Haru vs Cellindir

by **Cellindir** Szer. Dec. 24 2014, 22:11

Könnyedén beleolvadok a környezetembe, magabiztosan követem a mai áldozatomat. Figyelem már néhány napja, és ez alatt a néhány nap alatt beleláttam. Tudom a szokásait, ismerem a szintjét, sőt, ismerem magát az embert is. Legalábbis, olyan szinten, hogy tudjam, az a tipikus préda, aki azért gyűjtötte a pénzt, hogy egy napon egy nála rátermettebb, értékesebb valaki elvegye tőle.
Akkor sem lenne problémám, ha nem tudnám, hogyan olvadjak be az épületek árnyékába, hogyan maradjak rejtve a sötét sikátorokban, mert úgy tűnik, még rossz érzést, félelmet, veszélyérzetet sem keltek. A férfinek semmiféle veszélyérzete nincsen, egyszer sem pillant hátra, és semmi jelét nem látom rajta idegességnek. Pedig mindenki meg szokta érezni, ha követik.
Ahogy a férfi kilép a város határán, csendben előhúzom a kardomat. Nem fog sokáig maradni, ilyenkor szokott vadászni az aincradi lényekre, már kétszer követtem ide, de ez lesz az a nap, amikor utoljára van itt. Miután kirabolom, az a legtisztább, ha megölöm, és ha vannak is ismerősei, mindenki az erdő lakóinak számlájára fogja írni az esetet. Tiszta, feltűnésmentes, kockázat nélküli munka.
Tíz méterre közelítem meg a bokrok rejtekében, amikor a hatodik érzékem jelezni kezd. Van valaki más is a közelben, és sokkal veszélyesebb, mint ez a férfi. Lassan eltávolodok a prédától, bár nem veszítem szem elől, még inkább rejtve maradok, és próbálom meglátni, hogy ki lehet az, aki erre jár ilyenkor. Sötét van, úgyhogy nem lesz könnyű.
Természetesen a teleportkristályt kézben tartva várom, hogy előkerüljön az illető. Nem vagyok benne biztos, hogy minket követ, de ostobaság lenne nem így kezelni a helyzetet, és sokkal valószínűbb, hogy inkább miattam jött. Egy ilyen gyenge, sebezhető célpontot, viszonylag alacsony haszonnal nem valószínű, hogy pont mára nézett ki más is.

by **Drake Haru** Vas. Dec. 28 2014, 11:15

Összehúztam magamon kabátomat, és összekucorodtam. Rejtekhelyem védve volt a széltől, de a hideg még így is bekúszott, körülölelt. Én pedig nem engedhettem meg magamnak, hogy vacogjak. Nem, azzal túl nagy zajt csapnék.
Tudtam, hogy a les csak sikerhez vezethet. Több kedvenc helyem volt, sokfelé Aincrad szerte, az összes számomra elérhető szinten. Habár a magasabb helyeken jobban kellett vigyáznom.
Itt viszont teljes nyugodtsággal vadászhattam le mindenkit, aki először az utamba került. Mármint akin látszott, hogy tényleg farmolni jár csupán erre a helyre. Mert a nagyobb szintűek már máshol teszik mindezt. Ők meg annyira könnyű préda, hogy semmi élvezet nincs benne. Viszont egyszerű. És hát.. Igaz, ami igaz, szükségem van az exp-re. Én pedig inkább játékosokat gyakok, mint mobokat.
A megfelelő időben nyugodtan rántottam elő bárdomat, majd csendesen vetettem magam rá az áldozati báránykámra, és egy vágásból elkövettem gyilkosságom. Csupa vér, csupa sikoly a táj.
- Ezennel még egy szerencsétlen visszatávozott a valóságba.. - jegyeztem meg csúfondárosan a holttest fölött, miközben az pixelekké hullott, és megkaptam az érte járó kevéske kis exp-t.
Viszont volt itt még valaki. Nem kerülte el a figyelmem előbb sem, ahogy alakja követni kezdte a másikat.
- Gyere elő! - hívtam, barátságos mosolyra húzva a szám.

