[Miniboss] #23 Halálosztag

Kezdenek unalmassá válni a napjaim. Semmi említésre méltó nem történt velem a napokban csak a szokásos mászkálás és csapkodás. Ezért fog most történni valami. Ebben biztos voltam. Hiszen ebben a játékban már csak így mennek a dolgok, nem igaz? Mielőtt ellaposodna, mindig történik valami, ami felkavarja kicsit az állóvizet. Például mikor Kotaru majdnem megölt, vagy amikor Hinari miatt haltam meg majdnem vagy akár az mikor a burkom védett meg a 7. bosstól. Mindig mikor az ember azt hinné, hogy ennyi volt jön még valami. Függő lettem. Már szinte „várom” hogy mikor akarnak majd legközelebb megölni és figyelembe véve, hogy már egy ideje senki és semmi sem próbálkozott ilyesmivel - természetesen az egyszerű mobokat leszámítva - azt hiszem már itt az ideje, hogy megint történjen valami. Csak az érdekelne, hogy most vajon ki akar majd megölni? Egy játékos? Esetleg Kayaba egy újabb halálos küldetéssel? Vagy egy miniboss próbálkozna most meg velem?
Megtorpantam a díszes kapu előtt. Feladom a frontharcosi pályafutásom és elmegyek jósnak. Mert ugye mind tudjuk hogy mit jelent egy nagy díszes kapu? Na és mivel ez nem egy palota bejáratának tűnik csak egy lehetséges megoldás maradt. Ez bizony egy boss. Méghozzá mini. Hogy, hogy találtam rá az jó kérdés. A megérzéseimre hagyatkoztam a mob-vadászat közben. Valószínűleg ez lehet a ludas…
Ellenőriztem a térképem majd közelebb léptem a kapuhoz, hogy jobban megvizsgáljam. Szépen kidolgozták a készítők, tehát feltételezem, hogy nem egy mezei kis goblin lakhelye lehet a túloldalon. Ráillesztettem a kezeimet a kapura. Itt bizony erős bossocska lesz. Talán nem kéne egyedül megpróbálkozni vele. Pillantásom az izgatottan bizsergő bal kezemre siklott. Micsoda szerencse hogy sosem vagyok egyedül…
*benyit*

Heten, mint a gonoszok. Kár lenne ilyen hamar következtetéseket levonni… de van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz egyszerű. Előhúztam a késemet és vettem egy nagy levegőt aztán megindultam. A hét a kettő ellen dolgot kicsit igazságtalannak éreztem, így nem haboztam megpróbálkozni egy kis egyenlítéssel. Kiszemeltem az egyiket és négy gyors vágással teszteltem is a tűrőképességét.

//4x27 sebzés megy Marianra, ha pedig hamarabb meghalna, akkor a maradék Mayara megy.//

Kétség kívül kemény harc lesz. Azonban ha már elkezdtem, nézzük meg hátha lesz ez még így se... és mivel nem szokásom semmit sem félbehagyni...

//2x27 Marianra//

Mindkét csapásom elől kitért aztán négyen is megindultak felém. Mire kettőt pislogtam már az életem nagy része el is tűnt. Na nem… ezt nem játsszuk. Miért fogom én ki mindig a legnehezebb minibossokat? Ez azért kicsit már bosszantó. Alig jöttem be már vesztettem is. Azonban nem fogom itt abbahagyni. Ideje kicsit komolyabban venni a harcot. Legalább azt az egyet el kell intéznem. Aktiváltam a képességemet és - reményeim szerint új páncélomban - ismét megrohantam a kaszást.

//4x27 Marianra. Sikeres képességhasználat esetén Kazu hp-ja 102-re növekszik.//

Na végre láttam, hogy van valami hatása a szenvedésemnek. Ideje leszedni azt a maradékot is tőle mielőtt eltűnök innen. Két újabb vágást indítottam a leggyengébbre, átkozva csodálatos jövőbelátási képességeimet és az állandó kényszert hogy veszélyes helyzetekbe sodorjam magam…

//2x27 Marianra//

Az új szintek mindig különleges kihívást jelentettek számomra. Nem éppen úgy mint másoknak… nekem azt hiszem többet. Nem csak új szörnykeket, npc-ket , esetlegesen embereket/játékosokat, de magaa mepp megismerése is kifejezett kihívás számomra.Az alsóbb szinteket már ismerem, a legkisebb zugoktól kezdve az elrejtett npc-k-ig, mindent. Itt az ideje hogy a tizes és fentebbi szinteket is feltérképezzem. Már automatikusan bekapcsoltam a térképet, megnéztem hogy hova is szeretnék eljutni, majd be is zártam azt. Nagyobb kihívás konkrét útvonal nélkül eljutni a célig. o/ de nem is ez a lényeg, valahogy ha „vakon” próbáltam eljutni bárhova is, mindig nagyszerű kalandokba keveredtem, amikre nem is számítottam. Talán a sors esetleg Kami-sama keze lehet a dolgokba, de bízom a vak szerencsémbe… amibe ha jobban bele bondolok nem is biztos hogy kéne… -_-” *visszagondol a régebbi eseményekre* Nem sok séta után, elvesztettem az utat és egyfurcsa barlanhoz értem. Nem szándékoztam bemenni, már léptem is volna el, mikor Kami-sama úgy látszik megint mást gondolt mint én. Egy hatalmas légáramlat először csak gyengéden… majd egyre erősebben, méghozzá olyannyira hogy már a lábam sem érte a földet, egyszerűen felkapott és a huzat befelé repített. Kissé kétségbeesetten felsikoltottam, majd mikor a légáramlat „letett” még bukfenceltem párat, és egy ismerős hangot halottam.
- Rii-nyaaan! *-* – Kiálltottam fel örömömben. Majd a lány nyakába ugrottam.
- Rii-nyan! Képzeld volt egy gonosz légáramlat ami azt szerette volna hogy találkozzunk és iderepített hozzád. – Magyaráztam, bár egy „Jól vagyokkal.” Gyorsabban és könyebben, lerendezhettem volna a dolgokat, de az nem én lennék.
- Uhh, egy koponyaajtó! – Jelentettem ki a nyilvánvalót, majd rápillantottam Ritára.
- Menjünk be! - *jelent meg két kis ördög szarvacska és farkinca rajtam, miközben egy sunyi mosolyt is megenedtem* Majd követtem a lányt.

Kicsit meglepődtem a látványtól... és a beszippantott levegő viszont kaparni kezdte a torkom és könnyek között kezdtem el köhögni és hapcizni...
- Remélem nem vagyok alergiás ezekre a szörnyekre... >< - Jelentettem ki, kissé durcásan. Rii-nyan nem habozott máris támadott. Csodálattal tekintettem a lányra hogy nem rezzent meg a túlerő láttára sőt... mintha valami mazo-macska rögtön bele is vetette magát az élvezetekbe. Én kissé megszeppeve, de tudtam mi a dolgom. Használtam a fegyverkezelést adó buffom kettőnkön, leswicheltem majd támadtam Lyodin-t. Alap nem volt szimpi a feje, így nem eset nehezemre kardom ellene fordítani, miközben a pajzsommal próbáltam kivédeni a felém irányuló támadásokat.
- Switch Rita! - Kiáltottam el magamagam, a buffolás után.