Re: Shizu vs. Atoru

by **Aoi Shizuka** Vas. Aug. 17 2014, 22:51

Furcsálva nézte, hogy a fiú helyet foglal a gyepen, valami ravaszságot sejtett, mert sehogyan se értette, hogyan lehet az, hogy valaki ennyire ne tartson tőle egy párbaj kellős közepén.
Talán csak megtévesztés.
Ő maga inkább a rugalmas ijára támaszkodott. Majd teljes testsúllyal dőlt rá, előre, még a fejét is megpihentett az íjat görbítő kézfejein.
Kicsit bizonytalan volt benne, hogy jól teszi-e, s nem fogja-e az íj kirugni magát, amikor nem is várná.
Érdeklődve hallgatva hallgatta Atoru szavait, még az se tünt fel neki, hogy közben önkéntelenül is hátranyomta a rövid kék szoknya takarta fenekét.
- Ühüm, meg nagyival sokat sétáltunk növényeket szedni a gyógyteáihoz, tudod ő egy csomó-csomó régi receptet ismert, még kencéket is! Néha még jobbak is voltak mint az orvosságok!
A hatásokat illetően kicsit elbizonytalanodott, a mutató ujja az ajka szélére vándorolt, de aztán fejét rázva válaszolt:
- Nem, nem mondhatnám. Az igaz, hogy sok ismerős kinézetű növény van, de néha a nevük se az, aminek ismerem őket, amit pedig ki lehet belőlük nyerni pedig pláne nem. Sokat kell kisérletezni a hatásokkal, meg ízekkel...
Elmerengett kicsit. Igazából csak számba vette miket és hogyan ismert meg.
- Voltak köztük mérgezőek is, de egyik se halálos! - tette hozzá felszabadult mosollyal
- Tudod, egy ideje én főzöm a céhem gyógyitalait, meg fegyvermérgeit, van egy kis kunyhóm itt a városban, egy mocsaras részen! - újságolta büszkén - Úgy örülök hogy valamiben én is a segítségükre lehetek, tudod, ők nagyon nagy szintűek hozzám képest, és még nem tudok mindenfelé velük menni, pedig nagyon szeretnék!
No persze ő is visszakérdezett, s akkor már íllik a választ is meghallgatni. Mi az hogy meghallgatni! Válaszolni, hisz kérdés kérdést követ.
- Fúúú, a fantasyt én is szeretem, varázslók, sárkányok meg lovagok. Máskülönben Shinji nem is tudott volna rávenni a SAO-ra. Húú Atoru-san biztos nagy vadász lehet akkor! - ámult a fiún
- A főzés nem nagy dolog - bagatelizálta el egy mosollyal az ajkain - mondjuk én sem vagyok még mestere, de egyszerű, csak sokat kell gyakorolni. Mármint az itteni, az egyszerű
- Felszerelésekkel kisérletezni? - kérdezett vissza értetlenül - Ezt hogy érted Atoru-san? Milyen felszerelésekkel és hogyan kisérletezel?

//majd köv körben visszatérek a harchoz, de te ne fogd vissza magad

by **Atoru** Szomb. Aug. 23 2014, 18:45

Egy nagy mosoly terült szét az arcomon. Eddig senkivel nem beszélgettem ilyen felszabadultan idebent, mint Shizukával. Pedig milyen jó is lenne. Sokkal könnyebb lenne az ismerkedés, és barátság kötés. De nem, az embereknek bizalmatlannak kell lenniük. Pedig Shizuban is nyugodtan megbízhatok. Nyugodtan leülhettem a fűbe is, és még csak rám sem lőtt. Én pedig nem fogok támadni, ha ő nem támad, hiszen beszélgetés közben orvul rajtaütni egy lányon... Ez nem az én stílusom.

