[Játékos Küldetés] Musical Chairs
+4
Desdemona
Mayumi
Jekatyerina Natashenka
Cearso
8 posters
1 / 3 oldal
1 / 3 oldal • 1, 2, 3
[Játékos Küldetés] Musical Chairs
A választott színek: ???-vörös, Mayumi-sárga, Desdemona-cián, Rey-fekete, Hime-ibolya, Aida Atsumori-narancssárga, Jekatyerina Natashenka-szürke, Traumnis-zöld
A Kayaba Kaszinó egyik eldugott folyosójának a végén áll egy ajtó, ami folyamatosan zárva található.
Egészen mostanáig. Most ugyanis egy hatalmas cicomás felirat hirdeti az ajtón:
Határidő: november 12.
A Kayaba Kaszinó egyik eldugott folyosójának a végén áll egy ajtó, ami folyamatosan zárva található.
Egészen mostanáig. Most ugyanis egy hatalmas cicomás felirat hirdeti az ajtón:
Musical Chairs
Alatta pedig egy üres tálca az alábbi felirattal:
Belépési díj: 16 arany
Alatta pedig egy üres tálca az alábbi felirattal:
Belépési díj: 16 arany
Amennyiben kifizetítek a belépési díjat az ajtó nyikorogva kitárul /addig hiába póbálkoztok kinyítni/ és egy hatalmas vörös szobában találjátok magatokat, és az ajtó becsapódik mögötettek
A szoba szinte teljesen üres, csak a közepén áll egy kerek asztal, és körülötte két szék, de ahogy érkezik a következő játékos úgy jelenik folyton meg egy újabb szék.
/Tehát mindig eggyel több szék van, mint ahányan vagytok./
A székek pedig meg vannak számozva. Egytől kezdve.
Feladat: érkezetek meg a szobába, és foglaljátok el magatokat.A szoba szinte teljesen üres, csak a közepén áll egy kerek asztal, és körülötte két szék, de ahogy érkezik a következő játékos úgy jelenik folyton meg egy újabb szék.
/Tehát mindig eggyel több szék van, mint ahányan vagytok./
A székek pedig meg vannak számozva. Egytől kezdve.
Határidő: november 12.
_________________
- 1.:
Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is felajz.
- 2.:
- Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]
- 3.:
- Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál
- 4.:
- A szerencse forgandó
Cear egy buffot vagy debuffot tesz magára. A buff/debuff mértékétől függően sérül, gyógyít magán vagy gyógyít egy csapattársán
- lvl 38:
- élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:8/4
Irányítás:33/31
Kitartás:35/11 (CSP=230)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26
Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
~Kayaba Kaszinó? Nemá! Ez a csákó komolyan világuralmat akar, meg diktátor akar lenni, ha magáról nevezte el a csehót. Vagy valaki ennyire imádja, hogy elnevezte volna róla? Azon se lepődnék meg, ha holnaptól a Kezdetek Városát Kayabagrádnak hívnák. Vagy… hogy is van ez japánul? Kayaba Toshi? Ez milyen hülyén hangzik! Talán ezért választotta mégis a kezdetek Városát.~
Belép az ajtón, majd lehuppan közvetlenül a bárpult mellé, és elkezd szemezni a néppel. Nehéz volt elintézni, hogy Traucica legalább egy órácskára leszakadjon róla. Szerencsére rá tudta venni, hogy menjen fel olyan magas szintre, amennyire csak tud, és kérdezzen utána Másának, Persze lassan letelt az óra, és itt beszélték meg az újratalálkozást. A kaszinóban. Ha tudná a kölyök, hogy mekkora lutri a lánnyal kavarni, akkor még örült is volna, hogy milyen szépen összhangba hozta a randihelyet az egész lényükkel és kapcsolatukkal. Hát igen, a mi Katjánk már csak ilyen figyelmes. Méghozzá annyira figyelmes volt, hogy azt az ajtót is észrevette. Na jó, igazából nem az ajtót, hanem a feliratot, ami az előtte lévő asztalon volt. Az a tálca eddig nem volt ott, sem a felirat, tehát most valami van. És ha valami van, és ő veszi először észre, akkor azt meg is fogja nézni magának. Már ugrik is, hogy szemügyre vegye, és a következő pillanatban már pötyögi is az üzenetet.
Igen, hősünk a félreértelmezhető megfogalmazásoknak is a mestere volt. Azt természetesen kipróbálta, hogy mi van akkor, ha elhelyezi a tálcán a pénzt, kinyitja az ajtót, majd kiveszi a tálcából, de azt sem sajnálta nagyon, ha ki kell fizetnie. Ez még úgyis az volt, amit Trautól nyúlt le. Na és mit csinált egy székfoglalós játékban? Természetesen azonnal helyet foglalt. Illetve helyeket, hiszen egyik, azaz az egyes székre leült, a másikra, azaz a kettesre pedig feltette a lábát. Végül is székfoglalózunk, nem? Majd elkezdte olvasgatni az Aincradi újságot, mintha ez a legtermészetesebb lenne.
Belép az ajtón, majd lehuppan közvetlenül a bárpult mellé, és elkezd szemezni a néppel. Nehéz volt elintézni, hogy Traucica legalább egy órácskára leszakadjon róla. Szerencsére rá tudta venni, hogy menjen fel olyan magas szintre, amennyire csak tud, és kérdezzen utána Másának, Persze lassan letelt az óra, és itt beszélték meg az újratalálkozást. A kaszinóban. Ha tudná a kölyök, hogy mekkora lutri a lánnyal kavarni, akkor még örült is volna, hogy milyen szépen összhangba hozta a randihelyet az egész lényükkel és kapcsolatukkal. Hát igen, a mi Katjánk már csak ilyen figyelmes. Méghozzá annyira figyelmes volt, hogy azt az ajtót is észrevette. Na jó, igazából nem az ajtót, hanem a feliratot, ami az előtte lévő asztalon volt. Az a tálca eddig nem volt ott, sem a felirat, tehát most valami van. És ha valami van, és ő veszi először észre, akkor azt meg is fogja nézni magának. Már ugrik is, hogy szemügyre vegye, és a következő pillanatban már pötyögi is az üzenetet.
- Kód:
Hali Trauli! Bementem a rejtekajtón, ha akarsz, akkor kövess. Pussz!
Igen, hősünk a félreértelmezhető megfogalmazásoknak is a mestere volt. Azt természetesen kipróbálta, hogy mi van akkor, ha elhelyezi a tálcán a pénzt, kinyitja az ajtót, majd kiveszi a tálcából, de azt sem sajnálta nagyon, ha ki kell fizetnie. Ez még úgyis az volt, amit Trautól nyúlt le. Na és mit csinált egy székfoglalós játékban? Természetesen azonnal helyet foglalt. Illetve helyeket, hiszen egyik, azaz az egyes székre leült, a másikra, azaz a kettesre pedig feltette a lábát. Végül is székfoglalózunk, nem? Majd elkezdte olvasgatni az Aincradi újságot, mintha ez a legtermészetesebb lenne.
Jekatyerina Natashenka- Harcművész
- Hozzászólások száma : 406
Join date : 2014. Aug. 21.
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
- Aaah~ Ah~ AAH~ atsu~ tsu~ tsu~ tsu~... Atsumooori~ Atsu~Atsu~ morimori-saaan. Aaaatsumorisaaan. - dúdolgat miközben néhány cserepes növényt öntöz amiket az ablakában nevelget. Megnyugtató látványt nyújtanak, szépek annak ellenére, hogy odakint az üveglap túloldalán már a legtöbb növény elkezdte felvenni a sárgás, barnás árnyalatokat, ami nem is olyan nagy meglepetés ugyanis ősz van. Persze ez érezhető is, ugyanis az idő is egyre csak hidegebbre fordul, mondhatni hidegre. Miközben a virágokat locsolja, a tekintete időről időre a közeli asztalon kihajtogatott jegyzettömbre vándorol át, ahol egy listát elemezget szemeivel. A kezdetek városa legtöbb közösségi helyszíne, boltja, és látványossága fel van tüntetve. Egyes helyekről csak felsorolásszerű, néhányról azonban elég részletes és mélyenszántó elemzés olvasható. A virágok öntözése után, már a kezei közé kapta a papírrengeteget, és néhányat lapoz, olyan hely után kutat ahol könnyen, gyorsan képes pénzt szerezni, akár nagyobb tételben. A kinti világhoz hasonlóan itt is a pénz a világ egyik legmeghatározóbb mozgatórugója, sőt itt talán még fontosabb is. Több szempontból is. Elsősorban a kalandozáshoz szükséges kellő felszereltség egy vagyonba kerül, anélkül pedig nem éppen biztonságos a városon kívül eső részekre menni. Másrészről pedig nem egy olcsó mulatság beszerezni azon eszközöket amik segítségével mindig, mindenkor, és bárhol velem lehet frissen, Atsu-kun, még olyankor is amikor nincs. Elégedett pillantást vet a polcon heverő ám még kipróbálatlan hangrögzítőkristályra, amit az egyik helyi boltocskában szerzett be egy aranyosnak tűnő kislánytól. Természetesen tudja, hogy ez az eszköz nem lesz elegendő ahhoz, hogy hosszú távon naprakész lehessen Atsu-kunból, de a semminél több. Ahhoz pedig, hogy fejlődjön az itteni technológia, arra van szükség, hogy minél jobban pénzelve legyenek azok a kutatók akik ilyesmiket kísérleteznek ki. Elég sok idő telt el az óta amióta kezébe kapta a füzetet azonban, végül megakadt a szeme egy kissé gyanúsnak mondható szórakozóhelyen, de néha vállalni kell a kockázatot. Az üzenetküldő rendszer segítségével pedig gyorsan pötyög egy üzenetet, amit azonnal el is küld.
Ugyan fájlalva, de végül elküldte az üzenetet. De sajnos érzi, hogy egy ehhez hasonló hely bizonyára tele van veszéllyel és olyan dolgokkal amik megronthatják az ö drága Atsu-sanjának a lelkét. Ez pedig nem hagyhatja. A felfedezések, nélküle is felfedezések lesznek. Sietve kiosont a fogadóból, különösen figyelve arra, hogy Atsu-san szobája előtt úgy rohanjon el, hogy ne csapjon zajt. A kaszinó átvizsgálása után pedig ismét egy üzenetet kezdett bepötyögni.
A már megszokott aláírást az üzenet végére biggyeszti nem foglalkozva azzal, hogy alaposan, szépre megszerkessze az üzenetét, ami már reppen is a célszemélyhez, miközben a tálcára szórja az aprópénzt, és már lép is be a szobába, ahol már egy lányka várta. Egy pillanatra hezitált, azonban végül belépett és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia, te lennél ennek a szép kaszinónak a tulajdonosa? Érdekelnének a játékszabályok. Kérlek avass be. - hajolt meg előtte, egy mosolyt erőltetve az arcára, közben pedig abban reménykedett, hogy Atsu-kun inkább alvással vagy vadászattal kívánja eltölteni a napját mintsem azzal, hogy ö is betévedjen ebbe a gyanús hangulatú szobácskába. Egy picit várt, majd végül elfoglalta az egyik széket.
- Kód:
Szétnézek a közeli kaszinóban, biztos vagyok benne, hogy ott megszedhetjük magunkat egy kis pénzzel. Nem szükséges elkísérned, egyedül is boldogulok.
Mayu
Ugyan fájlalva, de végül elküldte az üzenetet. De sajnos érzi, hogy egy ehhez hasonló hely bizonyára tele van veszéllyel és olyan dolgokkal amik megronthatják az ö drága Atsu-sanjának a lelkét. Ez pedig nem hagyhatja. A felfedezések, nélküle is felfedezések lesznek. Sietve kiosont a fogadóból, különösen figyelve arra, hogy Atsu-san szobája előtt úgy rohanjon el, hogy ne csapjon zajt. A kaszinó átvizsgálása után pedig ismét egy üzenetet kezdett bepötyögni.
- Kód:
Találtam egy gyanús részt, azonban a belépéshez úgy látszik fizetni kell. Megkockáztatom, hátha nagy összegeket lehet odabent nyerni.
Mayu
A már megszokott aláírást az üzenet végére biggyeszti nem foglalkozva azzal, hogy alaposan, szépre megszerkessze az üzenetét, ami már reppen is a célszemélyhez, miközben a tálcára szórja az aprópénzt, és már lép is be a szobába, ahol már egy lányka várta. Egy pillanatra hezitált, azonban végül belépett és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia, te lennél ennek a szép kaszinónak a tulajdonosa? Érdekelnének a játékszabályok. Kérlek avass be. - hajolt meg előtte, egy mosolyt erőltetve az arcára, közben pedig abban reménykedett, hogy Atsu-kun inkább alvással vagy vadászattal kívánja eltölteni a napját mintsem azzal, hogy ö is betévedjen ebbe a gyanús hangulatú szobácskába. Egy picit várt, majd végül elfoglalta az egyik széket.
Mayumi- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 175
Join date : 2014. Oct. 30.
Karakterlap
Szint: 14
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Hosszú idő után ismét a város utcáin sétálok. Aisu majd szétpukkan az örömtől, bár ez nem nagyon látszik rajta. Nyugodt és lassú tempóban haladunk, hogy hová is nem igazán tudom. Nincs célunk, ha jobban belegondolok eddig se volt akármiről is legyen szó most. Kicsit elkavarodtunk és most egy eddig számunkra teljesen ismeretlen részén vagyunk a városnak. Egy eléggé feltűnő épület magasodik előttünk. A következő díszes felírat villog rajta: Kayaba Kaszinó. ~Kayaba…Mintha már hallottam volna ezt a nevet…hmm…Ohh meg van ő játék mester. Ő az aki megalkotta ezt a virtuális kalitkát.~ Míg én magamba gondolkoztam, addig a gólemet úgy vonzottak a fények, mint a rovarokat. Ő már az ajtó előtt állt ás meredt a színesen villódzó neonfényekre. Nekem pedig már minden porcikám átjárta az erős tiltakozás. De sajnos csak én tudom azt, hogy mi ez a hely. Aisu pedig semmit se tud. És addig nem is fogja rossznak titulálni a helyet, amíg ő maga nem bizonyosodik meg róla. Meg persze az is igaz, hogy csak az én személyes véleményem szerint nem jó hely egy kaszinó, de ezt a véleményem nem feltétlen kell ráerőltetnem Aisura. Nem volt egyszerű, de rá szántam magam a dologra és, ha a gólem bent is szét szeretne nézni esetleg kíváncsi lenne valamelyik játékra akkor én mellette fogok állni és igenis, most rajtam a sor, hogy a kedvébe tegyek, hisz egész eddig ő volt az aki minden helyzetben ott volt és nem hagyott cserben.
~Be szeretnél menni szétnézni?
~Igen, de csak akkor, ha neked se gond.
Egy fáradt mosoly ült ki az arcomra és megráztam a fejem.
~Kicsit sem gond.
~Ez nem volt valami meggyőző.
~Tudom…De tényleg nincs baj, ha szeretnél szét nézhetsz bent.
~J-jó…De mi is ez a kaszinó pontosan?
~Szerencse játékokat játszanak itt. Olyanokat amikhez kell egy bizonyos pénz összegű tét és aki nyer mindet megnyeri, aki veszít az semmit se kap.
~Értem. Ez nem hangzik érdekesnek, de attól szét szeretnék nézni bent.
~Rendben.
Kicsit megkönnyebbültem, hogy maga a kaszinózás nem izgatja Aisut. Ezek szerint őt csak a cirádás megjelenés vonzza befelé. Beléptünk hát a kaszinó ajtaján. Aisu szinte rögtön meg is ragadt az ajtóba és csak értetlenül nézett körbe odabent. Számára érthetetlen volt, hogy miért jó ez a bent lévőknek. Azokat értette akik épp nyerő szériában voltak, de azokat akik a sokadik vereség után is neki fogtak a játéknak már nem. Nem tudott rájönni arra, hogy miért jó valakinek ekkora és ilyen sok veszteséget elérni, egyszerűen sehol se látta benne a logikát azt meg, hogy miért is jó ez egyáltalán nem látta. Majd a nagy fejforgatásban kiszúrt egy folyosót, amit kissé kívül esett és nem is volt olyan feltűnő, mint a hely többi része. Talán emiatt is döntött úgy, hogy el néz arra. Én csak csendben követtem és igyekeztem köddé válni közben. Egyszerűen nem éreztem jól magam itt és mikor Aisu a eldugottam rész felé indul meg kissé megnyugodtam, hogy már nem leszek annyira szem előtt mint eddig. A folyosó végén egy zárt ajtó volt és felette a következő felirat: Musical Chairs.
~Hogy működik ez a játék?
Hangzott el a kérdés Aisutól, miközben a feliratra mutat.
~Ez a székfoglaló. Ha jól rémlik akkor az a lényeg, hogy mindig elvesznek egy széket és míg szól a zene addig a székeket kell körbe járni, amint elhallgat pedig leülni és akinek nem jut szék kiesik. A végén pedig az nyer akinek sikerül elfoglalnia az utolsó széket. Mármint nekem, így rémlik a játék, bár nekem még nem volt szerencsém hozzá, hogy játsszak. Sőt kissé fura ezt látni egy kaszinóba ezt a játékot még gyerek zsúrokon szokták játszani inkább nem pedig kaszinókban.
