[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Ápr. 04 2015, 22:06

Ámulva néztem a lent küzdőket. Az egyikük egy kardforgató volt még a másik egy árnyharcos. Pont mint a legelső hivatalos küzdelem az új arénában, One-chan Mirika-Senpail ellen. El se tudom, hinni, hogy döntetlen lett az a harc, sokkal több tehetséges harcos él Aincradban mint ahogy én azt gondoltam. De ez csak még inkább izgatottá tett. Szorosan markoltam a lelátó szélén húzódó korlátot. Eddig az árnyharcos volt előnyben de a kardforgató egy ügyes vágással fordított és most ő támadt. Ha ilyen tempóban haladnak akkor hamarosan vége a harcnak és akkor… nyelek egy nagyot, én jövök.
Ahogy rágondoltam a szívem majd kiugrott helyéről. Izgatott voltam és már alig vártam, hogy lemenjek oda de ugyan akkor kicsit féltem is. Ez lesz az első komoly küzdelmem ráadásul ennyi sok ember előtt. Nézek végig a szurkoló tömegen. Sokan voltak mint ahogy mindig. Eddig én is csak néző voltam de most. Idő közben a küzdelem is véget ér. A kardforgató egy utolsó vágással a földre küldte az ellenfelét. Remélem nem esett komoly baja. Ideje volt nekem is felkészülnöm. Csak alig néhány percem van, hogy kiálljak a küzdőtérre. Ez az idő viszont pont elég volt, hogy erőt gyűjtsek és felkészüljek. Az előcsarnokban, magamra vettem a páncélom és az oldalamra csatoltam a három katanát. Még néhány simítást végeztem az összekócolt hajamon és kisimítottam a szoknyám szélét. Készen állok.
Ahogy kiléptem a sötét előcsarnokból egy pillanatra elvakította a szemem a hirtelen ért fény. Halottam a nézők üdvrivalgását ami kicsit zavarba ejtő hiszen nem is nagyon lenne okuk rá hisz most vagyok itt először. Eddig fel se tűnt, hogy milyen magasan van a lelátó széle. Wiiiii, el se hiszem, hogy tényleg itt vagyok. Vajon Onee-chan is ott van a nézők között? Figyel engem, hogy lássa mennyit is fejlődtem az elmúlt években. Ha igen akkor semmi kép nem veszíthetek. Jöjjön bárki le fogom győzni. Idő közben kisétáltam az aréna közepére. A kezdeti félszeg araszolásból a végére magabiztos léptekké váltak. A félelem és a gombóc a torkomban megszűnt. Helyette szinte éreztem, hogy felforr a vérem. Gyere csak. Bárki leszel, legyőzlek!

by **RenAi** Vas. Ápr. 12 2015, 13:40

Már rég jártam erre és a sokadik vereségem után nem is tudom hogy még mindig olyan díszes, fényes helyként pillant-e vissza rám. Vagy inkább egy giccses gúnyolódó palota díszterme az amiben álldogálva bizonytalanságomat elűzve a büfé felé vettem az irányt. Az itteni gyros-szerű étel igazán ízletes szokott lenni, így majdhogynem mindig azt is rendelek, gyümi lé mellé. És igyekeztem úgy arrébb csusszanni a pult-ól hogy nehogy egyiket-másikat elejtsem. A husit nem szeretem így azokat félre pakolászom, hiába mondtam az npc lányka nem értette meg hogy kevesebb huszi több szósz és zöldség. Úgy nézett rám mintha zöldségeket beszélnék, pedig ez még nem is olyan furcsa. Vega gyros. Miért nincs ilyen? Mármint nem vagyok vega vagy ilyesmi, de akkor is. Az árusok lényege hogy a vevők igényeit kiszolgállják, de mégsem teszik. Ezeken tanakodva foglaltam helyet a váróban, majd érkezett is egy kihívás. Érdeklődve néztem a lány nevét, úgy hiszem még nem találkoztam vele. Még hangosan magam előtt mormolva is kimondtam a nevét. Majd a kajába amit eddig csak majszoltam alig három harapással elpusztítottam. Megtöröltem a számat. Felpattantam a padról amin ültem, lehúztam az üdítőt, összenyomtam a dobozát és a kukába dobtam, ami érzékelte és el is pixeleztette. Azért jó hogy az ilyen szokások megmaradtak és nem a földre kell őket dobálni hogy eltűnjenek idővel. Majd nem húztam tovább az időt, megszaporáztam a lépteim, hisz nem illik megvárakoztatni az ellenfelem. Kiléptem az arénára. A nap melegen és kellemesen sütött, még nem égetetett. A nézőtéren elképedve néztem azt a sok embert, mivel ugyan nem szoktam még hozzá hisz a tömeg ekkora zsúfoltságához, még akkor sem voltak mikor Ren ellen harcoltam. Lecammogtam a lépcsősoron, és a szememmel kémleltem ki is lehet az a Yuuki aki kihívott engem. Nem találtam meg, leléptem az utolsó lépcsőfokon, majd kiléptem az aréna kellős közepére. Már arra készültem hogy elkiáltom magam, mire az egyik harcoló páros egyik fele meglökött, így arccal a porban végeztem. Mérgesen felkeltem, majd lekorholtam őket hogy nem az egész aréna az övék. Majd egy nyitottam tért keresve magamnak elkiáltottam magam.
-Yuuki –chan. Itt vagyok, állj ki ellenem. – Majd kezeimet levettem a számtól és kíváncsian figyeltem hogy előlép-e valaki, vagy ellenfelem esetleg megfutamodott?

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 12 2015, 15:48

Kifejezetten sokat kellet várnom, már attól tartottam, hogy nem is áll ki ellenem senki aztán valaki a szó szoros értelemben beesett az arénába! Gyorsan oda is rohantam hozzá, hogy segítsek de mire odaértem már felállt és a nevemet kiabálta.
- Öööö… - Pislogtam nagyokat még a szememet is megdörzsöltem tényleg jól látom-e. – Senpai kérlek engedd, hogy készítsek egy fotót rólad!- Semmi kétség. Nagyon is emlékszem erre az arcra, a hajra az öltözködésre. RenAi-senpai személyesen. –Nagy rajongód vagyok! Láttam az összes küzdelmet a kardforgatók tornáján és nagy megtiszteltetés lenne ha kaphatnák egy dedikált fotót rólad. – Hajoltam meg előtte. A leghatalmasabb lovag, a viadal ezüstérmese és a Justice League egyik oszlopos tagja! Álmomban sem gondoltam volna, hogy pont vele fogok harcolni… vele fogok harcolni! Szentséges Kayaba az első komoly meccsemen rögtön egy veterán harcossal kell megvívnom. Ráadásul nem is akármilyen veterán. Kicsit feljebb emeltem a fejem de még mindig meghajolva tartottam felé a fotó kristály remélve, hogy elfogadja közben pedig a tekintetemmel óvatosan végigmértem őt és egy hatalmasat nyeltem. Ő volt az aki a viadalon legyőzte Rita-senpait aki ez egyik legerősebb két kardos technikát alkalmazó karforgatónak számított akkoriban. Mi van ha az én tudásom ezen a téren még a senpai-ét sem haladja meg? Könnyűszerrel le fog söpörni. De… de ha nyerek azzal bebizonyíthatom, hogy nekem is van helyem a legjobbak között sőt talán a következő viadalon már én küzdhetek meg Onee-channal a bajnoki címért…
- Senpai! Ha nem haragszol meg érte meg kérdezhetem miért hagytál fel a kardforgatással és választottad inkább a lovagok útját? Ez mindig is érdekelt hisz mikor Rita-senpaial harcoltál még kardforgató voltál ráadásul a tehetségesebb fajtából így számomra kicsit nehéz megérteni, hogy aki ennyire tehetséges valamiben miért is hagy fel vele.

