A tüskés rája - Stingray

– Értem már. Tehát velem együtt akarsz küzdeni. - hümmögte Ayato a csarnokhoz érve.
– Nem nyert. - válaszoltam. - Csupán attól tartottam, hogy egyedül unalmas lenne végigmenni rajtuk.
– Tehát azért hívtál ide, hogy végignézzem, ahogy a bossokkal küzdesz? - vonta fel a szemöldökét.
– Pontosan!
– Ami azt illeti sokkal fontosabb dolgaim is vannak ennél...
– Ha te elvárod, hogy állandóan a kedvedért ugráljak, akkor néha talán én is elvárhatok valamit cserébe. - néztem rá sokatmondóan, miközben menümet lehívva, kiválasztottam a harc típusát.
– Talán bossokkal készülsz harcolni?
– Nem, de a párbajokon kívül is van élet.
– Gondoltam... - azonban mielőtt bármi mást mondhattunk volna, meg is jelent az első boss. Korábban memorizáltam a taktikáikat, így volt róla sejtésem, hogy mire számítsak.
– Hmm-hmm. Ezzel lehetnek még gondok. - tűnődtem el. - A gyorsaságomat nem épp mobseregek elleni harcra állítottam össze. - jelentettem ki, de nem húztam tovább az időt, inkább elővettem az első nyílvesszőmet. Gondosan céloztam, bár a lomha nagy bosst nem volt olyan nehéz eltalálni. Végül pedig egy sima nyílvesszőt is elküldtem hozzá.

//Stingray képessége elhasználta a mellékcselekvését, és az első támadást, plusz egy támadásnyi csp-t. A képesség hatása miatt Kha'ren 36 páncélt, és 36 életpontot veszített. Végül egy távharci sebzés.
Összefoglalva:
Kha'ren
-96 páncél
-36 HP
Stingray
-50 CSP
-1 páncéltörő nyíl//

Stingray (Közelharci sebzés: 1, Távolsági sebzés: 60, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Stingray
Kha'ren, a Tápláléklánc Csúcsa


Stingray (25. szint): 80/80 HP, 70 páncél, 60/110 CSP
Kha'ren (114 HP 54 páncél)

– Nem is tudom mit gondoltál. Mindenesetre a megfelelő itemekkel még megoldhatod.
– Ha már az elsőn se jutok át a saját erőmből, akkor kár bármit is elpazarolni rá. - fejtettem ki az álláspontomat. - Talán majd következőre szerencsésebb leszek. - álltam fogszorítva a támadó pókok hullámait. Csodával határos módon a páncélom felfogta az összes csapásukat, de elég volt egy pillantást vetnem a pontjaimra, hogy lássam mi lesz a következő támadásuk vége. Ismét egy páncéltörőt vettem elő, és egyenesen a pókok tömegében ácsorgó bossra céloztam vele.
– Téged azért még elintézlek. - morogtam, és útjára engedtem, majd pár pillanattal később a negyedik nyílvessző is elrepült.

//Copy-paste
Kha'ren
-96 páncél
-36 HP
Stingray
-50 CSP
-1 páncéltörő nyíl//

Stingray (25. szint): 80/80 HP, 8 páncél, 10/110 CSP
Kha'ren (36 HP)

Ismét túléltem a pókok rohamát, de ezúttal már csak elenyésző részét sikerült felfognom a páncélommal. Végül egy szusszanásnyival lassabban emeltem célra az íjamat, egy lövéssel kivégezve a bosst. Sajnos a kis petjei túl sokan vannak ahhoz, hogy őket is utána küldjem. Majd legközelebb arra is sor kerül. Abban viszont már teljesen biztos vagyok, hogy mire fogom költeni a következő szintem pontjait. Megfelelő gyorsasággal ez a harc sokkal könnyebb lehetett volna. Most azonban tehetetlenül, de nem teljesen kedvtelenül vártam, hogy pókok felzabálják ami maradt belőlem.
– Szerencsétlen kezdés. - kommentálta Ayato a helyzetet. - Úgy tűnik ismét a sors akarata érvényesült.

