik közül a fejére húzott egy csuklyás köpenyt. Most semmit sem lát szegény pára, és kezd egyre ingerültebbé válni. Meg tudnátok valahogy nyugtatni, és ha már sikerül, akkor megpróbálnátok légyszíves leszedni a fejéről a ruhaneműt? – hallatszik a kérése felénk.
Nem sokára megjelenik egy holo felirat amin két lehetőség jelenik meg. Az egyik, hogy elfogadjuk a küldetést, a másik, hogy visszautasítjuk. Számomra egyértelmű az elfogadás opciója, s közben a többiek is eldöntik, hogy melyiket is választják. Csak az elfogadás után gondolok is bele a küldetésbe. Bár ezzel még ráérek foglalkozni, először inkább a terepet térképezem fel. Körülöttünk ketrecek vannak, és ahol a mi kis zsiráfunk van, egy hatalmas ketrec, aminek a közepén egy néhány méteres fa kacsingat felénk. Bár annak a megmászásának ötletét hamar elvetem, mert az a mutatvány jelenleg lehetetlen számomra, bár az nem tudom, hogy a többieknek is ez e a véleménye. A terepszemle után a zsiráfra pillantok, és azt kell, hogy lássam, hogy az a szegény pára a köpennyel a fején miképpen szenved. Kicsit veszélyek a közelébe férkőzni, mivel a még két méterünkkel sem, tudjuk felülmúlni az ő, durván tíz méterét. Így inkább leülök a földre, és gondolkodóba veszem a helyzetünket. Akárhogy is töröm a fejemet semmi nem jut eszembe.
- Fiúk, van valami ötletetek? A fára nem lehet csak úgy felmászni. –mondja felénk fordulva Kimiko.
Ebből arra kell, hogy következtessek, hogy ő sem tud felmászni csak úgy arra a fára. Ekkor az új fiú szólal fel, akinek hirtelen nem jutott eszembe a neve, de még ahhoz is lusta voltam, hogy a fejemet felemeljem, de szerencsére sikerül emlékezni rá, Yurano.
- Nekem van egy ötletem! Mit szólnátok ahhoz, ha a fa alatt egymásra állnánk, a felső felmászna, és a következő személy felhúzná, aztán meg már menne nekik ketten. Alulra és felülre magas erővel rendelkező személyek kellenek, középre pedig közepesek. Aztán a fáról megpróbálhatnánk valamivel odacsalogatni hozzánk az zsiráfot, majd lehúzni a köpenyt! Na?
Az ötletét gyorsan végig gondolom, nem tűnik rossznak, de valami nem tetszik benne. És ekkor Spirit szólal meg.
- Amúgy meg az utolsó embert, hogy húzzuk fel? Mert addig rendben van, hogy felállunk egymás vállára és folyamatosan felhúzzukegymást, de az utolsót nem biztos, hogy fel tudjuk húzni, mert elég alacsonyan lesz hozzánk képest!... Nekem van egy másik ötletem, aminek az első fázisát Kimikora bíztam és, ha összejön, akkor sokkal könnyebben fel tudunk majd jutni mindannyian.
Meglepő tőle, hogy gondolkozik, bár még nem tudom, hogy mit is kért Kimiko-tól. Így még véleményt sem tudok nyilvánítani. Mivel már szinte mindenkinek van, valamilyen ötlete jobbnak látom nem lemaradni tőlük, és kivenni a részemet a küldetésből. Ekkor eszembe jut valami és felelek a földről, majd leporolom a nadrágomat.
- Nos, Spirit nem tudom, hogy mit eszeltél ki, de amíg nem tudok róla, addig még nem vetem el azt. De, hogy a választások lehetősége gyarapodjon, nekem is lenne egy ötletem. –ekkor egy kis hatásszünetet tartok, amíg a többiek rám nem figyelnek, és mikor már minden szempár rám szegeződik, folytatnám is. – Akkor folytatnám is, ha eredménnyel szeretnénk járni, akkor első feladatunknak azt kéne kitűzni, hogy a zsiráf lenyugodjon. Jelenleg két lehetőség jut eszembe, az egyik, hogy valamilyen nyugtató zenét játszunk neki, vagy étellel csalogatjuk a fejét a föld fele, és mikor kellő magasságba kerül akkor lekapjuk róla a köpenyt. Ez lenne az én ötletem, de azért Spirit és Yurano ötletét is érdemes átgondolni.
Ezután várok, hogy a többiek miképpen döntenek, de közben visszaülők a földre, mert ki tudja, hogy ez még meddig fog tartani.