- Ó, a nagymamád egy... hogyan is nevezik... füvesasszony volt? Azt hiszem így nevezik. Bár az én nagyim is ilyen lett volna... Persze ne érts félre! Remek nagymama volt, megtanított sok kézműves dologra is, bizony! - felelem, a nosztalgia miatt boldogan. Milyen szép is volt... Amikor nyaranként kilátogattunk hozzájuk Takishamába, és tanított minket hálót szőni, ruhát varrni, és foltozni. Nagypapa pedig megtanított minket úszni, halászni és zsinórral horgászni. A boldog gyermek évek...
- Oh, és szoktál is kísérletezni velük? - kérdezem érdeklődve. Biztos vagyok benne, hogy valami speciális hatása lenne, hogyha valaki kikísérletezné. Én is megtenném, de a botanika sosem volt erősségem... Mondjuk az életmentő főzetek készítése sem, szóval bármi lehetséges.
- És ezekből a mérgezőkből talán... mérget is lehet készíteni? - kérdezem óvatosan. Ha Shizu furcsán nézne rám, vagy megkérdezné, hogy miért vagyok rá kíváncsi, akkor elmondom. - Érdeklődöm a... hogy is mondjam... saját kézzel készített tárgyak iránt. Szóval... az egyedi főzetek, fegyverek és páncélok iránt. Ha magát a tárgyat nem is tudom megszerezni, legalább a tudomásáról szeretnék tudni. - magyarázom Shizu-nak. - Hiszem, hogy nem vagyunk rabjai a játéknak, és mi is tudunk hozzá tenni, ha szeretnénk. - kezdtem bele, és azonnal be is fejeztem a filozófikus gondolatokat. Most egy teljesen normális bájcsevejre vágyom, semmi fennköltség.
- Akkor egy cipőben járunk. - mondom, mikor elmesélte, hogy a potion főzéssel szeretne segíteni a céhének. - Én is ezt teszem, jobban mondva... szeretném tenni. De egyelőre kevés receptem van. Viszont nem adom fel, és szeretnék minél többet tudni, és minél erősebbé válni, hogy segíthessek neki! - mondom felvillanyozódva. De aztán az eltökéltségem hirtelen szégellőséggé változott. - Eto... Gommene. - mondom fejvakarva. Egy kicsit elragadtattam magam...
Shizu ámuldozásának hallatán pedig csak még jobban úrrá lett rajtam a zavar.
- Ugyan-ugyan, nem vagyok jó vadász, nem is mondanám magam igazi vadásznak... Inkább csak amolyan hobbi szinten csinálgatom. - feleltem. Igazából nem is tudom, hogy a fejlődésen kívül mit szoktam még komolyan venni. Szinte semmit.
De, mégis van egy dolog. És Shizu rá is kérdezett! *-* Viszont nem szabad túl lelkesnek mutatkoznom, a végén még elijeszteném ettől a témától.
Így legyűrtem a gombócot a torkomban, és izgatottságtól kissé remegő hangon elkezdtem mesélni.
- Tudod... Amolyan szetteket dolgozok ki a magasabb Tieren lévő páncélokból. Kombinálom őket, és ez szerint adok neki neveket, és ezeket a szetteket lejegyzem. Ha érdekel... akkor... esetleg... megmutathatom... - mondom kicsit zavartan, és izgatottan. Eddig senkinek nem mutattam meg ezeket a jegyzeteket. Vajon mit szólna hozzá Shizu, ha megmutatnám?

/továbbra is pihizek, és ez addig nem is változik, amíg Shizu nem támad Razz

by **Aoi Shizuka** Szer. Szept. 17 2014, 14:04

Az íj végül mégiscsak kirúgta magát, hamarabb, mint arra számított, és gyorsabban is minthogy elugorhatott volna a felpattanó vég elől. És sokkal, sokkal erősebben, mint amit kinézett eddig belőle.
- Huh, pfffffff, auuu!
- Nem, tudom, nem hiszem, soha nem halottam az ismerőseitől, hogy így nevezték volna - dörzsölgette a vörösen éktelenkedő hosszúkás foltot az arcán - szerintem ő sem gondolt magára így, de nem tudhatom.
- aaa, ez zsibbad - panaszolta még mindig az arcán eset sebet masszírozva
- Szóval... - hajolt le földre dőlt íjért - igazából csak saját magát kúrálta így nagyi, meg néha adott belőle a barátnőinek is. Meg nekünk is akart, de anyu jobban bízott a patikus gyógyszereiben...
- Persze, mérget is. Volt aki kifejezetten azt keresett a boltomban. Mármint fegyvermérget. De... - rázta meg a fejét - egyik sem egyedi, Yuichitől kaptam a receptjeimet, néhányat pedig küldetések teljesítésekor kaptam. Egyiket se én találtam ki, kísérletezni eddig csak főzéskor próbáltam, mérgekkel, gyógyitalokkal eddig nem. Most hogy mondod, talán lehetne kéne adni neki egy esélyt.
Amikor Atoru megemlítette, hogy ő is ugyanazt a foglalkozást űzni, mint ő, Shizuka szelíden elmosolyodott:
- Akkor már hárman vagyunk. Yuichi, a céhtársam, akitől a recepteket kaptam, ő is ezzel foglalkozik, csak ő már bonyolultabb, erősebb hatású főzetekkel dolgozik
Lesöpörte az íjra ragadt sarat és fűszálakat, majd a fiúhoz lépve, kicsit előre hajolva a kezét nyújtotta
- Hm, érdekesen hangzik, szívesen megnézném! De most harcoljunk, mert így sose lesz vége a párbajnak! - kacsintott, s ha Atoru is felállt, elfogadva a segítséget, vagy anélkül, Shizu egy új vesszőt húzott elő a tokból, és sarkon fordulva futásnak eredt. Csak jó fél percnyi loholás után pördült meg, s a nyelvét kiöltve húzta fel az íját, s célozta be a fiút

