Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

by **Kemabat** Kedd Jún. 09 2015, 10:40

- Miért nevetnélek ki? Úgy ismertél meg engem, mint aki nem tudja komolyan venni a másikat? Tényleg butaságnak tűnik, de ilyenkor más véleménye egyébként sem számít! – szólt szelíd mosollyal az arcán. – Még az enyém sem.
Kemabat keresztbe tette a kezét, és hátrahajtott fejjel folytatta mondandóját.
- Nem túlzok! Tényleg megtisztelő! Az meg, hogy kinek mikor és miért bókolok, az csak rám tartozik! Azért köszönöm! – mondta kissé halkabban, hogy a lánynak is igaza legyen.
A burkot alaposan szemügyre vette, kicsit csalódott is lett, nem tudom miért, de valami mást vár, valami extrémebbet.
~ Szóval ez lenne a már-már halhatatlanná tevő burok? Vajon mennyibe kerülhet? Mindegy is, biztos nincs rá elegendő pénzem, majd később is ráérek megtudakolni az árát. Nem is a móka kedvéért csatlakoznék, az információ és az esetleges árengedmény sokkal jobban motivál, de ha le kell győzni egy tagot, akkor még rengeteget kell fejlődnöm. ~ elmélkedett magában, Shunak meg csak annyit mondott: „Értem.”
Óvatos megnyilvánulását ismételten ismét kacaj követte, és most az ő haja lett teljesen összekócolva. Ez az úgymond adok-kapok Kemabatot a régi szép időkre emlékeztette, amikor még Juro-val szórakoztak, és most is úgy érezte, hogy bár öccse már nincs, de egy hugicával gazdagodott.
A kérdésre még nem felelt. A szórólapot elrakta, de a szemei már a területet vizslatták.
~ Kezdünk kiérni az erdőből, a fák is, és a bokrok is egyre ritkábban találhatóak meg. Talán ha visszafordulok, és beljebb menekülök, ahol sűrűbb a növényzet, akkor lesz egy kis fedezékem, ami mögül lőhetek. Bár láttam, hogy Timidus játszi könnyedséggel vonul végig a susnyásban is, de mégis ez az egyetlen lehetőségem.
- Inkább legyen előbb a párbaj! Úgyse fog sokáig tartani, és a vereség után vigasztaló lesz a desszert. – válaszolt miután mindent alaposan átgondolt, még az is az erdő mellett szólt, hogy nem akart közönséget. Nem biztos, hogy jól eset volna neki, ha látják a bénázását.
Lehívta menüjét, kissé matatott benne, majd elküldte a kihívást Shu-nak, és reménykedett a legjobbakban.

by **Shukaku** Kedd Jún. 09 2015, 11:17

-Jajj, ez nem úgy kinevetés, hogy rosszból, hanem úgy, hogy nevetségesnek gondolod, és látod, én is mondtam és te is mondtad. De oké, nem számít, és én sem mondom, hogy így van, de azért nagyon jó lenne, ha így lenne. Eddig valahogy én mindig biztonságban éreztem magam, és akkor is, ha esetlen valami veszélyesnek tűnt, akkor mindig megjelent valaki a semmiből, és kimentett minket. Még olyan is volt, hogy maga Yoshiaga jelent meg, és segített ki minket. Mondjuk ott elég bénák voltak a többiek, mert Jin meg RenAi miatt egy csomót várakoztunk, és végül el is buktuk a küldit, mert ahelyett, hogy mentünk volna, ők megmakacsolták magukat, és leültek a küszöbre. De mindegy, csak fecsegek feleslegesen, és a felét úgysem érted…
Legyintett a kezével, és várta, hogy mi is lesz a fiú döntése a küzdőtérrel kapcsolatban. Neki igazából bármi megfelelt volna, úgysem ő, hanem Timidus dönt, bár igazából fogalma sem volt arról, hogy most hogyan is lesz a harc, hiszen az elmondottak alapján tényleg nagyon vissza kellene fogni magukat ahhoz, hogy ne az első ütésből legyen vége a harcnak. Ehhez már a szintek levétele sem kellett, mert a felszerelésből adódó különbség ott is túl nagy lett volna, Shu pedig úgy sejtette, hogy ha felszerelés nélkül csapják le a srácot, az még nagyobb csalódás lenne a számára.
-Jajj, ne légy már ennyire negatív! Oké, Timi nem fogja engedni, hogy győzz, mert az ugye csalás, de szerintem biztosan szívesen gyakorol veled, és akkor nem az lesz a cél, hogy az első menetben leüssön, ugye Timi?
A sárkány bólintott, majd beállt a lány elé, és felvette a védekező testtartását.
-Csak gyakorlunk. Kezdhetjük. Tiéd az első támadás lehetősége.
Shu pedig elfogadta a felkérést, majd az óra kattogását figyelte, és azt, hogy mi fog kisülni ebből.

Ha kockázni szeretnél szólj, és odaírom a pontokat.

by **Kemabat** Kedd Jún. 09 2015, 12:41

- Nyugi, tudom, hogy hogy értetted. – nevette el magát. – Csak húzom az agyad! Szokd meg, gyakori szokásom! Ne váltottas, ha annyira jó érzés, hát érezd úgy! Eddig én is biztonságban éreztem magam, igaz védett területen belül töltöttem a legtöbb időt, meg persze veled. – azt már nem hangsúlyozta, hogy ennek az időnek volt olyan része, amikor igenis tartott attól, hogy a lány mégis ártani akar neki, vagy Timidus-nál húzza ki a gyufát, aminek halál is lehetett volna az eredménye.
- Nem csak a felét. De ha el akarod mondani, meghallgatom, nem veszem feleslegesnek. Sok mindent lehet tanulni abból is, amiről nem is gondolná az ember. – szajkózta magabiztosan és közben nagyon menőnek képzelte magát, hogy milyen frappánsan reagált Shu mondandójára.
- Inkább mondanám magam reálisnak. Vagy tévednék abban, hogyha egy támadást is bekapok, lehetne hívni a papot, hogy egy temetésnél van rá szükség? Jó persze nem, hiszen nem akarsz megölni, legalábbis nem úgy ismertelek meg. Tényleg, ha így ölnél meg, akkor az indikátorod zöld maradna, ugye? – kérdőn sandított oda a lányra. – Értem én, hogy nem nyerhetek, meg az első menetet még meg is úszom, de ti sem tudnátok elhúzni az egészet, annyira nem hiszem, hogy vissza tudnátok fogni magatokat.
Kemabat valamelyest aggódva nézte végig, ahogy a sárkány felkészült a harcra. Számára inkább volt támadó póz, amit Timidus felvett, mintsem védekező. Nagyot nyelt, majd meredten figyelte a számlálót. Minden egyes váltásnál a torkában érezte a szíve dobbanását, aztán elérte a nullát, és az íjász erősen szorítva íját, elkezdett futni az erdő sűrűje felé, mint ahogy eltervezte. Egy fa mellett megállt, és egy nyilat lőtt ki a sárkány irányába. Meg sem várta, hogy mi lett az eredménye, tovább haladt, és egy másik fa mögött elrejtőzött. Sajnálta nagyon, hogy nincs rejtőzködése, és reménykedett benne, hogy ellenfeleinek sincs észlelése, amivel teljesen haszontalanná vált volna a távolságtartó hadművelete.

