Re: Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél

by **Shukaku** Pént. Nov. 21 2014, 22:02

Shu kuncog egy kicsit, már egészen belejött ő is a hadakozásba, és így, hogy a másik is játéknak fogja fel, és teljesen elfelejtheti, hogy egyébként most nyomásnak kellene lennie rajtuk, amiért az aréna helyezésük forog kockán, még valamennyire tetszik is neki a csata. Azt, hogy Timidus miért nem érzékelteti vele a harc fontosságát, talán sohasem tudhatjuk meg, ám jelenleg a sárkány bonyolult számításokkal azt az eredményt hozta ki magának, hogy ez a célravezetőbb lépés. Persze azt, hogy valóban ez volt-e a helyes, már sem a sárkány, sem mi nem tudhatjuk meg, hacsak nem játsszák le innentől kezdve még egyszer a folytatást a másik megoldással, de hát ez ugye természetesen nem lehetséges. Mindenesetre Silver arra is rájöhet, hogy a pet nemcsak az angolt, de a szóviccet sem érti, vagy ha érti is, akkor nem szereti, vagy csak úgy gondolja, hogy nem a csata közben van helye a nevetgélésnek, bár Shura nem szól rá emiatt.
-A csata során minden módszer felhasználható, ami a győzelemhez segít. Természetesen nem a győzelem megszerzése a legfontosabb a harc során, hiszen sokszor célravezetőbb veszíteni, ám amikor győzni akarsz, akkor nem értem, hogy miért ne használnék fel minden lehetséges eszközt ennek elérése érdekében.
-Timidus… ez csak egy vicc volt. Piszkos trükk, a por miatt.
-Értem, bár nem látom értelmét. Shu, megtennéd, hogy előveszed az Erőtér Kristályt?
A kislány bólint, majd a kezébe is varázsolja az említett darabot.
-Feltételezem, hogy ismered ezt a kristályt. Mindketten tudjuk, hogy kisebb szintű vagy nálunk. Nagy valószínűséggel pontosan ismerem az életpontjaidat, az erő pontjaidat, ha a méregnek lesz látható hatása, akkor majdnem pontosan fogjuk ismerni a gyorsaság pontjaidat is. Amennyiben a pontozásod nem teljesen a fegyverkezelésre vagy a speciális képességre épít, akkor valószínűsíthetem, hogy a pontjaid összege nem előzi meg a miénket, így alacsonyabb a szinted. Tudod jól, és láthatod is, hogy fáradunk, mindketten tudjuk, hogy ezután a támadás után nekünk kell pihennünk, és azt is, hogy meg akarom ezt akadályozni. Mivel engem támadsz, így feleslegesen használnánk el a kristályt, ami egy igen hasznos, és drága item, amely valamikor talán megmentheti az idomár életét. Amennyiben úgy gondolod, hogy úgy fair, ha nekünk ezzel kevesebb lesz, úgy természetesen elhasználjuk, ám amennyiben ezt te is jónak látod, és mivel nem befolyásolja a csata menetét, hogy ténylegesen elhasználjuk-e vagy sem, így megkérnélek arra, hogy tekintsünk el ettől, és vegyük úgy, hogy elhasználtuk a kristályt. Természetesen ebben a körben nem fogunk mellékcselekvést használni.
Shu meglepetten pislog, és nézi a kezében a kristályt, majd Timidust, majd újra a kristályt. A sárkány nagyon ritkán ilyen udvarias, a kérése azonban teljesen jogos, hiszen tulajdonképpen értelmetlen ténylegesen elhasználni az itemet, és a bácsi sem akarhatja, hogy nekik feleslegesen legyen kevesebb tárgyuk, szóval ő is kérlelően néz Silverre. Persze ha a kardforgató nem egyezik bele az ajánlatba, akkor kénytelen kelletlen megválnak a darabtól, ám ez esetben érezheti, hogy amennyiben Shu elkövetkező támadása sikeres, akkor egy picit nagyobbat lendít a sípján, ellenkező esetben pedig még arra is ügyel, hogy nehogy zavaró helyen üsse meg az ellenfelét. Természetesen a sárkány hozzáállása bárhogyan is dönt, semmiben sem változik. Ugyanazzal a lendülettel ront rá az ellenfélre, mint eddig, igyekszik az összes végtagjával, beleértve a szárnyaival is körülölelni, majd fogas csőrével a férfi szeme felé kap.

A döntésed függvényében elhasználjuk az Erőtér Kristályt.

Ezután újra mindketten támadnak, Shué az első kocka, Timié a második, aki megpróbál megvakítani. :3

