[Küldetés] A virágmező

... valami különlegeset ...

Magamtól talán sose leltem volna rá, de némi utána járás, boltról boltra, egyik információ brókertől a másikig ...

Fárasztó és nyűgös dolog. Ha csak a felfedezésről és kíváncsiságról lenne szó, akkor már közel sem biztos, hogy vettem volna a fáradtságot, hogy egy ilyen hely után keressek ...

... de ...

amikor odaértem ... és kitárult előttem ez a káprázatosan szép világ ...
Tátva maradt a szám az ámulattól
Szinte hallani véltem egy réges-régi játékom egyik dallamát

Míg nem egy közelben tébláboló alak hozzám nem lépett. A felidézett dallam és a látvány annyira magával ragadt és megnyugtatott, hogy most különös módon a felháborodás nyomát sem éreztem magamban, pedig ha nem szívtam volna magamba a hely ópiumát, akkor szinte biztos hogy leteremtettem volna a kellemetlenkedő, hívatlan alakot

- Hogy? - kérdeztem vissza, a kábulatból lassan magamhoz térve
- Lila virágot? - próbáltam visszaemlékezni és összerakni az imént elhangzottakból a lényeget
- Hogy is volt? Várj! Felírom - hívtam elő egy egyszerű jegyzetelőt
- Mond még egyszer kérlek: egyenesen, jobbra a fánál, aztán balra, és utána merre?
- Jobbra, és erecske? - körmöltem szorgalmasan - egyenesen a szikláig, ugye?
- És a kék fa - ismételtem utána  - Balra. Oké - néztem fel rá
- Ha már úgyis itt járok, akkor megcsinálom a küldetést - bólogattam, majd útnak is indultam. Nem siettem, lassú kimért lépéssekkel haladtam, meg-megállva néztem körös-körbe, időnként leszakajtva a csokromhoz egy-két virágot, ami megtetszett.
A keresés jártasság, amely most több mint valószínű, hogy jól jött volna, már nem volt, meg, lecseréltem valami másra, így most időnként a Látásomra hagyatkozva igyekeztem kiszúrni a kérdéses Lila virágot, de ahova az út vezetetett...
- De hát itt minden lila! - szólaltam föl hangosan, bár nem volt társaság, akinek mondhattam volna a  panaszom
- Egy lila virágot, ugye? - idéztem fel magamban - az nem A lila virág, hanem egy! Mert akkor mindegy is melyik, nem igaz? Akármelyik jó, nem? - hajoltam le egy nagyobbacska lila virágokból álló folt közepén az általam legszebbnek ítélt darabért.
Bíztam benne, hogy ez nem valamiféle csapda, ami majd megmérgez, álomport röppent a szélbe, hogy sose engedjen ki innen, de elvileg nem kellett ilyentől tartanom, hisz immúnisnak kellett lennem bármilyen hasonló mérgező hatással szemben

