[Küldetés] Éjszaka az étteremben

//bocsesz, kicseszett a meleg velem, mert nem bírom X.X Amúgy a második rész az első után van, legalábbis úgyv tudom.//

Hú bakker, Foxy megállt, de nem a csaj miatt, hanem mert Freddy belé tömködte Jay-t! D8
- Hahó, csinálj valamit, hahó! D8 – persze engem fognak le, így nem tudom tökön rúgni Freddy-t, sőt, ha tudnám se sikerülne, max beletörne a lábam a valóságban, mert Freddy-nek nincs töke, viszont elég kemény fickónak néz ki (nem úgy, ti perverzek! XD). De a csaj csak nézte, ahogy Jay lassan Ozi sorsára jut, s ő is megkapja a halott kölök ikont, a páncéllal együtt, ezzel Foxy átmenetileg kikapcsol.
- Nincs sok időnk! - s kifeszít a róka karmaiból, s megragad. - Futás! - s HUSS! Olyan gyorsan menekül Freddy-től velem, hogy szinte repülök.
- Hú de gyors vaaaagy. 8O – ennyit tudtam szállás közben mondani. Esküszöm, mintha láttam volna Shu-t egy pillanatra… Végül beérünk a konyhába, ahol hála istennek egy teremtett lélek vagy robotszörny sincsen! Majd bepörögtem, mint drogos a speed-től, majd ilyen „ne ellenkezz különben meghalsz!” hangnembe mondja:
- Itt maradsz, mozdulatlanul, bújj el. Figyeld a másik bejáratot szemben. Ha bejön rajta Chicka, sikíts, ahogy tudsz, és jövök is érted! Most megyek a kislányért! - és lelépett.
- De hogy bújjak el, ha mozdulatlannak kell maradnom? - S ezzel a hülye kérdéseimnek gyűjteménye egy új darabbal gyarapodott! Nézzük csak, mi van a konyhában… Asztal alatt nem jó, mert ott megláthatnak, szék nincsen, fiókok túl kicsik… Van itt embernagyságú fazekuk? Na az tuti nincsen! Maximum ha kannibálok lennének! Szekrény sincs akkora, mert minek? Na jó, vagy a fagyasztó marad, vagy a hűtőszekrény. Remélem nem az a régi stílusú van. Ha lehetséges, akkor vagy a fagyasztóba, vagy a hűtőbe bújok el, miközben azt remélem, hogy a robotok nem kukucskálnak ezekbe bele pizzát remélve. Meg hogy nem fogok lefagyni, mint a Windows. Vagy ha nem lehetséges, akkor az asztal alá bújok, vagy ahova lehet. Malmozok, alszok picit, malmozok, várok, lesek, nem-e jön valaki vagy valami, keresem az órát, nem találom, malmozok, ismételgetem a szavakat, hogy meglegyen a minimum… szóval ülök, s várok, illetve lesek. Milyen sz*r lehetett annak, aki itt dolgozott. Főleg, hogy minden tiszta mocsok, fúj. >< Mintha az előbb láttam volna erre mászni egy egeret, vagy egy patkányt. Ha csak nem kiderül, hogy itt sütötték meg az 5. gyereket, s megetették a többi gyerekkel, fúj. >< Ozi vajon magánál van a jelmezben, vagy ő is ki akar nyírni minket? Most akkor két hulla van Bonnie-ban? Egy friss Ozi meg egy nagyjából odarohadt gyerek? Hú, de kellemetlen lehet Ozinak, hogy egy rothadó hulla mellé tömködtél Bonnie-ba. Vagy mégis megtalálták és kivették a gyerekhullát? Áááá, már lassan semmit sem tudok, úgy összezavarodok a végére… 8S Főleg, ha előjönne még egy halom Animicsoda, hogy azok is elkapják a frakkunkat, aminek annyira fogok én is örülni, mint púpos néni egy újabb púpnak. Még mindig 4 óra lehet vajon? Biztosan. Mekkora szerencse, hogy többen nem jöttek, különben lehet akkora káosz lett volna itten.