by **RenAi** Vas. Ápr. 12 2015, 20:42

Magam sem értem az előbb még a lobbiban voltam és két már idő előtt kezdőző játékosra ripakodtam rá, majd orral a homokban találom magam, ezek után pedig a játékos társam nevét kiabálva egy alacsony szöszi lánykára leszek figyelmes, aki elkerekedett szemekkel pislog rám. Mire én is csak pislogtam rá, majd megtört a csend és a lányka furcsa dolgokat kezd el nekem mondogatni. Kellett pár pillanat mire a meghülésből és meglepettségből felocsúdva érdemszerűen reagálni tudtam rá. Egy fényképet akar, pedig nem öltöztem ki. Nem értettem, de úgy voltam vele miért ne hisz abban nincs semmi rossz. Zavartan felnevettem, majd bólogattam és közben szóval is engedélyt adtam neki.
- Öhhm Rendben. –Majd megvárom hogy megcsinálja. Még mindig nem fogtam föl hogy a rajongóm lenne. Nem is tudtam hogy nekem van olyanom. oO Kicsit zavarban voltam, na jó… nagyon zavarba voltam. Nem gondoltam hogy egyszer hasonló szituációba keveredem majd.
- Ehm… nem lehet hogy összekeversz valakivel? – Vakartam meg a tarkóm zavaromban. Majd a kérdését kérdés követte és kiderült hogy tényleg sokat tud rólam, ami az igazat megvallva egyszerre volt hízelgő és ijesztő is. Bele gondolva hogy a kisebb „nemzedékre” ekkora hatással lehetünk. Voltaképp meg sem fordult a fejemben. Viszont válaszolnom kellene a kérdésére, és a helyzetet követve nem igen tudtam még rendesen felocsúdni, főleg hogy Rita nevét is megemlítette.
- Heeem, a viadal, de rég is volt. Mond csak mennyit tudsz Ritáról? - Míg összeszedtem a gondolataim, addig feltettem neki egy kérdést ami tényleg érdekel. Meglepett hogy ilyen sokat tud és Suzu viselkedése után kissé gyanús vagyok az emberekkel szemen.
- Amúgy tanácsolták, tudod már kardforgatóként is sok pontot tettem az életemre amit a kardforgatók nem szoktak. Már akkor is mások és magam védelmével fogalakoztam nem pedig a támadással és annak erősségével és gyorsaságával mint a kardforgatók. Így Lewis az akkori céhvezér ajánlotta hogy váltsak kasztot és ez tényleg jobban illik hozzám. – Mosolyodtam el a lányra. Igazán aranyos volt így.

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 13 2015, 18:16

Igen! RenAi-senpai megengedi, hogy készítsek róla egy képet. Szépen beálltam magunk mellé egyik kezemmel a kristályt tartva magunk előtt még a másikkal újaimmal egy dőlt V betűt formáztam majd pár pillanat múlva már kész is volt a kép. Ezt gondosan eltettem, hogy nehogy bármi is történjen vele a harc során.
- Egész biztosan nem. – Jelentem ki. – Először én is azt hittem, hogy összekeverlek de most már biztos vagyok benne, hogy te a lovagok hercegnője, RenAi vagy. Wiii keresve se találhattam volna jobb ellenfelet. – Kezdek el örömömbe ide oda illegni.
- Egész pontosan két éve három hónapja és egy napja, hogy a legelső mérkőzések elindultak. - Pontosan emlékszem mert Renai-senpai és Rita-Senpai másnap küzdöttek meg mint Onee-chan Kota-senpai. – Bocsáss nem akartalak kijavítani, csak hát azok a viadalok nagy hatással voltak rám így pontosan emlékszem. – Hadonászok a kezemmel, még véletlenül sem akartam illetlen lenni. – Lássuk csak… Rita-senpai akkoriban népszerű kardforgató volt, ő volt az első akit két kardal láttam küzdeni, volt neki egy kovácsműhelye és neki valamint Kota-senpainak volt először a híres szabdaló nevű kardja. Emlékszem mert én is szerettem volna egyet de akkor még csak kevés volt és azokat ők elvitték. Ha bele gondolok már rég nem halottam a Senpai felől és a küzdőtéren sem nagyon láttam pedig elég sokszor lejövök nézni a harcolókat. – Így hirtelenjében ez volt minden ami eszembe jutott.
- Értem. A senpai akkor nem véletlen tagja a Justice Leagunek. Te is az igazság megszállottja vagy. – Bár ez nyilvánvaló is lehetett volna. - Annyira irigylem a senpait. Egy nap én is szeretnék majd csatlakozni a céhhez, hogy segítsek az Aicardi embereken de előbb még edzeni szeretnék és bizonyítani, hogy méltó vagyok arra, hogy a céh jelét viselhessem. – És erre most minden esélyem meg is van. Bár nagyon szeretnék még többet megtudni a céhről sajnos ez most nem a megfelelő hely és idő. Ez egy komoly mérkőzés komoly téttel és itt sajnos nincs helye a fölösleges időhúzásnak mert kitiltanak.
- Még egyszer, nagyon örülök, hogy találkozhattam veled senpai és, hogy te leszel az ellenfelem. Ígérem mindent bele adok majd. - És ezzel fel is vettem a kellő távolságot majd előhúzva két katanát beállok kezdő pozicióba. A közönség biztat minket, fütyül nekünk ami kifejezetten jó érzés.
- Nitoryu… - Készülök neki majd a kong elhangzásával indulok meg felé és kezdem meg az első támadásom.
- Rising star! – Kiáltottam el magam amint elég közel értem és a kardokkal egyszerre egy felfelé irányuló csapást végzek meg tartva a párhuzamos tartást és amivel megpróbálom felütni a senpait a levegőbe valamint én magam is felugrok olyannyira, hogy a senpai fölött legyek.

