[Küldetés] A bohóc átka

Nyster. Még nem volt szerencsén meglátogatni ezt a várost. Kissé álmoskásan haladunk a teleport kapu felé. Ritkán szokásunk igénybe venni a kaput, de most szükséges használnunk, mivel az első és az ötödik szint kissé messze vannak egymástól. Csupán pár pillanatba telt mire Nysterbe érkeztünk. Mivel most először járunk itt, így beiktattunk egy kis város nézést. Elég korán volt még, így alig fordult meg valaki az utakon. Viszont Aisu és én élveztük a reggeli csípős hideget. Kint ilyenkor már az orrom se dughattam ki a szobámból, de most teljes nyugalommal tehetek sétákat a hűvös reggeleken is. Na meg persze a jégből született társam jobban kedveli a hideget, mint a meleget. Viszont ez egy nagyon nyilván való dolog. A város gyönyörű volt és meglehetősen nagy is. Még is nem éreztem ,hogy fáradnék a járkálásban. Annyira beszippantott minket a város, hogy nem éreztük a fáradtságot és nem igazán beszélgettünk, most nem volt szükségünk szavakra ahhoz, hogy megértsük egymást. Olyan dél körül járhatott már az idő, mikor úgy határoztunk, hogy megpihenünk kicsit. Találtunk is egy barátságos kis fogadót, ahova be is tértünk. Belülről is ugyanolyan barátságos volt mint kívülről, már csak egy ülő helyet kéne találnunk.
~Jaj! Nézd ki van itt!
Szólalt meg Aius kissé rosszkedvűen és mutatott egy bizonyos irányba, egy bizonyos személyre.
~Nem illik másokra mutogatni! És ne foglakoz vele, ahogy elnézem ő nem vett még minket észre. Szóval ne foglalkozz vele.
~Rendben. De akkor is…áhh mindegy.
~Kérlek el se kezd. Eddig olyan békésen telt ez a nap. Ne most kezd el nyűgösködni. Nem lehet mindenkivel jóba lenni és fizikai képtelenség, hogy valaki minden egyes személlyel szimpatizáljon akivel találkozik az életében.
~Jó jó, értem…Úgy látom, hogy a mellettük lévő asztal üres. Üljünk le oda.
Int  a két lány melletti asztal felé, majd arra vesszük az irányt. Mivel elhaladunk a már ismerő lány mellet, így a helyzet megkívánja, hogy köszönjünk neki. De a társalgást nincs szándékunkban erőltetni.
~Üdv újra Mayumi!
Szólal meg elsőnek Aisu gépiesen, majd tovább is megy a választott asztalhoz.
-Üdvözletem Mayumi-san. Ha már a neveden szólítottalak, akkor én is bemutatkoznék, ugyanis én csak Aisutól tudom a neved és én nem vettem részt a múltkori játékban, tehát a nevem sem került felfedésre. Én Desdemona vagyok, örvendek az újbóli találkozásnak.
Egy csöppnyi ellenszenv vagy harag sem hallatszódik a hangomból. Kedvesen és barátságosan viszonyultam hozzá.
-Mivel a múltkor nem jöttünk ki túl jól, így nem is zavarnálak tovább. További szép napot neked.
Azzal oda léptem a pult mellet lévő asztalhoz és helyet foglaltam, majd elkezdtem tanulmányozni az étlapot.

