[Küldetés] A hatalom útján

Résztvevő: Anatole Saito
Határidő: nincs

A korábban megbeszéltek után Yoshiaga egy helyszínt és időpontot küldött, ami nem volt más, mint a 10-es szint kereken éjfélkor. A pontos koordinátákat is megadta, messze a szafaritól, egy elhagyatott részén a szintnek. Megvárta, hogy megérkezz, majd mikor megteszed megszólal.
- Üdvözöllek, Anatole! Örülök, hogy el tudtál jönni és tudom, hogy tele vagy kérdésekkel, de kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam most mégis miért hívattalak ide. - egy fordulatot vesz, majd kezeit háta mögött összekulcsolva néz a távolba. - Már egy ideje fontolgattam a céh továbblépésének módját és nemrégiben döntésre is jutottam. A könnyebb operálás és egy erősebb csapat összekovácsolása érdekében úgy döntöttem, hogy több tagot veszek be a Sayonarába és ezzel együtt egy hierarchikusabb rendszert is bevezetek. - elkezd lassan sétálni. - Közben menjünk, mert már várnak ránk. - vár arra, hogy mellé érj, majd folytatja beszédét. - Minden tagnak lennének úgynevezett parancsnokai, akik alatta dolgoznak. A számuk nem megkötött, mindenki annyi parancsnokkal rendelkezhet, amennyivel csak szeretne. Ennek azonban előnye és hátránya is lehet, hiszen ezzel együtt egy új rendszert is bevezettünk, miszerint a fő tagokat csak azok parancsnokai hívhatják ki. - nyel egyet, majd folytatja. - Ezzel elkerülve az azonnali halált is részünkről.
Vár egy percet, teljes csendességben, majd megköszörüli torkát és befejezi mondandóját.
- Úgy vélem, hogy minden tagnak szüksége van parancsnokokra és közéjük tartozol te is Anatole.

- Nap mint nap rengeteg kihívást kapunk és tömérdek erős játékos szeretne a céh tagja lenni. Nem tudjuk céljaikat és terveiket, de annyit tudunk róluk, hogy egy erős társaságba akarnak csatlakozni, talán önvédelemből. Nekik szerintem a csatlakozás a céljuk és, mint ahogy kiderült, minden esélyt megfognak, hogy ezt elérjék, így szerintem az, hogy parancsnokok lesznek mellékes.
Yoshiaga megáll.
- Anatole, mindig mindenki háborúra készülődik ebben a világban.
Szemedbe néz, majd vissza előre és folytatja sétáját.
- A jelöltek már várnak rád, de egyelőre csak erőfelmérés volt. Először egymás ellen indultak egy first strike küzdelemben, majd egy fél életesben volt egy visszavágó. Ha valaki akármelyiket is elvesztette, tehát nem nyerte meg mind a kétszer, akkor elküldtük. Ott azonban nem biztos, hogy mindig a legügyesebbek és a legerősebbek kerülnek ki győztesként és nem is csak az a lényeg. A lényeg, hogy maradtak negyvenketten. Egy vitával folytatták, méghozzá maguk között kellett eldönteni, hogy ki legyen az a huszonegy, aki marad. Úgy vélem, hogy ez a leglényegesebb próbatétel, hiszen egy szinte lehetetlen dolgot kell megoldani. Négy haláleset volt és két nap alatt megszületett a huszonegy, akik közül nyolc már parancsnok.
Tart egy kis beszédszünetet és lépked lassan, ahogy a távolban feltűnik egy sátor.
- A lényeg, hogy a huszonegyből mindenki maga választ, innentől egyenesen szimpátia alapon megy az egész. Természetesen nehéz lehet eldönteni, hogy ki az aki tényleg erős és akiben meg is lehet bízni. Én személy szerint azokat választottam, akiket alapból is ismertem.
Kezdett lassan feltűnni az egész tábor. Hét nagyobb sátor vett körbe egy óriási területet, mindegyiken egy-egy számjegy, egytől hétig. Az elsőtől a negyedikig zárva voltak a bejáratok, a sátrak közötti területeken játékosok lakomáztak, gyakorló bábukon gyakoroltak, aludtak és megannyi mást csináltak.
- Ideiglenes bázis, amíg készül a végleges.

- A vitáról vannak hangrögzítő kristály felvételeink, csak sajnos képi anyag nincs hozzájuk. Ehhez hasonlóan a küzdelmekről sincsenek képi anyagaink, csupán időpont és eredmény feljegyzéseink, hogy melyik küzdelem mennyi ideig tartott és ki ki ellen nyerte.
Ezután meghallgatta az első kérdésed, majd válaszolt.
- Kérem pontosítson, a Srentokos ügyre gondol?
Meghallgatja a maradék kérdésedet is.
- Na, ez aztán sok kérdés. - kacagott fel - Céhgyűlésnek még nem láttam szükségét, plusz elég kellemetlen lenne, ha egy külsős meglátná egyszerre az összes tagot egy helyen. Amennyiben szeretne, maga szervezhet egyet, haha. - mondja jókedvűen - Természetesen a pozíciójavítás nem követel emberéletet, a múltban is volt rá példa, például mikor Gregant legyőzte a régebben 2. helyezett Nabnost és átvette a helyét. A parancsnokokkal még nem tudom mi legyen ilyenkor, valószínűleg az lesz, hogy a győztes szabadon eloszthatja őket.
Megáll és gondolkozni kezd.
- Nyolcas nem egy játékos, hanem egy vírusszerű algoritmus, ami játékosok kivégzésére és megbélyegzésére lett megírva, valamelyik őrült fejlesztő által, aki szépen elrejtette őt a nyers kódban. Jezob barátom segítségével, kit parancsnoksága előtt is ismertem, sikerült limitálni a kódját. Ehhez sajnos elengedhetetlen volt a céhre bocsátani. A részletekbe nem mennék bele, de a kezdeti rengeteg halálból sokért felelős volt ez a magát fejlesztő vírus. - ezután hozzáteszi mosolyogva - Csupán viccelek, valójában csak egy tag és a céhszabályaink által nem akadályozzuk, hogy mit tesz azokkal a játékosokkal, kik továbbra már nem a céh tagjai. - fejezi be, majd újra sétálni kezd.

- Természetesen. - nyújtja át az összes kristályt és egy füzet kinézetű szöveges dokumentumot. A Bunmei kérdésedet egy fél perc csönd követi, látszik, hogy Yoshiaga erősen gondolkodik mit válaszoljon.
- Nincs mit, semmiség. Abban pedig biztos lehet, Anatole, hogy nem volt puszta véletlen.
Ezzel be is fejezi a mondanivalóját, majd a nyolcas témára tér át.
- Nem gondolom, hogy az eltanácsolás egy bölcs megoldás lenne, akárkiről és akármiről is legyen szó. A célunk az összetartás kell, hogy legyen. Mint ahogyan az anya a gyermekeit, a tagjainkat mi sem választjuk meg. És mondja csak, Anatole, ha a három gyerekéből kettőt zavarna a harmadik viselkedése, maga elzavarná otthonról?
Végül a bossharcos ajánlatra kezd válaszolni.
- Igen, hallottam róla, de tudtommal végül sikerrel jártak. - ezután ismét egy fél perc gondolkodási idő veszi kezdetét, miközben egyre közelebb értek a táborhoz - Nem tűnik szemtelen kérésnek, csupán maga nem gondolta éppen át ezt a kérést mielőtt feltette... - feléd néz, majd egy őszinte mosolyt ereszt meg, majd visszafordul előre és beszélni kezd - Tegyük fel, hogy a Sayonara céh közismert tagja és önjelölt vezetője olcsóbban adná egy adott csoport és csak az a csoport számára a találmányait. Nem lenne talán a többi játékosnak szembetűnő, hogy a Sayonara ilyen kivételes ajánlatot tesz annak a bizonyos cégnek? A Sayonara, aminek egyik tagja titkolja kilétét? Szerintem csak magának adódna ezzel problémája, amennyiben nem szeretné nyilvánosan felfedni idetartozását.
Már közel vagytok a táborhoz.

Yoshiaga jóízűen felkacag.
- Igen, emlékszem, bár nem tudtam magáról még semmit, nem mintha mostanában sokat elárulna. - jegyzi meg kedvesen - Szabadúszó voltam akkor még, pont előtte nap ismertem meg Gregantot, ő mondta, hogy erős játékosok fordulhatnak meg a küldetésen. Gondolni sem mertem, hogy frontharcosok lesznek valaha. Mondjuk sajnos hamar el kellett mennem, de remélem azért jó véggel zárult a kaland.
Gondolkodik egy keveset, majd folytatja.
- Nem is emlékszem pontosan, a gondolat régóta keringett a fejemben, de úgy igazából a céh a bizonyos első nagy küzdelem után állt úgy össze, jóval az első találkozásunk után.
Türelmesen végighallgatja Anatolet.
- A legtöbb ember nem nyit pezsgőt minden sikeresen megtett lépése után, de dühében képes lehet széttörni egyet, ha elesik. - teszi hozzá bólogatva.
Közben lassan megérkeztek a sátorhoz, de még válaszol utolsó kérdésedre.
- Anatole, nálunk csak a legerősebbek vannak. Vigyázzon velük, mert ismerek parancsnokokat, kik akár még magát is könnyedén legyőzhetik. - jegyzi meg, próbálva óvatosságra inteni - Tudja, sokaknak tetszik itt. Keveseket ismerek annyira, hogy tudjam miért, de Jezobnak például ez volt az álma, Terumi koldus családban nőtt fel, az utcákon és halott rokonokkal egymagára lenne utalva, ház és kenyér nélkül... - halkan felnevet, miközben kinyitja az iglu szerű sátort és az elülső, kis részbe léptek - ...az irónia! - vár egy keveset és folytatja - Alazzazza meg csak szimplán kicsit antiszociális. Nála például teljesen nem értem, de gondolom szimplán csak elvan a mob ölögetéssel.
A belső részbe kísér, ahol középen egy trón van, a trón előtt egy kivetítő felület, ami a sátor elülső részét mutatja.
- No, sok szerencsét, foglaljon helyet, szóljon, ha párna kell és majd Dei hoz magának. Amúgy nyugodtan kérdezzen körbe a céhben, én is kíváncsi lettem rá. Meg majd következő alkalomkor ön is meséljen nekem magáról. - fejezi be mondandóját, majd kivonul a főbejáraton keresztül és kint felszerelések csörtetése, felkiáltások és zaj tombol egy-két másodperccel miután kiér és valamit kiabál. A kijelzőn ezután látni, ahogy visszakukkant, integet a kijelzőnek és megszólal.
- Már unatkoztak úgy látszik. - teszi hozzá, nehogy Anatole rosszra gondoljon és eltávozik.

