[Küldetés] Tanmese

by **Rosalia** Szer. Nov. 26 2014, 10:42

Résztvevő: Shukaku és Timidus
Mesélő: Klein és Rosalia

A meséléseket felváltva fogod kapni, a soron következő köröket pedig nem fogjuk előre megbeszélni, hanem mindig spontán gördül majd tovább a szál, csupán a küldetés fő célját vitattuk meg.

________________________________________________________________________________
höri

Wiskota egy kiváló hely számotokra a 14. szinten, hiszen a vörös indikátorosok be sem tehetik ide a lábukat, de ami szintén fontos lehet nektek, hogy a városnak van egy takaros kis könyvtára. Ideje felfedezni, nem gondoljátok?

by **Shukaku** Szer. Nov. 26 2014, 11:13

-...de azt mondtad, hogy szereted a bűvészeket. Úgy hallottam, hogy a Korona tér tele van bűvészekkel.
-De magas… ráadásul pont az van a legmagasabban.
-Bűvészek, színészek, bábelőadás…
-Nem, nem, nem és nem… nem fogsz rávenni!
-Azt is hallottam, hogy a Biscott Bárban gyűlnek össze a gonoszok, pont azért, mert ott nem számítanak rályuk.
-De hát oda nem is mehetnek be vörösek!
-Shu, ezt ugye most nem komolyan mondtad?
-De… de magasan vaaaan…
-Van egy fürdő is, ahova elmehetnétek Justinnal. Tudom, hogy szeretsz fürdőzni.
-Te meg tudod, hogy a fürdők nem koedukáltak. Nem megyek oda, mert magasan van, és kész!
-Majd szerzünk Justinnak egy Kinézet Kristályt, és akkor bemehettek együtt.
-Jajj Timidus! Az nem úgy működik!
-Van egy könyvtár is.
-Egy könyvtár?
-Igen. Azt mesélik, hogy sokkal felszereltebb, mint bármelyik könyvtár az első szinten. Még talán a legendás petekről is találunk benne olvasnivalót.
-De… de…
-Shu, minden várost meg akartál nézni, nem?
-De igen…
-És Wiskota is benne van a minden város listában, ugye?
-Igen… de… de például a hegyre is csak azután vittelek fel, miután megtudtam, hogy nem sebződsz a hidegtől.
-Máig nem értem, hogy miért kellene sebződnöm a hidegtől.
-Jó… hát tévedtem… azt hittem, az itt is így működik.
Érdekes kísérlet volt persze, de szerencsére kiderült a havas miniboss alatt, hogy Timidus hüllő léte, legalább is Shu a sárkányokat ezen csoportba sorolta be, tehát a hidegvérűek közé, semmiben nem befolyásolja a sebzés mértékét fagyosabb környezetben. Persze egy sálat akkor is a sárkány nyakába aggatott, de ez már tényleg csak óvatosság kérdése volt.
-Akkor mehetünk?
-Végig ott leszel mellettem, és fogod a kezemet a hidas bigyuszokon…
-Shu. Ha nem oda mennénk, akkor is végig ott lennék melletted.
És így történt, hogy számos kifulladás, kiborulás, még várjunk egy picit és mindjárt mehetünk, na és persze hegymászókat megszégyenítő biztonsági intézkedések után a páros megérkezett a könyvtár épületéhez. Shu úgy ugrott be az ajtón, mintha az életéért ugrana, és remegő térdekkel támasztotta hátát a falnak. Végre zárt tér, végre nem látszik a hatalmas mélység a lába alatt.
-Visszafele Teleportkristállyal megyünk…
-Keressünk valami személyzetet. Talán ő tud segíteni.
-Hadd szusszanjak már egy picit…
És ez valóban megérkezős hsz, mert Shu jelenleg hátát a falnak vetve, csukott szemmel igyekszik túllenni a remegésén...

by **Cardinal** Szer. Nov. 26 2014, 12:09

Egyből feltűnhet: alig lézeng valaki az előtérben. Nem mintha a könyvtárak kifejezetten zsúfolt helyek lennének, pláne egy olyan helyen, mint Aincrad, ahol a játékosok súlyos többségénél az olvasás a mangáknál ki is merül. Viszont mondjuk a Kezdetek Városához képest így is kihaltnak tűnik a hely. Persze személyzet az van, a bejárattal szemben lévő pultnál meg is pillanthatjátok: a fiatal NPC lány kissé elüt a színes környezettől. Majdnem elveszik a méretes székben, mögötte magas tornyokban állnak az elpakolásra váró könyvek. Vagy a könyvtár forgalma ilyen hatalmas, vagy a munkájánál fontosabbnak tartja az olvasást. Jelenleg is bele van merülve egy könyvbe, szóval... talán az utóbbi?

