Yuuki vs Shukaku-senpai

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Ápr. 10 2015, 11:30

Bevallom kicsit izgultam ahogy ott álltam azzal a férfival szemben aki kihívott. Még mindig nem szoktam meg a küzdőterek és arénák hatalmas néző seregét. Pedig most lényegesen kevesebben voltak de annyival közelebb. Egy egészen kicsi kis küzdőteret választott ahol a nézők gyakorlatilag nincsenek is külön elválasztva a küzdőktől így viszont sokkal tisztábban kivehető volt minden egyes szó. A legtöbbjük fogadásokat kötött és nem az én javamra. Ellenfelem habár ugyan úgy kardforgató volt jóval nagyobb volt nálam. Izmos, magas, napbarnított. Még helyesnek is mondanám ha nem lenne nálam minimum háromszor idősebb. Sokan csitrinek neveztek meg, hogy esélyem sincs ellene mert ő valami nagy harcos aki legyőzött egymagában valami nagy szörnyet. Én is levágtam már számtalan szörnyet és démont csak én épp nem verem akkora nagy dobra mint ez az ember. Ebből is alakult az egész vita. Egy csapat ezüstfarkast kellet levadásznom és a falkavezér egyik fogát kellet elvinnem az egyik helyi fogadósnak bizonyíték gyanánt, hogy elvégeztem a munkát. Út közben viszont megállított ez a férfi azt állítva, hogy elloptam a trófeáját. Végül itt kötöttünk ki de azt hiszem már értem miért ezt a helyet választotta. Itt is csak rivalda fényre pályázik azzal, hogy engem akar alázni.
- Na mi van nem támadsz? – Kiált oda hozzám. A párbaj első találatig megy. Attól, hogy egy nagyképű majomnak gondolom még nem akarom őt komolyan megsebesíteni. Ellenben ő egész idáig azt hajtogatta, hogy jobban járnék ha csak simán odaadnám a fogat és elkerülhetnénk a sírást. Utálom, mikor ennyire lenéznek. – Hát ha te nem jössz akkor majd én! – Lendült előre és alig pislantottam egyet már lendült is a kardja felém. Meglepett mert sokkal gyorsabb volt mint amire számítottam. Kényszerűen hárítottam a csapást ám kis híján hátra döntött akkora erővel csapott le. Éppen, hogy visszanyertem az egyen súlyom már jött is a következő csapás amit követett egy újabb és újabb. Folyamatosan hátrálnom kellet miközben a nézők csak biztatták. Az a pár ember aki meg rám fogadott már siratta a pénzét. Viszont ellenfelem ettől csak még maga biztosabb lett és kicsivel nagyobb lendületet vett mint ami szükséges lett volna. Egyszerűen át akarta törni a védelmem egyetlen csapással. Onee-chan viszont megtanította mit is kell tennem ilyen helyzetben. Ha csak védekezésre kényszerít sokat nem tud meg rólam és ezt a hibát kihasználhatom. Azzal, hogy nehezen tudtam elhárítani a csapásait nem csak gyengébbnek de lassabbnak is gondolt. Én viszont már rég tudtam, hogy fürgébb vagyok nála és szerencsém is volt mert az időzítést is elszúrta a maga részéről. Én viszont pont úgy léptem amiből könnyen lendületet vehetek így mikor a magasba emelte a kardot előre szökkentem és a védtelen pontot kihasználva a kard lapját végighúztam a gyomorszáján. A harcnak így vége hisz csak az első találat bevitele számított. Az már más kérdés, hogy ez a csapás még a páncélját sem lett volna képes átütni lévén nem a fegyver élét használtam. Elég sokan káromkodtak azok közül akik elvesztették a pénzüket én viszont büszkén kihúztam magam. Így jár az a ki fogadkozik és kissé talán önelégülten vonultam ki a küzdőtérről vissza váróteremben. Úgy gondoltam ha már itt vagyok felíratom magam a várólistára. A bemelegítés úgy is megvolt

by **Shukaku** Pént. Ápr. 10 2015, 11:41

Csütörtök. A lehető legjobb nap arra, hogy felderítsék a kisebb szintek küzdőtereit, lehetséges segítségre szoruló újoncok, avagy új, igazi ellenfelek után kutatva. Igazából ugye ez volt az Aréna nap is, ám Timidus valamiért, Shu egyik legnagyobb örömére úgy döntött, hogy ezúttal a rendes Küzdőtéren kötnek ki, és most nem az lesz a cél, hogy Cearsotól való távolságukat növeljék. Egyébként is úgy tűnt, hogy üldözőik kissé visszább vettek a tempóból, azok pedig, akik eddig is húzták a szájukat, elvonultak hardcore arénázni. Shu ezért is köszönetet mondott már Kayaba Bácsinak, mert így egyrészt nem kell hallgatnia az irigyeit, másrészt Timidus is megnyugszik egy picit, ha nem loholnak állandóan a nyomában. Lényeg a lényeg, hogy most csak a boltíves ajtóban állt Shu, aki éppen a nevüket firkantotta fel a jelentkezési listára, Timidus pedig a magasban körözött, hiszen a földről semmit nem látott volna a téren folyó küzdelemből, lévén az emberek annyira körbeállták, hogy ő már nem akart odafurakodni. Shu azt mondta, hogy nem szép dolog, meg nem is méltó egy sárkányhoz, hogy furakodjék. Sőt, azt is mondta, hogy fogadni sem fogadnak, mert az sem szép dolog, ha a fogadás tárgya valakinek a veresége. Pedig Timidus a győztesre tett volna, ráadásul igen nagy összeget. Egy ismeretlen harcos megjelenése, ráadásul nem kezdő felszerelésben azt sejteti, hogy eddig a magasabb szinteken bóklászott, és most lejött közéjük kicsit lazítani. Ráadásul a győztes pont feléjük közeledett, ami azért volt szerencsés, mert Shu szerint Timidusnak fel kellett készülnie arra, hogy ha esetleg botrány van, kimenekítse a lánykát. Ilyen azonban ez idáig nem történt, szóval inkább köszöntötték.
-Szia! Gratulálok a győzelmedhez. Jól megmutattad neki!
Már onnantól kezdve szimpatikus volt, hogy kislányként kiállt a nagyszájú ellen, amikor pedig le is győzte, ráadásul olyan elegánsan… abszolút favorit.
-Ellenfelet keresünk. Ha kipihented magad, megküzdhetnénk. Nem láttalak még eddig itt.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Ápr. 10 2015, 11:43