Új küldetés lehetőség nyílt meg a playerek számára a 20 szinten. Ez számomra ráadásul pontkedvező, mert a jutalmul nővényeket kaphatunk. Tök poén… amikor majd megveszek, hogy nyersanyagot kaparjak össze, akkor nincs semmi, amikor meg van bőven nyersi a bankba, akkor meg jön ilyen lehetőség. Az eszemet eldobom, esküszöm… De sajnos, mint látszik, nincs sok választási lehetőségem, és ha már úgyis itt van, akkor meg legalább még jobban feltöltöm a raktárt. Kitudja, lehet Ato fogja örökölni ismét a receptjeimet, és akkor ismét jól járunk, mert neki megint lesznek dolgai. Úgy fél kilenc-kilenc tájékát kezdtem el a küldetést, és bár egyszer véletlenül rossz helyre fordultam, valójában másodjára, már elértem a tisztásra, ahol a küldetés leírása szerint meg kell találni a virágot. Ahogy odaérek, azonban elmosolyodok. Hallgatózásommal még ilyen távolban is hallottam a beszélgetését, és megcsóválom a fejem emiatt. Végül, mikor már hallótávolságba érek (jártaság nélküli), odakiáltok neki.
- Hé Danee. Jó látni téged. Esetleg csatlakozhatok hozzád, vagy elbeszélgetsz még magaddal? Amúgy szerintem az a kezedben b inkább bíbor, mint lila.
Ha odaértem hozzá, egy kéznyújtással, mosolyogva üdvözölöm, majd pacimra nézek, aki már neki is akart kezdeni legelni.
- Hppácska kicsim, most nem eszünk! Egyenesedj szépen vissza Tűzrózsa. Már csak az kéne, hogy megedd a küldivirágot. – mondom, mire morcosan néz vissza rám, mire a szememet forgatva hozzáteszem – Jó, ami zöld, és nincs szirma azt megeheted, minden más tabu oké? És a csobbanást lehetőleg kerüld el. Már csak az hiányozna, hogy megázzál… utána mindig morcos vagy, és én húzom ilyenkor a rövidebbet. – mondom fejemet csóválva, majd egy gyors mosolyt intézve Danee felé elindulok én is keresgélni.
Bár egy kicsit csalok. Nem szándékoztam átkutatni az egész tájat, így bár át-átfutom a környéket a szememmel, de teljes mértékben a Keresés 3-as jártasságomra hagyatkoztam. Szerintem bőven elégnek kell lennie egy ilyen küldi tárgy felkutatására.
Új küldetés lehetőség nyílt meg a playerek számára a 20 szinten. Ez számomra ráadásul pontkedvező, mert a jutalmul nővényeket kaphatunk. Tök poén… amikor majd megveszek, hogy nyersanyagot kaparjak össze, akkor nincs semmi, amikor meg van bőven nyersi a bankba, akkor meg jön ilyen lehetőség. Az eszemet eldobom, esküszöm… De sajnos, mint látszik, nincs sok választási lehetőségem, és ha már úgyis itt van, akkor meg legalább még jobban feltöltöm a raktárt. Kitudja, lehet Ato fogja örökölni ismét a receptjeimet, és akkor ismét jól járunk, mert neki megint lesznek dolgai. Úgy fél kilenc-kilenc tájékát kezdtem el a küldetést, és bár egyszer véletlenül rossz helyre fordultam, valójában másodjára, már elértem a tisztásra, ahol a küldetés leírása szerint meg kell találni a virágot. Ahogy odaérek, azonban elmosolyodok. Hallgatózásommal még ilyen távolban is hallottam a beszélgetését, és megcsóválom a fejem emiatt. Végül, mikor már hallótávolságba érek (jártaság nélküli), odakiáltok neki.
- Hé Danee. Jó látni téged. Esetleg csatlakozhatok hozzád, vagy elbeszélgetsz még magaddal? Amúgy szerintem az a kezedben b inkább bíbor, mint lila.
Ha odaértem hozzá, egy kéznyújtással, mosolyogva üdvözölöm, majd pacimra nézek, aki már neki is akart kezdeni legelni.
- Hppácska kicsim, most nem eszünk! Egyenesedj szépen vissza Tűzrózsa. Már csak az kéne, hogy megedd a küldivirágot. – mondom, mire morcosan néz vissza rám, mire a szememet forgatva hozzáteszem – Jó, ami zöld, és nincs szirma azt megeheted, minden más tabu oké? És a csobbanást lehetőleg kerüld el. Már csak az hiányozna, hogy megázzál… utána mindig morcos vagy, és én húzom ilyenkor a rövidebbet. – mondom fejemet csóválva, majd egy gyors mosolyt intézve Danee felé elindulok én is keresgélni.
Bár egy kicsit csalok. Nem szándékoztam átkutatni az egész tájat, így bár át-átfutom a környéket a szememmel, de teljes mértékben a Keresés 3-as jártasságomra hagyatkoztam. Szerintem bőven elégnek kell lennie egy ilyen küldi tárgy felkutatására.