by **Kayaba Akihiko** Pént. Nov. 21 2014, 22:02

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4766609959_af0c0eb7c7_s

Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4766609959_af0c0eb7c7_s

Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4766612103_86ee832108_s

by **Silver** Hétf. Nov. 24 2014, 16:45

Beszív, és kis adagokban kifúj. Beszív, és kis adagokban kifúj. Beszív, és kis adagokban kifúj. Nem sok kellett hozzá, hogy csillapítsam a légszomjam és hellyel-közzel normalizáljam a légzésem. Képessé váltam a védekezésre, bár a szívem dobogását még éreztem egy darabig. Egészen addig, amíg nem éreztem, hogy a támadó skilljeimet is újra aktiválni tudnám. Bár az érzés rossz kifejezés, igazából már hozzászoktam, hogy mennyi időbe telik, amíg a kitartásom által okozott hézag megszűnik. Felemeltem a fejem, és úgy hallgattam végig a madár előadását, levezetését az ajánlata mögött meghúzódó logikával kapcsolatban.
- Sok beszédnek sok az alja - jegyeztem meg kelletlenül, miközben gondolkodóba estem. Igaz csak néhány pillanatra. Akár elfogadom az egyezséget, akár nem, mindenképp elveszítem a következő támadásom. Két utat láttam ennek az elkerülésére, ebből az egyik az volt, hogy kiveszem a Little Miss kezéből a kristályt, de nem tudhattam, hogy nincs-e náluk még egy, vagy még több. Tehát a másik lesz a nyerő megoldás. Még úgy is, hogy jelenleg nem a védekezésére összpontosítottam.
- Nem fosztalak meg titeket attól a kristálytól, cserébe szeretném megtudni, ha tényleg az életed menti meg majd egy napon - válaszoltam végül, de ezt követően rögtön fegyelmezett védekező állásba helyezkedtem, kissé berogyasztottam a térdeim, felkészültem az elkerülésre. Ahogy az imént, úgy most sem figyeltem oda annyira Little Miss Shukakura, ezért találhatott el a sípjával könnyedén, ami viszont a petjét illeti, teljes összpontosítással figyeltem rá, és végül a megfelelő pillanatban a földre vetettem magam és félregurultam a vehemens támadása elől. Mostanra már felismertem, mit akar, hiszen nem először kapott volna az arcom felé. Na ez az, amit minden áron meg kellett akadályoznom! Viszont ahogy bebizonyosodott, hogy elkerültem az állat csapását, rögtön talpra pattantam és a madár teste felé lendítettem a kardom. Azonban nem csaptam le rá, épp megállítottam a fegyverem azelőtt, hogy támadásnak érzékelhette volna a rendszer, és ezáltal a lila fal felpattant volna.
- "A csata során minden módszer felhasználható, ami a győzelemhez segít." Ez ugyanolyan tisztátalan eszköz lett volna részemről, mint az elvakításom akár homokkal, akár sérülés okozásával. Nekem is van egy ajánlatom: ha folytatni akarod a tisztességtelen hadviselést, elismered, hogy a saját fegyvereddel vertelek meg, és beírtok nekem egy találatot. Ha viszont innentől kezdve fair módon küzdesz, akkor tekinthetjük meg nem történtnek a félbehagyott támadásom - kacsintottam szemtelenül a fáradt társaságra.

200/200 HP
5/75 páncél
Védekezés 2/3
Pihenés 1/4

by **Shukaku** Hétf. Nov. 24 2014, 17:37

-Az alja?
Néz értetlenül a sárkány, és azonnal legyint a farkával, amint megérkezik a lány válasza a kérdésére.
-Mondás.
-Megkértelek ember, hogy használj olyan nyelvet, amely mindhármunk számára érthető, amennyiben a mondandódat felénk irányítod. Tudom, hogy az emberek értik a ti hasonlataitokat, ám a sárkányok gondolkodása ettől eltér, és én sem teszek olyan utalásokat, amelyeket te nem értenél, mert tekintettel vagyok a kultúránk különbözőségeire.
-Izé… csak azt kéri, hogy nem használj ilyen szólásmondásokat. Egyébként ez olyasmit jelent Timidus, hogy röviden foglald össze a mondandódat, mert a lényeg elveszik a hosszú szövegben.
-Értem. Tudom, hogy a ti agyatok nem képes nagy mennyiségű információ tárolására és visszaidézésére. Elnézést kérek, legközelebb tekintettel leszek erre is.
És bár a hangjában nem érződik megbánás, ám lenézés sem, vagy irónia, és Shun is látszik, hogy komolyan gondolja még a pet helyett is. Sőt, amikor Silver beleegyezik, akkor egy újabb hálás mosolynak lehet a birtokosa, na meg persze egy ütésnek a síppal. Timidusnak ugyan feltűnik, hogy egy pillanatra sem veszi le róla a szemét, ám ennek nem tulajdonít nagy jelentőséget, hiszen sebzés ügyileg valóban ő a veszélyesebb.
-Köszönjük.
-Igen. Mindenképpen küldünk majd egy levelet, ha a mostani kedvességed menti meg az életünket.
És bár Shu reméli, hogy erre sohasem kerül sor, és tudja, hogy ezzel igen erősen legyezgette a férfi hiúságát, ennyit azért mindenképpen megérdemelt. Azt azonban már nem érti, hogy a támadást miért szakítja meg, ami láthatóan talált volna, vagy miért támad, ha egyszer most beszélték meg, hogy a kristály hatása érvényesül. Timidus persze azonnal hátra ugrik, és tisztes távolságba kerül, ám már nem is erőlteti a repülést, látszik rajta, hogy fáradt.
-Nem értem, hogy mire célzol. A saját fegyverem az a karom és a fogak. Nem tudsz a saját fegyveremmel legyőzni, hiszen nem kényszeríthetsz arra, hogy saját magamat támadjam.
-Timidus… ez is csak egy mondás. Szerintem arra gondol, hogy ha most az ígérete ellenére megütött volna, az csalás lett volna a részéről.
-Ebben igaza van.
-És… és azt hiszem azt mondja, hogy mi is tisztességtelenek voltunk, amikor a szemébe szórtuk a homokot, vagy amikor te megpróbálod megvakítani.
-Teljesen logikátlan az érvelésed, ember. A harc elején a bizalomról és a hazugságról beszéltünk. Én sohasem mondtam, hogy nem foglak megpróbálni megvakítani, míg te az előbb a választásoddal ígéretet tettél arra, hogy úgy tekinted, mintha a kristály hatása érvényben lenne. Amennyiben persze hazudtál, úgy közlöm veled, hogy nem bízhatunk meg a továbbiakban a szavadban, ami azonban minket is feljogosít arra, hogy utólagosan megváltoztassuk a kijelentéseinket, és úgy hiszem ennek okán figyelmeztetnelek kell, hogy neked már alig van páncélod, míg Shu élete és páncélja is teljes.
-Abban igaza van Timinek, hogy ő nem hazudott. És... izé… bocsi, de tényleg nem fair azt mondani, hogy működik, utána meg megtámadni, amikor nem számít rá…
-Számítottam. Az emberek képesek a hazugságra, így nem lehet megbízni bennük.

