[Játékos Küldetés] Musical Chairs

Aisu várja a választ az üzenetére. Egyelőre semmit se kapott visszajelzésül és még csak azt sem látta, hogy az illető elolvasta volna az levelet. Lehet valamit rosszul csinált volna és nem küldte át az üzenetet vagy csak a címzett nem figyel elégé...
~Emberek, jó ideje semmi mozgás. Kezdem elunni magam.
Valószínűleg most gólem is ásítana, úgy mint a vörös tag, de sajnos ő képtelen ilyesmikre.

/duplapost, hogy lássátok, hogy új kör van/

12:30

Amint elüti az óra a felet, a vörös lenyitja a menüjét, és véletlen rábök, az egyik játékos nevére. /aki PÜ-ben kapta meg, hogy ő lett kisorsolva/
-Akkor nézzük meg, kinek sikerült meggyőznie a másikat arról, hogy őt kell benn tartani? Újabb fél órát kaptok.
Szavazókör következik.

Határidő: január x-edike /attól függően Des mikor ér vissza/

Igazából megértettem, hogy pénzügyileg így nem érnek majd semmit a csaj zsetonjai, de mivel ha bent tartjuk, valószínű azzal, hogy ő egyben a játékmester, vagy mi is, megnyerte volna a játékot. Ez kellett, hogy esélyt adjunk magunknak nyerni. És mivel együtt vagyunk, és páran már összevesztek, ennek ízinek kéne lennie.
Mivel nem igazán vágom ezt a zsetonos, rablásos dolgot, inkább kimaradok belőle. Ez tényleg arra jó csak, hogy megszivassam magunkat, mert nem biztos, hogy több pénzünk lesz, viszont akit kirablok, az dühös lesz, és rám fog szavazni. Aki nyerésre játszik, az nyilván megpróbálja majd egyikünket kiejteni, nem volt jó ötlet tudatni, hogy együtt nyomulunk Kattal.
- Oké, én is rá szavazok (Aida)- egy pillantást vetek a gólemre, csak annyi ideig, hogy észrevegyen, és egy apró, olyan Star Wars féle összebólogatást kap tőlem. Miután szavaztam, pötyögök egy üzenetet, amit aztán elküldök Katjának.

Trau üzenete szintén nem jut el Katjához. Olvassátok néha a dolgokat, vagy csak elvagytok a mesélés mellett?
+Trau kérem jelezze, ha elfogadta a zsetont (vagy mit csinált vele), amit Kat a kezébe nyomott. /Később még fontos lehet./
-Eddig két szavazat érkezett a szemtelenre, és ha valaki nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről, akkor én is rá fogok szavazni.
közölte a vörös a tényeket.

Aisu már egy ideje csak figyel és meglepve figyeli, hogy véletlenül úgy jött ki a lépés, hogy neki is jó. Kissé izgult, mert nem tudta még mi lesz a válasz ez üzentére, meg idő közben ki kinek irkált és ki kire mit reagál majd. Egy szavazat Aidára a hisztis most nem szavaz. Majd az elvarázsolt srác is feleszmél és szintén a kellemetlenkedő alakra szavaz, majd a gólem kap is egy vissza jelzést végre. Bár ez csak az egyikük válasza volt, de már ez is több mint a semmi. Aisu körbenézett a szobában a vörös most elhangzó szavainak is csak örült, de azért most ő is bebiztosítja a szavazást.
~Aida kap még egy szavazatot.
Ez így már három szavazat ellen, ha a hisztis meg is győzi a vöröst, még akkor is kiesik ez az alak. Eddig jól összejöttek a dolgok. A gólem újra menüjéhez nyúl és ezúttal zsetont küld, bár annyira ezt a részét nem érti a dolognak, arra már rájött, hogy a zsetonok jelölik most az aranyat.