//Egy pihenés, egy támadás. Kha'ren leütve, maradt 19 pók
Kha'ren
-60 HP
Stingray
+20 CSP//

Stingray (25. szint): 26/80 HP, 30/110 CSP
Kha'ren (0 HP)

A pókokat végül csak a lila falam akadályozta meg abban, hogy teljesen lenullázzanak.
– Nos, akkor rám már itt nincs szükség. - fordult sarkon Ayato, miközben én előkapartam az inventorymból pár félkész nyílvesszőt, és felkészítettem őket a harcra.
– Hova sietsz ennyire? - kérdeztem ügyködve.
– A támadást előkészíteni.
– Én is azt teszem épp. - vágtam rá. - Gyakorlok. - tettem még hozzá a kérdő tekintetre.
– A feladatod fontos lesz a siker szempontjából, az enyém pedig nélkülözhetetlen.
– Még pár órát kibírnak azok a koboldok.
– Miért van rám szükséged.
– Egyedül unalmas kaszabolni.
– Nincs más?
– De. De téged szívesebben bosszantalak. - pillantottam fel rá, ahogy szigorúan összefonta a karjait.
– Ez lenne az ok? - kérdezte némi sértettséggel. Bólintottam.
– Kész! - tettem a tegezembe a két nyílvesszőt, és már indítottam is a következő harcot. Ezúttal sokkal egyszerűbb ellenfelet kaptam IV. Bunmei képében.
– Ezt már szeretem. - mosolyodtam el. - Hé mamlasz! - kiáltottam neki. - Gyere kapj el! - céloztam rá az első nyílvesszővel. Három lövésre futotta összesen. Esélye sem volt elkapni.

//3x60 sebzés. Bunmei leütve.//

Stingray (Közelharci sebzés: 1, Távolsági sebzés: 60, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Stingray
Stingray
IV. Bunmei


Stingray (25. szint): 80/80 HP, 70 páncél, 110/110 CSP

Következőnek Zerios jelent meg előttem, a színes kis gömbjeivel.
– Most szerencsésebb vagy, mint először. - állapította meg Ayato.
– Úgy néz ki. Egy almát? - húztam elő a zsebemből a kis piros gyümölcsöt.
– Kösz nem.
– Ahogy gondolod. - vontam meg a vállam, és beleharaptam. - Nem gondoltam volna, hogy lesz időm bossharc közben megenni. De nekem aztán így is megteszi.
– Ha végeztél akár hasznossá is tehetnéd magad.
– Mire célzol?
– Mondjuk segíthetnél összehozni, hogy minél hamarabb elkészüljön a szobor.
– A-a. A szobor a te dolgod, a boss az enyém.
– Ha már rabolod az időmet, akár vissza is fizethetnéd valamilyen módon.
– Ugyan már. Inkább tekints erre úgy, mint egy kis pihenőre. Várjunk csak! A barátunk színt váltott! - kiáltottam fel a bossra pillantva, és gyorsabban ettem az almát. A következő már a lila lesz. Pár pillanattal később pedig meg is érkezett a várt gömb. Eldobtam az almám maradványait, és az íjamat villámgyorsan előkapva már lőttem is. Kettő a bossba, és egy a sunyi segítőjébe.