U.i.: a színem #0099ff

Mielőtt még elindultam a porondmester felé még egy pácienssel bővült a csapatunk. Be is mutatkozott nekünk.(Yurano a neve) Szegény Kimiko ennyi fiú mellett egy küldetésben. Nem lehet könnyű dolga – gondoltam magamban.

Elindultam hát a porondmester felé. Áhh, néhány befoghatónak tűnő delikvens! - csapja össze a tenyerét a porondmester. Ebből egyértelművé vált számomra hogy itt valami turpisság lesz. Nem nagyon érdekelt, ha jól fizet. Mire feleszméltem már ott tartott a mondandójában, hogy ha találunk valami értékeset a ketrecben azt meg lehet tartani. Milyen ketrec? Mi lehet egy ketrecben, ami értékes? –gondoltam magamban. A porondmester meg se várta a reakciónkat máris a feladatunk helyszínére vitt minket. Ekkor döntöttem úgy, hogy kicsit lemaradok a csapattól. A lényeg hogy kicsit messzebb vagyok tőlük illetve hátrébb. Ahogy a ketrec felé invitált mindenkit hangzott el, hogy mi lesz a feladat.
Az elhangzottak alapján egy zsiráf fejéről kell leszedni egy csuklyás köpenyt. Ekkor futott végig bennem egy feltételezés miszerint arra az értékes tárgyra gondolt a porondmester. Amint felvillant a küldetés kezdetét jelző felkérés elfogadtam. Amint odaértünk a ketrechez a következő várt engem és az egész csapatot. Egy nagyon nagy kör alakú ketrec benne a zsiráffal és a fején a köpeny illetve egy körülbelül 2,5-3 méteres fa.
Mire odaértem már nagyban folyt az ötletbörze. Ahogy körbetekintek, látom, hogy az egyik csapattáram a porban ül. Csendben végighallgatom, kinek milyen ötlete van.

- Fiúk, van valami ötletetek? A fára nem lehet csak úgy felmászni. – mondta Kimiko amiben igaza is van, hiszen még az alsó ágát is csak segítséggel lehetne elérni szerintem. Ekkor az ifjú titán, aki csatlakozott hozzánk vetette fel az ötletét Kimiko mondandójára.
Nekem van egy ötletem! - kiáltotta fel. - Mit szólnátok ahhoz, ha a fa alatt egymásra állnánk, a felső felmászna, és a következő személy felhúzná, aztán meg már menne nekik ketten. Alulra és felülre magas erővel rendelkező személyek kellenek, középre pedig közepesek. Aztán a fáról megpróbálhatnánk valamivel odacsalogatni hozzánk az zsiráfot, majd lehúzni a köpenyt! Na? – hangzott el Yurano ötleteként. Ez mind szép és jó, de mire reagáltam volna már más megtette helyettem. Spirit már el is mondta mi ezzel a baj. Az utolsó embert, hogy húzzuk fel? Addig rendben van, hogy felállunk egymás vállára és folyamatosan felhúzzuk egymást, de az utolsót nem biztos, hogy fel tudjuk húzni, mert elég alacsonyan lesz hozzánk képest!
Ezek után maga Spirit is megosztotta az ötletét. Sokat nem mondott. Annyi hangzott el, hogy Kimiko-val beszélt meg valamit, miszerint ha sikerül, akkor könnyebben jutunk fel a fára. Arra senki nem gondolt, hogy van, aki fel se akar menni arra a fára - mondtam magamban. Ekkor pillantottam rá Kimiko-ra a szoknya miatt. Ezek után kelt fel Bornis a földről és leporolta a nadrágját.
– Akkor folytatnám is, ha eredménnyel szeretnénk járni, akkor első feladatunknak azt kéne kitűzni, hogy a zsiráf lenyugodjon. Jelenleg két lehetőség jut eszembe, az egyik, hogy valamilyen nyugtató zenét játszunk neki, vagy étellel csalogatjuk a fejét a föld fele, és mikor kellő magasságba kerül akkor lekapjuk róla a köpenyt. Ez lenne az én ötletem, de azért Spirit és Yurano ötletét is érdemes átgondolni – mondta Bornis és rögvest visszaült a földre. Ez már egy fokkal jobbnak hangzott mivel famászás nincs a terven.