pihi

by **Silver** Hétf. Nov. 24 2014, 20:21

- Sorry-sorry - mentegetőztem szórakozottan legyezgetve a kezemmel a kioktatásra. Nehéz volt tekintettel lenni egy olyan entitásra, ami nincs is tisztában a valódi származásával, de azt hiszem egy ilyen apró kérésnek engedhetek.
- Épp ellenkezőleg. Kevesebb magyarázásból is megértem, mit szeretnél - feleltem, a Little Miss felé pedig biccentettem egyet köszönetképpen, amiért elmagyarázta program barátunknak ezeket a mondásokat, amiket csak ő és én értünk. Legalábbis egyelőre, amennyiben a tanuló mechanizmusa értékesnek véli ezeket az információkat, akkor hamarosan talán már az általa hallott mondásokat is megérti magyarázat nélkül.
Ami viszont a harcot illeti, szemem megvédése érdekében kénytelen voltam én is egy ajánlatba kvázi belekényszeríteni a párost, noha úgy, hogy ha tudom, hogy ki akarja a madár kaparni a látószervem, úgy azért sokkal-sokkal könnyebb védekezni ellene. Viszont túl nagy volt a kockázat ahhoz, hogy megbízzak a saját képességeimben, inkább megpróbáltam kompromisszumot kötni. Na és egy kicsit tanítani őket a tisztességes harc fogalmára ^^
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem fogok támadni. Nem tettem semmilyen ígéretet. Ti csak azt hittétek - világosítottam fel őket egy magabiztos pillantással kísérve, de a félmosolyom igazából nem volt arrogáns, csak barátságos - De ez valóban nem lett volna fair tőlem, ezért nem is tettem meg. A tisztességtelen harc a gyengéknek és a gyáváknak való - folytattam a fejtágítást - Viszont te magad mondtad, hogy a győzelem érdekében nem válogatsz a módszerek között. Ezért nem is reklamálhatnál, ha valóban megütöttelek volna. Ez is csak egy módszer - elkezdtem sétálni feléjük, elvégre egy mozdulattal képes voltam már támadási skillt aktiválni a fegyveremen - Két okból kérlek arra, hogy mégis válogass a módszerek között: az egyik a tisztességes harc szellemisége. Nem fair megvakítani engem, ha én nem tudok hasonlóan súlyos kárt okozni benned, különösen úgy, hogy a te szabályaid szerint játszunk. Másodszor pedig, ez nem egy vérre menő harc. Nem forog kockán semmi lényeges, csak némi hírnév és jutalom. Egy ilyen harcban minden áron győzni akarni nem illendő, és ha látják, hogy még egy tét nélküli küzdelem alatt is ilyen módszerekhez folyamodsz, nem fognak veled szívesen kiállni - fejeztem be egy lágy mosollyal az előadásomat, majd fújtam egyet és támadásba lendültem egy sword skillt aktiválva. Kicsit bonyolítottam, a lendület érdekében még meg is pördültem a tengelyem körül, mielőtt lecsaptam volna egy felülről lefelé induló suhintással - Most én beszéltem túl sokat, mi? - kiáltottam fel közben.

200/200 HP
5/75 páncél
Védekezés 2/3
Pihenés 2/4

by **Silver** Hétf. Nov. 24 2014, 20:29

Dobás

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Nov. 24 2014, 20:29

The member 'Silver' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Shukaku** Hétf. Nov. 24 2014, 23:57