//2x60 a bossba, és még 60 az óriáspókba. Jöhet a következő.//

Stingray (Közelharci sebzés: 1, Távolsági sebzés: 60, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Stingray
Stingray
Zerios, az Ellentámadások Mestere


Stingray (25. szint): 80/80 HP, 70 páncél, 110/110 CSP

Ez a kettő is elpixeleződött, mielőtt még megérinthettek volna. Remélem a következő is ilyen egyszerű lesz. Akkor talán a listára is lesz esélyem felkerülni.
– Hmm. Ő már kicsit problémásabb, de meg tudom oldani.
– Na jó, megvárom míg elveszíted, és aztán tényleg megyek.
– Ne legyél már ilyen negatív. - feszítettem meg a húrt. - Miért ne távozhatnék győztesen?
– Mert az lehetetlen a te erőddel.
– Akkor csak figyelj. - eresztettem bele egy nyilat a hullafalóba. Ez viszont nem csak egy egyszerű nyílvessző volt, hanem az egyik horgas végű. Ez egy kicsit megrövidíti majd az életét, és talán meghosszabbítja az enyémet.

//Képihasználat: 60 sebzés, és a következő körtől kezdve, 3 körig 8-8 vérzés. -25csp//

Stingray (Közelharci sebzés: 1, Távolsági sebzés: 60, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Hullafalók


Stingray (25. szint): 80/80 HP, 70 páncél, 85/110 CSP

A nyílvessző telibe találta. Nem volt nehéz. A dög viszont rögtön megindult felém.
– Na ezt nem szeretem. - morogtam, ahogy a karmaival végigszántotta a páncélomat. Ezek után persze nem haboztam megfordulni, és még egy nyilat utánaküldeni. Már előre láttam, hogy mi lesz ebből. Én nem tudok kitérni a támadásai elől, és ő sem kerülheti el az én nyilaimat. Ezek után pazarlás lenne még több hasznos nyilat elpazarolni rá. Ahogy látom pár ütésváltás után le fogom nullázni, de ez hosszú lesz, és nem túl izgalmas.
– Ez így hosszú lesz. - adott hangot Ayato a gondolataimnak.
– Feltűnt. - válaszoltam, ahogy megpróbáltam kitérni az újabb támadás elől, de persze sikertelenül. Valószínűleg inkább csak reflex volt a mozdulat, mint valódi próbálkozás. Egy újabb nyílvessző került a húrra, és hamarosan a boss testébe is. Gondolatban végigpörgettem az inventorymat, hátha eszembe jut valami amit lenne értelme felhasználni, de ami esetleg segíthetett volna, az értékesebb volt annál, hogy erre a bossra felhasználjam. A még mindig vérző fenevad eközben újra felém fordult, és acsarkodva rontott nekem. Védekezni nem tudtam, de legalább a sebzése nem volt vészes. Egyelőre csak a páncélomat karcolgatta, de többre nem futotta neki. Ha csak egy kicsivel lassabb lenne máris sokkal könnyebb dolgom lenne. Nem ártott volna most még egy kis gyorsaság, de ilyen szerencsém nem volt, így az egyetlen amit tehettem a gyors befejezés érdekében, az egy újabb jól irányzott nyílvessző volt boss nyakába, vagy pontosabban arra a részre, amit annak lehetne nevezni.
– Istenem, de rusnya vagy. - morogtam.
– Tessék? - kérdezett Ayato sértetten.
– Ne aggódj, még véletlenül se vetemednék arra, hogy rád ilyet mondjak.
– Ajánlom is.
– Azt hiszem egész jól teljesítek a bossok ellen, annak ellenére, hogy nem is vagyok frontharcos.
– Ne áltasd magad. A szintje ellenére ez egy elég egyszerű boss, ha egyedül van.
– Te meg ne legyél ünneprontó! - kiáltottam vissza, ahogy a dög rám vetette magát. Ezúttal nem egyszerűen csak megkarmolt, de egyenesen a vállamba harapott, és a lendületével le is döntött a lábamról. Még mindig nem volt semmi vész, de éreztem, hogy az eddigi táncunk megtette a hatását.  Fáradtan próbáltam ismét feltápászkodni, de mielőtt sikerrel járhattam volna, visszajött, és a karmaival még egyszer végigszántotta az arcomat.
– Többet kellett volna raknod kitartásra. - hallottam Ayato nem túl együtt érző megjegyzését.
– Vagy inkább gyorsaságra. - morogtam vissza. Rápillantottam a boss életcsíkjára, ami még éppen csak a sárga zónába ért. Ha lenne ilyen lehetőség a játékban, már aggódnék, hogy kifogyok a nyílvesszőkből mielőtt végzek vele. Szerencsémre azonban ettől nem kellett tartanom.
– Nézzük a napos oldalát. Legalább nem négy számjegyű az életereje. - lihegtem. - Ettől függetlenül azért nem bánnám, ha elfogyna végre. - engedtem útjára egy újabb nyílvesszőt, mely ezúttal a lény oldalába fúródott. Ismét megrohant, de ezúttal már biztosabban fogtam a talajt, és nem tudott fellökni. Az újabb vöröslő pixelsebet azért így sem tudtam megúszni. Lassan már olyan leszek tőlük mint egy vörös karácsonyfaizzó.
– Nem akarsz egy kicsit besegíteni?
– Csak nem túl nehéz mégis?
– Nem, dehogy, csak már kicsit unom.
– Te rángattál ide engem, és nem fordítva.
– Gondoltam kicsit gyakorlom a bossharcokat, ha már engem is be akarsz dobni a falovas tervedbe.
– Akkor ne nyavalyogj, hanem haladj.
– Épp azt teszem. - egy nyomtam meg a kijelentést egy újabb találattal. - De gondoltam, közben akár el is beszélgethetnénk, hogy kicsit jobban teljen az idő. - hátrapillantottam Ayatora aki épp a sarokban firkált valamit egy papírra.
– Mit csinálsz?
– Olyasmit ami neked úgyis túl bonyolult lenne. - egy pillanatra felpillantott a lapról, majd vissza is tért hozzá. - Balról. - jegyezte meg, de kitérni persze nem volt időm, és ismét csökkent kicsit a páncélom szintje. Kicsit bosszúsan fordultam a boss felé, elengedve egy újabb nyílvesszőt.
– Komolyan kérdeztem ám.
– Csak terveket készítek, hogy addig is valami hasznossal töltsem az időmet.
– Van olyan pillanata az életednek, amit nem tervezel meg?
– Nincs, de már a te szereped is megvan.
– Csakugyan?
– Úgy néz ki 11, vagy 12 nap múlva valószínűleg meghalsz.
– Tessék!? Miért? - fordultam Ayato felé, de a boss ezt kihasználva ismét csúnyán belém harapott. Ayato felnézett a papírról, és fapofával befejezte.
– Csak vicceltem.
– A te szádból ez annyira nem vicces. Kinézem belőled, hogy felírsz az egyéb járulékos veszteségeid mellé. - ismét a négylábú valami felé fordultam, ami már ismét támadásra készült, mikor eleresztettem az újabb nyilat. Kicsit meg is lepődtem mikor a találat után szétpixeleződött. Már nem is figyeltem, hogy ennyire leszedtem az életerejét.
– Na végre, haladhatunk tovább. - örvendeztem a bosszantó boss halálán. - Szerinted ki lesz a következő?
– Túl sokáig már nem tarthat ki a szerencséd, és akkor kapsz végre egy erős ellenfelet is.
– Én azért elviselnék még egy-két könnyűt, csak ne legyenek ilyen unalmasak. - alig fejeztem be a mondatot, a terem ismét változni kezdett, hogy helyet adhasson a következőnek.


boss támad/ Sting: 62 páncél
Sting támad 60 8/ boss -128/ csp 60
boss támad/ Sting: 54 páncél
Sting támad 60 8/ boss -196/ csp 35
boss támad/ Sting: 46 páncél
Sting támad 60 8/ boss -264/ csp 10
boss támad/ Sting: 38 páncél
Sting pihen/ csp 110
boss támad/ Sting: 30 páncél
Sting támad 60/ boss -324/ csp 85
boss támad/ Sting: 22 páncél
Sting támad 60/ boss -384/ csp 60
boss támad/ Sting: 14 páncél
Sting támad 60/ boss -444/ csp 35
boss támad/ Sting: 6 páncél
Sting támad 60/ boss -504/ csp 10