//21 sebzés, ha betalál

by **Kayaba Akihiko** Szer. Szept. 17 2014, 14:04

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru - Page 2 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Atoru** Szer. Okt. 15 2014, 20:35

És történt egy váratlan fordulat. Shizukát fejbe vágta a saját íja. Most hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Szaladjak oda hozzá, megkérdezve, hogy jól van-e, esetleg várjak itt, mert ez mégiscsak egy párbaj. Hm… Szerintem jobb lesz, ha maradok. Már így sem viselkedem úgy, mint aki párbajozni szeretne. Pedig szeretnék párbajozni, ezért is írtam ki. o/ Csak mondjuk nem lányokkal. Neutral

Persze nem mintha lebecsülném őket, csak egyszerűen… Vannak olyan ösztöneim, ami miatt nem szeretek lányokat bántani. Még úgy se, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem okozok neki nagyobb sérülést.
Viszont most itt vagyok, így nem tehetek mást, harcolni kell.
- J-jól vagy? – kérdezem meg. Tudom, hogy semmi komolyabb baja nem eshet, hisz fájdalomérzet sincs, de gondolom, azért jól esik neki.
- Ó, az kár. Azt mondják, hogyha valaki nagyon ért ezekhez a dolgokhoz, akkor az ő kenőcseit és főzeteit sokkal érdemesebb használni, mert sokkal jobb a hatásuk is. Nekünk sajnos nem volt ilyen ismerősünk, de a nagybátyám sokszor hozott nagyon jó gyógyszereket, jobbakat, mint amit a közeli gyógyszertárban volt. – mondtam. Tényleg, vajon mi lehet a bácsikámmal? Vajon jól van még? Egyáltalán él még? Valahogyan ki kéne derítenem… De vajon hogyan? Semmilyen módról nem tudok. De majd találok! o/ Ha pedig nem, akkor életben maradok a végéig.
No de vissza a valóságba.
Shizu szavaira csak bólogattam, igaz, nem tudtam, hogy ki lehet ez a Yuichi, de gondolom valami kedves ismerőse, akivel együtt van boltjuk. Esetleg egy olyan személy, aki bevezette a potifőzés rejtelmeibe? Nem tudom. Lehet, hogy elmondja.
- Egy próbát megér, próbáld csak meg. Wink

– bíztatom. Az új dolgok mindig érdekesek, talán majd én is elkezdek ezzel foglalkozni. Amint befejeztem a páncél szetteket.
És nem sokára az is kiderült, hogy ki ez a bizonyos Yuichi. Tehát Shizuka céhtársa, aki ugyanúgy potion és méregfőzéssel foglalkozik. Csak nagyobb Tier-en, ha jól értettem. Akkor nagyjából olyan lehet, mint Ayani. Ő is nagyobb Tieren van, és céhtársam.
Viszont Shizunak igaza van, most inkább harcoljunk, utána még tudunk beszélgetni. El is kezdte a támadást, és sajnos figyelmetlen voltam és el is talált. Egy kissé elhúztam a számat, mert megláttam, hogy mekkorát sebzett. Erre most már úgy tűnik, hogy figyelnem kell, ha nyerni szeretnék.
Na de várjunk csak… Ki mondta, hogy nyerni szeretnék? Most csak szórakozásból párbajozunk. Ez nem torna, meg ilyenek, csak egyszerű edzés és ismerkedés.
És ha már eddzünk, akkor most én jövök. \o/
Meg is indultam Shizu felé, egy frontális támadással, ami nem sokára átalakult egy – fogjuk rá – légi támadássá. Még nem áll olyan magas szinten az akrobatikám, így ilyen több méteres ugrások még nem sikerülnek. De még talán ez a támadás is a meglepetés erejével hathat, ha nem számít rá. Főleg, mert ilyen közelről ugrottam felé, így – ha ki nem tért – leborítva őt a lábáról. És ha sikerült, akkor most úgy néz ki, hogy ő fekszik, én pedig felette térdepelek. Persze így is könnyedén ki tud billenteni, hiszen kicsi az akrobatikám, és ha valakinek akár egy kicsi súlyemelése is van, már félre tud lökni, hogy elmeneküljön. De addig is megpróbálkozom néhány vágással, hátha betalál.

