Re: Mirika vs Anat

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jan. 09 2015, 23:39

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Mirika vs Anat - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

Mirika vs Anat - Page 2 4767251444_0f76bf2817_s

by **Anatole Saito** Csüt. Jan. 15 2015, 23:50

- Egyre inkább kíváncsivá teszel cica... ha vége az erőfitogtató bemutatónak, akkor majd privátban folytathatjuk az elfenekelést és bemutathatod a praktikáidat - Ha már egyszer elkezd kacérkodni, akkor hadd ne hagyjam már lecsapás nélkül a labdát. Emiatt aztán nem lehet durcás, nincs hozzá joga, ha kiprovokálja Razz

Különben is, lassan már mindenért felfújja az arát, de nem bánom, mert olyankor aranyos és egyébként is jól szórakozom a viselkedésén. Aztán kellemetlenebb témára terelődik a szó.
- Nem 10 éves, jóval idősebb. És pont te ne akarj papolni nekem az érettség és az életkor kapcsolatáról, mert te magad vagy az ékes példája annak, hogy egy tinilányból is lehet hős. Timidus kiváló testőr, én pedig nem parancsolhatok Shunak. Persze próbálom úgy irányítani, hogy veszélytelen akciókba fogjon, de nagyon rafináltak. Nem egyszerű bánni velük. - Hát egen... az öntörvényű páros. Megmasszírozom a halántékomat, majd megmarkolom a pörölyömet és a vállamra csapom. - Egyébként pedig a céhem több tagját is megtámadták a vörösök... - Folytatom csendesebben, keserű hangon. - Ez ösztönzött arra, hogy cselekedjek. Te is ezt tetted volna a helyemben, nem igaz?
Hoku és Ran neve hallatán elszorul az én torkom is, de valahol még Kotát is sajnálom. Végtére is nem ártott nekem sosem az a fiú, nincs miért neheztelnem rá. Vetélytársak voltunk, de nem ellenségek. Az viszont igencsak meglep, hogy Mirika rájött a Sayonaras tagságomra >.>
- Hogyan jöttél rá? - kérdezek vissza most még hitetlenkedve, ráadásul mindezt az aréna kellős közepén, a közönség előtt O.O Aztán... aztán pár pillanat alatt végig gondolom az egész helyzetet. Itt vagyok az egyik legforgalmasabb helyen. Ami itt történik és nagy horderejű dolog, annak híre is megy. Már lehet, hogy most is összesúgnak páran a hátam mögött. Ráadásul Mirika is annyira de annyira könnyen rájött. Akkor pedig minek titkoljam? A titokból előnyt kell kovácsolni, akkor nem fordíthatják ellenem. Így hát vetkőzni kezdek. Levetem magamról a köpenyem és a páncélom, csupán pár gombnyomás az egész, közben folytatom a mondandóm.
- Olyan szövetségesre volt szükségem, aki erős, jó kapcsolati rendszerrel bír és nem kell féltenem. Yoshiagában és Sayonarában ezt mind megtaláltam. A professzor már egyszer megmentette az életem, és a céh azóta is segíti a boldogulásomat. - Ekkora már lekerül rólam minden felsőruházat és hajamat is úgy borzolom, hogy látszódjon a tarkómon a 7-es tetoválás. A közönség felé fordulok, széttárt karokkal, pörölyömet a magasba emelve. - Köszöntsétek a Sayonara becsvágyó harcosát, biztassatok a tapsotokkal és nem leszek hálátlan! - És már vissza is fordulnék Miri felé, hogy dobjak neki egy puszit, amivel még jobban hergelhetem, majd egyetlen ütéssel véget akarok vetni a küzdelemnek. Ehhez képest mi történik? Hasba szúr... hasba... méreggel >.> Már megint nagy volt a pofám facepalm

Levettem a köpenyem, vértem: - páncélpontok, -3 gyorsaság, -6 kitartás, -7 spec.)

225/225 HP
0/90 páncél
Pihenés: 1/5

by **Mirika** Pént. Jan. 16 2015, 00:58

- Yada. Fáj a fejem - közöltem vele szenvtelenül. Egyszer ezt is meg kell tanulnom, mármint nemet mondani, mielőtt túlságosan elkanászodik a fiú Rolling Eyes