Észre se vettem, hogy van más is errefelé, annyira elmélyültem a keresgélés közepette, majdnem elejtettem a kezemből az eddig összegyűjtött virágokat.
Ösztönösen simult az gyorsban felszabadított jobb kezem a kard markolatára, miközben sarkon fordultam
- Ayani? - nem voltam biztos, hogy a megfelelő név ugrik be elsőre, de amint megláttam a lángoló lovát, már biztosan tudtam ki lehet a leányzó, vagy legalábbis, hogy hol találkoztam vele. Bár a neve...
... abban koránt sem voltam biztos
- Szia - hát ennyire tellett elsőre. Az előbb még minden gondolatom a virágoké voltak, aztán egyszer csak kiszakadtam a kis színes álomvilágból, hogy aztán egy ismerőst találjak a hátam mögött
- Öm, persze, csatlakozhatsz... de ... miért is a megtiszteltetés? Vagy csak úgy? - nem értettem, hogy miért is akarna csatlakozni
- Vagy esetleg, téged is betalált a lila virágos küldis emberke? - próbálkoztam be a nem túl nyilvánvalóval
Arra, hogy megjegyzést tett a saját magammal folytatott dialógusomra, nem igazán hatott meg. Egyik fülemen be, a másikon ki, mert hát fölösleges lett volna mindenbe belekötni, így is elég mogorvának tartanak, azt hiszem
- Bíbor? Lehet, nem vagyok egy nagy szín-szakértő - forgattam meg a kezemben az imént leszakajtott virágszálat - felőlem akár ibolyaszín is lehet
- De ez biztos nem a küldetés virág
- Mond csak Ayani, neked van valami jártasságod, amivel könnyebb a keresgélés, mert itt napestig el lehetünk, olyan sok és annyiféle színű, szagú virág van? - gázoltam bele a vízbe bokáig, s onnan hajolgattam le a parton hajladozó lilának gondolt virágokért
- Közelebbről megnézve vajon látható, hogy küldetés tárgy, vagy sem? - kérdeztem a lányt, ha már úgyis itt van

Danee kérdésére csak egy „Eh” szaladt ki a számon, mikor a nevemre rákérdezett. Szerencsére nem kellett válaszolnom, hogy eltalálta, magától is rájött erre. Mosolyogva csóválom a fejem, majd odatársulok hozzá. A gúnyolódásomra nemhogy válasz, nagyon reakció sem volt, amin kicsit meglepődtem. Azt hittem valami csípős ellen válasz fog érkezni, hogy megfelelő revansot csináljon, de nem… nem mondott vissza semmit. Érdekes… múltkor pedig nagyon elvolt a pecsenyézgetéssel. No mindegy. A kérdésére, viszont csak megvonom a vállam.
- Hát no… mit van mit tenni. A füves nőci híre felkeltette a lehetőségem. Amm… igazság szerint, ha nagyon akarnám egyedül is megkeresetném, de úgy vélem többen élvezetesebb. Tűzrózsával nem jó beszélgetni, mert nem mindig tudom kiszűrni a mondandója lényegét… - szinte válaszul egy prüszkölést hallok Tűzrózsa felől – Na tessék… most sem tudom, hogy most megsértődött, vagy egyetért…
Ezután én is nekikezdtem a laza keresgélésnek. Természetesen kíváncsi voltam, hogy valyon számíthatunk-e vadra, vagy mobra itt a környéken, hisz végül is attól, hogy ennyi féle virág van, csak nem lesz ilyen könnyű a feladat. Bár mondjuk én is csak sok szerencsével tudtam elérni a 3-as jártasság szintet. Apropó jártasság Danee épp kérdezett.
- Hm? Ja, bocs nem figyeltem. Igen van jártasságom rá. Rendelkezek Keresés hármassal, illetve Észlelés kettessel. Én kinézem Kayababól, hogy ez a Lila virág valójában egy mob, amit le kéne vadásznunk… bár lehet cask magam képzelem bele… - végül megvakarom a fejem, és elgondolkozok – hogy hogyan tudhatnánk meg? Jó kérdés. Szerintem csak leszedés után meg kéne tudnunk. Az item neve, vagy leírása biztosan elárulja, hogy ez a küldetés tárgy-e vagy sem. Szóval, ha nincs jobb ötleted, akkor hajrá… itt az ideje fűnyíróvá válnod. – mondom felé mosolyogva, miközben Észlelésemet továbbra is fent tartva a lilás mezőszakasz felé indulok.