Shu majdnem ott tartott, hogy lendületesen arcára tapasztja a kezét, amikor a férfi angol kifejezéssel kért bocsánatot azért, mert olyan kifejezést használt, amit a sárkány nem értett. Persze a gyerekeknek türelmesnek kell lenniük a felnőttekkel, hiszen ők nehezebben tanulnak, Timidus pedig egyébként is türelmes volt, szóval nagy bonyodalmat nem jelentett a szituáció, csak éppenséggel elég vicces volt. A kifogásokra azonban Shu csak a szemét tudta forgatni. Komolyan, ez a kukacoskodás, és a szavak szó szerint vétele Timidus műfaja volt, és tőle nem is vette rossz néven, hiszen nem volt mögötte álságosság, meg cselszövés, hiszen a sárkány senkinek nem akart rosszat, csak éppen neki jót… bár azt talán túlságosan is. Ám ez a közös hozzáállás meglátszott abban, ahogyan a pet reagált Silver szavaira.
-Valóban nem mondtad ki, hogy nem fogsz támadni, és ezért is vártam a támadást, mint amiképpen említettem is. Kötelezni azonban arra, hogy kimondj valamit éppoly felesleges, mint azt várni az emberektől, hogy betartsák a szavukat. Kizárólagosan az állítólagos erkölcseiteken múlik, hogy miképpen hozzátok meg a döntéseiteket, az ígéreteitek nem köteleznek titeket semmire. Nem reklamáltam volna, hiszen semmi okom nem lett volna. Használtál egy módszert, ami egyszer beválik. Azonban megkérdelek, vajon a körülöttünk lévő nézők, nem ítélnének-e meg emiatt éppen úgy, mint engem. Abban igazat adok neked, hogy nem fair megvakítanom téged, azonban megjegyezném, hogy te választottad, hogy engem kívánsz támadni.
Ezután egy kicsit elhallgatott, és megcsóválta a fejét.
-Az én feladatom az idomár védelme. Azzal, hogy a ranglista élén állunk, igen nagy mennyiségű tapasztalatpontot tudunk szerezni, amivel fejlődhetek, erősödhetek, és jobban meg tudom védeni Shut. Ha most hagylak győzni, azzal veszélybe sodrom a lányt, ami ellentmond mindennek, ami a feladatom. A te elveid nem engedik, hogy kislányokat üss meg. Shu nem szereti a mobokat bántani, így nekem kizárólag a küldetéseken és az emberekkel való harc során van lehetőségem fejlődni. Ha ezt a lehetőséget is elszalasztanám, az komoly veszélyt jelentene a lányra.
A sárkánynak eszébe sem jutott, hogy sajnáltassa magát. Channal szemben, akit ismert, már alkalmazott valamiféle lélektani hadviselést, és azt is tudta, hogy Hinarit Alexen keresztül mozgassa, vagy az Artest Anaton keresztül, de olyan fokú ismeretei nem voltak az emberekről, hogy ennyire előre lássa az emocionális reakcióikat. Ellenben Shunak már voltak, ám nem ennek volt betudható, hogy ha Silver ránézett, akkor a lány jelenleg csodálattal és büszkeséggel pislantott a barátjára, és egy kis kérlelő tekintettel a férfira. Timidus a kislány miatt nem teljesítheti száz százalékban a kötelességét, ha ez a harc Silvernek tényleg nem fontos, igazán veszíthetne a kedvükért. Persze nem tűnt úgy, mintha Silver nagyon veszíteni akarna, hiszen máris lendült előre, hogy újra támadjon, és a sárkány ismételten nem tudott kitérni előle, ám mivel ezt már látta, inkább belement a csapásba, hogy közel férkőzve több esélye legyen sebezni, ezúttal azonban nem a férfi szemét célozta meg, Shu pedig csak ezután igyekezett újra meglegyinteni az ellenfelet.
-Ahogy kérted, fair küzdelem. Shu, mutasd meg kérlek neki a lökés kristályt. Ha a harc végeredménye számodra valóban nem fontos, és most már láthatod, hogy hajlandó vagyok kompromisszumokra, ismét megelégszel a kristály felmutatásával, és eltekintesz a következő körben a támadástól. Ezúttal kérlek határozottan jelentsd ki, hogy nem fogsz támadni, hogy mindenki hallhassa.

90/0 (-35) -> 55/0

Választól függően elhasználjuk a lökés kristályt.

Első Timi, második Shu

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Nov. 24 2014, 23:57

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

by **Silver** Szomb. Nov. 29 2014, 01:51

Amit kértem, azt megkaptam. Elégedett lehettem, hiszen a "sárkány" békén hagyta az arcomat és ki is jelentette, hogy megadja számomra a fair küzdelmet. Az már más kérdés, hogy egészen könnyedén vörös csíkot hasított virtuális testembe, hiszen teljesen feláldozta a védekezését azért, hogy garantálja a sérülésemet. Ezzel ugyan a páncélom lekopott, de még így is előnyben voltam, ha ezt az öngyilkos taktikát folytatja, azzal csak az én malmomra hajtja a vizet. It's all good, very good :3
- Oi-oi, azt egy szóval se mondtam, hogy nekem nem fontos ez a harc! Te az idomárodat akarod védeni, én viszont azért akarok a legerősebb lenni, hogy bárkit megvédhessek a bajtól! Hogy mindenkinek segíthessek, akinek szüksége van rá! Hogy erősebbé tegyem a rászoruló gyengéket! Ezért nincs más választásom, nyernem kell! - csaptam magabiztosan az öklömmel a mellkasomra. Szememben égett a tűz, túlbuzgó akaratom viszont csihadni látszott, ahogy a Little Miss előhúzta azt a bizonyos kristályt a tarisznyájából. Arcomra kiült egy fintor. Egyszer még rendben volt, de nagyban csökkentette volna a lelkesedésem és a küzdelem élvezeti faktorát, ha rendszert csinálunk belőle, hogy tétlennek kell maradnom :/
- Tudok mutatni egy helyet, ahol lehet gyakorlóbábukat püfölni, ha az minden vágyad, hogy tehetetlen ellenfeleket karmolássz - jegyeztem meg rosszmájúan - A harchoz minimum két ember kell! - mutattam rá az örök igazságra, majd sóhajtottam egy nagyot és leengedtem a fegyverem. Sőt, le is ültem a földre, és elhelyezkedtem törökülésben. Volt alkalmam megismerni a határaimat, tudtam jól, hogy ha ebbe most belemegyek, akkor egy darabig nem jutok szóhoz. Cserébe meg akartam próbálni megalázó módon kitérni a támadásai elől.
- Nem foglak eltalálni! - kiáltottam jó hangosan, érezhetően kelletlen hangsúllyal. És csak azért sem azt mondtam, amit várt, ugyanis nem állt szándékomban teljesen feladni a támadást. Ha már így harcol, annyit megengedtem magamnak, hogy amint megindul felém, megmutatom az ellentámadó mozdulatom kezdeményét, és ezzel is tapasztalom kicsit a védelmi réseket a mozgásán. Valódi támadás nem lesz belőle, de hasznosíthatom a tapasztalatokat.
- By the way, nem úgy tudod a legjobban megvédeni az idomárod, ha ki se engeded a városfalak közül? Itt aztán nem eshet semmilyen bántódása, ha elég elővigyázatosak vagytok - kérdeztem, miközben a menürendszerem megnyitva lehívtam belőle egy flaska frissítő vizet, és leöblítettem a fáradtságtól égő torkom.