/Haru képessége az, hogy vért, meg ilyesmiket lát pixel meg vörös csíkok helyett./

by **Cellindir** Pént. Jan. 09 2015, 21:49

Nem tölt el különösebb örömmel, hogy elragadták előlem a prédámat, de sok régi céhtársammal ellentétben, azonnal bilincset szövök a feltámadó haragom, sértettségem köré, amivel lassan megfojtom ezeket az érzelmeket. Nem segítik a helyzet megfelelő kezelését, ha hagyom, hogy mérgező szavakat suttogjanak a fülembe, de ezeket a hangokat könnyedén kizárom. Zártam ki sokkal zavaróbb érzéseket, sokkal erősebb impulzusokat is magamból.
Az ismeretlen lány szavai gondolkodóba ejtenek, azt illetően, mi lehet a jelentésük. Mindenki azt mondja, hogy a régi világban is meghal, akit itt megölnek, a szavaiból viszont úgy hangzott, mintha azt hinné, oda küldi vissza ezt az embert. Persze, lehet, hogy úgy gondolta, kiszabadítja a lelkét, hogy a régi világban meghalhasson, és békét találhasson. Ami engem illet, soha nem foglalkoztatott, mi történik az áldozataimmal, miután száműzöm őket innen, leendő birodalmamból. Ha nem élték túl, úgy én sem élem túl, ha ezt a testet megölték, ha pedig túlélték, biztosan sokan lesznek, akik bosszút akarnak majd állni rajtam, meghurcolnak, így akár így, akár úgy, nekem már nincs életem kint.
Amint rájövök, hogy lát engem, azonnal, de nem sietve jövök elő a felszólítására, egyik kezemmel karddal, másikban a teleportkristállyal. Egyelőre nem mutatok sem fenyegető magatartást, sem barátságost, egyetlen célom van csak, jelezni neki, hogy nem félek tőle. Nem tudom megállapítani, mennyire veszélyes, éppen ezért, az lenne a jó, ha nem provokálnám. Egy másik rablóval szemben pedig az a provokáció, ha a félelem jeleit mutatod. Talán egyszerűbb lenne rögtön elmenni innen, de érdekel valami, amit muszáj megtudnom.
- Mit jelentenek a szavaid? „Visszatávozott a valóságba”- alaposan szemügyre veszem a lányt, miközben várom a válaszát. Sokan vannak, akiknek instabil személyisége lehetett, és azt összetörte ez a világ, és soha nem sikerült befoltozni rajta a lyukakat. Talán ő is csak egy az őrültek közül, de nem fogok erről döntést hozni, amíg nem hallom a válaszát.

by **Drake Haru** Szer. Jan. 14 2015, 18:18

Nem gondoltam én aztán semmire. Egyszerűen csak láttam, hogyan követte az áldozatot, akit én is kiszemeltem magamnak. Láttam, hogy ugyanazt tervezi, amit én. De sikerült előtte lecsapnom még. Viszont legalább azt vártam, hogy megtámad, amiért elvettem tőle a zsákmányát. Habár az is lehet, hogy egyszerűen képes volt felmérni sz erőkülönbséget közöttünk. Avagy elég óvatos volt. Akárhogy is, számomra nem létezett olyan, hogy jó vagy rossz reakció. Egyszerűen csak tények léteztek, és az ezek alapján kialakult benyomásom. Hogy aztán mire hogy reagálok, azt általában tényleg csak a pillanat tudja alakítani. Most például úgy döntöttem, hogy foglalkozok vele, meg a kérdésével. Voltaképp éppen azért mondtam ki hangosan a szavakat, hogy felkeltsem vele a figyelmét. Kíváncsi voltam, hogy elengedi-e a füle mellett, avagy sem. Egy ideje érdekelt ez a dolog, örömömet leltem benne, hogy az általam is hamisnak ítélt hitet tanítsam másoknak. Mintha pap lennék.:3 Ha már egy templom.. alatt élek.
- Azt, amit. - mosolyogtam rá kegyesen. - Úgy hiszem, jobb neki a kinti világban. Szegényem szörnyen elesettnek tűnt, és védtelennek. - csóváltam meg a fejem, mint aki tényleg sajnálja. És vártam. Reakciót reméltem az egészre, és tapasztalataimat ismerve szinte biztos voltam benne, hogy ilyet, vagy olyat, de kapni fogok. Többféle esettel is találkoztam az elmúlt időben. Ki így, ki úgy reagál a tanításra. Ezek a reakciók pedig a többségükben szórakoztatóak voltak, habár főleg azért, mert a vége mindig ugyanaz lett: visszaküldöm őket a "valóságba."
Na jó, csak majdnem mindig.. Voltak kivételek. De annak is megvannak a maga érdekességei. Például új tagok a céhben.:3 Kis pajtások, akikkel közösen mókázhatunk. Vagy ha közösen nem is, legalább egy mese, eszme alá temetkezve.