//Ha az eredeti játékokra gondolsz, a második rész az első előtt volt történetileg //

Joey:
Oh, dehogyisnem vannak itt nagy szekrények meg elég jól takaró asztalok is. Ez a konyha, nem az étkező :3  Órával is rendelkezel, ami méghozzá itt nem olyan pontatlan, tehát még arra is rájöhetsz, hogy lassacskán már öt óra, alig pár perc híján, szóval nincs már olyan sok a műszakból.
Ahogy ülsz, bújsz, lesel, malmozol, alukálsz, stb, eltelik az a pár perc is, és öt órába fordul az idő. Már csak egy óra, alig pár kör, és végeztek itt is. Veled eleinte nem is történik nagyon semmi, azt kivéve, hogy elaludni bizony rossz ötlet volt.
Mert mire felébredsz, Chicka és Bonnie hajol föléd, mozdulatlanul. Namost, ebben az lehet esetleg bibi, hogy Bonnie mit kereshet a konyhában, igaz, te nem ismered Szaffi térképét  Na meg az, hogy miért csak néznek, és miért nem támadnak.
Ezen kívül elég félelmetes, hogy Bonnie szemei ki vannak véve, és mögülük Ozirisz szemei néznek vissza rád ködösen, mintha nem lenne magánál.
Hacsak nem kezdesz egy visítozni és rúgkapálni, vagy elfutni, Bonnie végül felemeli mindkét kezét, úgy, mintha megadná magát, mintha teljesen átadná magát az akaratodnak. Chicka ugyan nem tesz így, de elfordul, mintha ott se lennél. Nem bántanak, de kérdéses, hogy tényleg nem akarnak-e bántani.

Ozi (500 szó):
Semmi baj. Segítünk.
Nem ti vagytok azok.
A két gyerek valószínűleg döntésre jutott. A háttérben a zajok kissé elülnek, és Chickával az élen egy kis idő múlva elindultok a konyha felé. Mikor beléptek, nem kell sokat kutatni, megtaláljátok a szundikáló Joey-t, és engedelmesen megálltok tőle pár méterre úgy, hogy ha felébred, meglásson titeket.
Ez persze meg is történik, mire a benned lakozó kisgyerek felemeli a kezeit, mintha megadná magát. Még mondogatja is:
Nem fogunk bántani.
Bocsáss meg.
Segíts.
Mentsd meg őket.
Bár sajna te nem tudsz megszólalni, hogy tolmácsold őket, de talán van valami más megoldás hisz a robot redeszeréhez hozzá tudsz férni. Talán van ott valami hangfájl, vagy ilyesmi...

Shu:
Szaffi visszaérkezik, és megdermed a szemben levő ajtóban, mikor meglátja a térdelő animatronikokat. Teljesen elsápad és látni, hogy nem tudja, mit is kezdjen a helyzettel. Egy kést a társa torkához szegező Timidus és a két nyugodt animatronik, amik közül az egyikben már játékos is lapul... ez így hirtelen sok volt neki a jelek szerint.
Végül előkap valamit kristályfélét, és már épp dobná be közétek, mikor inkább te lépsz akcióba a kéréseddel.
Ami nem biztos, hogy épp jó ötlet volt. Mikor a robotoknak sikerül feldolgozniuk a problémád, a szemeik fénye vörössé válik, torkuk szétszabdalt hangszóróiból (bár Foxyé még jobb állapotban leledzik, mint Freddy-é) hörgő, dühödt morgás hangzik fel. A mackó ugyan nem tud értelmes szavakat összerakni, Foxy viszont mintha próbálna lejátszani valamit.
Egy idő után fel is fogod az értelmét:
-Az őr! A gonosz!
Segíts nekik! Mentsd meg őket! Mentsd meg!
Freddy inkább feláll, megfordul és döngő léptekkel elhagyja az irodát. Szaffi az asztal alatt bújt el, amíg a mackó látóteréből kikerült, majd előjön és megragadja a kezed.
-Menjünk! Az előadásnak vége.
Ha nincs ellenvetésetek, immár hármasban vissza tudtok menni a konyhába (Freddy ugyanis előbb a kisebb raktárszobát nézi meg), ahol a fentebb, Joey-nál leírt jelenet fogad titeket.
Foxy pedig szintén feláll és elindul vissza, valószínűleg Pirate Cove felé.

