Asuka vs Danee

Nem vagyok egy nagy farmolós. Egyszerűen nem szeretem. Azonban a szintvesztéseket igazán be akarom hajtani, de tényleg! *-* Egy éves raboskodásom alatt abban a kazamatában ugyanis nem sok exp-t tudtam szerezni. Hiszen nem ment.
Egészen furcsa. Mielőtt a kazamatába kerültem, még jól emlékszem, hogy aki a 10-es szint felett volt, az már ért valamit. Most viszont, már nem ez a helyzet. Elég ideje vagyok már idekint, hogy találkozhassak a megannyi újdonsággal, például már aréna, sőt, szafari is van. Ami teljesen jó, hiszen megkönnyíti a játékosokat céljaik elérésében. Azonban amióta a kiképzőtiszt megnyitotta kapuit, hááááát, már annyi tizeske rohangál az utcákon, hogy fene a megmondója, hogy ki csalt, ki nem. :/
A legjobb és legegyszerűbb módja a szintlépésnek viszont töretlenül a párbaj még most is. Minél hamarabb be kell érnem a magasabb szintűeket, hogy hatékonyabb legyek. *.* Hiszen amióta piri-miri vagyok, egyre kevéskécskebben lávolnak valamiért. Saját ostobaságuk miatt, első sorban, amire mondhatnám, hogy ez nem az én problémám, közben pedig de, nagyon is az én problémám. T.T Nem szeretem, amikor sandítva pillantanak csak rám. Ki tudja, ki lesz az, aki úgy dönt majd, hogy jól elfenekeli a hátsómat. T.T Mint a múltkor Rencicuska! *_* Persze azért csúnya dolog volt ám ilyet csinálni. >.>
Megérkezvén a helyszínre jó ideig csak figyelek. A megfigyelés is része annak, hogy újabb információkat szerezhessek. Nagyjából fel tudom így mérni az erőviszonyokat, mi is az átlag, valamint, hogy milyen speciális képességek léteznek. Okoztak már nekem a játék során meglepiket. *.* De ezentúl jó lenne, ha én tehetném meg ugyanezt.
Azonban csupán egyszer van olyan, hogy felfigyelek valakire. Hűűű... Ilyen fajta kihívásokat eddig csak a filmekben láttam! *_* Hmm, vajon miért nem jelentkezik senki? Bár nekem eleve az is fura, hogy valaki már a helyszínen akar ellenfelet keresni. Nem pedig, hát, nem pedig már eleve megrendezi valakivel, hogy ő bizony harcolni fog. *.*
- Majd én! *_* - egyenesedek fel. A tömeg kettéválik körülöttem, mintha én lennék Mózes. Hű, ez nagyon tetszik. >.< Húsz centis tűsarkaimmal odatipegek, kifejezetten nőies megjelenésembe viszont belerondít a feltűnő, bíbor színű sims jelzőcske. *.* Fegyverem még az inventorymban. Ráér majd megtudni, hogy mi is az, amit tudok. Vagy amit nem tudok. T.T Nem tudom ugyanis, hogy mekkora szintje van a fehér hajú srácnak. Az is lehet, hogy csak egy lelkes kezdő. De akár a legjobbak egyike is lehet. Máskülönben miért ne merne senki sem kiállni vele? o.o
- Hűűűű, hogy neked micsoda nagy kardod van! *-* Remélem, hogy jól is tudod használni. ^^ - a kétértelmű fogalmazás persze teljesen szándékos. *.* Hiszen mi más lenne egy magamfajta, törékeny hölgynek a legnagyobb fegyvere, ha nem ez? ^.^

- Bizony, bizony, enyém a Hentes! *-* Én csak én pici Vérszomjamnak szoktam becézgetni! *-* Annak idején több száz aranyat pengettem ki érte. >.> - imádom ezt a fegyómegyót, mert királyságos. Főleg, hogy még ki is véreztet annak ellenére is, hogy ebben a játékban egy cseppet, nem sokat, még annyit sem láttam. A fránya cenzúra. De hát fiatalkorúak is játszanak itt. Hogy minek, azt nem tudom, én igazán nem adtam volna ki egy ilyen játékot kisiskolásoknak. Azok maradjanak csak bent a tanuló padban, sokkal jobb ott nekik. *-* Felszabadítóként pedig teszek is róla, hogy minél több megzavarodott kölyköt visszaküldjek a való életbe. Túl kemény nekik ez a világ. Holott sajnos olyan is van, aki épp a való élet elől menekül. De hogy minek... Passz. Azért bevallom, nekem is hiányozna, ha egyszer csak visszakerülnék. De azt hiszem, így is jól boldogulnék.
