Re: [Küldetés] Tanmese

by **Shukaku** Szer. Dec. 24 2014, 22:04

Nemhogy árva, de még családos nyuszikával sem. Bár azért az kétséges, hogy a családdal rendelkező nyuszikát Shu engedte volna-e Timidusnak elkapni. Persze az árva példányt sem szabadott volna széttépnie Timidusnak, de így belegondolva azt sem tudta igazán az idomár, hogy itt most valóban csak életcsíkok és pixeleződés jelent volna meg, vagy valóban vér és belsőségek és minden egyéb. A sárkány ugyan fájdalmat már tapasztalt amikor Draconiában jártak, és ez is arra késztette, hogy megvédje barátját atttól, hogy vissza kelljen jutnia abba a szörnyű világba. Ezen kívül Timidus már látott vért is, leszakított végtagokat is, de egyszer sem ő választotta el ezeket a bizonyos testrészeket, azok korábbi tulajdonosaitól, így Shu nem tudhatta, hogy milyen hatással lenne a szegény kis sárkánykára, ha a nyuszi befogása nem olyan módon történne, ahogyan ő azt eddigi élete során megtudta. Mindenesetre ez szerencsére nem derült ki, hiszen minden csordogált a maga medrében, megtalálták a házikót, ami valóban inycsiklandozóan nézett ki, és még úgy is illatozott. Shu még azon is elgondolkodott egy picit, hogy Aincrad világának kissé tompított illataihoz képest, most nem érzi-e intenzívebben a fahéj és a méz illatát… de már jött is a gonosz boszorkány, szóval fel kellett készülni.
-Csókolom néni! Ne tessék fáradni, nem szeretnénk mi bemenni, csak ha esetleg meg tetszene mondani, hogy merre is tudunk hazajutni, azt nagyon megköszönnénk. Ha esetleg úgy tetszik gondolni, hálából szívesen hoznánk rőzsét az erdőből, vagy segítenénk valamiben… de nem szeretnénk ám zavarni, igazán nem…
És akkor most türelmesen várni kellett, hogy vajon mit fog reagálni a csúf banya, ha nem a megszokott helyzettel állítjuk szembe. Shu jól emlékezett Salazar nénire, és arra is, hogy a falánkság is ott volt ám a bűnök között, ő pedig megtanulta a leckét, és most majd meg is mutatja, hogy mennyire.

by **Cardinal** Pént. Dec. 26 2014, 21:54

- Ó, nem zavartok, kedveskéim, nem-nem - mosolyodik el a néni, megmutatva a három megmaradt fogacskáját - Jertek csak be, biztosan elfáradtatok. Ritkán, nagyon ritkán tévednek errefelé vendégek, és nem is olyan jólneveltek, mint ti vagytok - int kedvesen, majd csoszog vissza a házba, és tárva-nyitva hagyja az ajtót nektek. Shukaku gyomra újra megkordul, nem lehet egyszerű ilyen ínycsiklandó illatokkal megküzdeni, amikor az ember lánya éhes.
- A falusiak félnek tőlem, évek óta ti vagytok az elsők, akik segítséget ajánlanak. Bárcsak tudnám, merre laktok - beszél tovább a maga megfáradt tempójában. Ha beljebb léptek, láthatjátok, hogy bizony lenne mit segíteni. Az ablakok koszosak, egyik-másik sarokban pókhálókat vehettek észre és a padló is kissé már poros. Nem lehet könnyű egy ilyen öreg néninek tisztán tartani a házat.

by **Shukaku** Pént. Dec. 26 2014, 22:08

-Jajj néni kérem, mi tényleg nem fogadnánk el csak úgy… anyu is azt mondta, hogy idegenektől nem szabad elfogadni semmit.
~Főleg nem vén boszorkáktól. Na jó, ezt nem mondta, de azt igen, hogy az ártó szellemekkel vigyázni kell, és a boszorkány is biztos olyan.~
-Meg… meg tudja néni, sokkal jobban esik ám az étel, ha megdolgoztunk érte. Tetszik tudni, akkor már nem olyan, mintha csak úgy ajándékba kapnánk, a semmiért, meg jobban is ízlik ám. Szóval, ha nem tetszik megharagudni, akkor mi itt Timidussal összehasogatnánk a fát, meg lepucolnánk az ablakokat, meg rendbe tennénk picit a kertet, és ha addig nem tetszene megharagudni, akkor készíthetne nekünk valami elemózsiát az útra. Ha a falusiak félnek Öntől, amit egyáltalán nem értek, hogy miért van, akkor ha meg tetszene mutatni, hogy merre kell elindulnunk, hogy a faluba érjünk, akkor nagyon megköszönnénk, és amikor odaértünk, akkor elmondanánk mindenkinek, hogy egyáltalán nem kell ám félni a nénitől.
Na igen, Shu pár dolgot tudott azért a meséről. Az egyik az volt, hogy ne hagyja szóhoz jutni Timidust. A másik az, hogy a boszorkának nincsen varázsereje, hanem úgy működik, mint azok a gonosz szellemek, akiket meg kell idézni. Ha beinvitál a házba, akkor nem szabad bemenni, mert csak akkor tud elkapni, ha a saját butaságodból kerültél a csapdájába. Ráadásul Shu még semmi rosszat nem is tett, azon kívül, hogy egy picit füllent, és a mesében csak az kaphat büntetést, aki valami rosszat csinált. Legalább is Shu így ismerte a mesét, és ez most Shu meséje volt, szóval bizti neki lesz igaza. Ja, fát hasogatni egyébként semmi kedve nem volt, meg nem is hitte, hogy képes lenne rá, de inkább nála legyen a szekerce, mint a gonosz boszorkánál…

by **Rosalia** Pént. Dec. 26 2014, 23:33

Miközben munkába állít benneteket a néni, nem fukarkodik a szavakkal sem:
- Persze kis drágáim, ahogy szeretnétek. Egyébként is rátok fér pár jó falat, olyan kis soványak vagytok. Ilyen jóravaló gyerekekkel is régen találkoztam. Az emberek mind a külső alapján ítélnek, szegény öreg nénéről azt hiszik boszorkány. Pedig bárki tudna építeni magának ilyen házikót, csak kitartóan kell gyakorolni és gyakorolni a tésztakészítést. Én is a munkában őszültem meg gyermekeim, de nem bírom már úgy a tempót, mint régen. Szegény férjem évekkel ezelőtt meghalt, én pedig megöregedtem és megcsúnyultam. Igazán elfogadnék ilyen derék unokákat, mint ti!
A feladatok egyszerűek: rőzsegyűjtés, pókhálók kiszedése a magas sarkokból, ablak takarítás, tehát csupa olyasmi, amihez egy idős néninek nehezebb már hajlongani vagy labilis létrára kellene állnia. Miközben szorgoskodtok /Shuval egyeztetve/, a néni is így tesz és ellát benneteket az utatokra mézeskaláccsal hálája jeléül. Végül megmutatja nektek a kiutat az erdőből.
Mikor azonban odaértek a megfelelő ösvényre, ismét lapozunk a nagy mesekönyvben. Egy sivatag kellős közepében találjátok magatokat arab ruhába öltözve, Shu kezében egy ütött-kopott lámpással. A táskába elpakolt jegyzetfüzet mocorogni kezd, majd kiugrik rejtekéből és egy új üres oldalon nyílik ki. Ideje ismét feljegyezni a tapasztalataitokat, majd tovább járni a mesék világát.