145/200 HP
0/75 páncél
Védekezés 3/3 - innentől Timidus csak négyestől talál
Pihenés 3/4

by **Shukaku** Szomb. Nov. 29 2014, 06:01

Timidus nagyon ritkán nevet. Talán amióta elérte a fiatal kort, Shu csak nagyon speciális esetekben hallotta nevetni, amikor is a programja, avagy maga a sárkány sehogy máshogy nem képes visszaadni azt a folyamatot, ami a rendszerében lefut, mert annyira logikátlannak és irreálisnak talál egy lépést, vagy kijelentést, hogy már ehhez a tanult kifejezésmódhoz nyúl. Egy sárkány kacagása persze nem hasonlítható egy emberéhez, hiszen ez főleg szaggatott, kattogó csipogás. Természetesen ezt se teszi hosszan, mindössze pár másodpercig.
-Tapasztalataim szerint az emberek rosszul viselik a vereséget, hogy van az, hogy ennyi vereség után még nem vetetted le magad a szint széléről? Eddig úgy véltem, hogy okos ellenféllel találtam szembe magam, talán az egyik legokosabbal, akivel eddig harcoltam. Most azonban ezekkel a kijelentésekkel jelentősen rontasz a megítéléseden, ember. Nem tudsz megvédeni mindenkit, vagy ha tényleg ez a célod, a Black Iron Castle emlékműve megmutatja, hogy mennyire sikertelen is vagy. Mint láthatod, Shu él, ami azt jelenti, hogy én veled szemben jól végzem a munkámat.
-Izé… Timidus.
Szólalt meg hosszú idő óta először a lány, egy kis csöndet kérve barátjától.
-Ha tényleg ezt csinálja, Mr. Silver, akkor ugyanazt szeretnénk. Mi is segítünk a piciknek, bár én nem hiszem, hogy mindenkit meg tudnánk védeni… de mindig arra panaszkodnak, hogy soha senki nem segít nekik. Örülök, hogy Ön nem olyan, mint a többi frontharcos, akiknek csak a kijutás lebeg a szeme előtt, és emiatt akárkit föláldoznak, meg gyilkosokkal szövetkeznek.
És ekkor Shu egy picit meghajolt ellenfele előtt, ismételten. Nem tudta, hogy hazudik-e, de valahogy úgy érezte, hogy van igazság abban, amit mond. Erre pedig még Timidusnak is bólintania kellett, bár ő a meghajlást hanyagolta.
-Érdekes módszert választasz a legyőzésünk megkísérlésére, ember. Megjegyzem, remek módszer, mert én is többször alkalmaztam. Megpróbálod elhitetni velem, hogy a módszereim miatt a verseny nem tiszta, így értéktelenné teszed a győzelmet, avagy olyasmikre veszel rá, ami a vereségünkhöz vezethet. El kell, hogy szomorítsalak, ez csak az embereknél válik be. Teljesítettem a kérésedet, és nem támadom a szemedet. Azonban ha minden eszközt kiveszel a mancsomból azzal a kijelentéssel, hogy nem fair, mikor érünk el arra a szintre, amikor már ezáltal te kerülsz olyan előnybe, ami nem fair? A harchoz két ember kell, én pedig nem kértem soha, hogy sétálj ki az aréna területéről.
És ezzel, amiért megindokolta a cselekedeteit, már alkalmasnak is érezte az időpontot a támadásra. Ha Silver azt gondolta, hogy majd ezzel a húzásával valami információt szerez a sárkány védekezési mechanizmusáról, tévedett. Timidus tudta, hogy a tudás hatalom, így nem adta ezt olyan könnyen. Emellett azt is tudta, hogy ha az ember megígérte, hogy nem fogja eltalálni, akkor csak saját magának okoz hátrányt azzal, ha nem tartja be az ígéretét, és természetesen feljogosítja arra őket, hogy akkor is semmissé vegyék a támadást, ha esetleg talált. Teljesen arra koncentrált, hogy a földön csücsülő ellenfele bekapja a találatot, és még a képességét is újra megpróbálta aktiválni. Az első karmolást az elülső mancsaival, a másodikat a hátsókkal próbálta bevinni, szimplán csak elsuhanva a férfi mellett, és őt szorosan követte Shu, megpróbálva sípjával Silver szeme közé célozni, mint Dávid és Góliát esetében. Akár sikerült a támadás, akár nem, Timidus nyugodtan visszaröppent az idomár mellé, és újra tartották a kellő távolságot.
-By the way annyit jelent, hogy ha már ennél a témánál tartunk.
Fordított ismételten a kislány, és Silver megint kapott egy ejnye-bejnye pillantást, Timidus pedig válaszolt.
-Ezt csak azok hiszik így, akik nem tapasztaltak még eleget. Városon belül is számos lehetőség van megölni valakit, és arra is, hogy kitessékeld nem védett övezetbe. Sokat ér az elővigyázatosság, de az is fontos, hogy fel tudjak lépni a támadók ellen. Azt azonban láthatod, hogy a harcunk most sem a városon kívül folyik. Úgy sejtem megint elértél a határaidhoz, ember.