- Hű, akkor kovács vagy? De jó! *-* Biztosan kemény meló lehet. - egy darabig úgy húzom magam mellett a földön a Hentest, mintha a bazinagy szeletelő tényleg nagyon nehéz lenne. Amióta azonban a súlyemelésből is megvettem a második szintet, már alig érzem a súlyát. o.o Hirtelen egészen könnyűnek érzem. Bár még lehetne jobb is. A statjaim szerint még mindig van kettő negatív módosítóm. Biztosan azért, mert nemrég felrúnáztam a fegyvert. Ha Danee elég jól figyel, talán észre is veszi a Bika rúnára utaló jeleket. Szóval azért elég menő. Bár a rúnázott fegyverek alig-alig különböznek az eredetiektől. Tényleg jó szem kell hozzá, hogy megállapítsd.
- Olyan kis cuki vagy, hogy ilyeneket mondasz! *-* Hűűű... hát akkor kezdjünk is hozzá, Danee. - ugyan elég távol állt tőlem, ez annyira nem egy nagy hátrány. Ez alatt az idő alatt bőven tudok annyit mozogni, hogy megfelelő legyen a lendület köztem és Danee között. A lendület fontos egy ilyen böszme fegyver esetén, azonban egyúttal ellenség is lehet, ha túl nagy a lendület. Látszik azonban, hogy van már némi gyakorlatom ezzel a fegyverrel. Meg úgy a nagy fegyverekkel általába véve.
Így aztán a gyorsaság adta lendületet kihasználva rohanok felé, fegyveremet pedig két kézzel lent tartom. Alulról próbálok meg egy oldalkeresztes csapást bemérni a fiúnak a testére, hiszen ott a legnagyobb a találati felület. Ha sikerül, ha nem, utána egyből mozgásba próbálok lépni, s valahol mögötte elhelyezkedni, fegyveremmel védekező tartásba. A folyamatos mozgáson vagyok, tehát oldalra lépkedve, Danee körül körkörös mozgással várom az ő támadását.

Veszélyességi pótlék? Hát, ha jól fizet, nem lenne rossz. *.* Az arany úgyis fogyóeszköz itten Aincradban... T.T De hát van ez így... A jó munkákat bezzeg sohasenem fizetik meg. T.T
- Hát érdekes módszereid vannak ám a fölös energiák levezetésébe. Nekem viszont jobb trükkjeim vannak hozzá. *.* - kapom a vállamra a batár nagy fegyvert. Imádom, hogy szintről szintre egyre könnyebbnek érzem nem csak a súlyát, hanem a forgatását is! *.* A régi szép idők, amikor még azt se tudtam, mi fán terem az a kétkezes fegyver, hüpp-hüpp. De valahogy jobban a saját stílusomnak érzem, mint a kis elegáns kardokat.
- Hát, ha van felesleges növényed, én szívesen leüzletelem veled. Mindig jól jön a nyersanyag. - Beszállítóm még úgy sem volt. Már a legutóbb is a Liberators bankból kellett kivennem egy keveset. T.T Van benne valami, hogy éhbérért gürcölnek a kraftolók. De egyszerűen úgy szeretem csinálni...
