[Küldetés] Új ruha frissiben!
5 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
[Küldetés] Új ruha frissiben!
Résztvevők: Peter, Kuroko, Jun, Anat
Gyors pénzszerzési lehetőséget ígér egy kaland, amire a küldetéstáblán akadhattok. „Új ruha frissiben” – hirdeti a cím. Leírása alig néhány mondat: megadja a helyszínt, ahová el kell menni. Ha elfogadjátok a küldetést, mappátok automatikusan felnyílik, jelzés villog rajta, mutatva, hogy merre tovább. Információtok igen csekély: Musaka asszonyságot kell keresnetek.
Nem okozhat különösebb problémát a betájolás: a térképetek minden hibát kizáróan jelzi egy háznál, hogy megérkeztetek. Alagsori kis lyuknak tűnik kívülről, viszont az ajtón keresztül kihallatszódó zajok alapján kisebb csata dúlhat benn: gyereksírás, kiabálás, felforrt tea zúg a tűzhelyen, edénycsapkodás, nevetés, puffanások…
És valahogy tovább kéne jutni a küldetésben. Annyi bizonyos, hogy ide kellett jönnötök. Van egy nevetek. Hogyan tovább?
Számíthattok egymás segítségére!
Peter: nem vakoskodnak a bentiek sem. Van ablak a lakáson, bár nem embermagasságban.
Kuroko: az ajtó igen megviselt. Nem úgy tűnik, mint ami a játékosi erőnek ellen tud állni.
Jun: hihetetlen, hogy te mindenhol megtalálod a „tesókat”! Nem zajokat hallasz, hanem isteni ritmusú muzsikálást.
Anat: nem érted, a többiek hogy nem vehetik észre a szomszéd ház ablakából figyelő lányt, szendén mosolyog felétek, napraforgóillatát szinte idáig érzed.
Határidő: két nap.
Sorrend: első körben alakul ki.
Gyors pénzszerzési lehetőséget ígér egy kaland, amire a küldetéstáblán akadhattok. „Új ruha frissiben” – hirdeti a cím. Leírása alig néhány mondat: megadja a helyszínt, ahová el kell menni. Ha elfogadjátok a küldetést, mappátok automatikusan felnyílik, jelzés villog rajta, mutatva, hogy merre tovább. Információtok igen csekély: Musaka asszonyságot kell keresnetek.
Nem okozhat különösebb problémát a betájolás: a térképetek minden hibát kizáróan jelzi egy háznál, hogy megérkeztetek. Alagsori kis lyuknak tűnik kívülről, viszont az ajtón keresztül kihallatszódó zajok alapján kisebb csata dúlhat benn: gyereksírás, kiabálás, felforrt tea zúg a tűzhelyen, edénycsapkodás, nevetés, puffanások…
És valahogy tovább kéne jutni a küldetésben. Annyi bizonyos, hogy ide kellett jönnötök. Van egy nevetek. Hogyan tovább?
Számíthattok egymás segítségére!
Peter: nem vakoskodnak a bentiek sem. Van ablak a lakáson, bár nem embermagasságban.
Kuroko: az ajtó igen megviselt. Nem úgy tűnik, mint ami a játékosi erőnek ellen tud állni.
Jun: hihetetlen, hogy te mindenhol megtalálod a „tesókat”! Nem zajokat hallasz, hanem isteni ritmusú muzsikálást.
Anat: nem érted, a többiek hogy nem vehetik észre a szomszéd ház ablakából figyelő lányt, szendén mosolyog felétek, napraforgóillatát szinte idáig érzed.
Határidő: két nap.
Sorrend: első körben alakul ki.
A hozzászólást Diabel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 28 2012, 14:44-kor.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Kiroku némán ballagott vissza a kezdetek városába. Kutatása reménytelenül zárult. Midoriko nem volt a közeli faluban és az arra vezető kietlen úton sem. A nem túl beszéde leányzó rikító öltözékében lép be a hatalmas város főkapuján. A főtérre vezető úton a szemek nagyja tapad a lányra, aki érzelmet nem közlő tekintettel menetel előre. Gondolatai jelenleg is messze vannak. Azon töpreng, vajon merre lehet hőn szeretett kedvese. Attól azonban, hogy nagy gondolkozásában orra bukjon vagy nekimenjen, valakinek nem kell félnie ugyan is a feje fölött lebegő kristály mindenki tudtára adja, hogy a leányzó útjából jobb kitérni, ha csak nem akarnak ők is azon okká válni, ami miatt az amúgy zölden világító kristály vörösen izzón továbbra is Kiroku feje felett.
Az hogy Kuroko azon jártassa fogaskerekeit, hogy hol is lehet a kedvese teljesen elvonta a figyelmét az olyan alapvető dolgokról is, mint az evés és ivás. Ezt a lány két nap itt léte után most végre megérezte azonban ahhoz, hogy étetés italt vehessen pénzre is szüksége van ám annak most igen csak szűkében áll ugyan is bejelentkezését követően el költekezte felszerelésekre.
Ám ha itt sem eszik, legyengülne, és nem tudna rendesen harcolni, ha pedig meghal, sosem találhatja meg a kámforrá vált lányt így hát úgy dönt, elfogad valami kalandot, hogy majd az abból kapott jutalmat evésre költhesse. Megállva a főtéren pont a küldetésfalnál áll meg. Szemei végig pásztázzák, a felkéréseket mire megakad egyen a tekintete. Mivel a feladat gyors pénzszerzést ígér a kezdő harcos elfogadja melyet követően szeme előtt menüsor automatikusan felnyílik és üzenetet jelez ki. Az üzenet a küldetés további információit tartalmazza ám az sem sokat csak egy öregasszony nevét.
A térképen még a megtalálási helye is kii van jelölve, hogy könnyedén megtalálhassa. A kis sétát követően a térképen jelzett helyhez is ér. A ház mely előtt megállt igen zajosnak hallatszik kívülről. Közelebb sétál a bejárathoz ám ekkor még két érkező játékosra lesz figyelmes a szeme sarkából. A lány tekintetét feléjük fordítja, és mivel nagyon úgy tűnik a számára, hogy a férfiak feléje közelednek a jobb kezét lassan a fegyvere markolatára emeli. Kiroku elővigyázatos az érkezőkkel szemben hisz mikor legutóbb férfiak közelítették meg nem is olyan rég azok is a halálát akarták, ironikus hogy végül a három férfi hagyta el az élők sorát.
Miután megbizonyosodik arról, hogy a két játékos nem akarja bántani, elengedi a fegyverét és szűkszavúan bemutatkozik.
- Kiroku vagyok. – bemutatkozását követően megvárja, míg a két férfi is megteszi, ugyan ezt majd visszafordul a bejárat felé és az ajtóra pillant. A bejárat igen csak megviselt a lány azon is elgondolkodik, hogy bedönti.
- Bekopogok… – jelenti ki, hogy a férfiak is tudtában legyenek tettének és a bentről kiszűrődő hangerő végett ökölbe szorított jobbosával dörömböl az ajtón kétszer. Elég nagy erőt visz be, hogy bent is hallani lehessen, a megviselt ajtó azonban lehet, hogy nem fogja ezt annyira tolerálni.
//Az új külsőm mostantól is érvényes már!//
Az hogy Kuroko azon jártassa fogaskerekeit, hogy hol is lehet a kedvese teljesen elvonta a figyelmét az olyan alapvető dolgokról is, mint az evés és ivás. Ezt a lány két nap itt léte után most végre megérezte azonban ahhoz, hogy étetés italt vehessen pénzre is szüksége van ám annak most igen csak szűkében áll ugyan is bejelentkezését követően el költekezte felszerelésekre.
Ám ha itt sem eszik, legyengülne, és nem tudna rendesen harcolni, ha pedig meghal, sosem találhatja meg a kámforrá vált lányt így hát úgy dönt, elfogad valami kalandot, hogy majd az abból kapott jutalmat evésre költhesse. Megállva a főtéren pont a küldetésfalnál áll meg. Szemei végig pásztázzák, a felkéréseket mire megakad egyen a tekintete. Mivel a feladat gyors pénzszerzést ígér a kezdő harcos elfogadja melyet követően szeme előtt menüsor automatikusan felnyílik és üzenetet jelez ki. Az üzenet a küldetés további információit tartalmazza ám az sem sokat csak egy öregasszony nevét.
A térképen még a megtalálási helye is kii van jelölve, hogy könnyedén megtalálhassa. A kis sétát követően a térképen jelzett helyhez is ér. A ház mely előtt megállt igen zajosnak hallatszik kívülről. Közelebb sétál a bejárathoz ám ekkor még két érkező játékosra lesz figyelmes a szeme sarkából. A lány tekintetét feléjük fordítja, és mivel nagyon úgy tűnik a számára, hogy a férfiak feléje közelednek a jobb kezét lassan a fegyvere markolatára emeli. Kiroku elővigyázatos az érkezőkkel szemben hisz mikor legutóbb férfiak közelítették meg nem is olyan rég azok is a halálát akarták, ironikus hogy végül a három férfi hagyta el az élők sorát.
Miután megbizonyosodik arról, hogy a két játékos nem akarja bántani, elengedi a fegyverét és szűkszavúan bemutatkozik.
- Kiroku vagyok. – bemutatkozását követően megvárja, míg a két férfi is megteszi, ugyan ezt majd visszafordul a bejárat felé és az ajtóra pillant. A bejárat igen csak megviselt a lány azon is elgondolkodik, hogy bedönti.
- Bekopogok… – jelenti ki, hogy a férfiak is tudtában legyenek tettének és a bentről kiszűrődő hangerő végett ökölbe szorított jobbosával dörömböl az ajtón kétszer. Elég nagy erőt visz be, hogy bent is hallani lehessen, a megviselt ajtó azonban lehet, hogy nem fogja ezt annyira tolerálni.
//Az új külsőm mostantól is érvényes már!//
A hozzászólást Kiroshima Kuroko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 27 2012, 14:53-kor.
_________________
Adatlap
Előtörténet
>>4.szint; A Darázskirálynő<<
- Jártasságok:
- Súlyemelés - 1
Akrobatika -1
Érclátás - 26
Fegyverkészítés - 19
Kiroku- Harcos
- Hozzászólások száma : 109
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 20
Tartózkodási hely : 1. szint; Folyton máshol
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Törökülésben ültem a Főtér egy kövén és számoltam magamban, minthogy a társammal játszottam. A Jégsárkány a kis termete miatt az emberek térdeiig is alig ért, így könnyen eltudott bújni előlem a tömegben. Játékunk egyszerű volt, ha megtalálom veszít, ha nem nyer, nem volt bonyolult játék.
– Huszonnyolc, huszonkilenc, harminc. Megyek! - kiabáltam és álltam fel, azonban ebben a pillanatban hegyes karmait és testének súlyát éreztem a hátamon.
Nem volt nehéz, hisz még nem nőtt nagyra, ugyanakkor váratlanul ért és hogy volt lendülete, így arccal előre estem el és kellett kezemet az arcom elé tenni, hogy ne verjem be az orromat.
– Látom nem értetted meg a szabályt. - fordultam a hátamra.
A mellkasomon ugrált lelkes és hevesen rázta a fejét, majd nagyot sóhajtva az ölembe fogva őt ültem fel vele.
– Menjünk.
Már korábban beszéltük, hogy a játék után egy küldetést vállalunk.
„Új ruha frissiben” E szavakkal hirdette magát a munka, mi megtetszett a választékból. Pénz kellett minél hamarabb, így nem időzhetünk sokat a döntésen, hogy mi is legyen velünk. A helyszínt nem igazán ismertem, de erősen bíztam a térkép segítségében. Elfogadtuk a munkát és e ok miatt meg is ijedtem, minthogy váratlanul ért a mappám felnyílása. Nem igazán értettem még az itteni történésekhez, de hogy mutatva lett, hogy merre is kell menni, így ezt jó dolognak könyveltem el. A jelzés alatt még egy rövid mondat állt, miben közölték velünk a nevet, kit keresnünk kellett.
A térkép a pontosabbnál is pontosabb volt, így nem ütköztünk semmilyen problémába sem. A térkép jelzett, mi megálltunk.
A ház nem volt előkelő, mondjuk háznak sem volt teljes. Nem volt jó előérzetem, min nem segített sem a síró gyerekhang, sem az erre reagáló üvöltés. A konyha hangjai is hangosak voltak és rá kellett jönnöm, egy igazi családi házhoz érkeztünk. Újra megnéztem a térképet, de az ezt az épülettett jelezte.
Időközben még lettek mellettem, vagy épp már eddig is itt voltak, nem tudtam eldönteni.
– Kiroku vagyok. - mutatkozott be az egyikük.
A kinézetéttől a hideg rázott és a vörös kristály se sok jót jelezhetett a külvilágnak.
– Peter. - tömör és pontos bemutatkozásom volt, nagy kő esett le a szívemről, hogy nem rontottam el a nevemet.
Szándékomban állt benézni az ablakon, azonban az a kelleténél magasabban volt. Nem volt elég lábujjhegyre állnom, így könnyítve magamon ugrottam a magasba. Inkább arra koncentráltam, hogy vissza is érkezzek épségben a földre, így nem igazán tudtam szemügyre venni az ablakon túli dolgokat.
A földre érkezés után dörömbölésre figyeltem fel és fordultam a forrás irányába. Kiroku "kopogott".
– Huszonnyolc, huszonkilenc, harminc. Megyek! - kiabáltam és álltam fel, azonban ebben a pillanatban hegyes karmait és testének súlyát éreztem a hátamon.
Nem volt nehéz, hisz még nem nőtt nagyra, ugyanakkor váratlanul ért és hogy volt lendülete, így arccal előre estem el és kellett kezemet az arcom elé tenni, hogy ne verjem be az orromat.
– Látom nem értetted meg a szabályt. - fordultam a hátamra.
A mellkasomon ugrált lelkes és hevesen rázta a fejét, majd nagyot sóhajtva az ölembe fogva őt ültem fel vele.
– Menjünk.
Már korábban beszéltük, hogy a játék után egy küldetést vállalunk.