[Küldetés] Tanmese Tumblr_loyw37ae1T1qc35m6

by **Shukaku** Szer. Nov. 26 2014, 12:28

A könyvtárakban mindig van egy komoly dilemmája az embereknek, mégpedig az, hogy nem nagyon szeretnek szellemként viselkedni. Ne tessék félreérteni, természetesen nem az épület kihaltságáról beszélek, hanem arról, hogy a könyvtárban csöndben kell lenni, és a szellemek kedvenc tevékenysége pedig az ijesztegetés. Ezt a kettő dolgot Shu is hamar összekötötte, és amikor végre eljutott odáig, hogy szabályosan vette a levegőt, és az émelygést is le tudta győzni, akkor ő is elkezdett ezen okoskodni, amint meglátta a könyvtáros lánykát. Eleve fura volt, hogy miért ilyen fiatalon dolgozna itt, hiszen ezeken a helyeken mindig kedves idős hölgyeket képzel el az ember lánya alkalmazottként. Persze ez csak pozitív csalódás volt, és Shu örült is annak, hogy ezek szerint nem egyedül, vagy éppenséggel Channal együtt ekkora hobbijuk az olvasás, hanem e világ népei is szeretik… mármint ez az egyetlen leányka a világból. Szóval visszatérve a dilemmára, Shu azon a problémán gondolkodott el, hogy ha betartva a könyvtár szabályait, halk marad, és úgy oson oda az elfoglalt olvasóhoz, akkor talán amikor megszólítja, akkor esetleg megijeszti, ami egyébként nagyon nem állt a szándékában. Vannak muris filmjelenetek, ahol egy könyv becsukásával ébresztjük föl a másik olvasmányba való belemerülőt. vagy ilyesmik, de hát most itt mégis csak Shu volt a vendég, és bár a lánynak valószínűleg az lett volna a dolga, hogy a vendégeket várja és eligazítsa, de hát az idomárnak meg nem az volt a dolga, hogy ezt számon kérje rajta. Szerencsére azonban Timidus úgy oldotta meg a problémát, hogy nem is tudott róla, és közeledvén a sárkány karmai elég jól hallhatóan kopogtak a padlón. Ha a könyvtáros még erre sem nézett fel, azt már igazán nem lehetett kettejük hibájának tekinteni, viszont ha így történt, akkor Shu még köhintett egy picit mellé, hogy elnyerje a figyelmét.
-Szia… izé… elnézést, hogy megzavarunk, de szeretnénk a segítségedet kérni. A legendás petekről keresünk könyveket… tudod véletlenül, hogy merre találjuk őket?

by **Rosalia** Szer. Nov. 26 2014, 12:48

Bár Timidus karmainak kopogása valóban jól hallhatóak, a lány nem kapja fel a fejét. Törökülésben helyezkedik el a nagy fotelban, ölében egy vaskos könyvvel és teljesen belemerülve olvas a regény fölé görnyedve. Mikor Shu megköszörüli a torkát, akkor sem emeli fel a fején, de szájáról leolvasható, hogy éppen hangtalanul suttogva olvas fel magának. Frufruja eltakarja arcát és még a köszönésre sem emeli fel a fejét. Menthetetlenül bele van pusztulva abba a könyvbe Razz

A kérdésedre azonban készséggel válaszol, mután befejezi az aktuális mondat elolvasását. Előszőr úgy tűnhet számotokra, hogy nem fog reagálni, aztán élesen oldalra mutat, kicsit sréhen felfelé és csak ennyit mond:
- Egyenesen előre, a terem közepén lévő fán túl, a 13. oszlop 7. sorában. Érdemes gyertyakristályt használnod, hogy jobban láss. Ha segítségre van még szükséged, szólj nekem! - És annak ellenére, hogy felajánlotta további segítségét és elég részletes információt adott a pontos megtalálási helyről, egyszer sem pillant fel a könyvől. Talán beszéd közben is tovább olvasott? O.o Mindenesetre azt már tudod, hogy hova kell menned, a bökkenő csak az, hogy valóban elég sötét van ott hátul, azon a könyvtárrészen és még ha ez nem is lenne elég, a 7. sorhoz bizony magasra is kell mászni a létrán.

by **Shukaku** Szer. Nov. 26 2014, 13:02

A kislány türelmesen vár, hiszen tudja jól, hogy milyen élmény belemerülni egy jó kis olvasmányba, és azt is tudja, hogy milyen pocsék érzés, ha valakit az okvetetlenkedő emberkék kirángatnak onnan. Na meg persze azt is, hogy ennek következtében milyen nehéz is oda visszarázódni. Talán ezért, talán azért nem kérdez vissza, hiszen tudja jól, hogy Timidus mindent megjegyzett, és könnyedén meg fogják találni az említett sort, ha az éppenséggel valamilyen módon jelölve van, na és miért is ne lenne jelölve? Szóval csak halkan megköszöni a segítséget, még azt sem várja el, hogy a lány annyit válaszoljon, hogy szívesen, hiszen bőven elég volt ez a nagyon pontos leírás. Még Timidus is elismerően bólint erre, hiszen eddig azt szokta meg, hogy az embereknek általában nagyon csekély kapacitású a memóriájuk, ezért is kell például mindenhova jegyzetelniük, meg ilyen felesleges dolgokat csinálniuk, amikor például ha sárkányok lennének, akkor csak könnyedén megjegyezhetnék. Na persze most ez a példa arra is rámutatott, hogy ez bizonyára attól van, hogy az indikátorral rendelkező emberek ebben alulmúlják, a falusiakat. Ez persze akár még bizonyíték is lehet arra, hogy valóban valami kinti, gonoszabb világból jöttek, ahol nekik sajnos csak ennyi ész jutott, de könnyen megeshet, hogy csak két külön faj egyedei, avagy éppenséggel csak ez a könyvtáros lány ilyen okos, hiszen a petek között sem mindenki bír annyi ésszel, mint Timidus. Mindenesetre Shu már elő is kap két Gyertya Kristályt az Artes bankjából, megjegyzi magának, hogy majd készítsen nekik helyette, és folyamatosan mondogatva magában az oszlopot és a sort, céltudatosan tart a megadott hely felé. Ezután persze nincs más dolga, csak a sárkány kezébe nyomni a kristályt, és szépen megkérni, hogy hozza le az adott könyvet, amit ha Timidus megtalál, akkor készségesen le is szállít a barátjának.

by **Cardinal** Szer. Nov. 26 2014, 23:31

Tehát Timidus mancsába Gyertya Kristály kerül, felreppen a hetedik polcig és lehozza a könyvet, amit kerestek? Jól hangzik, de tulajdonképpen mit is kerestek? Tudjátok a címét, a jelzetét, a könyv külsejét? Nem, ugye? Nem is baj. Fent nevezett helyen körülbelül két tucat tökugyanolyan könyvet találhat a sárkány. Vörös, bőrkötésű könyvek, se gerincükre, se fedőlapjukra nincs írva semmi. Egy betű, annyi sincs rajtuk. És mi van, ha nem is ezen az oldalon van az a könyv, hanem a túlsó polcokon? Egy legendás petekről szóló könyv biztos nem úgy néz ki, mint akármelyik másik... ugye?