~Nem hangzik rossznak. Kipróbáljuk?
~Ha szeretnéd akkor megnézhetjük. 16 arany akkor sem nagy veszteség, ha netán kiesnénk a játékból.
~Akkor játszunk.
Elővettem a szükséges aranyat és amint a tálba raktam, Aisu már nyitotta is az eddig zárt ajtót. Belépve láttuk, hogy már ketten várakoznak a szobában és természetesen a székek sem maradtak el.
-Üdv!
~Sziasztok!
Most kissé zavarban éreztem magam, soha sem gondoltam volna, hogy valaha is ilyesmiben fogok részt venni. Aisu meg rögtön el is foglalta a négyes számot viselő széket. Én csak csendben mellé álltam, végük is én annyira nem akarok játszani, ha már Aisu játszhat az nekem bőven elég.
~Be szeretnél menni szétnézni?
~Igen, de csak akkor, ha neked se gond.
Egy fáradt mosoly ült ki az arcomra és megráztam a fejem.
~Kicsit sem gond.
~Ez nem volt valami meggyőző.
~Tudom…De tényleg nincs baj, ha szeretnél szét nézhetsz bent.
~J-jó…De mi is ez a kaszinó pontosan?
~Szerencse játékokat játszanak itt. Olyanokat amikhez kell egy bizonyos pénz összegű tét és aki nyer mindet megnyeri, aki veszít az semmit se kap.
~Értem. Ez nem hangzik érdekesnek, de attól szét szeretnék nézni bent.
~Rendben.
Kicsit megkönnyebbültem, hogy maga a kaszinózás nem izgatja Aisut. Ezek szerint őt csak a cirádás megjelenés vonzza befelé. Beléptünk hát a kaszinó ajtaján. Aisu szinte rögtön meg is ragadt az ajtóba és csak értetlenül nézett körbe odabent. Számára érthetetlen volt, hogy miért jó ez a bent lévőknek. Azokat értette akik épp nyerő szériában voltak, de azokat akik a sokadik vereség után is neki fogtak a játéknak már nem. Nem tudott rájönni arra, hogy miért jó valakinek ekkora és ilyen sok veszteséget elérni, egyszerűen sehol se látta benne a logikát azt meg, hogy miért is jó ez egyáltalán nem látta. Majd a nagy fejforgatásban kiszúrt egy folyosót, amit kissé kívül esett és nem is volt olyan feltűnő, mint a hely többi része. Talán emiatt is döntött úgy, hogy el néz arra. Én csak csendben követtem és igyekeztem köddé válni közben. Egyszerűen nem éreztem jól magam itt és mikor Aisu a eldugottam rész felé indul meg kissé megnyugodtam, hogy már nem leszek annyira szem előtt mint eddig. A folyosó végén egy zárt ajtó volt és felette a következő felirat: Musical Chairs.
~Hogy működik ez a játék?
Hangzott el a kérdés Aisutól, miközben a feliratra mutat.
~Ez a székfoglaló. Ha jól rémlik akkor az a lényeg, hogy mindig elvesznek egy széket és míg szól a zene addig a székeket kell körbe járni, amint elhallgat pedig leülni és akinek nem jut szék kiesik. A végén pedig az nyer akinek sikerül elfoglalnia az utolsó széket. Mármint nekem, így rémlik a játék, bár nekem még nem volt szerencsém hozzá, hogy játsszak. Sőt kissé fura ezt látni egy kaszinóba ezt a játékot még gyerek zsúrokon szokták játszani inkább nem pedig kaszinókban.
~Nem hangzik rossznak. Kipróbáljuk?
~Ha szeretnéd akkor megnézhetjük. 16 arany akkor sem nagy veszteség, ha netán kiesnénk a játékból.
~Akkor játszunk.
Elővettem a szükséges aranyat és amint a tálba raktam, Aisu már nyitotta is az eddig zárt ajtót. Belépve láttuk, hogy már ketten várakoznak a szobában és természetesen a székek sem maradtak el.
-Üdv!
~Sziasztok!
Most kissé zavarban éreztem magam, soha sem gondoltam volna, hogy valaha is ilyesmiben fogok részt venni. Aisu meg rögtön el is foglalta a négyes számot viselő széket. Én csak csendben mellé álltam, végük is én annyira nem akarok játszani, ha már Aisu játszhat az nekem bőven elég.
Desdemona- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 404
Join date : 2014. Jan. 17.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Az évszakok váltakozása sosem jelentett nekem különösebb örömöt, nem hoztak lázba, minden lényeges dolog ugyanolyan volt tavasszal, nyáron, ősszel és télen is. A Föld forgott, a csillagok a helyükön maradtak és a Hold is minden este megvilágította a szobám. akármelyik is volt épp. De azért enyhe szimpátia mindegyikkel szembe alakult ki bennem, hiszen azért megvannak a saját szépségeik és előnyeik. A nyár meleg, néha már túlságosan is, de legalább nincs szükség több réteg ruhára. Ilyenkor minden életteli, fényes, illatos és az ízletes gyümölcsök is megérnek. Az ősz már hűvösebb, kellemesebb, a levelek pedig mind ezernyi színben tündökölnek. A tél fehér, letisztult, hideg, viszont nincs jobb érzés, mint a fagyból belépni egy fűtött szobába. Tavasszal ismét beköszönt a tűrhetőbb hőmérséklet és természet ismét elkezd fellendülni Viszont amint már mondtam, ezek szimpla elenyésző tények.
Aincrad és a valóélet sokban különbözött, de ha jobban kinyitotta az ember a szemét nem kevés hasonlóságot is felfedezhetett. Az egyik számomra legfontosabb különbség az alvás volt. A Kayaba által megálmodott játékvilágban az alvás csak egy lényegtelen időhúzásnak besorolandó cselekvés volt. Nem számított létfontosságúnak, huzamosabb ideig is ki lehetett bírni nélküle. Természetesen ennek is akadtak hátrányai, néhány ilyen nap után a dolgok összefolytak és áttekinthetetlenné váltak, viszont magas koncentrációt nem igénylő tevékenységeket így is lehetett végezni. Ezt próbáltam fejleszteni, minél jobban kihasználni.
Hasonlóságokról beszéltem. A pénz. Aincradban és a valóságban is ugyanazt jelenti. Amivel megkaphatsz bármit, ami életben tart, ami nélkül nem tudsz semmit se tenni. Mondhatnánk úgy, hogy maga a pénz az élet. Pénz nélkül nem tudsz ételt vásárolni: éhen halsz. Pénz nélkül nem tudsz italt vásárolni: Szomjan halsz. Kinn munkával szerezhettél pénzt, és Aincradban is. Csak az utóbbiban nem volt mindig egyszerű. De könnyebb utak mindig is léteztek: meglopni valakit, kirabolni egy bankot, vagy épp szerencsejátékot játszani. Természetesen az első kettő az túl aljas módszer lett volna nekem, sőt, a második itt nem is működne, hisz nem léteznek bankok. Viszont a harmadik. A harmadikon, a szerencsejátékon mindig is gondolkoztam, hogy kipróbáljam. De végül sosem került rá sor.
Aincradban Mayuval közös lakásunk volt, de úgy döntöttem, hogy inkább külön szobáink lesznek. Nem akartam, hogy mindig a lábam alatt legyen, és én se szerettem volna folyamatosan zavarni a jelenlétemmel. Ő gyakran járt a szobámban, de én mindig csak a sajátomba maradtam, vagy az étkezőbe, esetleg a konyhába járkáltam, már ha egyáltalán „otthon” tartózkodtam. Hétköznapokon az nem a sokszor előforduló dolgokhoz tartozott. Olyankor a mobokkal teli területeket jártam, küldetéseztem, fejlődtem. Hű társamnak más dolga akadt: Ő a városokat, a városon belül lévő épületeket kutatta és azokról részletesen lejegyzetelt mindent. Bár ez könnyű dolognak hangzik, de korántsem az. A két település közötti utakon bárki megtámadhatta volna és még ha elért az egyiktől a másikig, akkor sem lehetett teljesen nyugodt: olyan sikátorokban járt, ahova nem mindenki merte betenni a lábát. Ha rosszkor megy ilyen helyekre valaki, gyorsan válhat fül- és vértanúvá egy személyben. Szerencsére Mayumi nem járt így, de az esély fenn állt, így elég nagy kockázatot vállalt, egy kevés információért. Ezt csinálta mindennap.
Akkor épp ősz lehetett.
A fák már elkezdték felvenni az új színjeiket és az állatvilág téli álmot alvó lényei hozzáláttak az említett tevékenységhez szükséges dolgok előteremtéséhez. Talán szombat volt, talán vasárnap, a lényeg, hogy hétvége. Elég ködös nap az számomra, akkor már sok idő telt el az utolsó alvásom óta. Agyamat régi versek, mesék mondásával és egyszerű matematikai feladatok végzésével próbáltam formában tartani. A nap még fenn járt az égen, ebből gondolom, valahogy kilenc és három óra között lehetett. Úgy döntöttem, inkább fontosabb dolgon fogom törni a fejem. Napok, hetek, hónapok bőven elteltek azóta, hogy ott éltem a mindennapjaimat és még mindig csak Mayumit ismertem. Tudtam, hogy kikell küszöbölni ezt a csorbát. Ha valami baj van, több ember kell. Olyan emberek akik erősek, rátermettek az itteni túlélésre és nem utolsó sorban eltudják vinni az indulatok őket. Naivak, érzelmesek, nem felejtők. Akik emlékeznek a jótettekre, szorosan kötődnek az ezeket cselekvőkre és a kapottat sokszorosan visszatérítik. Már terveztem is, hogy hozzálássak a tervnek, amikor egy üzenetet kaptam Mayumitól. Röviden annyi állt benne, hogy elmegy a Kayaba Kaszinóba, de én ne kövessem.
Máris elkezdtem az álruhámat elkészíteni.
Ha ketten vagyunk, dupla annyi esély van arra, hogy végül pénzt szerzünk, így aztán gondoltam: miért ne mennék én is?
Az álcát azért csináltam, mert nem akartam a megszokott külsőmet megmutatni a többi embernek. Külsőmet? Az egész valómat. Új ruha, új hajstílus, új viselkedés. Már indultam is a boltba.
Rengeteg haszontalan ruhadarabot lehetett kapni, amik bár statokat nem adtak, de nagyban hasonlítottak a hétköznapi viseletekre. Vásároltam rengeteg ékszert, mellé pedig fekete-fehér ruhákat. Csíkos póló, fehér bőrdzseki, fekete nadrág, széles öv, bakancs, sapka, napszemüveg és ezüst nyaklánc, gyűrűk, karkötők, hajamat hátrakötöttem és eldöntöttem, hogy az általam egyik legutáltabb stílusban fogok beszélni. Argó, trágár. Két szó, ami tökéletesen jellemzi ezt.
Pár perc múlva már a szoba bejárata előtt álltam. A tizenhat aranyat nem féltem befizetni: ennyi pénzt még egy lyukas zokniért is kifizetnék, ha muszáj lenne. Az ajtó kinyílt, én beléptem, majd becsuktam magam mögött. Már három lány volt benn: az egyik Mayumi volt.
„Szóval tényleg idejöttél”
A napszemüvegemet kicsit lejjebb pöccintettem, rákacsintottam, ezzel jelezni próbáltam neki, hogy tegyen úgy, mintha nem ismerne. Visszatoltam, majd másik kezemmel intettem egyet a többi lány felé.
- Yo. – szólaltam meg unott hangnemben, aztán helyet foglaltam.
Aincrad és a valóélet sokban különbözött, de ha jobban kinyitotta az ember a szemét nem kevés hasonlóságot is felfedezhetett. Az egyik számomra legfontosabb különbség az alvás volt. A Kayaba által megálmodott játékvilágban az alvás csak egy lényegtelen időhúzásnak besorolandó cselekvés volt. Nem számított létfontosságúnak, huzamosabb ideig is ki lehetett bírni nélküle. Természetesen ennek is akadtak hátrányai, néhány ilyen nap után a dolgok összefolytak és áttekinthetetlenné váltak, viszont magas koncentrációt nem igénylő tevékenységeket így is lehetett végezni. Ezt próbáltam fejleszteni, minél jobban kihasználni.
Hasonlóságokról beszéltem. A pénz. Aincradban és a valóságban is ugyanazt jelenti. Amivel megkaphatsz bármit, ami életben tart, ami nélkül nem tudsz semmit se tenni. Mondhatnánk úgy, hogy maga a pénz az élet. Pénz nélkül nem tudsz ételt vásárolni: éhen halsz. Pénz nélkül nem tudsz italt vásárolni: Szomjan halsz. Kinn munkával szerezhettél pénzt, és Aincradban is. Csak az utóbbiban nem volt mindig egyszerű. De könnyebb utak mindig is léteztek: meglopni valakit, kirabolni egy bankot, vagy épp szerencsejátékot játszani. Természetesen az első kettő az túl aljas módszer lett volna nekem, sőt, a második itt nem is működne, hisz nem léteznek bankok. Viszont a harmadik. A harmadikon, a szerencsejátékon mindig is gondolkoztam, hogy kipróbáljam. De végül sosem került rá sor.
Aincradban Mayuval közös lakásunk volt, de úgy döntöttem, hogy inkább külön szobáink lesznek. Nem akartam, hogy mindig a lábam alatt legyen, és én se szerettem volna folyamatosan zavarni a jelenlétemmel. Ő gyakran járt a szobámban, de én mindig csak a sajátomba maradtam, vagy az étkezőbe, esetleg a konyhába járkáltam, már ha egyáltalán „otthon” tartózkodtam. Hétköznapokon az nem a sokszor előforduló dolgokhoz tartozott. Olyankor a mobokkal teli területeket jártam, küldetéseztem, fejlődtem. Hű társamnak más dolga akadt: Ő a városokat, a városon belül lévő épületeket kutatta és azokról részletesen lejegyzetelt mindent. Bár ez könnyű dolognak hangzik, de korántsem az. A két település közötti utakon bárki megtámadhatta volna és még ha elért az egyiktől a másikig, akkor sem lehetett teljesen nyugodt: olyan sikátorokban járt, ahova nem mindenki merte betenni a lábát. Ha rosszkor megy ilyen helyekre valaki, gyorsan válhat fül- és vértanúvá egy személyben. Szerencsére Mayumi nem járt így, de az esély fenn állt, így elég nagy kockázatot vállalt, egy kevés információért. Ezt csinálta mindennap.
Akkor épp ősz lehetett.
A fák már elkezdték felvenni az új színjeiket és az állatvilág téli álmot alvó lényei hozzáláttak az említett tevékenységhez szükséges dolgok előteremtéséhez. Talán szombat volt, talán vasárnap, a lényeg, hogy hétvége. Elég ködös nap az számomra, akkor már sok idő telt el az utolsó alvásom óta. Agyamat régi versek, mesék mondásával és egyszerű matematikai feladatok végzésével próbáltam formában tartani. A nap még fenn járt az égen, ebből gondolom, valahogy kilenc és három óra között lehetett. Úgy döntöttem, inkább fontosabb dolgon fogom törni a fejem. Napok, hetek, hónapok bőven elteltek azóta, hogy ott éltem a mindennapjaimat és még mindig csak Mayumit ismertem. Tudtam, hogy kikell küszöbölni ezt a csorbát. Ha valami baj van, több ember kell. Olyan emberek akik erősek, rátermettek az itteni túlélésre és nem utolsó sorban eltudják vinni az indulatok őket. Naivak, érzelmesek, nem felejtők. Akik emlékeznek a jótettekre, szorosan kötődnek az ezeket cselekvőkre és a kapottat sokszorosan visszatérítik. Már terveztem is, hogy hozzálássak a tervnek, amikor egy üzenetet kaptam Mayumitól. Röviden annyi állt benne, hogy elmegy a Kayaba Kaszinóba, de én ne kövessem.
Máris elkezdtem az álruhámat elkészíteni.
Ha ketten vagyunk, dupla annyi esély van arra, hogy végül pénzt szerzünk, így aztán gondoltam: miért ne mennék én is?
Az álcát azért csináltam, mert nem akartam a megszokott külsőmet megmutatni a többi embernek. Külsőmet? Az egész valómat. Új ruha, új hajstílus, új viselkedés. Már indultam is a boltba.
Rengeteg haszontalan ruhadarabot lehetett kapni, amik bár statokat nem adtak, de nagyban hasonlítottak a hétköznapi viseletekre. Vásároltam rengeteg ékszert, mellé pedig fekete-fehér ruhákat. Csíkos póló, fehér bőrdzseki, fekete nadrág, széles öv, bakancs, sapka, napszemüveg és ezüst nyaklánc, gyűrűk, karkötők, hajamat hátrakötöttem és eldöntöttem, hogy az általam egyik legutáltabb stílusban fogok beszélni. Argó, trágár. Két szó, ami tökéletesen jellemzi ezt.