Timié az első kocka, ha a képi sikeres, akkor a második is, Shué a harmadik kocka.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 29 2014, 06:01

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4767249862_5877ffd2ef_s

Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4767249862_5877ffd2ef_s

Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4767251444_0f76bf2817_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4766603033_e921bedc36_s

by **Silver** Vas. Nov. 30 2014, 20:15

- Pontosan! Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy mi, akkor nem lenne annyi név áthúzva azon a falon. És akkor a madarad sem beszélne csacskaságokat. Talán igaz, hogy nem tudok mindenkit megvédeni, de ez még nem jelenti azt, hogy nem próbálhatom meg. Még mindig jobb elbukni, mint meg sem próbálni - feleltem félig Little Miss Shukakunak, félig a repülő rágcsálónak. Próbáltam nem felvenni az állat mondókáját, de nem tudtam elmenni amellett, hogy amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, akkor valóban gyenge voltam. Küzdenem kellett, hogy ne látsszon meg rajtam a pillanatnyi melankóliám.
- Engem a vereségek motiválnak, jobb teljesítményre sarkallnak. Tanulok a hibáimból, a kudarcok arra valóak. Akinek kedvét szegi egy vereség, annak nem való a harcmező - tettem hozzá, egy mosolyt erőltetve az arcomra. Nem volt könnyű, de inkább vettem egy nagy levegőt, és igyekeztem túllépni a zavaró gondolatokon, melyek annyiszor mérgezték már meg lelkemet. Azonban jobb is, ha nem felejtem el, úgy elveszíteném a motivációmat, ha nem tudnám, honnan jöttem és hová kell tartanom.
- No-no-no, egy szóval sem mondtam, hogy ez nem fair. Megvetted ezeket a micsodákat, jogod van használni őket. De nem hiszem, hogy élvezed az efféle harcot, ahogy én is azért vagyok itt, hogy összemérjük az erőnket. Egyszer-egyszer jó dolog ezeket az eszközöket használni, hogy megtörd az ellenfél lendületét, vagy megakadályozz egy kulcsfontosságú támadást, de én nem lennék büszke egy olyan diadalra, amit csak ezeknek köszönhetek - magyaráztam. Talán kicsit sokat akartam, hiszen győzni is jó volt, meg a harcot élvezni is. Az tulajdonképpen minden volt egy párbajban, de miért ne merhetnék nagyot álmodni? Mindig úgy voltam vele, hogy csak akkor lehetek sikeres, ha igazán ambiciózus vagyok, és a legtöbbet akarom kihozni mindenből. Ez eddig eredményes is volt, ha megelégedtem volna bármivel is az életem során, sose nyertem volna versenyeket, és talán most már nem is lennék itt, hanem ugyanúgy ki lenne húzva a nevem azon a falon.
- Oops - nyilvánultam meg abban a pillanatban, hogy a "sárkány" meglódult felém. Ezt főként azért, mert ebből a pozícióból nem volt olyan egyszerű elmozdulni, és már félúton láttam, hogy most lehet hogy el fog találni. Ugyan mindent megtettem, hogy félre tudjak gurulni a mancsai elől, nem voltam elég gyors, és ha éppen csak is, de megkarcolta a virtuális bőröm. Elhúztam a számat, ám a meglepetés csak ekkor jött: újra csökkenésnek indult az életem. Meglepetten néztem a petre, aztán az újabb sebre, ami bizsergett rajtam. Ez... lehetetlen volt o.O Nem használt semmilyen itemet, és majdnem kétszer gyorsabb voltam nála. Most már csak majdnem, hála a méregnek. Elveszítettem a fölényemet, ráadásul a fáradtságom miatt akár le is győzhetett. Muszáj volt kitalálnom valamit, méghozzá gyorsan pale

- El... elszámítottad magad. Az előbb nem támadtam, így most fáradt sem vagyok - feleltem kicsit kapkodva. Persze támadni nem tudok, de egy blöffre jó lehet. Gyorsan elő is hívtam az inventory-ból egy Nagy Potit. Azt már nem kell tudniuk, hogy ez nem olyan Nagy Poti, mint a többi, meg hogy konkrétan akkor se használhatnám, ha éppenséggel nem lennék fáradt.
- Ha ezt megiszom... akkor két támadásra kerülsz a győzelemtől. Akárcsak ti... én is szívesebben használnám... életmentő helyzetben a gyógyitalaimat. Vegyük úgy, hogy megittam, ti pedig elpazaroljátok a következő támadásotokat a semmire - én pedig "elfelejtek" támadni. Nem ragoztam tovább, bőven elég, ha csak későn jönnek rá a turpisságra, viszont ha sokat magyarázom, akkor könnyen gyanússá válhatok.