by **Shukaku** Csüt. Nov. 27 2014, 08:10

Bár a gonosz mesélő ezt nem nézte volna ki belőle, de a sárkánynak volt annyi esze, hogy körberepülje az adott polcsort, és megnézze a másik oldalát is, hátha ott éppenséggel más állapotok uralkodnak, mint azon az oldalon, ahova ők betévedtek. Azonban ha ott is ugyanezeket a fejleményeket tapasztalta, akkor egyszerűen visszatért az idomár mellé, aki már kissé aggódva, türelmetlenül várta.
-Igen, Timidus?
-Egy könyvtárban nem kellene a könyveknek címüknek is legyen?
-Izé… mi a baj?
-Ezek a könyvek ugyanolyanok.
-Hogyhogy?
-Teljesen ugyanolyanok. Kezdjem el lehozogatni egyenként, és beleolvasol, vagy menjünk vissza és kérdezzük meg a lányt, hogy pontosan melyik oldalon és hányadik könyv?
-Hát… izé…
Shu egy picit elgondolkodott, majd megrázta a fejét.
-Nem lehet ez olyan sok könyv, Timidus. Meg talán közben hátha találunk valami más érdekeset is. Láttad, hogy a lány mellett mennyi sok, szóval tuti, hogy lesz még itt is olyan, amit érdemes elolvasni, és nem is keresnénk. Jujj, olyan ez az egész, mintha bolhapiacon lennénk! Betévedsz, és nem is tudod, hogy milyen kincsekre bukkansz! Még az is lehet, hogy direkt nem tettek a borítóra címet, mert ugye a könyveket nem a borító alapján kell megítélni, és bizti vannak olyan okosak a könyvtárban is, hogy ezt ők is tudják.
-Shu, nem akarlak elkeseríteni, de mi lenne, ha először kimozdítanék egy könyvet, hátha a fedőlapon van valami írás.
-Oké… de honnan tudod, hogy konkrétan a petekről fog szólni az a könyv? Lehet, hogy egy történelemkönyv lesz, vagy egy lexikon, amiben csak úgy mellesleg van benne amit keresünk…
-Akkor visszamenjünk a lányhoz?
-Nem! Olvasgatni akarok! ^^
-Rendben.
És ezzel a sárkány visszatért a magasba, és lehozott annyi könyvet az adott sorból, amennyit elbírt. Amikor leírt, akkor viszont Shu arcán látszott, hogy megint újabb ötlete van.
-Izé… bocsi Timidus, de lehet, hogy mégis megkérdezzük…
-Már nem akarsz olvasgatni?
És Shu ismételten megtapasztalhatta, hogy Timidus egyszerűen nem képes rá haragudni. Szegény sárkincát most ugráltatta feleslegesen, ő még is olyan nyugodtan kérdezett rá a döntés megváltoztatásának okára, mintha az meg sem történt volna. Na persze Timidus is szólt már rá erélyesebben, vagy legalább is Shu így érezte, de ez csak olyan esetekben történt meg, amikor a saját butasága miatt, a kislány valami veszélybe sodorta önmagát, és ezzel tulajdonképpen ő maga hátráltatta Timidust abban, hogy megvédje.
-De igen… de más is eszembe jutott, szóval ha már ott vagyunk…
És valóban ott voltak, hiszen a kis idomár, Timidussal az oldalán, Timidus hátán pedig a könyvekkel, visszatért a könyvtáros mellé, és újra köhintett.
-Bocsi, hogy megint zavarunk, de meg tudnád mondani, hogy pontosan melyik oldalon, és hányadik könyv az, amit keresünk? Meg… esetleg a címét is. És… és még azt szeretném, hogy hol tudok beiratkozni, mennyibe kerül a tagdíj, és hazavihetem-e a könyveket, vagy ezek ilyen csak itt olvashatósak?

by **Rosalia** Vas. Nov. 30 2014, 11:56

Amikor Timudus hátára kezded el pakolni a könyveket, nyilván megérinted azokat. Ahogy hozzáérsz az első könyv gerincéhez vagy borítójához, felfénylik a bőrkötés felülete és betűk kezdenek el kirajzolódni. Ha esetleg megijedsz és elereszted a könyvet, a felfénylő betűk újra eltűnnek és ismét felirat nélküli lesz a könyv kötése. A másik furcsaság, amit észrevehettek, hogy egyszerre 2 db könyvnél többet nem vehettek le a polcról. Ha az egyiket pontosan visszahelyezitek a helyére, akkor levehettek egy újabbat, de ha egy könyv nem a megfelelő helyre kerül vissza, akkor a könyvtári rendszer hanyagság miatt blokkolja a további könyvek leemelését. Talán most már sejthetitek, hogy a könyvtárosnak miért van annyi ideje olvasni; a könyvek tucatjait nem neki kell visszahordania, miután a mohó és gondatlan olvasók szerteszét hagynák azokat. Szóval legfeljebb két darab könyv lehet nálatok, és ha Shu mindkettőt a kezedben tartja, akár egyszerre is elolvashatja a címüket (Timidusnál nem jelennek meg a betűk). A random két könyv címe:

1.) Arthur McAllen, a nagy petvadász
2.) Tanmesék

Ha esetleg visszatértek a könyvtáros lányhoz, akkor egy "Ebédszünetre mentem, rögön jövök!" táblát találhattok az asztalán. Ha alaposabban körbenéztek a kupiban, ami a pultját övezi, ráakadhattok egy információs táblára is, ami részben kielégíti azokat a kérdéseiteket, amelyeket a lánynak tettetek volna fel: Nyitva tartási idő reggel 8-tól este 8-ig, tagsági díj nincs, kölcsönzési díj szintén nincs, hiszen a könyvek csak helyben olvashatóak.