„Új ruha frissiben” E szavakkal hirdette magát a munka, mi megtetszett a választékból. Pénz kellett minél hamarabb, így nem időzhetünk sokat a döntésen, hogy mi is legyen velünk. A helyszínt nem igazán ismertem, de erősen bíztam a térkép segítségében. Elfogadtuk a munkát és e ok miatt meg is ijedtem, minthogy váratlanul ért a mappám felnyílása. Nem igazán értettem még az itteni történésekhez, de hogy mutatva lett, hogy merre is kell menni, így ezt jó dolognak könyveltem el. A jelzés alatt még egy rövid mondat állt, miben közölték velünk a nevet, kit keresnünk kellett.
A térkép a pontosabbnál is pontosabb volt, így nem ütköztünk semmilyen problémába sem. A térkép jelzett, mi megálltunk.
A ház nem volt előkelő, mondjuk háznak sem volt teljes. Nem volt jó előérzetem, min nem segített sem a síró gyerekhang, sem az erre reagáló üvöltés. A konyha hangjai is hangosak voltak és rá kellett jönnöm, egy igazi családi házhoz érkeztünk. Újra megnéztem a térképet, de az ezt az épülettett jelezte.
Időközben még lettek mellettem, vagy épp már eddig is itt voltak, nem tudtam eldönteni.
– Kiroku vagyok. - mutatkozott be az egyikük.
A kinézetéttől a hideg rázott és a vörös kristály se sok jót jelezhetett a külvilágnak.
– Peter. - tömör és pontos bemutatkozásom volt, nagy kő esett le a szívemről, hogy nem rontottam el a nevemet.
Szándékomban állt benézni az ablakon, azonban az a kelleténél magasabban volt. Nem volt elég lábujjhegyre állnom, így könnyítve magamon ugrottam a magasba. Inkább arra koncentráltam, hogy vissza is érkezzek épségben a földre, így nem igazán tudtam szemügyre venni az ablakon túli dolgokat.
A földre érkezés után dörömbölésre figyeltem fel és fordultam a forrás irányába. Kiroku "kopogott".
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Követnek. Az észlelés jártasságom nélkül is könnyű volt észrevenni, hogy követnek. Nem a legügyesebb nyomkövető lehetett üldözőm, mert többször is lebukott napközben, de annyira azért mégsem volt balfék, hogy az arcát is megláthattam volna. Lehet nem is egyedül van, hanem egyszerre többen is a nyakamra szálltak. Igen-igen, ketten vannak. Vagy csak egyszerűen kezd bezsongani az agyam és képzelődöm? Mi van, ha az a két idétlen kölyök rámküldte az emlegetett bátyjukat? Na de miért nem áll elém, és hív ki egy párbajra, ha a testvérei sérelmeznek valamit. Én csak az engem megillető jussomat hoztam el a partyból, amit a rendszer amúgy is nekem ítélt. Arról nem tehetek, hogy a két kis mitugrász olyan gyenge, hogy nemcsak jutalmat képtelen szerezni egy küldetésből - hiszen a mobokat egytől egyig nekem kellett lecsapkodnom - de még önmagukat is képtelenek voltak megvédeni. Nem is értem, hogy miért rám támaszkodtak és nem a drágalátos bátyuskájukra...
Mindenesetre kezdek beparázni. De most komolyan... baromira élvezheti az a tag, hogy frászt hoz rám. Eddig zsebre dugott kézzel, ugyanakkor elegáns mozgással közlekedtem a Kezdetek Városának centrumában, de minden egyes kanyarban a szemem sarkából az engem követőt lestem. Aztán kihúztam kezeimet a zsebeimből, összevontam magamon köpenyemet és szaporázni kezdtem lépteimet, mert úgy éreztem, mintha már az árnyékomat taposnák. Tuti bekattantam. Ez már kezdődő üldözési mánia?
Nem bírom tovább, futásnak eredek! Nem feltétlenül menekülök, inkább tesztelem a követőmet... mármint hogy valóban követ-e valaki, és ha igen akkor akar-e egyáltalán valamit tenni velem, vagy csak egyszerűen megfigyel. Ahogy szaladok egyre kijjebb a városból, úgy gyorsítok az iramon. Most már egyre gyakrabban és nyíltan hátranézek, mivel mögöttem haladó léptek zaját észlelem. Tehát még mindig követ! Szemeim idegesen kitágulnak, és ahogy fejemet visszafordítom, egy három fős társaságba botlok. Szó szerint. Ugyanis figyelmetlenségemnek és pattanásig feszülő idegeimnek hála majdnem keresztül esek egy jégsárkányon. Az utolsó pillanatban még sikerül kikerülnöm, és egyenesen a vörös kabátos lány háta mögé veszem az irányt. Már kapaszkodnék is a vállába, hogy a kabátja adta védelem mögül kikukucskáljak, vajon üldözőm itt van-e még, amikor is észreveszem a feje felett vöröslő ikont. Csöbörből vödörbe, gratulálok Anatole. Kissé riadt ábrázattal kezdek hátrálni a jégsárkány gazdája felé, és valószínűleg számára meglepően bensőséges hangnemben szólok a fiúhoz.
- Üdvözletem! Már mindenhol kerestelek barátom! - veregetem finoman hátba Petert, mintha már ezer éve ismernénk egymást, s igyekszem közben minél hangosabban beszélni, hogy az üldözőm is meghallja, ha még mindig itt van a közelben. Eközben váratlanul megjelent előttem a menürendszerem, és felajánlott számomra egy küldetést. Át se futottam a leírást, automatikusan ráböktem a "küldetés elfogadása" gombra, mint amikor gondolkodás nélkül, rezignáltan szoktuk nyomogatni a "tovább" gombot programok telepítésekor.
- Hát megvártatok a küldetéssel, szuper! Öregem, el se hiszed mi történt velem ma. Esküszöm neked, olyan érzésem van, mintha valaki a nyomomban járna. De most már végre megleltem a kis csapatom, s köztetek már biztonságban vagyok - közben nagyot nyelek és a piros ikonos lányra sandítok és idegesen rámosolygok. Kiroku feje fölött viszont fokozott érzékelésemnek hála megpillantok egy lányt, kinek napraforgóillatát szinte idáig érzem, s bájosan visszamosolyog rám. Bátortalanul a többiekre lesek, hogy ők vajon észre vették-e a szomszéd lányt, illetve ők is részesültek-e a mosolyban. Ekkor érdeklődve ismét megnyitom a menümet, s tüzetesebben is szemügyre veszem a küldetés szövegét. Az idejutáson már túl vagyok, valami Musaka asszonyságot kell keresni, bizonyára ő lesz az a nő, aki veszettül ordibál az előttünk álló házban. S Kiroku már kopogtat is a rozoga ajtón...
Mindenesetre kezdek beparázni. De most komolyan... baromira élvezheti az a tag, hogy frászt hoz rám. Eddig zsebre dugott kézzel, ugyanakkor elegáns mozgással közlekedtem a Kezdetek Városának centrumában, de minden egyes kanyarban a szemem sarkából az engem követőt lestem. Aztán kihúztam kezeimet a zsebeimből, összevontam magamon köpenyemet és szaporázni kezdtem lépteimet, mert úgy éreztem, mintha már az árnyékomat taposnák. Tuti bekattantam. Ez már kezdődő üldözési mánia?
Nem bírom tovább, futásnak eredek! Nem feltétlenül menekülök, inkább tesztelem a követőmet... mármint hogy valóban követ-e valaki, és ha igen akkor akar-e egyáltalán valamit tenni velem, vagy csak egyszerűen megfigyel. Ahogy szaladok egyre kijjebb a városból, úgy gyorsítok az iramon. Most már egyre gyakrabban és nyíltan hátranézek, mivel mögöttem haladó léptek zaját észlelem. Tehát még mindig követ! Szemeim idegesen kitágulnak, és ahogy fejemet visszafordítom, egy három fős társaságba botlok. Szó szerint. Ugyanis figyelmetlenségemnek és pattanásig feszülő idegeimnek hála majdnem keresztül esek egy jégsárkányon. Az utolsó pillanatban még sikerül kikerülnöm, és egyenesen a vörös kabátos lány háta mögé veszem az irányt. Már kapaszkodnék is a vállába, hogy a kabátja adta védelem mögül kikukucskáljak, vajon üldözőm itt van-e még, amikor is észreveszem a feje felett vöröslő ikont. Csöbörből vödörbe, gratulálok Anatole. Kissé riadt ábrázattal kezdek hátrálni a jégsárkány gazdája felé, és valószínűleg számára meglepően bensőséges hangnemben szólok a fiúhoz.
- Üdvözletem! Már mindenhol kerestelek barátom! - veregetem finoman hátba Petert, mintha már ezer éve ismernénk egymást, s igyekszem közben minél hangosabban beszélni, hogy az üldözőm is meghallja, ha még mindig itt van a közelben. Eközben váratlanul megjelent előttem a menürendszerem, és felajánlott számomra egy küldetést. Át se futottam a leírást, automatikusan ráböktem a "küldetés elfogadása" gombra, mint amikor gondolkodás nélkül, rezignáltan szoktuk nyomogatni a "tovább" gombot programok telepítésekor.
- Hát megvártatok a küldetéssel, szuper! Öregem, el se hiszed mi történt velem ma. Esküszöm neked, olyan érzésem van, mintha valaki a nyomomban járna. De most már végre megleltem a kis csapatom, s köztetek már biztonságban vagyok - közben nagyot nyelek és a piros ikonos lányra sandítok és idegesen rámosolygok. Kiroku feje fölött viszont fokozott érzékelésemnek hála megpillantok egy lányt, kinek napraforgóillatát szinte idáig érzem, s bájosan visszamosolyog rám. Bátortalanul a többiekre lesek, hogy ők vajon észre vették-e a szomszéd lányt, illetve ők is részesültek-e a mosolyban. Ekkor érdeklődve ismét megnyitom a menümet, s tüzetesebben is szemügyre veszem a küldetés szövegét. Az idejutáson már túl vagyok, valami Musaka asszonyságot kell keresni, bizonyára ő lesz az a nő, aki veszettül ordibál az előttünk álló házban. S Kiroku már kopogtat is a rozoga ajtón...
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
A dörömbölés tényleg beszakította volna az ajtót, ha a való világban lennénk, de ez itt a SAO, ahol csak egy egyszerű kis felugró ikon jelzi, hogy Kurokonak túl sok erőpontot sikerült használni a döngetéshez: Immortal Object.
Peter egymaga túl alacsony volt, és az ugrálás ezen bizony nem segít. Jó pár centi kéne még ahhoz, hogy be lehessen látni azon az ablakon. De talán nem is fontos, hiszen a benti zaj elcsöndesült. Kopogtak-kopogtak! – terjed futótűzként a tény a gyerekek között. – Csend legyen! – ordítja túl őket egy erélyes női hang, majd dörgedelmes léptekkel, fapapucsban valaki az ajtóhoz lépdelt, hogy szinte szó szerint feltépje. Testes asszonyság áll előttetek, haja felkötve, mocskos kötény lóg róla, kezében gőzvasaló, lábán egy pulya csimpaszkodik. – Tünés befelé! – rázza le, majd hozzátok fordul:
– Mit akartok már, nyögjétek ki!
[off]Hogy ne kelljen Junra várni, ez itt a következő kör. Vele majd lebeszélem a visszatérést, ha újra közöttünk tud lenni. Sorrend innentől fix, határidő továbbra is két nap. Ne haragudjatok, hogy elhúzódott a válaszom. Ígérem, ritka lesz az ilyesmi.[/off]
Peter egymaga túl alacsony volt, és az ugrálás ezen bizony nem segít. Jó pár centi kéne még ahhoz, hogy be lehessen látni azon az ablakon. De talán nem is fontos, hiszen a benti zaj elcsöndesült. Kopogtak-kopogtak! – terjed futótűzként a tény a gyerekek között. – Csend legyen! – ordítja túl őket egy erélyes női hang, majd dörgedelmes léptekkel, fapapucsban valaki az ajtóhoz lépdelt, hogy szinte szó szerint feltépje. Testes asszonyság áll előttetek, haja felkötve, mocskos kötény lóg róla, kezében gőzvasaló, lábán egy pulya csimpaszkodik. – Tünés befelé! – rázza le, majd hozzátok fordul:
– Mit akartok már, nyögjétek ki!
[off]Hogy ne kelljen Junra várni, ez itt a következő kör. Vele majd lebeszélem a visszatérést, ha újra közöttünk tud lenni. Sorrend innentől fix, határidő továbbra is két nap. Ne haragudjatok, hogy elhúzódott a válaszom. Ígérem, ritka lesz az ilyesmi.[/off]
A hozzászólást Diabel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 20 2012, 18:11-kor.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Kiroku szemmel láthatóan nem fogadja jól az idegen férfiú hirtelen közeledését melyet kissé bosszús tekintetével közöl is. Az ember azt hinné, ha az karakter feje fölött ott lebeg a vörös ikon, akkor messzire elkerülik, de úgy tűnik, az itt jelenlévőket ez kicsit sem zavarja, vagy ha igen akkor azt jól álcázzák.
Az előre bejelentett kopogást követően meg is ejti azt a hallgatag leányzó azonban lévén, hogy ereje túl nagy ahhoz, hogy az igen csak megviselt ajtó elviselje azt, meg is jelenik előtte a kis ikon jelezve, hogy túl nagy erőt visz a cselekedetébe. De a lényegen ez mit sem változtat a hangoskodó bentlakók hallották az ajtó felőli dörömbölést és miután végig fut mindenki száján a „kopogtak” szó az ajtó nyílik is. Egy igen csak termetes asszonyság nyit ajtót, sőt szó szerint feltépi talán még nagyobb erővel, mint ahogy Kiroku nemrég kopogott.
A lány semmit mondó arckifejezéssel méri végig a vele szemben álló mocskos köténnyel felszerelt nőszemélyt, és mint mindig jobbja most is a fegyvere markolatán nyugszik támadásra készen.