Pár perc múlva már a szoba bejárata előtt álltam. A tizenhat aranyat nem féltem befizetni: ennyi pénzt még egy lyukas zokniért is kifizetnék, ha muszáj lenne. Az ajtó kinyílt, én beléptem, majd becsuktam magam mögött. Már három lány volt benn: az egyik Mayumi volt.
„Szóval tényleg idejöttél”
A napszemüvegemet kicsit lejjebb pöccintettem, rákacsintottam, ezzel jelezni próbáltam neki, hogy tegyen úgy, mintha nem ismerne. Visszatoltam, majd másik kezemmel intettem egyet a többi lány felé.
- Yo. – szólaltam meg unott hangnemben, aztán helyet foglaltam.
Aida Atsumori- Lovag
- Hozzászólások száma : 272
Join date : 2012. Nov. 20.
Age : 24
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Akármennyire próbáltam megtalálni a srácot, akire Katja vadászott, nem jártam sikerrel, talán mert más a neve, talán csak szimplán antiszoc, vagy nem mentem fel elég magasra. ha tényleg fent jár, lehet soha nem jelenik meg olyan szinteken, amikre én bejáratos vagyok, a frontharcosok egy része biztos egymástól vásárol.
Ahogy megbeszéltem Katjával, vissza teleportálok a Kezdetek városába, és elindulok a kaszinó felé. Lassan már eljut arra a szintre a kapcsolatunk, hogy ne az érdekeljen elsősorban, mi lesz, ha ágyba kerülünk, és nem is izgulok annyira, hogy mihez mit fog szólni, kezdem egyre természetesebben kezelni, hogy van, mintha mindig is lett volna. Most már az is boldoggá tesz, ha látom, ha hallom beszélni.
Nagyjából a kaszinó ajtajában nyitom ki a levelet, amit a lánytól kaptam, és valami rejtekajtóról szól. Nem értem pontosan, milyen rejtekajtó, de néhány perc keresgélés után azért rájövök, mire gondolhatott. Kicsit sok ez a 16 arany a belépésért, de hát, jobb híján, kipengetem, és belépek, miután megpróbálkozom kivenni a pénzt az ajtó kinyílása után. Az automatáknál is mindig madzaggal vásároltam, talán itt is működik.
A sok ember közül azonnal kiszúrom Katot, és célba veszem az újságot olvasgató lányt, akit hátulról közelítek meg, hogy hátulról átkaroljam, és arcon csókoljam. Olyan kedves, mint mindig, még helyet is foglalt nekem maga mellett. Természetesen, nem akarom letúrni a lábát, úgyhogy úgy foglalok helyet, hogy csak kicsit arrébb toljam a lábát.
- Nem találtam semmit. No, mit játszunk itt, kicsim?- a többieket csak gyorsan körbefutom a szememmel, de annyira nem érdekelnek, nem ismerem egyiküket sem, úgyhogy a kérdést csak Katnak intézem. Azt hittem, valami randit akar itt, esetleg valami korhatáros dolgot megint, amiért privát a szoba, de egyelőre, nekem ez a hely full átlagosnak tűnik. Nem is értem, mi lesz a 16 aranyért, talán valami rúdtáncosnő, vagy esetleg előadnak valamit az asztalon. Abban reménykedek azért, hogy nem pókerezni fogunk, az nem megy, csak bűvészkedni tudok a kártyával.
Ahogy megbeszéltem Katjával, vissza teleportálok a Kezdetek városába, és elindulok a kaszinó felé. Lassan már eljut arra a szintre a kapcsolatunk, hogy ne az érdekeljen elsősorban, mi lesz, ha ágyba kerülünk, és nem is izgulok annyira, hogy mihez mit fog szólni, kezdem egyre természetesebben kezelni, hogy van, mintha mindig is lett volna. Most már az is boldoggá tesz, ha látom, ha hallom beszélni.
Nagyjából a kaszinó ajtajában nyitom ki a levelet, amit a lánytól kaptam, és valami rejtekajtóról szól. Nem értem pontosan, milyen rejtekajtó, de néhány perc keresgélés után azért rájövök, mire gondolhatott. Kicsit sok ez a 16 arany a belépésért, de hát, jobb híján, kipengetem, és belépek, miután megpróbálkozom kivenni a pénzt az ajtó kinyílása után. Az automatáknál is mindig madzaggal vásároltam, talán itt is működik.
A sok ember közül azonnal kiszúrom Katot, és célba veszem az újságot olvasgató lányt, akit hátulról közelítek meg, hogy hátulról átkaroljam, és arcon csókoljam. Olyan kedves, mint mindig, még helyet is foglalt nekem maga mellett. Természetesen, nem akarom letúrni a lábát, úgyhogy úgy foglalok helyet, hogy csak kicsit arrébb toljam a lábát.
- Nem találtam semmit. No, mit játszunk itt, kicsim?- a többieket csak gyorsan körbefutom a szememmel, de annyira nem érdekelnek, nem ismerem egyiküket sem, úgyhogy a kérdést csak Katnak intézem. Azt hittem, valami randit akar itt, esetleg valami korhatáros dolgot megint, amiért privát a szoba, de egyelőre, nekem ez a hely full átlagosnak tűnik. Nem is értem, mi lesz a 16 aranyért, talán valami rúdtáncosnő, vagy esetleg előadnak valamit az asztalon. Abban reménykedek azért, hogy nem pókerezni fogunk, az nem megy, csak bűvészkedni tudok a kártyával.
Traumnis- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 134
Join date : 2014. Sep. 08.
Age : 16
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
/Rey-t kérésre kivettem a küldiből, Hime 500 szóval pótolhat (még)/
---
Jekatyerina:
Sikerül a kis magánakciód, ingyen be tudsz menni a terembe.
---
Desdemona (és Aisu):
Mikor beléptek a szobába, a Katja mögötti sarokban mintha egy vörösbe öltözött játékos állna, de bármit is csináltok, egészen addig amíg Traumnis le nem ül.
----
Mindenki:
Szépen helyet foglaltok, és amikor Traumnis leül a székére, az asztal felől egy halk dobbanást halhattok. Ha valaki ebben a pillanatban pont az asztalra néz, csak annyit vehet, hogy egyik pillanatban nincs ott senki, a másikban pedig már van. /Kivéve Des-ékeket, akik láthatják hogy a sarokból ugrott az asztalra./
Az első dolog amit észrevehetek rajta, hogy VÖRÖS, méghozzá mindene.
vörös ruha, vörös indikátor, és miegymás, még az arcát is egy vörös maszkkal fedi el.
Körbenéz a megjelenteken.
-Csak nekem lehet ekkora szerencsém, mi ez a sok zöld indikátor? Persze hogy a nyámnyilákkal kell szórakoznom...
Majd megvonja a vállát. És a továbbiakat már hangosan mondja:
-Ha egyszer így alakult, akkor így alakult.
-Köszöntök itt mindenkit, aki szánt egy kis időt erre a játékra. Bizonyára mindenki ismeri a játékot, ami az ajtóra ki van írva. Különben minek jöttek volna be, nincs igazam? Na de most nem azt fogjuk játszani, mármint nem a megszokottat, szerintem uncsi lenne.
-Még mielőtt elmondanám a szabályokat, arra kérnék mindenkit, hogy foglaljon helyet úgy, hogy egy széken egy ember, és egy ember egy széken ül. Ha mindent jól csináltak a kézfejükön egy vörös szám fog megjelenni.
-Sajnálom hölgyem,...
Hajol meg udvariasan Desdemona felé.
-De van egy olyan érzésem, hogy a szolgája nem biztos, hogy részt tud venni a játékban. Kezdjük azzal a ténnyel, hogy nincs kézfeje.
Egy darabig nagyon úgy néz ki, mintha valamin nagyon törné a fejét.
-Egye fene, rugalmas leszek. Ha a többség úgy dönt, akkor játszhat a szolgája maga helyett. Tehát most elindítok egy szavazást, és ha a többség támogatja az ötletet, akkor megpróbálok tenni valamit az ügy érdekében. Én támogatom az ötletet, egyébként is kíváncsi vagyok hogyan boldogulna pár lebegő jégkocka a többi emberrel szemben. Tehát még két szavazatot kell összegyűjtened.
-De te, pici lány, a helyemen ülsz.
Hajol mélyen és fenyegetően Katja elé, olyan közel, hogy a szemük alig pár centire lehet egymástól.
Miközben a VÖRÖS beszél:
Mayumi kézfején egy vörös 3-as jelenik meg.
Aida kézfején egy vörös 5-ös jelenik meg.
Határidő: nov. 20
---
Jekatyerina:
Sikerül a kis magánakciód, ingyen be tudsz menni a terembe.
---
Desdemona (és Aisu):
Mikor beléptek a szobába, a Katja mögötti sarokban mintha egy vörösbe öltözött játékos állna, de bármit is csináltok, egészen addig amíg Traumnis le nem ül.
----
Mindenki:
Szépen helyet foglaltok, és amikor Traumnis leül a székére, az asztal felől egy halk dobbanást halhattok. Ha valaki ebben a pillanatban pont az asztalra néz, csak annyit vehet, hogy egyik pillanatban nincs ott senki, a másikban pedig már van. /Kivéve Des-ékeket, akik láthatják hogy a sarokból ugrott az asztalra./
Az első dolog amit észrevehetek rajta, hogy VÖRÖS, méghozzá mindene.
vörös ruha, vörös indikátor, és miegymás, még az arcát is egy vörös maszkkal fedi el.
Körbenéz a megjelenteken.
-Csak nekem lehet ekkora szerencsém, mi ez a sok zöld indikátor? Persze hogy a nyámnyilákkal kell szórakoznom...
Majd megvonja a vállát. És a továbbiakat már hangosan mondja:
-Ha egyszer így alakult, akkor így alakult.
-Köszöntök itt mindenkit, aki szánt egy kis időt erre a játékra. Bizonyára mindenki ismeri a játékot, ami az ajtóra ki van írva. Különben minek jöttek volna be, nincs igazam? Na de most nem azt fogjuk játszani, mármint nem a megszokottat, szerintem uncsi lenne.
-Még mielőtt elmondanám a szabályokat, arra kérnék mindenkit, hogy foglaljon helyet úgy, hogy egy széken egy ember, és egy ember egy széken ül. Ha mindent jól csináltak a kézfejükön egy vörös szám fog megjelenni.
-Sajnálom hölgyem,...
Hajol meg udvariasan Desdemona felé.
-De van egy olyan érzésem, hogy a szolgája nem biztos, hogy részt tud venni a játékban. Kezdjük azzal a ténnyel, hogy nincs kézfeje.
Egy darabig nagyon úgy néz ki, mintha valamin nagyon törné a fejét.
-Egye fene, rugalmas leszek. Ha a többség úgy dönt, akkor játszhat a szolgája maga helyett. Tehát most elindítok egy szavazást, és ha a többség támogatja az ötletet, akkor megpróbálok tenni valamit az ügy érdekében. Én támogatom az ötletet, egyébként is kíváncsi vagyok hogyan boldogulna pár lebegő jégkocka a többi emberrel szemben. Tehát még két szavazatot kell összegyűjtened.
-De te, pici lány, a helyemen ülsz.
Hajol mélyen és fenyegetően Katja elé, olyan közel, hogy a szemük alig pár centire lehet egymástól.
Miközben a VÖRÖS beszél:
Mayumi kézfején egy vörös 3-as jelenik meg.
Aida kézfején egy vörös 5-ös jelenik meg.
Határidő: nov. 20
_________________
- 1.:
Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is felajz.
- 2.:
- Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]
- 3.:
- Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál
- 4.:
- A szerencse forgandó
Cear egy buffot vagy debuffot tesz magára. A buff/debuff mértékétől függően sérül, gyógyít magán vagy gyógyít egy csapattársán
- lvl 38:
- élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:8/4
Irányítás:33/31
Kitartás:35/11 (CSP=230)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26
Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Az érkezők nem nagyon foglalkoztatják, int nekik, Mayumival pedig közli, hogy ő is csak idetévedt. Ellenben Trau üdvözlése ismételten egy csókkal kezdődik, majd helyet enged neki a széken, és egy kis félfordulattal felpakolja a lábait a fiú ölébe, a srác lábait pedig a saját ölébe veszi, és masszírozni kezdi.
-Kezdjük egy kis kényeztetős előjátékkal, drágica. Gondolom nem itt a többiek előtt akarod csinálni, szóval előtte el kell üldözni a gyerekeket, meg azokat, akik nem akarnak csatlakozni.
Még az sem érdekli, hogy megjelent piroska, csak egy fél pillantást vet felé.
~Felvágós. Jó, hogy nem csinált magának itt füstfelhőt a belépéséhez, meg gonosz kacajt. Gyerekek… a vörös indikátort kötik össze a menőséggel? Ebből még baj is lehet. Te is okos vagy Kayaba, hogy csupa ovissal töltötted meg a világodat…~
Unottan hallgatja végig a beszámolót, még egy ásítást is elnyom látványosan, hadd húzza a bige agyát. Valószínűsíti, hogy ő is csak valami NPC, vagy egy kalandmester döntött úgy, hogy felvesz egy ilyen alakot, és szemtől szembe vezet le egy játékot. Fene tudja, hogy milyen korhatárral gyűjtött maga köré az admin kalandíró gárdát. Az is lehet, hogy csupa fangirl, meg pattanásos kocka az egész csapata, és csak ennyire tellik tőlük. Ám megmozdulni esze ágában sincs, hiszen így, hogy Trau lába az ölében van, az ő lába pedig a fiú ölében, ettől még egy széken ül mindenki, úgyhogy a vöri örülhet.
-Szerintem Olaf nyugodtan maradhat játszani, úgyis illik a te hűvös hangulatodhoz.
Amikor pedig a porondmester a képébe is hajol, már hatalmas vigyor ül ki az arcára.
-A helyeden ülök? Hát az szopacs, mert ezen játék szabályai szerint akkor te kiestél. Ne aggódj, legközelebb majd bizti ügyesebb leszel.
És ha a piroska nem húzza el az arcát, akkor egy gyors csókot lehet az ajkaira búcsúzóul.
-Kezdjük egy kis kényeztetős előjátékkal, drágica. Gondolom nem itt a többiek előtt akarod csinálni, szóval előtte el kell üldözni a gyerekeket, meg azokat, akik nem akarnak csatlakozni.
Még az sem érdekli, hogy megjelent piroska, csak egy fél pillantást vet felé.
~Felvágós. Jó, hogy nem csinált magának itt füstfelhőt a belépéséhez, meg gonosz kacajt. Gyerekek… a vörös indikátort kötik össze a menőséggel? Ebből még baj is lehet. Te is okos vagy Kayaba, hogy csupa ovissal töltötted meg a világodat…~
Unottan hallgatja végig a beszámolót, még egy ásítást is elnyom látványosan, hadd húzza a bige agyát. Valószínűsíti, hogy ő is csak valami NPC, vagy egy kalandmester döntött úgy, hogy felvesz egy ilyen alakot, és szemtől szembe vezet le egy játékot. Fene tudja, hogy milyen korhatárral gyűjtött maga köré az admin kalandíró gárdát. Az is lehet, hogy csupa fangirl, meg pattanásos kocka az egész csapata, és csak ennyire tellik tőlük. Ám megmozdulni esze ágában sincs, hiszen így, hogy Trau lába az ölében van, az ő lába pedig a fiú ölében, ettől még egy széken ül mindenki, úgyhogy a vöri örülhet.
-Szerintem Olaf nyugodtan maradhat játszani, úgyis illik a te hűvös hangulatodhoz.
Amikor pedig a porondmester a képébe is hajol, már hatalmas vigyor ül ki az arcára.
-A helyeden ülök? Hát az szopacs, mert ezen játék szabályai szerint akkor te kiestél. Ne aggódj, legközelebb majd bizti ügyesebb leszel.
És ha a piroska nem húzza el az arcát, akkor egy gyors csókot lehet az ajkaira búcsúzóul.
Jekatyerina Natashenka- Harcművész
- Hozzászólások száma : 406
Join date : 2014. Aug. 21.
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
A kiperkált aranytallérokat követően beléphetett a szobába, ahol már egy lányka várta, vagyis inkább csak számára tűnt úgy mintha várná, a díszlettel és a szoba bútorzatával egyáltalán nem foglalkozott. Nem az ö lakása, és nem egy lakberendező, hogy megmondja mi miért nincs jó helyen, mi rontja az összképet, mi nem helyes a feng shui szerint. Egyszóval cseppet sem izgatta a dolog. A lányról is hamar kiderült, hogy nem ö a szórakozóhely üzemeltetője így már nem is tűnt olyan érdekesnek mint ahogyan először tűnt. Vállat von és elfoglalja a számára fenntartott helyet. Vagyis, ha az övé ha nem neki teljesen mindegy, ugyanis nem fogja végigállni azt az időt amit idebent tölt. Az érkezőknek csak biccent, nem törődik velük, a lányokat tüzetesebben megnézi magának, majd amikor belép a fiú szemüvegben majdnem hátraesik a székkel együtt. Tátott szájjal elemzi végig, tetőtől talpig. A radarja jelzett, de ez a valaki mégis olyan más. Atsu-kun eljött, hogy figyeljen. Ah Milyen romantikus. Megborzong, arca vörössé válik, és zavarodottságában, a haját kezdi igazgatni. Viszont a személy aki számára oly kedves mégsem tudott mellé ülni, hála a lánynak aki holmi jégkockákat pakolt a mellette lévő székre. Óvatosan belekönyökölt a lénybe, próbálva letúrni a székről, és ha sikerült sem nézett rá, inkább a lányra pillantott, szúrós szemekkel.