by **Shukaku** Pént. Dec. 26 2014, 23:50

Oké, Shu valóban nem volt az a tipikus jóllakott óvodás, hiszen eléggé étvágytalan és komor időszakát élte, amikor bekerült a Sword Art Online világába, és a külső ugye azóta sem változik semmit. Ez persze sok tini álma lenne, hiszen eheti a rengeteg süteményt, mégsem kell a kilókkal foglalatoskodni. Persze azért annyi szerencséje volt Shunak, hogy hála Jun tanácsainak, már tudott úgy öltözködni, hogy meglátsszon rajta, hogy teljes fordulatot vett az élete a világba érkezése óta, és mostanra nagyrészt egészében véve eltűnt az a komor hangulat, ami akkor jellemezte. Visszatérve azonban a bekezdés elejére… szóval az egy dolog, hogy Shu illett a mesébe, de Timidus, a tollas sárkány, hogy ő hogyan lett soványka, azt már sohasem fogja kitalálni. Na persze nem volt egy pufók termet, de azért unokának, mármint egy ember unokájának akkor sem ment el könnyen. Jó, a néni elég öreg volt már ahhoz, hogy szemüvegre legyen szüksége, de egy sárkányt összetéveszteni egy kisgyerekkel… mindenesetre mulatságos volt. Ami azonban kevésbé volt mulatságos, az a munka. Persze Shu időközben rájött arra, hogy ő irányítja a meséket, és már azt is kitalálta, hogy mit fog tanulságként a könyvbe írni. Jó tett helyében jót várj, és mindenki maga irányítja az életét… legalább is a mesékben. A rőzsegyűjtés nem volt nehéz, lévén egy erdőben voltak, és még szamócára is akadtak, meg málnára, meg ilyen finomságokra, úgyhogy már az éhséggel sem kellett foglalkozni. Az ablakok letakarításával sem volt gond, de a magas helyekre már Timidus röppent fel, ám a pókocskáknak természetesen semmi bántódásuk nem esett, Shu a barátja lelkére kötötte, hogy csak átköltöztetik kevésbé zavaró helyre a ház hívatlan lakóit. És ahogy Shu ki is gondolta, meg is kapták a jutalmat jóságukért, és boldogan majszolták a mézeskalácsot még akkor is, amikor ismét váltott a kép. Ez is ismerős volt, ám mielőtt még bármit is csináltak volna, Shu feljegyezte a két mondatot a füzetkébe, majd megdörzsölte a lámpást a ruhája ujjával.

by **Cardinal** Vas. Dec. 28 2014, 15:21

A füzet, ahogy pontot tettél a mondat végére, ismét reagál. Ezúttal írásjeleid aranyszínben felizzanak, kivetnek magukból egy kevés aranyport, mely a napfényben csillogva telepszik meg ruhádon. A hatás alig pár pillanatig tart, innentől kezdve a könyvecskében arany betűkkel díszelegnek szavaid. Ha visszalapozol, az első tanulságod ugyanúgy tintával van írva, mint eddig.

A lámpást Shukaku "alig dörzsölte egy kicsit, mikor egy szellem jelent meg előtte, ijesztő külsejű, óriási alak, az ősidők óriásaihoz hasonló, és megszólalt - Szólj, mit kívánsz tőlem? Itt vagyok, a szolgád vagyok, szolgája annak, ki a lámpát kezében tartja, rendelkezz velem és a bűvös lámpa minden szolgájával." - hangja is mély és félelmetes, karjait is keresztbe fonja, ahogy a dzsinnek szokták.

by **Shukaku** Vas. Dec. 28 2014, 15:48

-Ez meg…?
Nézett értetlenkedve a kislány, Timidus azonban már semmire nem reagált. Mostanra már tudatosult benne, hogy rá itt nem sok szükség van, mert Shu egyáltalán nincs veszélyben. persze továbbra is segíteni fogja, mint ahogy a pókhálót is segített neki leszedni. Nem igazán zavarta ez, hiszen ha nem kell védenie a társát, az azt jelenti, hogy remekül végzi a munkáját, hiszen az idomár biztonságban van. Mondhatnánk úgy is, hogy jó kapus szemmel véd. Shu tudta eddig is, hogy gyöngybetűi vannak… bár az arannyal sem volt sok baja, és azt is tudta, hogy egy igazán aranyos kislány, de most láthatta, hogy a Játékmester is így gondolja, és ezt akarja megmutatni neki, úgyhogy köszönetképpen intett egyet az ég felé mosolyogva. Bizonyára onnan figyeli a valaki. Azt, hogy ezen kívül milyen jelentősége volt az effektnek, azt nem tudta, de majd úgyis kiderül. A dzsinn viszont egy picit elbizonytalanította, és egy pillanatra a sárkányra vetette a tekintetét, de mivel az Aladdin mesét még nem mesélte neki, a Jin pedig nem támadott, így Timidus nem sokat tehetett érte. Mindenesetre ő is összefonta a kezeit a mellkasa előtt, és kihúzta magát.
-Hát…
Na eddig tartott a magabiztosság, mert ennyi kellett ahhoz, hogy meg is értse, hogy mit mondott Dzsinni.
-Hogy… többen is vagytok? Pontosan hányan vagytok oda bezárva? És nem szűkös egy picit? Jujj… igen… szóval… nem csak három kívánságom van? Meg mit kívánhatok? Kívánhatok halhatatlanságot, vagy azt itt sem lehet? Vagy… vagy például a kinti világból is kívánhatok dolgokat?
Itt egy picit elkomorult, de még mindig igyekezett mosolyogni és magabiztosnak látszani.
-És… és a másik kérdés, hogy szeretnéd-e, ha azt kívánnám, hogy legyél szabad.
Ez volt a legfontosabb kérdés, és nem csak azért, mert ez volt a mese vége. Shu Timidust sem kezelte petként, és a szellemmel sem akart így bánni. Nem illett ezekhez a hatalmas és csodás lényekhez.

by **Rosalia** Szer. Dec. 31 2014, 15:18

Azt a kérdésed, hogy kívánhatsz-e a kinti világból, egyáltalán nem érti, csak felvonja a szemöldökét és végül átsiklik a számára felfoghatatlan kérdésen. A többi kérdésedre így válaszol:
- Egy lámpás, egy dzsinn. Gazdám, te az enyémre leltél rá. Ami pedig a kívánságokat illeti... van néhány feltétel, meg csomó kivétel-szerűség. 1. szabály: Nem ölhetek meg senkit! Úgyhogy ne is kérj ilyet. 2. szabály: Nem intézhetem úgy, hogy bárki bárkibe beleszeressen. 3.szabály: Nem lehet embereket visszahozni a halálból. Elég randa látvány, nem is szeretem csinálni. És ennek okán hallhatatlanságot sem kívánhatsz. Egyéb kívánságod teljesülhet. Ha azt hiszed, hogy álom, én illusztrálom a lehetőségeidet. - S az alábbi módon prezentálja is:

- Ezek után még mindig el akarod pazarolni egy kívánságod a kiszabadításomra?