Amikor már úgy éreztem nem figyelnek annyian, finoman rázni kezdem a csuklóm. Az a benga tényleg elég durván odacsapott, kíváncsi lennék ha megpróbálom kivédeni az utolsó csapást sikerült volna vagy talán eltörte volna a kezem. Rosszabb esetben a kardom. Még szerencse, hogy erre végül nem került sor. Mindkét esetben napokat vagy akár hónapokat is veszíthettem volna már pedig nem engedhetek meg ekkora kieséseket. Sokat kell még tanulnom, hogy utolérjem onee-chant. Az viszont már meg sem fordult a fejemben, hogy még el se jutok a regisztrációig valaki már oda is lép hozzám méghozzá nem is akárki.
- Szia… - Köszönök vissza és automatikusan a hang felé fordulok ám kis híján hanyatt is vágódom mikor meglátom ki is köszönget nekem. – Wááá! Te…te… te… - Mutatok rá a lányra majd nyelek egy nagyot. – Te Shukaku vagy az aréna egyik bajnoka! El sem tudod képzelni mekkora öröm élőben is találkozni veled senpai! – Hajolok meg a lány előtt. Hihetetlen csupán pár napja járkálok ide és már is két legendával is összefutottam. Először RenAi-senpai majd most Shukaku-senpai. Az igazán nagy harcosok tényleg szeretnek ide járni.
- Hogy velem? – Csodálkozok rá Timidus szavaira, már csak azért is mert beszél. Az ősök könyve tehát igazat mondott róluk. A sárkányok valóban képesek az emberi nyelv megtanulására. Lenyűgöző.
- Úgy értem persze! Számomra lenne megtisztelhető ha összemérhetném a tudásom veletek. – Vágom rá gyorsan majd kissé el is pirulok. Ennél jobb alkalmam nem lesz sőt, talán nem is találkozunk többet.
- Izé… - Emelem fel kissé a fejem. – Készíthetek rólatok egy képet? – Kérdem kissé félénken.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 10 2015, 11:45

Shu már majdnem utána kapott volna, hogy ne essen el, amikor rájött, hogy miatta akart elesni. Először persze azt hitte, hogy csak túlhajszolta magát. Néha megesik ebben a világban is, hogy ha valamilyen potionnal buffolod fel a kitartáspontjaidat, utána a harc után a pihenési idő is kicsit elhúzódik, hiszen tulajdonképpen negatívba kerültél, amit a rendszer valószínűleg nem nagyon értékel. És a pontokon kívül persze az is ott van, hogy az elme is elfáradhat egy harcban, hiszen nem csak a kitartáspontokra kell építeni, ha emberek vagyunk. Ezért van az, hogy aludni is kell ebben a világban Shunak, Timidusnak viszont nem. Ő csak pihen kicsit, feltölti a kitartáspontjaikat, és máris röppenhet tovább. Szóval, amikor leesett, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, csak valaki túlértékeli a dobogót, ez mosolyt csalt Shu arcocskájára. Vicces, hogy akiknek szeretne számítani, azoknak nem számít, persze néhány eseten kívül, a kicsiknek pedig, akik általában amúgy is hallgatnak rá, jelent valamit az, hogy mi mindent ért el. Hálásan biccent, főleg amiatt, ahogyan mondta a lány a mondandóját.
-Igen, én vagyok az egyik, Timidus pedig a másik. Legalább is az egyéniben. És… elég a Shu is. Kérlek szépen.
És valóban kérlelő volt a tekintete. Persze nem könyörgő, csak kérlelő… talán Yuuki már találkozott Kanamival?
-Szóval te már tudod a nevünket… de téged hogyan hívhatunk?
Timidus ugyan látta a feliratokat, amikor felettük repült, ám tudta, hogy a bemutatkozás az ilyen szertartásos dolog az embereknél, szóval nem szólt közbe, csak a kérdésre válaszolt.
-Igen, veled. Hogy a tudásunk összemérhető legyen, szükségem lenne a szintedre. Ha csak nem kívánod azt, hogy közel teljes erőmből küzdjek ellened.
A kép kérése újra megnevettette Shut, de hát ő is kért anno Freyatól, és mára már vannak olyan híresek, ha nem híresebbek.
-Persze, ha megkérsz valakit, akkor akár be is állhatnál mellénk, és alá is írjuk neked a hátulját.
Nem akarta túlzásba vinni ugyan… de meg kell jegyezni, elég hízelgő volt.