by **Shukaku** Vas. Nov. 30 2014, 16:06

-Ez meg...?
Csodálkozik el a lány, ahogy felfénylenek a betűk a könyvek boritóján, ám nem ejti el őket, hiszen ilyenen már miért is csodálkozna el Aincradban? Amikor pedig az is kiderül, hogy a sárkány csak két könyvet tud leemelni a polcról, és ennek még nem is a súlyemelés jártasságuk hiánya az oka, azon már csak mosolyogni tud. Úgy tűnik, hogy a könyvtárosok még erre is gondoltak, és megint csak előrébb járnak, mint a kinti világnak bármely lakója. Az ebédelni mentem táblánál már abban is biztos, hogy fog hagyni valami finomat a lánykának, és persze az is eszébe jut, hogy mennyi eszük van kettejüknek, hogy hoztak magukkal elemózsiát, mert hosszúra tervezték a mai napot. Ugye erről már az biztosítja őket, amikor a kis táblán meglátják, hogy a könyveket nem lehet kikölcsönözni és hazavinni. Szóval szépen odasétáltak az egyik asztalkához a két könyvvel, Shu letette őket, majd elkezdte nézegetni.
-Melyiket olvassuk el elsőnek, Timidus?
-Te most akarod elolvasni ezeket a könyveket? Ahhoz nem hoztunk sem elég ételt, és emlékeztetnélek arra, hogy igényled az alvást, amihez szintén nem állnak rendelkezésünkre a megfelelő eszközök és feltételek, és ismerve az olvasási sebességedet előbb fogsz elaludni, minthogy végeznél ezekkel a könyvekkel.
-Jajj nem úgy! Csak belenézni, megnézni a tartalomjegyzéket, hogy miről is szól pontosan.
-Érdekel, hogy ki és miért vadászik a petekre.
-Ez… nem biztos, hogy olyan vadászat Timidus, ahol bántják is őket. Én is szoktam mondani, hogy vadászni megyünk, pedig csak rajzolgatok, fotózok, és megsimogatom az állatokat, de ugye nem vadászunk le egyet sem közülük.
-Legyen a másik.
-De… most akkor…
-Legyen a másik.
-Hát rendben, Timidus, ha te azt szeretnéd…
És Shu már fel is ütötte a Tanmesék c. könyv elejét, hogy megnézzék, miről is szól pontosan.

by **Cardinal** Kedd Dec. 02 2014, 12:51

A könyv ugyan kinyílik, de ahol a tartalomjegyzéknek kéne lennie, ott csak egy üres lapot találsz. Speciel az összes lap üres a könyvben, de erről már nem győződhetsz meg, ugyanis a könyv hirtelen önálló életre kel. Erős szellő támad, ami nem csak a hajad és a Timidus tollait borzolja, de a könyv lapjait is vadul pörgetni kezdi. Az oldalak aztán kiválnak a könyvből, és a forgószél szerű légáramlás felkapja őket, így a papír körbetáncol titeket, eltakarja a kilátást. Mire a szél csillapodik és a papírlapok aláhullanak, addigra a könyvtár eltűnik a szemetek elől. A szabadban vagytok, a környéken pedig az egyetlen civilizációra utaló építmény a fölétek tornyosuló vár, mely egy magaslat tetején áll. Mellesleg kísértetiesen hasonlít Nyster Obszidián Kastélyára, csak a város tűnt el. Az öltözéketek is változott. Shukaku finom kelmét találhat magán, a fején pedig egy diadém csücsül: ő most királykisasszony. Timidus pedig a paripája, tisztességesen felnyergelve, kantárral, mindennel. A vár kapuja tárva nyitva, az őrök a túloldalon titeket bámulnak csodálattal és várakozással a szemükben.

by **Shukaku** Kedd Dec. 02 2014, 13:42

Shu mosolyogva figyelte a forgószelet, és magához ölelte a sárkányt.
-Nyugalom Toto, nemsokára már nem Kansasban leszünk.
És ezt a hasonlatot még Timidus is értette, hiszen Shu, amikor még célja volt megértetni és elhitetni a barátjával, hogy ők egy másik világból érkezett idegenek, akkor ezt a mesét vette elő.
~Ez az!~
Ez volt a kislány első gondolata. Nagyon érdekelték ugyan a legendás petek, de valahogy várta, hogy egy ilyen különös város, különös könyvtárának különös könyvei valamit mégis csak el fognak indítani, és annál jobb nem is történhetett volna, minthogy belekerüljön egy mesébe. Na persze ő már eleve mesevilágnak látta Kayaba Bácsi egész Aincradját, de azért az mégis csak más volt, hogy így ide került. Nem mintha ne lett volan elég középkori hangulat, meg az NPC-k bőven megadták ezt akkor is, ha a játékosok sokszor nem játszottak rendesen, a környezethez illően, de itt minden annyival sokkal másabb volt, méghozzá talán sokkal jobb is. A sárkány azonnal Shura nézett, ahogy mindketten felmérték a helyzetet, és halkan odasúgta neki.
-Még mindig nincs lovaglás jártasságod, szóval ne próbálkozz semmi ilyesmivel. Szerinted nekünk kell bevenni a várat?
-Dehogy! Miből gondolod?
-A meséitekben a sárkány és a vár nem sokszor van jó viszonyban.
És valóban, bár fióka korában Shu mindig megváltoztatta picit a tündérmeséket, hogy a sárkányok is pozitív karakterek legyenek, amióta megtanította olvasni Timidust, a pet szembesült azzal, hogy az embereknek vannak ilyen fura félelmeik. Persze nem nagyon foglalkozott ezzel, az emberek sok mindentől féltek, amitől nem kellett volna, valamikor pedig pont felelőtlenül viselkedtek.
-Szerintem mi ide tartozunk, szóval szépen köszöntjük a népet.
-Rendben.
Így hát Shu szépen megragadta a sárkány vezetőfékjét, és lassan, kecsesen elkezdett sétálni a bejárat felé, bőszen mosolyogva, és a szépségversenyeken látott csuklómozdulatos integetést is gyakorolva párszor.

