Mayumi - Apróságok

by **Mayumi** Szomb. Márc. 21 2015, 20:05

A pénz beszél...

Valahol a Kezdetek városának egy kihaltabb negyedében egy szőke szépség barangol a labirintus szerűen kialakított mellékutcákon. Az utca csendes, talán a napszakhoz képest túlságosan is az, hiszen néhány perce múlt kilenc óra. Az egyetlen zajforrás a lány kopogó magassarkújától származik, illetve olykor olykor a kezében tartott füzet lapjainak egymáshoz való súrlódásának elenyésző zaja jelenti. A szőkeség számára ez a hang egyet jelent a békével és a nyugalommal, hiszen ez azt jelenti, hogy végre arra szentelheti az idejét amit legjobban szeret. A munkáját. A munka pénzt jelent, a pénz megélhetést biztosít, amit nyilván valóan szeret. A szeretet mint tudjuk a munkát jelenti. Ez az ördögi kör, szinte már mindennapossá vált számára, amit egyáltalán nem bán, hiszen sosem volt az a kényelmes személy. Talán bele a semmittevésbe. Bizonyos időközönként felkapja a fejét, és körbepillant, megbizonyosodik róla, hogy minden a legnagyobb rendben, és nem tért le a helyes útvonalról. Kezdetben még hajlamos volt, tovább sétálni néhány utcányival, és rengeteg fejfájást okozott neki, hogy visszataláljon, a kacskaringós utakon, ahhoz a ponthoz ahol le kell fordulnia, még a térkép nyújtotta kényelem mellett is. Még utoljára leellenőrzi a jegyzeteket amelyeket a napokban kapott munkájához készített, majd miután megbizonyosodott róla, hogy száztíz százalékos elégedetten csukja be a füzetet és a hóna alá csapja azt.

Néhány méterrel távolabb egy férfi háttal a falnak dőlve, hatalmas kalapját az arcába húzva, karba tett kézzel várakozik. A lány azonnal felismeri, és céltudatosan, kicsit szaporítva léptein siet a férfihoz, néhány méterrel tőle megállva, üdvözli őt.
- Aryaa-san? - mondhatni halkan szólítja meg a férfit, aki kezével megigazítja fekete keménykalapját, és a lányra pillant, megköszörüli torkát, és kissé rekedtes hangjával a következőket mondja.
- Késtél. - szemei lentebb tévednek, először a lány kezében tartott füzeten időzik el, majd a lány hangjára ismét visszatereli tekintetét Mayumi arcára.
- Fél kilenc volt a megbeszélt időpont. Valójában magához hasonlóan előbb érkeztem legalább... tizenöt perccel. - a pontos időről azonnal megbizonyosodik mielőtt válaszol, majd egy gúnyos mosoly rajzolódik ki az arcán, amit jobb kezével szégyellősen el is takar. A férfi megrántja a vállát, és kinyújtja a karját.
- Azok ott a nyomozás eredményei? - a lány némán bólint a férfi pedig követelően meglóbálja a karját, mire a lány ismét csak csendben mosolyog, ezzel dühítve a férfit, aki először nem érti, majd felidézi az üzleti megállapodásuk rá eső részét. Egy hatalmas sóhajtással nyugtázza, hogy bizony most fizetnie kell, és már le is nyitja a menüjét, majd átküldi a lánynak a megbeszélt összeget, aki azon nyomban le is ellenőrzi azt, majd egy bólintással megköszöni azt.
- Sosem értettem miért nem küldhetem el üzenetben az anyagot, miért kell ilyen bugyuta találkozókat tartanunk... Azt gondolná az ember, hogy ennyi idő után képes leszel megbízni az üzleti partneredben, legalább egy picit. - kicsit kuncog a lány, persze valójában legkevésbé sem érdekli miként is szerzi meg a pénzét, a séta pedig amúgy is része a mindennapjainak, ezért ez a kis kitérő nem jelent számára semmiféle fennakadást, ráadásul bőségesen megfizetik érte. A férfi türelmetlenül várakozik, ezt a cipőjével való folytonos dobolással is érzékelteti, a lány persze csak némán mosolyog és ráérősen nyitja ki a füzetet, szépen komótosan lapozza végig az oldalakat, majd egy összehajtogatott lapot húz elő belőle, és nyújtja át a férfinek.
- Ez minden? - pillant a lányra, aki bólint, a férfi hunyorít egy picit, majd enged kíváncsiságának és belepillant a papiros tartalmába, átfutja a szemével, és már el is rejti az iventory-jában. A feladat nem volt egy bonyolult dolog, hiszen a lánynak csak néhány napig figyelnie kellett valakit, és feljegyeznie minden olyan dolgot amit gyanúsnak vél. Nem kérdezősködött, nem is izgatta mi szüksége lehet a kalapos férfinak erre, vagy mire is fogja felhasználni a későbbiekben. - Ez még csak a kezdet. Ha később is számíthatok rád sokkal nagyobb jutalmakban is részed lehet. Majd értesítelek, ha ismét szükségem lesz a képességeidre. - a férfi nem köszöni meg a lány fáradozásait, sőt el sem búcsúzik tőle, távozik.
- Én is nagyon örültem a találkozásnak Aryaa-san! És nagyon szívesen! - emeli fel a hangját, szinte már a férfi után kiált, majd hátat fordít, és megy a dolgára.

by **Mayumi** Szomb. Márc. 21 2015, 20:39

A kemény munka gyümölcse.. - Harci tapasztalatok szerzése, némi gyakorlás élesben vaddisznók ellen.

