Cellindir

by **Cellindir** Pént. Okt. 31 2014, 13:36

Minden világ teremtésénél, legyen az valódi, kézzel fogható, vagy olyan, ami csak a képzeletben létezik, a teremtő valami hibát vét. Elront valamit, behozza a világba magával azt a valamit, ami miatt végül kicsúszik majd a világ a kezéből, esetleg a saját segítői egyike lesz irigy rá, és kezd el mást csinálni, hogy ne csak résztvevője legyen a teremtésnek, hanem övé legyen a világ. Kayaba Akihiko is megteremtett egy világot, amibe berángatott tízezer embert. Háromféle reakciót várt tőlük: a legnagyobb csoport pánikba esett, emiatt semmilyen hatást nem gyakorolnak a világra, egy nagyobb csoport megpróbálja teljesíteni a kihívását, egy kisebb csoport pedig akadályozza ezt, mert jobban szereti ezt a világot, mint azt, amibe visszakerülne. Arra viszont nem hinném, hogy gondolt, hogy lesz, aki nem elhagyni vagy élvezni akarja, hanem uralkodni felette.
Remekül megy a múlt hátrahagyása, néha nem más számomra a Föld, csak álom egy régi világról, és bár tudom, hogy valóság volt, már nem vagyok benne biztos, hogy mi az, ami tényleg megtörtént velem, és mi az, amit csak a tévében láttam. Még tudom, hogy a nevem Jürgen Richter volt, Berlinben születtem 2001-ben, voltak szüleim, akiknek már a játék előtt is alig emlékeztem az arcára. Nem haltak meg, nem adtak örökbe, de folyton úton voltak, évente háromszor ha láttam őket, lekötötte őket a pénzkeresés, amiből kaptam egy rakás embert, aki vigyázott rám. Azt viszont már nem tudom, mit dolgoztak. Talán árultak valamit, talán feltalálók voltak, talán bérgyilkosok. Nem tudom a keresztnevüket sem. Herr Richter és Frau Richter. Apa és anya.
Nem tudom azt sem, hogy mikor kötöttem ki végleg Japánban, gyerekkoromban három nyelvet is megtanultam, ezért tökéletesen értettem a környezetemet azóta, hogy emlékeim vannak. Azt pedig nem tudom, hogy melyik puccos villa, melyik szálloda melyik országban volt. Talán mindig is Japánban voltam, talán egy éve kerültem oda, nem tudom. Magántanáraim voltak úgyis. Az is lehet, hogy nem ott van a fizikai testem most sem, csak kaptam valahonnan egy NerveGeart.
Nagy embernek készültem. Talán valami miniszterelnöknek, elnöknek, talán valami cég igazgatójának, de rengeteget kellett tanulnom. Talán voltak barátaim, talán nem, emlékszek más gyerekekre, de arra nem, hogy kik voltak. Talán a barátaim, talán fizettek nekik, hogy ott legyenek, esetleg a testvéreim voltak. Nincs már jelentősége. Ahogy annak sincs, hogy szerettem-e azt az életet, egy öreg, szürke világ sokkal unalmasabb lenne ennél. Bárki leszek, bármit érek el, soha nem lehetek én az első, soha nem lehet az enyém.
Nem tudom, hogy én tanultam-e vívni, vagy valami film, sorozat, könyv főszereplője, aki nagyon fontos volt nekem. De tudok vívni. Nem tudom, hogy ki volt az a lány, akit átölelek álmomban. Talán a barátnőm, talán egy számára jövedelmezőnek remélt kaland, vagy csak a fantáziám játéka. Daniella. Eowin. Inge. Nem emlékszem, melyik név kapcsolódik hozzá. Nem tudom, melyik név nem valódi.
Az első tiszta emlékem az, amikor kasztot választottam. Tisztán emlékszem, amikor eldöntöttem, egyedit akarok, minél egyedibb fegyvert, akkor nem leszek soha rákényszerülve, hogy a mások által fejlesztett nyerő taktikákat tanuljam. Ezzel, az újjászületésemmel kezd tisztulni a fejem, váltogatják egymást a tiszta és ködös foszlányok. A szürke emlékképek, halvány érzelmek, suttogó hangok ideje ott ért véget, amikor Jürgen Richter meghalt, és megszületett belőle Cellindir. Emlékszem, mennyire megijedt aznap mindenki, én viszont már egészen biztos voltam benne: nekem kell ez a világ. Itt lehetek én az első.
Az általam alapított céh, az Aincrad Áldozó Papjai, első volt azok közül, akik a maximális profit érdekében, a hatalomért, félretettek minden olyan dolgot, ami visszafoghat. Például, az erkölcsöt. Halvány, suttogó parancs: ne ölj! Foszlány a másik világból. A suttogást itt bent nem hallja senki. Kilencnél járok, az első áldozatom él bennem a legélénkebben.
Nem váltam még vörössé tőle, sokáig hasznos volt, hogy maguk közül valónak hisznek. Kamirának hívták, és volt valami kapcsolat köztünk a régi világban, ahogy az újban is szövődött valami, még a céhbe is bevettem. Jó volt az elején, de egy idő után a helyem próbálta átvenni, a célom pedig jobban szerettem nála. Álmában halt meg, rajtam kívül már nem él senki, aki emlékezhet rá.
Bár nem reklámoztuk magunkat, alig egy hónapja még a legerősebb játékosok közé tartoztunk. Hatan voltunk, és ha sikerül az utolsó tervünk, ellopni egy nagyobb céhtől a félig megölt minibosst, könnyen lehet, hogy megmutathattuk volna magunkat a világnak, uralkodhattunk volna felettük. De a sors máshogy akarta. Amikor az óriás a végét járta, beavatkoztunk, megöltünk hármat a céh tagjai közül, a többiek pedig elmenekültek. A harc az óriás ellen sikeres volt, a hely viszont csapdává vált, amit elözönlöttek Aincad őslakosai. Én öltem meg az óriást, ezért kaptam valamiféle védelmet, ami megmentette az életem, a céhemen viszont nem segített. Elvesztettem a leghűségesebb szolgáimat, akiket talán még barátnak is nevezhettem, és vele az erőmet. Pont olyan gyenge voltam, mint akkor, amikor először léptem át, és ugyanarra a helyre is kerültem.
Egy hónapomba került, hogy a lehetőségeimhez képest visszatérjek, legalább tízes szintre fel tudtam húzni magam a kiképzőtiszttel, és valamennyire informálódtam a jelenlegi fejlődési lehetőségekről- ma már nem olyan könnyű kirabolni az embereket, ahogy új céhet alapítani sem. Senki nem tudja, ki vagyok valójában, régen nem ismerték a nevem, és álarcot hordtam, úgyhogy második esélyt kaptam rá, hogy elérjem, amit akarok. Igaz, lemaradtam másoktól, de van velük szemben egy nagy előnyöm: az én célom nem visszatérni az árnyékvilágba. Én aincradi vagyok, és egy napon az egész az enyém lesz.