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Ápr. 10 2015, 12:16

Wipiiii és tényleg ő az! Bár én másik bajnok alatt Hinari onee-chanra gondoltam de végül is Timidus is bajnok bár számomra ők így ketten együtt egy bajnok. Idomár és állat ők egy.
- Rendben ahogy szeretnéd Sen… akarom mondani Shukaku-sama . – Kitudnák ugrani a bőrömből örömömben. Annyi kérdésem lenne hozzá. Hogyan lelt rá egy sárkány tojásra? Nehéz volt betanítani? Vannak testvérei? Mit érzett mikor felkerült a dobogóra? Wááá annyi mindent szeretnék tudni róla, de talán illetlenség lenne csak így letámadni.
- Ő igaz és én nem mutatkoztam be. Silverose Yuuki vagyok. – Hajolok meg újfent. – Azért nem láttál még itt harcolni mert csak pár napja döntöttem úgy, hogy bele kóstolok a hivatalos párharcokba. Eddig többnyire beutaztam a világot és szörnyvadászatból éltem . – Válaszolok Timidus korábbi kérdésére ám a következő előtt elég értetlenül állok.
- Szint? Egy pillanat! – Majd gyorsan elő is kapom az ősök könyvét. - Régimódi neveltetésben részesültem így a szleng kifejezések jelentését mindig elfelejtem. – Magyarázkodom miközben a könyvet böngészem. – Meg is van! – Bukkanok rá a keresett oldalra. Szint, azaz egyfajta rangrendszer amit a havonta elvégezhető harcosok próbája során elért eredményeinket tükrözi. Minél többször végzed el a különféle kihívásokat annál magasabb rangba kerülsz. – Huszonhat! – Vágom rá. Minden egyes alkalommal elmegyek amikor csak lehet és eddig egész jó eredményeket értem el sőt, minden egyes próbán egyre több pontot sikerül szereznem.
Az már csak hab a tortán, hogy a senpai megengedi, hogy képet csináljak így gyorsan magamhoz is hívtam egy járókelőt aki szívesen vállalta a kép készítését így beállhattam közéjük a szokásos „Victory” pózomba ami egy előre nyújtott kéz és V betűt formázó ujjakat jelentett. Az, hogy még alá is írják… nincs rá szó ami kifejezné az örömöm.
- Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm senpai! – Tettem el a képet a könyvem egyik lapjai közé. Otthon majd beteszem az albumomba. – Ja igen és hogy hivatalos legyen! – Ugrom hátra, hogy kényelmesen elférjek a hivatalos párbajra fel beállásomhoz. – Senpai ezennel kihívlak egy párbajra!

by **Shukaku** Pént. Ápr. 10 2015, 16:18

Shu egy kicsit megforgatja ugyan a szemeit az újabb jelzőre, de mindezt természetesen úgy, hogy a másik ne lássa, tehát egy pillanatra lesüti a tekintetét. Nem nagyon tudja, hogy most büszkének kellene-e lennie, örülnie kellene az elismerésnek, zavarba jönnie, vagy éppen szégyenkezni amiatt, amiért állandóan az egyenlőséget hirdeti, és most mégis jól esik neki valahol az, hogy magas rangban kezelik. A sensei-t ugyan nem viselné el, nem érzi, hogy rászolgált volna, ám a sama-t még meghagyja neki, ha ez Yuukinak örömet okoz. Persze magát sohasem hívná így, hiszen az bőven arroganciát jelölne. Ore-sama. Még belegondolni is rossz, hogy ennyire nagyképű legyen. A nagy örömködést is látja, és persze azt is, hogy mennyire visszafogja magát. nem nehéz felismerni, hiszen ugyanígy viselkedett ő is Kayaba Akihiko jelenlétében. El volt alélva, és csak ámuldozott, és alig mert megszólalni.
-Beutaztad a világot? Na végre valaki, akit ugyanannyira érdekel Aincrad, mint engem! Én is utazgatással és felfedezéssel töltöm a szabadidőmet, és én is nagy szörnyeket keresek.
Persze félreérteni még direkt sem tudja, bár akarja, de a szörnyvadászat ennek a lánynak nagy valószínűséggel vérre menő vadászatot jelent, nem csak felkutatást,
-Most éppen a Megalodont és a Pteroszauruszt keresem, de rengeteg más érdekes lénnyel is találkoztam már.
Timidus ugyan oldalra biccenti a bal fülét, amikor az ellenfele könyvben kezd kutatni a szint után, ám Shu egyetlen szóval megnyugtatja. A sárkány nyelvén ejti ki Chizu nevét, és Timidus azon nyomban megérti a helyzetet. Ahogyan a kis barátjuk kasztja ninja, úgy Yuuki is másképpen értelmezi a Guide-bookot… már ha az van nála.
-Majd a harc után szívesen belekukkantanék a könyvedbe, ha megengeded. Én rengeteget jegyzetelek, és van sok kincsestérképem is.
A szint megjelölése után kérdőn néz a sárkányra, aki azonban megrázza a fejét. A huszonhatos szint elég ahhoz, hogy valódi harcot bonyolítsanak le, nincs szükség szintleszállításra. Majd maximum figyel. Miután megtörtént a fotó is, és Shu is igyekezett valami arénabajnokhoz illő pózt felvenni, és még autogramot is adtak… ami Timidus esetében azért annyira nem volt sajátos, de szerencsére a sárkány mancsa alkalmas volt a ceruza megfogására, de betűi igencsak kisiskolásak voltak, ám pozitív értelemben. Gyöngybetűk. Semmi egyediség, mintha egy írásfüzetből másolta volna át. Tudniillik pont ez is történt, csak az írásfüzet már a sárkány memóriájában volt. Ezután Timidus beállt az idomár elé, aki ezalatt már felszerelkezett, a sárkány pedig szétcsapta a szárnyait.
-Elfogadjuk a kihívást. Válaszd ki a párbaj módját.
És már röppent is hozzá a felkérés.