- Fogpiszkálóóóóó? - hát az eszem megáll! Még hogy fogpiszka! >.< Na majd megmutatom én neki, hogy ez nem egy fogpiszkáló. >.> A támadásom egy elegáns hárítással védi ki, épp úgy, ahogyan a mindenféle kardozós meg lovagos filmekben látni. Látszik rajta, hogy van már némi tapasztalata a kardforgatásban. Végtére is, kardforgató, ez a dolga. A Hentesnek pedig az, hogy Henteljen. Szóval biztosan belé fogom még vágni a csatabárdot, amiért efféle sértéssel illette szegény kicsikémet! T.T >.> Ami az ő fegyverét illeti, semmi ismeretem nincs róla, hiszen azt se tom, mi fán terem a nodachi. Ilyen téren noob vagyok kissé, de felesleges tudásnak vélem ezt a játékon belül. Egyedül a harcos fegyvereket ismerem jól. Mégis miért kéne nekem bemagolnom minden egyes fegyverről, hogy mit tud? Nem vagyok kovács...
Hát a páncélomnak annyi. Éppen csak a szemem sarkából pillantom meg, ahogyan életcsíkom valamelyest lecsökken. A sárga zónát azonban nem éri el. Bár az se lenne baj, ha elérné... de egyelőre jobb ez így, így is elégedett vagyok. A fejem fölül érkező csapást ugyan megpróbálom blokkolni azáltal, hogy gyorsan a fejem felé kapom a Hentest, de nem vagyok elég gyors hozzá.
Azonban semmi sincs veszve. Úgy vélem, a fegyverkezelése kiemelkedő a sajátomhoz képest. De ez még nem jelenti azt, hogy van is olyan jó, mint én. A sebzésem azonban biztos, hogy nagyobb az övénél. Valószínű, ez a legnagyobb előnyöm ellene, bár ez nem jelenti azt is, hogy az egyetlen is. Az eltévesztett blokkolás után oldalt tartom a Hentest, s ismételten megrohamozom Daneet. Megpróbálom kicselezni, hogy úgy tűnjön, mintha jobb oldalról akarnék támadni, tehát az én bal oldalamon tartom a fegyverem. Végül azonban fogást váltok, s magam mögött passzolom át a fegyvert úgy, hogy a bal oldalamra kerüljön. Így, ezzel a kosaras trükkel talán sikerül elérnem, hogy rossz fele védekezzen. Emellett pedig megpróbálom a képességemet is alkalmazni, így pedig, ha sikerül eltalálnom, és a képességem is aktiválódik, a sebzés még gigantikusabb lesz. Tehát nem csak a páncélján esne így csorba.

Harminc százalék? Nem sok az egy picit? Biztos vagyok benne, hogy van ennél sokkal jobb üzleti ajánlat is. *.* Tisztára igazságtalan dolog lenne, ha minden egyes potimból legalább ennyit kéne neki adnom. Ez túlzás! Ellenben darabárban már sokkal jobban megérné neki is, és nem szólhat bele, mikor kinek és mennyiért adom a potijaimat. *.* Már a céhem raktárát is kifosztottam nyersanyag-ügyileg. T.T De hát éppen kellett, s raktam is be helyette valamit.
- Nekem pedig az sem mindegy, hogy milyen virágokat hozol nekem. - az üzlet mindig üzlet marad. Van, amit érdemes nyélbe ütni, míg másokat annyira nem. Majd még kialakul, hogy veszek-e tőle gazokat, vagy sem. Egyelőre azonban jobb lenne, ha a harcban venném valami hasznomat, különben úgy el fog náspágolni, hogy ihajj. T.T Így is meg kellett erőltetnem magam, hogy némi taktikát is használjak a harcstílusomban, ami amúgy ritkán szokásom. A nagy erő a legnagyobb előnyöm, éppen ezért nekem bőven elég az, ha csak tudnom, mit kell csapkodnom, és kész. Nem kell ezt sehogyan sem túlspilázni.