Egy kis pontosítás: Ha valaki zsetont küld, akkor kérem ne csak azt írja le, hogy hány darabot, hanem azt is hogy milyen színűt. Hiszen azt is tovább tudod küldeni, amit régebben kaptál.
Pl.: küldök X-nek 2 darab zsetont /1 db hupililát, és 1 db kéket/

Sikeresen kiszavaztuk az álomszuszék alakot. Mert eddig nem igazán mutatott nagy aktivitást és lehet, hogy csak alszik ott a napszemüvege alatt.  Valahogy Aisu és én sem lepődtünk meg a reakcióján. Még csak válaszra sem méltattuk a kirohanását, még csak egy apró reakciót sem kapott, egyszerűen figyelmen kívül hagytuk. Újabb kör és újabb játék következett. A gólem csak a fejét forgatta. Kissé tanácstalan volt a mostani játékot illetően.
~Szerinted mit kéne csinálnom most?
~Nem tudom. Ez attól függ, hogy te mennyire vagy kíváncsi.
~Én semennyire se. Bár lehet, hogy ezek fontos információk lennének, de nem úgy néz ki, hogy bárki túlzottan is komolyan venné a dolgot, így jelenleg nem látom értelmét annak, hogy bárkiről is információt szerezek a zsetonjaim elköltéséért cserébe.
~Akkor ez esetben várj még egy kicsit és döntsd el később, hogy mit szeretnél. Én nem játszom és nem is segíthetek, ezt magadnak kell megoldanod.
~Jó-jó, tudom.
Aisu visszakapcsolt a csendben figyelünk és várunk módba. Persze reménykedett valami nagyobb reakciót Traumnis felől, de úgy néz ki, hogy egyelőre ő nem igazán szeretne ebben az idősíkban mozogni. A gólem számára ez az egész kezd egy nagy türelem játékká válni, de egyelőre még élvezi a dolgot, így nem nyugszik addig, míg nem éri el azt amit szeretne.

Valahogy egyre virdebbé válik a légkör, és egyre jobban elvesztem a fonalat a játékot illetően. Komolyan, mi ez? Mintha matek órán, vagy valami hasonlón lennék, pedig az egyetlen jó dolog talán abban, hogy minden nap meghalhatok, az, hogy cserébe nincs iskola. Én azt hittem, hogy ez valami gyors körbefutkosás lesz, de hát ez... mintha újra iskolában lennék, csak ez most kikapcsolódásképpen.
- Hát, ha nem szeretsz veszíteni, nem kéne játszanod, része a játéknak. Amúgy nem kell feltétlenül személyesnek venni, taktika, vagy mi- nem igazán értem a hisztirohamot, meg az emberi összetartás dolgot egy olyan játékban, ahol győzni kell, és előbb-utóbb mindenkit ki kell szórni. Különösebben nem is érdekel az újabb kieső lelkivilága, csak annyit ért el, hogy még kevésbé elveszi a kedvem ettől az egésztől. Ha a társaság jó lenne, akkor kevésbé zavarna, hogy nem igazán értem a játékot, de egyelőre csak egy magát rendkívül bedessznek képzelő játékmesterünk meg egymással veszekedő játékosaink vannak. Amikor pedig folytatódik a beszélgetés, kezdek nagyon megijedni. Úgy tűnik, ide csak őrültek kerültek rajtam és Katján kívül, sőt, mivel mi is itt vagyunk, lehet mi is azok vagyunk.
- Nem gáz, én sem jegyeztem meg a neved- sóhajtok egyet, mielőtt kinyitom a menümet, és kipakolom a zsetonjaimat az asztalra (öt cián, két sárga). Pár másodpercig gondolkozok rajta, mit tegyek, tegyem-e, amit már eldöntöttem, de aztán úgy döntök, hogy most már egy kicsit összeszedem magam.
- Nekem oké ez az egybe dolog, akkor át is adom az összes zsetonom Katjának. A kölcsönadósdit meg kihagynám, nyuszi, nem igazán jön be a csaj- furcsa, hogy pár hónapja, amikor még teljesen idegenek voltak nekem még ezek a dolgok, biztosan ugrottam volna, hogy a lánnyal tölthetem az éjszakát, de valahogy most nem érzek rá késztetést. Katjában megfogott valami, ami ebből a lányból hiányzik, ezért nem is tartom vonzónak. - Kell egy kis levegő, befejeznéd helyettem is? További szép estét mindenkinek, örülök, hogy itt voltam, satöbbi- bár még mindig megvan az a kötelék köztem és Katja között, ami miatt úgy érzem, elválaszthatatlan vagyok a lánytól, mostanában már fedezek fel kellemetlen dolgokat is a kapcsolatban. A különböző vicceit, még ha néha kicsit megalázóak is, szó nélkül elviselem, mert ő is elviseli az ügyetlenkedésem, de emellett a kölcsönadás dolog mellett már nehéz elmenni. Én azért mégsem egy tárgy vagyok, amit birtokol.
Az este további részét a kaszinó előtt töltöm, hogy megvárjam Katját. Lehet, hogy nem kéne, de nem akarom, hogy azt higgye, megsértődtem, csak meg kell beszélnünk pár dolgot.