195/45

7 - 71

by **Kurokawa Yuuki** Szomb. Ápr. 11 2015, 10:28

Kicsit meglep, hogy a senpai is nagy utazó és vadász és magam sem tudom miért is lep ez meg. Nyilván nem az otthon üléstől erősödött meg hanem mert felfedezi a világot.
- Illetve csak azt a részét amit be lehet járni de nagy álmom, hogy eljussak mindenhova és nem csak Aincradon belül hanem a többi lebegő kontinensre is. – Bólintok egy nagyot. – A senpai keresi a szörnyeket? Ezek szerint akkor te trófea vadász vagy? – Kérdem tőle hisz van különbség szörnyvadász és trófea vadász között. A szörnyvadászok csupán olyan lényeket támad meg akik problémát okoznak az itt élőknek még trófea vadászok minden lényre vadásznak különös tekintettel a ritkákra. Nem mondanám, hogy túlzottan is szívlelem a fajtájukat aminek meg van az oka mint például a legutóbbi férfi is akivel kiálltam. Inkább a dicsőségért vadásznak mint sem a megélhetésért de persze akadnak kivételek és egész rendes emberek is közöttük. Senpai is biztosan ez utóbbiba tartozik.
- Persze akár most is szívesen megmutathatom ha szeretnéd. Az ősi tudás mindenkit megillet. – Nyújtom át neki a könyvet. – Az ősök könyve valójában egy útinapló féle. – kezdem el magyarázni. – Minden generációnak megvan a saját könyve ami már tartalmazza a korábban felfedezett tudást a világról annak keletkezéséről és persze a benne élőkről amit aztán kipótolunk a saját tapasztalatainkkal majd az utazásaink végeztével továbbadjuk az következő generációnak és így tovább. Egyfajta családi hagyomány. – Sokan látták már a könyvet de csak kevesen érdeklődtek iránta így ez külön örömet jelentett, hogy a senpait érdekli az ősök könyve. – Én is láthatom majd a te könyved? – Kérdeztem kissé elbizonytalanodva. Nem voltam benne biztos, hogy megengedi de egy ilyen tapasztalt harcos mint ő biztos sokkal több mindent tud mint én.
- Rendben! – Bólintottam egy nagyot. Nem is tudom miként kellene harcolni. Az utolsó leheletig nem lenne túl jó, nem szeretném megsebesíteni a senpait és én sem szeretném a hetekig az ágyhoz kötne egy párbaj amire nagy esély van. – A harc első vérig tartson! – Az ügyesség próbája és már úgyis bemelegítettem ezen a téren. Amint sikerült megegyeznünk leellenőriztem a felszereléseim főként a kardjaim hogy megfelelően vannak rögzítve az oldalamra, nem lenne jó ha hátráltatnának a harcban végül gyakorlatilag futva rohantam ki a párbajtérre.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 11 2015, 11:08

-A többi lebegő szigetre nehéz eljutni. Csak a mágia vezethet oda. Egyszer jártam már Draconiában, a sárkányok földjén. Teljesen más szabályok érvényesek ott, mint itt Aincradban, és nálunk ezerszer hatalmasabb lények uralkodnak, de hatással vannak a mi életünkre is.
Óvatosan lapozgatta a könyvet, majd megkereste benne az idomárokra, a sárkányokra, és Kayaba Akihikora vonatkozó részt, és rendkívül tetszett neki, amit olvasott. Egyetértett, a lehető legjobban. Azért mondom, hogy a lehető legjobban, mert azért az eszével tudta, hogy ez nem teljesen így van, de a szívével hinni akarta.
-Ha gondolod, ki is egészítheted azzal, amit én láttam az utazásaim során. Draconiát, a hatalmas holdon még mindig a sárkányok uralják. Azok a sárkányok, akik emberek mellé szegődtek azért vannak itt, hogy békét teremtsenek. A sárkányok dala például nyugtatóan hat a szívünkre. A csata után szívesen mesélek neked, ha szeretnéd, és megmutathatom a saját feljegyzéseimet is.
Visszaadta a könyvet, majd picit elgondolkodott. A jegyzetfüzetét nem adja át, mert abban rengeteg személyes dolog van. Persze nem Yuuki előtt kell titkolni, hogy ő is istenként tiszteli az Admint, mint a világ teremtőjét, de azt, hogy ő már találkozott is vele, és levelezgetnek, jobb, ha senki nem tudja Junon kívül. Timidus hadi jegyzeteit sem adhatja oda, részben azért ugye, mert az Timidusé, másrészt pedig azért, mert abban minden benne van, amit akár a bossok ellen is felhasználhatnának. Maradt a szafarinapló, rengeteg betűzdelt fényképpel, térképekkel a mobok mozgásáról, respawnolási helyekről és persze megfigyelésekkel a viselkedésükről. Mintha csak egy állathatározót olvasott volna az ember.
-Trófea vadász? Végül is, mondhatjuk így is. Persze nem az állatok testrészeit gyűjtöm össze, mert annak semmi értelme.
Ekkor elővarázsolt egy nagy fadobozt, és felnyitotta. A jelvényeket tartotta benne, szépen szalagokra tűzve, fajtájuk szerint.
-Száznégy darab jelvény. És persze rengeteg fénykép, megfigyelés és emlék. Az élményért vadászom, ami sokkal szebb, ha nem az állatka egy fogát tartom meg. Ha szeretnéd, majd ezeket is megnézheted.
Ezzel egy mozdulattal eltüntette az inventoryban, majd ő is elindult a küzdőtér felé. A kijelentésre Timidus bólintott, majd azért még hozzátette a véleményét.
-Az első vér az ügyesség diadala. A visszavágót teljes életesre játsszuk, amely a taktika diadala lesz. Megengedem, hogy te kezdj, Yuuki.
Ezzel felvette a védekező állását, hátsó lábait berogyasztva, felkészülve, hogy a Shut érő támadás elé vesse magát.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 12 2015, 16:35