/Persze borotválás és táncoslányok nincsenek, de minden más igen és Aladdin helyett Shukakunak szólít Very Happy

/

by **Shukaku** Szer. Dec. 31 2014, 15:42

Maga a show léggé lenyűgözte a lányt, nevetve kapaszkodott Timidusba, hiszen természetesen őt is magával rántotta, és a sárkány is ügyelt arra, hogy a társa mellett maradjon, de most, a Dzsinn és Timidus együttes óvó kezei és mancsai között még a magasság sem tűnt olyan nagyon félelmetesnek. És amikor refrén volt, vagy amennyit megjegyzett a meséből még onnan, amikor ő látta, együtt is énekelt Dzsinnivel, és kereste a szőnyeget is. Na persze ahhoz semmi kedve nem volt, hogy Timidusból kismajom legyen, de szerencsére ez a veszély nem fenyegetett. Valahogy egyáltalán, egy mese nem lehetett ijesztős, és az attrakció végén bőszen tapsolt, és Timidust is oldalba bökte, hogy ő is tegyen így. Csak ezután következhetett az, hogy a kérdésekre is választ adjon, miután kiszuszogta magát.
-Megölni? Nem, sohasem kérnék olyat tőled, hogy ölj meg bárkit is. A beleszeretős…
Na ezen elgondolkodott egy pillanatra… na jó, nem is egy pillanatra, hanem igen sokáig, de arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ha valami csoda folytán beleszeretne bárki is, akkor nem nagyon szeretné, hogy csoda folytán szeressen bele bárki is, hanem úgy teljesen magától, saját akaratából, és azért, mert tetszik neki, meg kedveli, meg szereti, meg ilyenek. Nem nagyon hitte, hogy Justinon kívül lenne bárki is, aki elviselné őt is, meg Timidust is, Justin pedig bár megígérte, hogy többet fognak találkozni, és próbálkozott is, de valahogy mégsem volt olyan az az egész, mint ahogyan Shu álmaiban elképzelte. Meg… még mindig benne volt a fejében ugyan a fiú ígérete, hogy nem hal meg… de Justin túl kis szintű volt, és most, hogy a lány a vörösök ellen harcolt, nem akarta ilyesmibe belekeverni. Nem tudta volna megvédeni magát, és ez túl nagy teher lett volna Shunak. Azon is nagyon elgondolkodott, hogy a kívánsága vajon csak itt fog-e érvényesülni, vagy egész Aincradban. Azt már látta, hogy a szafaris állatok elnevezésébe lehet beleszólása. Akkor talán itt is lehet beleszólása. Az első kívánság azonban már megvolt, és ez azonnal a nyelvére is jött. Az, hogy nem lehet visszahozni senkit a halálból… de hát a mesében már a vasorrú bába is meghalt… és az előbbi mesében pedig itt volt… és akiket ő akart viszont látni, ők nem Aincradban haltak meg… tehát talán a Dzsinnek meg sem haltak… hiszen nem is válaszolt a kinti világról szóló kérdésre. Egy próbát mindenesetre megért.
-Azt szeretném, ha itt lennének velem a szüleim.
A második kívánságnál Timidusra nézett, majd újra a Dzsinnre.
-A második kívánságot Timidusnak adom.
A sárkány pedig azonnal kívánt is.
-Ha halhatatlanságot nem lehet kívánni, akkor azt akarom, hogy Shu és én sebezhetetlenek legyünk.
Az idomár nem is nagyon várt mást Timidustól, de csak hálásan mosolygott a barátjára, aki mindig az ő érdekeit tartotta szem előtt, majd újra Dzsinnire nézett.
-Ha te is szabad szeretnél lenni, akkor nem pazarlás.

by **Rosalia** Vas. Jan. 04 2015, 19:36

- Kívánságaid számomra parancsok kis gazdám! - hajol meg előtted a dzsinn, majd sorra teljesíti az első két kérést. Először kapsz egy fotót a szüleidről, küllemüket illető adatokként az emlékeid szolgálnak. Ezt követően Timidus kérésének eleget téve, lila burok jelenik meg körülöttetek. A harmadik kérés előtt még utoljára hezitál. - Természetesen szeretnék szabad lenni. Hogy döntesz végül a harmadik kérésedet illetőleg?

/Ezután kétszer jössz Kleinci Razz

/

by **Shukaku** Vas. Jan. 04 2015, 20:05

Nem mondhatnánk azt, hogy Shu jobbra számított. Leginkább semmire nem számított. Vagyis arra, hogy a Dzsinn újra értetlenkedni fog a kérésen, és azt fogja kérni, hogy kívánjon mást, vagy pedig azt mondja, hogy elfecsérelt egy kívánságot ilyen hülyeséggel. Igazából ebben a világban… na jó, egy pillanatra az is felmerült benne, hogy itt Kayaba Akihikó mindennek az Atyja, és ha ő jelent volna meg… ugyan a szülei megjelenésénél nem lett volna jobb, de az legalább teljesíthető lett volna ebben a világban is. Átfutott ugyan az agyán, hogy arra kérje Dzsinnit, hogy jelenjen meg előtte Kayaba Bácsi, ám ahogy elnézte Timidus elégedett ábrázatát… Szóval ránézett a sárkányra, majd a képre, és az öröm könnyei jelentek meg a szemében. Csak magában kívánta, ám most nem a Dzsinntől, hanem a leghatalmasabb erőtől, akit csak ismert, magától Kayabától, hogy hadd tartsa meg a képet a játék vége után is. Gyorsan el is tette a ruhájába, hogy minél közelebb legyen a szívéhez, és még rá is szorította a kezét, és úgy nézte tovább Timidust. Na igen, akármennyire is minimálisan tükröződtek a sárkány pofáján az érzelmek, a programozó valamiképpen csak megpróbálta érthetővé tenni az emberek számára, hogy mi is fut le a pet programjában éppen. Timidus programjában pedig jelenleg a végtelen béke, a megnyugvás, az elégedettség, a Nirvana, a boldogság mámoros kábulata futott... legalább is, ha emberi érzelmekkel akarjuk leírni. Elérte azt, ami minden de minden petnek az elsődleges céljának tartott, de a sajátjának bizonyára, mégpedig azt, hogy megvédte Shut. Teljesen. Ugyanaz a burok védte őket most, mint ami Timidust a küzdőterek alkalmával. Ugyan a visszasebzős dolgok még így is hatottak rájuk, bár ebben sem volt biztos, hiszen a burok általában nem ragyogott mindig ilyen gyönyörűségesen körülötte, csak akkor, amikor valaki megpróbálta megtámadni. Most azonban permanens védelmet kaptak, és ez volt Timidus egyetlen kívánsága. Innentől kezdve lefeküdt a társa lába mellé, és olyan szinten nem érdekelte semmi, mint amikor Shu Junnal pletykálkodott. Shu pedig végigsimított a tollas sárkányon, egészen az orra hegyétől a farka végéig. Még sohasem látta ilyen boldognak Timidust, és Dzsinni már ezért is megérdemelte, hogy szabad legyen.
-Köszönök neked mindent, kedves Dzsinn. És ha szabad szeretnél lenni, akkor szabad is leszel, mert én azt kívánom, hogy szabad legyél.

by **Cardinal** Hétf. Jan. 05 2015, 23:54

Amint a kívánságod meghallgattatik, a lámpásból rózsaszín füst kúszik elő, amely körbeöleli a dzsinnt, és letöri róla a béklyókat és láncokat, amik a kis lámpáshoz kötik. A hatalmas lény meglepetten veszi tudomásul a jóságodat, de tovább már nem látjátok, mert ezután az ismerős jelenség elragad tőle, azaz lapozunk a könyvben. A hőség és a sivatag teljes és tökéletes ellentétébe kerültök. Legalábbis már aki.
Timidus egy díszes ebédlőben tér magához. Az asztalnál ül, előtte ínycsiklandó vacsora van tálalva, finom illatok lengik körbe és lágy, ünnepi zene szól. Finom kelmébe van öltöztetve, mögötte egy szobalány lesi kívánságait. Nem is maradt sárkány, egy tizenéves lány testébe került. Vele szemben egy középkorú férfi és felesége ülnek, békésen vacsoráznak.
Shukaku viszont a szabadban maradt. Farkasordító hideg van, és rajtad csupán néhány szakadt rongy van. Még cipőd sincs, mezítláb taposod a lábad alá hulló havat. Fázol... nem is, reszketsz a fagyos estében, és nem segít az sem, hogy a körülötted lévő házak olyan melegnek tűnnek... Fényárban pompáznak, égősorokkal vannak kivilágítva, az ajtókon adventi koszorúkat látsz. Nincs nálad semmi, se a fotó a szüleidről, se a kis jegyzetfüzeted, amibe eddig a tanulságaidat jegyezhetted. Kötényedben csak néhány skatulyát tartasz, benne kénköves gyufával. És azt mondtam már, hogy majd megfagysz?