- A küldetést… – feleli válaszként a leányzó még a férfiak előtt, már ha ők maguk is meg kívántak volna szólalni. A vele szemben álló nagydarab asszonyság modora nem igazán nyeri el Kuroko tetszését, de ahogy az lenni szokott most sem olvasható le az arcáról egyedül talán csak abból sejthető valami, hogy a hatalmas háton hordott kard markolatát a rajta pihenő kéz egyre jobban szorítja.
Az előre bejelentett kopogást követően meg is ejti azt a hallgatag leányzó azonban lévén, hogy ereje túl nagy ahhoz, hogy az igen csak megviselt ajtó elviselje azt, meg is jelenik előtte a kis ikon jelezve, hogy túl nagy erőt visz a cselekedetébe. De a lényegen ez mit sem változtat a hangoskodó bentlakók hallották az ajtó felőli dörömbölést és miután végig fut mindenki száján a „kopogtak” szó az ajtó nyílik is. Egy igen csak termetes asszonyság nyit ajtót, sőt szó szerint feltépi talán még nagyobb erővel, mint ahogy Kiroku nemrég kopogott.
A lány semmit mondó arckifejezéssel méri végig a vele szemben álló mocskos köténnyel felszerelt nőszemélyt, és mint mindig jobbja most is a fegyvere markolatán nyugszik támadásra készen.
- A küldetést… – feleli válaszként a leányzó még a férfiak előtt, már ha ők maguk is meg kívántak volna szólalni. A vele szemben álló nagydarab asszonyság modora nem igazán nyeri el Kuroko tetszését, de ahogy az lenni szokott most sem olvasható le az arcáról egyedül talán csak abból sejthető valami, hogy a hatalmas háton hordott kard markolatát a rajta pihenő kéz egyre jobban szorítja.
_________________
Adatlap
Előtörténet
>>4.szint; A Darázskirálynő<<
- Jártasságok:
- Súlyemelés - 1
Akrobatika -1
Érclátás - 26
Fegyverkészítés - 19
Kiroku- Harcos
- Hozzászólások száma : 109
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 20
Tartózkodási hely : 1. szint; Folyton máshol
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Be akartam mutatkozni az ismeretlen barátomnak és elnézését kérni tőle, minthogy bárhogy próbáltam, nem emlékeztem rá. Barátként kezelt, de nem tudtam ki ő. Nem akartam megbántani, de nem emlékeztem rá. Szóltam volna, de bentről hangos szavakat hallottunk.
- Csend legyen! – teremtett csendet bent a női hang.
Majd minden lépését hallani lehetett, miként közeledett az ajtóhoz. A fapapucs a lábán nyílván nagy súlyt cipelt. Az Asszony az ajtót kinyitva mutatta meg termetét és piszkos köntösét nekünk. Épp vasalhatott, minthogy a gőz az eszközből megállás nélkül szökött meg.
- Tűnés befelé!– szavaira léptem volna be, de rá kellett jönnöm egy gyerekének szánta a parancsot, minthogy a lábán majom módjára csimpaszkodott egy kölyök.
- Mit akartok már, nyögjétek ki! – ezt már biztos nekünk szánta.
- A küldetést… - a vörös lány, Kuroko hallgatott a nagy hangú nénire és valóban nyögött egy szót, miből alig értettem valamit is.
- A küldetésre jöttünk, mi ide szólt elméletileg. – egészítettem ki, hogy érthetőbb legyen a lány szava.
Jól látszott Kuroko nyugtalan volt és hogy kezével a kardját szorította, féltem tőle. A társam, a kisállat mögém állt és használt élő pajzsként, búvóhelyként engem, hogy ne lássa őt senki sem. Tudatlan volt, nem tudta, hogy egy jégsárkány ritka látvány, így könnyen észrevehették, a lábaim védelme nem sokat érhetett ez ellen, de biztonságban érezte magát és ez megnyugtatott engem is. Valakin segíthettem, valaki bízott bennem. Szokatlan érzés volt ez, nem igazán segítettem még senkinek sem, legalábbis nem örültem sose, ha segítenem kellett. A fejemet rázva tértem vissza a jelenethez és vártam miként reagál szavainkra az Asszony.
- Csend legyen! – teremtett csendet bent a női hang.
Majd minden lépését hallani lehetett, miként közeledett az ajtóhoz. A fapapucs a lábán nyílván nagy súlyt cipelt. Az Asszony az ajtót kinyitva mutatta meg termetét és piszkos köntösét nekünk. Épp vasalhatott, minthogy a gőz az eszközből megállás nélkül szökött meg.
- Tűnés befelé!– szavaira léptem volna be, de rá kellett jönnöm egy gyerekének szánta a parancsot, minthogy a lábán majom módjára csimpaszkodott egy kölyök.
- Mit akartok már, nyögjétek ki! – ezt már biztos nekünk szánta.
- A küldetést… - a vörös lány, Kuroko hallgatott a nagy hangú nénire és valóban nyögött egy szót, miből alig értettem valamit is.
- A küldetésre jöttünk, mi ide szólt elméletileg. – egészítettem ki, hogy érthetőbb legyen a lány szava.
Jól látszott Kuroko nyugtalan volt és hogy kezével a kardját szorította, féltem tőle. A társam, a kisállat mögém állt és használt élő pajzsként, búvóhelyként engem, hogy ne lássa őt senki sem. Tudatlan volt, nem tudta, hogy egy jégsárkány ritka látvány, így könnyen észrevehették, a lábaim védelme nem sokat érhetett ez ellen, de biztonságban érezte magát és ez megnyugtatott engem is. Valakin segíthettem, valaki bízott bennem. Szokatlan érzés volt ez, nem igazán segítettem még senkinek sem, legalábbis nem örültem sose, ha segítenem kellett. A fejemet rázva tértem vissza a jelenethez és vártam miként reagál szavainkra az Asszony.
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Igencsak zavar, hogy Kiroku egy böhöm nagy fegyvert szorongat a kezében, plusz a vörös ikon is ott csillog a feje felett, ehhez képest a fapapucsos asszonyság igen bátran a képébe üvölt. Peterre és jégsárkányára sandítok, hogy őket nem zavarja-e a baljós ikonú lány jelenléte, habár ők már lehet korábbról ismerik egymást, és nincs mitől tartani. Mondjuk Kiroku nem tűnik egy sorozatgyilkos külleműnek, azonban a bájos pofi mögött is megbújhatnak a legaljasabb pszichopaták. Szóval nem vagyok nyugodt... nagyon nem. Ráadásul ki tudja, hogy az üldözőm nem les-e a fák közül. Azt hiszem, mégis csak jobb, ha a srác és petje körül maradok, addig is nehezebb rám fókuszálni. Nameg a küldetést elvállaltam, és örökké sárgán fog világítani a menümben, ha megoldatlan marad a küldi. Az újdonsült csapattársaim ráadásul nem egy nagy szószátyárok, így nem jutunk egyről a kettőre. Tisztes távolságot megtartva Kirokutól, illetve inkább böhöm nagy fegyverétől, közelebb lépek a megtermett nőhöz, és magamhoz ragadom a kezdeményezést:
- Musaka asszonyság, ha nem tévedek... Üdvözletem, Kazume vagyok - mutatkozom be az egykori karakterem nevén; az igazi nevemet nem igazán akarom megadni a piros ikonos lány és a feltétlezett üldözőm közelében - A menüm szerint a küldetés neve "Új ruha frissiben", a térkép pedig idevezet az Ön házához. A vasalóból arra következtetek, hogy Ön tisztázza a ruhákat, amiket gyanítom, hogy el kellene szállítani a megbízónak. Jól sejtem?
Karba tett kézzel állok, még nem látom szükségét, hogy inventorymból előhívjam a lándzsámat. Az csak fenyegetően hatna, és azt végkép nem szeretném, ha kihívónak tűnne magatartásom. Egyszerűen szeretnék csak túl lenni minél hamarabb ezen a küldetésen, bezsebelni a jutalmat, és menni macskázni. Vagy fánkozni. Vagy tudja a csuda, hogy hova, csak el a piros ikonos fegyverének közeléből. Közben kilesek, hogy az ablakban van-e még a napraforgó illatú lány.
- Musaka asszonyság, ha nem tévedek... Üdvözletem, Kazume vagyok - mutatkozom be az egykori karakterem nevén; az igazi nevemet nem igazán akarom megadni a piros ikonos lány és a feltétlezett üldözőm közelében - A menüm szerint a küldetés neve "Új ruha frissiben", a térkép pedig idevezet az Ön házához. A vasalóból arra következtetek, hogy Ön tisztázza a ruhákat, amiket gyanítom, hogy el kellene szállítani a megbízónak. Jól sejtem?
Karba tett kézzel állok, még nem látom szükségét, hogy inventorymból előhívjam a lándzsámat. Az csak fenyegetően hatna, és azt végkép nem szeretném, ha kihívónak tűnne magatartásom. Egyszerűen szeretnék csak túl lenni minél hamarabb ezen a küldetésen, bezsebelni a jutalmat, és menni macskázni. Vagy fánkozni. Vagy tudja a csuda, hogy hova, csak el a piros ikonos fegyverének közeléből. Közben kilesek, hogy az ablakban van-e még a napraforgó illatú lány.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
– Hogy te mennyit tudod járatni a szádat…! – néz döbbenten a nő Anatra, akinek a monológja miatt meg se hallja a többieket. Majd amikor a harcművész végre a tárgyra tér:
– Hát miért nem ezzel kezdtétek? Pulyák, befelé! – fordult meg, hogy beterelje a gyerkőcöket, majd bevágta mögöttük az ajtót.
– Honnan szedtél ilyen badarságot? Végre kivasaltam őket, erre adjam a kezedbe? Összegyűrödne! Mi értelme volna?! Ah, férfiak, nem értenek semmihez, csak a harchoz! – sóhajtott fel, majd Kurokóhoz fordult.
– Az egyik csimotámnak születésnapja lesz, de nekem nem futja új ruhára, pedig azt adnék neki, hogy ne a testvérei gyűrött ágytakaróját kelljen hordania. Úgyhogy beszéltem az egyik barátosnémmal, hogy kisegít. Csak kopogjatok be hozzá, megadom a címét.
A mappotok frissül: a város másik végébe kell csak mennetek. Alig fél óra gyalog.
– Nálam most sok a gyerek, nem visztek magatokkal néhányat? – kérdezi.
Anat: igen, még mindig figyel benneteket.
– Hát miért nem ezzel kezdtétek? Pulyák, befelé! – fordult meg, hogy beterelje a gyerkőcöket, majd bevágta mögöttük az ajtót.
– Honnan szedtél ilyen badarságot? Végre kivasaltam őket, erre adjam a kezedbe? Összegyűrödne! Mi értelme volna?! Ah, férfiak, nem értenek semmihez, csak a harchoz! – sóhajtott fel, majd Kurokóhoz fordult.
– Az egyik csimotámnak születésnapja lesz, de nekem nem futja új ruhára, pedig azt adnék neki, hogy ne a testvérei gyűrött ágytakaróját kelljen hordania. Úgyhogy beszéltem az egyik barátosnémmal, hogy kisegít. Csak kopogjatok be hozzá, megadom a címét.
A mappotok frissül: a város másik végébe kell csak mennetek. Alig fél óra gyalog.
– Nálam most sok a gyerek, nem visztek magatokkal néhányat? – kérdezi.
Anat: igen, még mindig figyel benneteket.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
A későn csatlakozó férfi hamar azon reakciók egyikét produkálja, amit ittléte alatt mindenki a különc Kiroku közelében. Eltávolodik és tartja a távolságot melynek a hallgatag Kuroko is örül ugyan is nagyon úgy tűnik, hogy pechére a túlbuzgó férfi a ˝már a jelenlétével is zavar˝ kategóriába tartozik. Persze ez annak is az oka lehet, hogy alig találkoztak a szószátyár férfi egyből a morcos lány intim szférájába került, olyan közelségbe ahova egyetlen egy különleges személyen kívül senkinek sincs joga behatolni, így aztán a beszédes férfi örülhet, hogy még életben van. Úgy tűnik, a terebélyes asszonyságnak sem tetszik túlzottan a sokat fecsegő fiatal férfiú mellyel a hallgatag Kiroku is egyet ért bár ezt nem jelzi semmi féle módon kivéve egy szúrós tekintettel, ha megközelíti.
A nagyhangú asszonyság végül betereli mindegyikőjüket majd egy erőteljes csapással meglegyinti a rozoga ajtót. A csendes harcos végül elengedi a méretes kardjának markolatát. Úgy hiszi, már nem kell attól tartania, hogy esetleg rátámadnak. Végig tekintett a kis házikón mely tömve van izgága gyermekekkel. A kötényes asszony végül folytatja a beszédet, melyet még a belépésük előtt kezdett el.
Mikor a fürkésző tekintetét reája szegezi a furcsa beszédű asszony a merev, mogorva Kiroku tekint vissza reá úgy hallgatva a hosszúcska beszédet. A nem épp szűkszavú mondandót követően a néma leányzó észreveszi, hogy a kicsiny küldetés ikon ismét felvillan ezzel jelezve, hogy frissült az információs halmaz. Az igen csak unalmasnak tűnő küldetés nem bizonyul így első látásra túl akció dúsnak. Nem mintha ez számítana is a halk Kuroko számára. Őt csak az érdekli, hogy minél előbb megszüntethesse a hasában uralkodó lázongást, melyet az éhség produkál. Bár az itteni finom ételek nem rendelkeznek tápanyagértékkel ettől függetlenül képes arra, hogy eme mű test által produkált éhség érzetet elmulassza.
~ Az őrölt Kayaba Akihito saját kis világa tényleg olyan valóságos, és csodálatos, de egyben ijesztő is. ~ járt a végig a csendes Kiroku fejét az egyszerű és egyben, már sokak fejében megfordult gondolat. Végül a már-már szószátyárrá vált háziasszony kérése kizökkenti az elfojtott hangú leányt a nyugodt gondolataiból.
- Nem. Ha csak nem feltétel. – adja hűvös tekintettel a válasz a szűkszavú lány. Még az kéne neki, hogy egy rakás túlbuzgó gyermekre is figyelnie kelljen. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg még is harcba keverednének, csak útban lennének a harcias lány számára, aki természetesen szívfájdalom nélkül megöli őket bár nem biztos, hogy az jót lenne a küldetés szempontjából.