Tágra nyílt szemekkel hallgattam a senpai történeteit.
- Te már jártál Aincradon kívül? De… De az lehetetlen! Csak nagyon kevés ember él a világon aki képes áttörni Kayaba védőburkán! Hogy sikerült kérlek áruld el nekem? – Ragadom meg a senpai kezét és kérlelő kiskutya tekintettel bámulok rá. – Én eddig úgy tudtam, hogy csak akkor léphetjük át Aincrad határát ha valaki képes lesz legyőzni maga Kayaba-samat és megtöri a védővarázslatot. – De ezek szerint a senpai talált másik utat és pont ez miatt a tudása is nagyobb.
- Gondolod, hogy én is elutazhatnák Draconiaba? – Csillant fel a remény? Akkor én is többet tudhatnák meg a sárkányokról és talán másról is. – Mindenképp szeretném, hogy mesélj nekem. Idáig azt sem tudtam, hogy a sárkányok dala nyugtat vagy, hogy egyáltalán tudnak énekelni. És tényleg azért vannak, hogy békét hozzanak? – Bár nem vagyok egy sárkány szakértő de Timidus láthatóan fiatal példány. Ha beszélhetnék egy ősi sárkánnyal akkor sokkal többet tudhatnák meg az elfeledett korról és talán magáról Ahrimanról is megtudhatnák egy s mást.
És a senpai még tudta fokozni mindezt és szerencsére kiderült, hogy nem az általam ismert trófea vadászok közé tartozik, sokkal inkább a természet járok sorát erősítik.
- Hihetetlen, hogy a senpai ilyen fiatalon ennyi mindent elért. – Vetek rá egy pillantást a jelvényekre és a véleményével egyet kell értenem. – Igen, ez valóban szebb hivatás mint a trófeavadászat. – És talán közelebb és állnak a szörnyvadászokhoz, hisz ők a tudásukkal és annak megosztásával járulnak hozzá az emberek segítésében még én az erőmmel. Valójában nélkülük mi se sokra mennénk.
Végül pedig el is érkezett a pillanat, hogy megmutassam a senpainak mire is vagyok képes. kicsit magabiztosnak tűnt hisz előzékenyek megkaptam a kezdő csapás jogát amivel élni is fogok.
- Rendben… - Húzom elő a kardom. timidus ez idő alatt már védekező állást vett fel. A szívem valamivel gyorsabban dobogott és a gyomrom is összerándult. Izgatott voltam és egy kicsit ideges. Az ellenfeleim nagyon erősek és ha van is halvány esélyem a győzelemre akkor azért alaposan meg kell küzdenem.
- Kardforgató stílus: Ittoryu… - Helyezkedem enyhe terpesz állásban a kardot mind a két kezemmel biztosan tartom magam előtt. Még egyszer utoljára veszek egy mély levegőt kizárva ezzel a külvilág zaját, majd megindultam. Fürge léptekkel rohantam Timidus felé majd félúton felugrom a levegőbe és egy szaltó lendületét kihasználva súlytok le rá a kardommal bele adva minden erőmet, hogy egyenesen a földbe döngöljem az ellent.
- Meteor Crash!

Élet:150
Páncél:75

Megjegyzés: Még ha nem is úgy van írva minden cselekedet feltételes módba értendő ^^

by **Shukaku** Vas. Ápr. 12 2015, 17:07

-Áttörni?
Nézett fel Shu kissé csodálkozva, majd elmosolyodott, és ingatta a fejét.
-Részben igazad van Yuuki, de nem teljesen. Eljutni más világokba egy ajándék, és tényleg le kell hozzá győzni Kayaba-samát, de nem csak olyan módon lehet, ahogyan te gondolod. Az istenek bizalmát és szeretetét nem csak harcban nyerheted el, hanem úgy is, ha nekik kedves dolgot cselekszel, és követed azt az utat, amit kijelöltek.
És Shu pontosan ezt tette. Kizárólag ő, és az a pár igaz követő tudta ezt, aki elég figyelmesen hallgatta az admin szavait, na meg persze akiknek eszébe jutott levelezni vele. Valahogy nagyon érezte, hogy jól kifognak jönni,, és pártfogolni akarta ezt a lányt, már ilyen rövid ismeretség után is. A barátjának akarta. Meg akarta szerezni.
-Mindent el fogok mesélni a harc után, megígérem. Elmehetünk a Dojoba, iszunk egy finom teát, és mindent elmesélek, na meg persze te is mesélhetsz a kalandjaidról. Biztosan te is nagy tudást szedtél össze.
Imádta ezt a játékot. Szerette Junt is, aki hasonló mesevilágban élt, ám Yuuki végre ugyanazt a mesét játszotta, amit ő. Ugyanazok voltak a vágyaik… legalább is Shu így gondolta akkor. Reményteljes vágyakozással lépdelt ki a küzdőtérre. Timidusnak viszont nem voltak reményei. Ha lettek volna, bizonyára nagy csalódást jelentett volna az, ahogyan a lány nekikezdett az egész harcnak. Olyan könnyedén mozdult el a penge elől, majd saját tengelye körül megfordulva megpróbálta egy parasztlengővel, a szárnyát használva elcsapni a lányt. Mintha előre tudta volna Yuuki lépéseit. Megsúgom, ez is történt. Persze Timidus nem tudta, hogy ez is a játék része, hogy az animékben mindig kiabálni kell azt, hogy hogyan támadsz… ő csak azt tudta, hogy ez baromság, és ezt meg is osztotta az ellenfelével, hiszen a tanítás volt a cél.
-Ono Ha Itto ryu Kenjutsu. A támadást pedig szintén elmondtad. Ismerem az összes sword skillt. Gyakoroltam is őket, amikor felvehettem az egyik legnagyobb kardforgató alakját. Ha kizárólag azokra támaszkodsz, és nem viszel bele saját, egyéni mozdulatokat, akkor mindig tudni fogom, hogy miként térjek ki előle.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 12 2015, 19:51