by **Shukaku** Kedd Jún. 09 2015, 13:19

-Oh… szokjam meg?
Sandított széles mosollyal az arcán Shu az íjászra, és nem is engedte el a tekintetét.
-Ez azt jelenti, hogy kedvelsz, és akarsz még velem találkozni. Húúúú…
Nézett fel az égre, mintha most valami nagy dolog történt volna, tipikusan azzal a merengő arckifejezéssel, mint aki megtalálta azt a fiút, akivel még nagyon de nagyon sok időt akar együtt tölteni. Persze most csak ő húzta a srácot, ám nem akarta a másik orrára kötni. Vegye észre, vagy szokja meg ő is, ahogyan a nyelvkiöltést. Ennél nagyobb gorombaságot úgysem fog látni tőle, ha nem húzza fel valahogy nagyon.
-Na meg persze velünk. Igen. Velünk tényleg biztonságban vagy.
Érkezett az újabb dicséret, amire Shu viszont már megrázta a fejét.
-Nem kell elmondanom, majd szerzünk közös élményeket közös küldiken, és akkor meglátod, hogy miről beszélek. Eddig az összes küldi amin voltam nagyon érdekes volt, és igazad van… nekem is volt olyan, amit még ma sem értek teljesen, mégis sokat tanultam belőle.
A realitásra csak megforgatta a szemét, és megcsóválta a fejét.
-Butaság! Majd úgy csináljuk, hogy csak akkor kapj be támadást, ha azt szeretnénk, hogy vége legyen a játéknak. Timidus úgyis szeret ilyen oktató harcokat vívni, szóval most megint egy csomót diskurálhattok. Ő meg simán fellökhet, vagy ilyesmi. Ha minden ütést támadásnak érzékelne a rendszer, akkor nem lehetne senkit hátba veregetni, vagy pacsizni sem. És igen, ha most ölnénk meg, szép zöld maradna az indikátorunk, de már elmondtuk, hogy ha meg akartunk volna ölni, akkor nem maceráztunk volna vele ennyit.
Az óra lejárt, Kema futásnak eredt, Timidus pedig lassú tempóban követte. A felé kilőtt nyílvesszőt egyszerűen elütötte az egyik karmával, bár még nem tudta, hogy azért lövöldözi-e őt az íjász, mert nem ismeri a szabályokat, vagy csak gyakorolni szeretne, nem hagyta, hogy a rendszer védje meg a találattól.
-Jó ötlet volt a fák között maradnod. Megnehezíted a repülésemet, mivel szlalomoznom kellene. A távolság tartása is jó ötlet íjászként, azonban előlem nem bújhatsz el. Észlelés, keresés és nyomkövetés jártasságok segítenek nekem, elég magas szinten ahhoz, hogy tudjam, hogy merre jársz.
Lassú léptekkel közeledett a fal felé, majd egy szökkenéssel a fiú mellett termett, a sokszoros gyorsaságát kihasználva, ám nem támadott, csak annyit mondott:
-Megvagy.
És mintha csak fogócskáznának, megpróbálta megbökni az íjászt.

by **Kemabat** Kedd Jún. 09 2015, 14:30

- Úgy értelmezed, ahogy szeretnéd! – vigyorgott az íjász – Csak nehogy házassági ajánlatnak vedd! Arról szó sem lehet! – felnézet ő is az égre, hátha meglátja, mit les annyira a lány, de semmi különöset nem tapasztalt, és nem is foglalkozott vele többet. A csúfolódó nyelvkiöltésekkel nem is lehetett megsérteni, emlékezett rá, hogy nagyon kicsiként ő is előszeretettel alkalmazta, olykor, hogy kifejezze nemtetszését, olykor meg csak azért, ahhoz volt kedve. (Gyakori eset volt még a fagyizás is.)
- Már alig várom! – válaszolt a közös küldetések említésére, utána büszkén kihúzta magát. – Nem kell mondanod, tudom, hogy igazam van, mint szinte mindig! Már néha unom is! – még szerencse, hogy nyílt terepen voltak, ellenkező esetben biztosan rájuk szakadt volna a plafon Kemabat önimádó megjegyzésétől. Lehetséges, hogy így is pár faág leesett a földre és eset szét pixeleire.
- Szóval lökdösődésre kell számítanom? – ismételte vissza kérdőn. – Rendben, akkor csapjunk a lovak közé! Tudom, tudom, csak érdekelt a válasz.
A futás jó ötletnek tűnt, Timidus is megdicsérte érte, és azért is, mert próbálta kihasználni a terep adta lehetőségeket. A lövése annyit ért, mintha egy eltévedt pingponglabda ment volna felé. A sárkánynak meg sem kellett erőltetni magát, hogy elüsse. Chiba nem tudta, hogy egyébként sem lett volna semmi értelme, mert nem tudja közvetlenül megsebezni, okosabb lett volna az idomárt lőnie. Késő bánat. A fák között rejtőzve hallotta Timidus hangját, de nem felelt. Nem akarta hangjával elárulni hollétét, a sárkány szavaiban meg amúgy sem bízhatott, hiszen blöffölhetett is volna, hírtelen nem jutott eszébe, hogy a sárkányok itt nem hazudnak. Meg is lepte, amikor a pet megszólalt mellőle, és a „támadása” is sikeres volt, Kemabat hátra eset.
~ Hogy a fene egye meg! ~ sopánkodott ~ Ha nem rejtőzködhetek, akkor ez egy macska egér játékká alakül, ahol én vagyok az egér. Bár Jerry is legyőzte Tom-t nem is egyszer, de ez most lehetetlen, hiszen én nem győzhetek. Bár ez gyakorlás, nem veszi komolyan. Ha felé lőnék, könnyűszerrel kivédené! Ebben az esetben… ~ nem is fejezte be a gondolatmenetet, csak célzott és lőtt. Tervei szerint eltalál egy faágat, és az ráesik a sárkányra. Remélte, hogy beválik, és ellenfele nem számít erre a lépésre. Közben, ha volt rá lehetősége feltápászkodott, és tovább futkározott a fák között szabálytalanul.