35/200 HP
0/75 páncél
Támadás 0/3
Pihenés 4/4

by **Shukaku** Vas. Nov. 30 2014, 20:51

Shu nem tudta, hogy mit mondjon. Egyet is értett a férfival, és nem is értett egyet, de most Timidussal is ugyanígy állt. Na persze a legfontosabb azonnal a szájára jött.
-Timidus nem madár, és nem is az enyém! És… és igen, mindenkinek így kellene gondolnia… de… de ha mindenkit…
-Sokszor még magatokat sem tudjátok megvédeni, ember. Ha mindenkit meg akarsz védeni, akkor csak megosztod a figyelmedet, és a végén oda fogsz jutni, hogy még azokra sem fogsz tudni eléggé figyelni, akiket valóban megvédhettél volna.
-Aki sokat markol, keveset fog. Ez is egy mondás, és ugyanazt jelenti, amit Timidus mond.
-Úgy próbálkozni felesleges, hogy eleve bukásra legyél ítélve. Az nem próbálkozás, az csak időpocsékolás. A vereségből valóban lehet tanulni, azonban ritka az az eset, hogy a vereségért lépjek fel a csatamezőre. Van olyan is, ám ritka. Az azonban szép teljesítmény, hogy nem veti vissza a kedvedet a vereség, azonban javaslom, hogy tűzz ki magad elé elérhető célokat, és akkor még sikereid is lehetnek, nem csak kudarc.
Az élvezet szónál pedig csak megcsóválja a fejét, az emberek jelét használva, és már Shu tudja is, hogy mi fog következni.
-Az élvezet az embereknek való. Én azért harcolok, hogy fejlődjek, és eredményesebben védjem az idomárt. Nem olyan dolgok mozgatnak engem, mint téged. Megvédeni pedig akkor tudom, ha eredményes vagyok.
Az várható volt, hogy a két támadás meg fogja lepni a férfit, azonban azt láthatta, hogy a hazugságra Shu azonnal facepalmolt. Ő számította el magát, nem pedig Timidus.
-Olyan biztosan jelented ki ezt, mintha tudnád, márpedig a tudásod csak tapasztalatból eredhet, ilyet azonban nem tapasztalhattál. Tévedésre alapozhatsz egy kijelentést, ez azonban hazugság, amely ugye nem méltó a kettőnk küzdelméhez. Nem kell használnod a potionodat, ennek a csatának vége, hiszen innentől kezdve nem bízhatunk meg a szavadban.
És ezzel már előre is lendült, megpróbálván bevinni az utolsó ütést, ismételten egyenesen a férfi testét támadva, mintegy letarolva, ám ha ez nem sikerült, Shu a támadása után már azonnal törte is a Gyenge Területi Kábító Kristályt.

Timike és Shu is támad, ha Timi támadása nem sikerül, Shu elhasznál egy Gyenge Területi Kábító Kristályt. Timié az első, Shué a második kocka.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 30 2014, 20:51

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Silver vs Timidus, avagy ismeretlen ellenfél - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

by **Silver** Kedd Dec. 02 2014, 02:59

Uhh... nem voltam benne biztos, hogy jót akarnak-e nekem, vagy csak a magas lóról, vagy ha stílszerűek akarunk lenni, a toplista tetejéről beszélnek-e. Abban sem voltam biztos, hogy miképpen kéne erre reagálnom. Hiszen egyfelől bennem volt, hogy most jól visszaszólok nekik, de ha rájuk néztem, akkor csak egy kislányt láttam, meg az eltévedt lelkületű kisállatát. Nem lett volna jó ötlet megbántani őket, még úgy sem, hogy kifejezetten zavaró volt a kéretlen tanácsadó órájuk. Megérne egy misét, hogy mégis honnan veszi a bátorságot két kölyök ahhoz, hogy egy felnőttel így beszéljen, az ilyen alkalmakkor szoktam a delikvenseket jól homlokon pöckölni. Azonban ezt már elsütöttem, és ez különben sem az a helyzet volt. Egyvalamit viszont nem állhattam meg szó nélkül se így, se úgy.
- Miből gondoljátok, hogy csak kudarcokat élek meg? Miből gondoljátok, hogy az általam követett elvek eleve bukásra vannak ítélve? Miből gondoljátok, hogy ezek az elvek nem mentettek meg már számos embert, nem hoztak sikereket nekem? Semmit sem tudtok rólam, mégis meg akarjátok mondani, mit csinálok jól és mit rosszul. Vezettek egy listát, de ez nem jogosít fel titeket arra, hogy úgy gondoljátok, csak a ti elképzeléseitek lehetnek helyesek! Hiányzik belőletek a tisztelet, és ez nem áll jól nektek. Nagyon nem - csóváltam a fejem atyai mozdulatokkal. Mennyivel jobban illene hozzá, ha Little Miss Shukaku a korához illő aranyos kislányként viselkedne és így tanítaná a petjét is. Túl hamar felnőtt, vagyis... túl hamar képzeli magát felnőttnek. Olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy kimaradt az életéből a boldog gyerekkor.
Viszont... nos... most harcoltunk, és kénytelen voltam egy blöffhöz folyamodni. A megérzésem azt súgta, hogy ha nem teszek valamit, akkor a párbaj kimenetele egy pillanat alatt megfordulhat. A pillanat hevében még egy egészen hihető szituációt is sikerült kialakítanom, amivel majdnem biztos voltam benne, hogy elég időt fogok tudni nyerni. Mégsem így lett. A rágcsálómadár egészen furcsa, mondhatni értelmetlen indokot hozott fel arra, hogy kibújjon a saját logikájának követése alól. Belementem az igazságtalan feltételeikbe az elején, mert úgy döntöttem, meg lehet bízni bennük. Most azonban bebizonyosodott, hogy tévedtem. Abban a pillanatban, hogy valami őket érte volna hátrányosan, ellent is mondtak azoknak az elveknek, amiket eddig alkalmaztak. Győzelem minden áron. Tudhattam volna, a pet említette. Olyanok voltak ők ketten, mint a cigiző, alkoholt próbálgató fiatalok, akik felnőttnek akarnak látszani. Csak náluk a párbajok megnyerése töltötte be a káros szenvedély helyét. Csalódtam, hogy van akinek tényleg mindent megér a győzelem. Azt hiszem meg se próbáltam volna félrehúzódni, még akkor se, ha nem látom, hogy a támadás el fog találni. Nem volt értelme tovább harcolni velük, nem élveztem volna. A találat erejétől hátraestem, azonban szinte rögtön talpra is kászálódtam, és leporoltam magam. Jelentőségteljes pillantást vetettem a párosra, majd hátat fordítottam nekik, és elindultam kifelé az arénából. Néhány lépés után azonban megtorpantam.
- Ha nem teszel semmit, nincs miben elfáradnod. Ez egy egyszerű összefüggés, nem kell hozzá se tapasztalat, se tudás. Kreáltál egy ürügyet, hogy hazugnak nevezhess és kihasználhasd a jóindulatomat. Szégyellheted magad. Őszintén remélem, hogy egy nap az a két item, amit megspóroltál, valóban megmenti a kislány életét, és akkor eszedbe jut majd, hogy egy olcsó párbajgyőzelem érdekében hogyan vesztetted el a hiteled és a becsületed előttem és az itt lévő több tucat néző előtt. Kívánom, hogy nőj fel hamar és tanulj meg különbséget tenni a valódi érték és a bizsu közt - fejeztem be a mondandóm. Hangom komoly és komor volt, és egy pillanatra sem néztem rájuk. Akkor sem, amikor újra elindultam és besétáltam az aréna fala által adott árnyékba, majd eltűntem a szemük elől. Keserű volt a szám íze. Nem azért, mert vereséget szenvedtem, hanem mert olyan romlott lelkekkel találkoztam, akiknek nem volna szabad ismerniük ezt a sötét oldalt. Bíztam benne, hogy amikor legközelebb összefutunk, már lesz mellettük valaki, aki észhez térítette őket.