- Nos, akkor én következek- mondtam a többieknek miután megköszörültem a torkomat és kiállok a többiek elé mivel még senki nem ment be a ketrecbe. Ahogy haladok előre Bornis fejét meglököm. Jelezve ezzel, hogy díjazom az ötletét. Akkor bele is kezdenék a mondandómba. Először is a fa megmászás ötlete nem elhanyagolható viszont nem számoltál egy dologgal Yurano – hirtelen Kimiko-ra nézek. Nem gondoltál arra, hogy a leányzón szoknya van. Gondolom Kimiko nem nagyon szeretnél így fára mászni ennyi fiú társaságában. Illetve Spirit-nek is van némi igaza abban, hogy az utolsó illetőt nem tudnánk felhúzni. Kimiko-t viszont nem hagyhatom egyedül - gondoltam magamban. Illetve arra sem gondoltatok, hogy van e olyan illető a kis csapatunkban aki nem akar a fára mászni semmilyen körülmény közepette mint én. Nem vagyok az a típus, aki felmászna egy fára, ha az élete múlna rajta. Az eddigi felvetések közül Bornis ötlete elég logikusnak tűnik. Nem rabolom, tovább a drága időtöket mondom, ami nekem eddig eszembe jutott. Először, tisztában kell lennünk saját képességeinkkel. A fő célunk a köpeny megszerzése. A porondmester nem közölt velünk olyan információt miszerint az állatnak túl kell élnie a küldetést. Bár mivel cirkuszba vagyunk, nem lenne jó, ha meghalna. Rontaná a hírnevemet. Nem lenne előadás és miegyéb. …... Tehát az egyik ötletem. Van egy zsiráf és vagyunk mi öten. Akárhogy is számolom, mi többen vagyunk. Nem kell mást tenni, mint a zsiráfot fölre juttatni valamilyen módón majd a köpenytől megszabadítani és kijutni a ketrecből. A köpeny megszerzését a leggyorsabb karakterre kellene bízni, ha az állat a fölön van, vagy aki éppen nem azzal van elfoglalva, hogy lenn tartsa az állatot. Számos módja van földre teperni a zsiráfot. Egyik megoldás, hogy fájdalmat kell neki okozni miszerint megvágjuk, a lábait majd összeesik. Illetve elkezdünk keresgélni a cirkuszban kötelet, majd ha ez, megvan, akkor összeakasztjuk vele a zsiráf lábait melynek következtében elesik. Esetleg ha a földön van már valamilyen módon, akkor le is lehetne közözni így megkönnyíteni annak a dolgát aki megszabadítja a köpenytől.

Én csak felvázoltam az én ötleteimet. Majd odamegyek Kimiko mellé és megkérdezem mit mondott neki Spirit.