A nagyhangú asszonyság végül betereli mindegyikőjüket majd egy erőteljes csapással meglegyinti a rozoga ajtót. A csendes harcos végül elengedi a méretes kardjának markolatát. Úgy hiszi, már nem kell attól tartania, hogy esetleg rátámadnak. Végig tekintett a kis házikón mely tömve van izgága gyermekekkel. A kötényes asszony végül folytatja a beszédet, melyet még a belépésük előtt kezdett el.
Mikor a fürkésző tekintetét reája szegezi a furcsa beszédű asszony a merev, mogorva Kiroku tekint vissza reá úgy hallgatva a hosszúcska beszédet. A nem épp szűkszavú mondandót követően a néma leányzó észreveszi, hogy a kicsiny küldetés ikon ismét felvillan ezzel jelezve, hogy frissült az információs halmaz. Az igen csak unalmasnak tűnő küldetés nem bizonyul így első látásra túl akció dúsnak. Nem mintha ez számítana is a halk Kuroko számára. Őt csak az érdekli, hogy minél előbb megszüntethesse a hasában uralkodó lázongást, melyet az éhség produkál. Bár az itteni finom ételek nem rendelkeznek tápanyagértékkel ettől függetlenül képes arra, hogy eme mű test által produkált éhség érzetet elmulassza.
~ Az őrölt Kayaba Akihito saját kis világa tényleg olyan valóságos, és csodálatos, de egyben ijesztő is. ~ járt a végig a csendes Kiroku fejét az egyszerű és egyben, már sokak fejében megfordult gondolat. Végül a már-már szószátyárrá vált háziasszony kérése kizökkenti az elfojtott hangú leányt a nyugodt gondolataiból.
- Nem. Ha csak nem feltétel. – adja hűvös tekintettel a válasz a szűkszavú lány. Még az kéne neki, hogy egy rakás túlbuzgó gyermekre is figyelnie kelljen. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg még is harcba keverednének, csak útban lennének a harcias lány számára, aki természetesen szívfájdalom nélkül megöli őket bár nem biztos, hogy az jót lenne a küldetés szempontjából.
_________________
Adatlap
Előtörténet
>>4.szint; A Darázskirálynő<<
- Jártasságok:
- Súlyemelés - 1
Akrobatika -1
Érclátás - 26
Fegyverkészítés - 19
Kiroku- Harcos
- Hozzászólások száma : 109
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 20
Tartózkodási hely : 1. szint; Folyton máshol
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
– Hogy te mennyit tudod járatni a szádat…! – jegyezte meg a néni, majd hallgatott és újra szólt – Hát miért nem ezzel kezdtétek? Pulyák, befelé! – és egy pillanattal később már mind házon belül voltunk– Honnan szedtél ilyen badarságot? Végre kivasaltam őket, erre adjam a kezedbe? Összegyűrődne! Mi értelme volna?! Ah, férfiak, nem értenek semmihez, csak a harchoz! – hangján érződött a bánat és e ok miatt az egyetlen lányhoz fordult hármunk közül.
– Az egyik csimotámnak születésnapja lesz, de nekem nem futja új ruhára, pedig azt adnék neki, hogy ne a testvérei gyűrött ágytakaróját kelljen hordania. Úgyhogy beszéltem az egyik barátosnémmal, hogy kisegít. Csak kopogjatok be hozzá, megadom a címét.
Nehezemre esett értelmeznem az asszony szövegét és ismétlődtek fejemben a szavai. Igyekeztem kinyerni belőlük a lényeges információkat, de nem igazán tudtam, végül pedig frissült a térkép egy újabb helyszínnel. Fél óra séta, nem tűnt vészesnek, ugyan a célt továbbra sem tudtam igazán és a társaság sem volt túl szimpatikus. Talán egy ruháért kellett mennünk, de csak talán, valamiért nem akartam visszakérdezni.
– Nálam most sok a gyerek, nem visztek magatokkal néhányat? – kérdezte tőlünk.
Igazából nem volt bajom velük, de féltem hogy Hisame lett volna a mozgó babájuk.
- Nem. Ha csak nem feltétel. – szólt Kuroko ridegen.
Elképzeltem, miként egy réten a gyerekekkel pillangókat kapdosott, majd ébredtem is fel, miként a kezében levő háló az egyik gyerkőc fején landolt. Nem tűnt gondoskodó Anyukának és testvérnek sem, így érthető volt reagálása.
- Én tudok vigyázni egyre, talán kettőre, ha fontos. – ajánlottam magam és mondtam szigorúan számot is, hogy ne vállaljam túl magam. Kettővel, vagy egy nagyobbal még úgy éreztem, hogy elbírtam volna.
– Az egyik csimotámnak születésnapja lesz, de nekem nem futja új ruhára, pedig azt adnék neki, hogy ne a testvérei gyűrött ágytakaróját kelljen hordania. Úgyhogy beszéltem az egyik barátosnémmal, hogy kisegít. Csak kopogjatok be hozzá, megadom a címét.
Nehezemre esett értelmeznem az asszony szövegét és ismétlődtek fejemben a szavai. Igyekeztem kinyerni belőlük a lényeges információkat, de nem igazán tudtam, végül pedig frissült a térkép egy újabb helyszínnel. Fél óra séta, nem tűnt vészesnek, ugyan a célt továbbra sem tudtam igazán és a társaság sem volt túl szimpatikus. Talán egy ruháért kellett mennünk, de csak talán, valamiért nem akartam visszakérdezni.
– Nálam most sok a gyerek, nem visztek magatokkal néhányat? – kérdezte tőlünk.
Igazából nem volt bajom velük, de féltem hogy Hisame lett volna a mozgó babájuk.
- Nem. Ha csak nem feltétel. – szólt Kuroko ridegen.
Elképzeltem, miként egy réten a gyerekekkel pillangókat kapdosott, majd ébredtem is fel, miként a kezében levő háló az egyik gyerkőc fején landolt. Nem tűnt gondoskodó Anyukának és testvérnek sem, így érthető volt reagálása.
- Én tudok vigyázni egyre, talán kettőre, ha fontos. – ajánlottam magam és mondtam szigorúan számot is, hogy ne vállaljam túl magam. Kettővel, vagy egy nagyobbal még úgy éreztem, hogy elbírtam volna.
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Az események felgyorsulnak és máris Musaka asszonyság házában termünk. Az csöppet sem aggaszt, hogy sok gyerekkel vagyunk körülvéve - hirtelen meg sem tudom számolni mennyivel - az viszont annál inkább feszélyez, hogy egy zárt térbe kerültem a piros indikátoros lánnyal és méretes fegyverével. Azonban szorítása lazulni látszik a markolaton, de visszafogott, rideg stílusa és kimért beszéde egyre inkább aggaszt. Lehet, hogy tényleg sorozatgyilkos és bármelyik pillanatban lemészárol mindannyiunkat? Úgy helyezkedek a helyiségben, hogy mindig szem előtt legyen a lány, s bármikor közbeavatkozhassak, ha elborulna az agya. Megpróbálok közben kilesni az ablakon is, hogy a szomszéd lány még mindig figyel-e minket. Ha igen, akkor rámosolygok és még az is megfordul a fejemben, hogy a küldetés után talán visszanézek hozzá.
A küldetést illetően csalódottság fog el. Igaz, hogy véletlenül keveredtem bele ebbe az egészbe, és igazság szerint nem terveztem mára semmi komoly feladatvégzést, mégis ha már lúd, legyen övér. Nem tűnik úgy, hogy nagy tapasztalatszerzéssel járna ez a feladat, a fizetségre meg már egyenesen rá se merek kérdezni. Mondjuk a ház állapotát elnézve, nem is igen fogadnék el fizetséget ettől az asszonytól. Végülis, ha belegondolok, a való életben sem tartogat minden nap új és új kihívásokat... miért ne lehetnének ebben a virtuális világban is könnyebb napok, könnyebb feladatok.
Próbáltam a kellemesebb végét megfogni a helyzetnek: egy fél órás séta még jól is eshet, és minél több ember vesz körül - pláne egy piros indikátoros csapattárs - annál nagyobb az esély arra, hogy az üldözőm elinal. Arról már nem is beszélve, hogy átlag férfitársaimmal ellentétben én imádtam gyerekek társaságában lenni, és csöppet sem nyűgként fogtam fel jelenlétüket. Ezért én bátran bevállaltam volna az egész gyerekhadat, de a kimért lány ellenkezése lelomboz és visszaveti szándékomat. Nem akartam mégegyszer kihúzni nála a gyufát, ezért csak ráböktem a sárgán világító küldetés frissítésre, s végül megelégedtem ennyi hozzászólással:
- Én elbírok akár több gyerekkel is, de ha a csapattársaimat zavarná a zajongásuk, akkor legyen kevesebb...Igazság szerint akár szét is válhatna a csapat, ha téged ennyire zavarnak a "pulyák" - pillantok Kurokora - de ha már egyszer egy partyba kerültünk, essünk túl ennek a feladatnak a végrehajtásán gyorsan.
A küldetést illetően csalódottság fog el. Igaz, hogy véletlenül keveredtem bele ebbe az egészbe, és igazság szerint nem terveztem mára semmi komoly feladatvégzést, mégis ha már lúd, legyen övér. Nem tűnik úgy, hogy nagy tapasztalatszerzéssel járna ez a feladat, a fizetségre meg már egyenesen rá se merek kérdezni. Mondjuk a ház állapotát elnézve, nem is igen fogadnék el fizetséget ettől az asszonytól. Végülis, ha belegondolok, a való életben sem tartogat minden nap új és új kihívásokat... miért ne lehetnének ebben a virtuális világban is könnyebb napok, könnyebb feladatok.
Próbáltam a kellemesebb végét megfogni a helyzetnek: egy fél órás séta még jól is eshet, és minél több ember vesz körül - pláne egy piros indikátoros csapattárs - annál nagyobb az esély arra, hogy az üldözőm elinal. Arról már nem is beszélve, hogy átlag férfitársaimmal ellentétben én imádtam gyerekek társaságában lenni, és csöppet sem nyűgként fogtam fel jelenlétüket. Ezért én bátran bevállaltam volna az egész gyerekhadat, de a kimért lány ellenkezése lelomboz és visszaveti szándékomat. Nem akartam mégegyszer kihúzni nála a gyufát, ezért csak ráböktem a sárgán világító küldetés frissítésre, s végül megelégedtem ennyi hozzászólással:
- Én elbírok akár több gyerekkel is, de ha a csapattársaimat zavarná a zajongásuk, akkor legyen kevesebb...Igazság szerint akár szét is válhatna a csapat, ha téged ennyire zavarnak a "pulyák" - pillantok Kurokora - de ha már egyszer egy partyba kerültünk, essünk túl ennek a feladatnak a végrehajtásán gyorsan.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
– Rendben-rendben, akkor két poronty a tiétek, vigyázzatok rájuk! – emelt meg kettő éppen a lába körül kergetőző gyerek közül egyet-egyet a két kezével, majd a küszöbig vitte őket, hogy aztán velük együtt tessékeljen ki benneteket az ajtón. – Többet is vihetnétek, igazán nem számítanak, észre se venném, ha nem jönnétek vissza… drága rosszcsontok! – Időközben fordult az asszonyság, és a mondat végére már a két kölök képét csipkedte, nem hozzátok beszélt.
Két „pulya” tehát a tiétek. Jól ellesznek körülöttetek, amíg ti sétáltok… vicceltem! A két gyerek állandó felügyeletet kíván, mert úgy viselkednek, mint akik eddigi életüket fekvőbörtönben töltötték volna. Folyton elszaladnának, minden magához vonzza a tekintetüket, bármi eltereli a figyelmüket, és a lábuk néha még akkor is jár, ha gallérjuknál fogva felemelitek őket: bizony, csont soványak, nem kell ahhoz súlyemelés jártasság, hogy mint macska a kölykét, úgy deaktiváljátok őket néha, ha éppen szükséges.
Meséljetek nekem arról, kérlek, hogyan is próbáljátok túlélni, sőt netán kezelni a kialakult szituációkat. Megérkeztek így ahhoz a bizonyos, alig fél órás helyhez? Már jó ideje túljutott delelőjén a nap, és Aincrad beépített időjárásgenerátora lassan készíti elő a napnyugtás pixeleket.
Anat: nem, a lány nem kérette tovább magát, és eltűnt a szomszéd ablakból.
Két „pulya” tehát a tiétek. Jól ellesznek körülöttetek, amíg ti sétáltok… vicceltem! A két gyerek állandó felügyeletet kíván, mert úgy viselkednek, mint akik eddigi életüket fekvőbörtönben töltötték volna. Folyton elszaladnának, minden magához vonzza a tekintetüket, bármi eltereli a figyelmüket, és a lábuk néha még akkor is jár, ha gallérjuknál fogva felemelitek őket: bizony, csont soványak, nem kell ahhoz súlyemelés jártasság, hogy mint macska a kölykét, úgy deaktiváljátok őket néha, ha éppen szükséges.
Meséljetek nekem arról, kérlek, hogyan is próbáljátok túlélni, sőt netán kezelni a kialakult szituációkat. Megérkeztek így ahhoz a bizonyos, alig fél órás helyhez? Már jó ideje túljutott delelőjén a nap, és Aincrad beépített időjárásgenerátora lassan készíti elő a napnyugtás pixeleket.
Anat: nem, a lány nem kérette tovább magát, és eltűnt a szomszéd ablakból.
A hozzászólást Diabel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 14 2012, 09:39-kor.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
- Tch… – válasza csak ennyi és egy gyilkos tekintet a fegyvertelen férfira, aki csípős megjegyzéssel jelezte a lány felé, hogy ha nem akar, nem kell a küldetést elvégeznie. Eztán fogja magát és egy erőteljes mozdulattal kinyitja a rozoga ajtót és távozik a házból kint megvárva a másik két férfit és a gyerekeket. Ekkor egy pillanatra bevillant valami Kiroku elméjében.