by **Shukaku** Kedd Jún. 09 2015, 14:45

-Házassági ajánlat! Nem! Dehogy! Timidus soha nem engedné meg, hogy házasodjak, meg egyébként is, ott van már nekem Akira-san!
Nevetett újra, majd maga elé tartotta a kezét, amin nem egy, de két gyűrű is volt, persze egyik sem jegygyűrű, és ez közvetlenül kapcsolódott is az előbbi kijelentéséhez, amit gyorsan el is magyarázott Kemabatnak is.
-Tudod, van egy olyan item, ami jegygyűrű. Egyrészt ugye hagyományos izébizé, másrészt meg azt is okozza, hogy közös kasszátok lehet, meg ha történik valami baleset, akkor a másik fél kapja meg a cuccaidat, szóval nem lehetsz rablógyilkosság áldozata. Ez inkább ilyen elővigyázatosságféle, mint komoly dolog… vagy csak simán azért hordják, mert jegygyűrű. Timi viszont nekem soha nem engedne ilyesmit, mert elfoglal egy értékes item helyet, azokat pedig mindig ő válogatja össze, ahogy a pontozásomat is ő csinálja. Nem mintha nagyon házasodni akarnék, vagy ilyesmi.
Ezek után pedig már csak egy válasz volt hátra, ami egy vállrándítással indult.
-Fogalmam sincs mire kell számítanod, én sem tudom soha, hogy Timi mikor mit akar.
Persze Timidus ezzel szemben pontosan tudta, hogy mit akar, és hagyta is, hogy a srác feltápászkodjon, és úgy számolt, hogy ha a fiú újra neki szegezi a fegyverét, akkor elmondja neki, hogy feleslegesen pazarolja a nyilakat. Ehelyett azonban teljesen más történt, és Timidus elégedetten bólintott, amikor lerázta magáról a faágat. Tegyük hozzá, hogy a faág ezúttal nem volt sebezhetetlen, pont megfelelő részt talált el az íjász, és feltételezhetjük azt is, hogy a faág zuhanása legalább még dobás sebzéssel is egyenértékű lehet, szóval Kemabat sikeresen levett Timike életpontjaiból egy pontocskát.
-Szép lövés, felhasználod a terep adottságait. Többször azonban nem fog sikerülni. Mi lesz a következő lépésed, ember?
Kérdezte teljes nyugodalommal a sárkány, miközben a lehető legegyenesebb vonalban, lassú léptekkel közeledett a srác felé.

by **Kemabat** Kedd Jún. 09 2015, 22:53

- Csak nem féltékeny lenne a partneredre? Azt szeretné, hogy ő maradjon neked a legfontosabb? Nem tudom elképzelni, hogy bárki ember fia elvehetné tőle ezt a címet. – nevetett a lánnyal együtt. A gyűrűkre nem reagált, lehet, hogy csak azért, mert nem tudta, hogy Shu mit néz a kezein, lehet, hogy csak azért, mert nem tudta, mit mondhatna rá. Bár nem nézett a saját kezére, de nála is ugyanúgy két gyűrű volt. Tudta, hogy értékes pontokat rejthetnek azok az apró tárgyak is.
- Most már tudom, de nem gondoltam, hogy valóban meg lehet házasodni itt is. Azért az a gyűrű sem haszontalan, de nem lehet levenni, mondjuk mikor harc miatt egy extrásabb ékszerre lenne szükség? Kár, hogy nincs külön helye, lehetne a harmadik csecsebecse a kezeden. Ha így lenne, talán még meg is gondolnám magam. – poénkodott tovább, amíg még lehetett. – Meg is értem, egy harcra kész állatnak lehet a legfontosabb, hogy a legoptimálisabban legyenek elosztva a pontok, a felszerelés buffjaival együtt.
Néha magam sem tudom, hogy mit tervez gyenge kis íjászunk, az előbbi lövésről sem mertem volna megmondani, hogy sikeres lesz. Szerencséje volt, hogy nem állt bele a vessző az ágba, és, hogy amikor letört, tényleg eltalálta az ellenfelét, így sikeresen megsebezve azt, ha egyáltalán egy vékony ág képes lenne rá. Mivel könnyedén felkelhetett, próbálta növelni a távolságot, de érezte, hogy pihennie kell. Legugólt egy bokor mögé, tudta, hogy semmit sem jelent, nem is a rejtőzködés volt a célja, és onnan válaszolt a sárkánynak.
- Köszönöm, a dicséret mindig jól esik az embernek, főleg ha egy tapasztalt harcos adja. Sajnos még magam sem tudom, legközelebb mit találok ki, de gondoltam, hogy egy trükk kétszer egymás után nem fog működni. – legbelül szidta magát, hiszen a kinti világban sosem használta a fejét, vagyis használta, de nem így. Gondolt arra, hogy ás egy gödröt, és befedi, de túl sok időbe tellene, meg ennek ellenére sem biztos, hogy lenne értelme.
- Mond csak, sikerült már megsebesítenem téged? Tudom, hogy általában az ilyet nem közöljük az ellenféllel, de ez egy gyakorlás, talán kivételt lehet tenni. – próbálta húzni az időt, közben szinte már hallható kattogással jártak a fejében a fogaskerekek.

