Stingray

Kazutól átjön minden a következők szerint:
Kazu aranya az adatlapon: 2274
+ ami még oda nincs felvezetve 120 + 400
Tapasztalat az adatlapon: 2227
+ ami még oda nincs felvezetve 109
Jártasságok:
Átviszem:
Érclátás 127(T2)
Növénylátás 127(T2)

Pénzre váltom:
Lopakodás 1
Hallgatózás 1
Látás 2
Akrobatika 3

Kazu felszerelései is az új karakterhez kerülnek Strea által (Ezeket nem sorolom fel külön, az adatlapon mind megvan XP).


Név: Stingray (Teshima Korin)
Nem: Férfi
Kaszt: Íjász
Kor: 20 a játék indulásakor

Jellem: Meglehetősen öntörvényű alkat, ami bizonyos esetekben könnyen konfliktusokhoz is vezethet az ő esetében. Szereti a maga módján megmagyarázni az események alakulását. Emberismerete eddig jól szolgálta a nehéz helyzetekben, bár hajlamos időnként alábecsülni másokat, és éles nyelve mindig kész mások kritizálására. Mindezek ellenére jó csapatjátékos lehet, amíg nem kerül túlságosan alárendelt szerepbe. Harcban analizáló, kihívásokat és kiskapukat egyaránt keres, és a győzelem érdekében nem riad vissza a piszkos húzásoktól sem. Nagy kíváncsisággal tekint az őt körülvevő világra, de óvatosan kezel mindent, amiben Kayaba keze benne lehet. Összességében véve szeret a játékban lenni, de ha biztosan tudná, hogy később bármikor visszatérhet, akkor nem habozna kijutni.

Kinézet: Átlagos magasság, és átlagos testalkat. Lila kócos haja (ami odakint barna), és kékeszöld szeme viszont, már annál kevésbé nevezhető átlagosnak. Előbbit egyszerű fehér kendő tartja vissza attól, hogy eltakarja előle a kilátást több-kevesebb sikerrel, a jobb fülén pedig mindig egy mancsot formázó fülbevaló lóg. Öltözködésén elsősorban a lila szín az uralkodó, de hangulattól és időjárástól függően sokféle ruhadarab előfordulhat rajta. Ezen kívül sok egyéb kiegészítőt és tárgyat is hurcol magán/magával, ugyanis minden eseményről, amit arra érdemesnek tart, begyűjt valami emléket.

Képességek:
Nyílkészítés I.: Páncéltörő hegy
Stingray készíthet magának keskeny, hegyes végű nyílvesszőket, melyek formájuk miatt alkalmasabbak a páncélok átlyukasztására, mint a megszokottabb társaik, de a keskenyebb hegy miatt kevésbé hatékony, páncélozatlan ellenfelekkel szemben.

Stingray teljes sebzésének 120%-át sebzi, ennek fele az életpontból, fele pedig a páncélból vonódik le.
Újak elkészítése természetesen csak harcon kívül lehetséges, küldetéseken, eventeken is csak akkor, ha hosszabb ideig semmi dolga. (Pl.: Egy-két órás várakozás közben.) Az elkészítéshez szükséges eszközök mindig nála vannak.
Egy támadást és egy mellékcselekvést használ el a nyílvessző használata. Római kockával kell dobni. Egy támadásnyi csp-be kerül.
A nyílvesszők átadhatók.
Maximum 3 db

Példa:

Nyílkészítés II. Horgas hegy
Az átlagos nyílvessző hegynél szélesebb, és horgas kialakítása miatt, az eltávolításkor komoly sérüléseket okozhat. Hátránya, hogy a széles fej miatt, páncélozott ellenfeleknél kevésbé hatékony.
Páncélozatlan ellenfeleknél (vagy olyan ellen, aki elvesztette a páncélpontjait) 100%-os sebzést okoz, és amíg a nyílvessző a testében van, a fegyverkezelése 20%-al lecsökken a harc végéig. Ha az ellenfél kihúzza a nyílvesszőt a testéből, akkor megszűnik a fegyverkezelésére kapott debuff, cserébe viszont 3 körig a szintjének felével megegyező mértékű sebzést (vérzést) szenved el, ami közvetlenül az életerőből vonódik le.
Páncélozott ellenfeleknél 50%-os sebzést okoz a találat, és míg a nyílvessző a testében van, a fegyverkezelése 10%-al lecsökken a harc végéig. Ha az ellenfél kihúzza a nyílvesszőt a testéből, akkor megszűnik a fegyverkezelésre kapott debuff, cserébe viszont 3 körig a szintjének negyedével megegyező mértékű sebzést (vérzést) szenved el, ami közvetlenül az életerőből vonódik le.
A horgas nyílvessző hatása nem többszörözhető.
Egy támadást és egy mellékcselekvést használ el a nyílvessző használata. Római kockával kell dobni. Egy támadásnyi csp-be kerül.
A nyílvesszők átadhatók.
Maximum 3 db