by **Shukaku** Kedd Jan. 06 2015, 05:40

-Szívesen…
Suttogta Shu, és mosolyogva figyelte a szellem értetlenkedő arcát. Jó tett helyébe jót várj. Most sem írhatna mást a füzetébe, csak most éppenséggel fordítva, hiszen a Dzsinn volt az, aki először tett jót vele, és emiatt ő jutalmazta meg a szabadsággal. Majd vágás. És hideg. Nagyon hideg. Shu maga elé tartotta a kezét, és meglátta benne a doboz gyufát. Megzörgette, a füléhez tartotta, és újra megrázta.
~Timidus…
Nem volt az hang, csak egy halovány sóhajtás, ahogy kiejtette a barátja nevét. A sárkány nem volt mellette. Egyedül volt. Egyedül, mert a mese most úgy kívánta meg. A Játékmester úgy kívánta meg. Elgémberedett ujjaival újra megrázta a skatulyát, majd elmosolyodott.
~Andersen… köszönöm…
Lassan vonszolta magát előre a hidegben, és lassan az arca is teljesen megdermedt, de mosoly volt rajta. Széles, boldog mosoly. Ha a Dzsinn nem is, de Kayaba Bácsi meghallgatta a kérését. A mesében a kis gyufaáruslány találkozik szeretett nagymamájával… ő pedig találkozni fog a szüleivel. Kayaba Bácsi elintézte neki, mert szereti, mert ő jóságos, és mindenkinek megadja a lehető legjobbat, miután…
~Nem akarok meghalni…~
Futott át egy pillanatra a kislány agyán a gondolat, ám gyorsan elhessegette a fejéből. Az a mese vége. Ennek a mesének csak egy vége van… és utána majd jön az újabb mese… de láthatja a szüleit. Kinézte magának azt a házikót, ami leginkább hasonlított az emlékeiben szereplő mesebeli házra, majd behúzódott egy zugba, és nézte, nézte a gyufát. Kivett egy szálat, meggyújtotta, és várta a csodát…

Ezalatt Timidus rápillantott az emberekre, megfigyelte, hogy ismerősek-e valahonnan, majd ha nem, akkor lassan felállt az asztaltól, szépen és illedelmesen megköszönte a ételt, majd elindult megkeresni Shut.

by **Cardinal** Szomb. Jan. 10 2015, 18:49

A gyufa feje felsercen, és picike lángba borul. A lángocska vidáman táncol a szellőben, éltető meleget adva elgémberedett ujjaidnak. Mintha egy szép, réztetejű, rézcsövű vaskályha mellett üldögélnél, csak úgy ontotta magából a jóleső meleget. Ám mielőtt a lábaid is megmelengethetnéd, a gyufa lángja elalszik. Az újabb gyufa - már ha meggyújtod, de miért ne tennéd - bevilágítja a sikátort, olyan fényes, hogy a falon is átjut a fénye, és látod, mi történik a házban. Egy házaspárt látsz a szépen és gazdagon megterített asztal mellett, valamint a lányukat, aki éppen ebben a pillanatban áll talpra és indul el kifelé az ebédlőből. Azonban az apa talpra áll, és szigorú tekintettel megragadja a kislány karját, hogy visszatartsa. Közben viszont szökik a sült liba, késestül-villástul ugrik le az asztalról, hogy feléd induljon. Ám ekkor a második gyufa lángja is ellobban. Mintha ismerős lett volna az a kislány, nem? Pont olyan szeme volt, mint Timidusnak.

Timidus furcsa dolgot érezhet, ugyanis a memóriádban nem létezik az előtted ülő két ember, de mégis úgy érzed, hogy ismered őket valahonnan. Amikor felállsz, a férfi követi a példád, és határozottan eléd lép. Megragadja a karod.
- Állj csak meg, Timi! Addig nem állhatsz fel az asztaltól, amíg be nem fejezted a vacsorát - harsan szigorú, ellentmondást nem tűrő hangja.

by **Shukaku** Vas. Jan. 11 2015, 08:07

És pont olyan volt, mint maga Timidus, mert ő volt Timidus. Nem volt nehéz, hiszen a mesének is így volt értelme... most már. Kayaba Bácsi nem szakítja el őket egymástól, csak ritkán, de sohasem csinál reménytelen helyzetet, főleg nem ebben a küldetésben. Minden kisgyerek tudja, hogy egy jó mesében mindig ott a remény, amibe kapaszkodhatunk. Na jó, igazából az segített ennél sokkal többet, hogy Shu a saris küldin látta már Timidust emberi alakban, és akkor is természetesen egy kislány alakjában, azt az arcot pedig örökre megjegyezte, hiszen ő volt a lány testvére. Shu, lévén egyke volt, mindig is akart magának kistestvért, és bár Timidusról sohasem tudta megállapítani, hogy nővér vagy húg, de azt biztosan tudta, hogy családtag… és mivel szülei már nincsenek, így tulajdonképpen az egyetlen közeli családtagja. Nem nézte sokáig a jelenést, már most tudta, hogy Kayaba Bácsinak más tervei vannak. Egy pillanatra még azt is hitte, hogy az ő szüleit látja Timidussal, a testvérével, akikkel együtt egy igazi, boldog, nagy családot alkotnak, csak vissza kell mennie a házba. Igen! Ez a megoldás! Megszorongatta a kezében a skatulyát, felnézett az égre, hálát rebegett Kayaba Bácsinak, és elindult az ajtó felé. Így még szebb. Még szebb, mintha az eredeti mesét követné. Kayaba Bácsi jobb, mint Andersen.

Timidus ezalatt a karját nézte, amit megragadott a férfi keze, majd az asztalra pillantott. Rengeteg remek fegyver hevert a terítőn, főleg a késeken akadt meg a tekintete. Itt már biztosan a petek is használhatnak fegyvert, ez a férfi pedig az útjában áll, akadályozza, hogy teljesítse a feladatát, és megkeresse, megvédje az idomárt. Beugrott neki azonban még valami. Az érzés. Nem gondolat, nem volt eredője, és egyáltalán nem volt logikus. Egy pillanatra lefagyott. A mesét ugyan nem ismerte, Shu sohasem beszélt neki így a halálról, bár a kinti világ szörnyűségeiről ő is tudott. Viszont élt már meg karácsonyt, és az asztalból látta, hogy ez egy karácsonyi vacsora, és hála Shu nyugatias neveltetésének, és az ő esetében nevelésének, meg persze Aincrad nem éppen kizárólagos tradicionális japán stílusának, eleget is tudott róla. Újra kinyitotta a szemét, és belenézett a férfi szemébe.
-Megígérem, hogy meg fogom enni, de előtte beengedem a Betlehemeseket.
És a csoda, ami ilyenkor karácsonykor szokott történni, most is a segítségükre volt, Shu fagyott ujjacskái a következő pillanatban már kopogtak is az ajtón. Timidus ugyan csak a küldetés jellegéből adódóan következtetett arra, hogy az idomár is a közelben van, de ha nem, akkor csak egérutat akart nyerni magának. Jelenleg nem volt pet. Csak egy lány volt. Egy ember. És az emberek hazudhatnak. Főleg karácsonykor.