Meg ez tényleg nem az a pillanat volt, amikor a párbaj végeztével elmegyünk egy teázóba, aztán már csak az lesz a kérdés, hogy hozzá vagy hozzám. Ma éreztetni akartam vele, hogy haragszom rá. Persze ettől függetlenül egy hangyányival se érzek iránta kevesebbet, és ja, azt hiszem elég jól tartom magam a relatíve könnyed hangnemű beszélgetéshez. Nem összeveszni akartam vele, csak helyretenni a dolgokat és tisztázni, hogy akkor most én milyen szerepet játszok az életében, és miért nem olyat, amire én vágyom.
- Ilyen kifogás, olyan kifogás... inkább a választásra koncentrálj, azt valahogy elfelejtetted, nagyfiú - forgattam a szemeim, majd várakozóan tekintettem rá. Most nem tud kibújni a válaszadás alól, tök egyértelmű, hogy a kislánnyal csak terelni próbálta a témát. Ő is tudja, hogy Shukaku és én teljesen mások vagyunk. Én sosem ijedtem meg és húztam össze magam attól, ha felém lendült egy penge. Na jó, ez túlzás, de egy-két hónap alatt megszoktam, a kiscsaj meg még most is full alkalmatlan a harcra. A petje nem védheti meg mindentől... ennyire még Anat se lehet ostoba, hogy vakon megbízzon egy programban.
- Ha meg akarod védeni őket, nem az a módja, hogy saját magad kevered bajba. Én tuti nem mennék neki a vörösöknek, egyedül meg pláne nem! - csaptam le a "te is ezt tetted volna" kártyát, mert hülyeség volt. Ha az életemet kockáztatom, akkor nem a támadás a legjobb védekezés... És azt hiszem most tartottunk ott megint, ahol a legutolsó vitánknál a hullafalós boss után. Falra hányt borsó minden szavam, és ez dühített. Dühített, hogy nem képes megérteni, hogy féltem őt és minél nagyobb biztonságban akarom tudni.
- Megbíztam valakit, aki követett egy kicsit... - feleltem a kérdésére félrenézve - Azóta gyanakszom rád, hogy a hátraarcot fordult a véleményed a hullafalós terem után. Tudod nem valami pozitív, ha lepattintasz, rá egy hétre meg a megmásíthatatlan véleményed mégis megmásul, elég vacakul éreztem magam akkor Meg ott volt az infószerzésed a legutóbbi bosshoz, aztán a kislánnyal való beszélgetésem. Na, az volt az utolsó csepp, szóval kerestem egy fazont, aki bevállalta a magánnyomozóskodást... - folytattam a fejemet lehajtva. Igen, rosszul éreztem magam, mert ilyen módszerhez folyamodtam, de tudni akartam mindenáron, hogy mi van a háttérben. Ezek után hogy bízhattam volna meg abban, amit mond? Muszáj volt kész tények elé állítanom.
- Aha. Hét ez szép, szóval erről van szó... Az a fazon már mindenkit megmentett legalább egyszer, és pont ez benne a gáz. Olyasmik vannak az ő meg a bandája kezében, ami ezerszer könnyebbé tehetné a haladásunk, de csak arra használják, hogy nyerészkedjenek rajta >.> Te tényleg egy ilyen gátlástalan rablóbandához akarsz tartozni...? Vedd már észre magad! Semmibe veszed azokat, akik törődnek veled, és helyettük olyanokban bízol meg, akik az anyjukat is eladnák, csak hogy még több pénzük legyen?! - förmedtem rá. Körülbelül most veszítettem el végképp a fejemet, és vált teljesen vádlóvá a szónoklatom. A bohóckodását lesújtó pillantással véleményeztem, meg is érdemelte, hogy mozgásképtelenné tegyem.
- A minap jártam az öregnél. Felvázoltam neki egy megoldást a burkokkal kapcsolatban, amivel mindenki jól jár, ő is, meg mi is. Nem kért belőle, elhajtott. Neki nem az életünk számít, hanem hogy a zsebeit megtömje - mutattam be, hogy milyen emberben is bízik ő meg. Pedig tuti megoldás lett volna, ha átáll kristálygyártásra az én képességemet felhasználva, de nem, ő marad a számára nehezebb (?) gyűjtögetésnél, mert még véletlenül le kellene vinnie a találmánya árát. Undorító Neutral

Cseppet sem kegyelmeztem, két laza mozdulattal megpróbáltam felhasogatni kicsit még azt az illatos bőröcskéjét, aztán felhajtottam a gumibogyószörpömet, és megpróbáltam nagyon-nagyon koncentrálni arra, hogy ki tudjam védeni a következő támadását.