A trükköm olybá tűnik, bevált, hiszen a páncélját teljesen lenulláztam, s a zöld HP csíkja is jelentősen megcsappant! *-* végre, itt volt az ideje! >.< Már kezdtem unni, hogy hülyét csinál belőlem a kardforgató! T.T Persze sosem tud nyugton maradni, nehogy eltaláljam. T.T *.*
Tanulok azonban előző hibáimból. A siker fellelkesít ugyan, de egyáltalán nem maradok tétlen. Ha folyamatosan mozgásban tartom magam, azért az elég jó egy kifejezetten mozgékony kardforgató ellen. Hiszen a pontosságát egyedül ezzel tudom teljes mértékben megzavarni. A szúró mozdulat hátránya pedig éppen ez - tulajdonképpen el lehet táncolni előle, ellenben egy vágással. A rohamát ezúttal sikerül kivédenem, s kissé lihegve tántorodok arrébb, támadó állást felvéve Danee felé.
- Hupsz... o.o - szólalok fel halkan. Csak most döbbenek rá, hogy már megint halasztanom kell egy kört. A kitartást nem tartom valami fontosnak, éppen ezért általában már három-négy kör után kifáradok. Ahogyan történik ez most is. A Hentest leemelem, a támadó pózból egy védekezőre váltva. Ha eltalál, akkor valószínűleg vége a meccsnek, biza! T.T

Sajnos a kitartásom nem valami nagy, de nem értem rá ezzel foglalkozni, amikor szintlépésekkor felpontoztam magam. A magas erőnek bizony súlyos ára van, még ha a kitartást a létező leghaszontalanabb dolognak is tartom. Erről annak idején, nagyon régen egy független arénában már meggyőződtem.
- Szegénykém! o.o Csak nincs valami a torkoddal? T.T - biztosan vírusos! o.o Fúj már... Bleh. Jobb lesz nem hozzáérnem, ha nem muszáj. Még sosem köhögtem a sao-ban. És nem is akarok. Tiszta gusztustalan, tele van bacikkal az egész.
- Én inkább egyedül fizetnék a növényeidért! *.* Nem lenne fair dolog, ha mindenből részesedést kapnál, amikor nem mindent te hozol nekem. - az ellenérzésem a dologgal kapcsolatban. Nem kaphat mindenért profitot, amit nem ő termel. Amúgy is héber pozitív vagyok, szóval ilyet nem engedek meg. De majd kitalálok egy árat, ha már kisakozztam magamnak az egészet.
- Nem, nem adom fel! A masszázst viszont elfogadom! *.* - végre egyszer nem én masszírozok a boltomban, hanem fordítva! *.* Nincs is pihentetőbb ennél. >.< Fura módon még itt, a saoban sem.
Fújom ki magam kissé, hiszen szükségem van a pihenőkörre. Igazán gáláns Daneetól, hogy nem támad, amíg pihenek, de nem egy okos döntés. Egy élet-halál harcban ugyanis nincs kímélet, és a mobok sem várnak ám meg. T.T Mindenesetre összeszedem magam a következő támadásomhoz. Éppen csak egy szusszanásnyi idő kell, hogy elég energiát gyűjtsek, majd védekező pozícióból támadóvá váltok. A Hentest újra megforgatom, hogy súlyemelésemet fitogtassam, de egyelőre nem támadok. Megpróbálom megtalálni a kardforgató úgymond vakfoltját, s úgy elhelyezkedni mellette, hogy a lehető legkevesebb esélye legyen védekezni. Persze ez nagyban múlik a gyorsaságomon, és a szerencsémen egyaránt. A srác bal oldalán, kicsit hátul helyezkedem el, s csak ezután támadok újra, ezúttal a fejét célozva, headshotra vágyva. Úgy sem eshet komoly baja, még az én nagy sebzésemmel sem.