Adatlap
Név: Cellindir /Kellindir/
(Jürgen Richter)
Nem: férfi
Kor: Még Aincrad teremtése előtt született
(23)
Kaszt: harcművész
Fegyver: Trident Kard- látszatra egy egyszerű másfélkezes kard, a keresztvason lévő gomb megnyomása azonban beindít egy mechanikát, amitől a kard háromfelé nyílik, a két szélső éle kilencven fokot zár be. Alkalmas az ellenfél meglepésére, nyitott formában könnyebb vele hárítani vagy foglyul ejteni egy pengét, ellenfélbe dögve kinyitva pedig nagyon súlyos sérüléseket okozhat. Nyitott állapotban viszont nehezebb vele betalálni, könnyebb hárítani a támadásokat az ellenfélnek így. (A pluszsebzés és a kisebb találati esély kizárólag speciális képesség támadásoknál számít, normál támadásoknál a fegyver játéktechnikailag nem különbözik egy kardtól.)

Jellem:
Cellindir leggyorsabban észlelhető tulajdonsága, hogy nem ismer semmiféle törvényi, erkölcsi vagy lelkiismereti akadályt, ha bármit meg akar tenni, azt megteszi, amennyiben nem látja magára nézve károsnak vagy kockázatosnak. Bár bizonyos szintig képes szeretni, valamennyit számítanak neki a társai, ha éppen vannak, ők fontossági sorrendben mindig mögötte vagy a hatalomvágya mögött kapnak helyet.
Bár az intelligenciájára, a világ ismeretére nincs kihatással, elveszítette szinte az összes személyes emlékét abból az időből, ami a játék előtt volt, számára Aincrad a valóság, ami előtte volt, csak egy elpusztult, régi világ, az embereket pedig nem tekinti általában többnek a moboknál vagy npc-knél. A fő célja ebben a világban, hogy ő uralja.
Általában nagyon csendes, ehhez kifejezéstelen arcot vág, és nagyon komoly, de bizonyos esetekben, ha fel akar bosszantani valakit, előfordul nála a gúnyos mosoly-sértegetés kombináció is. Jellemzőek rá a szélsőséges gesztusok is. Bár általában reálisan képes felmérni a helyzetet, néha túlzottan magabiztos vagy türelmetlen.

