Shuu, Timi meg Asu

A küzdelem további része már csak just 4 fun megy, legalábbis én így veszem ezeket. Jobban érdekel a valódi győzelemnél az, hogy Timidus mire jött rá, s mi az, amit szeretne megnézni. Ebben nincs semmi megalázó. Tanulunk egymástól, tanulunk a tapasztalat útján. Ilyen egyszerű. Ha pedig ez kell a fejlődéshez, akkor előbb vagy utóbb majd csak elérem, hogy egyszer végre igaziból is le tudjam győzni őket. :3
- Igen, így van. Csak annyira tartom szinten a gyorsaságomat, hogy a nálam kicsivel magasabb szintűek ne tudjanak lekétszerezni. Én is kiszámoltam. – igaz, én átlagokkal számolok. De nem nehéz kiszámítani, hogy egy harminc szint körüli, gyorsaságra építő kardforgatónak mennyi lehet a gyorsasága anélkül, hogy ne akarna túlságosan nagy hátrányba kerülni például a kevés HP, vagy még kevesebb fegyverkezelés miatt.
Timidus tehát jól következtetett. Végighallgatom a magyarázatot, s bólintok egyet, miszerint vettem az adást, értem, mit szeretne. No problemo! A Hentest továbbra is védekezőleg tartom magam előtt, azonban beleegyezek abba a feltételbe is, miszerint nem fogok visszatámadni, s komolyan védekezni. Pedig már az elején rengeteg lehetőség lenne rá, ez viszont nem az a fajta harc. Ismét érzem a szelet az arcomon, s innen már biztos vagyok, hogy ha hazaérek, első dolgom lesz hidratáló krémmel bekenegetni azt. Az erős széltől mintha még itt, a saoban is roncsolódna kicsit a textúra, nem hogy még a való életben. Még csak az kéne, hogy cserepes ajkakkal, kiszáradt bőrrel menjek el a boltom saját meg, vagyis újranyitó partijára. >.>
Aztán újabb kristályt kapok, de annyira nem fogom fel, hogy mi is történik. Hogy lassabb vagyok, azt biztosra tudom, de azt nem értem, Timiék miért nem csinálnak semmit. Csak állnak, és körülbelül ennyi. o.o Timidus csipogó, madárhangú hadarását azért felfogom, azonban ennek a jelét csak nagyon nehézkesen tudom tudtukra adni. Pontosabban, én nem érzem nehéznek, ahogyan felfelé tartom a hüvelykujjamat, de számukra ez olyan, mintha valami sao-s greenpeace-t szívtam volna mellettük, ami jobban lassít, mint az igazi. Megnyitom a panelem – számomra természetes gyorsasággal - , s pirosan villogó, 1-es gyorsaságom jelzi, hogy tényleg úgy van, ahogy azt a sárkány mondta.
- Igen, egyes. – mintha újra első szintű lennék. o.o Pedig tényleg nem érzem magam lassabbnak. Mintha inkább ők pörögtek volna fel. Fura ez a világ.
A következő utasítást is picit úgy hallom, mintha egy felvételt tekernénk nagyobb gyorsításra. A döbbenetes az, hogy úgy látom, hogy a sárkány konkrétan ideteleportál. Holott erről nincs szó, csak emberi agyam van, és az nem képes felfogni ezt a gyorsaságot. Majd az ütésteszt következik. Ugyanúgy emelem meg a Hentest, mint azelőtt, s a nyugton, csöndben lévő ellenfél felé suhintok vele egyszer. Megtámadni meg tudom, sebződni úgy sem fog, de az már mindegy is.
A küzdelmet az idomár lány megszakítja, s azt hiszem, hogy fontos, hogy tudják, mi történt.
- Hát... ez fura volt. A hangotok főleg. De nem ijedtem meg. – jó, csak Timidus beszélt, de ez mellékes.
- Amikor pedig azt kérted, figyeljek, konkrétan elém teleportáltál. De nem lehetett teleport kristály. Gondolom, az egyes gyorsaságom miatt az agyam nem volt képes felfogni, hogy mennyivel gyorsabb vagy, és ezért érzékeltem így. – science, bitches! Azért tényleg érdekes volt.
- Én egy képességemet szeretném letesztelni. Még csak akkor tudtam használni, amikor sok volt a kobold. Mentünk mi is harcolni... Egy itemmel szeretném kombinálni, és látni, hogy mi lesz, ha PvP-ben használom. – arénában sem használtam még, igaz, mostanában nem nagyon látogattam le oda.
- Van valami kérdésetek? A kísérletetekkel kapcsolatban? Vagy azzal, amit tervezek. Vagy inkább azt majd meglátjátok? – Timidus még nem tudhat az új képimről, mert sohasem látta. Mwahaha! Mindig tudok meglepetéseket okozni.