- Hmm… - Gondolkodom el. – Van benne valami de, ha Kayaba-sama tényleg így gondolta volna akkor nem lennének a kapu őrök, a szörnyek nem bántanák az embereket és a démonok se fertőznék meg mások lelkét. Én úgy gondolom, hogy mind ez csak egy próba, hogy bizonyítsuk, Aincrad népe elég erős ahhoz, hogy képes legyen szembeszállni bárkivel. Persze mindezt csak akkor tudhatom meg ha eljutok a világ végére de addig még hosszú az út és kitudja mikre bukkanok és… és már most is felcsillant a remény, hogy van más módja is, hogy a világ bármely pontjára eljussak, de előbb még Aincrad minden apró zugát is meg akarom ismerni. – Sok célt tűztem ki magam elé, talán túl sokat is és végre is hajtom mind. Kezdve azzal, hogy felérjek Onee-chan szintjére és ha sikerül kivívnom az aréna bajnok tiszteletét akkor azt jelenti, hogy jó úton haladok. Most erre kell koncentrálnom.
- Nagyon szívesen elmegyek bárhová, hogy hallgathassam a történeteidet. – Jelentem ki vidáman, az viszont már cseppet sem volt vidám, ahogy Timidus könnyűszerrel kivédte a támadásom ami így a földet találta el egy aprócska krátert hagyva maga után na meg felkavarva a port. Meglepődtem ugyan de nem zökkentem ki így még épp időben láttam meg a szemem sarkából a felém haladó szárnyakat és így egy újabb ugrást követően sikerült is elkerülnöm a találatot. Ugyan sárkánnyal még nem harcoltam azonban számos bestia és szörny volt már az ellenfelem így mondhatni teljesen hozzászoktam, hogy ezeknek a lényeknek szinte minden porcikájuk fegyver. Viszont ellentétben velük Timidus nem rontott tovább felém így kényelmesen érhettem földet és szökkenhettem még egyet hátra.
- Értem… - Bólintottam. – Gondolhattam volna, hogy egy bajnok aki már kitudja hány száz csatát vívott meg már látta az összes hagyományos technikát. – Ez sokkal de sokkal ígéretesebb harcnak bizonyul mint bármelyik másik amit eddig vívtam. Kivéve RenAi-senpai ellen vívott csatám. – Ez esetben mutatok valami kevésbé megszokottat. – Húzom elő a második kardot. – Kardforgató stílus: Nitoryu… - A kardokat ezúttal vízszintesen, egymással párhuzamosan tartom kissé behajlítom a térdem majd újból neki lendülök és már rohanok is Timidus felé. – Jupiter strike! – A két kardal egyszerre indítok Jobbról balra egy félköríves teljesen kinyújtva a karjaim és a lehető legkisebbre csökkentve a távolságot, hogy rákényszeríthessem arra, balra mozduljon el a támadás elöl vagy ha más nem én magam lökjem el arra bele adva minden erőm...

by **Shukaku** Vas. Ápr. 12 2015, 20:28

-Majd elmesélek mindent, Yuuki. Mindent, amit idáig hallottam.
Mosolygott Shu bólintva a lány felvetéseire. Remek lesz. Minden nagyon nagyszerű lesz. Igaz, hogy úgy tűnik, hogy Yuuki is a kijutás pártján áll, csak éppen úgy, hogy erről nem is tud, de ez hamar meg fog változni, ha Shu majd tájékoztatja a részletekről. Persze addig el kell gondolkodni azon, hogy hogyan is adja elő úgy, hogy a másik világképébe is illeszkedjék, de a harc alatt lesz ezen bőven ideje gondolkodni, hiszen egyáltalán nem tervezte kivenni a részét a küzdelemből. És mivel a lány bárhová követte őt, ráadásul úgy tűnt, hogy a további kalandjaihoz is talált magának játszótársat, és ha még Junnal is összeismerkedteti… minden olyan csodálatos volt! Ennyi barátja még soha de soha nem volt.
Ezalatt Timidus rábólintott a lány feltevéseire. Persze nem volt igaza, nem vívott meg többszáz csatát, de valóban gondolhatta volna, és mivel a mondat eleje azzal kezdődött, így rábólintott. Másrészt pedig abban igaza volt, hogy a jelenleg a rendszerben elérhető összes sword-skillt ismerte a sárkány. Ezért is ajánlotta, hogy Yuuki használjon sajátokat. És meg is fogadta a tanácsát, legalább is azt mondta. A technika valóban új volt, ám megint a sárkány orrára kötötte, hogy „Kardforgató stílus: Nitoryu”. Persze nem stílus volt, hanem technika, de ezen nem kezdett el vitatkozni, hiszen már Shu szavaiból is megértette, hogy itt valami Jun féle dolog lesz a ludas, és azt ő egyelőre úgysem értheti. Ellenben a Jupiter strike tényleg újdonság volt, ráadásul kétkardos technikára épült, és ez már felkeltette a sárkány érdeklődését is. Hogy hogyan védekezett ellene? Sehogy. Egyenesen nekirepült Yuukinak, beengedve a találatot, amitől a rendszer megvédte, és aerodinamikus testét kihasználva egyszerűen igyekezett befurakodni a két kard közé. Az eddigi megfigyelési alapján meg tudta ítélni, hogy melyik Yuuki domináns karja, így a másik felé kapott, hogy azt tolja félre, megpróbálván közben karmaival megsérteni a kardot tartó kezet. A kettejük sebessége pedig elegendő volt az ütközésnél a sebzéshez, főleg úgy, hogy előtte még meg is nyalta a száját, hogy képességét aktiválva egy kis Túlpörgés potival bebiztosítsa a támadásait.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 12 2015, 23:04