Az elősátorba a következő játékosok sétálnak:








Mind a heten betömörülnek és várják, hogy mi történjen. Értelemszerűen mivel ők döntöttek úgy, hogy a 7-es sátorba bemennek, ezért mindannyiukat érdekli az ajánlat. Föntről lefelé szólalnak meg. (Először első kép bal oldali, majd első kép jobb oldali, onnantól lefelé.)
- Siranne, harcos.
- Ayurn, lovag.
- Elaya, kardforgató.
- Nerial, lovag.
- Artois, íjász.
- Braor, kardforgató.
- Yucia, árnyharcos.

Nerial kezdi a beszédet.
- Mélyen tisztelt Anatole! A nézeteink teljességgel megegyeznek. Mellesleg, nem utolsó sorban fontosnak tartom azt, hogy mindent megtegyünk a játékból kikerültek testi épségéért. Nem véletlen az sem, hogy csak magához jelentkeztem.
Braor folytatja.
- Kedves Anatole! A céljaink bár nem egyeznek és én inkább a játékot látom a jobb útnak, szerintem közösen jó jövőt kovácsolhatunk Aincradnak, legalább is amíg maguk ki nem juttatnak. Úgy vélem, hogy játékszabályokon és az ezekől eredő egyenlőségen melett stabil jogszabályok kialakításával jobbá tehetjük az itteni életet, mint a kintit.
Siranne szólal meg.
- Egyetértek Braorral.
Ayurn hozzáteszi.
- Szintén.
Elaya szólal fel ezután.
- Az én célom egyszerű, a legjobb kardforgató szeretnék lenni a játékban és úgy vélem, hogy ha magával tarthatok akkor az mindkettőnk számára előnyös lenne.
Artois folytatja.
- Az én célom inkább túléléssel kezdődött és vártam amíg a frontharcosok, köztük ön, legyőzik a 100. bosst, de mára már úgy érzem jobban érdekel a játék maga, mint a kijutás. Az idők során megerősödtem, így már nem áll fent a halál veszélye ha esetleg mégis menni kéne a frontra. Ha a legjobbat keresi, csak nézzen a küzdelem statisztikákra.
Végül Yucia fejezi be.
- Személyes okok miatt mihamarabb ki szeretnék jutni innen, így mondhatjuk azt, hogy a céljaink megegyeznek, csupán annyi a különbség, hogy én nem kockáztatnám az életem a kijutásért.

- Tessék a statisztikákra nézni. Mellesleg nem együtt jelentkezünk.
Ayurn folytatja:
- Gondoltuk nem untatjuk önt az életünkről, de lényegében egy házaspár vagyunk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy együtt jelentkezünk, tudjuk, hogy nincs annyi hely.
Siranne fejezi be:
- Bár a férjem nevében nem beszélhetek, de szerintem, ha szükséges, akárki ellen kiállnék és valószínűleg nyernék is.
- Szintúgy. Tessék csak megkérni minket.

Üzenetek:

Artois:
Életpont: 260, Irányításra és erőre építek

Braor:
Életpont: 180, Erőre és gyorsaságra építek

Nerial:
Életpont: 205, Speciális képességre és kitartásra építek

Nerial szólal csak meg:
- Nekem van erősítésem, ha az számít.
A többiek mind jeleznek, hogy nincs.

Mind viszonylag jó felszerelésben van és mind nagyon erős. (Megbeszéltek alapján ezt most ugorjuk. )