by **Rosalia** Kedd Dec. 02 2014, 19:58

Még jóval, mielőtt a kastélyhoz érhetnétek, egy termetes alak kezd el rohanni felétek. Ócska ruhája alatt kirajzolódik nagy bendője, vaskos zöld markában egy hatalmas pallost lenget, fején pedig egy ócska sisakot visel. Őrült csatakiáltást hallat, majd rohamozni kezd felétek és ezt ordítja: - Megmentelek Fiona! - Minél inkább közeledik, egyre inkább észrevehető a jó pár méterrel lemaradva utána loholó csacsi is.

by **Shukaku** Kedd Dec. 02 2014, 20:16

Úgy tűnik Shu vagy a lépést rontotta el, vagy az integetésben nem sikerült valami jól, de valami biztosan nem volt sikeres, mert egy alak fegyverrel a kezében, sőt, még a fegyvert lengetve is közelít feléjük, ráadásul még kiabál is, pedig királykisasszonyokkal azért kétszer is meggondolja az ember, hogy kiabáljon. Amint azonban Shu meg is érti, hogy miről van szó, azonnal jelzett is Timinek, a sárkány pedig felröppent a magasba. Persze arra is gondoltak, hogy Fiona éppenséggel lehet Timidus is, és Shutól kell megmenteni a szegény sárkánykát, de inkább valószínűsítették, hogy Timidusnak lesz igaza, és valóban nem kedveli őt a vár népe. Ezt az is bizonyította, hogy a pet a levegőből már azt is láthatta, hogy felettük senki nincsen, csak erdő, ami még inkább erre engedett következtetni. Timidus persze olyan távolságban maradt, hogy ha mégis Shut akarná bántani ez a valaki, akkor lecsaphasson. Mindenesetre ha nem így történt, akkor a kislány magabiztosan, kezét előre nyújtva, tenyerét mutatva várta a pocakos alakot.
-Megállj, jó lovag! Talán az tiarámon megcsillanó napfény vakította el tekintetedet, avagy sisakod húztad túlontúl szemedbe, hogy összetévesztetted hátasomat vajmi veszélyes lénnyel?
Egy pillantást vetett a sárkány felé, hogy tudja, csak a mese kedvéért nevezi így, és azért is, hogy a sárkány pillantásából erőt vegyen ahhoz, hogy ne nevesse el magát, és tudja tartani a szerepét. Ez annyira nagyon nehezen nem ment, hiszen imádott játszani, de azért az még a fejében volt, hogy ha visszatér a könyvtárba, akkor az eredeti terveit is megvalósítja.
-A sárkány már a mi erőinket gyarapítja. Megszelídítém, míg úton valék. Mesélj, mi hír, mi történt, mely említésre méltó?
Na persze ha a szamárka is odaért, akkor királykisasszony szerep ide, királykisasszony szerep oda, Shu nem bírta ki, hogy egy kis simizést ne kapjon a csacsi.

by **Cardinal** Vas. Dec. 07 2014, 13:02

- Muszáj ezt mindig eljátszanunk, ha egy sárkány karmaiból kell kimenteni téged?! Na gyere szépen! - szólal meg, egy percig se törődve az alaposan megválogatott szavaiddal. Nemes egyszerűséggel a vállára kap téged, és futásnak ered, hogy mihamarabb elérje az erdőt.
- Shrek! Shrek! Fuss gyorsabban, támadni készül! Shrek! Ne-ne-ne, lassabban, ne hagyjatok itt! Shrek! - ordibál a szamár is, hol kicsit lemaradva, hol felzárkózva, aminek az a vége, hogy Shrek megtorpan egy pillanatra, hónalja alá kapja a minilovát és rohan tovább, készen arra, hogy kitérjen a lángnyelvek elől.

by **Shukaku** Vas. Dec. 07 2014, 14:02

Shu csak kacagott, ahogy a torkán kifért, még a hasa is megfájdult, de arra még jutott ideje, és futott az erejéből, hogy füttyentsen kettőt Timinek, egyrészt arról, hogy semmi baj, másrészt arról, hogy kövesse őket. Na persze csak azért volt ilyen nyugodt, mert ismerte a mesét, és tudta, hogy nagyon jól ki fognak jönni ők ketten, mármint a két nem is olyan idegen Timidussal, bár azt már nem igazán hitte el, hogy Szamárral olyan nagyon jó kapcsolatban lesznek, mint a mese végén… meg azt nem is igazán akarta, és a SAO világában egyébként sem lett volna lehetséges. Mindenesetre amikor már kapott levegőt, akkor igyekezett ellenvetéseket felsorakoztatni a kimenekítése ellen.
-Jajj Shrek nemáááár! De hát nem látod, hogy ő még pici, és nem is akar bántani! A barátom, mert összebarátkoztunk, és méghozzá nagyon is jól, és kedves és aranyos, és azt is megígérte, hogy meg fog védeni. Bizony!
-És ha támadni készülne, azt már észrevettétek volna. Nem kell menekülni, nem foglak bántani titeket.
Kiáltott le Timidus is a levegőből, aki azért röptében könnyedén tudta tartani az iramot a társa „elrablóival”, főleg úgy, hogy Shreknek még két utast is kellett cipelnie.
-Jajj állj már meg és akkor megmutatom! Tényleg! Megígérem! Tényleg! Becsszó! Pinkie promise!
És most már mocorgott is egy keveset, hogy legalább annyi mozgástere legyen, hogy az ígéret procedúráját megejthesse, ha hozzá tartozó mondókával és mozdulatokkal.
-Cross My Heart, Hope to Fly, Stick a Cupcake in my Eye! Hallooood?! Ha nincs igazam, akkor bezárhatsz egy hétig szobafogságba a toronyba, és nem fogok kérni semmit karácsonyra. Halóóóóód?! Addig nem veszek levegőt, amíg nem állsz meg, és nem várod meg a barátomat.
És valóban, a lehető legjobb érvelési technikát alkalmazva próbálta meggyőzni a lovagot, ráadásul ezúttal már kicsit kapálózott is, és rugdalózott egy keveset a lábával, hogy még inkább súlyt adjon a szavainak.