Már alig várom, hogy a dojoba menjünk. Biztosan rengeteg mindent történt már vele így nagyon sok dologról tud mesélni. Talán én is mesélhetek pár dolgot, bár valószínű az én eddigi életem nem volt annyira izgalmas mint a senpai vagy Timidus élete. Azt el is felejtettem, megkérdezni, hogyan találkoztak vagy, hogy miként került hozzá Timidus avagy miként sikerül megszelídíteni. Bár ha igaz, hogy a sárkányok az embereket szeretnék védeni és békét hozni a világba akkor talán Timidus maga szegődött mellé. Na de mindent a maga idejében! Ahhoz, hogy kiérdemeljem a senpai tapasztalatainak hallgatását előbb be kell bizonyítanom, hogy méltó vagyok a tudásra! Igen! Most már nem csak azért harcolok, hogy másoknak és legfőképpen Onee-channak bizonyítsak, hanem azért is, hogy Shukaku-senpai és Timidus is elismerjen.
Ám ez csöppet sem volt könnyű feladat. Timidus a Meteor crasht könnyedén kikerülte és cseppet sem ijedt meg a Jupiter strike-tól sem sőt, egyenesen a kardokba repült.
- Nem lehet! – Csak néztem ahogy a pengék neki csattannak a bőrének de az még csak meg sem karcolja és a fejét a pengék között próbálta átdugni. Hatalmas erőfeszítésbe kerül megállítanom őt és ez miatt belefúródnak Timidus karmai a karvédőm páncéljába de még nem érték el a bőröm és nem is hagyom neki. A támadásom lendülete még megvolt így nem csak megállítani tudtom őt de a csapás erejét kihasználva elrepíteni is képes vagyok amennyire azt csak lehetséges. A sárkányok bőre tényleg nagyon kemény így biztosan nem tudom átvágni. Ez esetben nincs más választásom. A lökés miatt kicsit oldalra billenek de nem vesztem el az egyensúlyom és újból rohanni kezdek ám a célpontom ezúttal nem Timidus. Magát a senpait kell támadnom. A jobb kezemben lévő kardot a számba veszem és nyúlok az oldalamon lévő utolsó katanához. Ekkorra már elég közel vagyok, hogy megsebezzem őt.
Sajnálom senpai de nem engedhetem meg, hogy veszítsek. Nem lehet!
- Tatsumaki! – Nem is tudom mennyire érthető hisz a fogaimmal a kard markolatát szorítom. Nem is számit. Megpördülök a tengelyem körül ezzel megkezdve a támadást a számban lévő kardal majd ahogy pördülök kirántom a jobb kezemben markolt kardot és azzal is ejtek egy vágást pontosan ugyan oda és ugyan abban szögben mint az előző vágást (lentről indítva, keresztbe haladva balról jobbra, mellkas magasságban) végül pedig a bal kezemben lévő kardal is megvágom ugyan ott ezzel leírva és befejezve magam körül egy teljes kört…

Élet:150
Páncél:5

És akkor technikai infó de a post továbbra is feltételes módban értendő.

Előhúzom a harmadik kardom így a sebzésem 49 lesz (Yuuki egy ütésre van a vereségtől így képes használni) valamint a három vágás egyetlen támadásnak felel meg (swordskill)
A számoláshoz a te adatlapod használtam viszont ha a KA félét nézem is akkor is csak a páncélom vesztem el az életem sértetlen marad így Yuuki még nem veszíti el a párbajt.
Ha valami nem jó szólj ^^

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 13 2015, 06:20

De igen, lehet. Az okokat inkább ne firtassuk, és hála Shu hathatós nevelésének Timi nem is firtatta, hanem ezt meghagyta Shunak majd. Az idomár a későbbiekben el fogja tudni magyarázni, hogy a sárkányok fiatal példányainak a bőre is elég erős már ahhoz, hogy sebezhetetlen legyen, bár vannak rajta olyan lágy részek még, amit át tud ütni a kard, különösen ha a pengét varázserő vezeti. Valamit ki kellett találni erre is, hiszen a speces, vagy automatikus visszasebzéses támadások még Timidust is elérték. Yuuki világában gondolkodni kissé bonyolultabb volt, mint először hitték. Most az a rész következik, hogy miért nem szerette Timidus az első találatosnak nevezett küzdőtér beállítást. A neve bár azt sugallta, hogy első találatig tartott, ez nem így volt. Addig tartott, amíg először életpontot nem ütött át valamelyik fél. Azt pedig mind tudjuk, hogy Timidus nem éppen az agyonpáncélozott tank karaktert építette ki az idomárból, így míg nekik a páncélt kellett aprítani, addig az ellenfél elég magas sebzéssel valóban első találatossá tehette a mérkőzést a saját maga részére. Nem történt ez most se másképpen, és bár Timidus azért egy röpke gondolkodás, és a mozdulatsor elejét látva már összerakta, hogy ebből bizony valami pörgő támadás lesz, Shunak semmit nem mondott az, hogy tatsumaki. Ő csak annyit látott, hogy Yuuki a fogai között tartott kardal indul el felé, és ez olyan szinten meglepte, meg olyan szinten vicces volt, hogy teljesen leengedte a védelmét, avagy inkább elfelejtett védekezni, és csak nézte a fura lányt a kardal a szájában. Még eljutott hozzá Timidus parancsa, de azt már neked kell eldönteni, hogy sikerült-e időben aktiválnia az első képijét a nagy csodálkozás közepette… Razz

Ha sikerül, akkor a mérkőzés döntetlen lesz, abban a pillanatban, ahogy Yuuki megvágja Shut, ő is veszít 49/4 pontot. Ha a rendszer egynek veszi a három támadást, én is egynek veszem.