- az érdeklődésed - motyogtam halkan, nem is igazán válaszként, mint inkább amolyan kiegészítésként
- értem - néztem a lovára - állítólag ez kétoldalú dolog, az idomáron és a "peten", ahogy ti mondjátok, is múlik, mennyire gördülékeny a kommunikáció a felek között. Persze ezt csak hallomásból tudom, magam nem tapasztaltam, lévén sose próbálkoztam magamhoz szelídíteni egyetlen szörnyet se eddig... - tapicskoltam tovább az erecske vizében, újabb és újabb virágokat szakajtva le
- Ez se az ... - dörmögtem bosszúsan, majd hozzácsaptam az egyre nagyobb virágcsokorhoz
- Sanszos - értettem egyet vele, a következő virág vizslatása közben - ebben az elborult világban, ha csak kicsit is a dark fantazik irányába gondolunk, teljesen adná magát a dolog
- Mindenesetre remélem, hogy Miu szereti a virágokat... hogy ez műnek számít-e vagy sem, azt meg nem tudnám mondani... de idővel gondolom hervadás helyett, vagy után, ezek is elenyésznek...
Kisvártatva különös neszek csapják meg a fülemet:
- Tudjátok... száz közül is megismerem ezeket a szárnycsapásokat, arról a cipelőről nem is beszélve - egyenesedtem fel a lány és sárkánya felé fordulva
Éreztem, hogy itt baj lesz. Harag, csúfság, de mindenképp valami összeszólalkozás, konfliktus. Hacsak le nem lécelek a közelükből időben
- Mijáratban itt, ahol a sáskák se járnak? - intéztem a kérdésem Shu felé
Aztán megtörtént az, amire csak a legvadabb (vagy legszebb?) álmaimban számítottam volna csak.
A szájam görbülete önkéntelenül szökött szinte a fülemig, a látvány bódító borként részegített meg
- Egy! Két! - számoltam hangosan, ahogy a sárkány egyiket a másik után kapta
- Woaa - ámultam a kacsaúsztatáson
- Strikeűűűű! - kiáltottam feltüzelve, mindkét karomat a magasba csapva
- Én? Dehogy avatkozom! - kértem ki magamnak
- Ezzzzzzazzzz! A fő atrakcióóóóóó! - kiáltottam izgatottan, s minden figyelmemet a csápok közt vergődő Shu kötötte le
- Héj! Hééiiij! - adtam hangot csalódott haragomnak - Nehogy már! Tönkre teszitek az előadást még a katarzis előtt? Pfff.... micsoda társaság... - legyintettem
- Ayani? - néztem a másik lány felé, remélve, hogy az ő esetében is történt némi atrocitás a növények részéről
- Várj - belekotortam a táskámba, épp csak félig előhúzva egy kencét, s elfordulva a számra  kentem egy keveset, gyorsan eldolgozva az ajkaim között
- Segítek - rohantam oda hozzá, két karjánál meg is ragadva. Röviden a szemébe néztem. Vagy ezt hosszan szokták? Mindegy, most nincs erre idő!
Shu remélem figyelsz. Te úgyis imádod ezeket
Szájon csókoltam a tűzparipás nőt. Éppen csak egy kicsit. Semmi nyáladzás.
Rám úgysem hat a kence, se íze, se bűze, még csak színe sincs neki, de elég parás. Már ha értitek.
Adjunk egy kis előnyt a csápoknak
- Cserébe Shu, ti se avatkozzatok be. Légyszi - nyaltam meg a számat, hátrébb lépve Ayanitől, a hatást várva, amint ő és a ló is mozdulatlanná dermednek
- Ígérem, kimentelek, mielőtt eldurvul a dolog! - mosolyogtam Ayanira, várva a kis közjátékot a csápok részéről

Aztán persze ha megjelenik a quest item, akkor lootolunk belőle magunknak mi is.

// egy 12+ vagy egy 16+-os karikát azért képzeljetek ide x3 ammmm Shu remélem nem harizol, hogy úgy írtam, hogy még nem támadt Timi rá a mobra //