Megjegyzés: Ha Yuuki nem talál vagy Ai kivédi a támadást akkor is felugrik a levegőbe. Ha sikerül akkor 40 sebzést viszek be

HP: 150 | F:62| E:31 |K:29 | GY:71 | S:1 | P:75 (az erőm most 40 a két kard miatt fk pedig 65)

Yuuki: Támadáshoz 2 vagy a fölé kell dobni, minden 5. körben pihenek

Ai: támadáshoz 3 vagy a fölé kell dobni, minden negyedik körben pihen, spechez nem kell dobni.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Ápr. 13 2015, 18:16

The member 'Kurokawa Yuuki' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai 4766612103_86ee832108_s

by **RenAi** Vas. Ápr. 19 2015, 17:43

Ami Yuukit illeti, erőteljesen megilletődtem, sosem gondoltam volna hogy lesz rajongóm, és akad valaki aki ismeretlenként közös fényképet akar majd velem. Az igazat megvallva, megtisztelve éreztem magam a lány reakcióitól, és ami ezután következett csak még inkább überelte ezt az érzést.

Szinte kifakadt, vagyis hevesen tiltakozott mikor felhoztam neki hogy talán összekever valakivel, majd meg is indokolta hogy miért nem. Amikor a „lovagok hercegnője” címet kaptam tőle, egyszerűen kiakadtam a meghatottságtól. Ugyan a bőgés még nem fogott el, viszont a lány rögvest a szívembe lopta magát, mondhatni lekenyerezett a közvetlen viselkedésével, és a legújabb becenevemmel. Majd mikor a torna kerül szóba, még az állam is leesett hogy ilyen pontosan kiszámolta a dátumot. Elképedve figyeltem a lányt, mondhatni egyszerre volt magasztosan megtisztelő és ilyesztő picit.
- De… miért? Hisz… annyira nem volt nagy szám, és azóta több hasonló rendezvény is volt. – Értetlenkedek kicsit. Viszont amikor Ritáról is elmond szinte mindent. Már csodálattal pillantottam a lányra. Mondhatni némi rajongást éreztem a rajongóm iránt. Hisz sosem gondoltam volna hogy van olyanom, és hogy egy arénán futok vele össze. *-* Igaz nem akartam elvenni a kedvét mior felhozta Rita hiányát, egyszerűen nem. Hisz nem is vehetném, mikor Rita él, nem hallt meg mint ahogy mások azt gondolják, csupán nem tud cselekedni, nem tud fejlődni, de megteszem én azt helyette is csak hogy kijuttathassam innen. És pont ezért nincs ok a szomorkodásra.
- Igazság megszállottja? – Lepődtem meg a tituloson, és hezitálnom kellett hogy el tudjam dönteni magamban.
- Hát, azt hiszem. – Kicsit határozatlanul indult, de a végére magabiztosan mondtam. Majd elvarászsolt a mondata, miképp a célja az hogy segítsen az Aincardi embereken.
- Én segíthetek bejutni. – Ajánlottam fel lelkesen.
- Biztos vagyok benne hogy Hinari sem ellenezné, lehet neked is csak egy kis próbát kéne kiállnod mint Silvernek, tudod ő is önként csatlakozott, és most már tiszteletbeli tag. – Vigyorodtam el.
- És lehet próbát sem kell kiállnod, elég csak elmondanod a szándékod az okot hogy miért és biztos vagyok bennne hogy Hinari habozás nélkül bevenne. – Örvendeztem. Majd mikor kijelenti hogy örül hogy én lettem az ellenfele és hogy mindent bele ad majd. Végképp le lettem tablózva. Tudtam hogy ez azt jelenti hogy a harcot vérig el kell fogadnom, és hogy ki kell álljak vele tisztességesen, hisz ezzel tisztelem meg, bár a harc győzelmét már csak úgy a kezébe adnám, hisz tényleg fontos neki, és ha ezzel akar bizonyítani én nem állok az útjába. Vagyis most pont az kell tennem, harcolnom vele minden erőmből, hisz ezzel tisztelem meg legigazabban. Majd a megfelelő távolság felvételével, előhívja a fegyvereit és elüvölti magát.
- Nitró? – Kerekednek el a szemeim, de már támad is felém, és túl sok időt hagyva az értetlenkedésnek sikerül is neki felütnie a levegőbe. Ezzel meg is csippantva a páncélom. Nem teszek mást, amint lehetőségem akad a lábamat megtámasztom a lányon a vállain ha tudom és még magasabbra rúgom magam, a súlyemelésemnek köszönhetően, majd a levegőben megkísérlem bekapcsolni a speciális képességem, ami meglepően gyorsan sikerült. Így veszítettem ugyan húsz pontot, hisz a páncélomból negyven csökkent, most viszont nem teszek mást, mint hagyom hogy támadjon, és valami béna mozdulattal imitálok csak védekezést.

/Heart Attack aktiválva. És egy gyémánt mellvért 10%al többet sebeződök, viszont ezt az ellenfél is elszenvedi. (+4 pont támadás Yuukinak.)

Élet:390
Páncél:118-44=74

Élet: 78=390
FK.:34+7=41
Erő: 0+5=5
Kitartás:13+6=19
Gyorsaság: 26+41=67
Spec: 30+33=63
Páncél:118
/