Az 55 sebzés lemaradt Razz

10/150 HP (2 seb)
Vörös Bika Poti 0/6

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jan. 16 2015, 00:58

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Mirika vs Anat - Page 2 4767249862_5877ffd2ef_s

Mirika vs Anat - Page 2 4766612103_86ee832108_s

by **Anatole Saito** Szomb. Jan. 17 2015, 13:57

- Azért nem választottam, mert nem tudom igazán, hogy mi a választásom alapja... Azt akarod-e, hogy teljesen felhagyjak az ügyeim végzésével, vagy azt, hogy téged is bevegyelek, mint partner. Szerintem még magad sem tudod eldönteni, mert hol ezt mondod, hol azt - Na igen, még mielőtt elhamarkodott kijelentést akarna kicsikarni belőlem a kis érzelmi zsarolós pimasz, inkább öntsünk tiszta vizet a pohárba, hogy mégis mit akar igazán. Jó húzás volt a részéről, hogy egy arénaharc kellős közepén akarta megvitatni velem a dolgokat, mert tudta, hogy innen nem menekülhetek el. Ugyanakkor mégsem tartom jó ötletnek, hogy ilyen fontos és veszélyes témákról nagyközönség előtt kell beszélnünk. Az viszont bizonyos, hogy a párnás környezet és a hangulatos, csipkelődős párbajunk legalább ad egy könnyedebb párbeszédes formát, ahelyett, hogy összekapnánk. Tud valamit ez a lány... Rolling Eyes

Az arcoskodásomnak azonban ára van és meg is kapom érte a büntetésem. Mintha csak egy gladiátor filmben lennénk, ahol az ünnepelt sztárt megostromolja a leleményes, fürge léptű, pöttöm trónbitorló. Újra és újra felélénkül a köztünk lévő feszültség, hiszen bármennyire is szeretjük egymást, mindig volt köztünk egy egészséges versengés. De éppen emiatt a feszültség miatt tudunk olyan veszettül jól együtt is működni, s ezt nem felejthetem el akkor sem, mikor arra kér, hogy a társam lehessen valóban az életem minden területén... még a bajban is. Túl sokszor okoztam már neki fájdalmat így is a könnyelműségemmel, pedig azt magam is tapasztalhattam, hogy fiatalsága és cserfessége ellenére jobban bánik velem, mint bármelyik más nő az életemben ezidáig. Mellette megnyugszom, nem követek el annyi butaságot, mert tudom, hogy az érzéseivel játszom. Láthattam korábban mennyire megviselik Kota kitörései, és láthattam azt is, hogy mennyi szomorúságot tudok okozni neki a saját felelőtlenségemmel. Azt hiszem joggal dühös rám most is és az érveim üres szavak és csak az önzőségemet fémjelzik. Magamnak akartam a dicsőséget, mással nem kívántam osztozni. Pedig pont, hogy vele kellene megosztanom mindenem. Mindezen gondolatok másodperce alatt futottak végig a fejemben, miközben a tőre a gyomromban éktelenkedett, s én csak a tekintetét fürkésztem közben. Nem akartam vele a Sayonaráról beszélni, nem akartam az igazamat szajkózni, mert neki is igaza volt. Tudom, legbelül nagyon is tisztában vagyok vele. De ha ezt bevallanám, akkor veszítenék. A harcban viszont nem veszíthetek, a tekintélyemet meg kell őriznem a közönség előtt, hiszen anélkül nem érne semmit a kis színpadias jelenetem. Ideje véget vetni ennek az egésznek és elölről kezdeni ezt az egészet... immáron együtt. Így hát amíg ő egy újabb poti szürcsölésével babrál, utánasuhintok a pörölyömmel a lábikója felé, hogy nagyot huppanva landoljon szépen a puha párnák közé.

50 az az 55, mert már nem volt rajtam gyémánt vért, de jogos, lemaradt, bocsi.

125/225 HP
0/90 páncél
Pihenés: 2/5

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Jan. 17 2015, 13:57

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Mirika vs Anat - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