by **Rosalia** Csüt. Jan. 15 2015, 20:47

Timidus leleményességének köszönhető, na meg persze Shu lélekjelenlétének, hogy amint az ajtó kinyílik, újra találkozhattok. Mégis milyen apa lenne az, aki kitiltaná a házából a Betlehemeseket? Rolling Eyes

Amit el tudjátok érni, hogy megérinthessétek egymást, ismételten lapozunk tovább. Shu: Tradicionális középkori női ruhát viselsz, azonban nem japán, hanem kínai stílusút. Egy tükröt tartasz a kezében, abba belenézve észreveheted, hogy erősen ki vagy sminkelve, s valószínűleg nem kell sokáig gondolkodnod azon, hogy mégis mi ez a nagy körítés: házasságszerzőhöz készülődsz. Timidus ismételten sárkány alakban találhatja magát, ezúttal azonban nincsenek sem tollai, sem szárnyai. Vörös bőre és gyíkszerű alakja szintén a klasszikus kínai sárkány külsőt kölcsönzi neki is. Méretei is lényegesen kisebbek, úgy 30 centi hosszú lehet. Előkerül ismételten a kis notesz, melybe az előző két mese tanulságát jegyezheted fel, mire azonban végzel, már tessékelnek is ki az asszonyok, ideje indulni. Kezedbe nyomnak egy napernyőt, egy idősebb hölgy még a fenekedet is meglegyinti, aztán társulva a többi fiatal lányhoz, oda kell neked is vonulni a házasságszerző házához. Aztán kicsapódik az ajtó és ez az asszonyság fogad benneteket:

[Küldetés] Tanmese - Page 2 Mulan-disneyscreencaps.com-940

- Shukaku Onnanoko! - olvassa a listáról elsőként a te nevedet, majd betessékel és magatokra zárja az ajtót. Ha elég ügyes voltál eddig, akkor Timidust is be tudtad csempészni magaddal, de ha nyíltan próbálod bevinni, akkor az asszonyság kitessékeli, mondván, hogy egy nő nem hurcolászhat magával egy gyíkot. Aztán amikor már csak ketten vagytok (vagy rejtett Timivel hárman), akkor elkezd méregetni.
- Túúúl sovány... Hmpf. Nem tud majd elég fiút szülni. - És már fel is jegyzi a listájára, aztán hirtelen hátrafordul és kb. belemászik az arcodba. - Halljuk a legfontosabb intelmeket!

by **Shukaku** Pént. Jan. 16 2015, 07:29

És újabb siker! Timidusnak nemcsak, hogy nem kellett legyilkolja a családot, de valami olyan hatalmas dolog történt, amit egyáltalán nem értett. Egy apró kis szikra, egy apró hiba a programjában, amelyet a játékmester érzésként táplált belé, elég volt ahhoz, hogy empátiát hozzon létre. Ez még nem is lett volna nagy probléma, elraktározta volna a küldetés alatt szerzett tapasztalatok közé, de így… most rá kellett jönnie arra, hogy ez a valami, amit az emberek érzésnek neveznek, nem mindig hátráltatja őket. Most emiatt az érzés miatt hozott jó döntést, és emiatt az érzés miatt találkozott újra Shuval. Ja igen, Shu természetesen Timidus nyakába borult, amikor meglátta, a sárkány pedig… teljesítette a feladatát. Ismét megvédte az idomárt. Elégedettség. Eddig ez az érzés futott volna le a programjában, ha az érzésekhez akarjuk hasonlítani. Most azonban más is. Most nem csak azért ölelte át a lányt, mert tudta, az az idomárnak jót tesz. Meg akarta tapasztalni az örömöt is. Megtapasztalni az emberi érzelmeket, hiszen most lehetősége volt rá. A fájdalomból és a félelemből rengeteg tapasztalatot nyert a sárkányos küldetés alatt, és sokszor fel is használta a harcban, hogy tudta, mitől tartanak az emberek. Most azonban a jó oldalát tapasztalhatta meg, ez pedig segíthetett neki abban, hogy megértse azt is, amit Alex vagy Ren kifogásolt benne. És ha azt is eléri, akkor végre nem csak az idomár fizikai épségét tudja majd védeni, hanem azt is, amit az emberek léleknek neveznek. Ha Timidus tökéletes társsá válik, akkor Shunak már nem kell függnie az emberektől, akik elárulták őt. Na persze a kislány teljesen másképpen fogta fel az eseményeket, és amint váltott a szín, már kapta is elő a füzetét. Nagyon reménykedett benne, hogy esetleg bele lesz ragasztva a családi kép… de ha nem… akkor csak a következőket írta fel a Dzsinn oldalára: Köszönöm! A skatulyás meséhez sem kellett hosszabb szöveg. Magában persze tudta, hogy a Játékmester mennyi mindent akart neki megmutatni. A család múlandóságát, amiképpen lapoztak. A képpel azt, hogy ők mindig az emlékeiben fognak élni, és ne akarja őket elfelejteni… de tovább kell lépnie. Timidus pedig az asztalnál… ő a családja. Most már biztosan Kayaba Bácsi is azt akarja mondani, hogy testvérnek adta neki a sárkányt, és mindenki buta gondolataival ellentétben, ugyanolyan, mint az emberek, vagy talán jobb is. Ő beengedte a lakásba, míg senki más nem. És most, hogy az új mesénél ránézett a barátjára, megértett még egy üzenetet. Lényegtelen, hogy Timidus sárkány. Az is lényegtelen, hogy milyen sárkány. Ő családtag, és soha senki nem veheti el tőle, és soha senki nem bánthatja. Ahogy Shut nem akarta bántani Silver az Arénában, úgy Timidust se akarja bántani senki! Nem fogja hagyni nekik. Alexnak sem! Senkinek sem! Az ő testvérét senki nem bánthatja! És az érintés… az érintés fontossága, ami elűzte a telet. A füzetbe azonban ennyi minden nem fért, így csak annyit írt bele, hogy emlékezzen mindezekre: Otthon vagyok. Aincrad az ő otthona, és Timidus a családja. Ezt most már Kayaba Akihiko maga tette nyilvánvalóvá. A kép azonban váltott, és amint ránézett Timidusra, azonnal tudta, hogy hol van. Sárkányos mese. Ezt Timidus is ismeri. Amikor pici volt, Hisame meg sokkal nagyobb, fontos volt neki elmesélni, hogy a kis Musu hogyan mentett meg egy egész birodalmat. Na igen… egy picit másképp mesélte neki Shu a mesét, és talán nem is Timidusnak volt rá szüksége, hanem a kislánynak ahhoz, hogy biztonságban érezze magát… de ez nem is annyira fontos. A fontos az, hogy mindketten tudták, hogy hol vannak, és ez a mese Timidusnak kedvezett inkább. Shunak esze ágában sem volt házasodni. Főleg nem ahhoz a kapitányhoz. De Timidus viszont szívesen legyőzte volna a gonosz Hun hordákat. De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen ez mindössze egy pillantás volt kettejük között. A sárkány azonnal becsusszant a lány ruhaujjába, hiszen Shu emlékezett, hogy még szegény Ciripet is rejtegetni kellett… vajon miért nem szeretik az emberek a bogárkákat? Lényeg a lényeg, Timidus onnan figyelte az eseményeket. Shu viszont ismerte a mesét, és… na jó, igazán kíváncsi volt, hogy milyen fiút talál neki a kerítőnő, ha már az izompacsirta kapitány úgy sem volt bejövős. Ebbe persze picit belepirult, szóval gyorsan elővette a legyezőjét, hogy hűsítse magát. Körbepillantott, és igyekezett leutánozni a többieket… majd azonnal szólították, mint a mesében… és nem úgy, mint a mesében, hiszen ő látta a mesét… szóval nem szólalt meg, csak meghajolt, és bevonult a nő után. Ezután csak igyekezett nem forgatni a szemeit, a megszólalásra, meg persze nem elpirulni, hiszen ő most olyan helyen van, ahol ez a normális… meg amúgy is meg fogja menteni egész Kínát… szóval na. Azt is tudta, hogy azon kívül, hogy a ruhaujjában ott van Timius, még valószínűleg elmosódott kínai írásjelek is vannak, amit ő nem ért, na meg a mesét is angolul látta, nem is japánul, és… pfff… az ajtó előtt még igyekezett feleleveníteni, de amúgy is ilyen általános dolgok voltak… csak éppen szó szerint kellett volna tudni. Hát… lámpaláz… csak megérti a madame is. Próba szerencse, így halkan, de azért jól érthetően beszélni kezdett.
-Légy… alázatos… kedves… szófogadó… jól nevelt… és… és… és… és gondolkodj mielőtt… mielőtt beszélsz… vagy… vagy eldöntesz valamit… és… és akkor szeretni fognak… meg… meg tisztelni is… az emberek… igen…