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 19 2015, 18:33

Lehet egy kicsit hirtelen jött neki de hát a hírességek élete már csak ilyen, biztosan megszokta már valamennyire.
- Dehogynem volt nagy szám! – Emeltem fel a hangomat, persze nem bántóan csak amolyan, „hogy mondhatsz ilyet senpai” stílusban. – Aincrad legnagyobb és legerősebb kardforgatói vettek részt azon a tornán te pedig második lettél. Ez igen is hatalmas teljesítmény és nagyon büszke lehetsz rá. – Már azóta nagyon bánom, hogy én magam nem vettem részt rajta bár akkor nem láthattam volna se Ai-senpait se onee-chant harcolni.
Nagyon kedves gesztus volt, hogy felajánlotta a segítségét de hevesen rázni kezdtem a fejem.
- Köszönöm senpai és egész biztos vagyok benne, hogy O… - Na majdnem elszóltam magam. – Hinari-sama bevenne a céhbe de egyenlőre nem érzem magam elég erősnek, hogy közétek csatlakozzam így addig még magam nem gondolom elég méltónak nem szeretnék csatlakozni. – Pedig így most nagyon könnyen bejuthattam volna de akkor tényleg azt érezném, hogy nem érdemeltem ki.
Kicsit meglepődtem, hogy a senpai nem ismeri ezt a stílust de kérdőre vonni nem volt lehetőségem hisz már közvetlen előtte voltam és meg is indítottam a támadást. Minden erőmet belekellet adnom, hogy sikeresen a levegőbe kényszerítsem de sikerült és amint láttam, hogy a felemelkedik már ugrottam is, hogy folytassam a támadást a falling starral.
- Micsoda? – Meglepett a mozdulata, hisz a senpai a levegőben hátravetette magát és kihasználva a rést vállaimról elrugaszkodva még magasabbra emelkedett engem pedig visszarúgott földre. Bár nem is várhatok kevesebbet tőle elvégre ő egy legendás harcos. Láttam ahogy a senpai a magasba tőr akár egy csodálatos angyal de nem gyönyörködhettem benne túl sokat sajnos hisz zuhantam. Hála a több éves edzésnek megtanultam már hogyan kell esni így ugyan háttal csapódtam be a földbe, képes voltam a nullára csökkenteni a zuhanás mértékét ezért gyakorlatilag meg sem éreztem és egy gyors hátra bukfenccel már be is álltam a következő támadáshoz. A Senpai gyorsan közeledett föld felé így nem volt sok időm. Guggoló állásban voltam a jobb kezemet teljesen hátranyújtottam, hogy ne zavarjon a balt pedig keresztbe tartottam magam előtt teljesen hátralendítve ezzel a kardom. A senpai ekkor már majdnem földet ért…
- Ittoryu… - Rugaszkodtam el mielőtt még földet érhetett volna és a bal katanával egy vízszintes vágással céloztam meg a jobb oldalát… - Gurasuhoppā Giri! – Kiáltottam majd a támadást követően rögtön tovább is szökkentem mellette megtartva a lendületem ezzel a Senpai mögé kerülve és egy körülbelül három méteres távolságot felvéve egymás között.

Élet:150
Páncél: 71
Kitartás:145/93 (A megbeszéltek alapján az új kitartás rendszer szerint harcolunk)

by **Kayaba Akihiko** Vas. Ápr. 19 2015, 18:33

The member 'Kurokawa Yuuki' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai 4766610511_dda12706fc_s

by **RenAi** Vas. Ápr. 26 2015, 19:11

Meglepődtem Yuuki kitörésére amint azt védi hogy nagy szám volt a viadal. Én tényleg nem gondoltam annak hisz azóta számtalan hasonló event volt arra hogy összemérjük az ereinket, tudásunkat és kreativitásunkat. Majd mikor arról beszélt hogy csak a legjobbak vettek részt rajta és azon belül is második lettem és hogy büszke lehetek rá, egyszerűen nem tudtam pár másodpercit megszólalni. Letablózott valahogy… sosem gondoltam arra hogy ez nagy teljesítmény volna és hogy büszke legyek rá… Bár örömmel fogadtam a lelkesedését, valahogy számomra a harc sosem volt igazi… Nem szerettem küzdeni, leginkább csak ezzel is meg akartam ismerni a másikat. Legalábbis erre fogtam, és arra hogy nem szabad, hogy lemaradjak a többiektől, ezen felül valahogy ellenemre volt a dolog… ~Vajon tényleg büszkének kéne lennem? Vajon az öcsém is büszke lenne rám?~ A gondolat nem hagyott nyugodni, de most nem tudtam ezzel foglalkozni, hisz a harcunk lassan kezdetét veszi. Majd szóba került a céhbe való felvétele, meglepett a tiltakozása, de elfogadtam. Bár a magyarázatával nem értettem egyett.
- Ejnye nem kell hogy a szinted magas legyen, egyáltalán nem az számít, és céhen belül a fejlődésre is több segítséget kapnál. – Magyarázom meg neki. A harcunk kezdetét vette, a támadása meglepett és el is talált, de szerencsére kapcsoltam időben, így tudtam rá reagálni, és a második sebzésből már pontokat is gyűjthettem. Felugrottam a válla segítségével a levegőbe és próbáltam nekem kedvező helyzetet teremteni. Meglepődtem hogy a stílusa milyen kis harcias, védekezni sem tudtam a következő támadása ellen, bár ő még nem tudta hogy ez bizony jó dolog számomra. A távolságot megkíséreltem csökkenteni kettőnk között méghozzá egy becsúszással, a pajzsom magam elé tartva úgy hogy még kilássak mögüle, és a kardomat lendítettem felé, de szándékosan elszúrtam mellette.

Páncél:74-40=34-4(Gyémánt mellvért.)=30
Élet:390
Kitartás:19*5=95=15=80

Támadás=30
Mellékcselekvés=15

Összegyűjtött pontok:20

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Ápr. 28 2015, 18:21

Nagyon úgy tűnt, hogy a senpai nem teljesen értette meg mit mire is gondoltam és tovább igyekezett meggyőzni a céhbe lépés kapcsán.
- Tudom, de én szeretném kivárni amíg én magam is úgy érzem, hogy teljesen felkészültem testileg és lelkileg egyaránt, hogy hivatalosan is a igazság nevében harcoljak a céhlogó pecsétje alatt. – Ezelőtt még számtalan dolgot meg kell tennem, példának okáért legyőznöm a senpait. A támadásaim eddig kifejezetten sikeresek voltak köztük az utolsó is. Már épp fordultam volna meg, hogy ismét támadásba lendüljek de a senpai megelőzött.
- Mi? – Csupán ez az aprócska kérdés tudta elhagyni szám és a senpai már közvetlen előttem volt pajzsát maga elé tartva, kardja pedig éppen csak elsuhant a fejem mellett. Ez azonban a pajzsára már nem volt igaz és éppen csak egy pár pillanatnyi időm maradt, hogy a két katanát keresztbe tartva magam elé tudjam emelni és elkerüljem a közvetlen ütközést de a lendülete még így is hatalmasat taszított rajtam és pár métert hátra repültem (és amire még Yuuki egy ugrással rá is segít de ez nem feltétlen tűnik szembe Very Happy

) és párat gurulva a földön igyekeztem lendületből talpra állni ami hála az ügyességemnek sikerült és az utolsó jó néhány centit már fél térdre ereszkedve csúsztam végig.
- Senpai ,valóban nagyon erős vagy! – Dicsértem meg megtörölve a szám szélét. Ciki bevallani de mikor a senpai felöklelt, hiába védekeztem túl hirtelen ért és a támadás lendületének köszönhetően a saját kardjaimmal vágtam szájba magam. Sokáig nem lelkendezhettem ez miatt, hisz ha átadom a kezdeményezés jogát akkor a senpai könnyedén sarokba szoríthat így már rohantam is újból felé a kardjaimat magam mögé lendítve majdhogynem a földön húzva magam után épp csak pár milliméter hiányzott, hogy a penge hegye elérje a földet. Tudtam, hogy szemből hiába támadnék a pajzsával kivédheti így egy kockázatosabb megoldást választottam. Mikor már elé közel értem ahelyett, hogy támadtam volna felugrottam és a feje felett átlendülve majd a megfelelő pillanatban még a levegőben függőlegesen vágva a két kardal igyekszem a hátát megvágni…