Energiátok: 39%, 5 óra

//Szidd a meleget//

Hát kiderült, hogy nem Mike a gyilkos, mert olyan gyáva, hogy nem igaz… >.> Jól van na, mindenki tévedhet! Végül kiderült, hogy mi ez az egész.
- Nem hazudok, vagyis hát, nem önszántamból. Ez egy ilyen nyomozós küldetés, és hát nem lehet mindent rögvest elsőre elmondani. Ti viszont az utolsó éjszakára jöttetek csak, és minden nap az itt levő csapat eredetileg kap egy hangfelvételt, amiben mindig van valami új információ. Nektek elő kellett adjam az elsőt, hogy el tudjatok indulni valamin, és hát nem volt benne hazugság, csak elég sok dolog hiányzott belőle :Rolling Eyes:  Jó'vanna, én csak parancsot teljesítettem, semmi több!
- Semmi több?? Ketten jelmezbe kerültek, s azt mondod, semmi több??? - majdnem vérszemet kaptam én is, mint Bonnie-ék, mikor ezt meghallottam, s legszívesebben én magam tömködtem volna bele az egyik jelmezbe, de akkor meg gonosz leszek, azt meg nem akarom… Legalább Szaffi egyetértett velem, majd Mike-ot elcibálva elment az irodában. Én maradtam a gyerekekkel, nehogy nekilóduljanak tombolni, plusz így is hallani lehetett, mi az üzenet.
- Na b***meg! - káromkodtam én is Szaffi után, mert már a telefon is megszállott lett, bár az nem agresszív szerencsére, mint Bonnie-ék az elején. Hakllom, hogy Shu már megint intézkedik, mintha ő lenne az Anya Úristen, holott csak egy kislány, de legalább lefordította, mi az üzenet. Igaz, így sem értettem, de legalább le van fordítva.
- Amúgy Bonnie… Biztos, hogy csak annyira emlékszel, hogy biztonsági őr volt az, aki bántott? - próbáltam közben nyomozni, ameddig lehetett, hátha végül eszébe jut a gyerekek szellemének valami.

//A mese óta volt itt egy hidegfront is :3 //

-Nekem fogalmam sem volt róla, hogy nem vagytok beavatva. Ezért könyveltelek el tökhülyének még az elején, de így már érthető a nagy megnemértettség -von vállat Szaffi Shu "kifakadására", majd mennek tovább az események. Persze Mike eléggé elpirul és morog valami bocsánatkérést, mikor Joey szinte rátámad, majd sebesen követi a cselédruhás lányt.
Ők amúgy meg sem tudnak szólalni, elvégre Timidus és Shu rögvest el is veszik a reflektorfényt előlük, meg hát a találgatáson kívül nem tudnának mit tenni. A visszafelé lejátszott hangfelvétel után Mike majdhogynem elájul. Szaffi viszont elgondolkodik.
-Hát, ebből se lehetett valami sokat érteni. Én legalábbis csak szavakat tudtam kiszűrni.
Sötétség. Pár másodpercre minden áramellátás leáll. Freddy röhögése a távolban egyre közelebbről hallatszik, és némi lépészaj is jelzi, hogy valamelyik vagy több robot szintén megindult. Végül egy újabb hang is vegyül a többi közé, méghozzá egy kislány csilingelő nevetése.
És visszatér az áram is.




Az iroda közepén, közvetlenül Szaffi és Mike között egy új alak bukkant fel. A félhomályban semmit sem láttok a belsejében, de az egyértelmű, hogy robotváz nincs benne, mert olyan ernyedten és magatehetetlenül ül a földön, mint egy ott hagyott plüssfigura. Kinézetre teljesen olyan, mint Freddy, de neki kopott, sárgás színe van, nem a megszokott barna.
Mike felsikkant, Szaffi is megijed, összerezzenve kicsit odébb ugrik, majd mély levegőt vesz és mosolyogva fordul felétek.
-Jól van, nincs gond. Csak tudnám, hogy ez mi lehet... -böködi meg kicsit az új jelmez pofiját.