- Khm. A hideg nem tesz jót az egészségemnek. Lennél olyan szíves és kivinnéd innen a játékodat? Köszike. - köszöni meg egy erőltetett mosoly kíséretében, az idomár lánynak az együttműködést, vagyis inkább csak reméli, hogy együtt fog vele működni. Közben pedig Atsu-kun felé fordította magát. Szemeivel pedig hol a fiúra, hol pedig a székre pillantott, remélve, hogy a fiú érti majd a célzást, és még ha a lány nem is viszi ki a jégjátékát, akkor legalább helyet cserélnek. Még az asztalra ugró pacákkal sem foglalkozott eleinte, annyira lefoglalta az a csodálatos dolog két székkel arrébb.
- Igen! Szerintem sem fog tudni részt venni rajta! Szóval az lenne a legjobb, ha átengedné a helyet olyas valakiknek akik, nem látnak jól és ezért szemüveget viselnek. - billenti oldalra a fejét, a fiú felé bökve vele. Persze ez csak egy napszemüveg, de hátha. Valaminek csak kell történnie. A kézfején megjelenő menő számra eleinte nem reagál, majd amikor látja, hogy Atsu-kunnak is van olyanja, előhúz egy filctollat, és meghosszabbítja a hármasának a tetejét, ezzel egy ötössé alakítva. Persze eltérő színnel, hogy mégis jól látszódjon az eredeti szám, de érzékelhető legyen az eltérés is.
- Nézd! Azt hiszem összetartozunk! Még egy okkal több, hogy mellém kerülhess. Egyébként Mayuminak hívnak. Örvendek. - Mutatkozik be a fiúnak. Ez az öltözet tutira valami álruha nem holmi gyors stílusváltás eredménye. Az pedig nem lenne jó ha lebukna. És igen ide kell kerülnie mellém. Biztonságban a sok romlott nőszemélytől a lehető legtávolabb. A perverz párocskával nem is foglalkozik. Az a lány csak nem fog lecsapni a fiúra, ezért nem lát benne olyan erős ellenséget mint az elegánsabbikban. Túl szép, túl kecses, olyan törékeny. Ha túl sokáig marad ott a fiú mellett biztosan ereszteni kezdi a fura feromonjait, amivel megbabonázza az én, egyetlen, Atsu-sanom.
- Khm. A hideg nem tesz jót az egészségemnek. Lennél olyan szíves és kivinnéd innen a játékodat? Köszike. - köszöni meg egy erőltetett mosoly kíséretében, az idomár lánynak az együttműködést, vagyis inkább csak reméli, hogy együtt fog vele működni. Közben pedig Atsu-kun felé fordította magát. Szemeivel pedig hol a fiúra, hol pedig a székre pillantott, remélve, hogy a fiú érti majd a célzást, és még ha a lány nem is viszi ki a jégjátékát, akkor legalább helyet cserélnek. Még az asztalra ugró pacákkal sem foglalkozott eleinte, annyira lefoglalta az a csodálatos dolog két székkel arrébb.
- Igen! Szerintem sem fog tudni részt venni rajta! Szóval az lenne a legjobb, ha átengedné a helyet olyas valakiknek akik, nem látnak jól és ezért szemüveget viselnek. - billenti oldalra a fejét, a fiú felé bökve vele. Persze ez csak egy napszemüveg, de hátha. Valaminek csak kell történnie. A kézfején megjelenő menő számra eleinte nem reagál, majd amikor látja, hogy Atsu-kunnak is van olyanja, előhúz egy filctollat, és meghosszabbítja a hármasának a tetejét, ezzel egy ötössé alakítva. Persze eltérő színnel, hogy mégis jól látszódjon az eredeti szám, de érzékelhető legyen az eltérés is.
- Nézd! Azt hiszem összetartozunk! Még egy okkal több, hogy mellém kerülhess. Egyébként Mayuminak hívnak. Örvendek. - Mutatkozik be a fiúnak. Ez az öltözet tutira valami álruha nem holmi gyors stílusváltás eredménye. Az pedig nem lenne jó ha lebukna. És igen ide kell kerülnie mellém. Biztonságban a sok romlott nőszemélytől a lehető legtávolabb. A perverz párocskával nem is foglalkozik. Az a lány csak nem fog lecsapni a fiúra, ezért nem lát benne olyan erős ellenséget mint az elegánsabbikban. Túl szép, túl kecses, olyan törékeny. Ha túl sokáig marad ott a fiú mellett biztosan ereszteni kezdi a fura feromonjait, amivel megbabonázza az én, egyetlen, Atsu-sanom.
Mayumi- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 175
Join date : 2014. Oct. 30.
Karakterlap
Szint: 14
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
- Öhm… oké, de mi a baj a szobánkkal?- valahogy nem értem, hogy miért jó Katnak ez a terem, nincs benne semmi olyan extra, mint például a tavacska volt, ahová az első napunkon vittem el őt. De hát, ha ő ezt szeretné, nem vagyok én semmi jónak az elrontója.
A vörös ruhás csávó, aki az indikátora szerint gyilkos is, elég durván hatásvadásznak tűnik, és bár régen bírtam az ilyet, most, hogy mindenki ezt csinálja, már inkább gáz. Lassan már az lesz a durva, ha valaki normális ruhában bejön az ajtón, lehet egyszer megjátszom majd. Arra az egy alkalomra akár öltönyt is szerzek, de azzal leredukálom a három alkalom egyikét, amikor öltönyt veszek fel. Valószínű az esküvőst, Katjával biztosan az űrbe fogunk menni.
- Hát… tőlem vegyen részt, különösebben nem zavar- emlékszem még Shura és Timire, és bár nem tudom, hogy mennyire szeparált program a sárkány, eléggé önállónak tűnt hozzá, hogy emberi lény szintjén lehessen kezelni. Nekem nincs bajom vele, ha egy pet is részt vesz a játékban.
Az már kifejezetten zavar, hogy a srác nekiáll Katjával szívózni, rögtön be is kapcsol bennem ez a protektív bojfrend cucc, amikor belehajol az arcába. Elég nagy gyökér, hogy ilyen nyomulós, meg hogy azt hiszi, hogy csak úgy felugrálunk, és átadjuk neki a helyet. Keressen egyet magának.
- Bocs, de ő volt itt előbb, ez az ő helye. És amúgy ugorj legalább egy méterrel hátrébb, nem süket, és elég nagy tahóság egy lánynak így belemászni az arcába- nem érdekel, hogy vörös, és veszélyes, ha Katjával szívózik, akkor én is tudok veszélyes lenni a kedvéért. Nem írta rá a nevét a székre, szóval innentől kezdve megszívta, későn jött.
A vörös ruhás csávó, aki az indikátora szerint gyilkos is, elég durván hatásvadásznak tűnik, és bár régen bírtam az ilyet, most, hogy mindenki ezt csinálja, már inkább gáz. Lassan már az lesz a durva, ha valaki normális ruhában bejön az ajtón, lehet egyszer megjátszom majd. Arra az egy alkalomra akár öltönyt is szerzek, de azzal leredukálom a három alkalom egyikét, amikor öltönyt veszek fel. Valószínű az esküvőst, Katjával biztosan az űrbe fogunk menni.
- Hát… tőlem vegyen részt, különösebben nem zavar- emlékszem még Shura és Timire, és bár nem tudom, hogy mennyire szeparált program a sárkány, eléggé önállónak tűnt hozzá, hogy emberi lény szintjén lehessen kezelni. Nekem nincs bajom vele, ha egy pet is részt vesz a játékban.
Az már kifejezetten zavar, hogy a srác nekiáll Katjával szívózni, rögtön be is kapcsol bennem ez a protektív bojfrend cucc, amikor belehajol az arcába. Elég nagy gyökér, hogy ilyen nyomulós, meg hogy azt hiszi, hogy csak úgy felugrálunk, és átadjuk neki a helyet. Keressen egyet magának.
- Bocs, de ő volt itt előbb, ez az ő helye. És amúgy ugorj legalább egy méterrel hátrébb, nem süket, és elég nagy tahóság egy lánynak így belemászni az arcába- nem érdekel, hogy vörös, és veszélyes, ha Katjával szívózik, akkor én is tudok veszélyes lenni a kedvéért. Nem írta rá a nevét a székre, szóval innentől kezdve megszívta, későn jött.
Traumnis- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 134
Join date : 2014. Sep. 08.
Age : 16
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
(No még egy kis közlemény: 1.: Lusta voltam színezni, így az egész post narancssárga 2.: A mostani kör eseményeit nem tartalmazza, az külön lesz, valamikor ma pötyögöm meg.)
Megérkezett a szoba ötödik tagja, aki ezúttal nem egy nő, hanem egy férfi volt. Bár a férfi nem a legmegfelelőbb megnevezés lenne rá, körülbelül úgy egy-két évvel lehetett idősebb nálam, így inkább a „tinédzser srác” besorolás igaz. Aztán jött a nagy idill, melyet már annyira vártam. Aincradban töltött időm alatt nem volt alkalmam megcsodálni a világ magas szintű bolondságát. Oh igen. A szerelemre gondoltam. Odament a barna hajú lányhoz és jöttek a dolgok. Mosolyogni szerettem volna, de inkább nem tettem.
Ilyen téren olyan voltam, mint egy óvodás. Kifejezetten gyerekes. Végtelen szórakozást jelentett nekem, egyszerűen nevetségesnek tartottam az ilyeneket.
„Minden ember magából indul ki. És én is ember vagyok Bármennyire is utálom az embereket, az vagyok. Pedig legszívesebben kiirtanám mindegyiket, csak nincs elég pénzem hozzá.
Visszatérve a lényegre, minden ember magából indul ki és én úgy tapasztaltam, hogy nem tudok szeretni. A pénzt sem szeretem.
Hanem imádom. Hogy miért? Erre egy tőlem furán hangzó, világ legésszerűtlenebb válaszát fogom adni. Mert. Mert tél van, mert nyár van, mert néha süt a nap, mert néha nem süt a nap. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Számomra a pénz egyfajta…eszköz arra, hogy biztonságban érezzem magam. Kinn a valóságban, nem vettem semmit, de jó volt tudni, érezni, hogy szinte bármi nekem kellő dolog az enyém lehetne. Valószínűleg ez hajtott engem mindig is. Szóval maga a birtoklás okoz nekem örömöt.
De továbbra se szeretem, vagy „imádom” a szó valódi jelentésébe, csupán fanatikusan vágyok rá. Magamból indulok ki, épp ezért feltételezem, hogy más sem tud szeretni. Ha pedig más sem tud szeretni, akkor az utcán járkáló szerelmes párok mind hazudnak egymásnak. Hogy miért, az lényegtelen, - talán a másik fél pénzéért, talán mert ő nekik szükségük van arra, hogy valaki hátráltassa őket – a lényeg, a lényeg, mindenki hazudik mindenkinek, a hazugságra hazugsággal felelnek. Szóval a pénz az élet, az élet pedig a hazugság. Milyen gyönyörű.” – szórakoztam magamban, egészen addig, amíg Mayu el nem kezdet hisztizni.
Azt akarta, hogy mellette üljek, de azt a széket már elfoglalta az egyik lány a petje.
A vinnyogásából körülbelül annyit vettem ki hogy: „Takarodjatok el innen én akarok a pasim mellett ülni!”
Abban a helyzetben a lényegtelen gondolatok formálódtak meg először: „Mégis miért? Mit akar ezzel elérni? Miért jó neki, ha én mellette ülök?”
Aztán jöttek az ennél sokkal jelentősebbek: „Talán ilyen igazából? Rossz társat választottam? Eddig tökéletes volt, mindent jól csinált, most pedig hirtelen elrontott mindent.”
Mindenesetre, csalódtam benne. Nagyon csalódtam benne. – egészen addig ezt éreztem, amíg eszembe nem jutott valami. Hogy akár még jó is lehet a vége ennek a történetnek. Volt egy tervem, amit egyelőre nem részletezek, majd a legvégén elárulom, ha nem jönnél rá.
- Cöhh… - mondtam gúnyosan. – Én tökéletesen érzem magam a másik hölgy mellett, sz’al kösz nem. – tettem rá a mellettem ülő másik szőke lányhoz közelebb lévő kezemet a háttámlájára, majd megérintettem a tőlem távolabbra elhelyezkedő vállát gyengéden.
- De esetleg később lehet róla szó, „Mayumi”. – mosolyogtam rá kacéran az említett lány melleire.
Igazából már kezdtem elgondolkozni azon, hogy ezzel az akcióval pontosan mit is akarok elérni?
„A pénzszerzés az alap.
De az eredeti terv az volt, hogy szövetségeseket is keresek…Viszont ilyen magaviselettel nem valószínű, hogy lesz belőle valami.
Mégis kit érdekel? A pénz egyelőre hasznosabb.
Csatlósokat meg később is lehet keresni.
Ez a másik lány meg még itt van, ha szerencsém van, akkor nincs barátja és még idióta is.”
- Lenne kedved elmenni valahova meginni valamit? Esetleg vacsorázni? – mondom lágy hangon és fejem már felé fordítom.
Gondoltam megkezdem a dolgot, hátha tényleg lesz belőle valami.
Amúgy ő volt az a lány, akinek a petje az „én” helyemen ült, szóval eltudtam képzelni, hogy Mayumi mennyire ideges lehetett.
Enyhe izgalommal vártam, hogy ki milyen módon fog reagálni a mondataimra, a mutatóujjamon lévő gyűrűt a hüvelykujjammal tekergettem, időtöltés céljából.
Addig is ébren tartott.
Megérkezett a szoba ötödik tagja, aki ezúttal nem egy nő, hanem egy férfi volt. Bár a férfi nem a legmegfelelőbb megnevezés lenne rá, körülbelül úgy egy-két évvel lehetett idősebb nálam, így inkább a „tinédzser srác” besorolás igaz. Aztán jött a nagy idill, melyet már annyira vártam. Aincradban töltött időm alatt nem volt alkalmam megcsodálni a világ magas szintű bolondságát. Oh igen. A szerelemre gondoltam. Odament a barna hajú lányhoz és jöttek a dolgok. Mosolyogni szerettem volna, de inkább nem tettem.
Ilyen téren olyan voltam, mint egy óvodás. Kifejezetten gyerekes. Végtelen szórakozást jelentett nekem, egyszerűen nevetségesnek tartottam az ilyeneket.
„Minden ember magából indul ki. És én is ember vagyok Bármennyire is utálom az embereket, az vagyok. Pedig legszívesebben kiirtanám mindegyiket, csak nincs elég pénzem hozzá.
Visszatérve a lényegre, minden ember magából indul ki és én úgy tapasztaltam, hogy nem tudok szeretni. A pénzt sem szeretem.
Hanem imádom. Hogy miért? Erre egy tőlem furán hangzó, világ legésszerűtlenebb válaszát fogom adni. Mert. Mert tél van, mert nyár van, mert néha süt a nap, mert néha nem süt a nap. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Számomra a pénz egyfajta…eszköz arra, hogy biztonságban érezzem magam. Kinn a valóságban, nem vettem semmit, de jó volt tudni, érezni, hogy szinte bármi nekem kellő dolog az enyém lehetne. Valószínűleg ez hajtott engem mindig is. Szóval maga a birtoklás okoz nekem örömöt.
De továbbra se szeretem, vagy „imádom” a szó valódi jelentésébe, csupán fanatikusan vágyok rá. Magamból indulok ki, épp ezért feltételezem, hogy más sem tud szeretni. Ha pedig más sem tud szeretni, akkor az utcán járkáló szerelmes párok mind hazudnak egymásnak. Hogy miért, az lényegtelen, - talán a másik fél pénzéért, talán mert ő nekik szükségük van arra, hogy valaki hátráltassa őket – a lényeg, a lényeg, mindenki hazudik mindenkinek, a hazugságra hazugsággal felelnek. Szóval a pénz az élet, az élet pedig a hazugság. Milyen gyönyörű.” – szórakoztam magamban, egészen addig, amíg Mayu el nem kezdet hisztizni.
Azt akarta, hogy mellette üljek, de azt a széket már elfoglalta az egyik lány a petje.
A vinnyogásából körülbelül annyit vettem ki hogy: „Takarodjatok el innen én akarok a pasim mellett ülni!”
Abban a helyzetben a lényegtelen gondolatok formálódtak meg először: „Mégis miért? Mit akar ezzel elérni? Miért jó neki, ha én mellette ülök?”
Aztán jöttek az ennél sokkal jelentősebbek: „Talán ilyen igazából? Rossz társat választottam? Eddig tökéletes volt, mindent jól csinált, most pedig hirtelen elrontott mindent.”
Mindenesetre, csalódtam benne. Nagyon csalódtam benne. – egészen addig ezt éreztem, amíg eszembe nem jutott valami. Hogy akár még jó is lehet a vége ennek a történetnek. Volt egy tervem, amit egyelőre nem részletezek, majd a legvégén elárulom, ha nem jönnél rá.
- Cöhh… - mondtam gúnyosan. – Én tökéletesen érzem magam a másik hölgy mellett, sz’al kösz nem. – tettem rá a mellettem ülő másik szőke lányhoz közelebb lévő kezemet a háttámlájára, majd megérintettem a tőlem távolabbra elhelyezkedő vállát gyengéden.
- De esetleg később lehet róla szó, „Mayumi”. – mosolyogtam rá kacéran az említett lány melleire.
Igazából már kezdtem elgondolkozni azon, hogy ezzel az akcióval pontosan mit is akarok elérni?
„A pénzszerzés az alap.
De az eredeti terv az volt, hogy szövetségeseket is keresek…Viszont ilyen magaviselettel nem valószínű, hogy lesz belőle valami.
Mégis kit érdekel? A pénz egyelőre hasznosabb.
Csatlósokat meg később is lehet keresni.
Ez a másik lány meg még itt van, ha szerencsém van, akkor nincs barátja és még idióta is.”
- Lenne kedved elmenni valahova meginni valamit? Esetleg vacsorázni? – mondom lágy hangon és fejem már felé fordítom.
Gondoltam megkezdem a dolgot, hátha tényleg lesz belőle valami.
Amúgy ő volt az a lány, akinek a petje az „én” helyemen ült, szóval eltudtam képzelni, hogy Mayumi mennyire ideges lehetett.
Enyhe izgalommal vártam, hogy ki milyen módon fog reagálni a mondataimra, a mutatóujjamon lévő gyűrűt a hüvelykujjammal tekergettem, időtöltés céljából.
Addig is ébren tartott.
A hozzászólást Aida Atsumori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 29 2014, 07:07-kor.
Aida Atsumori- Lovag
- Hozzászólások száma : 272
Join date : 2012. Nov. 20.
Age : 24
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Mikor beléptünk a szemem sarkából megláttam valaki a sarokban, de nem tulajdonítottam túlzott figyelmet rá. Aisut is jobban foglalkoztatta a helyfoglalás, mint az hogy valaki ott ácsorog a sarokban. Közvetlen utánunk még két fiú jött és mikor mindketten helyet foglaltak a talpig vörös valaki kiugrott a sorokból egyenesen az asztal tetejére. Majd egy röpke zsörtölődés után, már szónoklásba is kezdett. Mindaddig nem is foglalkoztatott minket különösebben a hirtelen előugró egyén, míg fel nem merültek a problémák Aisuval kapcsolatban. Bár azzal se lett volna gond. Igazából az zavart aminek nevezte Aisut és persze kissé izgultam amiatt, hogy a gólem miképp is fogja lereagálni a dolgot, viszont nem reagált semmit se a dologra csak az asztalon táncoló alakra szegezte a tekintetét.
-Ő nem szolga, hanem a társam! Semmivel se ér kevesebbet mint bárki itt ebben a szobában!
Folytathattam volna még a mondandóm, de nem áll szándékomban túlzottan is feltűnni és a végén még megsértenék valakit. Ami egy kicsit sem áll a szándékomban. Kissé feszülten vártam, hogy most akkor mi is lesz. Végül megkönnyebbülten hallottam azt, hogy ha a játékos társak beleegyeznek akkor Aisu részt vehet a játékon. A vörös alak beleegyezését adta és az övén felül még két személynek kell a gólem játékban való rész vétel mellet szavaznia. Egy pozitív voksunk már lett is. A szobában lévő pár női tagja támogatja a dolgot. Persze a név amit Aisura használt jelzőnek egyből arra sarkalta a gólemet, hogy kijavítsa a nevét illetően a lányt.
~A nevem nem Olaf, hanem Aisu.
Na persze nem tetszhet mindenkinek az ötlet. A gólem mellet ülő lány már meg is próbálta könyökével lelökni a székéről. Persze ez nem jött össze, nem olyan egyszerű Aisut mozgásba hozni, ha már helyet foglalt valahol. Meg lett az a személy is akinek egyikünk se tetszik.
-Kivinni? Az elég nehéz lenne. Ő csak akkor megy el, ha akar. És azt megjegyezném, hogy ezzel a stílussal semmit se fogsz elérni se nálam sem pedig nála.
Bár engem hidegen hagy az efféle gyerekesen arrogáns viselkedés, de sajnos Aisut igenis foglalkoztatja a dolog, már csak amiatt mert a helyének elhagyását várja el tőle és persze a kérés ugye elmaradt ez ügyben.
~Szerinted se? A vörös ember az asztal tetején beleegyezett és ott az a lány is. Akkor most kivel akarsz egyet érteni?...És ki az aki nem lát jól? Azzal, viszont már egyet értek, hogy van a szobában olyan aki az illemet nem ismerve fent hagyta a napszemüvegét, de attól még lát. Ohh, és természetesen bátorkodom visszautasítani az akaratod szerinti felállást. Ha megkértél volna szépen, úgy ahogy azt illene, akkor helyet változtatnék. Így viszont nem és remélem a játék végére teljesen megfagysz majd.
Innentől nem is foglalkozott a mellette kellemetlenkedő lánnyal. Persze az kiderült, hogy miért akar ennyire a kiszemelt fiúja mellé ülni, de Aisu nem fog odébb menni, mindaddig amíg a közvélemény vagy a játék maga nem kívánja meg ezt a lépést. A kis közjáték után pedig, kaptunk még egy pozitív szavazatot. Így eldőlt, hogy Aisu játszhat, nekem pedig elég lesz csak felügyelnem rá.
-Ő nem szolga, hanem a társam! Semmivel se ér kevesebbet mint bárki itt ebben a szobában!
Folytathattam volna még a mondandóm, de nem áll szándékomban túlzottan is feltűnni és a végén még megsértenék valakit. Ami egy kicsit sem áll a szándékomban. Kissé feszülten vártam, hogy most akkor mi is lesz. Végül megkönnyebbülten hallottam azt, hogy ha a játékos társak beleegyeznek akkor Aisu részt vehet a játékon. A vörös alak beleegyezését adta és az övén felül még két személynek kell a gólem játékban való rész vétel mellet szavaznia. Egy pozitív voksunk már lett is. A szobában lévő pár női tagja támogatja a dolgot. Persze a név amit Aisura használt jelzőnek egyből arra sarkalta a gólemet, hogy kijavítsa a nevét illetően a lányt.
~A nevem nem Olaf, hanem Aisu.
Na persze nem tetszhet mindenkinek az ötlet. A gólem mellet ülő lány már meg is próbálta könyökével lelökni a székéről. Persze ez nem jött össze, nem olyan egyszerű Aisut mozgásba hozni, ha már helyet foglalt valahol. Meg lett az a személy is akinek egyikünk se tetszik.
-Kivinni? Az elég nehéz lenne. Ő csak akkor megy el, ha akar. És azt megjegyezném, hogy ezzel a stílussal semmit se fogsz elérni se nálam sem pedig nála.
Bár engem hidegen hagy az efféle gyerekesen arrogáns viselkedés, de sajnos Aisut igenis foglalkoztatja a dolog, már csak amiatt mert a helyének elhagyását várja el tőle és persze a kérés ugye elmaradt ez ügyben.
~Szerinted se? A vörös ember az asztal tetején beleegyezett és ott az a lány is. Akkor most kivel akarsz egyet érteni?...És ki az aki nem lát jól? Azzal, viszont már egyet értek, hogy van a szobában olyan aki az illemet nem ismerve fent hagyta a napszemüvegét, de attól még lát. Ohh, és természetesen bátorkodom visszautasítani az akaratod szerinti felállást. Ha megkértél volna szépen, úgy ahogy azt illene, akkor helyet változtatnék. Így viszont nem és remélem a játék végére teljesen megfagysz majd.
Innentől nem is foglalkozott a mellette kellemetlenkedő lánnyal. Persze az kiderült, hogy miért akar ennyire a kiszemelt fiúja mellé ülni, de Aisu nem fog odébb menni, mindaddig amíg a közvélemény vagy a játék maga nem kívánja meg ezt a lépést. A kis közjáték után pedig, kaptunk még egy pozitív szavazatot. Így eldőlt, hogy Aisu játszhat, nekem pedig elég lesz csak felügyelnem rá.
Desdemona- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 404
Join date : 2014. Jan. 17.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Hime nélkül folytatjuk, Aida 500 szóval pótolhat /Ilyen esetben myugodtan dobhatsz PÜ-t is akár/
-Akkor nem szolga, elnézést kérek, de hogy mennyit ér, az majd még kiderül
-A szavazatok szerint a kis állat részt vehet a játékban.
Aisu karján (vagy amije van neki) egy vörös 4-es jelenik meg.
-Tahóság, mi? Én szeretek így beszélgetni a barinöimmel.
Egy pillanatra hátrahajtja a csuklyáját, persze csak annyi időre, hogy megmutassa a hosszú /szintén vörös/ fürtjeit, amiből könnyen megállapíthatjátok, hogy a VÖRÖS lány.
-Szerencsére felkészültem arra a lehetőségre is, ha valaki nem viseli jól magát.
----
Mindenki kivéve Katja:
A VÖRÖS elővesz egy Gyenge Területi Kábító Kristályt a zsebéből, és miközben Katja a maszkjára próbálja tenni a névjegyét, aktiválja azt. Az a pár másodperc, amíg a lány kómában van elég neki arra, hogy fogja magát, leugorjon az asztalról, leszedje a lány lábát a Traumnis öléből, majd a lányt átpakolja a 6-os székre.
-Megmondtam, hogy a helyemen ül.
Majd elfoglalja a jogos helyét az 1-es széken.
A VÖRÖS kézfején egy vörös 1-es jelenik meg.
Traumnis kézfején (miután a VÖRÖS levette a székéről Katja lábát) egy vörös 2-es jelenik meg.
Katja kézfején egy vörös 6-os jelenik meg
-Miután mindenki elfoglalta a helyét, már mondom is a szabályokat, de előtte még.
Felemeli az asztal fölé a kezét, és láthatjátok, ahogy a pixelekből ismét összeáll az előbb elhasznált Kristály.
-Rematerizáció.
Magyarázza a dolgokat.
-Na de jöhetnek a szabályok.
-Első szabály: Ha valamit nem úgy csináltok, ahogy mondom, akkor számítsatok büntetésre a játék végén.
-Második szabály: Nincs erőszak, legfeljebb én használhatom ezt a Kristályt.
-Harmadik szabály: Ha az első két szabályt betartjátok, akkor bármi megengedett.
-És most térjünk át a valódi játékra, ami csak abban hasinlít, az eredeti Musical Chairs-e, hogy székek vannak benne, és ha pörög a játék, minden körben kiesik valaki.
-Kiszavazásos módszer lesz, az esik ki, aki a legtöbb szavazatot kapta. De hogy érdekes is legyen a játék, kaptok hozzá egy plusz csavart.
Elővesz az inventoryjából egy vörös zsetont.
-Mindenki fog kapni 5 darab azonos színű zsetont, a kapott szín lesz a játékosi színetek, mindegyik zseton 16 aranyat fog érni a játék végén, de csak annak a zsetonjai, aki a végén a játékban maradt. Így ha jól játszotok a játék végén akár 80-ra is feltornázhatjátok a kezdeti 16 aranyotokat.
-Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az én színem a vörös, tehát ha most mindenki kap egyet, akkor a 16 aranyat akkor is visszakapjátok, ha én maradok a legvégén.
És mindenkinek oszt egyet a saját zsetonjaiból, de amikor Katjához érne elgondolkodik egy darabig, majd ahelyett hogy az ájult lány elé tolná a korongot, fogja és szétmorzsolja azt a kezében.
-Nem érdemli meg.
-Te.
Mutat rá a Katja mellett ülő Aidára.
-Majd magyarázd el a pici lánynak is a szabályokat miután felébred, nem fogom ismételgetni magam. A többieknek meg határozottam megtiltom, hogy bármit is mondjanak a lánynak a szabályokról, vagy hogy egáltalán szóba álljanak vele.
---
Katja
Mikor épp intéznéd a csókot, elsötétül előtted a világ. A következő pillanatban arra ébredsz, hogy a kézfejeden egy vörös 6-os világít, és a vöösbe öltözött játékos melleted ül, a kezében egy újabb Kábító Kristályt szorongatva.
---
-Mindenki.
Mikor a menütökre néztek, az alább három funkciót tudjátok csak használni:
Üzenet küldése, Zseton küldése, Megfigyelés.
Mind a három opció mellet csak a szobában tartozkodó személyek listája található, mellette a könnyebb beazonosítás végett a székének a száma. Azok akiknek a listáján Katja is rajta van, az ő neve az üzenet küldésnél át van húzva, és el van szürkítve. Illetve az egyes szék melletti név helyén csak 3 darab kérdőjelet láttok, de a funkciók ugyanúgy müködnek, mint a többi játékosnál.
Természetesen Desdemona menüje teljesen le van blokkolva, ehelyett Aisu kapott egy menüt maga elé. Már csak az a kérdés, hogy használni is tudja-e.
OOC info: Mindenki kapott PÜ-t arról, hogy milyen színű zsetont kapott /a vörös zsetonon kívűl persze./ Ha valaki a második és harmadik opció valamelyikét választja, az küldjön nekem mellette egy PÜ-t, és a következő kör elején kapja mindenki a PÜ-t arról, ami érinti a karaktert.
Határidő: Traumnisra tekintettel jövő hét vasárnap.
/Ebben a körben szavazás még nincs, de a menüt már lehet használni/
-Akkor nem szolga, elnézést kérek, de hogy mennyit ér, az majd még kiderül
-A szavazatok szerint a kis állat részt vehet a játékban.
Aisu karján (vagy amije van neki) egy vörös 4-es jelenik meg.
-Tahóság, mi? Én szeretek így beszélgetni a barinöimmel.
Egy pillanatra hátrahajtja a csuklyáját, persze csak annyi időre, hogy megmutassa a hosszú /szintén vörös/ fürtjeit, amiből könnyen megállapíthatjátok, hogy a VÖRÖS lány.
-Szerencsére felkészültem arra a lehetőségre is, ha valaki nem viseli jól magát.
----
Mindenki kivéve Katja:
A VÖRÖS elővesz egy Gyenge Területi Kábító Kristályt a zsebéből, és miközben Katja a maszkjára próbálja tenni a névjegyét, aktiválja azt. Az a pár másodperc, amíg a lány kómában van elég neki arra, hogy fogja magát, leugorjon az asztalról, leszedje a lány lábát a Traumnis öléből, majd a lányt átpakolja a 6-os székre.
-Megmondtam, hogy a helyemen ül.
Majd elfoglalja a jogos helyét az 1-es széken.
A VÖRÖS kézfején egy vörös 1-es jelenik meg.
Traumnis kézfején (miután a VÖRÖS levette a székéről Katja lábát) egy vörös 2-es jelenik meg.
Katja kézfején egy vörös 6-os jelenik meg
-Miután mindenki elfoglalta a helyét, már mondom is a szabályokat, de előtte még.
Felemeli az asztal fölé a kezét, és láthatjátok, ahogy a pixelekből ismét összeáll az előbb elhasznált Kristály.
-Rematerizáció.
Magyarázza a dolgokat.
-Na de jöhetnek a szabályok.
-Első szabály: Ha valamit nem úgy csináltok, ahogy mondom, akkor számítsatok büntetésre a játék végén.
-Második szabály: Nincs erőszak, legfeljebb én használhatom ezt a Kristályt.
-Harmadik szabály: Ha az első két szabályt betartjátok, akkor bármi megengedett.
-És most térjünk át a valódi játékra, ami csak abban hasinlít, az eredeti Musical Chairs-e, hogy székek vannak benne, és ha pörög a játék, minden körben kiesik valaki.
-Kiszavazásos módszer lesz, az esik ki, aki a legtöbb szavazatot kapta. De hogy érdekes is legyen a játék, kaptok hozzá egy plusz csavart.
Elővesz az inventoryjából egy vörös zsetont.
-Mindenki fog kapni 5 darab azonos színű zsetont, a kapott szín lesz a játékosi színetek, mindegyik zseton 16 aranyat fog érni a játék végén, de csak annak a zsetonjai, aki a végén a játékban maradt. Így ha jól játszotok a játék végén akár 80-ra is feltornázhatjátok a kezdeti 16 aranyotokat.
-Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az én színem a vörös, tehát ha most mindenki kap egyet, akkor a 16 aranyat akkor is visszakapjátok, ha én maradok a legvégén.
És mindenkinek oszt egyet a saját zsetonjaiból, de amikor Katjához érne elgondolkodik egy darabig, majd ahelyett hogy az ájult lány elé tolná a korongot, fogja és szétmorzsolja azt a kezében.
-Nem érdemli meg.