by **Rosalia** Vas. Dec. 07 2014, 15:11

- Te meg milyen humbugokat strófázol? - értetlenkedik Shreck a mondókát hallva, aztán mikor a lehető legjobb érvelési technikát alkalmazza Shu, akkor egyszeriben le is teszi a földre ShuFiónát és nyomkodni kezdi a hasát. Még a sisakját is leveszi és aggódó tekintettel szemlél és bizony már ott tart, hogy szájon át kell lélegeztetnie és vészesen közelít feje a lányéhoz Rolling Eyes

Eközben szamár is beveti magát, aki teljes testével védi Shrecket és Fiónát, s jobb híján legjobb fegyverével, vagyis a beszélőkéjével támadja le a közelítő Timidust.
- Hú, de nagy fogaid vannak! Úgy értem csillogó fogaid. Biztos más is mondja, biztos fehéríted, mert fene elragadó a mosolyod. És csak nem menta friss illatát érzem? És tudod még mit? Te lány sárkány vagy! Naná! Úgy értem, peeersze, hogy lááány sárkány vagy! Csak úgy árad belőled a női báj! - Sárkányhódító udvarlási akció beindítva \o/

by **Shukaku** Vas. Dec. 07 2014, 15:36

Shu csak rázza a fejét, hogy nem, nem humbug, de megszólalni nem szólal meg, hiszen akkor nem tudná visszatartani a levegőt, vagyis igazából csak elhasználná azt, ami még a tüdejében van, viszont ha megszólal, akkor megszűnik a pirosság az arcában, ami annyira hitelessé és meggyőzővé teszi ezt a kiváló hadicselt. Na persze ez csak addig tart, amíg Shrek be nem látja, hogy nem kell őt kimenteni sehonnan, főleg nem Timidus karmaiból, na meg persze azt is, hogy természetesen neki van igaza. A hasbökdösésnél még nem adja fel, pedig tényleg rengeteg akaraterő kell ám ahhoz, hogy ne nevesse el magát, ám amikor a lovag már az arcához közelít, ijedten kapja maga elé a kezeit, és hatalmas sóhajtással fújja ki a levegőt, amit már arra is elhasznál, hogy ellenkezzen.
-Ádádádádá! Már jól vagyok! Meggyógyultam! Ténylegtényleg! És végre letettél.
Fonja össze kezeit mellkasa előtt, és vág picit durcás arcot, majd helyreigazítja az előbb elhangzott szavakat.
-Nem humbug, hanem ígéret. Megígértem, hogy Timidus nem fog megtámadni titeket, és látod, nem is támadott meg. Ő a barátom, és nagyon kedves, és aranyos, és megígérte, hogy meg fog védeni engem. De ezt már mondtam, csak te sohasem hallgatsz végig… sohasem…
Most már igazán duzzogósra vette a figurát, de közben hallgatja a jól ismert szöveget, és kíváncsian várja, hogy miként is fog reagálni Timidus, aki tőle eltérően ezt a mesét bizony nem ismeri.
-Shuval szoktam együtt fogat mosni. Szerinte fontos.
A többi részre azonban már nem tud mit reagálni, inkább Shu felé vet egy kérdő pillantást, hogy nem kéne-e inkább nekik menekülniük, és a kislány segítséget is nyújt neki. Csettint egyet a nyelvével, mert tudja, hogy erre Szamár is fel fog figyelni.
-Igen, Timidus lány sárkány, de még fiatal, úgyhogy nem kéne ilyen dolgokról beszélned előtte…
Az utolsót már direkt suttogja, és az ilyent még ki is hangsúlyozza. Tudja jól, hogy a pet amúgy sem tud semmit az ilyesmiről a királylányos meséken kívül, és azt is tudja, hogy Timidusnak csak annyi kell, hogy leszakítsa róla a csacsit, és végre megint mellette lehessen.

by **Cardinal** Vas. Dec. 14 2014, 14:18

- Nagyszerű, akkor mehetünk végre? Farquaad... "nagyúr" vár minket! - neveti el magát, de aztán Shrek megragadja a csuklód és türelmetlenül vonszol magával tovább, miközben fél szemmel figyeli Timidust és meglehetősen sietősre veszi a lépteit. Óriásiak a léptei, nem egy olyan kislányra szabták, mint amilyen te vagy, szóval rendesen szaporáznod kel, ha nem akarod, hogy a földön húzzon maga után. Képes lenne rá, ezt te is tudhatod. Szamárnak viszont be nem áll a szája.
- Hogy érted azt, hogy nem kéne ilyen dolgokról beszélnem előtte? Én is fiatal vagyok még, nézd milyen selymes a szőröm, ránctalan az arcom és egészségesek a fogaim! De biztos, hogy a barátod? A sárkányok tüzet fújnak, és meg akarják enni a lovagokat, akik megpróbálják visszarabolni a toronyba zárt királykisasszonyt. És nem is biztos, hogy ez a sárkány fiatal, lehet hogy csak ilyen kicsire nőtt! Tényleg, miért nem a toronyban voltál? Nem is kellett kiszabadítanunk, ez nekem gyanús! Hallod, Shrek? Shrek! Shrek! - próbálja felhívni az ogre figyelmét azzal, hogy ugrál körülötte, de csak annyit ér el, hogy a nagy, zöld hagyma homlokán kidagad egy-két ér.
- Elhallgatnál már végre?! - üvölt rá az állatra, akinek a fülei is lekonyulnak, és egy kicsit lemarad. De csak egy kicsit, mert a következő pillanatban mintha fény gyúlna a fejében.
- Hééé, az idegesítő beszélő állat szerepe már foglalt! - fakad ki Timidusra pillantva, miután lassan eljutott az agyáig, hogy a sárkány megszólalt az imént. Közben már bent jártok az erdő sűrűjében...

by **Shukaku** Vas. Dec. 14 2014, 14:36

-Farquaad? De hát miért? Jajj mondj már el valamit, mindig olyan titokzatos vagy!
Lépést tartani egy ógréval? Ugyan minek? Ahogy Shu észreveszi, hogy nem nagyon tudja felvenni az iramot, a következő pillanatban, már rá is csimpaszkodik Shrek kezére, és úgy utazik tovább. Nem nagyon tudja, hogy ehhez most akrobatika vagy lovaglás kell-e, vagy minek minősül egyáltalán, de azért egy ilyen dolgot nem hagy ki az ember lánya, meg ez még magasan sincsen, inkább hasonlítható hintázásnak, mint óriáskeréknek, amivel a kislánynak soha életében semmi baja nem volt. Innen ugye elég döcögős beszélgetni, mindenesetre úgy illik, hogy válaszoljon, de előtte még leteremti az óriást, amiért így bánik szegény csacsival.
-Jajj ne kiabálj már szegénykével ennyit! Hogyan tanuljon, ha még kérdezni sem engeded? Meg különben is engem kérdezett és nem téged, és modortalanság beleszólni mások beszélgetéseibe. Mit szólnál ha ezentúl én sem beszélnék veled egy szót sem? Na ugye!
Ezután visszafordul Szamár felé, és kedvesebb hangon folytatja.
-Ő még nálad is fiatalabb, alig több mint két éves, szóval nem szabad előtte ilyen dolgokról beszélni. És igen, biztos, hogy a barátom. Egész végig vele voltam idáig, és mindentől megvédett. És ő nem fúj tüzet, meg halat eszik… legtöbbször, mert azt szereti a legjobban. És nem is rabolt el, mert ha elrabolt volna, akkor most nem lennék itt. Pont, hogy ő hozott ki a toronyból, szóval teljesen biztos lehetsz abban, hogy kedves és nem fog senkit bántani. Sőt, még segíteni is fog abban, hogy…
Itt kicsit elhallgat, majd újra az ógréra néz.
-Hahó! Kérdeztem valamit! Mit fogunk csinálni a nagyúrnál? Eh, mindegy! Szóval segíteni fog nekünk.
-És ne aggódj, nem szándékozom elvenni a poziciódat. Megnyugodhatsz.

by **Rosalia** Vas. Dec. 14 2014, 15:16

Shreck csak forgatja a szemeit és hagyja, hogy belecsimpaszkodj. Szamár félre biccentett fejjel, érdeklődve hallgatja végig a mondandódat, miközben ő is szaporázza lépteit. Timidusra való pillogásaiból és egy-két elvétett kacsintásból viszont látszik, hogy egyre inkább érdeklődik a sárkány iránt, tetszik neki, amit hall róla, főleg az a rész, hogy nem kell attól tartania, hogy roston csacsi lesz belőle.
Az ogrétól azonban nem érkezik már válasz, mert a következő pillanatban egészen egyszerűen elfogy a talpatok alól az út, mintha lesétálnátok a hatalmas könyv egy lapjáról. Lapozunk egyet, miközben Shreck és Szamár elpixeleződik mellőletek, s egy új helyszínen találjátok magatokat. Ez is egy erdő, de sokkal sűrűbb, mint az iménti. Timidus kantáros nadrágot kap, Shu pedig kislány ruhát, mindkettőtök öltözete szintén klasszikus európai stílusú, de ezek dísztelenek és erdőben mászkáláshoz alkalmas öltözékek. Ha Shu kinyitja a markát, akkor egy adag kenyérmorzsát találhat benne. Sőt, találhat magán egy oldaltáskát is, benne egy bőrkötéses jegyzetfüzettel, amelynek címe: "Tanulságok naplója". Ebben ezután vezetheted a tapasztalataidat. Hogy mindez mire lehet később jó, az a jövő titka.

by **Shukaku** Vas. Dec. 14 2014, 15:47

A sárkány néha szintén vet egy pillantást a csacsira, észleli a kacsintást is, sőt, azt is tudja, hogy ez valamiféle jelzése az embereknek, amikor nem akarnak egyenesen közölni egy információt, hanem csak utalgatnak. Hát neki aztán utalgathatnak, mert a sárkány nem fogja figyelembe venni addig, amíg nem kéri meg a kezét… illetve még azok után megkérdi Shutól, hogy minek egy csacsinak az ő mancsa, majd visszautasítja a felkérést. De ez csak a jövő zenéje, vagyis még azé sem, hiszen úgy tűnik ez a fejezet gyorsan lezárul. Ahogy megtörténik az elpixeleződés, Timidus azonnal a lány mellett terem, hiszen orvtámadástól, vagy ilyesmitől tart, és ezt Shu is látja rajta. Bár szomorú amiatt, hogy ilyen gyorsan váltottak, de legalább biztos lehet abban, hogy még mindig Aincradban vannak.
-Ne aggódj Timi, nincs semmi baj. Nem haltak meg, csak elértünk a következő meséhez. Látod?
-Jancsi és Juliska.
-Igen. Éhes vagy? Tudod jól, hogy a kenyérmorzsát úgyis feleszik a madarak, szóval a maradékot inkább elfelezem veled. Úgyis éhesek leszünk még egy ideig.
-Gondolom nem akarsz a mézeskalács házikóhoz menni.
-Jól gondolod. Na várj, van egy ötletem!
Először csak a menüvel próbálkozott, ám ahogy sejtette, az nem nyílt meg. Persze nem volt ebben semmi különös, nem lepődött meg, de az már kifejezetten zavarta, hogy a nyomkeresés jártasságát is hiába próbálta aktiválni.
-Hát… nem. Nincs nyomkeresés jártasság.
-Levehetem ezt a vackot?
-Jajj, persze! Na várj, segítek!
Természetes, az első és a legfontosabb Timidus kényelme volt, szóval gyorsan lekerült róla a kantáros nadrág, ő pedig felröppent az égbe, hogy megnézze, merre is van a házikó, majd ha meglátta, akkor leereszkedett, és megmutatta a lánynak az utat.
-Na akkor arra nem megyünk.
-Az lesz a helyes irány.
Mutatott a sárkány kelet felé.
-De… ezt honnan tudod?
-Emlékszel arra, hogy mutogattad a csillagokat? Meg elmesélted, hogy vannak égtájak. A mesében a mostoha az erdő közepébe vitte be a gyerekeket, és a képen pedig a Nap előttük volt, tehát nekünk kelet felé kell menni ahhoz, hogy hazataláljunk.
-Hát… oké…
-Inkább a mostoha mint a vasorrú bába, nem?
Shu bólintott, majd feljegyezte az első fontos infót.

Kód:: Timidus egy zseni.

by **Cardinal** Vas. Dec. 21 2014, 22:56

Timidus egy zseni? Az lehet, de egy mesét nem olyan könnyű újraírni, mint azt ti gondoljátok. Hiába indultok el kelet felé abban a reményben, hogy egyszer csak hazaértek a mostohához, az út végtelenül hosszúra nyúlik, és ha Timidus újra és újra a magasba is reppen, nem lát semmi újat. Sőt, mintha nem is mozdulna a mézeskalács házikó és mintha... mintha már harmadszor sétálnátok át ugyanannál az elágazásnál az erdei ösvények labirintusában...? Valóban az az egyetlen kiút, ha a gonosz boszorka csapdájába belesétáltok? És miért kordul meg Shukaku gyomra, ha az imént evett kenyeret? Vagy az már órákkal ezelőtt volt?

by **Shukaku** Hétf. Dec. 22 2014, 06:41

Sci-Fi. Akármelyik. Bármelyiket is nézed, egyszer biztosan fel fog bukkanni. Megkerülhetetlen tényezője a világnak, mint a Westernben a résnyire összehúzott szemek. Lényegtelen, hogy egy Asgard hajtóművel állítod-e elő, miközben az Ori elől menekülsz, egy bombát kell megtalálnod egy vonaton, vagy a barátodat kell megakadályozni abban, hogy kiraboljon egy élelmiszerüzletet. Sőt, még az egyszerű meteorológusokkal is történhet ilyen. Igen, az időhurokról beszélek, és igen, Shu ezt tudta. Persze soha nem gondolta volna, hogy bármelyik mesélő ilyen plot device alkalmazásához folyamodna, hiszen rendkívül gyerekesnek tartotta. Olyan volt, mint azok a viták, ahol nekem lézerfegyvert kibíró bunkert robbantó fegyver elleni szuper pajzson áthatoló pisztoly lövedékét megállító… szóval akármit mondjon vagy tegyen, mindig lehetett nagyobbat mondani, és be kellett látnia, hogy nem volt más választása. És ami még különösebb volt, hogy Timidusban ez nem tudatosult. Érzékelte ugyan a hibát a mátrixban, látta, hogy többedszerre mennek el már ugyanazon fa mellett, ám mivel ilyesmi megtörténtének elhanyagolható volt az esélye, így nem volt hajlandó számolni vele, felfogta egyszerű ismétlődésnek, hiszen az valószínűbb volt az ő rendszerében. Amikor azonban már azt is látta, hogy nem távolodnak a házikótól, ő is megállásra késztette a lányt.
-Timidus… izé… azt hiszem mégis csak arra kéne mennünk.
-Előtte meg kell tudnom, hogy mennyire működnek a képességeim. Nem foglak veszélybe sodorni, erre ne is kérj.
-De… végig kell vinnünk a mesét, mert különben itt fogunk bolyongani egész életünkben. És tudod jól, hogy a meséknek mindig jó végük van. Csak követnünk kell azt, ami le volt írva a mesekönyvben, és akkor kiszabadulunk.
-Ezt nem tudhatod biztosan. Előtte keresek egy vadat, és megküzdök vele. Ha képes vagyok elpusztítani, akkor bemehetünk.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Szerintem ha a mesében nem bántottak állatokat, akkor neked sem fogják engedni… ahogy szerintem a boszorkát sem lenne érdemes azonnal megtámadni… szóval gyere, kérlek.
És mit volt mit tenni, Timidus ugyan körbepislantott, hogy lát-e valami levadászható mobot, de ha nem talált, akkor követte a társát. Shu, ha ugyan így, mint plot armor nem is ismerte a kifejezést, de a jelenlegi helyzetükből csak ilyesmire következtetett, Timidus pedig rábólintott. Ám a kislány már mást is elhatározott, így amikor közel lopóztak a házhoz, nem volt hajlandó betartani a mesét, hanem szépen kopogott vagy csöngetett, vagy éppen fütyült, vagy ha ez sem ment, akkor bekiabált. A mesében a gyerekek rosszat csináltak, ráadásul engedték magukat becsalogatni és bezárni. Ők pedig ugyan nem menekülnek tovább az elkerülhetetlentől, de ilyen buták sem lesznek. Hiszen akkor mi lenne a tanulság? Valamit csak kell írni abba a könyvbe azokon a dolgokon kívül, amit már eddig is tudott.
-Hahó! Van itthon valaki?!

by **Rosalia** Szer. Dec. 24 2014, 21:47

Nem találkoztok egy árva nyuszikával sem, amit levadászhatnátok. Ez az eshetőség egyszerűen nincs beleírva a mesébe, ráadásul milyen mese lenne az, ahol egy sárkány széttépne egy cuki kis állatkát? pale

Azonban amikor házikóhoz értek és bekopogtok, sőt még rá is kérdeztek, hogy van-e otthon valaki, motozás hangja hallatszódik odabentről. A házikó maga pontosan olyan, amilyennek Shu emlékezhet a mesekönyvekből: ínycsiklandó mézeskalácsból és fantasztikus színorgiát prezentáló cukordíszek gyönyörűsége a szegfűszeg, a fahéj és a méz összetéveszthetetlen illatával.
- Jövök már kedveském, jövök már! - érkezik bentről a nyájas hang. Aztán kisvártatva ajtót nyit a ház tulaja, s mint az talán sejthető is volt, egy nem túl bizalomgerjesztő külsejű görbe hátú, ritkás fogsorú, nagy orrú, kócos nénike áll előttetek. - Miben segíthetek ki drágáim? Fáradjatok csak beljebb, éppen most vettem le a tűzről a teavizet.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Tanmese

[Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese

Re: [Küldetés] Tanmese