~ Vajon ha majd megtalálom Midorikót, mit fogunk utána tenni? ~ persze a lány számára nem volt vitás, hogy elsősorban megpróbál majd a kedvesével kijutni. De utána mi lesz? Midoriko az egyetlen és egyedüli lény a földön, aki iránt érez akármit is. Vajon együtt maradhatnak? Vagy egyáltalán szereti még a lány Kirokut? Ezeken elmélkedik a lányút közben ráhagyva a férfiakra a gyerekpesztrálást, bár jól tudta, hogy utolsó elmefuttatása értelmetlen, hisz miért ne szeretné még. Alig pár napja hogy elszakadtak egymástól valószínűbb inkább hogy mindketten egymást keresik, és épp emiatt nem találják egymást.
Lévén, hogy a férfiaknak mennyi gondjuk akad a gyermekekkel, a lány méterekkel lehagyja őket. Négy-öt méterrel előttük halad némán elmélkedve, így még ha hozzá is szólna a másik kettő nem hallja meg. Majd hirtelen a lábának csapódik valami vagy inkább valaki? Már ha ezeket a pixel alkotta mini testeket lehet-e valamiknek hívni. A gyermek oly sebességgel megy neki Kuroko lábának, hogy a lány majdnem el is esik. Haragos tekintettel néz a gyermekre, de ekkor akaratlanul is eszébe jut valami.
~ Mi van, ha majd Midoriko később családot szeretne? Ráadásul gyerekekkel! ~ morfondírozik, el ezen a lány miközben a kisfiút a felsőjének nyakánál megragadva el nem ereszti. ~ De én nem tudok a gyerekekkel bánni… főleg nem kedvesen… na, jó ez mindenkire igaz… Ez az lehet, hogy el kéne, kezdenem kedvesen viselkedi velük, vagyis mindenkivel.~ Ezen gondolattól vezérelve a keze között ragadt már igen csak rémült gyermekre pillant megpróbálva közben valami kedves ábrázatot erőltetni az arcára, de csak-csak nem sikerül. Végeredményként végül egy igen csak hátborzongató érzetet keltő mosolyt sikerül megalkotnia melytől a gyermek egyenest a két férfihoz fut, és azok mögé rejtőzik el.
Ezt látván a lány sóhajt egyet majd ismét hátat fordít csapattársainak, hogy tovább haladhasson. Azonban nem hagyja ennyiben sem a dolgot és megpróbál valamit kiötleni, hogy kedvesebb legyen a gyerekekhez és másokhoz is.
~ Vajon ha majd megtalálom Midorikót, mit fogunk utána tenni? ~ persze a lány számára nem volt vitás, hogy elsősorban megpróbál majd a kedvesével kijutni. De utána mi lesz? Midoriko az egyetlen és egyedüli lény a földön, aki iránt érez akármit is. Vajon együtt maradhatnak? Vagy egyáltalán szereti még a lány Kirokut? Ezeken elmélkedik a lányút közben ráhagyva a férfiakra a gyerekpesztrálást, bár jól tudta, hogy utolsó elmefuttatása értelmetlen, hisz miért ne szeretné még. Alig pár napja hogy elszakadtak egymástól valószínűbb inkább hogy mindketten egymást keresik, és épp emiatt nem találják egymást.
Lévén, hogy a férfiaknak mennyi gondjuk akad a gyermekekkel, a lány méterekkel lehagyja őket. Négy-öt méterrel előttük halad némán elmélkedve, így még ha hozzá is szólna a másik kettő nem hallja meg. Majd hirtelen a lábának csapódik valami vagy inkább valaki? Már ha ezeket a pixel alkotta mini testeket lehet-e valamiknek hívni. A gyermek oly sebességgel megy neki Kuroko lábának, hogy a lány majdnem el is esik. Haragos tekintettel néz a gyermekre, de ekkor akaratlanul is eszébe jut valami.
~ Mi van, ha majd Midoriko később családot szeretne? Ráadásul gyerekekkel! ~ morfondírozik, el ezen a lány miközben a kisfiút a felsőjének nyakánál megragadva el nem ereszti. ~ De én nem tudok a gyerekekkel bánni… főleg nem kedvesen… na, jó ez mindenkire igaz… Ez az lehet, hogy el kéne, kezdenem kedvesen viselkedi velük, vagyis mindenkivel.~ Ezen gondolattól vezérelve a keze között ragadt már igen csak rémült gyermekre pillant megpróbálva közben valami kedves ábrázatot erőltetni az arcára, de csak-csak nem sikerül. Végeredményként végül egy igen csak hátborzongató érzetet keltő mosolyt sikerül megalkotnia melytől a gyermek egyenest a két férfihoz fut, és azok mögé rejtőzik el.
Ezt látván a lány sóhajt egyet majd ismét hátat fordít csapattársainak, hogy tovább haladhasson. Azonban nem hagyja ennyiben sem a dolgot és megpróbál valamit kiötleni, hogy kedvesebb legyen a gyerekekhez és másokhoz is.
_________________
Adatlap
Előtörténet
>>4.szint; A Darázskirálynő<<
- Jártasságok:
- Súlyemelés - 1
Akrobatika -1
Érclátás - 26
Fegyverkészítés - 19
Kiroku- Harcos
- Hozzászólások száma : 109
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 20
Tartózkodási hely : 1. szint; Folyton máshol
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
– Rendben-rendben, akkor két poronty a tiétek, vigyázzatok rájuk! – szólt és megerőltetés nélkül emelt fel két közelében levőt és cipelte őket úgy a küszöbig, mintha tehetetlen bábúk lettek volna, majd minket is ki tessékelt – Többet is vihetnétek, igazán nem számítanak, észre se venném, ha nem jönnétek vissza… drága rosszcsontok! – szavai közben megnézte, hogy még mindig nyúlt e a bőr az arcaikon.
Egy kislány fogta meg az ujjaimat és viselkedett szépen, mígnem bekanyarodtunk a sarkon és vált gonosszá édes mosolya.
- Lovacska. – mutatott Hisamére, mit a sárkány is észrevett. Hevesen rázta a fejét, de már késő volt és kapaszkodott a kis kölyök a szárnyaiba.
- Hé, Hé! – szaladtam utána, de már nem értem el– Ő nem lovacska. – jött rá magától is a lány, minthogy Hisame kiterülve feküdt alatta.
- Akkor mi? – nézett fel rám csodálkozva, miközben nyála erősen csorgott szájából.
- Egy sárkány. – guggoltam le hozzá és ingujjammal töröltem meg ajkait.
- Sárkány? – kérdezett vissza elgondolkodva, majd nyílt tágra a szeme, rájött valamire – Sárkány! – ugrott fel kiabálva, majd ragadta meg Hisame farkát – Sárkány! Repülj! – forgolódott körbe – körbe az állattal.
- Mit csinálsz? – akadtam ki és fogtam meg a társamat, majd emeltem fel a kislányt is.
Álltam, de minden probléma nélkül került szemmagasságba lány és kapálódzott a lábaival.
- Ezt nem szabad.
- De… de szabad.
- De nem szabad.
- De szabad!
- De nem! – vitánk még sokáig tartott, végül tettem le őt a földre és küldtem Hisamét ismét a pokolba, ajánlottam játszótársnak őt. A lány volt a fogó, míg a négylábú a menekülő. A szerepére nem kellett rájátszania, hisz a közelébe nem akart lenni a lánynak.
- Hol hagytad őt? – kérdeztem, miként csak egyedül láttam a sárkányt.
Vállát rándítva nézett fel rám és ismerte be, hogy nem tudta.
- Hé, ez nem vicces. – kezdtem kétségbe esni és kellett rájönnöm, hogy ez nem tréfa volt – Most mi lesz? – léptem előre gyorsan és néztem az emberek alá, remélve, hogy meglátom a lányt. Percekig forgolódtam idegesen, mígnem végül lefejeltem az eltűntnek hitt lány mellkasát.
- Hol voltál? – örültem neki és öletem át őt.
- Egy boszorkánnyal találkoztam. – remegett a hangja – Kérlek, ne engedj el.
- Nem foglak. – szorítottam rajta, hogy érezze, fogtam őt - Hol volt a boszorkány?
Válaszomra nem válaszolt, legalábbis szavakkal, hanem inkább előre mutatott, Kurokora, ki magányosan sétált előttünk.
Egy kislány fogta meg az ujjaimat és viselkedett szépen, mígnem bekanyarodtunk a sarkon és vált gonosszá édes mosolya.
- Lovacska. – mutatott Hisamére, mit a sárkány is észrevett. Hevesen rázta a fejét, de már késő volt és kapaszkodott a kis kölyök a szárnyaiba.
- Hé, Hé! – szaladtam utána, de már nem értem el– Ő nem lovacska. – jött rá magától is a lány, minthogy Hisame kiterülve feküdt alatta.
- Akkor mi? – nézett fel rám csodálkozva, miközben nyála erősen csorgott szájából.
- Egy sárkány. – guggoltam le hozzá és ingujjammal töröltem meg ajkait.
- Sárkány? – kérdezett vissza elgondolkodva, majd nyílt tágra a szeme, rájött valamire – Sárkány! – ugrott fel kiabálva, majd ragadta meg Hisame farkát – Sárkány! Repülj! – forgolódott körbe – körbe az állattal.
- Mit csinálsz? – akadtam ki és fogtam meg a társamat, majd emeltem fel a kislányt is.
Álltam, de minden probléma nélkül került szemmagasságba lány és kapálódzott a lábaival.
- Ezt nem szabad.
- De… de szabad.
- De nem szabad.
- De szabad!
- De nem! – vitánk még sokáig tartott, végül tettem le őt a földre és küldtem Hisamét ismét a pokolba, ajánlottam játszótársnak őt. A lány volt a fogó, míg a négylábú a menekülő. A szerepére nem kellett rájátszania, hisz a közelébe nem akart lenni a lánynak.
- Hol hagytad őt? – kérdeztem, miként csak egyedül láttam a sárkányt.
Vállát rándítva nézett fel rám és ismerte be, hogy nem tudta.
- Hé, ez nem vicces. – kezdtem kétségbe esni és kellett rájönnöm, hogy ez nem tréfa volt – Most mi lesz? – léptem előre gyorsan és néztem az emberek alá, remélve, hogy meglátom a lányt. Percekig forgolódtam idegesen, mígnem végül lefejeltem az eltűntnek hitt lány mellkasát.
- Hol voltál? – örültem neki és öletem át őt.
- Egy boszorkánnyal találkoztam. – remegett a hangja – Kérlek, ne engedj el.
- Nem foglak. – szorítottam rajta, hogy érezze, fogtam őt - Hol volt a boszorkány?
Válaszomra nem válaszolt, legalábbis szavakkal, hanem inkább előre mutatott, Kurokora, ki magányosan sétált előttünk.
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Szinte rávetem magam a felügyeletemre bízott gyerkőcre. Persze nem cukros bácsi módjára, egyszerűen csak tényleg odavagyok a kicsikért. Mivel egyke gyerekként nőttem fel, sose tapasztalhattam meg, milyen egy kistesót pátyolgatni. Ezért mindig az aktuális barátnőm húgával vagy öccsével játszottunk mindenféle gyerekes dolgokat. Persze ezerszer voltam én is lovacska, így jót kuncogok azon, amikor a másik lurkó paripának akarja használni Peter sárkányát. A rámbízott komisz kisfiú vagy négyszer megkerüli a lábaimat, mire végre sikerül elkapnom őt, aztán azzal a lendülettel ölbe is emelem, onnan pedig a nyakamba. A 6 év körüli kissrác azon nyomban felhagy a mocorgással, és élvezettel bámul mindenfelé az éteri magasságból. Üldözőm közben teljesen elpárologni látszik, legalábbis már nem észlelem, hogy a nyomomban loholna.
Útközben érdekességekre próbálom felhívni a figyelmét a gyerkőcnek, amiket az iskolában tanulhatna meg. Aztán persze megfordul a fejembe, hogy csak egy adathalmazzal kommunikálok, akit a rendszer alkotott meg számunkra egyesekből és nullákból, de valahogy mégis próbálok elvonatkoztatni a virtuális világtól, és megpróbálom jól érezni magam az adott szituációban. Amikor pedig a kisfiú éppen egy elslisszanó cica látványával van elfoglalva, jó szorosan megragadom a nyakamba lógó lábait, majd fejemmel finoman, de határozottan hátralököm a testét, ennek következtében a gyereket a hátam mögött lógatom le a lábánál fogva. Először persze megijed, aztán elkezdi élvezni ezt az újfajta játékot, és csilingelő nevetése megtölti a teret. Időközben a másik lurkó félszegen rohan vissza Peterhez, de mire elkezdenék aggódni, leesik, hogy kire is utal a boszorkány jelző. Finoman elmosolyodok, lehetőleg úgy, hogy Kiroku ne lássa, nehogy magamra haragítsam. Közben a kisfiút még mindig a lábánál fogva pörgetem meg párszor magam körül, aztán mire elkezdene szédülni, leállítom a pörgést és a földre teszem. Persze nem kell több a másik gyereknek sem, őt is pörgethetném estig, annyira belejönnek ebbe a mókázásba.
Ahogy fél órányi kergetőzés után megérkezünk a térképen jelölt új helyszínre, minden szunnyadó pedagógiai ismeretemet latba vetve megpróbálom csitítani a zajongó gyerekeket. Gyorsan az ajtóhoz sietek, hogy elsőként kopoghassak és minél előbb szóba elegyedhessünk a ház urával a küldetésünk végrehajtása végett.
Útközben érdekességekre próbálom felhívni a figyelmét a gyerkőcnek, amiket az iskolában tanulhatna meg. Aztán persze megfordul a fejembe, hogy csak egy adathalmazzal kommunikálok, akit a rendszer alkotott meg számunkra egyesekből és nullákból, de valahogy mégis próbálok elvonatkoztatni a virtuális világtól, és megpróbálom jól érezni magam az adott szituációban. Amikor pedig a kisfiú éppen egy elslisszanó cica látványával van elfoglalva, jó szorosan megragadom a nyakamba lógó lábait, majd fejemmel finoman, de határozottan hátralököm a testét, ennek következtében a gyereket a hátam mögött lógatom le a lábánál fogva. Először persze megijed, aztán elkezdi élvezni ezt az újfajta játékot, és csilingelő nevetése megtölti a teret. Időközben a másik lurkó félszegen rohan vissza Peterhez, de mire elkezdenék aggódni, leesik, hogy kire is utal a boszorkány jelző. Finoman elmosolyodok, lehetőleg úgy, hogy Kiroku ne lássa, nehogy magamra haragítsam. Közben a kisfiút még mindig a lábánál fogva pörgetem meg párszor magam körül, aztán mire elkezdene szédülni, leállítom a pörgést és a földre teszem. Persze nem kell több a másik gyereknek sem, őt is pörgethetném estig, annyira belejönnek ebbe a mókázásba.