by **Shukaku** Szer. Jún. 10 2015, 05:41

Kemabat most már csak egy újabb nyelvkiöltést kapott a viccelődésére, és nem csak azért, mert nagyon bonyinak gondolom, hogy a már öt perce futó harc mozzanatainak leírása közben irkáljam a még harc előtt megtörtént gondolatokat, amiknek következményeképpen lehet, hogy visszamenőlegesen meg kellene változtatnom, amit már leírtam, ami ugye lehetetlen… hanem azért is, mert a lánykának el kellett ismernie, hogy a csipkelődésben még nincs olyan magas szinten, mint úgy általában a játékban, és ez az egy a negyvennégyhez ilyen esetekben nem érvényesült. Bizony, Shu belepirult a házassági ajánlatba, de még igazából azt sem tudta, hogy Timidus képes-e a féltékenységre. Még amikor Akira-sannal volt, akkor is csak annyit kötött ki, hogy nem hagyja őket egyedül, mert akkor megcsappanna az idomár védelmének a szintje, de semmi más féltékenységre utaló mozzanatot vagy megszólalást nem tett. Nem mintha bármennyire is hiányozna az ilyesmi Shunak, és igen, jól gondolod, még egy szerelem sem tudta átvenni Timidus egyedülálló szerepét az életében. Timidusból csak egy van. Az viszont boldogsággal töltötte el a kicsi szívét, hogy Kemabat nem rökönyödött meg azon, hogy a harci dolgokat Timire bízza. Alex tuti kitért volna már a hitéből, és prédikálna, hogy a gonosz robot átveszi az irányítást Shu fölött.
-Szívesen. Most azonban a dicséret után feddés következik. Ha hátrányban vagy, akkor is fontos, hogy folyamatos nyomás alatt tartsd az ellenfeledet, és ne hagyd őt pihenni. Bár engem a nyilad nem sebezhet, a lezuhanó faág igen, így valóban képes voltál kicsit levinni az életcsíkomból. A tétlenséged azonban nem kifizetődő.
Ez alatt a bokor közelébe ért, ami mögött Kema rejtőzködött, majd kitárta szárnyait, és pár csapással lefújta róla a leveleket.
-Spuri.
Tette meg az újabb javaslatot, majd fogaival a fiú fegyvere felé kapott.

by **Kemabat** Csüt. Jún. 11 2015, 15:15

- Ne hagyjam pihenni? Ugye most viccelsz! Ha tudni akarod, nem hagylak pihenni, nekem van szükségem a pihenésre. Azt elérni, hogy egy kicsit is elfáradj, ilyen kis szinten, lehetetlennek érzem, főleg, hogy csak fogócskázol velem. – reagálta le a hallottakat, közben mély levegőt vett, hogy mihamarabb folytathassa a rohangálást. A következő információk viszont kellemetlenül érintették.
- Hogy érted, hogy nem sebezhet? Hiába támadlak, még ha hagynád is, hogy eltaláljalak, akkor se sérülnél? Nem lehetett volna ezt hamarabb mondani? Mondjuk a küzdelem elején, mikor a számláló még ment? Elpocsékoltam egy nyílvesszőt a semmiért! Lehet, hogy rossz következtetéseket vontam le, de azt hittem, hogy te vagy az ellenfelem. Shukaku is úgy mondta, hogy te mutatod meg nekem a küzdőterezést. Most mégis úgy tűnik, hogy nem te vagy az én küzdőfelem, hanem Shu. Te csak, bármennyire is otrombának hangzik, te csak egy intelligens, legyőzhetetlen eszköz vagy, legalábbis most biztos, hogy legyőzhetetlen. – hangjában lehetett hallani ingerültségét, majd fel tudott volna robbanni mérgében. Persze nem csak a sárkányra volt dühös, magára jobban haragudott, hogy ennyire naivan gondolkodott. – Kayaba tényleg szeretheti az idomárokat, - folytatta picivel nyugodtabban – ha egy szinte sebezhetetlen fegyvert, vagy pajzsot adott melléjük, aki még gondolkodni is tud.
Timidus megjelenése most nem érte meglepetésszerűen, számított rá, hogy bármely pillanatban megtalálhatja. A tanácsot sem kellett kétszer mondani, de mielőtt elindulhatott volna, még meg kellett állítania a sárkány támadását. Fegyverét magához próbálta szorítani, közben növelve sebességét, így talán az íja épségben megúszta, nem tudta, hogy tönkre mehet-e így talán még életénél is jobban féltette. Ha sikeresen megvédte teljes sebességgel haladt tovább kerülgetve a fákat, a kiindulási pont felé véve az irányt. Számított rá, hogy a lány sem maradt ott tétlenül, őt próbálta megkeresni, ha sikerült megpillantania, akkor a következő lövése őt vette célba, ha az íját bármi okból nem tudta használni, akkor csak felé rohant, és próbálta megütni.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 11 2015, 18:03

