[Csapataréna] Team Building - Palota vagy Piramis?

- Az nem baj - húztam vissza az öklöm, automatikusan másik tenyerembe kapva. Azonban a fájdalom érzet ezen hiánya, meglepett - az sosem baj, ha szórakoznak, csak mi férfiak nem tudunk, ugye vezér? - kérdésem azonban már a farkas emberi alakjának hátát verdeste. Kezeim összefontam magam előtt és kivártam. Elugrok a vágás elől és újra ütök, ha már a kardomat elvitték bár nem tudom, hogy a pet mit kezdhet vele. Viszont az információval annál többet kezdhetek, igaz a frissítésről szóló hír és ez azt jelenti, hogy futás alatt a program javítja a hibákat. Sokkal magasabb szintű heurisztikája van a programnak, mint gondoltam. A szörnyek kevéssé lettek kidolgozva mesterséges intelligencia terén, de részletekben annál inkább. Valamint, az a csoda, aminek szemtanúja lehetek a többiekkel együtt, például, a gondolataink képesek formálni a környezetet. Káprázatosan összetett, hiba halmaz, ami ráadásul kényszerít is. Például őket is kilépésre, vagy mást gyilkosságra.
- Nem hallottam róla még információt, mindenképp szólok, amint találok valamit - az így már biztos, hogy másik játékos ragadta el. Sajnálom Ozirisz, hogy nem tudok segíteni, még. Oldalról a fal felől mozgást láttam és három dárda csapódott ki a falból. Elfordítottam testem derékból és a karjaim leeresztettem a védelemből, így szerencsére két dárda előttem és mögöttem száguldott el. A fekete hajú kardja viszont piros zónába sodort. A vágásra, ami torzómat ékesítette hátrébb szökkentem egy puhább homokos talajrészre, talán itt a kő hiányzott. Bővebb elemzésre nem maradt időm, ugyanis hamar megjelent a kijelző, hogy kiestem, ahogyan a szíj a jobb karomra tekeredett. A harcnak megint vége számomra, most újra csak végig nézhetem hogyan esik ki ez alkalommal Hinari. Miért csak a kudarc jut? Ozirisz felé tekintettem, és szótlan csak egy pillantással akartam vele közölni, hogy pont ezért nem jut nekünk a mókából.
Leültem a kövezetre szélen, hogy ne legyek útba, kíváncsi voltam a küzdelem végére. Hinarit elnézve jó volt látni, hogy ő már nem csak hadonászik a karddal, hanem ragadt rá valami abból, ami emberibb, mint ez a világ. Állam a karomra helyeztem és szemem lejjebb hunytam, hogy csak a lábbelik mozgását lássam egy ideig. Miért csak a kudarc jut? Miért? Ozirisz és te miért iszol? Az az egy szerencse, hogy a kudarc a harcokra hat ki, legutóbb nem estem ki a boss harcból és a szint szörnyek sem veszélyesek kis létszámban. Ezen kívül az akaratom erő...s,.. nem. Felpillantottam életerőmre és sírhatnék vagyok, akár egy gyerek. A pontozás hibáit ki lehet javítani. Köszönöm, ezt nem fogom elfeledni, addig pedig, ki kell tartsak, vagy összeomlok. Ki kell tartsak. Révületben tekintettem tovább a meccsre, csak a mozdulatokat keresve és várva, hogy Hinari vagy katanája győzzön. Bár fejem jobban tudja, nem így lesz.

//köszi a harcot, yuichi nézőként marad az aréna végeztéig

Ami azt illeti, második nekifutásra már sikerült eltalálnom Yuichit. Szerencsére. Lehetne mondani, hogy kétszer nem követi el ugyanazt a hibát, de ez csak a jelen harcunkban lenne igaz. Más értelmezéssel és más helyzetben ez az állítólagos bölcsesség körülbelül annyit ér, mint egy marék szárított porcelánlepke...
Node vissza a harchoz. A kardforgató srác most nem volt valami szerencsés. Először aktivált valami csapdát, majd én aljas módon pont akkor támadtam, amíg a dárdákat kerülgette. De hát van ez így.
És még valamit megtudtam. Yuichinak mégsem olyan jók a forrásai, mint azt először hittem. Semmi használható, sőt egyáltalán bármilyen infó nincs a srác birtokában arról, hogy ki ölte meg Judyt.
- Köszönöm előre is. De tényleg, ha bármit hallasz, feltétlen szólj... nem szeretném, ha az információk kikerülnének... - mondtam a srácnak.
Azonban rögtön egy pillanattal később már a maradék életerejétől Szophie megfosztotta, de szerencsére itt legalább ad némi védelmet a rendszer a halálozás ellen. Egy alig látható, de annál erősebb lilás színű védőpajzs, ami képes megállítani bármilyen nagy erejű támadást is. Az aréna az egyik ritka hely, ahol a rendszer ezen funkciói védenek minket. A város falain kívül viszont már szó sincs ilyesmiről. Sőt, már hallottam pletykákat városon belüli gyilkosságokról is. Bár szerencsére az alvóölés nem túl elterjedt, mert viszonylag olcsó a szállás még alacsony szinten is. Egy-két óra intenzív farmolás, néhány városon belüli lótifuti küldetés és megvan az egyheti lakbér, enni, inni... Persze ha tudja az ember, hogy hol vannak ezek a küldetések, vagy a jó vadászmezők, és hol érdemes a készleteket feltölteni...
Egy kicsit elgondolkoztam, majd Hinari zökkentett ki. Alig hogy meghallottam a hangját, már a következő pillanatban jelentős mennyiségű életerőtől szabadított meg. És még csak a kardját sem láttam, mikor és hogyan hasított belém. Ennyire le lennék lassulva? Ez így nagyon nem jó. Már csak a mindenható rendszer sajátos humorérzéke hiányzik, hogy a fejem felett egy homokórát tegyen ki. Ahogy ez eszembe jutott, akarva akaratlan is egy pillanatra felnéztem a fejem fölé, mint aki azt nézi mikor szakad rá a plafon, vele együtt Aincrad felettünk lévő 90-akármennyi szintje, úgy ahogy van, mobokkal, bossokkal...
Aztán Hinari felé néztem. Bár a támadását nem sikerült kivédenem, azért megpróbálok egy visszatámadást. Igaz, messze nem vagyok se olyan gyors, se olyan ügyes, de egy próbát megér. Megsuhintottam a nodachit, először csak magam előtt, jobbról balra. Majd visszafelé egy szép tiszta vágást próbáltam ejteni a lányon, vállmagasságban indítva, átlósan lefele. Bár szinte biztosra veszem, hogy nem lesz kihívás blokkolnia, vagy kitérni előle, legalábbis amilyen szerencsém van.

// Támadás Hinarira, alsó kocka nodachi
// HP: 100/120,.Páncél 0

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :