Asuka vs Cellindir

Meglepődtem, mikorka megkapikáztam az üzicskét Cellcitől. *.* Nem hittem volna, hogy ki akar állni velem. T.T Azon titkos céh tagja, melyben én is benne vagyikázok, így aztán igencsak felcsiguzta az érdikémet, hogy vajonta mifélét is szeretne tőlem. Elég hasonlóak az elképzelései az enyémhez, ez pedig egyszerre ijesztő, és izgalmacska is. Mert hát nem mindennap találok olyat, aki hasonlóan vélekedik a világról, mint én. Pláne nem itt, a sao-ban. De hiszen ezért is csatiztam Haruhoz, hogy ez így legyen és megtörténhessen, nem igaz?
Tiszta izgi. Jó alaposan felkészikézek, és megyikézek a helyszínecskére, amit megbeszéltünk. Ugyan a legtöbb játékos, már akiket ismerek, és akik tudikázzák, merrefele fordulok meg, már megszokták jelenlétemet, de ez most más. Túlságosan paraizés vagyicska vagyok ahhoz, hogy csak úgy, lazán tudjam kezelni. Nem jó az, ha sokszor látnak egy vörös játékossal, főleg, ha ez ugyanaz a vörös játékos. Igaz, ezúttal először lehetnek szemtanúk.
- Hűűűűű, hogy itt micsoda romok vannak! *.* Remélem, nem törik el benne a sarkam. T.T - már belépve az aréna helyszínére sikerül csak találkoznom vele. Nem szeretni talicska hamarabb. Sokan kuksolhatnak, és utálom, ha kukkolnak! T.T Azt persze nem igazán értikézem, miért éppen rám esett a választása, hogy segítsek neki fejlődni. Ezt ugyanis tőlem nem kapja meg.
- Ilyen fajta szolgáltatást nem biztosítok. De szívesen rendbeteszem a hajadat! *.* Feltaláltam a hamvasító hajpakolást, sokkal selymesebbnek fog tűnni tőle a szőke hajad! *.* - rajongok egy sort, bár nem egyértelmű, hogy Cellimelli csidi-csudi fürtjeiért, vagy a saját találmányomért. *.*
- Beülni? Uncsiiii... Kivéve, ha azt akarod, hogy kiegyelek a vagyonodból. Ugye nem akarod, hogy kiegyelek a vagyonodból? Imádom, hogy itt annyit ehetek, amennyi belém sem fér. *.* - mindezt pedig egyetlen kalória nélkül! >.< Ez az igazi mennyország...
- Tudod mit? Ha én nyerek, akkor... - mondikáznám tovább, de a szöszi már nincs itt. T.T Mi? Hol? Mégis hova tűnt? Ó, hogy az az átkozott lopakodás... Fel kéne már vennikéznem néhány jártimártit, de komolyan! Bár látást akarok csak, meg lopakodást talán... A Sleep Killekre nem árt egy ilyen ugyebár.
- Aki bújt, aki nem, jövök! *.* - bárhol lehet. A legvalószínűbb, hogy valamelyik romos épület mögé bújt el, vagy esetleg be az egyikbe. De csak hogy tudja, kiről van szó, nem sietem el a dolgot. Szépen, lassan közelítem meg a legközelebbi romot, majd megpróbálok felemelni róla egy méretes törmeléket. Hát, súlyemelés kettes ide vagy oda, ehhez azért több izom kell ahhoz, hogy könnyedén elhajíthassam, de egyszer majd csak meglesz. Hasznos dolog, ha Harcos az ember lánya, legalábbis ebben a torzult realitásban. Majd ha a törmeléket sikerül végre felkapnom, eldobom azt valamelyik épület felé. Ha sikerül, akkor egy kicsit tovább bontja azt. Ha nem, akkor talán el se ér odáig. ._. Nem tudom persze, hogy Celli otticska van-e, vagy sem, hiszen bárhol lehet. Én pedig csupán a hozzám legközelebbivel játszom ezt el. Csak úgy, mert miért ne.

Spoiler:

A rejtőzése miatt nem igazán tudhatom, hogy merre is lehet pontosan. Azonban nincs szükség pánikra, fő a nyugalom. Egyszer úgyis kijön a nyuszika az üregéből. Akkor pedig én majd várok is rá. ^^ Azonban ha mást nem, egy új ügyfelet legalább tutira szereztem! *.* Hasznos dolog, főleg, ha nem tudod beindítani igazán az üzletedet.
Elmosolyodok ezen a kis játékon. Mivel ez nem több, nem más, csupán egy játék. Jó dolog az, hogy van lopakodása, ez teljesen tiszta. Világossá válik számomra, hogy mi is a vadászati stílusának a titka. Még nem vettem lopakodást, hiszen nincs kellő aranyam rá. Ami lenne, azt eddig inkább egyéb dolgokba fektettem bele, holott nem szeretem elhanyagolni a jártasságaimat. Azonban ahhoz, hogy egy jártasságot kellőképpen használni tudj, elég sok pénzt bele kell ám fektetned, hiszen egyáltalán nem olcsó mulatság. Főleg nekünk, harcosok esetében.
Az épületdarab, amit elhajítottam, hangos puffanással érkezik a földre. Annyira még egyáltalán nem erős, hogy ledöntsek vele egy épületet, hiszen még ezek a romok is túl masszívak ehhez. Azonban előbb vagy utóbb erre is sor kerül. Aztán folytatom a várakozást, hiszen mint kiderül, már egészen a közelemben lehet. Hangja alapján úgy hiszem, folyamatos mozgásban marad. Nem fordulok azonban hátra, hogy megpillantsam. Felesleges. Megvárom szépen, míg előkúszik rejtekéből, mint egy giliszta egy nyári eső után.
- A ragadozó. - adom meg válaszomat. Fura kérdéseket tesz fel Cellicicc, az biztos. Ez pedig tetszik! *.*
- A saját túlélése forog kockán számára is. Ha nem öl, meghal. Ha elront valamit, megölhetik. Csak egyetlen mozdulaton múlik az összes esélye. - lássuk hát a ragadozó mozdulatát! Inventorymat megnyitom végre, hogy elővehessem a felrúnázott Hentest. A fegyver gyakorlatilag majdhogynem akkora, mint én. Szóval elég batár nagy, ami kissé ormótlanul fest a kezemben. De hát van ez így...