Ahogy fél órányi kergetőzés után megérkezünk a térképen jelölt új helyszínre, minden szunnyadó pedagógiai ismeretemet latba vetve megpróbálom csitítani a zajongó gyerekeket. Gyorsan az ajtóhoz sietek, hogy elsőként kopoghassak és minél előbb szóba elegyedhessünk a ház urával a küldetésünk végrehajtása végett.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
A ház ura? Inkább a ház nagyasszonya! Bizony, Anat kopogtatása után Musaka asszonyság még testesebb verziója nyitja rátok az ajtót. Be sem kell mutatkoznatok:
– Jaj, a pulyák! – sikkantja, magas hangjával szinte fizikai fájdalmat okozva a közelben állóknak. A kicsiket azonnal veszi is el tőletek, és rakja be maga mögé, kiabálva: Ran és Tsunada a hátsó szobában játszanak, hamarosan ebéd, addig köszönjetek szépen mindenkinek! – Visszafordul hozzátok. – Mit akar tőlem az az éhenkórász barátnőm? Csak azért vagyok hajlandó elviselni, mert a kölykei olyan iszonyatosan tündérfiókák!
Ha előadjátok terveteket, a nő csak a fejét rázza. – Megmondtam neki, hogy a semmiből nem tudok varrni. Menjetek el a kisboltba, és vegyetek nekem fonalat, hogy legyen miből dolgoznom… – Ez nem felajánlás. Ez parancs. A küldetésleírásotok frissül: tényleg a boltba kell mennetek. A helyszínen pont villog. Már rutinos császkálók lesztek.
Viszont a boltban sem várnak titeket felhőtlen örömmel: az anyagot bizony ki kell fizetni! 40 arany lesz fejenként. Van nálatok elég pénz? Ki akarjátok fizetni? A boltos hajthatatlannak tűnik.
– Jaj, a pulyák! – sikkantja, magas hangjával szinte fizikai fájdalmat okozva a közelben állóknak. A kicsiket azonnal veszi is el tőletek, és rakja be maga mögé, kiabálva: Ran és Tsunada a hátsó szobában játszanak, hamarosan ebéd, addig köszönjetek szépen mindenkinek! – Visszafordul hozzátok. – Mit akar tőlem az az éhenkórász barátnőm? Csak azért vagyok hajlandó elviselni, mert a kölykei olyan iszonyatosan tündérfiókák!
Ha előadjátok terveteket, a nő csak a fejét rázza. – Megmondtam neki, hogy a semmiből nem tudok varrni. Menjetek el a kisboltba, és vegyetek nekem fonalat, hogy legyen miből dolgoznom… – Ez nem felajánlás. Ez parancs. A küldetésleírásotok frissül: tényleg a boltba kell mennetek. A helyszínen pont villog. Már rutinos császkálók lesztek.
Viszont a boltban sem várnak titeket felhőtlen örömmel: az anyagot bizony ki kell fizetni! 40 arany lesz fejenként. Van nálatok elég pénz? Ki akarjátok fizetni? A boltos hajthatatlannak tűnik.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Az ijedt lány menekülőre fogása elszomorítja Kirokut. Még is hogy legyen úgy kedves valakivel, hogy még senkivel nem volt az, főleg nem egy gyerekkel. De muszáj megpróbálnia, és ha nem sikerül, akkor megpróbálnia még egyszer. Csalódott tekintettel halad tovább az úton miközben azon gondolkodik, hogy lehetne kedvesebb másokkal.
Elmélkedése oly messzire elnyúlik, hogy még épp észreveszi az előtte megjelenő épületet így még azelőtt sikerül megállnia, hogy neki menne annak. Saito megelőzi, és még előtte bekopog pedig a lány már emelte a karját. Mikor az ajtó kitárul, meglepődve látja, hogy még az előzőnél is terebélyesebb nő tűnik elő. Egyet hátra is lép mikor meglátja a nőszemélyt, aki nem sokkal a megjelenése után olyan borzalmas hangon szólal, meg hogy hátra lépés közben a fogai összeszorulnak és szemei is becsukódnak pár másodpercre, míg a hang átsiklik rajta.
Lévén, hogy Kuroko nem egy locsi-fecsi típus így a magyarázkodást Saitora hagyja a csapat elsőszámú szócsőjére. Így ő nyugodtan elmorfondírozhat azon, hogy miként lehetne kedvesebb a körülötte lévőkkel, hogy ezzel is boldoggá tehesse szerelmét, akit remélhetőleg mihamarabb megtalál. Következőleg már csak akkor eszmél, fel mikor megindul a másik két társa abba az irányba ahonnan jöttek.
Mikor a boltba érnek Kuroko úgy dönt, hogy átveszi az irányítást és egy amolyan utolsó esélyként megpróbál kedvesen viselkedni. Ő maga választja ki az anyagot mely a lehető legszebb, hogy a kisgyermeknek ezzel is kedveskedhessen. Ám mikor az üzlet vezetője elmondja, hogy mennyibe is kerül, a lány majdnem kijön a sodrából, de hamar elfojtja és a maga módján és ˝kedves˝ mosollyal tekint az öregre.
- Kérem, legyen engedékenyebb ajándékba lesz. – ám a férfi ekkor nem, hogy meghatódna, arca fal fehér lesz és remegve, de ellenkezik, és mindenképp pénzt kér érte. Kirokuban valami elpattan és visszatér régi önmagához, aki habozás nélkül rántja elő a fegyverét és sújt le a pultra.
Elmélkedése oly messzire elnyúlik, hogy még épp észreveszi az előtte megjelenő épületet így még azelőtt sikerül megállnia, hogy neki menne annak. Saito megelőzi, és még előtte bekopog pedig a lány már emelte a karját. Mikor az ajtó kitárul, meglepődve látja, hogy még az előzőnél is terebélyesebb nő tűnik elő. Egyet hátra is lép mikor meglátja a nőszemélyt, aki nem sokkal a megjelenése után olyan borzalmas hangon szólal, meg hogy hátra lépés közben a fogai összeszorulnak és szemei is becsukódnak pár másodpercre, míg a hang átsiklik rajta.
Lévén, hogy Kuroko nem egy locsi-fecsi típus így a magyarázkodást Saitora hagyja a csapat elsőszámú szócsőjére. Így ő nyugodtan elmorfondírozhat azon, hogy miként lehetne kedvesebb a körülötte lévőkkel, hogy ezzel is boldoggá tehesse szerelmét, akit remélhetőleg mihamarabb megtalál. Következőleg már csak akkor eszmél, fel mikor megindul a másik két társa abba az irányba ahonnan jöttek.
Mikor a boltba érnek Kuroko úgy dönt, hogy átveszi az irányítást és egy amolyan utolsó esélyként megpróbál kedvesen viselkedni. Ő maga választja ki az anyagot mely a lehető legszebb, hogy a kisgyermeknek ezzel is kedveskedhessen. Ám mikor az üzlet vezetője elmondja, hogy mennyibe is kerül, a lány majdnem kijön a sodrából, de hamar elfojtja és a maga módján és ˝kedves˝ mosollyal tekint az öregre.
- Kérem, legyen engedékenyebb ajándékba lesz. – ám a férfi ekkor nem, hogy meghatódna, arca fal fehér lesz és remegve, de ellenkezik, és mindenképp pénzt kér érte. Kirokuban valami elpattan és visszatér régi önmagához, aki habozás nélkül rántja elő a fegyverét és sújt le a pultra.
_________________
Adatlap
Előtörténet
>>4.szint; A Darázskirálynő<<
- Jártasságok:
- Súlyemelés - 1
Akrobatika -1
Érclátás - 26
Fegyverkészítés - 19
Kiroku- Harcos
- Hozzászólások száma : 109
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 20
Tartózkodási hely : 1. szint; Folyton máshol
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Társunk kopogása után nyílt is az ajtó és Masuka asszonyság egy hasonló barátnője nyitott nekünk ajtót.
– Jaj, a pulyák! – a hideg rázott, miként meghallottam pár szavát és kellemetlen hangja kitörölhetetlen emléket hagyott bennem. A kíséretünket hamar maga mögé állította - Ran és Tsunada a hátsó szobában játszanak, hamarosan ebéd, addig köszönjetek szépen mindenkinek! – szólt hozzájuk, majd nézett vissza ránk – Mit akar tőlem az az éhenkórász barátnőm? – nem úgy tűnt, mintha ő kevesebbet evett volna, sőt - Csak azért vagyok hajlandó elviselni, mert a kölykei olyan iszonyatosan tündérfiókák!
Szerencsére csapatunkban volt egy Anat ki nemes egyszerűséggel tájékoztatta őt.
– Megmondtam neki, hogy a semmiből nem tudok varrni. Menjetek el a kisboltba, és vegyetek nekem fonalat, hogy legyen miből dolgoznom…
Szavai után új pont villogott a térképen és nagyot sóhajtva kellett rájönnöm, hogy új helyszínre kellett mennünk. Nem sok kedvem volt boltba menni, bár Koruko nem olyan lánynak tűnt, ki sokáig maradt volna ott, nem volt az az úgy nevezet „plázacica” személy, mit nem sajnáltam most.
Hamar fordultunk és vettük az irányt a bolt felé, immár egyéb apró kíséret nélkül. Kuroko, Anat, Hisame és én, így nem történt semmi fenn akadás sem, mígnem a Kuroko által kiválasztott anyagért aranyat nem kért az eladó.
- Kérem, legyen engedékenyebb ajándékba lesz. – szólt kedvesen, – legalábbis használta a „kérem” szót - de nem sokat használt most ez.
- Nem! Negyven arany lesz! – volt hajthatatlan a pultos.
- Negyven arany? – kezdtem el számolni, hogy mennyi is volt nálam, de a harminchat aranyommal nem sokra mentünk volna.
A számolásomból egy hangos puffanás ébresztett fel és kellett rájönnöm, hogy Kuroko, ki kedvesen választott fonalat nekünk, most a pulton próbálta ki a fegyvere használhatóságát amolyan fenyegetésképp. Nem tudtam, hogy haszna volt e ennek, de örültem volna, ha nem kellett volna fizetnünk.
– Jaj, a pulyák! – a hideg rázott, miként meghallottam pár szavát és kellemetlen hangja kitörölhetetlen emléket hagyott bennem. A kíséretünket hamar maga mögé állította - Ran és Tsunada a hátsó szobában játszanak, hamarosan ebéd, addig köszönjetek szépen mindenkinek! – szólt hozzájuk, majd nézett vissza ránk – Mit akar tőlem az az éhenkórász barátnőm? – nem úgy tűnt, mintha ő kevesebbet evett volna, sőt - Csak azért vagyok hajlandó elviselni, mert a kölykei olyan iszonyatosan tündérfiókák!
Szerencsére csapatunkban volt egy Anat ki nemes egyszerűséggel tájékoztatta őt.
– Megmondtam neki, hogy a semmiből nem tudok varrni. Menjetek el a kisboltba, és vegyetek nekem fonalat, hogy legyen miből dolgoznom…
Szavai után új pont villogott a térképen és nagyot sóhajtva kellett rájönnöm, hogy új helyszínre kellett mennünk. Nem sok kedvem volt boltba menni, bár Koruko nem olyan lánynak tűnt, ki sokáig maradt volna ott, nem volt az az úgy nevezet „plázacica” személy, mit nem sajnáltam most.
Hamar fordultunk és vettük az irányt a bolt felé, immár egyéb apró kíséret nélkül. Kuroko, Anat, Hisame és én, így nem történt semmi fenn akadás sem, mígnem a Kuroko által kiválasztott anyagért aranyat nem kért az eladó.
- Kérem, legyen engedékenyebb ajándékba lesz. – szólt kedvesen, – legalábbis használta a „kérem” szót - de nem sokat használt most ez.
- Nem! Negyven arany lesz! – volt hajthatatlan a pultos.
- Negyven arany? – kezdtem el számolni, hogy mennyi is volt nálam, de a harminchat aranyommal nem sokra mentünk volna.
A számolásomból egy hangos puffanás ébresztett fel és kellett rájönnöm, hogy Kuroko, ki kedvesen választott fonalat nekünk, most a pulton próbálta ki a fegyvere használhatóságát amolyan fenyegetésképp. Nem tudtam, hogy haszna volt e ennek, de örültem volna, ha nem kellett volna fizetnünk.
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Már robogunk is tovább az új helyszínre. Csak út közben fogom fel, hogy mit is mondott Musaka asszonyság barátosnéja: vegyetek fonalat! VEGYETEK! Csak éppenséggel egy árva fityinget se adott, nyilván nem is akart, ha ilyen kelletlenül áll neki az egész helyzethez, pedig mégiscsak az állítólagos barátnőjén kellene segítenie. Juteszembe, valami nagyon nem fér a fejemben... egy olyan terebélyes nőnek, mint Musakának, mégis hogy lehetnek olyan csóró, ropi sovány gyerekei? Amíg ilyen badarságokon agyalok, közben meg is érkezünk az új helyszínre. Kezdem nagyon unni ezeket az össze-vissza járkálásokat, de ha bele döglök, akkor is kap az a némber meg a kölykei ruhákat!
Mivel Kuroko igyekszik átvenni az irányítást, ezért inkább nem gázolok át rajta, s hagyom, hogy kibontakozhasson. Egy esélyt mindenki megérdemelhet. Gondosan összeválogatja az anyagokat, úgy tűnik szorult még belé is női jó ízlés. Segítek neki megtartani az anyagokat, hogy ne neki kelljen hurcolásznia, azonban ahogy a pulthoz érünk, az eladó fizetésre kötelez bennünket. Várható volt, mégis műfelháborodok.
