[T4] Mirika Angyali Páncélboltja :3

Elvigyorodok. Őszinte mosolynak tűnhet a fiúnak. Barátságos mosolynak. Ugyanakkor próbálom palástolni tudatlanságomat. Megint ezek a béta tesztelők, meg rejtett infók, amiket én nem tudok a játékról, mert nem vagyok vér MMORPG-s... Bezzeg ez a fiú tisztában van ezekkel. Tuti valami kocka a srác a való életben is, és itt pedig az adottságai révén kihasználja a helyzeti előnyét a tudásával. Ez már megfelelő magyarázat lehet arra, hogy miért van ennyi alapanyaga. Viszont sajnálatos módon úgy tűnik tényleg nincs több bőr nála, pedig igazán reménykedtem, mivel az az egyik legkönnyebben beszerezhető alapanyag. Számomra persze az nyilvánvaló volt, hogy nem akarom 100 arannyal lehúzni, és vétettem is egy pici hibát, hiszen a rubintok árát le kellett volna vonnom, de ez nem sokban változtatja meg a gondolatmenetemet.
- Jó válasz, átmentél a teszten! - ekkor hirtelen észbe kapok, hogy átváltottam tegeződésbe - Üdvözlöm az Archangel céhbolt vevőkörében! - majd felmarkolom a pultra kirakott motyót és elvonulok vele hátra a pult mögötti ajtóhoz. Mielőtt eltűnnék a hátsó helyiségbe, még kidugom a fejem, hogy informáljam a vevőt.
- Kérem várjon pár percet, hamarosan elkészülök. Addig készítse ki a 2 halvány rubint és további 20 aranyat - biztatóan még intézek felé egy halvány mosolyt, majd eltűnök az ajtó mögött. Addig míg dolgozom kihessegetem a lánykát, hogy foglalkozzon a fiúval, hátha akad még kérdése. Nem tart sokáig a munka, de szeretek magamban dolgozni, hogy közbe senki sem figyel árgus szemekkel. Ráadásul még nem teljesen látom át a kovácsolás mikéntjét és megtanulhatóságát, ezért nem szeretném, ha a véres verejtékkel megszerzett receptjeimet és technikáimat mások is elleshetnék. Maximum 5 percig vagyok távol, de ennek az időnek is a java részét azzal töltöm, hogy munkám gyümölcsét csodálom, és vizsgálgatom, nem akad-e rajta valami kivetnivaló. Elhelyezem mindhárom felszerelésen a kovácsjelemet, a fekete macskát AS kalligrafikus szignóval. A páncélon a jobb lapocka részre kerül a száraz pecsét, a sisaknak a belső karimájába, a köpenynek pedig a csuklya belső részére. Ahogy visszabattyogok a kész holmikkal, diadalittas mosoly ül ki az arcomra. A munka bevégeztetett, s engem rendkívüli örömmel töltött el, hogy az első komoly megrendelőm minden igényét kielégíthettem. És még nem is dolgoztam drágán, ezt ő is beláthatja.
- Egy Bronz Vért, egy Bőr Sisak és egy Szakadt Köpeny, ahogy kérte. Parancsoljon, használja őket egészséggel, s ha bármi panasza volna - ami nyilván nem lesz - de ha mégis akadna, akkor forduljon hozzám bizalommal. Visszavárjuk, ha újabb megrendelései akadnának. S akkor a munkadíj, ahogy említettem: 2 halvány rubin és további csekélyke 20 arany.
Amennyiben elfogadja az ajánlatot //chaten már elfogadta// ismét leülök a kényelmes kis helyemre, mintegy jelezvén, hogy befejezettnek nyilvánítom a diskurzust. Persze ha még bármi kérése, óhaja, sóhaja lenne, akkor nem vagyok vele udvariatlan, és készséggel válaszolok, de úgy vélem elégedetten fog távozni.

Összetört, darabjaira hullott. Nem szó szerint, habár az is lehetséges lett volna tekintve a halál animációját, de minden kétséget kizáróan borzasztóan elkeseredett a fiú. Saito-san mosolyát nem láthatta, hiszen éppen a pulton lévő ércekre függesztette a tekintetét, és remegő keze már-már azon volt, hogy elrakja az inventory-jába az érceket, kilép az ajtón, aztán minden erejéből futni kezd és imádkozik, hogy Tachi ne érje utol. Aztán ez végül mégsem következett be, hiszen a férfi fogta a nyersanyagokat, és elvonult azon az ajtón keresztül, ahonnan jött. Kirio pedig csak bámult utána, nem fogta fel, hogy mi is történt éppen. Illetve inkább csak nem akarta elhinni, hogy mégis Tachi várakozásainak megfelelően történt minden. Hatalmas kő esett le a szívéről, meg kellett támaszkodnia a pulton, hogy ne látszanak remegő lábai. A boltba visszatérő lány még meg is kérdezte, hogy jól van-e, közölve vele hogy sápadtnak tűnik. Nem volt jól, de persze pozitív választ adott. Azonban a megkönnyebbülés hatására végre gondolatai is elkalandozhattak, és a lányt lopva figyelve eltöprengett rajta, hogy milyen jó is lenne, ha lenne elég bátorsága hozzá, hogy megszólítsa és beszélgetésbe elegyedjen vele.
Saito-san hamarosan visszaérkezett, így gondolatit vissza kellett terelnie, ami nem is volt nehéz, hiszen szemei konkrétan elkerekedtek a felszerelések láttán. Látott már az alapon túl is ilyesmiket, de megérinteni, vagy netán felvenni sose volt alkalma őket. A pénzről azonban majdnem meg is feledkezett, de a szavak emlékeztették, szóval gyorsan le is hívott 20 aranyat abból a 60-ból, amit átadott neki a lovag.
- N-nagyon szépen köszönöm, Saito-san! - felelt lelkesen, és bár fejében voltak olyasmik is, hogy mennyire menő cuccok ezek, végül nem volt mersze hozzá, hogy kimondja. Azonban a csillogó szemei elárulták, mennyire boldog és mikor felpróbálta a köpenyt, visszakerült a szívébe némi bátorság is, újra az igazság harcosának érezte magát amíg eszébe nem jutott, hogy ezek nem az övék. Elkomorodott, de mielőtt feltűnő lett volna, inkább gyorsan meghajolt, és kisietett az üzletből. Tekintetével megkereste a nem túl messzi sarok mögött figyelő Tachit és engedelmesen odabattyogott hozzá, hogy átadhassa a felszerelést, valamint a maradék aranyat is visszaszolgáltassa.
- Csak 20? Nahát, többre számítottam valamivel. Ügyes vagy, kölyök! - borzolta össze Kirio haját Tachi, de a dicséreten túl mást nem kapott a fiatal fiú. Nem bánta, jól van ez így.

// @KA: két Halvány rubint + 20 arany megy akkor Anatnak :] //

Kedves játékosok!

Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy hozott alapanyag esetén 50% kedvezményt biztosítok a megrendelt felszerelésekre, használt felszerelést is beszámítok további kedvezményért, illetve nyersanyagot is örömmel vennék, utóbbinál ár megegyezés alapján :3