Boss leütve - huh <.<

Úgy tűnik végül Ayatonak lett igaza a szerencsémet illetően.
– Ezek úgy néznek ki, mint amiknek négy számjegyű az életereje.
– Valóban.  - és azzal a lendülettel a menümet megnyomva kértem a következőt. Ismét változni kezdett a terem, és ezúttal egy pár majmot véltem felfedezni a szétterülő lombok között.
– A-aa ilyet sem játszunk.
– Ez az utolsó lehetőséged.
– Bízom a szerencsémben. - és így ismét ugrottam, ezzel teljesen kimerítve a lehetőségeimet. Szorítottam, hogy ezúttal egy jót kapjak.
– He-he ez még nálam is lassabb. Szóval mesélj csak, mit tervezgetsz te? - léptem Ayato mellé, hogy a válla felett átlesve megtudjam mit rejteget. Azonban mielőtt esélyem lett volna bármit is látni, felém fordult, vörösen fénylő szemekkel.
– Nem tartozik rád.
– Hé! - csuktam be gyorsan a szemeimet. - Meg ne próbáld még egyszer azt a képességet!
– Inkább a harcra figyelj. - a csiga felé fordultam, és pár másodpercig gyönyörködtem a mozgásában, majd megunva Ayatohoz fordultam.
– De nézd milyen aranyos, ahogy próbál utolérni. - az idomár ismét rám nézett, de ezúttal nem voltam elég gyors.
– Öld meg.
– Oké. - válaszoltam a szám, és gyakorlott mozdulattal megfordult a testem. Egy szempillantással később már semmi nem maradt a csigából, és visszakaptam az irányítást.
– Megmondtam, hogy többet ne használd rajtam!
– Túl nagy volt a kísértés.

//60 sebzés – boss kipurcan//

6x Stingray (Közelharci sebzés: 1, Távolsági sebzés: 60, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)


Stingray (26. szint): 80/80 HP, 6 páncél, 110/110 CSP

Hirtelen hűlt le a levegő, és gyorsan összébb húztam magamon a köpenyem.
– Ez nem lesz jó. - vacogtam.
– Eljött a világromboló, az egy igazi! Elhozza a pusztulást a halandó világunkra! - az íjamat eltéve, és a köpenyemet amennyire csak lehet magamra csavarva, elindultam az őrült fickó felé.
– Utálom a telet, a havat, a hideget, és az összes undorító férget ami szereti.
– A pusztítás férge! Csatlakozzatok imádatához és vess-ÁÁÁááá...
– Uh... Ez fájhatott. - néztem a feneketlen gödörbe, miután letettem a lábam. - Na menjünk haza. - jelentettem ki, és egy mozdulattal véget vetettem a játéknak. Elég gyakorlás volt ez mára. Erre pedig Ayato is feltápászkodott, és elindultunk a dolgunkra.
– Már ideje volt. Ez viszont azt jelenti, hogy vesztettél. Nem győztél le minden szörnyet.
– Nem is mondtam, hogy mindet legyőzöm. Csak azt, hogy győztesen távozom, és nem nulláztak le.
– De csak mert feladtad.
– Ugyan, drága barátom. Hadd magyarázzam el...