by **Cellindir** Vas. Feb. 01 2015, 16:17

Összehúzom a szemem, amikor kiderül, hogy a lány tényleg úgy hiszi, hogy van élet a halál után. Nincsen rá semmi bizonyíték, és ha lehetséges lenne, biztosan kihoznának minket bentről. Ha valaki kijut élve, akkor bizonyára elmondja, hogy a játékon belüli halál nem okoz valódi halált. Ez pedig azt jelentené, hogy soha nem uralhatom ezt a világot, és újra száműznek majd abba a régi, halott, pusztuló valóságba. Nem is tudom, hogy az jobb-e a halálnál. Az ujjaim görcsösen feszítem le a teleportkristályról, amit hagyok visszacsúszni a zsebembe. Soha nem hagytam, hogy az érzelmek irányítsanak, most sem fogom hagyni. A kard hegyét a lány felé szegezem, miközben a lány felé indulok.
- Kíváncsi vagyok, hogy te magad elhiszed-e, amit mondasz. Mit szólnál, ha próbát tennénk?- ami engem illet, egyszer túléltem a pusztulást, de elvesztettem mindent, teljesen elölről indultam. Nem hallottam még senkiről, akit valaha újra láttak volna halála után, de talán a lány jobban tudja. Ha pedig így van, akkor nem fogok halálfélelmet látni a szemében, amikor ahhoz az ominózus utolsó vörös csíkhoz érünk. Persze, ha le tudom győzni, nem hiszem, hogy hagyni fogja, hogy csak úgy feldaraboljam.
Az utolsó másfél métert egy ugrással teszem meg, hogy lendületből a lány felé vágjak, és megpróbáljam ellökni. Nem tudom, mennyire erős, de nem akarok most taktikázni. Akár így, akár úgy, de látni fogom a szemében, hogy igazat szólt-e. Ezen múlik, hogy van-e értelme élnem. És ha igaz, hogy kijut, aki itt meghal, gondoskodnom kell róla, hogy soha ne higgyék el leendő szolgáim.

by **Drake Haru** Kedd Feb. 10 2015, 16:46

Elvigyorodtam. Hehehh, ez a beszéd, tetszik ez a hozzáállás, nagyon is. Természetesen tehetünk egy próbát, szíves örömest benne vagyok. Ha valaki engem öl meg, látni akarom azt az izzó, parázsló tüzet a szemében, amely igazán értékessé teszi számomra a gyilkolást. És egészen úgy tűnik, ez a fiú talán képes erre. Megjegyzem, az én szememben már most kigyúlt az a bizonyos láng, miközben felemeltem hatalmas bárdomat. Természetesen mindez egészen lassan ment csak, így ért némi sebzés, ám egyáltalán nem volt sok, hisz még csak a páncélom sem esett le, sőt alig karcolódott meg.
Nem kívántam rögtön támadni, habár fejemben ott virított az ötlet, hogy megmutatom majd én neki, mi is az az odakint.. vagy az odaát. Voltaképp olyan szempontból lényegtelen, hogy nem fog reklamálni, ha mégsem úgy történt, ahogy történt. Meg akartam ölni? Igen, természetesen. De előtte akartam látni a harci lelkesedését. Habár talán rá is ijeszthetnék kicsit.
Lendültem, miközben letámasztottam élével a bárdomat, egyik kezemmel belé kapaszkodtam, másikkal pedig ütöttem. A sima erőm is egészen nagy lehet ahhoz, hogy megijesszem. Már ha nem rendelkezik rengeteg élettel, amit szintén szívesen lecsekkolnék, hisz mégis szükséges információ. Tehát a csíkjának változása vagy éppen nem változása fontos információkkal tud szolgálni számomra.
Végül az ütés után megpróbáltam visszavonulni, hogy némileg eltávolodjak tőle. Innentől a védekezésre akartam koncentrálni.
- Mutass legalább némi harci szellemet, mielőtt kijuttatlak. Vagy.. hümm.. annyira ki akarsz menni, hogy nem is adsz bele mindent? Mert akkor ha nem ellenkezel, gyorsabban megleszünk.^^ - mosolyogtam rá mindenfajta rosszindulat vagy gúny nélkül, tényleg kedvesen. Egyáltalán nem haragudtam rá, sőt. Kedveltem, amiért csak így rám rontott. Nem húzta az időt fölös dumával, mint a többi..>.>"