- Mégis mit képzelsz, édes fiam? - Ripakodik rá Incobusra a porondmester, pedig már éppen távozott volna a dolgára - Nem említettem, hogy életben kell-e maradnia az állatnak? Szerinted mi a fontosabb, a köpeny vagy egy mérhetetlenül drága zsiráf? Gondolkozz már józan ésszel! Fájdalmat kell neki okozni, miszerint megvágod a lábait majd összeesik? - teljesen elképed a bajszos férfi és kezd egyre jobban bepöccenni - 1. Ebben a világban nincs fájdalomérzet, ezt te is tudhatnád, ergo a zsiráf aligha esne össze egy térdvágástól. 2. Eszedbe ne jusson még egyszer, hogy bármit is megsebzel a cirkuszban és annak környékén! Különben is, azon nyomban narancssárga indikátoros játékossá válasz, amint egy ártatlant megsebzel a védett területeken kívül. Eszem megáll ember, honnan jöttél, Mordorból? - a porondmester ezután odafordul a többi játékoshoz - Arra kérlek benneteket, hogy figyeljetek oda, mit tesz ez a jótét lélek - utal Incobusra - Nem szeretném, ha bárkinek vagy bárminek baja esne! Trambulin pedig van a sátor melletti raktárban, használjátok nyugodtan, csak maradjon egyben, mert nem olcsó mulatság egy újat beszerezni!
Úgy tűnik a porondmester bír a hallgatózás jártassággal, s ha valóban használni akarjátok a trambulint, az ismertetett helyen megtaláljátok. Minimum két ember kell idehozni, egy ember képtelen lenne elbírni, hacsak nincs súlyemelés jártassága. Közben a zsiráf ide-oda bandukol, és próbálja mindenhez hozzádörgölni a fejét egyre ingerültebben, hátha sikerül leszednie a köpenyt.

A következő körben próbáljuk ki ezt a sorrendet: Kimiko, Bornis, Kiyo, Spirit, Incobus

[off]S akkor a kéréseim felétek:
Könyörögve kérlek benneteket, használjatok egy színt, és az se égesse ki a retinámat. Kellemes, olvasható pasztel színeket alkalmazzatok, mert elmegy a kedvem még az olvasástól is. Ha a másik mond valamit, azt nem kell ugyanazzal a betűszínnel szedneteket, mert csak egy szivárványszínű katyvasz lesz a postotok, amin nemhogy könnyebb, de még nehezebb is kiigazodni. Sőt, ne is másoljátok be a többiek előbbi szövegeit, mert úgyis átugrom őket olvasáskor, mert lényegtelen dolgok, egyszer már felfogtam, köszönöm, nem kell az ismétlés Mindig csak arra reflektáljatok, ami eszetekbe jut vagy cselekvésre késztet az elhangzottak alapján. A feltételes módot egyre ügyesebben használjátok, ezért dicséret jár. [/off]

Ahogy a földön ülök, egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Incubus meglöki a fejemet, nem tudom ezt mire vélni, így inkább csak a legjobbat tudom remélni. Majd ő is előáll egy ötlettel, ami mint ne mondjak az eddigi legrosszabb. Nekem az egészből annyi jön le, hogy a zsiráfot teperjük a földre valami brutális technikával. Bár ez az ötlet nem csak nekem nem tetszik, hanem a cirkusznak az igazgatójának, aki ezt meg is említi, és jól lehordja Incubus-t. Legvégül egy trambulinra tér ki, aminek elmondja a pontos helyét. És ekkor villan be, hogy talán erről beszélt Spirit, hogy ezt kéne Kimiko-nak előkészítenie, de ezt ő csak úgy hallhatta meg, hogy ha kitanulta a hallgatózás készséget. Nos, minden esetre nem mindennapi igazgatóval van dolgunk az biztos. Még mindig a fülemben csengenek a figyelmeztetései. Nem sokára Spirit lép oda hozzám, és közli velem, hogy menjek el vele elhozni a trambulint. Így ismét felkeltem a földről, leporolom a ruhámat és elindulunk, egy raktár helységnek tűnő helységbe. Ahogy meg fordulok, azt veszem észre, hogy Spiritnek hűlt helye van.
~ Merre lehet ez a kölyök? –kérdezem magamban, miközben meg nem állva haladok előre.
Végül elérem a raktárt, ahol a rengeteg kellék közül kell megtalálnom a trambulint, de ez a könnyebbik feladat lenne, mert a cipelés az még hátra van, és Spirit-nek semmi nyoma. De ezzel még ráérek, először találjuk meg a trambulint. Ahogy kutakodok, néhány kacattal találom szembe magam, többek között bohóc orrokkal, parókákkal, de a trambulin sehogy sem akar előkerülni. Ahogy folytatom a kutakodást, egy kisebb csilingelést hallok meg, és amint lepillantok, a lábamhoz egy gyűrűt vélek felfedezni. Azt nem tudom, hogy mit tud, de mivel jól néz, ki elraknám, ha senki sem szólna rám, vagy akadályozna meg abban, hogy a zsebembe landoljon az újdonsült ékszer. Folytatva a keresést végre ráakadok az eszközre, és Spririt is felbukkan. Megragadjuk egy-egy végénél és elindulunk a zsiráfhoz. Amint oda érünk, hatalmas megkönnyebbüléssel rakom le, mert a derekam egy kicsit megsajdult tőle. Ahogy jobbra pillantok azt látom, hogy Kimiko a zsiráf előtt áll.