by **Rosalia** Vas. Jan. 25 2015, 15:22

/Mesélek én, mert nagyon nem haladunk Razz

/

- Sokkal összeszedettebbnek kell lenned! A leendő férjed előtt nem beszélhetsz ilyen vontatottan! - Egyébként másban nem talál kivetnivalót, csak a hátadat böködi meg kicsit az íróeszközével, hogy egyenesebb legyen a tartásod. - És most... tölts teát! - majd eléd tesz 3 csészét és egy teáskannát - Leendő rokonaid elvárják majd tőled, hogy viselkedésed indig illő méltóságot és jó modort tükrözzön. Nem lehetsz szétszórt, sem szeles. - Aztán kétszer összecsapja a tenyerét, melynek hatására az ajtóban várakozó segédje hátraszalad. - És most pedig itt az ideje, hogy megismerd a jövendőbelidet. A Zhang család igen terjedelmes földekkel rendelkezik, akárcsak a te családod. Zhang Ling lesz számodra a legideálisabb házastárs, fiaitok pedig hűen szolgálhatnak majd a császár seregében a un horda ellen! - Nos, ez nem éppen úgy hangzik, mint a szerelmen alapuló házasság és a boldogan élünk, míg meg nem halunk. Időközben meg is érkezik az emlegetett férfiú, aki nem éppen nyújt rokonszenves benyomást. Nyeszlett, nyüzüge alak, aki ahelyett, hogy illedelmesen bemutatkozna neked, azzal van elfoglalva, hogy az ujjra szorult játékkal babráljon. A házasságszerző viszont diadalittasan pöffeszkedik, szerinte remek kis páros lesztek... vagyon szempontjából biztosan...

[Küldetés] Tanmese - Page 2 El_Pr%C3%ADncipe_Jeeki

by **Shukaku** Vas. Jan. 25 2015, 15:42

Shu ismét nem szól egy szót sem, hiszen nem szabad engedély nélkül beszélni, de természetesen bólint, hogy megértette. Igazából annak is rendkívül örül, hogy ennyire vissza tudott emlékezni a mesére, és úgy tűnik ez tetszett is az asszonyságnak. Csak az a lényeg, hogy ne kelljen katonáskodni menni, és azzal az undok kapitánnyal találkozni. Oké… egy kicsit szégyenli magát, mert Timidusnak biztos tetszene a hun hordák felett győzelmet aratni, de mivel a sárkány nem kérte, ő meg igazán nem azt a vonalat szeretné követni, így marad a jó kislány szerep. Gyakorlott mozdulatokkal tölti ki a teát, hála annak, hogy az italkészítés jártasságnál a rendszer vezette a mozdulatait, már annak segítsége nélkül is eléggé tudja, hiszen sohasem adta át magát teljesen a világ segítő szellemeinek, hiszen mind az étel, mind az italkészítésbe bele kell adni egy kis törődést és szeretetet, és akkor lesz legfinomabb az étel. Lényeg a lényeg, hogy a hölgyeménynek nem nagyon lehet kifogása a tea ellen, és szerencsére Timidus sem mozgolódik a ruha alatt, így nem zavarja meg a leányzót. A jövendőbeli említésénél már eléggé idegeskedik, szóval gyorsan le is teszi a csészét, hogy ne látsszon a kezének pici remegése. Amikor azonban végighallgatja a házasságszerzőt, már gyorsan az arca elé kell kapnia a legyezőjét, hogy ne látsszon ahogy elhúzza a száját. És akkor még nem is látta a jövendőbeliét.
~Lehet, hogy mégis harcolni kellett volna menni? És… most akkor keverjük egy másik mesével? Oké… a szépség és a szörnyeteg megtanított arra, hogy a kinézet nem számít, amíg milliárdos herceg vagy egy kastéllyal. Talán ő a békakirályfi, és megszépül, ha… fúj! Én aztán biztosan nem fogom megcsókolni.~
Eközben persze már ugyanúgy hajol meg a „férfi” előtt, ahogy a bejáratnál a házasságszerző előtt megtették. Ez legalább egy kicsi gondolkodási időt ad neki.
~Mit is várhat el tőlem a mese? Mire akar megtanítani? Ne érdekeljenek a külsőségek, és lássam meg benne a… de hát ezt az egyszerű játékot sem tudja megoldani… akkor okos sem lehet. De… megszólalhatok most egyáltalán? Nem… szerintem nem… vagy nem tudom… inkább nem… vagy be kell bizonyítanom, hogy a nők is okosak... mint Mulan? Lehet az eredeti mesénél kellett volna maradni, ott legalább tudom, hogy mit kell csinálni...~

by **Cardinal** Vas. Feb. 01 2015, 19:11

Egyszeriben különös, de mégis ismerős jelenségre leszel figyelmes, és a házasságközvetítőt meg a kínai földesúr fiacskáját is elveszíted szemed elől. Lapozunk. Egy viskóban találod magad. Szegényes a berendezés, de a tűzhelyen finom leves fő, az öltözeted pedig jelzi, hogy azt bizony te készíted mostan. Timidus nincs melletted, de tudod, hogy kint van a pajtában, ahogy a sárkány is tudja, hogy te hol vagy. A kezedben ott a könyvecske, ahová a tanulságokat jegyzetelheted, viszont vele együtt fogsz egy másik papírt is, egy borítékon, melyen díszes pecsét található. S ha feltöröd a királyi pecsétet, egy levél kerül a szemed elébe. A kacskaringós betűk magázódnak veled.