Bár Danee motyogott még valamit nem nagyon figyeltem, mert rögtön utána Danee folytatta, mire csak a szememet forgatom.
- Kimondta ezt a hülyeséget? Fogadjunk, hogy Shu… A pet és idomár között a kommunikáció bármennyire is szeretnénk nem olyan könnyű, ha csak nem álatokkal suttogó az illető. És mivel Rózsi nem tud jegyzetbe rajzolgatni, így marad a „fejtsük meg mit nyerítek” játék. – mondom a végét enyhe szarkazmussal mondva.
Danee továbbra sem járt sikerrel, de én szórakozottan néztem rá, ahogy csak mondja és mondja. Nem ugrott be hirtelen senki sem Miu nevének említésén. Lehet, hogy találkoztunk, de nem vagyok benne száz százalékig biztos… Bár nem nagyon kéne érdekelnie, hogy kivel jár… vagy nem jár Danee, csak nem szeretem, ha nem tudok dolgokat… Mert abból mindig az lesz, hogy jaj de buta vagyok, meg minden. No mindegy. Danee szólására, azonban én is a hang irányába fordulok, és mint a fiú én sem repestem túlontúl az örömtől, mikor megpillantom a duot. Shu és Timidus. Talán az egyik leginkább irritáló páros, akit ismerek. Jó mondjuk egy Tachi, Ren páros mellett talán nem, de hát szerencsére ezzel még nem volt szerencsém. Hm… ezt aztán jól megaszondtam. No mindegy. Bár kissé mérgesen, de végül rápisszegek Tűzrózsára határozottan, aki morogni kezdett a sárkány és gazdája felé. Persze amennyire egy ló képes morogni. Már azon voltam, hogy hagyom őket a csudába, amikor is a lábam alól kicsúszott a talaj. Mikor megfordulok, és felkelek, sajnos beigazolódott a gyanúm. Ez a fránya dög… úgy tűnik, mégis csak harcolnunk kell.
- Eh… egy Victreebel? Heh… lassan Pokemonban érzem majd magam. Nos, mindegy a Ponyta típus előnyben van. – mondom poénkodva csak úgy magam elé – Na intézzük el gyorsan Danee… - ám mikor a fiú felé fordulok ő a megragad a karjaimnál fogva – He?
Csak ennyi fért ki belőlem, mielőtt Danee megcsókolt. Az arcom a másodperc tized része alatt vélt vörössé.. és vörösből sápadttá, amikor rájöttem mi történt. Danee mérget adott be. Próbáltam mozogni, azonban a méreg miatt nem sikerült.
- Te kis… - morgom Danee felé, bár nem nagyon sikerült ezt megfelelő hangzással kimondanom tekintve, hogy fejjel a föld felé néztem.
Egyszer csak azonban a bokám környékén szorítást érzek, és hogy valami vonszolni kezd. Már azt hittem Danee az, amikor is hirtelen a levegőbe emelkedek. A hirtelen változástól felsikítok. Bár a csuklóm leért, a testem többi része a levegőben lógott, és rémülten vettem észre, hogy a növényke csápjai tekeredtek rám. Éreztem a testemen csúszó gyökereket, ahogy az egyre csak tekeregnek fel testemen.
- Danee! Ezért esküszöm, megöllek! Ne merj idenézni! – kiáltom felé, bár nem látom, hol van.
Egy szélfúvásnak köszönhetően tudtam, hogy szoknyám nem éppen úgy esett vissza a gravitáció végett, ahogy én annak örültem volna…. vagyis [url=http://kepfeltoltes.hu/150624/virag_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]butyim[/img] fedetlenül maradt. Egy apró nyögés hagyja el a számat, amikor az indák elérik a combtövemet. Azthittem ennél rosszabb már nem lehet, ám az indák egyre tovább- és tovább kúsztak. Most már körülbelül kiabállhatnékom támadt, de ha más nem is annyi méltóságom volt, hogy ne sikongassak, mint egy szende szűz. Mire a paralízis elillant az indák többsége már olyan helyeken járt… amiket nem engedek meg szinte senkinek.
- Veszed le azt a mocskos gyökeredet rólam! – mondom ingerülten, majd az ismételten mozgó kezemmel letépem szinte magamról az indákat.
Mikor földet értem, és feltámaszkodtam, Timi felé szólók.
- Timidus! Ha hozzányúlsz, megbánod! Ő az enyém! – és azzal sem foglalkozva, hogy a sárkány mit válaszol, már szólok is petemnek – Tűzrózsa Tisztulás!
A növény körül megjelenő tűzláncok gúzsba kötötték.
- Game Over…. te kis perverz mob…
Végül teljes erőnkből nekiesünk a növénynek olyan nagy „vérszomjjal”, mint még sosem.