Élet: 155 (bocsi az életemet véletlen elnéztem egy ponttal)
Páncél:67
Kitartás:145/71

Sikeres dobás esetén 40 sebzés

by **Kayaba Akihiko** Kedd Ápr. 28 2015, 18:21

The member 'Kurokawa Yuuki' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai 4766610511_dda12706fc_s

by **RenAi** Szomb. Május 02 2015, 11:18

- Yuuukiii-chaaan Kawaaaiiii.~ - Öleltem kedvemre a lányt, amiképp magáról magyarázott, és tudtam segítenem kell neki hogy tényleg ő is úgy érezhesse hogy méltó. Imádnám ha tényleg közöttünk lenne egy ilyen tünemény. Bár ha így haladunk ő lesz a következő karácsonyi ajádék a céhnek. Vigyorodtam el a gondolaton, bár jó lenne még karácsony előtt beszervezni hihiii. Első gondolatom az volt hogy majd segítek neki és hagyom magam, de ha ezt megtenném azzal megaláznám. Viszont én magam is akarom hogy győzzön. Felsóhajtottam. Majd neki is álltunk a harcnak. Először egy vágással megsebzett, ami felfele is lendített, ezt követően a vállára léptem és felugrottam, egyenesen hátra hogy távolságot nyerjek, majd még egy vágással megsebzett, ekkor már aktív volt a képim, így már pontot is gyűjtöttem. Ezután jött még egy vágás. A két kezes technika ugyan meglepett, de nem volt újdonság a számomra. A csata egyfajta keserű nosztalgiát idézett fel bennem. Keserű, mert ami annakidején boldog pillanat volt, most… már vissza nem hozható. Ugyanakkor Yuuki harcias típusa is rá emlékeztetett, de nem fogok még egyszer bele esni abba a hibába, hogy mások képébe bújtatom Ritát és így próbálom majd helyettesíteni. Majd még egy támadás a részemről, Yuuki felé gyorsulok, majd becsúszok, a kardommal támadok, a pajzsommal védekezek. Bár a csúszás lendülete nagyobb lehetett mint gondoltam. Vagy csak nincs súlyemelése, és erre nem gondoltam. Hisz a pajzsom ütését is kivédte ugyan, de a lendülete jó pár métert hátra repítette. Meglepetten figyeltem, majd pattantam fel a pozíciómból és indultam meg aggódva utána.
- Jól vagy? – Kérdezem aggódva.
- Ne haragudj, nem gondoltam hogy ekkora lesz. – Kérek bocsánatot. Majd meglepve tapasztalom hogy már támad is felém. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak. A pajzsomat magam elé tartottam, bár abból hogy a kardokat maga mögött húzta sejtettem hogy nem vágni, vagy szúrni akar. Arra gondoltam hogy egy forgó támadást intéz majd felém de nem. Felugrott a magasba, én pedig igyekeztem követni a szememmel. Ahogy fordultam a lány irányába, a nap elvakított, így sikeresen megsebzett, a pajzsommal nem sikerült csupán az egyik felem védeni, így jobb vállam kapott a vágásból. Lassan ideje lesz nekem is csinálnom valamit, de még várok egy picitkét.

Ért támadás:40 (+gyémánt mellvért +4)
Páncél:0
Élet:376
Kitartás:19*5=95=15=80

Támadás=30
Mellékcselekvés=15

Összegyűjtött pontok:40

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Május 02 2015, 16:36

Az, amikor megölelt nagyon meglepet és szerintem bele is pirultam mivel egyrészt váratlanul ért másrészt csak egy senpai ölelt magához azt mondogatva, hogy cuki vagyok.
- Kö-köszönöm… - Bizonytalanul tűrtem a nyomkodást és nem azért mert annyira nem volt ínyemre pont ellenkezőleg, sokkal inkább azért mert nem értettem miért is vagyok cuki. Mármint az alap cukiságom (és szerénységem) mellett. De persze ez nem gátolt meg abban, hogy ne harcoljak teljes erőmből és mindegy egyes támadásnál éreznem kellet volna, hogy egyre közelebb kerülök a győzelemhez valahogy még sem így volt és egy darabig nem is értettem miért aztán persze rájöttem mikor a senpai oda akart szaladni hozzám, hogy felsegítsen. Persze addigra én már támadtam így esélytelen volt, hogy visszakozzak és amúgy is ez egy picit rosszul esett… vagyis sokkal inkább lealacsonyító volt számomra és mikor a senpai megint csak állt ott előttem holott lett volna lehetősége ellentámadásba lendülni már nem bírtam tovább szó nélkül és kifakadtam.
- Senpai te meg mit művelsz? – Megtehettem volna, hogy támadok, meg is akartam tenni de így nem. – Még szép, hogy jól vagyok és egy közben amúgy sem rohanunk oda a másikhoz, hogy jól van-e. A sérülések a harc részét képezik. – Igen, mérges vagyok rá és nem csak ez miatt. Akaratlanul is egyre szorosabban markoltam a kardot. – Ráadásul nem veszel komolyan! – Förmedtem rá. – Ha visszagondolok minden eddigi támadásod inkább csak védekezés képen imitáltad és nem is ált szándékodban rám támadni. Gyerünk senpai, mutasd meg végre az igazi erőd! – Nem érezném győzelemnek ha csak úgy elszórakozna velem még én mindent beleadok. – Rákényszerítelek, hogy teljes erődből harcolj! – Mondtam Mialatt már rohantam is felé. Ezúttal nem használok semmilyen kardforgató techikát, a saját módszeremmel kényszerítem harcra. Amint elé értem a jobb kezemben lévő kardal, vissza kézből suhintok felé bele adva minden erőm, hogy a lehető legnagyobb mértékben találjam el a pajzsát és rést üssek a védelmén majd rögtön indítok felé egy szúrást a vállát célozva. Nem akarom keresztül döfni de mindenképp megakarom őt vágni. Kiprovokálom, hogy teljes erejéből harcoljon.