Timidus direkt nem érte el az íjat, és direkt hagyta, hogy a fiú elmesélje a problémáját, kisírja magát a sárkány vállán, persze csak képletesen értve. Az ingerültséget még ő is kihallotta a hangjából, szóval bár utána vetette magát, nem teperte le addig, amíg Kemabat ki nem lőtte a vesszőt az íjból, ami pedig eltalálta a nyugodtan ácsorgó Shut, egyenesen a vállába fúródva. Akármire is számított az íjász, Shu igenis ott maradt, hátát a fának döntve, bár nem tétlenül, hiszen éppen egy újságot olvasgatott, hogy ne unatkozzon annyira. Amint a nyíl elhagyta a fegyvert, Timidus viszont utolérte az ellenfelét, és leteperte. Egy finom lökéssel hátulról földre taszajtotta, majd helyet foglalt a hátán, és úgy kezdte el megválaszolni a felvetéseket.
-Most dühös vagy, és feltételezem, hogy ez az ingerültség fajod olyan tulajdonságai közé tartozik, amely nem vezet jóra, mivel kockázatos lépéseket is megteszel, meggondolatlanul. Ahogy ti mondanátok, a harag rossz tanácsadó. Ritkán szoktam viccelni, mivel a sárkányok eszköztárában nem az a fajta viccek ismeretesek, mint amiket ti használtok, mivel a legtöbb viccetek megtévesztésre, hazugságra épül, ami a mi fajunk számára tilos. Nem azt mondtam, hogy érd el, hogy elfáradjak, hanem azt, hogy ne hagyj pihenni. Ez két különböző dolog. Ne légy tétlen, mindig cselekedj akkor is, ha ez a cselekvés nem támadás kategória. Az pedig, hogy fegyver közvetlen találatával engem nem sebezhetsz, benne van a Guide Book-ban. Úgy tanítalak, hogy felmérem a tudásodat előtte. A küzdelem elején nem tudhattam, hogy ezt tudod-e, és nem mondhattam el minden alapot. A gyakorlat során megtanulva eleve sokkal maradandóbb lesz a tudás. A nyílvesszőid pedig kifogyhatatlanok, most pedig amúgy is csak gyakorlunk. Az, hogy eltalálsz ugyanakkora, ha nem nagyobb jelentőségű, mintha Shut találnád el, hiszen engem nehezebb eltalálni, ahogy láthatod. Nem a legyőzésünk a célod, hanem az alapok bevésése, ezt ne feledd, és ehhez én jobb alany vagyok. Az a feltételezés pedig, hogy legyőzhetetlen lennék ostobaság. Te is meg tudtál sebezni, és a képességek, az itemek képességei, vagy a kristályok, potionok, mérgek rám is ugyanúgy hatással vannak. Ha a küzdelem kiegyensúlyozott lenne, akkor nem is állnék ki ellened egyedül, mert az idomár és a pet kizárólag együtt állja meg a helyét a csatában, egymást kiegészítve harcolnak. Abban pedig az egyik kaszt sem különbözik, hogy a fegyverük törhetetlen, kivéve persze ha a képességed mondjuk fegyver törésére irányul, ez azonban irányulhat a petek sebezhetetlenségének áttörésére is. Az idomár ugyanúgy tehetetlen a társa nélkül, mint te a fegyvered nélkül, és ahogyan a te fegyveredet nem lehet sebezni, ha te fegyverként azonosítasz engem, unfair lenne, ha engem lehetne sebezni.
Shu ezalatt kihúzta a vállából a vesszőt, ami el is pixeleződött, kicsit megrázta a kezét, és érdeklődve hallgatta a beszélgetést.
-Most… akkor ha Timi leszáll rólad, nekem is be kell szállnom, vagy gyakoroltok tovább ketten?
A hangjában teljesen jól kihallható volt, hogy semmi kedve nincsen verekedni.

by **Kemabat** Csüt. Jún. 11 2015, 23:59

Kemabat-ot nem érdekelte, hogy direkt, vagy sem, de az íjjal együtt szaladt visszafele. Meglepetésére Shu ugyanott volt, ahol hagyta a párbaj kezdetén, talán csak pár lépést tett meg, hogy kényelmesebben olvashasson. A nyíl szépen szállt, és talált is, egyenesen a lány vállába állt bele. Büszkeséget érzett a mellkasában, majd a földet, és Timidus-t.
- Nem vagyok szék, szállj le rólam! – bosszankodott, közben próbálta lerázni magáról a sárkányt, természetesen sikertelenül. – Mondták már neked, hogy mennyire nehéz vagy? Persze, hogy dühös vagyok! Fontos dolgokat hallgatsz el előlem, utána mg ülőgarnitúrának nézel. Ki ne lenne dühös a helyemben? Persze, értem én, de nekem szükségem volt arra a pihenésre. Hiába nem hagynálak, ha egyszer kiköpöm a tüdőm. Hamarabb elfáradok, mint az emlékeimben, sőt még csak megemelni sem tudlak, pedig olyan nehéznek nem nézel ki. Ohh, csak nem arra a könyvre gondolsz, amit ma kaptam Shu-tól, és tudhatnád, hogy nem igazán olvastam még. Hiszen nagyrészt veled vitatkoztam. Biztosan emlékszel, hiszen te mindenre pontosan emlékszel, legalábbis ezt mondtad. – ez a beszélgetés jót tett Kema-nak, érezte, hogy már sokkal higgadtabb, mint előtte. Még mindig zavarta, hogy a sárkány ismét korlátozza mozgásában, de többet nem panaszkodott miatta. – Értem, hogy gyakorlat közben jobban megmarad, de akkor is jobb lett volna tudni. Hiába kifogyhatatlan, attól még pocsékolásnak érzem. Akkor az eltalállak részt, nem a sebzésre érted, ugye? Hiszen a felsoroltak közül semmivel sem rendelkezem, és mondtad, hogy az ágak lövése is haszontalan lett irányodba. A legyőzhetetlen részt, meg magamhoz viszonyítva mondtam. Számomra vagy legyőzhetetlen. Az én íjam nem tud gondolkodni. Nem tud magától cselekedni. Szerintem még védekezni sem tudok vele. Ezekben azért van különbség, de megértem, amit mondani akartál ezzel, legalábbis remélem.
Shu kérdésére duzzogósabb választ adott.
- Ha leszáll rólam, akkor nem, de valamiért nem érzem úgy, hogy le akarna szállni rólam. Talán túlságosan is kényelembe hozta magát.
Mikor végre visszakapta mozgásszabadságát, kicsit fészkelődött még, aztán újra futni kezdett, közben intet egyet a lány felé. Biztos volt benne, hogy egy kis előnyt kapni fog, ezért elkezdte vizsgálni a fákat, amiket kerülgetett. Az egyiknek eléggé alacsonyan voltak az ágai, és ahhoz képest elég magas volt, hát megpróbált felmászni rá, és ott várni a sárkány megjelenését, már kifeszített íjjal.