/ha le tudlak teríteni, akkor két támadás, ha nem, akkor két luft/
Hp: 31

by **Kayaba Akihiko** Szer. Okt. 15 2014, 20:35

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru - Page 2 4766612103_86ee832108_s

Shizu vs. Atoru - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

by **Aoi Shizuka** Vas. Okt. 26 2014, 18:56

Bosszúsan dörzsölgette a homlokát Shizu, még egy életpontjától is megszabadította a komisz jószág. De ahogy Atoru kedves szavait meghallotta, egy pillanatra abba is hagyta az egészet:
- Köszi, jól... azt hiszem - pirult el egy picit a fiú figyelmességét halva. Igazán jól estek neki Atoru szavai
Azon kapta magát, hogy épp széles mosollyal igyekszik leplezni mindazt, amit kiváltott belőle, még a szemeit is lehunyta egy pillanatra, ahogy a szája mosolyra görbült, s az arcán két pirosas dombocska tűnt elő két oldalt
- Üm... igen? A bácsikád hivatásos gyógyszerész? - kérdezett vissza a lány, de aztán a választ meg se várva harcba hívta a fiút.
Szaladt, boldogan, fáradtságnak nyomát se érezte, az arca se ott bizsergett már, ahol az imént a saját íja pofon vágta
Évezte a mozgást, hogy itt lehet most épp, hogy ilyen figyelmes, kedves és jó társasága akadt.
És hogy ő az íjász. Bárcsak az íjja a komisz kis istenfiúcskáé lenne. Akkor csak egyszer kellene eltalálnia!
Ugrott, fordult a levegőben, hunyorított, megfeszítette az húrt és elengedte a tollas végű vesszőt.
És a nyílvessző egy pillanata alatt röppent át a távon, süvítve harapta a levegőt, vészesen, megingás nélkül szelte a métereket a levegőben, hogy aztán a készületlen Atorut telibe találja.
De nem volt nagyon ideje foglalkozni vele, alig, hogy a cipője sarka földet tapodott, Atoru máris a levegőben volt, villámgyors mozdulattal vetett felhők módjára árnyat fölé, s már se ideje, se kellő távolsága nem lett volna, hogy újabb vesszőt lőjön ki rá.
Hát az íj a karjára csúszott, ahogy a tokból két újabb vesszőt ragadott elő sietve, s vette azokat egy-egy kézbe
A húr pendülve remegett meg a vállán, ahogy a fegyver végig siklott a karján a terenyrétől egészen föl a válláig, mert, hogy Shizuka fél lábbal hátralépve támaszkodott meg, karjai az égbe emelkedtek, s kezei közt egy-egy vessző meredt a levegőbe, egyenest az érkező Atoru felé.
A komisz íj vége újabb csíkot húzott az orcájára, ahogy visszarándult a vállán

Az egész olyan gyorsan történt. Csak azt vette észre, hogy a földön fekszik, a félrekapott arca mellett a fiú egyik tőre a földet szúrja, a másik viszont telibe. Azt már nem is látta, hogy az ő mozdulatai miféle eredményt értek el.
Mert a fiú ott térdepelt fölötte. Rák vörös lett az arca egy pillanat alatt, ahogy feleszmélt, s a nyílvesszőket elengedve, szégyenlősen az arca elé kapta a kezeit.
A míves mellvértje recsegve adta meg magát, ahogy a tör mentén repedések futottak végig rajta, hogy aztán pixel felhővé enyésszen el.