Élet: 155
Páncél:63
Kitartás:145/44

Sikeres támadás esetén 40 sebzés.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Május 02 2015, 16:36

The member 'Kurokawa Yuuki' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai 4767249862_5877ffd2ef_s

by **RenAi** Hétf. Május 04 2015, 14:26

Egyre több olyan emberkéve ismerkedek meg, akikben csupa jót fedezek fel és ez jó. Nagyon jó! Ő is ilyen, mondhatni hogy már-már imádnivaló, arról nem is beszélve hogy idővel céhtag lesz, és hogy a rajongóm. Egyszerűen le lettem kenyerezve. Olyannyira hogy mikor az önön fejldődéséről beszélt még egy naagy ölelést is kapott tőlem. Bele is pirult, lehet kicsit túl szorosan szorítottam magamhoz, de ha jól van, akkor minden oké. Majd el is kezdődött a harc. Megfogadtam magamban hogy mindent meg teszek a sikeréért. Az igazi sikeréért. Nem fogom hagyni magam ellene. Pár ütés, vágás, hasítás, még levegőben bukfenc után ismét egymásnak estünk. Ő támadott, én ellen támadtam, vagyis szinplán csak becsúsztam, és magam is meglepődtem mekkorát találtam. Yuuki métereket repült és a térdén csúszva tompította az esést és a súrlódást. Már rohantam is volna hozzá megkérdezni hogy jól van-e… de mikor félúton megtorpantam.
- Hüüüm? – Kérdeztem vissza értetlenkedve, majd megétettem mire gondol.
- Az hogy a harc része a sérülés az addig rendben van, viszont meglepett hogy mekkorát repültél hátra és aggódni kezdtem. Nincs súlyemelésed? – Ez volt az első ötletem hogy összerakjam miért is repülhetett akkorát.
- Nem.. nem… nem… egyáltalán nem fogom magam vissza. De majd a harc végén megérted mit miért is teszek. – Emeltem fel a mutató újam az arcom elé téve és kacsintottam egyet, miközben a másik kezem csípőre tettem és úgy vártam tovább. Majd mikor kijelentette hogy rákényszerít, kedvesen elmosolyodtam. Igazi JL növendék lesz belőle. Sőt én már most is mint valami JL tag ként tekintettem rá, pedig csak pár perce ismerem őt. Magam sem értem miért, de egyfajta nosztalgia fogott el… Vagyis inkább Dejavu pedig tisztán emlékszem hogy még nem találkoztam vele, sem pedig hasonló helyzetbe sem keveredtem még. Majd mire észbe kaptam már lendült is felém, a kardját neki csapta a pajzsomnak aminek egyenes tartására képtelen voltam, hisz a csapás lendülete és atámadási ereje vagy épp a szemében fellelhető dac ellen nem tudtam megtartani, és a vállamat egy szúrás érte. A pajzsom itt már felesleges volt, leejtettem magam mellé a földre, és a kezemmel ráfogtam a kardjára. Tudtam hogy kettő van neki, viszont azt akarta hogy harcoljak és én teljesítem neki ezt. A fegyverét egész a markolatánál fogtam meg, de a kard első részénél, így az vörös pixeleket hagyott a tenyeremen és az újjaimon. Majd egy rántással, kirántottam a vállamból felemeltem magasba a kezem, így az egyik keze neki is használhatatlan lett, hacsak nem engedte el a kardját. Ha megtette, elhajítottam messzire, majd a lábammal a két lába közé léptem, és egy rántással megkísértetem hasra fektetni, majd gyorsan ránehezedtem a hátára és csiklandozni kezdtem.
- Látod, nem csak kardokkal lehet lefegyverezni a másikat. - Vigyorodtam el, és addig csiklandoztam, már ha tudtam amíg csak bírtam. Majd ha megértette mire is célzok akkor leszálltam róla, és immáron készen várom őt, hogy csapást is mérhessek rá.

Ért támadás:40 (+gyémánt mellvért +4)
Páncél:0
Élet:332
Kitartás:19*5=95=15=80

Támadás=30
Mellékcselekvés=15

Összegyűjtött pontok:60

/Ha utána néztem hogy a kitépés a vállamból mennyit sebzett, még javítom és levonom az életemből./

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Május 09 2015, 14:24

- Súlyemelés? – Pislogok nagyokat. – Elég erős vagyok de a lendületet tűl nagy volt és kicsit meg is lepődtem. – Válaszolom. – És egyáltalán ne aggódj miatta senpai mert sokkal szívósabb vagyok mint az elsőre látszik. – Nem ő lenne az első aki lenéz a termetem vagy ép az aranyos külsőm miatt. De általában azok akik a külsőségekre adnak gyakran alulmaradnak. Én már persze megtanultam, hogy ne a külső alapján következtessünk egy ellenfél erejére, gyakran tartogathatnak meglepetést. Ráadásul a varázs használok például általában nem egy robosztus állat hanem egy teljes átlagosan kinéző ember és ők pedig nagyon erősek szoktak lenni. De viszont ez még akkor sem mentség arra amit a senpai tesz, és nem harcol teljes erejével. Ezt tovább tetézte mikor puszta kézzel ragadta meg a kardom és igyekezett eldobni azt. Meglepett a húzása és könnyedén kivédhettem volna hisz elég lenne csak vissza rántanom a kardom de azzal valószínű levágnám az ujjait amit nem akartam és talán egy cseppet aljasnak is tituláltam. Egy párbajban nem használjuk a kezeinket ilyen módokon ezt ő is tudhatná. De cserébe megszabadult a pajzsától így én is engedtem, hogy elvegye a kardom és eldobja azt, sőt abban a pillanatban, ahogy ez megtörténik hátra szökkenek, még azelőtt, hogy túl közel kerülne, sőt ezután még kétszer ugrok hátra növelve a távolságot.
- Senpai most már szintén csak egy kardal tudsz harcolni. Mi lenne, ha mostantól így folytatnánk. – Vetettem fel az ötletet mialatt szorosan két kézzel megragadom a fegyverem. – Biztosan nem felejtetted el ezt a fajta harcmodort sem. – Talán tanulhatnák tőle valamit elvégre ő is kardforgató volt.

Rákérdeztem a sebzés mértékére így te az előző körben összesen 88 sebzést szenvedsz el én pedig 8-at a mellvért miatt.

Élet: 155
Páncél:55
Kitartás:145/145 (pihi)