Mivel nem szándékoztam komolyabban szóba elegyedni Mayumival, így nem a köszönés után már tovább is álltam. Bár nagy meglepetésemre a lány nem szándékozik ennyivel lezárni a mai találkozásunk. A kérdésére, hogy szabad e helyet foglalni csak biccentettem neki egyet. Aisu pedig úgy csinált mintha nem is lenne ott se ő se pedig az általa nem kedvelt személy.
-Számomra is meglepő, hogy itt találkozhatunk újra.
Folytattam a sablonos beszélgetést. Ezek a beszélgetések nem idegenek tőlem a kinti világban is sokszor kellet ilyen beszélgetésekbe kezdeni. Csupán azért mert egy bizonyos érdeket szolgált, persze sose az én érdekeim, de így van ez, ha valaki beleszületik a felső rétegbe.
-Nos, azt nem tudom, hogy itt mi van készülőben, de nem is igazán foglalkoztat. Mi csak Aisuval a szokott város néző túránkat ejtjük meg és most Nyster volt a soron következő.
Majd hirtelen nevetés hallani kintről, majd nagy robaj és egy kicsit sem kellemes szavak zárták a hangzavart. Aztán az ajtón betoppan egy bohóc. Eleinte nem tűnt problémásnak dolog, de mikor a fura figura pusztításba kezdett, akkor kissé meglepődtem. Bár sok időm nem volt felfogni a dolgokat, mert a bohóc elérkezett ahhoz az asztalhoz is aminél én foglaltam helyet és már borult is az asztal.
~Ezt meg mi lelte?
~Nem tudom.
Nem igazán tudtam hova tenni a történteket és úgy néz ki, hogy Mayumi is kapott új társaságot, tehát a beszélgetésünk is félbeszakadt egyúttal. Aisu persze azért szemügyre vette, hogy ki az aki újonnan érkezett, de nem örült a felismerésnek.
~Ez meg az a tahó alak, aki szinte végig aludta az egész játékot múltkor... Ez a nap érdekes kissé, egy örült bohóc, meg itt a két jó madár.
~Ugyan, nem kéne ilyen negatívnak lenned.
~Nem vagyok az. Viszont ezek már a múltkor is össze voltak nőve. Szerintem hagyjuk őket és menjünk haza. Meg nincs kedvem egy újabb bohóc támadáshoz sem.
Egy fáradt sóhajt engedtem meg magamnak, majd bólintottam egyet Aisunak és már a kezemben is volt a teleport kristály és már mondtam a kívánt uticélt. Pár másodperc és már a Kezdtek városában voltunk, nem messze az otthont nyújtó fogadótól. Haza mentünk és részünkről le is zártuk a mai kalandozást.

//Innentől én nem veszek részt a küldetésen. Jó szórakozást kívánok a bent maradottaknak :3 //

A kislány távozott a helyiségből, valószínűleg a bohóc után iramodott, hogy megbosszulja a kiömlött italát, ami valljuk be elég nagy butaság, hiszen nem került sokba, és nem tűnt tájékozottabbnak sem mint Mayu a bohócot illetően. A legnagyobb butaság, hogy követi az ismeretlent, egy olyan világban ahol minden okkal történik. Oka volt annak, hogy bejött a bárba, okkal történt, hogy felborította az italokat, és bizonyára annak is volt jelentősége, hogy pont az ö italát borította ki. Egy küldetés lehet a dologban, ö pedig gyermeteg viselkedésével most kockáztatja az épségét.
- Hellóka. - int a fiúnak aki éppen egy pohár valamit rendelt a csapostól. - Nos... Meglep, hogy utánam jöttél. Sőt elszomorít. Csak azért mert kiraboltak nem jelenti azt, hogy támogatásra van szükségem! Én egy erős, talpraesett nő vagyok aki egymaga is meg tudja oldani a problémáit! Nem kell a segítséged. Vagy talán nem bízol bennem? Egyedül is képes vagyok visszaszerezni a dolgaim! Menj csak haza, én pedig elkapom a tolvajt. - komor tekintettel szólt a fiúhoz, majd mondandója végeztével elkapja a tekintetét, és némi aranyat szór a pultra a csaposnak fizetségül, a szolgáltatásokért, majd pedig megfordul, és ö is kilép az ajtón. Néhány perc eltelt azóta, hogy Akae eltűnt, és a pixelfagyinak is nyoma veszett a gazdájával egyetemben.
- Most mitévő legyek... - sóhajtozik, miközben a bár ajtajától jobbra lévő falnak támaszkodik. Csúnya dolog volt ráförmednie a fiúra, viszont néha elérhetetlennek kell mutatkozni azért, hogy még jobban vágyjon rá élete szerelme. Most itt volt a tökéletes alkalom, talán még egy kis lelkiismeret furdalást is kicsikarhatott belőle, amiért korábban nem engedte a lányt fejlődni.

//avagy, Mayu lerázza Aida-kunt és kisétál a bár elé//