- 40 aranyat ezért a pár apróságért? Ez kész rablás! - nem ártott volna 1-2 kölyköt magunkkal hozni, most biztos jól jönnének megenyhíteni a pasas üzleties szívét.
Ekkor érkezik a fülem mellett 30 centivel a suhintás, és Kuroko fegyvere a pult lapjába vágódik. Csoda hogy rögtön ketté nem hasította mindjárt az egészet! Ereimben megfagy a vér ijedtemben, aztán maradék lélekjelenlétemet összeszedve a lányhoz fordulok. Magasról teszek a feje fölötti piros indikátorra, a fő, hogy lenyugtassam, mielőtt még lecsapja mindannyiunk fejét.
- Lazíts, relax, megoldjuk a helyzetet. Csak bízd rám! - tenyérrel előre feltartom mindkét fegyvertelen kezemet, jelezvén, hogy tényleg higgadjon le. Amikor megbizonyosodom róla, hogy nem fogja letépni a fejem, az eddigre valószínűleg hulla fehér eladóhoz fordulok.
- Bocsássa meg kérem ezt kis balesetet! Amint látja, csapattársam igencsak súlyos fegyvert visel, és néha kicsúszik a kezéből. Maga is láthatta, hogy nem direkt volt az iménti - közben kínosan vigyorgok az eladóra, és szugerálom, hogy higgye el az összehadovált baromságaimat.
- Visszatérve a fizetés módjára... nem lehetne valami mással kiváltani az aranypénzeket? Mondjuk vállalhatnánk takarítást, árubeszerzést, vagy esetleg pár mob patkányt is elintézhetünk, amelyek rájárnak az éléskamrájára. Mit szólna egy ilyen mindkettőnk számára jó megoldáshoz? Tudja, mikor a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad.
Mivel Kuroko igyekszik átvenni az irányítást, ezért inkább nem gázolok át rajta, s hagyom, hogy kibontakozhasson. Egy esélyt mindenki megérdemelhet. Gondosan összeválogatja az anyagokat, úgy tűnik szorult még belé is női jó ízlés. Segítek neki megtartani az anyagokat, hogy ne neki kelljen hurcolásznia, azonban ahogy a pulthoz érünk, az eladó fizetésre kötelez bennünket. Várható volt, mégis műfelháborodok.
- 40 aranyat ezért a pár apróságért? Ez kész rablás! - nem ártott volna 1-2 kölyköt magunkkal hozni, most biztos jól jönnének megenyhíteni a pasas üzleties szívét.
Ekkor érkezik a fülem mellett 30 centivel a suhintás, és Kuroko fegyvere a pult lapjába vágódik. Csoda hogy rögtön ketté nem hasította mindjárt az egészet! Ereimben megfagy a vér ijedtemben, aztán maradék lélekjelenlétemet összeszedve a lányhoz fordulok. Magasról teszek a feje fölötti piros indikátorra, a fő, hogy lenyugtassam, mielőtt még lecsapja mindannyiunk fejét.
- Lazíts, relax, megoldjuk a helyzetet. Csak bízd rám! - tenyérrel előre feltartom mindkét fegyvertelen kezemet, jelezvén, hogy tényleg higgadjon le. Amikor megbizonyosodom róla, hogy nem fogja letépni a fejem, az eddigre valószínűleg hulla fehér eladóhoz fordulok.
- Bocsássa meg kérem ezt kis balesetet! Amint látja, csapattársam igencsak súlyos fegyvert visel, és néha kicsúszik a kezéből. Maga is láthatta, hogy nem direkt volt az iménti - közben kínosan vigyorgok az eladóra, és szugerálom, hogy higgye el az összehadovált baromságaimat.
- Visszatérve a fizetés módjára... nem lehetne valami mással kiváltani az aranypénzeket? Mondjuk vállalhatnánk takarítást, árubeszerzést, vagy esetleg pár mob patkányt is elintézhetünk, amelyek rájárnak az éléskamrájára. Mit szólna egy ilyen mindkettőnk számára jó megoldáshoz? Tudja, mikor a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
(off)Bocsánat a késésért!(/off)
Az eladó arca nem váltott hullafehér színre, az elpusztíthatatlan NJK-k nyugalmával szemlélte tovább a bájcsevejeteket. Érdeklődést csak akkor mutatott, mikor Anat további lehetőségeket dobott fel. Kicsit győzködnötök kellett ugyan még, de végül beadta a derekát: legjobb tudása szerint a kovácsnak most elkélne egy kis segítség.
– Ha kaphatóak vagytok rá, akkor kérjetek cserébe pénzt, és abból kifizetitek majd a fonalat. Ha meg nem vagytok kaphatóak… akkor csengessétek most le az aranyat. – Utolsó mondatának második részét már csak a válla felett szúrta hátra nektek a szabó, miközben elhagyta a helységet a bolt hátsó ajtaján keresztül.
A kovács, ha tényleg elindultok hozzá, nagydarab szakállas ember, akinek lapát tenyerét körbekínálja csapatotok fiú karakterei között, és aki elfogadja, annak jól megropogtatja. Ignorálni lehet, de érezhetően nő a feszültség tőle. Az egyetlen, akivel hajlandó kivételezni, az Peter, ha vele nem is jön létre a pacsi, bizony jól vállon fogja a legényt – már ahogy ő nevezi –, és heveny „gyertek fiúk, gyertek!” – felszólítással élve vezet be titeket az izzadság és gőzszagú pincehelységbe.
– Na, az a helyzet srácok. Hogy szükségem lenne egy igen ritka anyagra. A különlegessége abban rejlik, hogy… nos, nem éppen ércet kell keresnetek. Hanem… izé. Na, ez egy állat lesz! A százfogú vadgyapjút kell megtalálnotok nekem. Nem túl nagyok, ezért sok kell. Szeretik a mohás területeket. Nem kizárt, hogy találkoztatok már velük.
Nem várja meg, hogy döntsetek, már kezetekbe is nyom néhány fegyvert. Furák, és ha megézitek az információkat, iszonyatosan gyengék is. Azonban állítása szerint csak ezekkel kaphatóak el. – Van valamelyikőtöknek észlelés jártassága? Azzal könnyű kiszúrni! – kérdezi még a kapualjból búcsúzóul.
Írjátok meg, merre keresnétek ennyi információ alapján.
Kuroko, a hétvégére való tekintettel ezúttal neked is szombat estig lesz időd írni.
Az eladó arca nem váltott hullafehér színre, az elpusztíthatatlan NJK-k nyugalmával szemlélte tovább a bájcsevejeteket. Érdeklődést csak akkor mutatott, mikor Anat további lehetőségeket dobott fel. Kicsit győzködnötök kellett ugyan még, de végül beadta a derekát: legjobb tudása szerint a kovácsnak most elkélne egy kis segítség.
– Ha kaphatóak vagytok rá, akkor kérjetek cserébe pénzt, és abból kifizetitek majd a fonalat. Ha meg nem vagytok kaphatóak… akkor csengessétek most le az aranyat. – Utolsó mondatának második részét már csak a válla felett szúrta hátra nektek a szabó, miközben elhagyta a helységet a bolt hátsó ajtaján keresztül.
A kovács, ha tényleg elindultok hozzá, nagydarab szakállas ember, akinek lapát tenyerét körbekínálja csapatotok fiú karakterei között, és aki elfogadja, annak jól megropogtatja. Ignorálni lehet, de érezhetően nő a feszültség tőle. Az egyetlen, akivel hajlandó kivételezni, az Peter, ha vele nem is jön létre a pacsi, bizony jól vállon fogja a legényt – már ahogy ő nevezi –, és heveny „gyertek fiúk, gyertek!” – felszólítással élve vezet be titeket az izzadság és gőzszagú pincehelységbe.
– Na, az a helyzet srácok. Hogy szükségem lenne egy igen ritka anyagra. A különlegessége abban rejlik, hogy… nos, nem éppen ércet kell keresnetek. Hanem… izé. Na, ez egy állat lesz! A százfogú vadgyapjút kell megtalálnotok nekem. Nem túl nagyok, ezért sok kell. Szeretik a mohás területeket. Nem kizárt, hogy találkoztatok már velük.
Nem várja meg, hogy döntsetek, már kezetekbe is nyom néhány fegyvert. Furák, és ha megézitek az információkat, iszonyatosan gyengék is. Azonban állítása szerint csak ezekkel kaphatóak el. – Van valamelyikőtöknek észlelés jártassága? Azzal könnyű kiszúrni! – kérdezi még a kapualjból búcsúzóul.
Írjátok meg, merre keresnétek ennyi információ alapján.
Kuroko, a hétvégére való tekintettel ezúttal neked is szombat estig lesz időd írni.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Újabb utunk egy kovácshoz vezetett, minthogy egy kevés segítségért cserébe tőle kaphattunk elég aranyat azokhoz az átkozott fonalakhoz. Nem igazán örültem ennek, de kellett egy nyugodt tag közénk és én kaptam meg a szerepet. Gyorsan léptünk Hisaméval, hogy ne essünk Kuroko elé, ne legyünk útjába neki, minthogy hiány lehetett a szívébe, hogy nem sikerült a kaszabolása.
A kovács tenyere nagy volt, kézfogása - jól tudtam - fájt volna a való világban. Megragadott a vállaimnál fogva és vitt magával minket. Tehetetlen voltam a karjai fogságában és egy pillanattal később már a meleg pincében voltunk.
– Na, az a helyzet srácok. Hogy szükségem lenne egy igen ritka anyagra. A különlegessége abban rejlik, hogy… nos, nem éppen ércet kell keresnetek. Hanem… izé. Na, ez egy állat lesz! – kovácsnak? - A százfogú vadgyapjút kell megtalálnotok nekem. Nem túl nagyok, ezért sok kell. Szeretik a mohás területeket. Nem kizárt, hogy találkoztatok már velük.
Nem kizárt, de én biztos nem találkoztam velük, emlékeztem volna rá, a száz fogat felejthetetlen látványnak képzeltem el. A fegyver a kezünkben inkább volt különleges, mintsem erős, de megnyugtatást kaptunk, hogy ez volt a tökéletes eszköz most számunkra.
Kilépve az ajtón társamon jól láttam, hogy megörült, miként szabad levegőn voltunk. Jég sárkány volt, nem tűz, így érthető volt a pincében való rosszabb kedve, a hideget jól bírta, de a meleget nem.
– Van valamelyikőtöknek észlelés jártassága? Azzal könnyű kiszúrni! – kiabálva kérdezte tőlünk sok szerencsét kívánva nekünk a kovács, én pedig a többiek felé fordultam a válaszért.
- Nekem nincs. – és sajnos tőlük is nemleges választ kaptam – Akkor nehéz lesz kiszúrni. – sóhajtottam fel, majd néztem körbe a mohás fákat keresve, azonban be kellett látnom, hogy az nem a kovács szomszédságában lesz.
- Célozzuk meg szerintem a legközelebbi erdőt, hátha lesznek ott százfogú valamik. - vetettem fel lehetőségként, de a többség dönt elvén, kapható voltam más célra is.
A kovács tenyere nagy volt, kézfogása - jól tudtam - fájt volna a való világban. Megragadott a vállaimnál fogva és vitt magával minket. Tehetetlen voltam a karjai fogságában és egy pillanattal később már a meleg pincében voltunk.
– Na, az a helyzet srácok. Hogy szükségem lenne egy igen ritka anyagra. A különlegessége abban rejlik, hogy… nos, nem éppen ércet kell keresnetek. Hanem… izé. Na, ez egy állat lesz! – kovácsnak? - A százfogú vadgyapjút kell megtalálnotok nekem. Nem túl nagyok, ezért sok kell. Szeretik a mohás területeket. Nem kizárt, hogy találkoztatok már velük.
Nem kizárt, de én biztos nem találkoztam velük, emlékeztem volna rá, a száz fogat felejthetetlen látványnak képzeltem el. A fegyver a kezünkben inkább volt különleges, mintsem erős, de megnyugtatást kaptunk, hogy ez volt a tökéletes eszköz most számunkra.
Kilépve az ajtón társamon jól láttam, hogy megörült, miként szabad levegőn voltunk. Jég sárkány volt, nem tűz, így érthető volt a pincében való rosszabb kedve, a hideget jól bírta, de a meleget nem.
– Van valamelyikőtöknek észlelés jártassága? Azzal könnyű kiszúrni! – kiabálva kérdezte tőlünk sok szerencsét kívánva nekünk a kovács, én pedig a többiek felé fordultam a válaszért.
- Nekem nincs. – és sajnos tőlük is nemleges választ kaptam – Akkor nehéz lesz kiszúrni. – sóhajtottam fel, majd néztem körbe a mohás fákat keresve, azonban be kellett látnom, hogy az nem a kovács szomszédságában lesz.
- Célozzuk meg szerintem a legközelebbi erdőt, hátha lesznek ott százfogú valamik. - vetettem fel lehetőségként, de a többség dönt elvén, kapható voltam más célra is.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Csöppet sem örültem annak, hogy már megint egy új helyszínre kellett baktatnunk. Az valamicskét felcsigázott, hogy egy kovácshoz kellett elmennünk, hiszen az ilyen helyeken mindig be lehet szerezni valami jó cuccot. Sőt, lehet a fizetségemet is inkább valami hasznos felszerelésben kérem, és letojom magasról ezt az egész küldetést. Ejnye már Anatole, nem lehetsz ilyen önző, segíteni kell annak a szerencsétlen nőnek. Ráadásul tuti, hogy ott fog világítani sárgán az a nyomi küldetésablak még a 100. szinten is...
