Zoey McClane vs. RenAi

Nem szerettem volna szembe nézni a ténnyel de úgy tűnik hogy kék hajamnak eredetileg szőkének kellene ugyanis ismételten ügyesen eltévedtem és csak remélem hogy ebben az erdőben már jártam ezelőtt, úgy lenne némi esély a kijutásomra. Amint észrevettem hogy nincs rendben az útvonal rögvest megfordultam, de amikor jöttem nem tűnt fel hogy ennyi elágazás lenne. Rápillantottam a térképre de mindig az ellenkező irányba indult el az engem jelző jelecske amerre épp menni akartam. Jó néhány megtett kilométer után kidőltem és lepihentem egy fa tövébe amely kellemes árnyékot biztosított és tökéletes helyszíne lett egy kis délutáni piknikemnek. Elővettem a nemrég fogadóban vásárolt ételszerűséget, és fincsi-fincsi sütiknek képzelve jóízűen lakmározgattam, miközben az fák árnyéka játszadozott a tájon. Nem kellett sok hogy, el is bóbiskoltam. Álmomban ismét otthon voltam és az öcsémnek vittem be a szobájába a vacsoráját, ha én nem lennék talán éhen is halnál. Mondtam neki, célzásként hogy néha-néha azért ki is mozdulhatna és próbálhatna élő emberekkel is beszélgetni nemcsak az elérhetetlen játékos társaival. Nem tartott sokáig az álmom mondhatni ennyi volt az egész, de ismét hatalmába kerített hogy hiányzik a való világ, arról nem is beszélve, hogy az öcsém is itt lehet a játékban. Ez a tudatlanság rosszabb mintha tudnám, hogy itt lenne. Ha beszorult a játékba akkor tudnánk egymásra vigyázni, de őt ismerve biztos hogy sok-sok szinttel felettem járna. Picit fáj hogy ez így alakult és még belegondolni is szörnyű hogy ha nem én próbálom ki a nerve geart, akkor az én hibámból ragadt volna bent. De reméljük a legjobbat és csak én vagyok az a szerencsétlen és Ő az aki szurkol nekem odakintről. Mélázásomból az ébresztett fel hogy valami kis szörnyike kezdte el rágcsálni az újamat. Először megijedtem majd meglepődtem, utána meg behaltam mert tök édesnek találtam. Egy kis jegesmedve vagy valami nem is tudom mi volt az. Kapásból felpattantam majd ki is jelentettem:
- Whaaaa, de cuki vagy. Leszel az én állatkám? Nem vagyok állatidomár de majd elkísérsz mindenhova cserébe én vigyázok rád, etetlek és jól fogok bánni veled.
Mondtam miközben szememben hatalmas csillagok jelentek meg.
De nem volt ez így sokáig ugyanis kiderült hogy valószínűleg nem vagyok egyedül ebben az erdőben.