[Miniboss] #10 Villám Shinobi

Ahogy remélte nem csak a tekintetük pásztázhatott az újabb teremben, hanem ő maguk is. Az újabb ellenfeleik harci vadkanok voltak. ~Minthogyha valahol már láttam volna ezt az elképzelést a Sao-n kívül is...~ Röppent át a fején a gondolat, míg Mayumi ki nem adta a parancsot, hogy egy lánnyal mi is támadjunk.
Az, hogy a lány támadása után visszatámadó vadkanok egyike szétpixelezett egy másik lányt egyáltalán nem kavarta fel Nox lelkének vízét, még egy apró hullám se fodrozódott rajta, csupán a pixelek tükröződtek a felszínén, ezzel tudomásul véve, hogy eggyel kevesebben vannak. Így ahogy tudott ő is rá támadott arra a harci vadkanra, méghozzá egy fej fölül indított csapással.

Megint nem találta el. Ez és az sem, hogy újra megsérült, nem szegte harci kedvét, sőt semmilyen kedvét. Így Nox, amíg a többiek támadtak egyik kezével elengedte a nodachiját, s az inventory-jából gyorsan elővette egyetlen életerőt adó potionját, és felhasználta. Bár csupán +5 hp-t nyert, de mégis kicsivel távolabb került attól, hogy ki kelljen teleportálnia, vagy úgy mondjon búcsút a szíve egyetlen értelmétől, hogy sem öregség miatt kelljen, sem azért, mert megölné, de még csak nem is hallhatja a szerelme, hogy búcsút mond, hiszen nem volt ott vele, és hangkristállyal se tudott üzenni neki.
Újra rajta volt a sor, de most egy pillanattal tovább várt, mert úgy vélte, hogy előbbi támadását ott szúrta el, hogy túl hamar támadott, és a mob még túlzottan benne volt a harcban. Oda ugrott, harántba csapott, és már tovább is ugrott, nehogy útban legyen másnak.