Ahogy a kovácshoz igyekszünk, átverekedjük magunkat egy piacon. Mivel igencsak megszomjazom, ezért valami frissítő után nézek. Az egyik árus kaján vigyorral rámsóz egy türkiz kék üvegcsét, mondván, ilyen ütős italt még biztos nem ittam. Mivel biztosít, hogy nem alkohol van benne, ezért kicsengetem érte az aprópénzt, majd egy szuszra felhajtom az egész nedűt. Igazán kellemes íze és illata van, de semmi extra nincs benne, nem tudom mire fel dicsérte ennyire az árus. Ám mire odaérünk az új küldetésadónkhoz, mintha elkezdene bujkálni bennem a kisördög. Egyszerűen nem bírok magammal, úgy érzem muszáj vagyok szabadjára engedni a gondolataimat, ami a szívemen, az a számon. Ha nem így tenné, fojtogató érzés kapja el a mellkasom, mintha ki akarna szakadni belőlem az igazság.
- Szevasz aranyapám! Jó nagy tagbaszakadt állat vagy te, cimbora! - majd le is pacsizok a kováccsal, mivel ő is szívélyesen és igencsak közvetlenül fogad bennünket, ezért nem veszi zokon a megjegyzésem. Körbekémlelek a műhelyében, hátha találok valami szemrevaló fegyverritkaságot, de csalódnom kell. Ekkor kezd belevágni a kovács a "szükségem lenne egy igen ritka anyagra" kezdetű sztoriba, úgyhogy a ritka szó azonnal odavonz mellé, s szinte csüngök a szavain.
- Egy állat? Százfogú vadgyapjú? - förmedek rá értetlenül a férfira - Mégis mi a fészkes fenének neked egy állat? Kitinpáncélt akarsz csinálni? Vadgyapjú, mi? Az ember esze megáll... vad is, meg gyapjú is, meg állat is. Hát ez kész... - ekkor nyomja a kezünkbe a spéci fegyvereket is, hiszen állítólag csak ezek alkalmasak arra, hogy beszerezhessük a motyót - Ezekkel a vackokkal kell kinyírnunk azokat a dögöket? - itt már nyelek egy nagyot, mert érzem, hogy kezdem elvetni a sulykot, már csak azért is, mert valószínűleg a kovács keze munkáját becsméreltem - Egyáltalán élve vagy halva kellenek, na meg hány példány? Remélem ha visszajövök egy tucattal, legalább egy pár gyapjú nyuszis mamuszt kapok majd belőlük! - s ezzel a gondolattal zárva el is kezdek kiiszkolni a műhelyből, mielőtt szemtelenségemért a kovács le nem oszt egy nagy taslit.
Kiérve az utcára, kétrét görnyedek és nagyokat fújtatok - Mégis mi a fenét itatott meg velem az a mocsadék árus? - Szűröm fogaim között, de igencsak illetlen és valószínűleg hasztalan is lenne, ha megpróbálnám visszaöklendezni az igazságszérumot. Az ajtóból még hallom, ahogy a kovács valami keresés jártasságot emleget, meg hogy milyen közismert ez a jószág, de én csak nemlegesem rázom a fejemet. A kissrác csapattársam azt javasolja, hogy kezdjük el az erdőben a keresgélést, s mivel ez tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, ezért egyetértően megindulok mellette, Kurokot egy kissé lehagyva.
- Neked amúgy szimpi a csaj? Szerintem baromira fura, és folyton az az érzésem, hogy bármelyik pillanatban kitörhet, mint egy vulkán! - súgom oda Peternek, mert már megint nem bírom magamban tartani gondolataimat. Mikor odaérünk az erdőbe, legszívesebben előkapnék egy pokekódexet, mert erről a százfogú gyapjas izéről még életemben nem hallottam, nemhogy lássak is belőle egye példányt. Szóval nem ártott volna tudni, hogy mit keresünk. Első körben elkezdem az avart és bokrokat átnézni, Petert meg megkérem, hogy a sárkányát küldje föl a fák lombjai közé, hátha leveleket zabálnak ezek a dögök. Közben az új fegyvereket próbálgatva, azon morfondírozom, hogy mégis miért ezekre kellett lecserélnünk a saját cuccainkat, nameg hogy van-e valami extra funkciójuk.
Ahogy a kovácshoz igyekszünk, átverekedjük magunkat egy piacon. Mivel igencsak megszomjazom, ezért valami frissítő után nézek. Az egyik árus kaján vigyorral rámsóz egy türkiz kék üvegcsét, mondván, ilyen ütős italt még biztos nem ittam. Mivel biztosít, hogy nem alkohol van benne, ezért kicsengetem érte az aprópénzt, majd egy szuszra felhajtom az egész nedűt. Igazán kellemes íze és illata van, de semmi extra nincs benne, nem tudom mire fel dicsérte ennyire az árus. Ám mire odaérünk az új küldetésadónkhoz, mintha elkezdene bujkálni bennem a kisördög. Egyszerűen nem bírok magammal, úgy érzem muszáj vagyok szabadjára engedni a gondolataimat, ami a szívemen, az a számon. Ha nem így tenné, fojtogató érzés kapja el a mellkasom, mintha ki akarna szakadni belőlem az igazság.
- Szevasz aranyapám! Jó nagy tagbaszakadt állat vagy te, cimbora! - majd le is pacsizok a kováccsal, mivel ő is szívélyesen és igencsak közvetlenül fogad bennünket, ezért nem veszi zokon a megjegyzésem. Körbekémlelek a műhelyében, hátha találok valami szemrevaló fegyverritkaságot, de csalódnom kell. Ekkor kezd belevágni a kovács a "szükségem lenne egy igen ritka anyagra" kezdetű sztoriba, úgyhogy a ritka szó azonnal odavonz mellé, s szinte csüngök a szavain.
- Egy állat? Százfogú vadgyapjú? - förmedek rá értetlenül a férfira - Mégis mi a fészkes fenének neked egy állat? Kitinpáncélt akarsz csinálni? Vadgyapjú, mi? Az ember esze megáll... vad is, meg gyapjú is, meg állat is. Hát ez kész... - ekkor nyomja a kezünkbe a spéci fegyvereket is, hiszen állítólag csak ezek alkalmasak arra, hogy beszerezhessük a motyót - Ezekkel a vackokkal kell kinyírnunk azokat a dögöket? - itt már nyelek egy nagyot, mert érzem, hogy kezdem elvetni a sulykot, már csak azért is, mert valószínűleg a kovács keze munkáját becsméreltem - Egyáltalán élve vagy halva kellenek, na meg hány példány? Remélem ha visszajövök egy tucattal, legalább egy pár gyapjú nyuszis mamuszt kapok majd belőlük! - s ezzel a gondolattal zárva el is kezdek kiiszkolni a műhelyből, mielőtt szemtelenségemért a kovács le nem oszt egy nagy taslit.
Kiérve az utcára, kétrét görnyedek és nagyokat fújtatok - Mégis mi a fenét itatott meg velem az a mocsadék árus? - Szűröm fogaim között, de igencsak illetlen és valószínűleg hasztalan is lenne, ha megpróbálnám visszaöklendezni az igazságszérumot. Az ajtóból még hallom, ahogy a kovács valami keresés jártasságot emleget, meg hogy milyen közismert ez a jószág, de én csak nemlegesem rázom a fejemet. A kissrác csapattársam azt javasolja, hogy kezdjük el az erdőben a keresgélést, s mivel ez tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, ezért egyetértően megindulok mellette, Kurokot egy kissé lehagyva.
- Neked amúgy szimpi a csaj? Szerintem baromira fura, és folyton az az érzésem, hogy bármelyik pillanatban kitörhet, mint egy vulkán! - súgom oda Peternek, mert már megint nem bírom magamban tartani gondolataimat. Mikor odaérünk az erdőbe, legszívesebben előkapnék egy pokekódexet, mert erről a százfogú gyapjas izéről még életemben nem hallottam, nemhogy lássak is belőle egye példányt. Szóval nem ártott volna tudni, hogy mit keresünk. Első körben elkezdem az avart és bokrokat átnézni, Petert meg megkérem, hogy a sárkányát küldje föl a fák lombjai közé, hátha leveleket zabálnak ezek a dögök. Közben az új fegyvereket próbálgatva, azon morfondírozom, hogy mégis miért ezekre kellett lecserélnünk a saját cuccainkat, nameg hogy van-e valami extra funkciójuk.
//Elnézést a kicsit szabadszájúbb stílusért, elragadott a hév az ördög kijátszásában //
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Úgy tűnik, hogy Kuroko indulatos megnyilvánulása nem sokat segít a dolgokon. Hiába csapott le nagy erővel a pult lévén hogy elpusztíthatatlan még meg sem karcolódik csak a szokásos ikon ugrik fel jelezve, hogy időpocsékolás a széttörésével fáradozni. Ám nem csak az asztal, de még maga az NPC sem mutatta annak jelét, hogy megijedt volna a lánytól, ami igen csak felingereli a hölgyeményt.
Végül a férfi felajánl egy lehetőséget mellyel pénzhez juthat a kis csapat így Kirokunak nincs más lehetősége, mint elfogadja. Így hát Kiroku fél karral megragadja, a hatalmas pengét majd visszateszi a hátára és ő is útnak indul a kovács felé.
Mikor megérkeznek, a nagydarab szakállas férfi azon nyomban üdvözli is a csapat hím egyedeit míg Kurokot teljesen figyelmen kívül hagyja. Persze nem mintha ez zavarná a lányt hisz az elmúlt évek alatt már hozzá szokott ahhoz, hogy az emberek hozzá sem szólnak, és hogy félelmükben megpróbálják figyelmen kívül hagyni mintha nem is létezne, de azért egy NPC-től az ember azt várná el, hogy minden játékost üdvözöl.
A férfi nem kertel sokat és hamar rá is tér a tárgyra. A küldetés nem tűnik nehéznek a lány számára, úgy gondolja, hogy hamar végeznek vele, sőt egyenesen reméli, mert az éhség már tényleg nagyon kínozza. Mikor azonban a férfi a kezébe nyom egy mely már ránézésre is gyengébb, mint a sajátja már hirtelen nem olyan biztos abban, hogy hamar végeznek. Azonban nincs mit tenni, ha a küldetés azt mondja ki, hogy ezekkel kell, véghezvinni a feladatot akkor ezekkel fogyja.
Peter javaslatára mind a közeli erdő felé veszik az irányt. Útközben az elől haladó férfiak sugdolózni kezdenek, ami Kirokunak nem igazán tetszik, mivel van egy olyan sejtése, hogy róla szól a bájcsevej.
Mikor megérkeznek a kis erdőséghez. Kiroku a férfi által említett mohás területek után kezd el kutatni. Keresését főképp a fák között megbújó sziklacsoportosulásokra összpontosítja melyeket általában sűrű moha szokott borítani, de a mohás fatörzseket sem hagyja figyelmen kívül. A keresés megkönnyítése érdekében és az észlelés jártasság hiánya végett a térképét is felüti és ugyan az a lényeket nem jelzi ki, de remélhetőleg az említett mohás területek keresésében segítségére lesz. Ha bármi ilyesmire bukkan, azt jelzi is társainak illetve jelzi számukra, hogy más-más irányból közelítsék meg a területet ezzel megpróbálva bekeríteni a lényeket, ha ott bújnak meg.
_________________
Adatlap
Előtörténet
>>4.szint; A Darázskirálynő<<
- Jártasságok:
- Súlyemelés - 1
Akrobatika -1
Érclátás - 26
Fegyverkészítés - 19
Kiroku- Harcos
- Hozzászólások száma : 109
Join date : 2012. Oct. 18.
Age : 20
Tartózkodási hely : 1. szint; Folyton máshol
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Új ruha frissiben!
Nyuszik morognak meg titeket. Bizony, ezekkel a játékba beépített állatokkal már korábban is találkozhattatok, olyanok, mint a pillangók, vagy az égen szálló sárkánygyíkok; a mókusok, ha valaki korán érkezik a Kezdetek Erdejébe, megfigyelheti őket. Teljesen átlagos és eddig a látványvilág vagy az érzet fokozásán túl funkciótalan beépített elemeknek látszottak. Ezúttal viszont a nyulak egyáltalán nem tűnnek olyan barátságosnak, mint eddig, és ha fegyvereiteket előveszitek, vagy a kezetekben tartjátok, akkor pillanatok alatt megtörténhet a baj: az aranyos nyúlbélák hirtelen iszonyatosan felfújják magukat, bolyhos kis gömböcök lesznek, akiknek tapsifüle immáron alig macifülként lóg ki hatalmas bundájából, és ráadásul vicsorogni kezdenek: szájukban temérdek körkörös ív mentén több tucatnyi fog pattan ki. Közbeléphettek már az átalakulás során is, vagy ha nem, akkor utána már mindenképpen cselekednetek el, ugyanis rátok vetik magukat. Az új fegyverrel one hit elég, hogy a nyuszi ne morogjon többet. A jégsárkány nem tudja sebezni őket. Támadásai legfeljebb taszító hatásúak rájuk.
Az invertoryba helyezésük igen egyszerű: a leütött százfogú vadgyapjú nem esik pixelekre. Kifekszik, és ha túl sokáig nem nyúltok hozzá, újra felébred. Ha megint a fegyverekkel a kezetekben indultok felé, akkor visszaváltozik. Ha leüttök egyet, nincs más dolgotok, mint a kezetekbe venni, majd elengedni, mint ahogy minden más tárgy invertoryba pakolása is így működik a SAO-ban.
Most már tudjátok: nyulakat kell keresnetek. Innentől kezdve könnyebben halad a kutatás.
Kérem, hogy álljon vissza a régi sorrend: Kuroko, Peter, Anat. Kurokonak vasárnap estig kell írnia.
Az invertoryba helyezésük igen egyszerű: a leütött százfogú vadgyapjú nem esik pixelekre. Kifekszik, és ha túl sokáig nem nyúltok hozzá, újra felébred. Ha megint a fegyverekkel a kezetekben indultok felé, akkor visszaváltozik. Ha leüttök egyet, nincs más dolgotok, mint a kezetekbe venni, majd elengedni, mint ahogy minden más tárgy invertoryba pakolása is így működik a SAO-ban.
Most már tudjátok: nyulakat kell keresnetek. Innentől kezdve könnyebben halad a kutatás.
Kérem, hogy álljon vissza a régi sorrend: Kuroko, Peter, Anat. Kurokonak vasárnap estig kell írnia.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics
» [Küldetés] 11
» [küldetés] ABA
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
» [küldetés] ABA
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.