"Jöjjön föl a királyi palotába, de úgy, hogy se az úton, se az útfélen, se öltözve, se öltözetlen. Ha olyan okos is, mint okos, én magam veszem feleségül. Hozzon ajándékot is, mégpedig úgy, hogy mégse hozzon, amikor pedig belép, köszönjön is, ne is!"

by **Shukaku** Hétf. Feb. 02 2015, 07:03

A lapozást most szinte megkönnyebbülve vette tudomásul. Nem kellett se a pökhendi Lee Shang karjaiba omolnia, de ezt az idióta másik valakit sem kellett férjének fogadnia. Ugyan nem tudta, hogy mit tett volna, ha odáig jutnak, de a mese bizonyára önzetlenséget követelt volna meg tőle… ez lehetett a tanulsága. Ki is nyitotta a füzetet, és belekanyarította a mondatnak a végét, amit ugyan elrontott, de neki így akkor is jobban tetszett: …és akkor szeretni fognak az emberek. Milyen jó is lenne! Junnal már sikerült, Atoruval is, Akaeval is, talán Anattal is… a többi céhtag pedig… de ezen most nem volt ideje gondolkodni. Több dolog is beugrott neki kérdésként az új helyszínnel kapcsolatban. Először is a szokásos „Hol van Timidus?”, ám azt az emlékei megválaszolták neki. Azután az, hogy odaég a leves, de szerencsére egy kis kavarással ez is megoldódott, és még finom is volt… ráadásul jártasság nélkül is. Ez egy kis büszkeséggel töltötte el, de nem sokáig tudta ezt élvezni, mert a levél elolvasása után a legnehezebb kérdés is előkerült. Hogyan fogja megoldani ezt a mesét, ha nem ismeri? Persze azonnal az következett, hogy a leves elkészültével félretette a tűzről, és elindult a pajtába. Már az ajtóban találkozott Timidussal, aki éppen befele tartott. Nem éppen gondolta úgy, hogy neki ott lenne a helye. Shu megmutatta a sárkánynak a levelet, még megszólalnia sem kellett, Timidus azonban olyat tett, ami rá nem annyira jellemző. Félrefordította a fülét értetlenkedése jeleként, majd megrázta a fejét.
-Nem tudom. Ennek a találós kérdésnek semmi értelme.
Na igen. A pet imádta a logikai fejtörőket, de a logikának vajmi kevés köze volt a kreativitáshoz, és az ő programja még a megengedő vagyot sem tette elgondolhatóvá számára, nemhogy két ellentétes dolog egyszerre való bekövetkezését. Mindenesetre Shu beinvitálta, és keresett valami edényt, amiből szépen megették a levest. Ha már gondolkodnak, akkor azt tegyék teli hassal.
-A se az úton se az útfélen, az könnyű. Egyik lábunkkal az egyiken megyünk, másikkal a másikon.
-Tévedsz. Az nem sem, az is. A sem az mindkettőt kizárja.
-De hát… jobbat márpedig nem tudok, Timidus… de az öltözetre már tényleg nem tudok mit mondani. Egyébként mi az, hogy olyan okos is mint okos? Az nem olyan okos is, mint szép? Meg… vajon ki lehet egyáltalán a király?
Na persze titkon reménykedett abban, hogy a király maga Kayaba, hiszen… jajj, ha Jun itt lenne! Timidus persze a költői kérdést sem ismerte még, illetve nem tudta biztosra, hogy mi mikor az, így megcsóválta a fejét, miszerint ezt sem tudja. Shu kikanalazta az utolsó adag levest, majd egyszer csak felcsillant a szeme, és felpattant az asztaltól.
-Az ajándékos rész viszont megvan, Timidus! Hoznál nekem hozzávalókat a leveshez a kertből meg a kamrából? Olyan rossz levest fogunk főzni, hogy azt senki ne tudja megenni! Viszünk is ajándékot, meg nem is!
A sárkány bólintott. Igaz szerinte így nem teljesült a kérés, hiszen mindössze egy haszontalan ajándékot vittek, nem pedig igen is meg nem is, de hát a mese Shu meséje volt, majd ha meg akarják büntetni amiért nem teljesítette a kérést, na majd akkor közbelép. Szépen összegyűjtögetett mindenféle zöldséget, meg pár bogarat is, amit a kislány kért tőle, Shu pedig olyan szinten igyekezett elfűszerezni meg odaégetni a fazékban, amilyen szinten még direkt is nehéz volt, és Gordon Ramsay ettől már kiátkozta volna a világból, olyan válogatott káromkodásokkal, amilyenekre még Joey mellett sem sikerült megtanítani Timidust. Amikor ezzel elkészültek, és várták, hogy a leves kihűljön, na meg persze kiszellőztették a konyhát, és addig ők is kivonultak, elmélkedtek a maradék kettő megoldáson.
-Mi lenne ha… láttál valami lószerszámot az istállóban?
-Volt pokróc, meg kantár.
-Mi lenne, ha a pokrócot teríteném magamra?
-Akkor fel lennél öltözve. Öltözz fel félig.
-Fújj Timidus! Nem fogok! Térjünk át a köszönésre. Mi lenne, ha te köszönnél helyettem?
-Attól még te nem fogsz félig köszönni.
-Akkor… akkor mondjuk felülök a hátadra, és te hajolsz meg. Akkor olyan, mintha én is meghajolnék, mert ugye annak az a lényege, hogy alacsonyabban legyél, és az sikerül, de igazából meg nem is, mert nem én csináltam.
-Ez megfelelő. A ruhára azonban még nem találtál megoldást.
-Kentaur!
-Kentaur?
-Igen! Tudod, rajzoltam is neked olyat, amikor a mondás izéket meséltem!
-Tudom. De ennek mi köze van ehhez?
-Hát… játszunk mi is kentaurt! Az összes képen úgy van, hogy az emberi részén van ruha, de alul meg semmi. Pedig… szóval a lónak… izé…
-De te nem vagy kentaur.
-Az nem fontos! Csak… csak ugye nem fázol, Timidus?
-Nem.
-Hát… akkor nem zavarna, ha csak én öltöznék fel, és rád nem terítenék pokrócot?
-Eddig sem terítettél. Csak zavarna a repülésben.
-Sálat igenis adtam a nyakadba amikor a hegyre mentünk!
-Valóban.
És mivel a leves is kihűlt, így útra is kelhettek. Kellett egy kis idő, mire az udvaron összegyakorolták, hogy a kislány a rendszer segítsége nélkül is a barátja hátán tudjon maradni, de mivel Timidus szárnyaival is a segítségére volt, így egy idő után sikerült. Az út szélén baktatva indultak el a palota felé, ami jól látszott a hegy tetején. Nem egy kis út volt, de a leves legalább addig is kocsonyásodott, ami még ehetetlenebbé tette. Igaz sokan megbámulták őket, de a királyi levéllel a kezében nem eshetett bántódása, és még a kapuőr is beengedte. Ahogy az uralkodó elé érkezett, a sárkány meghajolt, megrogyasztva mellsőit, Shu pedig csak bólintott, de egy szót sem szólt. Ezután átnyújtotta az ajándékot, és várta, hogy mennyire ízlik a ház népének. Az utolsó próbára a magyarázatot csak ezután adta meg. Az úton volt ideje szépen kigondolni.
-Timidus a testvérem, és ahogy a lovas katona is csak fél harcos a lova nélkül, én is csak félig vagyok felöltözve, amíg ő mezítelen.
Na persze akkor is nagyon tiszteletteljes maradt, ha a király nem maga Kayaba volt a piros köntösében, de még akkor is, ha valami öreg szakállas… úgyis lapoznak, mire történne valami… ugye?