Nyílkészítés III. Hordozó nyílvessző
A hordozó nyílvesszőre bármilyen kisebb tárgyat rá lehet erősíteni. Tompa hegye miatt sebzést senkinek sem okoz. A kristályok, és potionok becsapódáskor rögtön kifejtik a hatásukat az adott területen/játékoson/mobon, más tárgyakat pedig egyszerűen átrepíthet A-ból B-be. A tárgyat egyszerűen hozzá kell érinteni a nyílvesszőhöz ami azonnal rátapad, és csak egy játékos/mob szedheti le róla újra.
Egy támadást és egy mellékcselekvést használ el a nyílvessző használata. Harci helyzetben, ellenfélre való célzáskor, római kockával kell hozzá dobni. Támadás+mellékcselekvés csp-be kerül.
A nyílvesszők átadhatók.
Maximum 3 db


Előtörténet:
Megvolt az a szerencsém, hogy egy jómódú család tagjaként nőjek fel. Volt még két kisebb testvérem is, akik ebben a történetben bizony nem sokat fognak szerepelni. Sőt, akár ugorhatnék is a lényeges részekhez.
Tehát megszereztem a Nervegeart, és már próbáltam is ki. Elsőre természetesen nevet kellett választanom ami, talán a legegyszerűbb volt. Régóta, sok helyen használtam ezt a felhasználónevet, de az elkövetkező napokban rájöttem, hogy más ez, mint egy normál mmorpg. Egyrészt sokkal kevesebb játékos van, így nem kell attól tartani túlzottan, hogy foglalt lesz a kedvenc neved, a másik dolog pedig: Elég furcsa úgy bemutatkozni minden alkalommal, hogy Stingray421. Így aztán nem egész egy hét után egyszerűsítettem. Visszatérve a bejelentkezéshez, a kasztválasztás volt soron, ami szintén könnyű választásnak bizonyult. Mindig is vonzódtam az íjakhoz. A szépségüket számomra, elegáns egyszerűségük adta. Illeszt, feszít, ereszt, és már nincs is több probléma. Minek kardokkal, lándzsákkal, táncot járni, ha ilyen egyszerűen is el lehet intézni a harcot? Még csak a közelembe sem kell engednem a másikat.
Ezek után azonban egy sokkal nehezebb kérdés következett. A külső megalkotása. Ezzel talán egy órát is elbíbelődtem, míg minden egyes opciót végig nem böngésztem legalább kétszer. Nem tudtam a játék elkezdése után mennyire lesz lehetőség a külsőn változtatni, így elsőre akartam tökéletesre elkészíteni. A végeredményért pedig megérte. Igazán különleges, és egyedi külsőt sikerült kölcsönöznöm magamnak a játékban. Ha kérdeznéd, hogy hogyan is néztem ki, akkor csalódást kell okoznom neked, ugyanis már fogalmam sincs. Csupán pár másodpercig élvezhettem a játék szépségét, mikor hirtelen egy halom játékos teleportált körülöttem a főtérre. Értetlenül figyeltem a körülöttem kibontakozó eseményeket, mikor megjelent az admin. A bejelentését először nem vettem túl komolyan. Bizonyára a kezdőket akarta megtréfálni. Többé-kevésbé nyugodtan hallgattam a beszédet, miközben egyesek már kezdtek pánikba esni. Aztán jött a tükör. Fényáradat töltötte be a teret és a tükörbe nézve saját magamat pillantottam meg, és ez volt az a pillanat mikor először kiborultam. Nem mintha gondjaim lennének a külsőmmel, de az azért bosszantott, hogy egy órányi szöszmötölés eredménye egy pillanat alatt nyomtalanul eltűnt. Talán kicsinyes dolog, de abban a pillanatban még nem egészen sikerült feldolgoznom a történtek valódi súlyát, és azt hiszem, később puszta dacból állítottam vissza a lila hajszínt, ami megvolt az eredeti karakternél is. Az elkövetkező napokban bőven volt rá időm, hogy ilyesmiken is rágódjak.
