Mayumi

by **Mayumi** Pént. Okt. 31 2014, 13:17

Mindenképp Atsumori előtörténetével kezdd az olvasást, mert összefügg picit a kettő, és úgy lesz érthető!

Név: Makita Mayumi (btw: Szeretnék névváltoztatást kérni, ugyanis volt egy fail regisztrációm. Szóval ha lennél olyan kedves Mayumi-ra átnevezni, azt megköszönném Embarassed

)
Kor: 16~17
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Szín: Narancs

Kinézet: Nem mondható alacsonynak, de magasnak sem. Csupán 168 centiméter magas, csodás alakját a rendszeres futásnak és rengeteg diétának köszönheti. Megjelenésére mindig ügyel, vastag sminkréteg alá rejti a szeplőit, hála a saonak itt már nem lesz szüksége arra, hogy naphosszat töltsön a sminktükör előtt, és újabb és újabb réteg alapozót kenjen fel az orcájára, egy újabb vagyont költve a különböző kencékre. Derékig érő haja szőke színben pompázik, általában nem fogja össze semmivel. Szemei ragyognak, szép világosbarnás színű. Deszkának nem mondható, ugyanis méretes keblekkel áldotta meg az úr, viszont szemernyit sem él vissza alakjával.

Jellem: Korábbi visszahúzódó jelleméből mindössze annyi maradt meg, hogy az idősebbekkel tisztelettudóan bánik, semmi több. A legtöbb férfire rá sem néz, nem foglalkozik velük, csupán egyetlen számára fontos személynek szenteli minden idejét. Amolyan hobbinak tartja, hogy különböző használati tárgyakat gyűjt, amit ö "ereklyéknek" nevez. Ezek közé az ereklyék közé tartozhatnak használt törölközők, cipők, zokni, vagy akár egy papír zsebkendő, extrém esetekben még hajtincsek, vagy akár személyesebb holmik is, mint mondjuk családi fotók. Megszállottan képes rajongni valaki vagy éppenséggel valami iránt, és a végsőkig kitart mellette, bármit is mondjon számára, az szent és sérthetetlen. Ö akar lenni a tökéletes nő. Számára a játékból való kijutás inkább rémálom mint sem egy vágy. Úgy érzi ha kijutna több vetélytársa lenne, ezért inkább képes feláldozni a kinti életét is.

Képesség:
Blood patch
A következő ellenség felé intézett találat, vérzéssel látja el az ellenséges egységet ami speciális képesség/3 értékben sebzi az elkövetkező három körben.