Hp: max.
Páncél: 41

by **Cellindir** Kedd Feb. 24 2015, 12:43

Egy kicsit meglep, hogy a kardom alig hagy nyomot, nem okoz súlyos sérülést, de nem hagyom kiülni ezt az arcomra, mert csak az önbizalmát növelném. Nem esik nehezemre, hogy rájöjjek, hátrányban vagyok, gyengébb vagyok az ellenfelemnél, de nem hagyom, hogy azt higgye, ez elbizonytalanít. A helyzet kifejezetten egyszerű lenne, ha nem láttam volna, hogy nem jelent neki problémát levágni valakit.
Annak ellenére, hogy a lány puszta kézzel talál el, meglepően komoly sérülést okoz, elveszítem az életpontom harmadát az egyszerű ütéstől, ami hátralök. Mindig gyűlöltem, hogy ez a világ így működik, egyszerű számok döntik el, ki az erősebb, ez pedig az én harci képességeim fölé emelte szánalmas bolondokét. És amikor a számok találkoznak azzal a könyörtelenséggel, ami az igazi hatalmat jelenti, létrejön valami igazán veszélyes.
- Mégis miért akarnék kimenni?- most, hogy láttam ezt a világot, lehetőségem volt rá, hogy uraljam, istenné váljak, egészen biztos, hogy síkká, üressé válna a régi életem, akármilyen is volt az. Az a kinti ember már halott, csak visszatérő látogató lesz az élők között, ha Aincradból kikerül.
Megpörgetem párszor a kardot, mielőtt újra a lányra támadok, de ezúttal a kinyíló hármaspengével megpróbálok foglyul ejteni a fegyverét, hogy aztán azt megpróbáljam kicsavarni a kezéből. Nincs túl jó fegyverem, de ha elveszem az övét, azzal talán nagyobbat tudok majd ütni.

Hp: 30/40

by **Drake Haru** Kedd Márc. 24 2015, 11:35

- Hogy megnézd az elv igazságtartalmát. - kuncogtam. Persze én magam sem hiszem, hogy kijutnak. Sőt, igazából remélem, hogy nem. De attól még akármikor bizonyíthatom ezt egyszerűen, hisz nem gond sosem, ha valakit meg kell ölni. Természetesen kijutásnak álcázva. Igazából az ölés nem is lenne szükséges, ahogy az elv sem.. Ha nem lenne ennyire izgalmas maga a folyamat. Ez a buta fiú pedig nem okoz túl nagy örömöt, főleg hogy még csak meg sem vághatom, mert egyből elvérezne, és itt hagyná a fogát örökre. Nem szeretném most ennyire gyorsan lezárni ezt.
A kard viszont meglepett, és habár a támadás elől még idejében elugrottam, így sikeresen kicsavarta kezemből a fegyverem. Azért annyira csak nem hasznavehetetlen, mint azt elsőre gondoltuk. De annyira nem volt ügyes sem. /Kemény *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+6 erő *-3 kitartás/-3 fegyverkezelés/-3 gyorsaság*)/
A fegyverem hozzá került. És fejembe szökkent a gondolat, hogy talán ő egy harcművész. Különben nem sok értelme lenne annak, hogy elveszi a fegyverem, habár még úgy is lenne valami, ha azzal támadnék. De így csak erre tudok gondolni.
Végül újra támadásba lendültem. Igyekeztem a fiú mögé kerülni, és hátulról bevinni egy ütést a tarkójára, majd megpróbáltam kigáncsolni, és ha ez sikerült, a fejét nem túl finoman és óvatosan egy kőbe verni. Hiányzik már a vér.. Pedig harcolunk, és még sincs.
- És te.. Miért álltál lesben? - kérdeztem a fiút.. Unalmas volt így. Társalogni szerettem volna. Harcoltunk ugyan, de.. Kezdtem rosszul érezni magam, hogy velem soha senki nem beszélget. Pedig annyira félelmetes nem is vagyok. Csak ha kifejezetten ölni szeretnék. Na jó, most azt szeretnék. De attól még ismerkedhetünk előtte. ^^ Hiányzanak egy picit a kinti barátnőim, olyan egyedül érzem magam most.. Pedig amúgy idegesítettek. De néha jó volt velük..

by **Cardinal** Vas. Május 24 2015, 13:21

Ossu!

Inaktivitás miatt lezárom a küzdőteret, jutalmatok 15 xp és 40 arany.

by Ajánlott tartalom

Haru vs Cellindir

Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir

Re: Haru vs Cellindir