Eltelt egy kis idő azóta, hogy legutóbb erre jártam. Történt is egy s más, ami most nem tartozik ide, és egyelőre nem is akarok vele foglalkozni. Ayatot ezúttal nem sikerült elrángatnom, valószínűleg sosem fogom újra, de nem is annyira a gyakorlás miatt jöttem ezúttal. Csupán egy exp kellene a következő szinthez, és úgy döntöttem megünneplem egy boss leütésével a T4-et. Elvégre mi is lenne jobb módja ennek, nem igaz? Így aztán egyedül indultam el a Túlélőcsarnok felé. Az út nem volt hosszú, és hamar a teremben találtam magam. Innen már csak pár gombnyomás volt az első ellenfél.
– Már megint te? - mértem végig a bestiát, aztán vállat vontam, és egy nyílvesszőt illesztettem a húrra. - Legyen hát. Ezúttal gyorsan végzek veled. - eresztettem el a nyilat, és könnyedén el is találtam. Megindult felém, ahogy illik, de ezúttal volt időm egy második lövésre is, mielőtt elérhetett volna.
– Erre nem számítottál, mi? - kérdeztem gúnyosan, mielőtt a karmai végigszántották a mellkasomat.
Persze kétlem, hogy értene bármit is amit mondok, de jelen pillanatban nem foglalkoztatott a dolog.
– Köszöntsd a régi barátodat. - lőttem ki ezúttal egy horgas hegyű nyilat, amit rögtön követett egy másik vessző is. Legutóbb sem volt kifejezetten nehéz ez a harc, de a plusz gyorsasággal most még könnyebb volt. Visszajött, hogy újra megsebezzen, azonban hiába próbálkozott. Csak a páncélomat karcolgatta, és abból bőven volt még.
– Mi a baj kutyuli? Nem kaptál elég csontot kölyökkorodban? - kiáltottam utána, amire hamar meg is kaptam a választ egy bokaharapás formájában.
– Mindjárt gondoltam, de sajnos én csak ezekkel szolgálhatok. - és már repült is felé a következő két nyíl. Még kettő és vége is, de persze nem nyugodott bele csak úgy, és búcsúzóul még egyszer megsebzett. Utánaküldtem két nyilat, ismét kifárasztva magam, de nem is kellett több.
– Fulladj csak bele a pixeleidbe, hadd kapjam meg végre a jutalmam. - a bossnak persze ekkor még nem esett le, hogy már gyakorlatilag halott is, így rohanva indult meg felém, csak hogy egy-két méterre tőlem hasson a vérzés debuff, és már csak a lendületet kapott pixelei érjenek el. Itt a vége fuss el véle – mondhatnám, de még egy apróság hátra volt. A nyereményem. Meg se vártam, hogy megjelenjen a következő ellenfél. Egyszerűen kinyomtam a harcot, és felugrott a szintlépést jelző ablakocska. 27. szint. Megnyitottam a menümet, és bizony már ott csücsült a jutalmam egy ideje. Le is hívtam a kis ajándékos dobozt, és a „boldog szülinapot” kezdetű dal mintájára költött „boldog szintlépést” kezdtem el dörmögni lelkesen, majd pedig ünnepélyesen széttéptem a csomagolást.
– Egy vadonatúj köpeny! - mondtam csodálkozva. - Mindig is egy ilyenre vágytam! - pillanatok alatt felszereltem, majd elővettem a régi tükrömet.
– Hmm... kicsit... gay... azt hiszem. - le is vettem, és inkább köpeny nélkül sétáltam végig a városon. Úgy néz ki, a közeljövőben nem ártana meglátogatnom azt a kinézetváltoztatót, és akkor lesz egy szép lila szivárvány köpenyem. Aztán retteghet mindenki, aki el meri fogadni a párbajfelkérést. Erről jut eszembe. Ideje lenne ismét keresni egy jó kis ellenfelet. Insert ördögi kacaj here.

Sting: 2 támadás 120 sebzés -52 csp
Boss: támad 8 sebzés
Sting: képi+támadás 120 sebzés -52 csp
Boss támad 8 sebzés
Sting: pihen+vérzés 8 sebzés
Boss: támad 8 sebzés
Sting: 2 támadás+vérzés 128 sebzés -52 csp
Boss: támad 8 sebzés
Sting: 2 támadás+vérzés 128 sebzés -52 csp