33%, 5 óra

A kérdésre, hogy az őrre gondolt-e a kisfiú a "gonosz bácsi"-ként emlegetett valaki alatt, eléggé elbizonytalanított. Nem ő az, vagyis nem tudja. Mondjuk érthető is, hogy egy gyerek számára túl fájdalmas lehet maga az emlék, aminek a felidézése is hát... enyhén szólva is többet ártana, mint használna. Nem véletlenül temetett el magában jó mélyen mindent, ami a gyilkoshoz köthető. Persze, megeshet, hogy valójában mégsem egy gyerek szellemével próbálok kommunikálni, hanem csak egy gondosan megírt programmal, ami azért nem ad további válaszokat, nehogy túlságosan könnyű legyen maga a küldetés. Akár így, akár úgy, haladnunk kell tovább előre.
Ami viszont meglepő volt, hogy egy pillanatra mintha láttam volna a kisfiút a színpadon. Vagy csak képzelődök? Elment volna a maradék eszem is, és az agyam is cserben hagy? Ez lenne a logikus magyarázata, na meg ugyebár az a rengeteg alvás, amiben az utóbbi hónapokban részem volt, és az emberi agyat nem arra tervezték, hogy szinte folyamatosan ébren legyen, végezze a teendőjét, feldolgozza a körülöttünk történő dolgokat, és hogy állandóan kattogjanak a fogaskerekek...
Ugyanakkor viszont az az érzésem támadt, hogy tényleg a srácot láttam. Mintha ő maga tudatta volna velem, és ő maga jelent volna meg nekem szándékosan. Megbízik bennem, hisz ha úgy vesszük, ismer engem. A teljes életem, az összes vidám és szomorú emlékem nyitott könyv előtte, hisz belémlát. Ugyanúgy megérezte azt is, hogy visszaadtam neki a vezérlést, és el is indult. Csak lépkedett, és bár annak ellenére, hogy nem az én akaratom vezérelte a robotot, mégis éreztem, hogy nincs semmi baj, minden rendben, nincs mitől tartanom. Legalábbis ezt éreztette velem a kisfiú...
Nemsokkal később el is jutottunk a mosdókhoz, és ott volt Chicka, a csirke. Alig néhány másodperc múlva újabb emlékképek özönlöttek el, ezúttal a kislánytól, aki a csirkében lakozik. Azt hiszem, ezt soha nem fogom megszokni. A szülinapozás boldog pillanatai újra, és az önfeledt boldogság. Amikor semmi gondja nincs az embernek, és csak az adott pillanat a fontos. Carpe diem, élj a mának. Csak ugyebár minél idősebb az ember, úgy jönnek a gondok, jött az iskola. Azt hittük, hogy mennyire nehéz az élet, folyton csak a sok tanulás, a sok dolgozat, rettegtünk egy-egy feleltetéstől, és megkönnyebbülten sóhajtottunk, amikor megúsztuk. Körülbelül ahhoz lehet hasonlítani, amikor az ember jegy nélkül utazik a vonaton, és igyekszik elkerülni a kalauzt. Avagy akkortájt ezek voltak az egetrengető gondok, aztán később, pár év elteltével rájöttünk, hogy valójában mennyire is könnyű volt akkor az élet. Nem kellett mindig dolgozni és túlórázni, és nem kellett azon aggódni, hogy abból a kevéske fizetésből hogy is fog az ember hónapról hónapra létezni, hogy fog belőle megélni. És ugyebár az örökös idegeskedés és a fáradtság...
Aztán ami kizökkentett a gondolataim mélyéről, az a két lurkó volt. Amíg elfoglalt a szülinapozás emléke, és elmerengtem a saját életemen, addig a két gyerkőc is beszélgetett. Megállapították, hogy nem mi vagyunk a rosszak, és segítenek.
Következő képkocka, hogy Chickával az élen elindultam (illetve elindult a nyúl velem együtt) a konyha felé. Nofene, még a takarításban is segítenek? Hisz nem olyan túl rég még a konyha takarítása és valami ehető keresése volt a legnagyobb gondom. Végül odaértünk, nyulastól, csirkéstől, mindenestől a konyhába, és mit látok? Joeyt! Az asztal alatt! Észrevették a gyerkőcök is- Nem tudom honnan, de érzem, hogy észrevették... Csak ne bántsák, csak ne bántsák... Csak ez járt a fejemben. Közben próbált a srác kommunikálni, de akárhogy is próbáltam, nem jött ki hang a számon. Belül kiabáltam, hogy itt vagyok én is, Ozi vagyok, maradj nyugodtan, semmi hirtelen mozdulat, satöbbi... Minden akaraterőmmel próbáltam megakadályozni a nyúl mozgását, és közben arra gondoltam, hogy Joey nem akar bántani senkit, biztos nem ő a gonosz bácsi. Sőt, állítom, jobban fél tőlünk, mint mi tőle...