by **Shukaku** Kedd Dec. 02 2014, 07:21

-Mert nem védhetsz meg mindenkit… mutatja a… ott van a… mert nekem sem sikerült!
Fakadt ki végül a lány, és újra felsejlett előtte Hisame emléke, és Anika képe. Túl sok mindennel foglalkozott, ő is a kicsiknek akart segíteni, ő is élvezni akarta egy picit azt, hogy itt végre élhet, és nem kell félnie, nem törlik fel vele naponta a padlót, és emiatt nem tudott figyelni Hisamére. Emiatt hiába értesítette Anatot, azt már nem ellenőrizte, hogy a fiú csinált-e valamit az ügyben, vagy csak fülét-farkát behúzva elmenekült. Anikát pedig Elysiontól nem tudta megvédeni, és most már képtelenség lesz megtudni, hogy mi is lett végül a sárkánykával. Shu tudta, hogy ennek a listához semmi köze nincsen. Tapasztalatból beszélt, és Silver megint csak azért nem hitte ezt el, mert gyerek volt. Őt hitte okoskodónak, pedig ő gondolta magát okosabbnak csak azért, mert felnőtt volt. Timidus pedig csak hallgatott. Nem volt érdemes megszólalnia, mert látszott a férfin, hogy meggyőzhetetlen. A második kijelentés azonban már őt is meglepte, és azonnal hátracsapta a füleit. Az ember hazudott. Ez ugyan nem volt meglepő, ami azonban már tisztázandó volt, hogy őt is hazugsággal vádolta. Gyorsan végigfuttatta a fejében az eseményeket. Eddig ez nem így volt. Egyáltalán nem így. A szörnyharcokban nem volt nagy tapasztalata ugyan, de eleget párbajozott ahhoz, hogy tudja, a férfi hazudik, vagy téved. Azonnal elé röppent, és elállta az útját, és nyugodt hangon fejtette ki az ellenérveit.
-Rendben. Nem kérem azt, hogy oszd meg velem a kitartáspontjaidat, de azt igen, hogy gondolkozz el azon, hogy a második támadásunk alkalmával elhasznált Paralízis Méreg miért nem tolta kijjebb a pihenésedet, ha az állításod helyes. Ugyanannyi támadással számoltam mindkét alkalommal. Csak akkor lehet igaz az állításod, ha az első pihenésnél félrevezettél engem, és megemlítem, mivel azt már kitalálhattad, hogy gyakran használunk mérgeket és kristályokat, és valamelyik ellenfelemnek még a statjait is ismerem, tehát tudom, hogy mennyivel vagyok kitartóbb, hogy ez eddig egyetlen ellenfelem esetében sem merült fel, azt pedig nem róhatod fel hibámként, hogy fals adatokból fals következtetéseket vonok le, és ezt nem is nevezheted sem ürügynek, sem hazugságnak, azonban amennyiben az állításod igaz, úgy tartozom egy bocsánatkéréssel, hiszen nem hazudtál, és egy köszönettel amiért megosztottad velem ezt az információt. Azonban ismételten megkérlek, hogy ne kövesd el az én hibámat újra, és ne vádolj hazugsággal. Sohasem hazudok, ember. Soha. Tudd, jó ellenfél voltál, és megérdemelted volna a győzelmet. Gratulálok, és sok sikert kívánok a továbbiakban.
Ezzel meghajolt, majd félreállt, és engedte elmenni a kardforgatót. Silver nem az első ember volt, aki jó ellenfélnek bizonyult, és nem is az első, akitől tanult valamit, de az egyetlen, aki nem csak a harcban nyújtott teljesítménye, vagy Shu megsegítése miatt érdemelte ki a sárkány tiszteletét.

Nagyon szépen köszönöm a játékot, mindkét kari rengeteget tanult belőle. ^^

by **Kayaba Akihiko** Vas. Dec. 07 2014, 16:28

Az aréna küzdelmet lezárom. Egymás ellen legközelebb 2015. 02. 02-án küzdhettek meg.

Jutalmak: 90 exp, 240 arany

Pontok:
Shukaku +30 pont
Silver +0 pont

by Ajánlott tartalom