-Te.
Mutat rá a Katja mellett ülő Aidára.
-Majd magyarázd el a pici lánynak is a szabályokat miután felébred, nem fogom ismételgetni magam. A többieknek meg határozottam megtiltom, hogy bármit is mondjanak a lánynak a szabályokról, vagy hogy egáltalán szóba álljanak vele.
---
Katja
Mikor épp intéznéd a csókot, elsötétül előtted a világ. A következő pillanatban arra ébredsz, hogy a kézfejeden egy vörös 6-os világít, és a vöösbe öltözött játékos melleted ül, a kezében egy újabb Kábító Kristályt szorongatva.
---
-Mindenki.
Mikor a menütökre néztek, az alább három funkciót tudjátok csak használni:
Üzenet küldése, Zseton küldése, Megfigyelés.
Mind a három opció mellet csak a szobában tartozkodó személyek listája található, mellette a könnyebb beazonosítás végett a székének a száma. Azok akiknek a listáján Katja is rajta van, az ő neve az üzenet küldésnél át van húzva, és el van szürkítve. Illetve az egyes szék melletti név helyén csak 3 darab kérdőjelet láttok, de a funkciók ugyanúgy müködnek, mint a többi játékosnál.
Természetesen Desdemona menüje teljesen le van blokkolva, ehelyett Aisu kapott egy menüt maga elé. Már csak az a kérdés, hogy használni is tudja-e.
OOC info: Mindenki kapott PÜ-t arról, hogy milyen színű zsetont kapott /a vörös zsetonon kívűl persze./ Ha valaki a második és harmadik opció valamelyikét választja, az küldjön nekem mellette egy PÜ-t, és a következő kör elején kapja mindenki a PÜ-t arról, ami érinti a karaktert.
Határidő: Traumnisra tekintettel jövő hét vasárnap.
/Ebben a körben szavazás még nincs, de a menüt már lehet használni/
_________________
- 1.:
Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is felajz.
- 2.:
- Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]
- 3.:
- Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál
- 4.:
- A szerencse forgandó
Cear egy buffot vagy debuffot tesz magára. A buff/debuff mértékétől függően sérül, gyógyít magán vagy gyógyít egy csapattársán
- lvl 38:
- élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:8/4
Irányítás:33/31
Kitartás:35/11 (CSP=230)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26
Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
A kérés amit a jéggólem tulajdonosának intézett süket fülekre talált, vagyis, sokkal inkább felháborodást szült a dolog mintsem megoldást. Nem sikerült a lánnyal egyezségre jutnia abban a dologban, hogy vigye ki a teremből a fagyos kis játékszert, sem pedig abban, hogy cseréljenek helyet, hogy Mayu biztonságban érezhesse Aida-sant, de ami még ennél is felháborítóbb, az a lány pökhendi válasza volt. Félredönti a fejét, és megvető pillantást vetett a petre, majd a gazdájára fordítja a tekintetét.
- Hogy mondtad? - felemeli az orrát, és hagy egy kis szünetet, hogy a lány reagálhasson, vagy inkább bocsánatot kérjen tőle, és eltávolítsa az említett programot az útból. Ha megtörtént, ha nem folytatja a mondandóját. -Miért vagy ilyen gonosz velem? Én csupán aggódom az egészségem miatt, ezért kértelek meg arra, hogy tartsd távolabb tőlem. Talán gúnyt űzöl abból, hogy gyenge a szervezetem?! Ez felháborító! Pedig olyan értelmes lánynak tűntél. Elszomorítasz. - közben pedig a menüjében ügyködve elővarázsol egy fehér sálat amit a nyaka köré teker, illetve a szájához emel, elfordítva bánatos tekintetét a lányról. Persze az egész csupán színészkedés, nincsenek mögötte érzelmek, csupán a lány lelkiismeretére próbál hatni, ezzel a kis cirkusszal. Viszont amíg eredménytelennek tűnik a dolog, inkább a többiek kibontakozó vitájára kezd figyelni. Türelmesen hallgatja ahogyan a névtelen vörös egyén a szabályokat ismerteti, lábát lengeti, és a vörös zseton osztásánál kinyújtja a kezét, hogy ne kelljen azzal fáradoznia, hogy fel is vegye majd az asztalról, inkább szemrevételezi a kapott eszközt.
- Nekem lenne néhány kérésem. - emeli magasba a kezét, majd pont mintha az iskolában lenne várja, hogy felszólítsa a játékmester, és ha ez megtörténik feláll a székből, és kihúzott háttal fel is teszi azokat. - Először is, jó lenne tudni, hogy kit hogyan szólíthatunk, mert kicsit megnehezíti a játékot, hogy ha csak ujjal mutogatunk egymásra. Másodszorra pedig, szeretném, hogy ha részleteznéd, mit is értesz az alatt, hogy más mint az eredeti.. Végül pedig a zsetonjaink mivolta érdekelne. Ezek csupán arra valók, hogy gyűjtögessük őket, vagy esetleg fel kell őket majd használni? - a mondandója végeztével pedig ismételten helyet foglal a korábban kiválasztott széken, összefont karokkal.
//Elnézést a késésért, én szerettem volna megvárni Atsu reagját az enyém előtt //
- Hogy mondtad? - felemeli az orrát, és hagy egy kis szünetet, hogy a lány reagálhasson, vagy inkább bocsánatot kérjen tőle, és eltávolítsa az említett programot az útból. Ha megtörtént, ha nem folytatja a mondandóját. -Miért vagy ilyen gonosz velem? Én csupán aggódom az egészségem miatt, ezért kértelek meg arra, hogy tartsd távolabb tőlem. Talán gúnyt űzöl abból, hogy gyenge a szervezetem?! Ez felháborító! Pedig olyan értelmes lánynak tűntél. Elszomorítasz. - közben pedig a menüjében ügyködve elővarázsol egy fehér sálat amit a nyaka köré teker, illetve a szájához emel, elfordítva bánatos tekintetét a lányról. Persze az egész csupán színészkedés, nincsenek mögötte érzelmek, csupán a lány lelkiismeretére próbál hatni, ezzel a kis cirkusszal. Viszont amíg eredménytelennek tűnik a dolog, inkább a többiek kibontakozó vitájára kezd figyelni. Türelmesen hallgatja ahogyan a névtelen vörös egyén a szabályokat ismerteti, lábát lengeti, és a vörös zseton osztásánál kinyújtja a kezét, hogy ne kelljen azzal fáradoznia, hogy fel is vegye majd az asztalról, inkább szemrevételezi a kapott eszközt.
- Nekem lenne néhány kérésem. - emeli magasba a kezét, majd pont mintha az iskolában lenne várja, hogy felszólítsa a játékmester, és ha ez megtörténik feláll a székből, és kihúzott háttal fel is teszi azokat. - Először is, jó lenne tudni, hogy kit hogyan szólíthatunk, mert kicsit megnehezíti a játékot, hogy ha csak ujjal mutogatunk egymásra. Másodszorra pedig, szeretném, hogy ha részleteznéd, mit is értesz az alatt, hogy más mint az eredeti.. Végül pedig a zsetonjaink mivolta érdekelne. Ezek csupán arra valók, hogy gyűjtögessük őket, vagy esetleg fel kell őket majd használni? - a mondandója végeztével pedig ismételten helyet foglal a korábban kiválasztott széken, összefont karokkal.
//Elnézést a késésért, én szerettem volna megvárni Atsu reagját az enyém előtt //
Mayumi- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 175
Join date : 2014. Oct. 30.
Karakterlap
Szint: 14
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
"Forog...forog...forog..." - néztem az ujjamon levő általam tekergetett gyűrűt.
Ezalatt Mayumi és a másik, valamint a másik gólemje veszekedett. "Másik"...Hívjuk inkább B...B... Bellának, mert szükségem van egy szóra, amivel megtudom nevezni. Talán ő volt a hatodik ember, aki elutasított. Meglepett-e? Cseppet sem. Ez csupán annyit jelentett, hogy nem adja magát olyan könnyen, mint a többiek. És talán még esze is van. Viszont kissé félreértette a helyzetet, azt hitte, hogy csak tovább szeretném növelni a feszültséget és hergelni Mayumit. Pedig csak egy ártatlan meghívás volt, melynek során elloptam volna a szívét, a halála pillanatáig. Sőt, talán tovább is. Lerántottam volna az angyalok közül a pokol legmélyebb bugyraiba.
- Kegyed félreért engem. a meghívásom mögött nem lappangott semmilyen hátsószándék, csupán szerettem volna jobban megismerni egy olyan értelmes hölgyet, mint maga. - mosolyogtam szelíden Bellára. - És igen, én is észrevettem, hogy Mayumi szeretne tőlem valamit, viszont ez nem hinném, hogy változtatna a helyzeten, hisz ha szépen megkérjük őt, biztosan befejezi. Oh, viszont kérem ne értse félre, nem szeretnék tolakodó lenni, ha maga nem vágyik a társaságomra, én igazán nem eröltetem magára.
Bár, igazából nem volt annyira érdekes lány. Egy olyan ember, aki egyenrangúnak hisz egy programot velem, vagy bárki mással, akinek a képességei kicsit is meghaladják az enyémet, csak megvetést várhat tőlem.
Nem értettem. Ezt sosem tudtam megérteni. Mért nem bírják felfogni, hogy a petek nem gondolkoznak, nem éreznek, nem élőlények, csupán programok. Úgy tűnik hogy boldogok? Úgy tűnik hogy szomorúak? Előfordulhat, megtörténhet, lehetséges, hmm, nem is, inkább valószínű. De a hangsúly a "tűnik" szón van. Mondhatnak bármit, csak egy program, egy bot, ami kielemzi az elhangzott mondatot és a felépített jellemhez hűen megalkot egy mondatot. Ez az emberekhez tartozik? A bolondság? Mégis hogy maradhattak így életbe ezek egy percig is?
A sziklahalom még mormogott pár sort, de sikerült úgy felidegesítenie Bellának és a hozzá hasonló mentalitású embereknek, hogy nem figyelek az NPC szavaira.
Na de visszatérve a lényegre, ami miatt a kaszinóba mentünk:
A vörös végül elmondta a játék szabályokat is: kiderült, hogy a játék nevének semmi köze a játékhoz.
Erre hangosan felnevettem.
- Zseniális... - jegyeztem meg magamnak halkan.
Be kell valljam, ez az opció meg se fordult a fejemben. Bár biztosra tudtam, hogy nem teljesen az eredeti játék lesz, de valami hasonlóságra azért számítottam. Viszont nem volt rossz taktika. Az emberek, akik gyerekkorukban játszottak ilyet és élvezték, azok biztos szívesen játszották volna újra, épp ezért így szerezhetett játékosokat. Mondjuk engem és Mayut nem ez a cél vezérelt, a szerelmespárnak se hinném, hogy a legnagyobb álma lenne ez és szerintem a pet sem játszott a nem létező gyermekkorában a nem létező kavics barátaival Musical Chairs-et.
Mindenki kapott öt-öt zsetont, egy személynek azonos színűek voltak, viszont mindenkinek egymásétól különböző. Én szürkéket kaptam.
Igazából nem volt olyan nagy üzlet ez a Musical Chairs, de ha már belekezdtem, akkor eldöntöttem, hogy be is fejezem. Úgyis én, vagy Mayumi nyerjük meg. Csak egy szövetségesre van szükségünk, és bárkit kitudunk szavazni, ha három szavazat kell.
Ezalatt Mayumi és a másik, valamint a másik gólemje veszekedett. "Másik"...Hívjuk inkább B...B... Bellának, mert szükségem van egy szóra, amivel megtudom nevezni. Talán ő volt a hatodik ember, aki elutasított. Meglepett-e? Cseppet sem. Ez csupán annyit jelentett, hogy nem adja magát olyan könnyen, mint a többiek. És talán még esze is van. Viszont kissé félreértette a helyzetet, azt hitte, hogy csak tovább szeretném növelni a feszültséget és hergelni Mayumit. Pedig csak egy ártatlan meghívás volt, melynek során elloptam volna a szívét, a halála pillanatáig. Sőt, talán tovább is. Lerántottam volna az angyalok közül a pokol legmélyebb bugyraiba.
- Kegyed félreért engem. a meghívásom mögött nem lappangott semmilyen hátsószándék, csupán szerettem volna jobban megismerni egy olyan értelmes hölgyet, mint maga. - mosolyogtam szelíden Bellára. - És igen, én is észrevettem, hogy Mayumi szeretne tőlem valamit, viszont ez nem hinném, hogy változtatna a helyzeten, hisz ha szépen megkérjük őt, biztosan befejezi. Oh, viszont kérem ne értse félre, nem szeretnék tolakodó lenni, ha maga nem vágyik a társaságomra, én igazán nem eröltetem magára.
Bár, igazából nem volt annyira érdekes lány. Egy olyan ember, aki egyenrangúnak hisz egy programot velem, vagy bárki mással, akinek a képességei kicsit is meghaladják az enyémet, csak megvetést várhat tőlem.
Nem értettem. Ezt sosem tudtam megérteni. Mért nem bírják felfogni, hogy a petek nem gondolkoznak, nem éreznek, nem élőlények, csupán programok. Úgy tűnik hogy boldogok? Úgy tűnik hogy szomorúak? Előfordulhat, megtörténhet, lehetséges, hmm, nem is, inkább valószínű. De a hangsúly a "tűnik" szón van. Mondhatnak bármit, csak egy program, egy bot, ami kielemzi az elhangzott mondatot és a felépített jellemhez hűen megalkot egy mondatot. Ez az emberekhez tartozik? A bolondság? Mégis hogy maradhattak így életbe ezek egy percig is?
A sziklahalom még mormogott pár sort, de sikerült úgy felidegesítenie Bellának és a hozzá hasonló mentalitású embereknek, hogy nem figyelek az NPC szavaira.
Na de visszatérve a lényegre, ami miatt a kaszinóba mentünk:
A vörös végül elmondta a játék szabályokat is: kiderült, hogy a játék nevének semmi köze a játékhoz.
Erre hangosan felnevettem.
- Zseniális... - jegyeztem meg magamnak halkan.
Be kell valljam, ez az opció meg se fordult a fejemben. Bár biztosra tudtam, hogy nem teljesen az eredeti játék lesz, de valami hasonlóságra azért számítottam. Viszont nem volt rossz taktika. Az emberek, akik gyerekkorukban játszottak ilyet és élvezték, azok biztos szívesen játszották volna újra, épp ezért így szerezhetett játékosokat. Mondjuk engem és Mayut nem ez a cél vezérelt, a szerelmespárnak se hinném, hogy a legnagyobb álma lenne ez és szerintem a pet sem játszott a nem létező gyermekkorában a nem létező kavics barátaival Musical Chairs-et.
Mindenki kapott öt-öt zsetont, egy személynek azonos színűek voltak, viszont mindenkinek egymásétól különböző. Én szürkéket kaptam.
Igazából nem volt olyan nagy üzlet ez a Musical Chairs, de ha már belekezdtem, akkor eldöntöttem, hogy be is fejezem. Úgyis én, vagy Mayumi nyerjük meg. Csak egy szövetségesre van szükségünk, és bárkit kitudunk szavazni, ha három szavazat kell.
A hozzászólást Aida Atsumori összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 17 2014, 23:04-kor.
Aida Atsumori- Lovag
- Hozzászólások száma : 272
Join date : 2012. Nov. 20.
Age : 24
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 13
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Úgy látszik sikerült egy primadonnába botlanunk. Viszont semmi kedvem sincs fölös vitába keveredni vele, had játssza itt az eszét csak is magát minősíti vele. Persze mikor gúnyűzésről és a gyengeszervezetről esett említés csak fagyosan néztem a lányra és erősen azt sugallta a tekintetem felé, hogy: „Ne beszél olyasmiről, aminek nem vagy tisztában a súlyával!”. Nem is foglalkoztam vele sokáig és mikor a fiú megpróbálja kiélezni a helyzetet a felém címzett meghívásával, nos nem igazán vettem jónéven a dolgot. Felé is ugyanazzal a fagyos tekintettel néztem mint a lányra és bátorkodtam elutasítani a meghívást, hogy ezzel elkerüljem a további drámát.
-Bátorkodom visszautasítani a maghívást. Nem vágyom több fölösleges kellemetlenségre. Gondolom önnek is feltűnt, hogy a társam mellet ülő hölgy csak is ön miatt játssza az eszét. Tehát további ellenségeskedést és drámát nem áll módomban szítani és maga se legyen azon, hogy még inkább felszítja a kedélyeket.
Innentől jómagam megállapodom a csendes megfigyelő szerepe mellet és innentől nem áll módomban válaszolni és reagálni bármely nemű felém célzott szóra. Mostantól csak Aisu az aki még szóban hadakozik és nyíltan jelzi a nemtetszését a mellette ülő lány felé.