by **Rosalia** Szer. Feb. 04 2015, 00:01

- Okos leány vagy... - kezd bele a király magasztos hangon - A köszönés és az öltözék próbáját kiálltad, ám ami az ajándékot illeti... nos akár hogy is nézem, a főztöd mégiscsak ajándék. - Eddig azonban még nem kóstolta meg az ételt senki, most viszont eljött az ideje, hogy a királyi főkóstoló szemrevételezze és megízlelje az étket. Az ábrázatáról azonban azonnal leolvasható, hogy fertelmes a főztöd, melynek megkóstolása arra ösztökéli a szolgát, hogy menten ki is prüszkölje az egészet, miközben már kezd vörössé válni a feje. A király mindezt látva összerezzen, majd éktelen haragra gerjed és máris utasítja a fegyveres őröket.
- Fogják meg, meg akarta mérgezni a királyát! - A félreértés tisztázására azonban már nem marad lehetőséged, a könyv ismételten megment, mint az iménti kényszerházasságtól. Ismételten lapozunk, ezúttal azonban már nem egy újabb mese világába, hanem vissza Aincradba, a 14. szint könyvtárába. Azonban nem üres kézzel térsz vissza, ugyanis a rejtett quest teljesítéseként jutalomban részesít a rendszer, emlékül pedig megkapod a jegyzetfüzetet, melybe eddig is serényen írtad a gondolataidat. Ha tüzetesebben megnézed, akkor észreveheted, hogy a dzsinnes résznél van egy kis extra meglepetés: a családi fotód is be van tűzve oda.

by **Shukaku** Szer. Feb. 04 2015, 07:23

Shu elpirul a király dicséretére, és most már ő is bőszen meghajol, ám a sárkány hátáról még nem száll le. Egyrészt mert a nagy izgalomban el is felejtette, másrészt mert azért csak nagyobb biztonságban érzi magát ha ennyire nagyon Timidus közelében lehet. A főztjének a kritikájára csak mosolyog magában, és várja, hogy akkor is így gondolja-e majd a király, ha a főkóstolóhoz is eljut a leveske. Timidus persze azonnal hallatja a hangját, persze csak halk csipogással Shunak, miszerint ő megmondta, hiszen ugyanezt az ellenvetést hozta volna fel. Mindenesetre a mese nem úgy alakul tovább, ahogy azt a kislány eltervezte. Magyarázkodna ő, de arra már nincs idő, de még arra se, hogy Timidus ismét bizonyítsa a palota őrei ellen, hogy ő aztán tűzön-vízen-királyon keresztül megvédi a társát. Még mordulni is alig van ideje, hiszen véget ér a mese, és ezzel sajnos a küldetés is. Shu először körbe sem néz nagyon, biztonságban érzi magát, és azonnal a megfelelő oldalon nyitja ki a könyvet, hogy beleírja a tanulságot: Remélem nem minden uralkodó ilyen önérzetes. Itt természetesen Kayaba Akihikora gondol, mint ennek a világnak az uralkodójára. Nem, ő biztosan nem ilyen… és a süteményt is megette mindenfajta előkóstolás nélkül, mert tudja, hogy a rajongói nem akarnak ártani neki. A fiatal idomár lecsüccsen a könyvtár egyik székére, és ábrándozó tekintettel lapozza végig visszafelé a füzetkét. Remek ajándék, egy újabb tárgy, ami felkerülhet az Admin többi csecsebecséje közé. Amikor azonban a dzsinnes részhez ér, a könyv megremeg a kezében, és egy kis könnycsepp csordul végig az arcán, majd hálás tekintetét az égre emeli. Akira-san ismét meghallgatta a könyörgését. Csak nézi, nézi a képet, majd összecsukja a könyvet, és a mellkasára szorítja.
-Ez egy nagyon szép küldetés volt, ugye Timidus!
-A király az egy vezető, ugye?
-Izé… igen… de miért?
-Ismételten rosszul választották meg a vezetőjüket.
-Jajj Timi! Az csak egy mese. És… tényleg gondolhattunk volna erre… de direkt nem tettem bele mérgező dolgokat. De hogy tetszett? Neked mi volt a tanulság? Neked miről szóltak a mesék?
-Az emberek furák. A meséitek is furák. Az első mese az előítéletességről szólt. Olyan emberi tulajdonság, mely láthatatlanná teszi a láthatót is.
-Itt is gonosz sárkánynak hittek téged… mint Esu és Raven… egy buta ogre és egy szamár…
Shu halkan kuncogott, persze inkább csak a csalódottságát akarta leplezni… bár egyes emberektől tényleg nem lehet többet elvárni. Csak sajnos itt, a valóságban, nem oldódik minden meg olyan egyszerűen, mint a mesékben.
-A második is kicsit arról szólt, nem? Nekünk sikerült nem előítéletesen kezelnünk a boszit, és kiderült, hogy kedves aranyos nénike. Még szerencse, hogy mi nem vagyunk… nem vagyunk annyira nagyon előítéletesek mint a többiek.
Timidus bólintott. Shu sem merte azt mondani, hogy ők nem előítéletesek… bár a sárkány nem értett teljesen egyet azzal, miszerint ha ő mindenkit egyformán veszélyesnek gondol első találkozásuk alkalmával is, az előítéletnek számít-e, vagy csak szimplán óvatosságnak.
-És a dzsinnes? A dzsinnes mese mit tanított neked Timidus?
A sárkány lehunyta a szemeit. Ez határozottan egy nehéz kérdés volt. Szerencsére ugye nem kellett dilemmáznia azon, hogy ha Shu szülei élnének… Timidus nem foglalkozott visszamenőleges feltételezésekkel. A probléma mindössze az volt, hogy itt sorrendbe kellett tennie a dolgokat, és ehhez kellett számára is pár másodperc.
-A fontosságomat. Még egy varázserővel rendelkező dzsinn sem tudott számodra olyan állandó védelmet nyújtani, mint amilyet én igyekszem. A következővel együtt pedig azt, hogy számodra fontos a család, így nem engedhetlek be az erdőbe, és igyekeznem kell olyan embereket találni melléd, akik ugyanolyan hűek hozzád mint én.
-Jun… ő biztosan ilyen. El is fogom neki mesélni az egész történetet!
Timidus bólintott.
-A házasságos rész ugyanaz, mint ami a családot illeti. Ha társat találok neked, annak olyannak kell lennie, aki sohasem hagy el. Ha Kayaba valóban ennek a világnak a korlátlan ura, akkor…
-Ne kezd te is! Éppen elég nekem egy kerítő!
Nevetett fel ismét a kislány, Timidus pedig szokás szerint félrefordította a bal fülét, hiszen nem értette a célzást. Azt azonban tudta, hogy egyedül ő követelt Kayabától választ, Shu soha, tehát az a levélke is az ő érdeme volt. Na igen, akármilyen nagy hatalmú lény az a valaki, mégiscsak egyértelműen kell megfogalmazni, hogy mit akarunk. A nap többi része továbbra is könyvkereséssel telt, hiszen Shu nem tett le arról, hogy valami hasznosat találjon magának a petekről, a világról, vagy akármiről. Ezután szépen visszateleportáltak a céhházba, megkeresték Junt, és egy gőzölgő tea mellett elmesélték neki, mi minden történt velük aznap.

Best kaland EVÖR! *.*
Köszönöm szépen mindkettőtöknek, nagyon szép volt! <3

...legalább is ha valóban vége van, és ez nem csak egy újabb csavar.

by **Rosalia** Szer. Feb. 04 2015, 20:43

Ritkát talál: 5-6
Nem talál: 1-2-3-4

by **Kayaba Akihiko** Szer. Feb. 04 2015, 20:43

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Tanmese - Page 2 4766612103_86ee832108_s

by Ajánlott tartalom