Aztán valami történt. Hogy pontosan micsoda, és miért, azt nem tudom. Talán a gyerek tudata volt, talán az animatron vezérlése kattant be, de elindult egy dal. Igaz, gyenge hangminőséggel, és recsegve-ropogva, mintha még a retro kazettás magnók idejéből egy agyonnyüstölt szalagról indult volna el. Aztán Szaffi folytatta, majd Chicka. Kezdem kapisgálni, miféle kárhozatra ítélték a gyerekeket. Ha meghaltak, akkor amíg nem viszik végig a küldetést, itt lesznek bezárva. Ha még élnek, akkor is. Kérdés, hogy ha sikerül elintézni a gonosz bácsit, akkor véget ér a gyerekeknek ez az egész, örökké tartó, ismétlődő rémálom, vagy csak szimplán újraindul a küldetés? Nem tudom, de nem irigylem őket. Remélem még élnek, és sikerül visszatérniük Aincradba. De az az érzésem van, hogy már régesrég történt mindez, és csak arra várnak, hogy békére leljenek, és a lelkük továbbéphessen egy jobb helyre...
Aztán a következő, amire felfigyelek, hogy zaj a bejárat felől, és hopp, megjött az őr. Már vége lenne a műszaknak? Már reggel 6 lenne? Nem, annyi még nem lehet. Voltam eleget éjszakás műszakban anno a SAO előtt, és azt tudom, hogy hosszú... kegyetlen hosszú, legalábbis úgy érezzük. Főleg a műszak utolsó 1-2 órája, amikor már az ember felváltva ásítozik vagy az órát lesi, közben arra gondol: Sosem lesz már reggel? Előbb jött a csóka, legalábbis Szaffi is megerősítette. Aztán egy kis információáradat, avagy a többiek már összerakták a lényeget, hogy pontosan mi is történhetett azon a szülinapozós bulin, mit tett az őr, és hát... ahogy elnéztem, a gyerekek szerint is ez az őr lehet a "gonosz bácsi". Így, vagy úgy, de kiderült az igazság, igaz az őr próbálja védeni magát, tagad mindent, és megpróbálja beadni, hogy ártatlan, és nem képes semmi ilyesmire. Persze lehet, hogy tényleg ártatlan, de ki az, aki bűnös és elismeri? Főleg, ha újabb áldozatokat keres még, és ezzel csak elijesztené őket...
Aztán csend, és sötétség, majd egy új versenyző került be közénk. Freddy 2.0? Aztán Shu alkotott, de elég rendesen. Nevetésben tört ki, és utána Scooby Doo feelinggel beosztotta a csapatot, hogy ki kicsoda. Már reflexből fogtam volna meg a fejem, amit a robotnyúl vagy végrehajt, vagy nem. Ez... ütött, mint az ipari áram. Az a tipikus jelenség, amikor valaki az éjszakás műszak végén betol egy akkora sületlenséget, hogy az ember agyilag lefárad, vagy csak egyszerűen a röhögéstől lefordul a székről... Kár, hogy nem tudok beszélni, mert most a "tegyünk rá még egy lapáttal" elvet követve simán kértem volna Shutól egy Scooby Snacket XD Vagy Timidussal összekaptunk volna az utolsó szem kutyakaján XD
Aztán újból sötétség, és most az abszolút sötétség, majd Freddy-face közvetlen közelről, és üvölt!Hiába csukom be a szemem, hiába fogom be a fülem, ugyanúgy látom, és az üvöltés is ugyanolyan jó térerővel hallatszik..
Aztán a következő pillanatban az étterem előtt találom magam, ahogy majd' mindenki a csapatból. Jól esik végre a saját testemben lenni, és hogy végre csend van a fejemben. Aztán megláttam az üzenetablakot. Szegény gyerekek, még várnotok kell, hogy békét leljetek... Avagy a küldetés sikertelen. Aztán még jó pár percig csak álltam ott egyhelyben, szótlanul, mint aki másnaposan próbálja összerakni az előző este képkockáit, hol van éppen, és ki az a nőszemély aki mellett fekszik, és hogy a viharba van minden. Csak most semmi ilyesmi nem volt, csak az eddigi bezártság után végre szabadon, és még az utolsó pár perc információáradatát emésztve nézek ki a fejemből.... Azt hiszem, még kell egy kis idő megemészteni ezt az egész küldetést, az éttermet, a szülinapozást, és ugyebár a sikertelen küldetést. Vajon ha jobban odateszem magam amíg a nyúl testében vagyok, akkor sikerrel jártunk volna? Vajon ha... Mi lett volna, ha... Avagy az ismerős kérdés... Pedig arra számítottam, hogy végre nyugdíjba mehetek, de ezek szerint számomra más utat szánt Kayaba. Bár az ő céljait sűrű homály fedi, de minden okkal történik, még ha mi, földi halandók nem is látjuk át az ok-okozati összefüggéseket, attól függetlenül ott vannak, és léteznek. A levegőt sem látjuk, de a léte kétségbevonhatatlan. Avagy a világmindenség nagy kérdései, és a lét értelme. "Ha tudnád, hogy a gyertyaláng tűz, már rég kész lenne az étel..."


// Köszönöm szépen a küldetést, és a sok-sok türelmet, hogy megvártál, és bocsánat a sok-sok-sok csúszás miatt ^^
// Nagyon jó küldi volt, nekem tetszett, kár, hogy useri gondok miatt nem tudtam teljesen kivenni belőle a részem