~Ez egy játék, itt nem tudsz megbetegedni! Hiába színészkedsz itt és hisztizel, senki se fog megsajnálni!...Jobban járnál, ha befejeznéd ezt a gyerekes viselkedést, mert csak magadat ásod el a viselkedéseddel. –majd a fiú felé fordul és neki tesz néhány megjegyzést- Maradj távol a gazdámtól! Nem tetszik a stílusom és nem nézel ki megbízhatónak. Maradj nyugton és inkább add elő magad a dráma királynőnek, hogy ne hisztizzen tovább végre, ne pedig gerjeszd a további feszültséget!
Ezután a gólem az előtte megjelenő menüt tanulmányozta és persze azon gondolkozott, hogyan is kell azt használni. Persze az eddig elhangzott információkra is figyelt, de jelenleg nem nagyon foglalkozott velük a gólem, még a zsetonnal sem amit kapott.
~Desdemona. Hogy férek hozzá a menühöz? Nekem nincsenek ujjaim.
~Csak érintsd meg a kívánt opciót magad előtt, ezt ujjak nélkül is megtudod csinálni.
Aisu egy ideig a karját figyelte ami egy hegyes csúcsban végződik, majd megbökte a megfigyelés gombot az előtte álló panelen, majd azt is kiválasztotta, hogy kit akar figyelni. Kissé lassan haladt a menü kezelésével, de viszonylag jól elboldogult vele. Amint azzal végzett, felkapta fejét és ha már a hiszti királynő nem volt képes bemutatkozni, akkor úgy döntött, hogy ő újra megteszi azt ezúttal mindenkinek címezve azt. Kivéve az alvó lánynak, de neki már bemutatkozott még mielőtt kiütötték volna a kristállyal.
~Az én nevem Aisu! A gazdám neve most nem lényeg ő nincs játékban. Ő most csak arra figyel, hogy nehogy elbontsam az épületet a kis hisztis miatt…Megtudhatnám, hogy az itt jelen lévőkben kiket is tisztelhetek?
-Bátorkodom visszautasítani a maghívást. Nem vágyom több fölösleges kellemetlenségre. Gondolom önnek is feltűnt, hogy a társam mellet ülő hölgy csak is ön miatt játssza az eszét. Tehát további ellenségeskedést és drámát nem áll módomban szítani és maga se legyen azon, hogy még inkább felszítja a kedélyeket.
Innentől jómagam megállapodom a csendes megfigyelő szerepe mellet és innentől nem áll módomban válaszolni és reagálni bármely nemű felém célzott szóra. Mostantól csak Aisu az aki még szóban hadakozik és nyíltan jelzi a nemtetszését a mellette ülő lány felé.
~Ez egy játék, itt nem tudsz megbetegedni! Hiába színészkedsz itt és hisztizel, senki se fog megsajnálni!...Jobban járnál, ha befejeznéd ezt a gyerekes viselkedést, mert csak magadat ásod el a viselkedéseddel. –majd a fiú felé fordul és neki tesz néhány megjegyzést- Maradj távol a gazdámtól! Nem tetszik a stílusom és nem nézel ki megbízhatónak. Maradj nyugton és inkább add elő magad a dráma királynőnek, hogy ne hisztizzen tovább végre, ne pedig gerjeszd a további feszültséget!
Ezután a gólem az előtte megjelenő menüt tanulmányozta és persze azon gondolkozott, hogyan is kell azt használni. Persze az eddig elhangzott információkra is figyelt, de jelenleg nem nagyon foglalkozott velük a gólem, még a zsetonnal sem amit kapott.
~Desdemona. Hogy férek hozzá a menühöz? Nekem nincsenek ujjaim.
~Csak érintsd meg a kívánt opciót magad előtt, ezt ujjak nélkül is megtudod csinálni.
Aisu egy ideig a karját figyelte ami egy hegyes csúcsban végződik, majd megbökte a megfigyelés gombot az előtte álló panelen, majd azt is kiválasztotta, hogy kit akar figyelni. Kissé lassan haladt a menü kezelésével, de viszonylag jól elboldogult vele. Amint azzal végzett, felkapta fejét és ha már a hiszti királynő nem volt képes bemutatkozni, akkor úgy döntött, hogy ő újra megteszi azt ezúttal mindenkinek címezve azt. Kivéve az alvó lánynak, de neki már bemutatkozott még mielőtt kiütötték volna a kristállyal.
~Az én nevem Aisu! A gazdám neve most nem lényeg ő nincs játékban. Ő most csak arra figyel, hogy nehogy elbontsam az épületet a kis hisztis miatt…Megtudhatnám, hogy az itt jelen lévőkben kiket is tisztelhetek?
Desdemona- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 404
Join date : 2014. Jan. 17.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
-Höhö!
Csak ez jut eszébe amikor éppen elkábul, és olyan vigyorra húzza a száját, amilyen kihívó vigyort talán a piroska soha sem kapott, de még Trau sem láthatott gyakran ilyet. Mindenesetre a sötétítés előtt beszélni már nem nagyon van ideje, úgyhogy lehunyja két szemét az ég. Na persze ettől nem lesz izgalmasabb semmi, hiszen kedves kis hősünk így lemarad minden érdekességről, példának okáért piroska eget rengetően fontos beszámolójáról, ami akkor sem érdekelné, ha ébren lenne, se Mayumi ténykedése, se Desdemona és a fagyijának a kínlódása. Egy idő mulva persze feleszmél, de semmi kedve nincsen felkelni, jól elvan a székben, sőt még úgy is dönt, hogy úgy csinál, mintha a kábultságtól nem tudná magát ott tartani, és beledől a mellette lévő ölébe, majd le a földre, majd inkább azt várja, hogy ki mit fog tenni. De mivel senki semmi értelmeset vagy fontosat nem hajlandó tenni, így megint csak rajta marad a feladat, hogy pörgesse is az eseményeket. Először felcsüccsen, onnan néz végig a népeken, majd megrázza a fejét.
-Hát ez jól kiütött! Gyakrabban kéne ilyeneket szívnunk. Még az is lehet, hogy így megoldhatnánk, hogy ne csak te dőlj ki a huncut végén Traucica. Jujj, egyébként kérdés! A hóember mennyi idős? Csak, hogy ne mondjak semmi illetlenséget a jelenlétében, ha még pici. A gyerekek kimehetnek, de szegény jégcsap pórázon van, és a hoppmester mellett kell maradnia, szóval nem bántanám szegénykét, ha hófehérke feltétlenül bent akar maradni.
Ekkor pillant a kezére, és ismételten kiül a gonosz vigyor az arcára, majd fordítgatni kezdi a csuklóját.
-Hat, kilenc, hat, kilenc… if you know what I mean…
Kacsint Traura, majd felpattan.
-Egyébként tök cuki tőled, hogy kényelmessé teszed nekem a helyemet, és ne gondold, hogy majd Mufurcka féltékeny lesz, ha a te öledben fogok ülni.
És ezzel már ugrik is Piroska felé, hogy visszaszerezze az őt megillető helyet, ha kell akkor így, ha kell akkor úgy…
Csak ez jut eszébe amikor éppen elkábul, és olyan vigyorra húzza a száját, amilyen kihívó vigyort talán a piroska soha sem kapott, de még Trau sem láthatott gyakran ilyet. Mindenesetre a sötétítés előtt beszélni már nem nagyon van ideje, úgyhogy lehunyja két szemét az ég. Na persze ettől nem lesz izgalmasabb semmi, hiszen kedves kis hősünk így lemarad minden érdekességről, példának okáért piroska eget rengetően fontos beszámolójáról, ami akkor sem érdekelné, ha ébren lenne, se Mayumi ténykedése, se Desdemona és a fagyijának a kínlódása. Egy idő mulva persze feleszmél, de semmi kedve nincsen felkelni, jól elvan a székben, sőt még úgy is dönt, hogy úgy csinál, mintha a kábultságtól nem tudná magát ott tartani, és beledől a mellette lévő ölébe, majd le a földre, majd inkább azt várja, hogy ki mit fog tenni. De mivel senki semmi értelmeset vagy fontosat nem hajlandó tenni, így megint csak rajta marad a feladat, hogy pörgesse is az eseményeket. Először felcsüccsen, onnan néz végig a népeken, majd megrázza a fejét.
-Hát ez jól kiütött! Gyakrabban kéne ilyeneket szívnunk. Még az is lehet, hogy így megoldhatnánk, hogy ne csak te dőlj ki a huncut végén Traucica. Jujj, egyébként kérdés! A hóember mennyi idős? Csak, hogy ne mondjak semmi illetlenséget a jelenlétében, ha még pici. A gyerekek kimehetnek, de szegény jégcsap pórázon van, és a hoppmester mellett kell maradnia, szóval nem bántanám szegénykét, ha hófehérke feltétlenül bent akar maradni.
Ekkor pillant a kezére, és ismételten kiül a gonosz vigyor az arcára, majd fordítgatni kezdi a csuklóját.
-Hat, kilenc, hat, kilenc… if you know what I mean…
Kacsint Traura, majd felpattan.
-Egyébként tök cuki tőled, hogy kényelmessé teszed nekem a helyemet, és ne gondold, hogy majd Mufurcka féltékeny lesz, ha a te öledben fogok ülni.
És ezzel már ugrik is Piroska felé, hogy visszaszerezze az őt megillető helyet, ha kell akkor így, ha kell akkor úgy…
Jekatyerina Natashenka- Harcművész
- Hozzászólások száma : 406
Join date : 2014. Aug. 21.
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
-A kérdések jogosak, de nem tartottam szükségesnek, hogy ilyen apróságokkal is foglalkozzak.
Fordul Mayumi felé a vörös
-Nos, az első kérdésre maguk is megtalálják a választ, ha a menüjükre pillantanak, ami a játékos nevüket a kapott számmal társítja, és kérhetném ezeket a számokat ne rejtsék el a többiek elöl.
-Nos, hogy miben különbözik az eredetitől?
Kérdez vissza, miközben kitér Katja elöl, és a további szövegelést már állva intézi, de előtte egy buksisimit ad Katjának, ahogy az leül az egyes székre.
-A székek csak arra kellettek, hogy az emberek beazonosíthatóak legyenek. Meg persze ha valaki lepihenne egy kicsit. A harmadik kérdésre a válasz pedig legyen majd meglepetés.
Ezek után a jéggólem felé fordul.
-Örvendek a találkozásnak Aisu, és amiért te voltál az első, aki rendesen be is mutatkozott, kapsz tőlem egy kis meglepetést, a kapott információt úgy dolgozod fel, ahogy te szeretnéd.
kis hisztis, ez tetszik, hihihi
Az utolsó kérdésedre pedig csak ugyanazt tudom mondani, mint a kis hisztisnek
Ezután odalép a gólem mögé, és megmutatja a gólemnek a menü használatát, miközben a fülébe súg egy szót. Persze a gólem helyett nem választhat opciót, és nem is látszódik, hogy milyen opciót választott a gólem az előbb.
-Na de kezdjük a szavazást is. Én az első körökben nem fogok szavazni, tehát az fog kiesni, aki először kap három szavazatot.
/Traumnis és Aida 250(!) szóval pótolhatnak /akkor is ha kiegészíti az előző reagját//
/innentől kiveszem a szókorlátot, mese csak akkor lesz, ha összegyűlik a 3 szavazat, vagy mindenki szavazott, de hasonló mennyiségre számíthattok/
Fordul Mayumi felé a vörös
-Nos, az első kérdésre maguk is megtalálják a választ, ha a menüjükre pillantanak, ami a játékos nevüket a kapott számmal társítja, és kérhetném ezeket a számokat ne rejtsék el a többiek elöl.
-Nos, hogy miben különbözik az eredetitől?
Kérdez vissza, miközben kitér Katja elöl, és a további szövegelést már állva intézi, de előtte egy buksisimit ad Katjának, ahogy az leül az egyes székre.
-A székek csak arra kellettek, hogy az emberek beazonosíthatóak legyenek. Meg persze ha valaki lepihenne egy kicsit. A harmadik kérdésre a válasz pedig legyen majd meglepetés.
Ezek után a jéggólem felé fordul.
-Örvendek a találkozásnak Aisu, és amiért te voltál az első, aki rendesen be is mutatkozott, kapsz tőlem egy kis meglepetést, a kapott információt úgy dolgozod fel, ahogy te szeretnéd.
kis hisztis, ez tetszik, hihihi
Az utolsó kérdésedre pedig csak ugyanazt tudom mondani, mint a kis hisztisnek
Ezután odalép a gólem mögé, és megmutatja a gólemnek a menü használatát, miközben a fülébe súg egy szót. Persze a gólem helyett nem választhat opciót, és nem is látszódik, hogy milyen opciót választott a gólem az előbb.
-Na de kezdjük a szavazást is. Én az első körökben nem fogok szavazni, tehát az fog kiesni, aki először kap három szavazatot.
/Traumnis és Aida 250(!) szóval pótolhatnak /akkor is ha kiegészíti az előző reagját//
/innentől kiveszem a szókorlátot, mese csak akkor lesz, ha összegyűlik a 3 szavazat, vagy mindenki szavazott, de hasonló mennyiségre számíthattok/
A hozzászólást Cearso összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 01 2014, 08:38-kor.
_________________
- 1.:
Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is felajz.
- 2.:
- Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]
- 3.:
- Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál
- 4.:
- A szerencse forgandó
Cear egy buffot vagy debuffot tesz magára. A buff/debuff mértékétől függően sérül, gyógyít magán vagy gyógyít egy csapattársán
- lvl 38:
- élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:8/4
Irányítás:33/31
Kitartás:35/11 (CSP=230)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26
Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
A buksisimire lehunyja a szemét, és még morrdul is egy picit, olyan játékos dorombolósan, majd ráölti a nyelvét a vörire.
-Na ugye, hogy ugye?
A szavazásra körbenéz, majd ismét elvigyorodik.
-Szerintem ha ő úgysem szavaz, akkor szavazzuk ki őt, utána meg majd megbeszéljük a többit, amikor már nem kotnyeleskedik bele.
-Na ugye, hogy ugye?
A szavazásra körbenéz, majd ismét elvigyorodik.
-Szerintem ha ő úgysem szavaz, akkor szavazzuk ki őt, utána meg majd megbeszéljük a többit, amikor már nem kotnyeleskedik bele.
Jekatyerina Natashenka- Harcművész
- Hozzászólások száma : 406
Join date : 2014. Aug. 21.
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Végre Atsu-san is aktivizálta magát még ha csak egy rövidke pillanatig is, de beszállt a vitába amit a jégkrém gazdájával folytatott le Mayu, azonban a fiú reakciója cseppet sem az volt mint aminek kellett volna lennie. A várt támogatás helyett sokkal inkább tartja magát a felépített szerepéhez.
- Disznó! - pattan fel a helyéről és egy gyenge, de mégis pofonnak minősülő arcra pacsival jutalmazta a fiú megnyilvánulását amit Des felé intézett. - Szégyelld magad amiért ilyet mondasz olyan hölgyek jelenlétében mint mi. - mutat végig a lányokon, majd egy szúrós pillantást vet először a fiúra, majd pedig arra a lányra akivel az imént kacérkodott, majd visszaveti magát a székébe, kissé sértődötten. A vörös lányka pedig tartja magát a rejtélyes válaszadáshoz, ami felettébb felháborító.
- Pardon? - vonja fel a szemöldökét a pet magyarázására, majd pedig a gazdája felé fordul ismételten - Én csak megkértelek egy nagyon egyszerű dologra, erre pedig ilyen gonosz támadásokat kapok cserébe? Miért bántasz még mindig? Nem volt elég az előbbi? Vagy az a megaláztatást amit a fiú mért rám az imént, kevésnek érezted, és még jobban meg akarod alázni egy csinos nőtársad? Hát legyen. Élvezd csak ki ha téged ez tesz boldoggá... - majd pedig elkapta a tekintetét, és a vörös magyarázására kezdett figyelni, illetve a menüjére.
- Szavazzuk ki őt? - bök a vörösre, majd pedig a menüjébe pillant - Rendben. Kíváncsi vagyok mi történik, ha a játékmestert szavazzuk ki.
- Disznó! - pattan fel a helyéről és egy gyenge, de mégis pofonnak minősülő arcra pacsival jutalmazta a fiú megnyilvánulását amit Des felé intézett. - Szégyelld magad amiért ilyet mondasz olyan hölgyek jelenlétében mint mi. - mutat végig a lányokon, majd egy szúrós pillantást vet először a fiúra, majd pedig arra a lányra akivel az imént kacérkodott, majd visszaveti magát a székébe, kissé sértődötten. A vörös lányka pedig tartja magát a rejtélyes válaszadáshoz, ami felettébb felháborító.
- Pardon? - vonja fel a szemöldökét a pet magyarázására, majd pedig a gazdája felé fordul ismételten - Én csak megkértelek egy nagyon egyszerű dologra, erre pedig ilyen gonosz támadásokat kapok cserébe? Miért bántasz még mindig? Nem volt elég az előbbi? Vagy az a megaláztatást amit a fiú mért rám az imént, kevésnek érezted, és még jobban meg akarod alázni egy csinos nőtársad? Hát legyen. Élvezd csak ki ha téged ez tesz boldoggá... - majd pedig elkapta a tekintetét, és a vörös magyarázására kezdett figyelni, illetve a menüjére.