//ÉP:53 PP:0, ez a támadásom 2 (1-1) pontot sebez, ha talál

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 26 2014, 18:56

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru - Page 2 4766612103_86ee832108_s

by **Atoru** Hétf. Okt. 27 2014, 01:02

Shizuka úgy látszik kicsit meglepődött a kérdésemen. Vajon miért? Hiszen ha valakinek baja van, akkor az a legkevesebb, ha megkérdezzük, hogy hogyan érzi magát, vagy hogy jobban van-e már. Ez számomra egy egyértelmű dolog.
- Akkor rendben. - könnyebbülök meg. Vajon mit látok Shizu arcán. Csak nem... Elpirult? És talán zavarba is jött? Nocsak-nocsak. Erre nem számítottam. Most én is zavarba jöttem. Pedig nekem nem kellene...
Amikor a bácsikámról kérdezett, egy kicsit elgondolkodtam. Tényleg, vajon mi lehetett a foglalkozása? Hm... Ez egy nehéz kérdés. Ezen bizony tóprengenem kell.
De aki töpreng, az nem tud koncentrálni más dolgokra. Így Shizu szépen eltalált. De egy válasszal még tartozom neki.
- Igazából, fogalmam sincs. Mindig remek gyógyszereket hozott nekünk, és igazából mindennel ellátott minket, ha úgy látta, hogy szükségünk van rá. És itt nem csak gyógyszerekre gondolok. Könyvek, játékok... egyéb dolgok. - mondtam Shizunak. Na, igen, a tolószékemet is ő vette. Ezt kaptam tőle, mikor történt az incidens... De most ne merüljünk el a múltba, mert akkor gyorsan vége lesz a párbajnak.

Örúltem, hogy bevált a ledöntős ötletem. Habár nem mondom, amikor Shizuka gyorsan előrántotta a kettő nyílvesszőt, nem tudtam nem elmosolyodni. Ez persze az elismerés mosolya volt. Hiszen az íjászok közel semmit sem tehetnek. Így viszont ő tudott, amiért elismerésem. Leleményes lány.
Én pedig egy ügyes fiú vagyok, így ki tudtam kerülni a nyílvesszőket.
Most pedig akkor a felállás: Shizuka fekszik, én pedig rajta térdepelek. Ez akár romantikus is lehetne, ha nem lenne kettő tör a kezemben, egyik a törzsébe szúrva, másik pedig a feje mellett. Szerencse. Nem szerettem volna elcsúfítani az arcát. Viszont úgy tűnik, a páncélja se bírta tovább. Közben ő eleresztette a nyílvesszőket is, és a tenyerébe temette az arcát. Viszont előtte láttam még a kipirosodott arcát.
De most mit tegyek? Fegyvertelen és lefegyverzett embert nem illik megütni, vagy leszúrni.
Sóhajtottam egyet, majd felálltam. Ha Shizu kinéz a kezei közül, akkor észreveheti, hogy nyújtom érte az egyik karom. Természetesen a kések sem a kezemben, sem Shizuban nincsenek.
- Segítsek? - kérdezem meg tőle karnyújtás közben. Ha elfogadja a segítőkaromat, akkor felsegítem, de ha nem, akkir egyszerűen felveszem a késeke, és olyan messzire megyek, hogy megtudjon lőni. Ha kérdezné miért, akkor válaszolok is neki.
- Fegyvertelen és lefegyverzett embert csak egy gyáva szúrna le. Főleg, hogyha a lefegyverzett egy lány. - mondom, majd utána hozzá tettem. - Különben is, ez a legkevesebb. - azzal már készültem is a következő nyílra.

//...//
HP: 31

by **Aoi Shizuka** Szomb. Nov. 01 2014, 19:58

Az egyik pillanatban még árnyként tornyosult fölé a felé zuhanó Atoru, a másik pillanatban pedig már nyekkenve területek el a földön mindketten.
Az ütközés, mely nem volt ugyan teljesen váratlan, de mégis csak igen hirtelen következett be, Shizu karjait is félrecsapta, így az előkapott nyílvesszők képtelenek voltak bármiféle védelmet nyújtani, s a zsibbadó tenyereiből el is gurultak, ahogy magához tért.
Csillant a fény a kés pengéjén, szinte az arca mellett meredt a földbe szúrva, ahogy Atoru karját követve odasiklott a tekintete.
Összerezzent az alig centikre lévő meztelen penge látványától, félrekapta a fejét, fel akart könyökölni, de Atoru ott térdepelt fölötte
A másik kést észre sem vette amíg a vértje meg nem adta magát.

Csapdába került. Legyőzték. Félt. A késtől. Nem, nem a fiútól. Teljesen összekuszálódtak az érzései, gondolatai.
Túl közel voltak. Hevesebben kezdett verni a szíve, a érezte a forróóságot, ahogy az arcát elönti a pír.