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Ápr. 13 2015, 17:14

Egy rövid időre megdermedtem ahogy befejeztem a támadást és a levegőben repülő páncéldarabkákat néztem majd a tekintetem a hasadékra csúszott. Megcsináltam! Sikerült áthatolnom a senpai védelmén! Én győztem!
- Győztem! – Sikoltottam fel örömömben és még a kard is kiesett a számból én pedig fel le ugráltam mint valami hiperaktív nyúl. – Megcsináltam, megcsináltam, megcsináltam, megcsináltam, megcsináltaaaaam! – El se tudom hinni. Tényleg nyertem? Igen biztosan! Én aki nemrég még csak egy kis nyüzüge szörnyvadász voltam legyőzte egy párbajban a jelenlegi aréna bajnokot. Lehet csak álmodom, de hiába csipkedem az arcom nem ébredek fel akkor viszont ez a valóság. Miután kiörvendeztem magam egy rövid pillantást vetek a nézők felé. Remélem te is láttad onee-chan, mire újra találkozunk te is olyan büszke lehetsz rám mint ahogy én rád. De nem szabad túlzottan belefeledkeznem magamba így gyorsan visszarohanok a senpai elé.
- Ne haragudj remélem nem sebeztelek meg túlzottan. – Habár széles vigyor ült a szám szélén amit szégyen szemre nem tudtam letörölni tényleg aggódtam az miatt, hogy komolyabban is megsebesítettem. Timidustól nem tartottam hisz ő sárkány akik bírják az efféle bánásmódot de mi emberek azért törékenyebbek vagyunk.
- Ő igen és most már mesélj nekem a kalandjaidról. Kérlek szépen! – Hajolok meg mélyen előtte és a fejem felett könyörögve csapom össze a tenyerem. - Draconia… – Kezdtem hangosan az elmélkedést. - Vajon hány fajta sárkány élhet ott? Barátságosak? Vagy esetleg ellenségesek? Talán mindkettő? Min tud beszélni? Kérlek senpai már tűkön ülve várom, hogy elmond miket láttál. – Nem bírok magammal, tudom illetlenség de egyszerűen képtelen vagyok rá. Az öröm amit most érzek… és nem csak a győzelem miatt. Az utóbbi pár évben talán még nem is éreztem magam ennyire boldognak és önfeledtnek.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 13 2015, 18:30

Shu arcán a bárgyú mosoly teljesen normál mosolygásra, méghozzá nagyon széles mosolygásra váltott, ahogyan figyelte, hogy miként örömködik Yuuki a legyőzésükön. Azt még ő is nagyon jól tudta, hogy nincs sok páncélja, szóval biztos volt abban, hogy Timidus sem veszi magára a vereséget. Viszont megint csak nagyon forognia kellett a fogaskerekeknek, visszaidézve az összes ilyen hadviseléses idézetet, amit Timidus hajtogatni szokott. Szerencsére azért a sárkány mellett ragadt rá is valami, még úgy is, hogy az egyik fele nem érdekelte, a másik negyedét nem is értette általában annak, amit Timi technikának hívott. Szóval amikor Yuuki befejezte az ugrándozást, nagy bölcsen meghajolt előtte, persze a mosolyt ő sem tudta letörölni a képéről.
-Semmi baj, Yuuki. Amikor láttam, hogy nem tudok kitérni a támadás elől, akkor minden erőmmel arra koncentráltam, hogy a sebesülés mértékét csökkentsem. Ez a… izé…
-Kashima shinden Jikishin Kage Ryu kenjutsu.
Segítette ki Timidus a társát egy random kifejezéssel, amit akár használhatott is volna Shu. Ha tényleg azt akarta volna, hogy a találatot ugyan beengedje, de ellenfele lendületét kihasználva kibillentse őt az egyensúlyából, arra rengeteg technika létezik, mondjuk a cselgáncs mozdulatsorának fele. De ez Timidus számára is bonyolult volt, hiszen annak, hogy a sebzést csökkentse, amikor beengedte már a támadást, ehhez való képességen kívül nem volt lehetősége ebben a világban. Timidus legszívesebben facepalmolt volna, ha élt volna ilyen emberi reakciókkal, és neki is hasonlóak lett volna a válaszai, mint amit egy embertől elvárunk. Ehelyett azonban minden igyekezetével azon volt, hogy a társát segítse… ami most nehezebb volt mint valaha, mert Shu végig baromságokat beszélt, ehhez pedig neki asszisztálnia kellett.
-Remekül harcoltál, Yuuki. Gratulálok. Most azonban, ahogy a mérkőzés előtt is jeleztem…
-Szerintem mindketten elfáradtunk, szóval azt a visszavágót halaszthatnánk későbbre.
Timidus félrecsapta a fülét, majd bólintott.
-Ugye tudod, hogy győzhettünk volna, ha időben aktiválod a képességedet?
-Tudom-tudom! De hát látod, Yuuki ügyes volt.
Persze Shunak fogalma sem volt arról, hogy Timi miről beszél, ő csak azért aktiválta volna a képit, mert azt mondta neki. Yuuki pörgése azonban rá is ráragadt, na meg persze az egész világnézete is.
-Mindent elmondok, csak menjünk biztonságos helyre, ahol nem hallgathatnak ki minket. Tudod, ezek bizalmas információk.
Suttogta a lány fülébe, majd elindulhattak a Dojo felé…

by **Cardinal** Pént. Ápr. 17 2015, 17:27

Ossu!

Lezárom a küzdőteret, 90 exp és 240 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom

Yuuki vs Shukaku-senpai

Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai

Re: Yuuki vs Shukaku-senpai