- Szavazzuk ki őt? - bök a vörösre, majd pedig a menüjébe pillant - Rendben. Kíváncsi vagyok mi történik, ha a játékmestert szavazzuk ki.
Mayumi- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 175
Join date : 2014. Oct. 30.
Karakterlap
Szint: 14
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
A szőke lány egyre nagyobb műsor rendez. Viszont jómagam már kivontam a beszélgetésből. Innentől semmire se kap választ csak egy fagyos tekintett kap minden hozzám tett felszólalása után. Aisu is kezd belefáradni a viaskodásba, így inkább a vörös játékmesterre kezd jobban figyelni. Akivel kezd kicsit szimpatizálni. Már csak amiatt is ,hogy ő tudja csak a vörös játékos nevét és segített neki a menü használatában is.
~Szintén örvendek a találkoznak!
Tudatában van azzal, hogy az ő neve titkos és nem is akar a gólem olyat megosztani a többiekkel amit csak ő tud. Senki se szolgált rá arra, hogy információkkal segítse vagy összefogjon vele. A menüből kiolvasta a többiek neveit is. Egyelőre a két inaktív fiú nem foglalkoztatja igazán. Viszont a kis hisztis nevére kíváncsi volt, ha már nem mutatkozott be annak ellenére, hogy ő elvárta a többiektől, hogy ezt megtegyék.
~Mayumi, még mindig kiállhatatlan a viselkedésed. Meg persze kezdjük azzal, hogy te kezdted a támadást, mivel egyszer sem nyilvánultál meg az alapvető illemnek megfelelően. Csak követelőzöl és hisztizel. Nem várom el, hogy kedvelj ilyesmit nem is lehet elvárni, de kérlek moderáld magad kicsit.
Ennyivel le is tudta a lányt. Semmi kedve sincs tovább süllyedni és elérni a lány szintjére, szóval innentől a gólem is befejezi a hadakozást. A szavazás terén pedig, nem tudott ki mellet dönteni, még csak most indult el a tényleges játék és még szeretné kicsit megfigyelni a többieket.
~Jelenleg nem tudok senki mellet sem állást foglalni. Most egyelőre még csak megfigyelek, szóval most én sem szavazok.
Jelentette ki a gólem gépiesen, majd a két a „alvó” fiúra kezdett figyelni, hogy ők hajlandóak e valamit reagálni vagy netán továbbra sem kívánnak felszólalni.
~Szintén örvendek a találkoznak!
Tudatában van azzal, hogy az ő neve titkos és nem is akar a gólem olyat megosztani a többiekkel amit csak ő tud. Senki se szolgált rá arra, hogy információkkal segítse vagy összefogjon vele. A menüből kiolvasta a többiek neveit is. Egyelőre a két inaktív fiú nem foglalkoztatja igazán. Viszont a kis hisztis nevére kíváncsi volt, ha már nem mutatkozott be annak ellenére, hogy ő elvárta a többiektől, hogy ezt megtegyék.
~Mayumi, még mindig kiállhatatlan a viselkedésed. Meg persze kezdjük azzal, hogy te kezdted a támadást, mivel egyszer sem nyilvánultál meg az alapvető illemnek megfelelően. Csak követelőzöl és hisztizel. Nem várom el, hogy kedvelj ilyesmit nem is lehet elvárni, de kérlek moderáld magad kicsit.
Ennyivel le is tudta a lányt. Semmi kedve sincs tovább süllyedni és elérni a lány szintjére, szóval innentől a gólem is befejezi a hadakozást. A szavazás terén pedig, nem tudott ki mellet dönteni, még csak most indult el a tényleges játék és még szeretné kicsit megfigyelni a többieket.
~Jelenleg nem tudok senki mellet sem állást foglalni. Most egyelőre még csak megfigyelek, szóval most én sem szavazok.
Jelentette ki a gólem gépiesen, majd a két a „alvó” fiúra kezdett figyelni, hogy ők hajlandóak e valamit reagálni vagy netán továbbra sem kívánnak felszólalni.
Desdemona- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 404
Join date : 2014. Jan. 17.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Igazából attól, hogy csaj, egy cseppet sem lett szimpatikusabb, hogy belehajlong szegény Katja arcába. Meg attól sem, hogy elkábítja- egy pillanatra eszembe is jut, hogy megvédem tőle a lányt, de végül nem támadok rá. Védett területen úgysem tudnék vele mit csinálni, és amellett, hogy kisebbségi komplexusa lehet, még gyilkos is. Nem lenne jó, ha meg akarna keresni minket, az ilyen őrültektől bármi kitelik.
A kérdések meg a feltűnési viszketegséges csaj helyett azt figyelem, ahogy Katja ébredezik. Nem értem, minek kell neki annyira az a szék, talán a kristállyal mást is tett, nem csak elkábította. Egy kicsit azért elpirulok, ahogy elkezdi azt a 6-9 dolgot csinálni a kezével. Oké, nyilván úgy, hogy együtt vagyunk, egyértelmű, hogy csinálunk dolgokat, de azért mégsem kéne ennyire nyíltan közkinccsé tenni a magánéletünket.
- Miért olyan fontos, hol ülsz, kicsim?- egy kicsit figyelek a csajra, mielőtt elkezdem elmagyarázni Katnak azt a részét, amit felfogtam. - Az a lényeg, hogy vannak zsetonok, mindenkinek más színű, öt darab, amiket lehet küldözgetni, a győztes zsetonjai tizenhat aranyat érnek darabonként. Gondolom cserélgetni érdemes, meg szövetséget kialakítani a kiszavazáshoz- soha nem mentek ezek a népszerűségi játékok, kidobósban is mindig a közepén választottak csak, bár point-blenk azért nagyon fejbe tudtam csűrni az embereket.
- Ja, tényleg, introduksön… Rokuro vagyok, örvendek!- nem szívesen adok meg in-gém nevet, a valódi keresztnevemmel a vörös csaj nem igazán tud mit kezdeni, nem találhat meg, maximum kint. Ott meg már vannak igazi rendőrök, biztos bevágnak mindenkit, aki regisztrált gyilkos, ez a csaj nem tűnik túlzottan szelídnek. Kíváncsi vagyok, hogy fogja tűrni, ha megszabadulunk tőle. Ugyan érne a győzelme fixen annyi pénzt, amivel kezdtük, de Kat nem kapott, szóval így is buktával jönnénk ki.
- Hát, bocsi, kedves… na, mindegy. Akkor én is a vörös csajra szavazok- igazából várható lehetett számára, hogy kidobjuk, a szimpátiánkat nem igazán sikerült elnyernie a bunkó viselkedésével meg a nagyképűségével, meg talán már így is a kelleténél több gyilkos tartózkodik a szobában. Bár nem vagyok benne egészen biztos, hogy így le fog-e lépni. Azt azért remélem, hogy befogja a száját, meg kéne nyerni a játékot. Kattal ketten dolgozunk össze, szóval elvileg simának kéne lennie. Csak kell egy harmadik ember, akinek küldünk zsetonokat, kap egy kis hasznot, és már ki is dobálhatjuk az egész mezőnyt.
A kérdések meg a feltűnési viszketegséges csaj helyett azt figyelem, ahogy Katja ébredezik. Nem értem, minek kell neki annyira az a szék, talán a kristállyal mást is tett, nem csak elkábította. Egy kicsit azért elpirulok, ahogy elkezdi azt a 6-9 dolgot csinálni a kezével. Oké, nyilván úgy, hogy együtt vagyunk, egyértelmű, hogy csinálunk dolgokat, de azért mégsem kéne ennyire nyíltan közkinccsé tenni a magánéletünket.
- Miért olyan fontos, hol ülsz, kicsim?- egy kicsit figyelek a csajra, mielőtt elkezdem elmagyarázni Katnak azt a részét, amit felfogtam. - Az a lényeg, hogy vannak zsetonok, mindenkinek más színű, öt darab, amiket lehet küldözgetni, a győztes zsetonjai tizenhat aranyat érnek darabonként. Gondolom cserélgetni érdemes, meg szövetséget kialakítani a kiszavazáshoz- soha nem mentek ezek a népszerűségi játékok, kidobósban is mindig a közepén választottak csak, bár point-blenk azért nagyon fejbe tudtam csűrni az embereket.
- Ja, tényleg, introduksön… Rokuro vagyok, örvendek!- nem szívesen adok meg in-gém nevet, a valódi keresztnevemmel a vörös csaj nem igazán tud mit kezdeni, nem találhat meg, maximum kint. Ott meg már vannak igazi rendőrök, biztos bevágnak mindenkit, aki regisztrált gyilkos, ez a csaj nem tűnik túlzottan szelídnek. Kíváncsi vagyok, hogy fogja tűrni, ha megszabadulunk tőle. Ugyan érne a győzelme fixen annyi pénzt, amivel kezdtük, de Kat nem kapott, szóval így is buktával jönnénk ki.
- Hát, bocsi, kedves… na, mindegy. Akkor én is a vörös csajra szavazok- igazából várható lehetett számára, hogy kidobjuk, a szimpátiánkat nem igazán sikerült elnyernie a bunkó viselkedésével meg a nagyképűségével, meg talán már így is a kelleténél több gyilkos tartózkodik a szobában. Bár nem vagyok benne egészen biztos, hogy így le fog-e lépni. Azt azért remélem, hogy befogja a száját, meg kéne nyerni a játékot. Kattal ketten dolgozunk össze, szóval elvileg simának kéne lennie. Csak kell egy harmadik ember, akinek küldünk zsetonokat, kap egy kis hasznot, és már ki is dobálhatjuk az egész mezőnyt.
Traumnis- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 134
Join date : 2014. Sep. 08.
Age : 16
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
Csak rosszallóan nézek a srácra, aki a kislánynak magyarázza a szabályokat. De mivel a napszemüveges nem úgy tűnik, mint aki el akarná magyarázni a szabályokat, most kivételesen szemet hunyok az apró szabálytalanság felett. Sokkal jobban leköt, hogy a kis szolgát tanítgassam a menü használatára. Sohasem hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok csinálni. De ezt a szolgát megkedveltem a kiállása miatt.
-Nos, a többség úgy döntött, hogy én ne folytassam a játékot. Van egy rossz hírem lányok. A kiszavazással csak azt éritek el, hogy a játék végén az én zsetonjaim semmit se érjenek. És innentől kezdve én is szavazni fogok.
Ezzel egy vörös zsetont le is teszek az asztalra.
-Nos, az első kiszavazás örömére játszunk egy játékot. Tehát ebben a körben nem lesz kiszavazás.
Végignéztem a társaságon, vajon hogy reagálnak a bejelentésre.
-A játék pedig legyen:
Elővarázsolok egy kalapot, és kihúzok belőle egy cetlit.
-Szabad a rablás
Újabb hatásszünetet tartok.
-Nos, akkor ennek a játéknak a szabályai.
1. Én fogom kisorsolni a rablót.
2. Növelheted az esélyed a sorsolásra, ha befizeted egy olyan játékos zsetonját, aki még nem esett ki, és minden színből csak a legelsőnek leadott zsetont fogadom el.
3. Ha valaki három zsetont ad, az a játékos lesz azonnal a rabló, persze ilyenkor a többiek visszakapják a zsetonjaikat.
4. A rabló választ egyet a játékosok közül, és megkapja tőle az összes olyan zsetont, amelyik színből a legtöbb van nála.
Összecsapom a tenyereim, és az asztal közepén megjelenik egy óra
-Most van pontosan 12 óra, fél óra múlva sorsolok.
Határidő: 1 hét. Aida
-Nos, a többség úgy döntött, hogy én ne folytassam a játékot. Van egy rossz hírem lányok. A kiszavazással csak azt éritek el, hogy a játék végén az én zsetonjaim semmit se érjenek. És innentől kezdve én is szavazni fogok.
Ezzel egy vörös zsetont le is teszek az asztalra.
-Nos, az első kiszavazás örömére játszunk egy játékot. Tehát ebben a körben nem lesz kiszavazás.
Végignéztem a társaságon, vajon hogy reagálnak a bejelentésre.
-A játék pedig legyen:
Elővarázsolok egy kalapot, és kihúzok belőle egy cetlit.
-Szabad a rablás
Újabb hatásszünetet tartok.
-Nos, akkor ennek a játéknak a szabályai.
1. Én fogom kisorsolni a rablót.
2. Növelheted az esélyed a sorsolásra, ha befizeted egy olyan játékos zsetonját, aki még nem esett ki, és minden színből csak a legelsőnek leadott zsetont fogadom el.
3. Ha valaki három zsetont ad, az a játékos lesz azonnal a rabló, persze ilyenkor a többiek visszakapják a zsetonjaikat.
4. A rabló választ egyet a játékosok közül, és megkapja tőle az összes olyan zsetont, amelyik színből a legtöbb van nála.
Összecsapom a tenyereim, és az asztal közepén megjelenik egy óra
-Most van pontosan 12 óra, fél óra múlva sorsolok.
Határidő: 1 hét. Aida
_________________
- 1.:
Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is felajz.
- 2.:
- Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]
- 3.:
- Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál
- 4.:
- A szerencse forgandó
Cear egy buffot vagy debuffot tesz magára. A buff/debuff mértékétől függően sérül, gyógyít magán vagy gyógyít egy csapattársán
- lvl 38:
- élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/34
Erő:8/4
Irányítás:33/31
Kitartás:35/11 (CSP=230)
Gyorsaság:36/89
spec:19/9
páncél /65
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26
Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Játékos Küldetés] Musical Chairs
A többség döntött, így a vörös játékos kiesett a játékból. Bár ettől függetlenül nem távozik és még szavazni is tud. Közben Aisu kap is valamit amivel kissé okosabb lesz, mint a többiek. Bár jelenleg nem sokat tudd kezdeni mindazzal amit tud, de vannak olyan dolgok amiket csak ő tud meg, így kissé örül magának. Már letudta Mayumit, nem is igazán izgatja már a lány. Végig hallgatja a játék mester újabb játékának a szabályát. Viszont valamire kíváncsi lett a kis gólem és úgy gondolta, hogy ki is próbálja. Kissé ügyetlenül ugyan, de lekezdet az menüjében babrálni és ismét kiválasztotta a megfigyelés opciót és már rá is nyomott az alany nevére. Majd a gazdájára néz.
~Tudnál kicsit segíteni? Csak egy üzenetet szeretnék megírni.
~Persze.
Odalépek Aisuhoz és segítek neki megírni az üzenetét, amint ezzel kész vagyunk visszamegyek oda ahol eddig nézelődtem. Aisu megpróbál szövetségeseket szerezni. Annyira nem érdekli az arany sem csak a játék izgatja és csak annyi a célja, hogy minél tovább bent tudjon maradni a játékban. Én azért szurkolok neki, hogy sikerüljön neki az amit szeretne. Bár ez a rablós játék…remélem, hogy megfog majd tudni birkózni vele. Bár ez nagyban fog attól is függeni, hogy mit reagál az akinek az üzenetét írta. Remélem nem kell korán távoznunk az nem lenne valami jó, hisz látom azt, hogy Aisu milyen izgatott nem lenne jó, ha már az elején kiesnek. Persze, azért a gólem maga is képes bent maradni, ha nem akarják kitoloncolni a hisztis miatt. Ha Mayumival áll össze a banda, akkor biztos, hogy ő lesz kiejtve legközelebb. Azt pedig nem szeretné, így igyekszik a dolgok elébe menni a maga módján.
~Tudnál kicsit segíteni? Csak egy üzenetet szeretnék megírni.
~Persze.
Odalépek Aisuhoz és segítek neki megírni az üzenetét, amint ezzel kész vagyunk visszamegyek oda ahol eddig nézelődtem. Aisu megpróbál szövetségeseket szerezni. Annyira nem érdekli az arany sem csak a játék izgatja és csak annyi a célja, hogy minél tovább bent tudjon maradni a játékban. Én azért szurkolok neki, hogy sikerüljön neki az amit szeretne. Bár ez a rablós játék…remélem, hogy megfog majd tudni birkózni vele. Bár ez nagyban fog attól is függeni, hogy mit reagál az akinek az üzenetét írta. Remélem nem kell korán távoznunk az nem lenne valami jó, hisz látom azt, hogy Aisu milyen izgatott nem lenne jó, ha már az elején kiesnek. Persze, azért a gólem maga is képes bent maradni, ha nem akarják kitoloncolni a hisztis miatt. Ha Mayumival áll össze a banda, akkor biztos, hogy ő lesz kiejtve legközelebb. Azt pedig nem szeretné, így igyekszik a dolgok elébe menni a maga módján.
Desdemona- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 404
Join date : 2014. Jan. 17.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
1 / 3 oldal • 1, 2, 3
Similar topics
» [játékos küldetés] Musical Chairs
» [Játékos Küldetés] Ördögi kör
» [Játékos Küldetés] Deadland
» [Játékos Küldetés] Túl a barátságon
» [Játékos Küldetés] Ainlands
» [Játékos Küldetés] Ördögi kör
» [Játékos Küldetés] Deadland
» [Játékos Küldetés] Túl a barátságon
» [Játékos Küldetés] Ainlands
1 / 3 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.