Panda vs bohóc

A mai nap se nagyon hozott újdonságot, semmi értelme nem volt kimozdulni, vagy ha lett volna, akkor kedvem nem volt. Ezt leszámítva Bragi folyamatosan nyúzta a fülem – szószerinti értelmezésben rágta – hogy vigyem ki, mert meg akar nézni néhány másik állatidomárt, és egy-két petet is. Először leráztam, hogy hagyjon, mert aludni akarok, végül pedig úgy döntöttem, hogy oké, de előtte jól megtömöm őt is és magamat is, mert nem is emlékeztem mikor ettem utoljára. Bár éhség érzetem nincs, azért a finom falatok mindig jól jönnek. A közelben volt egy bolt, ott egész jó szendvicseket árultak, amiket még Bragi is meg tudott enni. Átbattyogtunk, és nekikezdtünk tápolni. Bragi még kész sem volt, már szinte a hátán feküdt a telítettségtől.
- Hogy akarsz te így bárhova is menni? – beugratós kérdés. A pandában annyi energia volt, van, hogy még kétszer ennyi kaját benyomna, és akkor is képes lenne elmenni még a világ végére is. Bárcsak tudnám, hogy hogyan csinálja. Ekkor és erről jutott eszembe, hogy a képességei nagyon jól fejlődnek, és lassan, de biztosan már roppant profi módon képes azokat használni. Feltápászkodtunk, és neki indultunk a SAO nagy világának, hogy Bragi mai napi vágyát teljesítsük. A fene sem gondolta, hogy nem pont úgy alakul, ahogy azt az ember elképzelni. Éppcsak kiértünk a város szélére, mikor megpillantottuk az arénát, és bár próbáltam úgy állni és helyezkedni, hogy a panda még véletlenül se lássa meg, a mocsadék, szemfüles, fekete-fehér kis izé szinte rögtön kiszúrta, és nem tudom, hogy én voltam béna, vagy ő ennyire jó.
- Mégis mit akarsz te ott? Tudod mennyire kemények azok a fickók? Esélyed sem lenne ellenük. – próbáltam hatni rá, de csak még inkább felcsillant a szeme. Egy óriási sóhaj kíséretében megráztam a fejem, és nem akartam elhinni, hogy ennyire csökönyös, de mielőtt újra szólhattam volna, a panda megkerült és már úton is volt az aréna irányába.
- Ebből még baj lesz.