Előtörténet:
Amikor még fiatal, alig pár éves voltam, gyakorta játszottam a szomszéd kisfiúval. Aida Atsumori-kunnal. Aprócska szöszi fiúcska volt, imádni való kisugárzással. A szüleim imádták, és mindig szívesen vették amikor közösen játszottunk. Talán azért mert velem ellentétben ö szép volt. Mindig csodáltam az aranyszőke fürtjeit, vágytam rá, hogy hasonlóan szép hajkoronával flangálhassak, a meglévő barna undormány helyett. De ha ez még nem volna elég még egy vastagkeretes szemüveg is díszített, ami még jobban vonzotta az emberek tekintetét. A rendszeres játszadozásainknak azonban hamar vége szakadt, amikor Atsu-chan családjának költöznie kellett. Borzalma időszak volt, az iskolában csúfoltak, egyetlen fénypontnak szolgált az esténkénti levelezgetés, amikor is megoszthattunk egymással minden kisebb-nagyobb bajunkat. Ezért is jelentett hatalmas törést a lelkemben az az ominózus baleset, amikor egy parkban tett látogatás során a telefonom megmártózott a közeli szökőkútban. Sápadtan figyeltem, a feltörő buborékokat, majd riadtan vetődtem utána, hogy kihalászhassam, miközben különféle imákat kántálva próbálkoztam életet lehelni a készülékbe. Haszontalan. Tönkrement. Szüleim azzal vigasztaltak, hogy ne aggódjak minden a legnagyobb rendben lesz. Nagyobb baj is lehetett volna, egy telefont igazán nem kellene siratnom. Nem érezték át azt a fájdalmat amit én éreztem, sokkal inkább a saját egyéni problémáikkal törődtek. Elvesztettem az egyetlen lehetőségem, hogy kapcsolatba léphessek vele. Atsu-sannal. Telt-múlt az idő, lassacskán sikerült teljesen elfelejtenem a gyermekkorom gyötrelmes időszakát. A jó és rossz emlékekkel egyetemben minden törlődött, mintha meg sem történt volna. Csupán néhány számomra kedves emlék maradt meg, képek, tárgyak amik emlékeztettek meghatározó személyekre, helyekre, dolgokra. A szüleim válása, és a vele járó költözés csak egy újabb pont volt. Az akkori Tanaka Mayumi megszűnt létezni és helyébe az új Makita Mayumi került. Mindentől meg kívántam szabadulni ami a régi életemre emlékeztetett. Kezdve a ruhatárammal, majd szépen sorban szereztem be a különböző kozmetikumokat, és végül a barna fürtjeim helyébe gyönyörű hamvasszőke hajkorona ékesítette a buksim. A szemüveget pedig kontaktlencsékre cseréltem. Minden adott volt az új életre, minden. Új hobbik, új szórakozások. Új elhatározás. Népszerűvé váltam. Egy megközelíthetetlen személlyé, mintadiákká, akit távolról csodálhatnak. Átlagos barátokat gyűjtöttem, aranyos kedvesnek látszó felszínes lányokat, akikkel mindenféle hétköznapi dologról dumálhattunk. De velük ellentétben volt valaki aki tényleg érdekes, kiemelkedő volt. Atsumori-san. Egy fiú. Szép szőkésbarna hajkoronával. Talán Isten akarta, hogy összefussunk abban a parkban, beszélgessünk. Éppen a szokásos kocogásomon voltam amikor megpillantottam a fiút az egyik padon időzni. Felismertem. Semmi kétség ö az. Atsu-san. Vajon ö is emlékszik rám? Tudja ki vagyok? Megannyi kérdés futott át az agyamon. Majd elhatároztam magam és végül mire feleszméltem már mellette ültem, és beszélgettünk. Még a beszélgetés elején egy különös érzés járta át a testem. Valami megmozdult. Még nem éreztem hasonlót. Hatalmasat nyeltem, és úgy tettem mintha csak az időt nézném meg, a telefonomon azonban, helyette a hangrögzítőt kapcsoltam be, és úgy vágtam zsebre. Szerencsére a modern technológiának ez nem jelent akadályt, hogy hallható, mondhatni jó minőségű hangfelvételt készíthessen. Érdeklődve figyeltem a beszédstílusát, a mozdulatait, mindent egy bájos mosollyal, ártatlan arckifejezéssel az arcomon, amitől egészen biztosan nem fogott gyanút. A búcsú fájó, de meg kellett ejteni, ez azonban mégsem egy több évig tartó lesz, mint a korábbi. Megalapoztuk a barátságunkat. Otthon unalmas perceimben a beszélgetésekről készült titkos hangfelvételeket hallgattam. A hangja. Biztosan a hangja miatt ilyen különleges. Kell még. Akarom. Csak erre tudtam gondolni. Még többet akartam belőle hallani. Nevetni, boldognak hallani, sírni, dühöngni, siránkozni, nyögni, szenvedni. Mindent. Talán elvetemültnek, őrültnek, mondanának, én viszont úgy tekintek magamra, mint egy kutatóra, aki kíváncsian fürkészi ki az alanyának minden tevékenységét. Még aprócska diktafonokat is beszereztem amiket egy adandó alkalomkor majd elrejtek a szobájában, és minden látogatásomkor cserélek, hogy újabb anyagokat szerezhessek. Egy vagyont költöttem hasonló eszközökre, majd idővel már azon kaptam magam, hogy lesi fotókat, videofelvételeket is készítetek. De ez még nem elég. Tárgyak. Kanalak, használt papír zsebkendő, ellopott tornaruha, váltáscipő. Mire észbe kaptam már teljesen a rajongójává váltam. De mindezt a jó érdekében. Sokan nem tudják de Atsu-san kanalával sokkal finomabb a fagyi. Vajon ö is így emelte a szájához? Mennyi ideig tarthatta odabent? Lenyalta előtte? Tudni akartam. Még többet. Még a hobbijait is elkezdtem megismerni, kutattam a dolgok után, hogy legyen rengeteg közös témánk, és sose fulladjon ki a beszélgetésünk. Ezeknek a soha ki nem merülő beszélgetéseknek volt köszönhető a Sword art online megismerése is, majd később a megfelelő felszerelések beszerzése. Egyszerűen megvásároltuk a boltban, szerencsére jókor voltunk jó időben, és egy korábbi ismeretségnek köszönhetően nem is kellett a sorban állással vesződni. Egy teljesen új világot tárt elém a játék, gondolkodás nélkül ráböktem arra a kasztra amit a legmegfelelőbbnek találtam arra, hogy megvédhessem másoktól Atsu-sant. Vigyáznom kell rá, mert rengeteg gonosztevő várja a világban, vastag maszkréteg és óriási pillácskák mögé bújva. Nem hagyhatom nekik, hogy megkaparintsák eme csiszolatlan gyémántot. A nem várt bejelentést követően egyáltalán nem törtem le. Sőt örültem annak, hogy egy elszigetelt világban élhetünk, természetesen nem mutatva ki ezt az örömöt, inkább egyfajta lefagyást tapasztalhatott a fiú. Kevesebb az esélye annak, hogy elszakítanak Atsu-santól. Atsu-san. Atsu-san. Atsu-san. Ah még a nevét is élvezet kimondani. Csak úgy csilingel. Olyan dallamos! Viszont nem ment minden a megfelelő ütemben. A fejlődéssel apróbb gondok akadtak így kénytelen voltam a kezdetek városának kiképzőtisztjének szolgáltatásait igénybe venni.
- A második opciót választanám. Köszönöm a segítségét. - hajoltam meg olyan mélyen amilyen mélyen csak lehetett. Kezeimet a dekoltázsom elé kapva, mert az a rész csupán Atsu-sannak van fenntartva. Még ha ez a valami csupán egy gépi karakter is, nem helyénvaló így mutogatni magam. - Ah Atsu-san ne aggódj. Én mindig meg foglak védeni! Mindig. Mindig.. én egyetlen Atsu-sanom. - ezen szavakat mormogva, siettem vissza hozzá.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Okt. 31 2014, 16:13

Szia!

Az előtörténetet elfogadom.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, (te efelett +36-ot kiképzőtiszt miatt) amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten. Smile

Mayumi

Mayumi

Re: Mayumi