Kinézet:
Cellindir 189 centiméter magas, 74 kilogramm, világos bőrű, középhosszú, szőke, göndör haja és aranybarna szemei vannak. Amikor nem páncélt visel, a vörös és aranyszínű ruhákat kedveli, illetve a két szélsőséget, a fehéret vagy a feketét. A magassága ellenére általában fiatalabbnak nézik a koránál néhány évvel, a szemébe nézve azonban öregebbnek tűnik, mint valójában. A jelenlététől a legtöbben kényelmetlenül érzik magukat, nem csak az indikátora miatt.

Képesség:

Chaos Slash
Lehűlési idő- nincs, de a fegyver kinyitása és becsukása között legalább három körnek kell eltelnie.

Párszor megpörgeti a trident kardot lendületvételként, illetve fel is dobja egy pillanatra, mielőtt támadást indítana. Nem mellékcselekvésnek, hanem normális támadásnak számít, úgyhogy vagy ezt a támadást lehet használni, vagy egy normális alaptámadást, más mellékcselekvés viszont szabadon véghezvihető mellette.
A sebzését a következőképpen kell számolni: speciális képesség/3 hatoldalú kockával kell dobni két sorba, a két sor közötti különbség a sebzés (például: 15-ös speciális képességnél 5 hatoldalú kockával kell dobni két sorba. A felső sor összege 14, az alsó sor összege 9, a sebzés 5. 15 pontnál a maximumsebzés 25, a minimumsebzés 0, a sebzés bármi lehet a két érték között). A sebzés beviteléhez természetesen szükséges egy sikeres dobás speciális képesség használatra is, és a találati esély a normál találati esélyhez hasonlóan a fegyverkezelésen múlik.
Ha a fegyver csukva van, támadásonként dobni lehet a kétoldalú kockával is. Ha a kockadobás halálfej, a tirdent kard háromfelé nyílik, így ha talált, a célpont az okozott speciális képesség sebzésen felül elszenved egy normál, erő alapú sebzést is. A kard kinyitása független a találattól, dobás esetén a koponyadobásra kinyílik.
Ha a fegyver nyitva van, eggyel nő vele a fegyverkezelés célszám sikeres találathoz (a speciális képesség célszám nem változik), azonban lehetőség van vele az ellenfél lefegyverzésére. Nyitott formában minden körben dobni kell a kétoldalú kockával. Sikeres találat esetén nyitott fegyverrel, amennyiben a sebzés meghaladja az ellenfél fegyverkezelését, a lefegyverzés sikerül, koponyadobásnál pedig sikerül is elkapni a fegyvert. Amennyiben nem sikerül, az ellenfél veheti fel, ha sikerül koronát dobnia mellékcselekvésképpen, ha neki sem sikerül, egy koponyadobással ismét a harcművészen a sor. Más játékosok is próbálkozhatnak a fegyver felvételével koronadobással egy mellékcselekvés árán. A fegyver tulajdonjoga nem változik, ha egy mobhoz tartozik, akkor eltűnik/visszakerül hozzá, amint a harcművész csatán kívülre kerül, amennyiben a fegyver egy játékosé, visszakerül az eszköztárába, amint mindketten harcon kívülre kerülnek. A plusz fegyver a harcművész bónusz szerint működik. Ha a célpontnak több felszerelt fegyvere van, minden körben meg kell jelölni, hogy sikeres lefegyverzésnél melyiket üti ki a kezéből. Már kézben levő plusz fegyverrel is lehet lefegyverzést végrehajtani, de egyszerre értelemszerűen egy plusz fegyver lehet a harcművésznél.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Okt. 31 2014, 16:44

Szia!

Az előtörténetet elfogadom, a képességed bár rettentően tetszik, de nem tudom hirtelen megállapítani, hogy mennyire erős, így kérlek majd Kleinnel valahogy beszéljétek át és akkor lesz hivatalosan is elfogadva, mikor már ő is rábólint.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, (+36-ot kapsz kiképzőtiszt miatt) amit a harcművész alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 2

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő *Fegyver* (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten. Smile

Cellindir

Cellindir

Re: Cellindir