Spirittel meg lett beszélve, hogy közösen hozzuk el a trambulint, és a jogot is megkaptam, hogy mozgassam őt.
+ ha nem nagy baj, akkor az eredeti postolási sorrendet hozzuk vissza.

Mikor Spirit a trambulinról a fára ugrik, az érkezésének zöreje felkavarja a zsiráfnak az eddig is nem épp túl kedélyes lelkiállapotát, és így el kezd hátrálni a fától. Kimiko felé kezd szambázni és ahogy egyre közelebb ér, azt veszem észre, hogy a mozgása egyre lassúbb és kiszámíthatóbb, végül pedig teljesen megáll és jámboran lehajtja a fejét, így Kimiko letudja venni a fejéről a köpenyt. Majd szépen arrébb megy. Nem sokkal ezután egy női sikolyra leszek figyelmes, és vélhetően nem csak én hallottam, hanem a többiek is. Nem gondolkozok sokat, ezért a hang irányába kezdek el futni, és amint megérkezek a forráshoz látom, hogy az egyik elefánt mintha elszabadult volna, és jelenleg abban mesterkedik, hogy a cirkuszt romba döntse, mivel a kis manőverezéseinek hála az egyik tartóoszlop eltörött és a sátornak az állását már csak a cirkusz erőemberei tartják fent. Amint megpillant minket az igazgató, rögvest oda siet hozzánk és megkér minket, hogy ha nem lenne nagy probléma, akkor hozzunk egy újabb tartógerendát, amit a közeli hegynek az erdőségében találunk meg. A fa egy mamutfenyő, amiről még egy képet is kapunk, hogy biztosra mennyünk a keresésével. Először kicsit döbbenve állok az igazgató előtt, mert mikor jobban belegondolok, hogy egy hatalmas fát kell cipelnünk, még akkor is, ha öten vagyunk, még a trambulin is hatalmas erőfeszítést jelentett. De szerencsémre az igazgató felvilágosít, hogy azért kér meg minket erre a feladatra, mert mi el tudjuk rakni azt az inventori-nkba. Ezután vonakodva, de felajánlja, hogy ad mellénk egy kísérőt. Egy hatalmas dillemma üti fel a fejét. Hirtelen tanakodni kezdek azon, hogy éljek e azzal, hogy kérek egy személyzeti segítséget vagy nem. Amíg ezen gondolkozok, egy térképet is felajánl, talán ezzel is azt akarja sugallni, hogy nem nagyon szívesen engedne el egy embert is. Már csak egy kérdés maradt, elfogadom az újabb küldetést vagy nem. A felvillanó ablakocska elfogadása előtt az igazgatóra nézek, majd rámegyek az elfogadásra, majd ismét az igazgatóra nézek.
- Ne aggódjon. –bár semmit sem tudok neki garantálni. – Megteszek minden tőlem telhetőt. –azzal rámosolyodok és a kezemet a vállára helyezem, persze ha semmi sem jön közbe.