by **Shukaku** Pént. Jún. 12 2015, 05:26

-Nem, nem mondták. Shu szerint könnyű vagyok, mivel a csontjaim üregesek, hogy könnyebben tudjak repülni. Az egyik küldetés óta pedig már azt is tudom, hogy mik azok a csontok pontosan. Ismételten nem figyelsz a szavaimra. Nem azt mondtam, hogy te olvastad a Guide Book-ot, és onnan tudtad, hanem azt, hogy ez az információ benne van a Guide Book-ban. Nem építhetek arra, hogy semmit nem tudsz, mert akkor két nap csak azzal menne el, hogy az alapokat magyarázom. Hallhattad az utcán sétálva is, és láthattál már egy párbajt azóta, hogy itt vagy. A következő kérdésedre a válasz az, hogy például én. Én nem lennék dühös. Ha pedig arra célzol azzal a mondatoddal, hogy legalább is ezt mondtam, hogy hazudnék, akkor megkérlek arra, hogy ne vádaskodj alaptalanul. Eltalálni valakit pedig nem egyenlő azzal, hogy sebzel is, ezt jól látod. Arra pedig még számos más módszer van, hogy engem megsebezz, olyanok is, amik jelenleg a birtokodban állnak, lehetőséged van a megcselekvésükre. Ezeket persze nem mondom el, neked kell rájönni, ezért is gyakorlunk. Egy kezdőhöz képest az ág ellövése is jobb volt, mint amit feltételeztem. Számodra pedig nagyon nagy valószínűséggel valóban legyőzhetetlen vagyok, ám Shu is az, csak kisebb valószínűséggel. Az íjász kasztot pedig te választottad. Egyik kaszt sem gyengébb mint a másik. Mindegyikben találhatok ellenfélre, a saját szintemen.
Shu egy halk csipogással jelzett a sárkánynak, aki bólintott, majd leröppent a fiúról. Várt egy keveset, hogy az előnyre tehessen szert, majd egyetlen ugrással utána vetette magát. Ő még valóban számos módszert tudott volna saját maga megsebzésére a fiú helyében… kérdés, hogy Kemabat rájön-e ezekre a módszerekre.

by **Kemabat** Pént. Jún. 12 2015, 11:17

- Akkor én vagyok csak nagyon gyenge. – vonta le a szomorú következtetést Kemabat. – Sajnálom, ha félreértettelek, de nekem úgy tűnt, mintha azt akarnád kifejezni, hogy „tudnod kellene, ott van a könyvben”. Hallani nem hallottam, párbajból sem láttam olyat, ahol az egyik fél idomár lett volna. Nem céloztam semmire! Ingerülten lehet, hogy így lehetett érteni, de eszem ágában sincs hazugnak hívni téged. Ha vége a harcnak, akkor sem adsz néhány tippet? – érdeklődött immár vigyorogva, és többet nem beszélt. Valóban ő választotta az íjászatot, de nem azért, mert mennyire szereti. A valódi okát viszont senkinek sem szándékozott elmondani, elég hülyén hangzik, hogy csak azért lett íjász, mert az öccse is az volt, és látni akarja a gyilkosa ijedt, vagy legalább értetlen ábrázatát, mikor találkoznak.
Miután végre Timidus felkelt, Kemabat…jah, ezt már leírtam. Szóval Kemabat kifeszített íjjal várta a fán a sárkányt, és mihelyt meglátta elengedte az ideget, és a nyíl már repült is felé. Hősünk ebben látta kasztjának egyik erejét. Magasról, nehezen megközelíthető helyről támadni az ellent. Tartani a távolságot, és elkerülni a támadásokat, ezeket próbálta kivitelezni, de most mást tervezett. Biztos volt benne, hogy a találattól függetlenül, Timidus közeledni fog. Ha van ideje, kilő még egy nyilat, ha nincs, akkor csak felkészül az érkezésre. Számításai szerint körülbelül négy méter magasban lehet, félt is, hogy leesik, mert az egyenlő lenne a biztos halállal. Ha a tollas ellenfele több mint a fele utat megtette közte és a föld között, felugrik, és próbál a lényre esni. Reményei szerint a hírtelen súlyváltozástól elveszti az egyensúlyát, és becsapódnak a földbe. Ha sikerül pontosan kivitelezni, talán sérülne ellenfele, meg ő is, de nem halna bele, hiszen a sárkány felfogná az ő esését.

by **Shukaku** Pént. Jún. 12 2015, 15:56

-Mindannyian gyengék vagytok súlyemelés jártasság hiányában. Ha ez zavar, akkor már meg is van az első jártasság, amit választanál, így ezen nem kell gondolkodnod.
Azt nem kötötte az orrára, hogy Shu sem bírja el őt, mármint Timidust, hiszen az idomárnak sincs súlyemelés jártassága, és a lány, azt, hogy a sárkány könnyű lenne, csak elméleti síkon fejtette ki. Igazából csak arra célzott, hogy biztosan könnyebb, mint egy ugyanolyan nagyságú kutya, és ezt többé-kevésbé be is bizonyította, csak találnia kellett egy mérleget, és egy közel ugyanolyan nagyságú kutyát, és összehasonlítani a kettejük súlyát. Az már csak részletkérdés volt, hogy egyiküket sem bírta el.
-A bocsánatkérésedet elfogadom, ha pedig vége a harcnak, önmagam legyőzésére akkor sem fogok neked tippeket adni, abban azonban segíthetek, hogy miként harcolj más kasztok ellen. Arra, hogy nekem miként okozz sebzést, azonban teljes egészében neked kell rájönni.
Majd nem sokra rá már a földön heverve, még inkább megcsappant életcsíkkal, és mind a négy mancsával, valamint a szárnyaival is átölelve a fiút, a következőt fűzte hozzá:
-Ez az egyik módja, persze csak abban az esetben, ha nem akarom, hogy belehalj az esésbe.
Na igen, el is mondom, hogy mi történt. A pet ezúttal az egyik vessző elől egyszerűen kitért, a másik vesszőt viszont hagyta találni, hogy Kemabat láthassa a felvillanó lila falat, amiről az előbb beszélt. Ezután következett az ugrás, Timidus pedig azon nyomban megfordult, hogy elkaphassa a srácot, majd körülölelte a szárnyaival, és így csapódtak a földbe mindketten, amit meg is szenvedtek a sárkány életpontjai.
-Ha nem foglak meg, lovaglás jártasság hiányában nem tudtál volna a hátamon maradni. Ettől függetlenül, mivel ismerted a körülményeket, és joggal feltételezhetted, hogy nem hagylak meghalni, szép taktika volt.
Ezzel el is engedte, majd intett a fejével, hogy várja a következőt.