by **RenAi** Vas. Május 10 2015, 21:27

Nem értettem a lányt miképp visszakérdez, de nem adtam ennek jelét.
- Ohh, akkor bocsánat. – Kérek bocsánatot, bár nem hagy nyugodni az miképp visszakérdezett és magyarázkodott a lány.
- Amúgy ha szeretsz harcolni a súlyemelés, akrobatika és a lopakodás jártasságok jól jöhetnek. – Próbáltam segíteni neki, bár nem kezdő így ebből gondoltam már ismeri és tapasztalta ezeket a dolgokat. Majd miközben segíteni akartam neki és leellenőrizni hogy ugye tényleg nem esett nagyobb baja…
- Afelől semmi kétségem. – Jelenik meg egy széles mosoly az arcomon. Majd ismét csak erőből támadt én pedig védekeztem, úgy ahogy tudtam… és ahogy szoktam ilyen esetekben általában… A végeredménye az lett hogy nálam is csupán egy kard maradt és nála is.
- Hívj csak Ai-nak, nem kell senpajoznod. – Valahogy elszoktam már tőle, alig használják már, régen Tsubaki használta, meg egyszer Silver de ennyi. Furcsa volt ezt a tiszteletteljes jelzőt magamnak tudni. Ismét távolságot vett fel, én pedig hagytam hagy tegye. Azzal is ő fárad, én csupán egy helyben álltam, és vártam hogy elhelyezkedjen majd a megkezdett mondatát is végig hallgattam.
- Rendben… de szerintem már sokat felejtettem… bár, biztos nosztalgikus lesz - Jegyeztem meg egy mosollyal az arcomon, tetszett az ötlet. Én is megpróbáltam megfogni két kézzel az egykezes kardot, de hamar rájöttem hogy ez így nem lesz jó… És ekkor tudtam meg hogy a pajzsinak is mekkora értéke van. Kicsit nagynak tűnt a két kard különbsége, de még inkább csak bele borzongtam, és kihívást láttam a dologban. Igazság szerint szerettem volna úgy harcolni, mint régen, valahogy… olyan jó lett volna… Azzal ha nem támadt akkor jöttem én. Megindultam felé, és egy egyszerű lendülettel megtorpantam ha elértem egy kicsivel több mint kartávolságnyit, és egy ívelt földtől vízszintes vágással kezdtem, úgy hogy megtettem egy három-hatvanas kört.

Ért támadás:40 (+gyémánt mellvért +4)
Páncél:0
Élet:288
Kitartás:19*5=95=15=80

Támadás=30
Mellékcselekvés=15

Összegyűjtött pontok:82

Támadok mind a 82 ponttal. És leszámolva a bónusz sebzés.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Május 10 2015, 21:27

The member 'RenAi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Május 11 2015, 18:48

- Senpai még a végén komolyan megsértesz. – Vigyorodtam el. Nem volt ám a komoly a kijelentésem, vagyis csak félig. Persze szívesen fogadom egy nálam magasabb rangú harcos tanácsát de a senpai esetében ezek teljesen alap dolgok voltak. – Már születésemtől fogva harcra képeztek így az erőnlétem és az ügyességem is mondhatni elég magas. – Dicsekedtem egy picit. – Sőt egy rövid ideig még egy vándorcirkusz artistája is tanított különféle mozdulatokra na meg edzette a testem, hogy minél magasabbat tudjak ugorni. Csupán pár hétről volt szó de a kiképzése pokoli volt. A lábaimra egy-egy, fejenként hatvan kilós súlyt erősítettek és abban kellet végrehajtanom a különféle mozdulatokat. Szinte még most is belesajdul a lábam ha rágondolok. – Most szívem szerint megdörzsölném a bokáimat mert máris érzem ahogy a rögzítő kötelek véresre dörzsölték a bokám. – A lopakodásról pedig annyit, hogy egy tiszta szívű és becsületes harcos nem bújik meg az árnyékban. – Szóval így a lopakodás kilőve. Viszont annak örültem, hogy a senpai is benne van egy hagyományos kard vs kard párbajban, sőt már támadásba is lendült. Számítottam rá… vagyis pontosítva inkább nem ért váratlanul a támadás és már emeltem is kardot védekezésre. Még a szőr is felállt a hátamon ahogy a fém összecsattant és nyikorogva csúsztak végig egymáson, pedig már igazán megszokhattam volna. Ahogy a senpai támad úgy védtem a csapását és rögtön emeltem is magasba a kardját és egy gyors pördülttel igyekeztem át slisszanni a fegyver alatt miközben az így keletkezett rést kihasználva végighúzzam a hasán a saját pengém, ez azonban csak részben sikerült terv szerint mivel a védés nem volt tökéletes és éreztem ahogy a rövidkard végig karistolja a bal karom…

Élet: 125
Páncél:0
Kitartás:145/119

Támadok 31-es sebzéssel.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Május 11 2015, 18:48

The member 'Kurokawa Yuuki' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **RenAi** Hétf. Május 11 2015, 20:44

- Dehogy. Nem szeretnélek megbántani. – Védekeztem a szavaimmal. Bár tudtam vagyis reméltem hogy nem gondolta komolyan, viszont ha ennyire szeretné akkor viszont tényleg kénytelen leszek többször támadni, nehogy rosszul essen neki. Bár aha tudná hogy a képességem miatt támadok csak ritkán… De majd késöbb elmagyarázom neki hogy is működik, bár okos kis lánynak látszik, szerintem hamar megfejti ezt is.
- Ohh. – Döbbentem le a mondandóján.
- A történet eleje nagyszerűnek hangzik… de… ez emberkínzás. –Jelentettem ki a hangomban mély döbbenettel, hogy vannak akik ilyet megcsinálnak, és akadnak akik be is vállalják. Majd egy tökéletes válasz a lopakodás kérdésére..
- Igazság szerint én is így gondolkodok. Így én inkább, az észlelésem fejlesztettem ki. Sokszor jól jött már. – Mosolyodok el. Majd egy ötlettel jött elő amit én gyorsan el is fogadtam. Furcsa volt a rövid és hosszú kard csatája, de álltam a kihívást. Igazság szerint nosztalgikusnak éreztem ismét egy fegyverrel harcolni, bár kicsit aggódtam mennyit is felejtettem. Most viszont én jöttem, és támadtam is. Egy köríves vágással indítottam, de azt hittem védi. A reakcióideje kifejezetten gyors volt, így a pengém eltántorította a testétől, ugyanakkor mégicsak sikerült megsebeznem a karját. A mozdulatsort láttam előre, így már a kardom ellentétes irányba is próbáltam fordítani. Alányúlni az övének és távol tartani a testemtől, de a hasam felett picivel mégis egy hosszú piros pixelcsík jelezte hogy a találata sikeres volt. Igazság szerint nem bántam annyira, bár a gyűlytött pontok száma meglepett hisz jelentősen lecsökkent. Persze, a két kard buff-olja egymást, vagy mi. Legalábbis így értelmeztem. A történések után hátra ugrottam majd még egyet. És úgy döntöttem nem hátrálok tovább. Ismét támadásba lendültem, de nem akartam megsebezni, viszont az ütéseimben érezni lehetett az erőt. Egy előre eltervezett szúrás. Csupán ennyi és rögtön védekezésre is fogtam. Azt akartam hogy a hosszú pengével rést üssön és ismét pontot gyűjthessek. Hisz következőnek megint, támadok.