A sok számolgatást még én is nehezen tudom követni, pedig ez csak egyszerű matek. Az mondjuk szomorú, hogy a gyártók kényük-kedvük szerint változtatnak a dolgok hatásain. Ha már megalkottak egy ilyen világot, akkor miért nem lehet mindent előre kikalkulálni? Nem értem én ezt, hogy mire is jó.
- Igen, valószínű, lesz még belőle. Bár feltűnt az is, hogy a saját receptjeim is változtak sokat. Például abban a füzetben, amit adtam. Ne zavarjon össze, ha találtok ilyet. – nem is olyan rég adtam át nekik a régi receptfüzetemet, amit akkor kezdtem el írni, amikor felvettem a jártasságot. Egy-egy recept neve át lett húzva, akár többször is, annyiszor változtak, de még így is lehetnek hibák. Ha beleolvasott, talán még azt is láthatta, hogy nem minden receptet fedeztem fel egymagam. Van például olyan is, amit másoktól tanultam. Például egy Hannibal Dan nevű játékostól, valamint egy Kusuni Ayani nevű idomártól. Szóval elég nagy munka van ebben a kis receptfüzetben, s még csak nem is egyedüli. Legutóbb néhány napja javítottam bele, miután visszaszereztem a tulajdonomba – ugyanis egy darabig Cellindirnek is kölcsönadtam azt.
- Ami azt illeti... – elolvastam ugyan a képességem leírását, de ezt nem láthattam eddig sohasem a saját szememmel. A moboknak nincs akrobatikájuk.
- Shuu, téged arra kérlek, hogy próbálj meg védekezni a képesség ellen. Nem mondom el, hogyan kell, de tekintsd ezt edzésnek azáltal, hogy magadtól rájössz, mi a teendő. Timidus, te szeretném, ha nem próbálnál meg védekezni. Kíváncsi vagyok a hatásra. Utána próbáljatok megtámadni, akár mindketten. – igen, így jó lesz. Mivel azt nem kértem, hogy vigyék le a szintjüket, ezért a kihívás után biztos, ami biztos, lehajtok egy Különleges Erő Potiont. Ha már ismerik ezt az italt, s elég jó a látásuk, akkor valószínűleg le tudják olvasni a címkéjéről. Az üveget a földre ejtem, ami szépen elpixeleződik. A Hentest a vállamra rakom, azonban nem azzal támadok. Megemelem az egyik lábamat, s dobbantok egyet a földön. Azonban ez olyan erővel történik, hogy körülöttünk még a fák is megremegnek, s kétségbeesetten szabadulnak meg néhány levelüktől, hátha ezzel kivédik a természeti csapást. Minél távolabb a fa, annál kevesebb lombot hullajt, ahogyan a földhullám egyre gyengébb és gyengébb lesz.
A leginkább viszont Shuura, valamint Timidusra vagyok kíváncsi. Utóbbinak az életcsíkjára, előbbinek pedig a védekezési taktikájára koncentrálok. Jól emlékszem, hogy van akrobatikája, kérdés, hogy eszébe jut-e használni.

Jó tudni, hogy olyan kezekben van szeretett receptfüzetem, ahol tudják, mi neki a legjobb. :3 Nem szeretném, ha ennyi tudás kárba veszne, de egyre kevesebben lelkesednek az alkímia iránt. Nyilvánvalóan azért, mert nem jól profitál, ellentétben mondjuk a páncél, de akár a fegyverkészítéssel. Ez pedig megint annak a hibája, hogy nem használnak ilyeneket a játékosok, pedig ezek rengeteg előnyt nyújthatnak egy-egy harcban.
Ahogyan teszi azt most is. Az én erőmmel ez a potion akkorát dob a speciális képességemen, hogy egyáltalán nem számítok a túlütés lehetőségével. Ugyan tudom, hogy körülbelül milyen szinten lehetnek, azt viszont nem, hogy mennyi HP-juk van, sőt, azt sem, hogy egy petnek mennyi életereje van. Nem vonzott sohasem az idomár kaszt ehhez. Éppen ezért döbbent meg mindannyiuk közül engem a leginkább, hogy a Timidus neve melletti, picike kis csík nem csak megbillen, hanem egy pillanat alatt a semmivé enyészik el. Mivel azonban ez csak egy sima küzdelem, így igazán meghalni nem tud, különben sem lenne ez a szándékom.
- Hűűűűűű... – döbbenetes. De tényleg. Ha a harcnak nem lenne vége, most akkor is véget vetnék neki. Elrakom a fegyveremet, s odafutok a pároshoz. Timidusért nem aggódom, Shuu azonban úgy tűnik, eléggé kivan. o.o Nagyon fura. Sosem láttam még ennyire kétségbeesve.
- Shuu... – nyújtom felé a kezemet, és megérintem a vállát. Bájos mosoly, meg ami kell. Azt hiszem, mára elég a gyakorlásból. Tényleg nem akartam, hogy ez legyen... nem gondoltam volna, hogy ennyire lemegy a HP-ja. A kérésnél azért hezitálok egy kicsit. Az egyik legjobb “fegyverem” lenne ellenük, hogy végre igaziból is győzhessek, ne csak úgy, megrendezetten. Viszont megbízok bennük, hogy képesek leszünk valamikor újra fair feltételekkel kiállni egy aréna meccsen. Nagy közönséget akarom rá, meg szexi pompom fiúkat. Ide nekem mindet.
- Rendben, legyen. ^^ De ígérd meg, hogy egyszer még kiállsz ellenem arénázni mégis. Egyre kevesebben mernek... – az élet nagy problémái. Tényleg gusztustalan dolog, ha nem mernek ellened kiállni, mert félnek veszíteni. Nincs abban semmi ciki.
- Igazából arra való, ha túlerővel állok szemben, és akkor nem sebez olyan nagyot. PvP-ben még sohasem használtam. Amikor volt a kobold invázió, ezért nem tudták megölni Mal... – félbehagyom a mondatot. Ideje lenne kivernem a fejemből. De akkor is idegesít, hogy nem tudok róla semmit.
- Na, tessék, egyél csokit. ^^ A szintlépés is meglett, köszönöm. :3 Viszont most szeretnék menni... Már egy ideje tervezem, hogy elköltöztetem a boltomat, és végre találtam rá helyet is. – úgyis azt hiszik, hogy minden vörös játékos Taftban, és annak környékén van, pedig ez egyáltalán nem igaz. Az inventorymból kiszedek egy jóóóó nagy oreós táblás csokit, odaadom Shuunak, hogy ne kezdjen el egérkocsmát üzemeltetni itt, aztán pedig egy búcsúzással visszateleportálok a városba.