by **Kemabat** Pént. Jún. 12 2015, 18:08

A terv…, mondjuk úgy, hogy sikeres volt. Az első nyilat kikerülte, a második betalált, de ahogy korábban hallhatta, nem sebzett a sárkányon. Az ugrásnál Timidus elkapta, megmentve a fiút a haláltól, és tényleg a földre terítette az állatot, csökkentve az életpontjait. Mégis Kemabat nem volt teljesen megelégedve magával. Olyan apróságokról feledkezett meg, mint a lovaglás jártasságának hiánya, ami könnyen az életébe kerülhetett volna. Persze ezeket Timidus is elmondta neki, még egy kis dicséretet is kapott, ami bár jól eset neki, de valahogy mégsem érezte kiérdemeltnek, mint az előzőt. Valószínűleg többet sebzett ezzel az akcióval, mint az ággal, de azzal nem is sodorta veszélybe magát. Nem értette még, hogy néha kockáztatni kell, hogy elérje a célját, ami most meg is történt.
Timidus ölelése egyébként kellemes közérzetettel ajándékozta meg az íjászt, biztonságban érezte magát, ami fura tekintve, hogy épp az ellenfele „karmai közt” volt egy gyakorló harc kellős közepén. Mikor kiengedték védőburkából, visszanézet a pet-re, és szelíd, kissé megilletődött hangon csak annyit mondott, hogy „Köszönöm!” Többet nem is tudott, a zuhanás élménye még a hatása alá vonta. Megtörölte homlokát, kétszer megpaskolta arcát, hogy újra összeszedhesse magát, és folytathassa a küzdelmet.
~ Ennek most nincs itt az ideje, nem szabad megváratnom küzdőfelemet! ~ mondogatta magának, majd távolodni kezdett. Nem futott, legalábbis nem teljes erőből, inkább csak kocogott, és törte a fejét, mivel állhatna elő legközelebb. Figyelte a környezetét, de nem látott semmit, amit fel tudna használni, vagy legalább egy ötletet adott volna. Látott egy fát, melyben egy lyuk található, gondolta, hogy oda behúzódik, de mikor odaért szomorúan vette észre, hogy Timidus sem annyira nagy, hogy ne tudná követni oda, meg szűkös is lenne, a mancsa simán elérné, be se kellene jönnie. Ott is hagyta volna, de megpillantotta a közelgő sárkányt. Ismét kifeszítette íját, és ismét lőtt, legalább a célzását fejlesztheti. Próbálta megsaccolni a nyílvessző sebességét a pet sebességéhez viszonyítva, és egy újabbat eresztet útjának majdnem merőlegesen felfelé, és gyorsított a sebességgén. Úgy gondolta, hogy fellőtt vessző pont akkor ér vissza, amikor az ellenfele odaér, így eltalálhatja.

//Tudom, hogy az utolsó lövés nem talál, de szeretnélek megkérni, hogy még csak a közelébe se legyen Timidus-nak

by **Shukaku** Pént. Jún. 12 2015, 18:31

Timidus röptében számolt. Azt csak egy másodpercbe tellett kiszámolni, hogy mikor és hol kell tartózkodnia ahhoz, hogy a nyílvessző eltalálja, amikor ismételten földet ér, hiszen ne felejtsük el, hogy a sárkány agya továbbra is egy számítógép volt, ismerte Kemabat vesszejének sebességét, ismerte a gravitáció törvényét, vagy legalább is a hatásait, és így már minden meg is volt ahhoz, hogy ezt kiszámíthassa. Nem ezen kellett elgondolkodnia, hanem azon, hogy ott legyen-e. Sajnálatos módon az emberek büszkesége, boldogsága, biztatása igen nehezen volt leírható még Timidus számára olyan képletekkel, amikkel biztosan tudott volna számolni. Bár Shu sokszor elmondta neki, hogy mit is jelent az a kegyes hazugság, ám ő ezt nem alkalmazta, és az elvei jelenleg is tiltották volna, hogy úgy tegyen, mintha a fiú trükkje bevált volna, és direkt a nyíl alá repüljön. Azonban ott volt Shu, és Shu ugye felülírt mindent, tehát már csak azt kellett kiszámolni, hogy mekkora örömöt okozna az az idomárnak, ha ő, azaz Timidus örömet okozna azzal a fiúnak, hogy úgy tesz, mintha működött volna a terve, és egy harmadik sebzést is tudott volna ejteni a sárkányon. Igen, hiszen ez is kérdéses volt, hogy a nyíl onnantól kezdve, hogy eléri a csúcspontját, vajon még mindig kilőtt nyílnak számít-e, vagy egy olyan zuhanó tárgynak, akárcsak a faág, amivel ismételten képes lenne az íjász sebezni kedvenc kis sárkincánkat. Nos, hosszas számolás után Timidus úgy döntött, hogy bizonyos százalékú hibahatáron belül rásegít a sikerre, így folytatta az útját a megkezdett tempóban. Nos, a hibahatáron jócskán kívül esett le a vessző, és ahogyan meg is jósoltad, még csak közelébe sem volt Timidusnak. Tollas hősünk így rendületlenül folytatta az útját ellenfele felé, aki kitalálhatott valami újat.