Eleinte a kisujjamat sem mertem mozdítani, csak a csodát vártam, ami persze nem jött. Hamarosan az öngyilkosság felé terelődtek a gondolataim. Elvégre ez az egész agysületlenség nem lehet igaz. El is zarándokoltam a szint széléhez, és ahogy megfigyeltem nem én voltam az egyetlen. Sokan összeszedték a bátorságukat és elrugaszkodtak, de én csak a mélységet figyeltem. Itt semmi sem volt valódi, és mégis olyan valódinak tűnt, hogy a halálfélelem visszatartott. Miért siessek annyira? Van időm bőven. Várhatok is akár. Az okos ember módszeréhez nyúltam, aki inkább mások hibájából tanul, mint a sajátjából. Nem egy olyan játékost figyelhettem meg, akit hasonló gondok kínoztak. Vagy leugrott, vagy nem. Napokig, hetekig ment ez így, de a várva várt jel nem jött. Nem ébredtem fel a játékból, és a leugrottak sem tértek soha vissza. Túl bizonytalan volt a végkifejlet ahhoz, hogy kövessem őket. Végül elhatározásra jutottam. Nem fogom csak úgy megölni magam. Ha Kayaba igazat mondott, akkor jobb nem próbálkozni, és eddig semmi olyat nem láttam ami megcáfolta volna az állítását. A frontharcosok ekkorra már megtisztítottak egy-két szintet, ami nem sok, de adott némi reményt, hogy talán a Kayaba által kijelölt út is segíthet, ha a kintiek nem találnak megoldást. A frontot azonban messze elkerültem. Elvégre kijutni akarok, és nem meghalni valahol félúton valaki más hibájából. A fronton pedig több esélyem van az utóbbira. Így aztán egyszerű, nem túl veszélyes küldetésekkel foglalkoztam, hogy elüssem valamivel az időt, és némi pénzt is begyűjtsek magamnak. A könnyű pénz azonban hamarosan unalmassá vált. Lassú, de biztos fejlődéshez megfelelt, azonban nem jelentettek túl sok izgalmat, kihívást ezek a feladatok. Így tértem hát be az arénába. Hála a szabályoknak, nincs esély a véletlen halálra, ugyanakkor a játékosok színes társasága sokkal nagyobb kihívást jelentett, mint a gyenge mobok egyszerű programja. Hamarosan már szinte napi szinten látogattam az arénát, és csak néha döntöttem úgy, hogy inkább küldetésre megyek. Talán van aki önzőnek, vagy gyávának tartana ettől, de nincs a terveim közt a 100. szint előtt kiesni. 3 év ilyen módon gyorsan eltelt. Megtanultam a szabályokat, így már a városokat is magabiztosabban hagyhattam el. Akik pedig meghaltak csak saját óvatlanságuknak köszönhetik. Azaz nem olyan rég még így gondoltam.
Aztán következett az esemény amit csak tisztogatásnak neveztem el magamban. Nyilvánvaló, hogy mi volt Kayaba célja ezzel a húzással. Az invázió felkészületlenül ért minket, és nem egy játékost, hozzám hasonló párbajozót ismertem azok közül, akik a koboldok kezétől haltak meg valamelyik szinten. Nem volt náluk burok ugyanis azt gondolták, hogy a város mindig biztonságos lesz, és úgysem mennek bossokkal hadakozni. Az első támadások alatt legalábbis azt hittem meghaltak, de később kiderült, hogy Yoshiaga időben intézkedett, így bár egy hajszálon múlt, nem nagyon volt halálos áldozat. Sosem bíztam Akihikoban, de ez még engem is meglepett. Talán az volt a célja, hogy kiszórja a gyengéket vagy meggyengítsen minket, de akármi is legyen, nem sikerült neki maradéktalanul. Ugyanakkor ha már a városok sem nyújtanak biztos védelmet, akkor tényleg készen kell állnunk mindenre. Még a Sayonara sem akadályozhatja meg mindig, ha Kayaba ki akar szúrni velünk.