- Nem! Egyáltalán nem jó! Mégis mi ez a testtartás? Hogy fogod azt a kardot?! Egek... Nem vennéd egy kicsit komolyan? Ez még egy lányhoz képest is gyenge!- egy dühös férfi őrjöngése zavarja meg a végtelen zöld mezőségek idilljét. A fejét fogva figyeli ahogyan a szőke amazon kardjával már sokadszorra próbálja lecsapni az egyik vaddisznót, aki valahogyan mindig túljár az eszén, és végül kénytelen a férfi közbelépni még mielőtt a lény komolyabb sérülést okoz a törékeny lánynak. A férfi egy suhintással elintézi a mobot, ami vörös pixelmaradványokon és elenyésző mennyiségű exp-n kívül nem hagy maga után az ég világon semmit sem.
- Nem tudnád normálisan fogni azt a kardot az ég szerelmére? - förmed rá a lányra a látszólag jóval magasabb szintű férfi, még egy kívülálló számára is azonnal erre enged következteti a fényes vastag páncélzata, amit visel. Le sem tagadhatná, hogy mennyire büszke magára. Gyerekjáték elintéznie ezeket a gyenge mobokat amelyekkel Mayuminak meggyűlik a baja. Persze a lány sem jókedvében ütögeti a lényeket, komoly cél lebeg a szeme előtt. Az önállóság, és a fejlődési vágy hajtja, hiszen a napokban elhatározta, hogy végre valahára különköltözik attól a fiútól akit már évek óta komoly megfigyelés alatt tart. Ahhoz pedig nem elég a az a csekélyke hálapénz amelyet a megbízások és az alacsonyabb szintű küldetések hoznak a konyhára. Ehhez pedig számára elengedhetetlen volt, hogy segítséget kérjen, ami nem esett nehezére, így komoly kutatások, és elemzések után, végül az egyik közeli kocsmában időző kalandorra esett a választása aki több mint megfelelt az elvárásoknak. Magas szintű unatkozó, nagyképű kalandor vastag pénztárcával, és bizonyára nagyon elbízta magát amiért egy Mayumihoz hasonló csinos lány leszólította. Talán még az is megfordult a fejében, hogy a lány hálából megjutalmazza, és szerez neki néhány percnyi örömöt.
- Nem. Ez egyáltalán nem jó! Próbáld újra! Mondjuk azzal ott ni! - bök rá egy távolban legelésző frissen respawnolt példányra a férfi, mire a lány hatalmasat sóhajtva húzza ki magát, befejezve pihenőjét, maga mellett húzva a kardját sétál oda a lényhez, majd hatalmas unalommal a tekintetében csap le rá. Természetesen nem sikerült végeznie az állattal, sőt a támadás még csak meg sem sebezte a vadkant, aki dühében felökleli a lányt. A férfi persze azonnal segítségére siet, és elintézi a lényt, és felsegíti a földről, a lányt.
- Nem tudnád egy kicsit komolyan venni?
- De hát ez egy kínszenvedés! Menjünk valahova máshova. Tudod mennyire monoton órákon keresztül egy kietlen mezőn ácsorogni és várni arra, hogy vajon hol fog felbukkanni a következő agyatlan program? Elegem van! - hisztizik egy sort a lány, picit ugrándozva hozzá, hevesen megrázva a fejét, természetesen bőven rájátszik a dologra, azért ennyire nem dühíti a férfi különös edzésterve, a gyors fejlődésről. De azért van bőven kivetni valója a módszerrel kapcsolatban. A férfi picit elvörösödik, és mindvégig a szemeit az hevesen pattogó ikreket tartja, a lány pedig úgy tesz mintha mit sem sejtene erről. A jelenet végeztével a férfi megköszörüli torkát, és hallatja dörmögős hangját.
- Arról szó sem lehet. Minek mennénk máshova, hogy ha még egy vaddisznóval sem tudsz végezni szivi? Először fogd meg szépen a kardot úgy ahogy tanítottam, és szúrd fel rá azt a disznót! Persze mit tudhatsz te erről. A férfiak szoktak a kardjukra szúrni, nem pedig a fordítva. Hahaha..- teli torokból elkezd nevetni saját disznóságán, hiszen nem kevés célzást rejtett el a buta kis szövegében. A lány értetlenül megrebegteti pillácskáit, persze valójában csak színleli a dolgot, és legszívesebben a férfiba mártaná pengéjét. Mennyi időt megspórolhatna vele...
- Ha leütök egyet segítség nélkül befejezzük mára? - a férfi állát vakargatja, elgondolkodik, majd a lány kiskutya szemeinek hatására végül rábólint. - Nagyszerű! - a lány felugrik örömében, felkapja földbe szúrt kardját, és előresuhan egyenesen a korábban kinézett célpont felé, és egy ügyes kis swordskill segítségével fel is nyársalja a dögöt, és bezsebeli az érte járó jutalmat. Büszkén kihúzza magát, és elpakolja a felszerelései közé a kardot.
- Úgy tűnik csak a motiváció kellett. - ölt nyelvet, a férfinak, aki értetlenül pislog. - Várom a leveled, hogy holnap merre is folytassuk az edzést.

Mayumi - Apróságok

Mayumi - Apróságok

Re: Mayumi - Apróságok