/Bocsi a kilépésért, de egyszerűen nem az én világom ez a küldetés./

Aisu egyre jobban nem érte azt, hogy mi is folyik itt. Már ketten kilettek szavazva és most egy valaki önként távozott. Így már csak hárman maradtak ténylegesen játékban. Viszont a gólemnek van egy olyan érzése, hogy a következő kiszavazós körben ő fog kiesni. Ugyan ez a dolog nem igazán érdekli, hisz nem a nyerésre játszott eddig sem, de számára már unalmas ez a végtelenségbe nyúló játék.
~Nos, ketten kiestek és egy valaki most távozott, és van egy olyan érzésem, hogy én leszek a következő kieső, viszont meguntam ezt a játékot, már érdeklődésem vesztettem, így meggyorsítom a dolgokat és feladom a játékot. Tehát most már csak ti ketten lesztek játékban.
Majd a gólem elhagyja a helyét a gazdája mellé megy és ahhoz a székhez vezeti a lányt amin eddig ő foglalt helyet, majd leülteti rá. Aztán kitette az asztalra a nála lévő három darab sárga és egy darab piros zsetont.
~Még valami. Nem szándékozom elhagyni a szobát, kíváncsi vagyok a végeredményre.
-És ehhez nekem miért kellet ide ülnöm?
~Álltál már eleget és szokásod néha rosszul lenni, így úgy gondoltam, hogy jobb lenne most már pihenned kicsit.
-É-értem…
Nem igazán tetszett, hogy ilyen nyíltan megosztotta azt a tényt amit még magamnak is nehezen vallok be, de ellenkezni se ellenkezhetek. Tény, hogy már kezdtem fáradt lenni, de nem az állástál, hanem a lassú és értelmetlen játék figyelésétől. Még csak egy olcsó komédia szintjét sem súrolják az itt lezajló események. Egyszerűen az emberi butaság és hiúság mutatkozott meg. Amik kicsit sem szórakoztató dolgok, hanem inkább szomorúak. Látni azt, hogy egyesek mennyire nem bírnak az indulataikkal, ha felakarják kelte magukra egy másik személy figyelmét és látni azt, hogy egy jó ideje a virtuális valóságban rekedők mennyire nem tudják elfogadni az ehhez a világhoz tartozó lényeket. Ez mind-mind sajnálni való dolgok, hisz ezek nélkül olyan jól elszórakozhattunk volna. Talán még én sem húzódtam volna el egy sarokba csendes figyelőnek, ha a társaság kissé jobb lett volna.

//Aisu feladja a játékot. De bent marad nézőnek.//

-Ahogy nézem egy kicsit felgyorsult a menet, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan a végjátékhoz érünk. Nos, ahogy a hisztis is észrevette, ketten maradtak a játékban, és az egyik játékos elhagyta a termet, egy másik meg jobb társaságra talált az álmaiban, csak három szavazóképes játékos maradt. Mivel a két bent maradt játékos nem hinném, hogy saját magára szavazna a harmadik felet kell meggyőzniük, hogy őt tegye meg győztessé. Hogy hogyan próbálkoznak az már az ő dolguk.

megkérném Aisut, hogy a két lány után szavazzon, vagy ne szavazzon. Más sorrendi megkötés nincs.
/ezen kívűl még egy kör lesz/