by **Kemabat** Szomb. Jún. 13 2015, 01:00

Értékelendő, hogy Timidus nem változtatta meg az útvonalát, a sebessége is egyenletes maradt, a legapróbb esélyt is megadva, hogy a nyíl véletlenül eltalálhassa. Mert ha eltalálta volna, az csak Kemabat mázlija lett volna, és nem a számításai helyességét igazolná. Az itteni tudásával nem lehetett volna képes ilyen módon meghatározni sem a vessző levegőben töltött idejét, se a sebességeket. Túlságosan tapasztalatlan volt, még a saját képességeit sem ismerte tökéletesen. Mondhatni az egész egy blöff volt. Mikor észrevette, hogy még csak közelébe sem volt a sikernek bosszús kézmozdulatokkal fejezte ki elégedetlenségét. Tudhatta, hogy esélytelen, mégis bízott a szerencséjében, ami már oly sokszor volt hasznára, ha a játékban nem is, a valóságban mindenképp. Elégedetlensége talán nem is az elhibázott támadás miatt volt, sokkal inkább a nyerni akarás miatt tört ki belőle. Nem volt komoly küzdelem, csak gyakorlás, mégis nem akart veszíteni. A futás csak időhúzásnak tűnt, fáradt volt, pihenni akart, de nem maradhatott tétlen. Kényelmetlen helyzet volt. Kiskori emlékek jelentek meg előtte, ahol mindig a gyorsabb gyerkőcök voltak a fogók, és tiszta erejéből rohant, hogy el ne kapják. Nem szerette a fogócskát, sokkal jobban szerette a bújócskát. Az ott szerzett tapasztalatait itt viszont nem tudta kamatoztatni, Timidus elől nem lehetett elrejtőzni. Az emlékekből gyorsan visszatért a valóságba. Addig rohant, míg az erdő szélén nem találta magát, útját egy patak zárta el. Gondolkozott rajta, hogyan használhatná fel, talán elrejtené a nyomait, talán egy meglepetés támadást ki lehet vitelezni a vízből, de elhessegette magától ezeket a gondolatokat. A sárkány több jártasságot is megemlített korábban, amelyeknek hála könnyedén követhette, meg annyira messze sincs, hogy eltűnhessen. Meg a jártasságokat sem nézte át, ki tudja, lehet, hogy van olyan, hogy úszás, és nélküle belefulladna csak a vízbe, ha Timidus nem érne oda időben. Ekkorát nem akart kockáztatni, így felemelt kézzel, és fegyverrel, zavart mosollyal várta a sárkány érkezését.
- Kifogytam az ötletekből, te nyertél!

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 04:53

Oké, akkor ezek szerint nem talált ki semmi újat. Timidus közvetlenül előtt állt meg. Ismerte már a feltartott kezeknek a jelentését, így nem támadott, csak két lábra állt, és mancsaival finoman lenyomta a fiú kezeit a teste mellé.
-Én nyertem. A magasba tartott kéz azonban szükségtelen. Az ilyen rituálé azt jelzi, hogy bizalom hiányában látnom kell a kezeidet és a fegyvert, mert csak így lehetek biztos abban, hogy nem folyamodsz cselhez, és ezek után az következne, hogy elveszem a fegyvereidet, ez azonban most egy békés gyakorlás volt, így ez a jelzés felesleges.
Elgondolkodott egy pillanatra, majd füttyentett egyet Shunak, és a csata a következő pillanatban véget is érhetett, Kemabat előtt megjelent a kis panel, amin rányomhatott arra, hogy feladja a küzdelmet.
-Azt mondtam, hogy nem segítek neked abban, hogy legyőzz engem. Shu kérésének eleget téve nem harcoltál az idomár ellen, de úgy vélem, hogy megtaláltad, hogy miként lehet egy idomár-pet páros ellen a leghatékonyabban küzdeni. Mindegy, akármilyen erősnek látszunk is, mindig van valamilyen rejtett gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Minden erővel együtt jár egy gyengeség, és fordítva. Kövess.
Jelentette ki, majd elindult vissza Shu felé, és egészen addig egy szót sem szólt, amíg vissza nem értek a közelben ácsorgó idomárhoz. Természetesen Timidus egy pillanatra sem veszítette szem elől a lányt, és Shu is követte őket, hogy betartsa azt a távolságot, amennyire közel szerette magát tudni Timidushoz. Természetesen kizárólagosan a pet jelentette a biztonságot. Mikor megérkeztek, a sárkány letelepedett Shu mellé, és tekintetét a fiúra emelte.
-Ha van még kérdésed, tedd fel, és valószínűleg válaszolni fogok.

Ezt viszont már szerintem ismiben folytassuk.
Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Kemabat** Szomb. Jún. 13 2015, 10:22

A feltartott kezek nem sokáig maradtak a levegőben, Timidus elintézte, hogy a fiú ismét kényelmesebb testtartásban lehessen.
- Sosem foglalkoztam az ilyen dolgok jelentésével, azért remélem nem volt sértő a számodra. Nem akarom, hogy azt hidd, bizonytalan vagyok, legszívesebben egy fehér zászlót lengettem volna, de nem volt nálam. Remélem annak nincs hasonló sugallata, de mindegy is, tényleg felesleges procedúra.
Kemabat meredten bámulta a panelt, felé vitte ujját, majd megállt. Nem akarta megnyomni, nem akarta feladni a meccset, nem akart megfutamodni, mégis remegő kézzel jelezte, hogy nem folytatja a harcot, hogy mindezek ellenére feladja. Nem tehetett mást, ez csak gyakorlás volt, egy sokkal erősebb ellenfél ellen. Keserű ízt érzet a szájában, így jobbnak találta, ha gyorsan elmennek valahova, ahol javíthatott ezen, de előtte még végighallgatta a sárkány mondatait. Megértően bólogatott, de szólni nem szólt. A pet kérésének eleget téve követte, az rövid gyaloglás alatt csak az erdő hangját lehettet hallani, egyikőjük sem törte meg ezt a kellemes, nyugtató zengést. Hamarosan az íjász ismét megpillantotta Shu-t és a közelében lerogyott a földre. Jól esett neki ez a kis pihenés, és a sárkány ajánlatára csak felemelte a kezét, jelezve, hogy előtte kifújja magát. Lágy szellő simogatta arcát, a nap sugarai próbálták feltölteni energiával. Hirtelen pattant fel, és Shu felé fordult.
- Indulhatunk? – kérdezte. – Mielőtt még minden hely bezárna, jó lenne megejteni azt a vigasztaló meghívást. – kacsintott egyet a lányra, majd Timidus-hoz intézte a szavait.
- Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy abban tudsz segíteni, miként harcolhatok más kasztok ellen. Elmondanád ezeket, amíg odaérünk, ahova megyünk? Tényleg, hova is megyünk?

Én is köszönöm!
Inkább kezd te a megbeszélt helyen! Very Happy

by **Cardinal** Szomb. Jún. 20 2015, 12:59

Ossu!

Lezárom a párbajt, 30 exp és 70 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom

Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)

Re: Kemabat megpróbálja a lehetetlent, és legyőzi Timidus-t... talán. (Kemabat vs. Shu-ék)