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Május 16 2015, 17:52

- Ami nem öl meg az megerősít ugyebár. – Vigyorodom el. – De azért nem nevezném emberkínzásnak. Nem volt épp kellemes dolog de nem ez volt a legrosszabb. Például a hajlékonyságom javítását úgy oldották meg, hogy összegyűrtek mint egy papírgalacsint. az sokkal kellemetlenebb volt. De mikor fél napon át fejjel lefele lógattak egy szikláról, hogy legyőzzem a tériszonyom az sem legkellemesebb emlékem. De utólag már egyáltalán nem bánom. Ennek köszönhetően agilis vagyok, ügyes és magabiztos. Sokat segített a jellemformálásban is így végül is csak hálás lehetek ezért. – És azt hiszem ezeknek az edzéseknek az eredményét most meg is mutattam neki, bár még van hova fejlődnöm hisz részben még így is sikerült megvágnia a karom.
A senpai szinte rögtön hátra fele kezdett szökdécselni de én viszont nem akartam hagyni őt menekülni és máris vetettem magam utána és a kardommal vágtam felé. ezúttal nem használta semmilyen kardforgató technikát csak is az alapokat így valószínű könnyedén kivédi és elsőnek még nem is pont arra mentem, hogy eltaláljam. Sokkal inkább a kardja volt a cél és az első csapást már követte is a következő, majd egy újabb és újabb. A gyorsaságom akartam kihasználni, hogy folyamatosan védekezésre és hátrálásra bírjam őt még az erőmet pedig arra használtam, hogy minden egyes csapásnál egyre jobban kihasználjam a saját lendületem és minél erősebben üssem meg a fegyverét eltolva azt maga elé és így egy rést tudok nyitni a védelmén. Amíg csak tudom és hacsak nem lép közbe ezt a formát követem és üldözöm amíg egyszer csak meg nem nyílik az áhított rés egy apró ám annál gyorsabb szúrást intézek a torka felé de az utolsó pillanatban megállítom a pengét (épp csak annyira, hogy a kard hegye még elérje a torkod és a rendszer sérülésnek érzékelje, egy-két milliméternyit.)

Élet: 122
Páncél:0
Kitartás:145/93

Siker esetén 31 sebzés

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Május 16 2015, 17:52

The member 'Kurokawa Yuuki' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai 4766612103_86ee832108_s

by **RenAi** Szomb. Május 16 2015, 19:46

- De akkor is… ><” – Nem tudtam elfogadni Yuuki véleményét hogy ami nem öl meg az megerősít, ennyi erővel…>.> ennyi erővel akár a haláláig is csináltathatták volna vele és ez gáz… nagyon az… Majd amiket tovább mesélt még szörnyűbbek voltak. .__. Egyenesen rémesek és borzasztóak, ahogy mondta az eseményeket én úgy éreztem szinte az egész testembe bele hasító fájdalmat és zsibbadást, pedig azt hittem már el is felejtettem milyen is az.
- Én… én…. biztos hogy sírva fakadtam volna. o__o - És így sem kellett sok hozzá, lesápadtam és egyszerre borzadtam el az emberkínzók kínzásain, és egyszerre csodáltam ezt a „csepp kis lányt” aki most itt állt előttem. Sajnáltam és csodáltam. Viszont az tényleg tény hogy ügyesebb lett mindezektől, és gondolom arra használta őket, hogy a fejlesztéseket még inkább kitapasztalja és tovább fejlessze. Megismerje. Sokan mások is csinálják ezt, nekem is kellene, de túl könnyelmű vagyok mindehhez… és az elmondottakat tuti nem bírnám ki, nem úgy mint ő.

A csatánk viszont folytatódott, az események pörögtek, és ha összegezni kéne mi-mit követett hirtelen, akkor bizony gondban lennék. Nem tudtam figyelni a dolgok lefolyására, hisz minden olyan gyorsan történt, főleg hogy Yuuki gyorsabb, is mint én. A támadást követően, lecsippantottam a teljes páncélját és az életét is megcsíptem egy picikét. Szemmel követtem a sávját, bár az enyém sem épp fényesebb, de valamennyi szintkülönbség, és a bossok… Talán csak ennek köszönhetem hogy még mindig ennyi életem maradt. Legvégső esetben ha nem támadok tudod buffolni magamra, de azzal csak a harcot húzhatom el, viszont ha elég alkalmas ellenfélnek talál akkor talán örülne is neki. Általában ha valakivel edzek ezt szoktam tenni, védekezek és töltöm az életem egészen addig amíg van mit… De ő talán nem ezt szeretné, pedig szívesen megtenném. Most is… nem enged hátrálni, és a kardjával erőteljesen közelít és mindig, mindig egy ütéssel aprócska távolságot generál a védelmem között ami egyre csak nő, míg végül elegendő rést üt hogy eltaláljon, utolsó ötletként megpróbáltam leguggolni hogy elkerüljem kardja éles pengéjét… de nem sikerült, épp csak annyira kitérnem hogy a szúrás ami a torkom érte volna így a homlokom kapta telibe. ><” Igaz nagyon nem bántam, hisz így pontocskák gyülekeztek számomra, és neki is lehet egy kis sikerélménye.
- Szép volt. – Dicsértem meg, hisz hiába védekeztem áttört rajta és sikeresen támadott is. Viszont ez a közelség jól jött ki számomra, hisz rögtön ellentámadásba lendültem. Guggoló helyzetemből, a lábammal megkíséreltem kigáncsolni az övét és a földre teríteni.
- Feltűnt hogy te csak a karod használod. – Jegyeztem meg.
- Az nem rossz, viszont éles helyzetben, pirosak ellen vagy bárki erősebb ellenséggel szemben számítanod kéne hogy ő nem csak fegyverrel fog harcolni. – Magyarázkodtam.
- Én ezt akkor tanultam meg amikor egy fekete hajú kék szemű srác gyomorszájon rúgott. Fájt… nem értettem hogy miét kapom ezt amikor tisztességesen harcoltam vele, de ezt… nem is magyarázta meg… Majd többször találkoztam hasonlóval, és tényleg igaz. A harcban hiába tisztességes vagy nem… sosem lehet tudni mit fog bevetni a másik, így jobb mindenre felkészülni. – Próbáltam jó tanácsokkal ellátni, elvégre ő is JL-es kistesó lesz.
- Én is találkoztam sok féle harcmodorral, akad akik tényleg csupán szavakkal képesek legyőzni a másikat, és akadnak akik nem félnek rengeteg kristályt és potiont elhasználni a győzelmük érdekében, amit én feleslegesnek tartok, hisz azok fontos célért vannak, nem holmi harcocska eredményét befojásolni. Én akkor használom őket ha nagyon fotntos, küldetéseken vagy boss-on. -Magyarázom.
- És olyanok is akik képesek ütni, rúgni, harapni, csikizni… vetkőzni… ._. - Pirosodtam el, de itt már nem tértem ki semmire.
- Szóval… mindig mindenre legyél majd felkészülve. – Magyarázom még mindig vöröslő arccal.

Ért támadás:31 (+gyémánt mellvért +4)
Páncél:0
Élet:288-31-4=253
Kitartás:19*5=95=15=50

Támadás=30
Mellékcselekvés=15

Összegyűjtött pontok:17

by Ajánlott tartalom

[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

[Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai

Re: [Hardcore] Yuuki vs Renai-senpai