Nem szeretek alkudozni, hiszen az érdekek ilyenkor találják meg a legkevésbé egymást. Az ügyfél nem elégedett, valaki pedig akkor is hátrányt fog kapni, ha nem akarja. Ellenben a másikkal, aki ebben a hatalmi játékban, hiszen semmi másról nincs is szó, előnyt kovácsol saját karizmájából. Ezúttal pedig túlságosan is úgy érzem, hogy olyan üzletbe futnék bele, amit nem akarok.
- A kínálatom most frissítem, frissen léptem Tiert. ^^ A céhtagjaidnak hozott alapanyag esetén természetesen ingyen csinizhetek mindenfélét. Persze csak akkor, ha cserébe kedvezményes áron vásárolhatok tőletek T2-es növikéket. ^^ *-* - a növénylátásom csepet sincs olyan szinten, mint a potifőzésem, sajnabajna pedig ez nem jelent túl sok jót. T.T De nem aggódom emiatt, főleg, mivel nemrég adtam tovább, valamint égettem el az összes-mösszes recikémet! *.* Majd lesznek újak, jobbak.
Még én is meglepikézem azocskán, hogy betaláltam neki. o.o *.* Persze még mindig van némi élimélite, de nem olyan sok szerencsére. Ami még mindig kevés ahhoz, hogy bizti-biztosan én nyerhessek. Ellentétben velem, ő kardforgató, s még ha nem is sebez akkorát, a találati esélye sokkal nagyobb. o.o Ahogy elsárgul a feje felett villanó HP csíkja, ugyanakkor az enyém is elszíneződik. Nodachiját úgy emeli, hogy támadásom közepette gyakorlatilag önmagamat nyársalom fel. o.o Azért kissé kellemetlen dolog ám, ha a saját hülyeséged miatt veszítesz el egy harcot. Mármint, most tényleg veszítettem? Vagy nyertem? Vagy mi van? Nem értem! Mindkettőnk HP csikije sárga... És ez olyan húúúú... o.o
- Pe-pe-persze, Dancimanci! *.* Ne hariiii! Ugye nem fáááájt? TT___TT - a Hentes az inventorymba kerül egy pillanat alatt, majd ölelgetem meg, nehogy aztán valami baja essen. Játszikázom a szöszi Monroet, aki nem tudja, hogy a játékban nincs is igazi fájdalomérzet, sőt, semmilyen sem! *.* Arról pedig teszek, hogy a testem jó alaposan hozzápréseljem az övéhez az ölelés közben. A jó alkut csak akkor tudom megkötni, ha sikerül kissé megvezetnem. Márpedig férfiból van, őket pedig nem nehéz megtéveszteni.
- Azt hiszikézem, hogy ez döntimetlen lett. *.* Köszcsimöszcsiiii. Majd folyti privi? - engedem el, hogy ki tudjam ikszelni a harc végét jelző, megjelenő kis felugró ablakot. Fél életes harcról volt szó, annak pedig megvan az a hátránya, hogy elég hamar véget tud érni. De ha nem muszáj, nem kockáztatok vadidegenekkel. Tudomásomra jutott, hogy létezik olyan, hogy börtönkristály, Aincrad pedig tele van önfejű, hőskomplexusos egyénekkel, akik Clark Kentnek képzelik magukat... Szánalmasak. Igazán szánalmasak.
- Majd tali a boltikámban? Néhány növény, és a céhed támogathatom. Csak nézikézd meg. *.* - búcsúzóul egy-egy puszit nyomok az arcának két oldalára. Innentől kezdve nincs dolgom vele. Majd ő eldönti úgyis, hogy szeretne-e üzletelni velem. Végtére is, jó ajánlatot kapott, ezt nem vonhatja kétségbe.



//Köszi a játékot, és bocsi, hogy az előző postot sokáig tartott megírni. >.< Ha gondolod, írhatsz zárót, ha nem, akkor szólhatsz egy adminnak, hogy zárjon.//