A porondmester értetlenül les Spiritre, mivel ő egy NJK és fogalma sincs arról, mi az az exp. Pénzjutalmat egyébként sem ajánlott fel, csak ingyen cirkuszjegyet, az exp-t pedig a rendszer osztja az elvégzett küldetés után. Az eddigiek a fő küldetés bevezetői voltak, így jelenleg még nem jár utána exp. Amikor Incubus elfogadja az új küldetést, az felülírja az előzőt és a programban megbúvó bug miatt kitörlődik az inventoryjából a talált kard. Kimiko tisztelettudóan meghajol a porondmester előtt és sűrű bocsánatkérések közepette, de végül is nemet mond az új feladatra, majd elköszön a fiúktól és távozik.
A porondmester végül úgy dönt, hogy nem ad mellétek utitársat, így átküldi a térképet. Továbbá olyan spéci fejszéket ad mindannyiótoknak, amelyek más JK-kat, NJK-kat és mobokat képtelen megsebezni, viszont egy csapásra megmunkálja a kivágandó fákat, valamint alkalmassá teszi azokat akár az invenentoryba helyezésre is. Ezután utatokra indít benneteket, ő maga pedig visszarohan az összerogyott sátorhoz az értékeket és az életeket menteni.
A térképet követve kiértek Torubana város vonzáskörzetéből, s egy sík terepen haladtok keresztül. Utatok a településhez tartozó szántóföldeken halad keresztül, kénytelenek vagytok átvágni egy kukoricáson. Észlelés és hallgatózás jártasság híján nem vehetitek észre, hogy valaki, vagy valami követ benneteket. A földekről kiérve egy gyér növésű erdőn haladtok keresztül, amely még mindig nem az az uticélotokul kitűzött hegység lábánál elterülő erdőségek része, így tehát mamutfenyőt itt nem találhattok. Viszont belefuttok egy méretes szakadékba, amelyet esélyetek sincs átugrani, még kellő nekifutásból sem. Úgy tűnik, hogy az egyetlen átkelőhely a szakadékon egy klasszikus ódon híd, amely igencsak foghíjas lécekből áll. Tulajdonképpen vannak olyan részek, amik több méter távolságra vannak egymástól, annyian próbálkoztak már átmenni rajta, hogy etörtek, kihullottak részek. Arra lehettek még figyelmesek, hogy a függőhíd lábánál egy bájos küllemű, piros köpenyes, fiatal leányka álldogál tanácstalanul. Amint észrevesz benneteket, megilletődötten vágja haptákba magát és finoman meghajol köszöntve benneteket.
- Jó.. Jó napot! Talán ti is szeretnétek átkelni a hídon? Azt hiszem nem lesz egyszerű, kiegészítő lécekre lenne szükségünk, mert azok nélkül esélytelen, hogy ezen valaha is átkelünk. Vagy van esetleg más ötletetek? Sürgősen át kellene jutnom a túloldalra, de teljesen elkeseredett vagyok, mert hiábavaló volt eddig minden próbálkozásom. Ohh, pardon... beszélek itt összevissza, aztán lehet ti csak útonállók vagytok, akik ki akarnak rabolni! - kap gyorsan a szájához a lányka elpirultan, és kész akár menekülőre is fogni, hátha tényleg banditák vagytok. Négy idegen férfi közeledte egy fiatal védtelen lány felé sosem szokott túl bizalomgerjesztő lenni, így érthető a félelme.

[off] A postotokat addig írjátok meg, hogy milyen módszerrel próbálkoznátok az átkelésre, de még ne jussatok át a hídon akkor sem, ha sikerül megoldást találnotok! [/off]