by **Mirika** Szomb. Jan. 17 2015, 15:32

Igazából nem számítottam rá, hogy így fog felelni. Mármint... hogy rám bízza. Hogy választhatok. Legalábbis, azt hiszem ezt sugallták a szavai. Nem tudom, én nem emlékszem olyan alkalomra, amikor beleszólást engedett volna abba, amit a fejébe vett. És ez így most... kicsit váratlanul ért. És jól esett. Nagyon. Végre úgy éreztem, hogy számít valamicskét az én szavam is. Segített lecsihadni kicsit, egyből el is csendesedtem és lehajtottam a fejem. Minek folynék bele a paprikás hangulatba, ha egyszer sikerült végre betuszkolnom abba a makacs fejébe az érzéseimet?
- Az lenne a legjobb, ha teljesen felhagynál vele... De ha azt nem teheted meg, akkor legalább vigyél magaddal, és akkor tudunk vigyázni egymásra... - fordítottam picit félre a fejem, hogy ne lássa, hogy elpirultam. Meghatódtam, nem fogom letagadni. Hiányzott ez az érzés, mármint az, hogy egy párnak érezhettem magunkat, akik odafigyelnek egymásra. Kicsit új volt. Eddig is boldog voltam, amikor vele lehettem, csináltunk együtt sok mindent, táncoltunk, horgásztunk, fürdőztünk, játszottunk így meg úgy, de ez mind csak kikapcsolódás volt. És ez nekem nem volt elég. Nem voltam eléggé részese az életének, és ő sem az enyémnek. Még sosem éreztem magam így, de hozzá annyira kötődtem, annyira fontos volt nekem, hogy hát azt hiszem csak újra bebizonyosodott, hogy tényleg szeretem ezt a fiút.
Nem zavart az sem, hogy egyszer csak kisöpörte alólam a lábam azzal a méretes kalapáccsal. Illetve csak a lökéshullámával, mert nem ért el. Hanyatt estem, be a párnák közé. És boldog voltam. A legkevésbé most az számított, hogy elveszítettem a párbajt. Igazából megnyertem, hiszen nem lenullázni akartam Anat életét, és a célomat elértem vele. Az volt a fontos. Meg tulajdonképpen az is, hogy rájöhettem, tényleg erősebb nálam, és meg tud védeni, ha bajba kerülök.
- Aa-ah, mikor lettem én ilyen gyengusz? - sóhajtottam fel könnyeden, a párnák között henteregve, aztán felkaptam egyet, és hozzávágtam, a nyelvemet kiöltve rá - Szeretlek, Anat - közöltem a fiúval mosolyogva. Elégedett voltam, nagyon rég nem éreztem ilyet vita után, hisz' egy csepp rossz szájíz se volt bennem. Pedig általában nagyon destruktív tudok lenni, de úgy fest, Anatnál ez nem számít :3

0/170 HP

by **Anatole Saito** Szomb. Jan. 17 2015, 15:54

Anélkül hogy kimondtam volna, tudhatta, hogy nem fogok csak úgy felhagyni a terveimmel. Még az ő kérésére sem. Hosszú hónapok munkája dőlne dugába, ha most egyszeriben csak úgy abbahagynám. Kilépni pedig amúgy sem lehet ezekből. Nem mintha szándékomban állt volna, de sem a Sayonara, sem a vörösökkel kötött szövetségeim nem tették lehetővé, hogy csak úgy húzzak egy vonalat magam mögött és felhagyjak ezzel az egésszel. Nem hagyhatom cserben a céhtagjaimat, még egyszer nem. Ugyanakkor az is világossá vált előttem, hogy Mirikát sem tarthatom a kispadon, mert okosabb annál, minthogy csak a csöndes hátteret nyújtsa számomra. Valahol zavar, hogy nyomoztatni kezdett utánam, ugyanakkor elismerem, hogy nem igazán lehetett más módszere arra, hogy őszinteséget csikarjon ki belőlem. Vacilláltam, hogy odaadjam neki a dojoban felvett hanganyagot a céhgyűlésünkről, de most már biztos vagyok benne, hogy nem szükséges elhallgatnom előle az információkat. Furcsa lány ez a pöttöm, igazán nem hétköznapi dolgokkal lehet a kedvében járni...
Ahogy a pörölyömmel utána suhintok, felvillan a jól ismert lila burok, innen pedig már tudom is, hogy a "winner" felirat is villog a fejem felett. Éppen ideje volt már abbahagynunk ez a bohóckodást, megkönnyebbült sóhajjal egyenesedek fel. Azonban ahelyett, hogy a közönség üdvrivallása közepette ünnepeltetném magam, alázattal viselem a győzelmet. Igen, még akkor is, amikor a párna landol a mellkasomon placcsanva. Vágok egy fancsali képet, egy amolyan "ez nem volt szép" pillantással, aztán a lány szavait hallva elmosolyodok és aktiválva súlyemelésemet, szabad kezemmel felemelem a párnák közül. Szorosan magamhoz húzom és olyat mondok neki, amire még sosem volt példa korábban: - Én is szeretlek.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Jan. 20 2015, 00:15

Az aréna küzdelmet lezárom. Egymás ellen legközelebb 2015. 03. 20-án küzdhettek meg.

Jutalmak: 90 exp, 240 arany + Anat képesség bónusza

Pontok:
Anatole Saito +55 pont (45 +10 pontkülönbség miatt)
Mirika -10 pont

by Ajánlott tartalom