Nem kétlem azt, hogy Cellindir meg akar felelni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mintsem az, hogy taktikusan gondolkozik.
S ugyan a lopakodások ellen nincs még semmi, amit tehetek - egyelőre - , békében és türelemben várom ki a támadómat. Meglepetésemre nem a hátam mögül figyelek fel kezdeményezésére, hanem a fejem felől, fentről érkezik. Nem ugrik nagyot persze, de olybá tűnik, akrobatika jártasságnak híján van, hiszen teljesen elvéti a támadását. Ügyes lett volna, nagyon ügyes, de még nem elég jó.
A harcművész így nem rajtam, hanem mellettem érkezik. Mozdulatából talán arra akarok következtetni, hogy a taktikája a lefegyverzésem lenne. Azonban a szerencsétlen érkezés nem tette lehetővé számára, hogy sikeres legyen eme manővere. Mindazonáltal értékelem próbálkozását, miszerint a Harcostól épp a legfontosabbat akarja elvenni, mielőtt legyőzi: a fegyverét. Ha elveszik az erőnket, akkor onnantól kezdve védtelenek vagyunk. Persze mekkora az esélye annak, hogy ez bárkinek is sikerül?
Nem teketóriázok nagyon sokat. Más helyzetben most játszanom kéne, hogy jaj, de nem akarom bántani, de ez most nem érdekel. Felnőtt férfi, viselje el. Nem kímélem egyáltalán. Ami a leginkább meglep, legalábbis a magam részéről, hogy Cellindir olyan lassúnak tűnik. Még soha, de soha sem sikerült elérnem azt, hogy egy körben akár kétszer is támadhassak. Mindig mások voltak gyorsabbak nálam. Most viszont fordult a kocka. Ezúttal nálam ez az előny, amit támadássorozatom sem hazudtol meg számomra. A fegyverem még csak meg se emelem rendesen. Ötször egymás után próbálom belevágni a csinos kis fejébe, vagy amíg a HP-ja el nem tűnik.
- Jó volt a taktikád. De te nem voltál elég jó hozzá, Cellcica. ^^ - a harcnak valószínű, ezzel vége. Ezért, miután a HP-ja visszatölt, kikísérem az Arénából, hogy máshol folytassuk eszmecserénket.
- vegyél akrobatikát. Neked az kell. Egy épületről nem lehet csak úgy leugrani, még ha nincs is magasan. ^^ - szavaim mögött ezúttal viszont csak a tiszta, tanítói szándék lapul. Az én érdekem is, hogy végre megemberelje magát, hiszen máskülönben engem is elkaphatnak. Tehát fejlődnie kell, az nem kétség. Biztosan elviszem majd még PvP harcolni.

A harcnak ezzel vége, bár nem mondom, egyáltalán nem erőltettem meg magam. Az utóbbi időben rendszerint sikerek érnek az arénában, de ennek ellenére sem akarom elbízni magam. Szerencsém volt, mert nálam gyengébbeket fogtam ki. Ennyi. Nincs másról és többről szó.
Ez persze még mindig nem garancia arra, hogy sikeresen túlélhessek eddigi tetteim tudatában Aincradban. Bármikor bármi történhet, akár szemből, akár a hátam mögül érkezzék is a támadás. A legjobb eltűnés pedig a nyilvánosság. Nyilvánosan vezetem a szalonomat, készítem el az esetlegesen kért potionokat, sőt, még itt, az Arénában is látják nevem, még ha indikátorom nem is. Ez idáig nem keltettem különösebb gyanút, a szokásosat leszámítva, de meglehet, hogy csupán nem kaptam elég értesülést a jelenben zajló dolgokról. Így tehát nekünk, piros játékosoknak össze kell tartanunk. Össze kell fognunk, a magunk módján, különben komoly bajba keveredhetünk.
- Jobb felszerelés, hüüüüümm... - gondolkozom kicsit. Van néhány kacat, amit bedobtam a bolhapiacra, de valószínűleg soha nem fognak elkelni. Egy harcművésznek pedig nem sok haszna van pajzsokból és botokból. Ezért is akarok túladni rajtuk. Igaz, nem valószínű, hogy bárki megvenné őket. De a céhraktárba sem látom értelmét berakni. Senkinek sincs szüksége ilyenekre közülünk.
- Ha találok valamit, majd talán gondolok rád. - talán csak üres ígéret, hiszen nincs rá biztosíték, hogy tényleg bármi hasznosat találnék Cellindir számára. Ugyan a köpenyem már ideje lenne lecserélni, az az egy kitartás pont nem segíti meg a szöszit.
- Ó, igen, a hajad! *-* Menjünk is akkor... erre! *-* - kísérem Cellit a szalonom felé. Tulajdonképpen egyben a lakóhelyem is, hiszen biztonságosabbnak tartom ott. Ott, ahol látszólag mindenki szemmel tarthat. Hogy mennyire tévednek...

//Köszi a játékot //