Menekülni akart, vagy legalábbis kikászálódni ebből a helyzetből. Csak legalább egy fél méterre. De nem volt hová.
Elbújtam! kisgyerekként még elhitte, hogy ha ő nem látja a többieket, mert eltakarja a szemeit, akkor mások sem láthatják.
Nem volt semmi tudatosság benne, csak az arca elé kapta a tenyereit.
Elbújni, nem itt lenni, ilyen kínosan közel, egy fiúhoz és egy félelmetes éles késhez.

Várt, várt hogy megszűnjön ez az állapot, s amikor már nem érezte a fiú térdeit az oldalának feszülve, óvatosan kilesett a kisujja és a gyűrűsujja között.
Atoru ott állt előtte, felé nyújtotta a kezét, amiben már nem volt ott a fenyegető penge
- Köszi - rebegte a lány, ahogy felemelkedett és megfogta Atoru kezét
Kellemes melegség öntötte el az érintés nyomán, olyan finom volt a fiú kezének tapintása, hogy el se akarta elsőre engedni, azután se hogy már sikerült talpra állnia
Eltelt pár pillanat mire eszmélt és sietve engedett ujjai gyenge szorításán
- Gomen - bökte ki zavartan, sietősen húzta le a vállára kúszott íjat, majd hátracsapott kezekkel, fegyverrel zavartan állt a fiúval szemben egy mukkanás nélkül.
Valójában fogalma se volt mit csináljon vagy mondjon. Tetszett neki a fiú lovagiassága, és semmi kedve nem volt már folytatni ezt a buta harcot
- Ho-hova mész? - szólt utána bizonytalan hangon. Megijedt, hogy itt hagyja, de hogy miért is tenne így, arra már végkép nem jutott eszébe semmi a pillanat rövidsége alatt
- Ez nagyon kedves tőled! - felelte némi szégyenlősséggel az arcán és a hangjában - De... én nem tudom... mármint, hogy izé... hogy jó-e ha folytatjuk ezt a párbajt... én... nem szeretnék harcolni veled Atoru-kun, te olyan kedves fiú vagy... nem akarok rád lőni

by **Atoru** Szomb. Nov. 01 2014, 21:19

Nem. Egyszerűen képtelen voltam megtenni ezt Shizuval. Most nem volt több egy lánynál, aki erőszalnak lett kitéve. De remélem, hogy azért nem haragszik rám.
- Ugyan-ugyan, ez a legkevesebb. - mondom, miközben felsegítem. Szinte nincs is súlya, legalább is én könnyedén felsegítem. Ezután óvatosan elhúznám a kezem, de Shizu nem engedi. Elpirulok. De miédt pirulok el? >.< Ez nem illik egy fiúhoz.
De lehet, hogy azért, mert az animékbenis szoktak lenni ilyen jelenetek. A lány megragadja a fiú kezét, a háttérben elkezdenek zongorán játszani egy romantikus aláfestő zenét és jön is a lány nagy vallomása...
Azonban most, ahogyan a zene, úgy a vallomás is elmarad, talán nem is volt. Viszont Shizu bocsánatot kér. Vajon miért? Hiszen semmi rosszat nem tett.
- Ezt inkább nekem kellene mondanom. Leteperlek a földre, és utána egy kést is beléd szúrok. Egy rendes fiú nem csinál ilyet. - mondom, megpróbálva enyhíteni a bűntudatán. Azt pedig szinte észre se vettem, hogy eleresztette a kezem. Talán ezért kért volna bocsánatot? Mert oly soká szorította a kezem? Badarság. Gondolom ő is a pillanat rabja lett, akárcsak én. Ezért viszont nem kell bocsánatot kérnie. Mindenkivel megesik, hogy álmodozni kezd, ha olyan helyzetbe kerül.
Amikor utánam szólt, hogy hova indulok, meglepődtem. Azt szerette volna, hogy szúrjam le? Hogy támadjak rá, olyan közelről? Ezt sajnos nem tehetem. Ezért aztán meg is fordultam, és elmondtam, hogy miért nem támadtam rá, és miért mentem messzebb.
És mit ne mondjak, nem erre a válaszra számítottam Shizukától. Hogy én? Mint kedves? Ezt eddig nagyon kevés ember mondta nekem. És már megint elpirultam, nem hiszem el! >.< Miért jövök ilyen könnyen zavarba?
De akkor most mi legyen? Vessünk véget a párbajnak? Hiszen én sem akarom őt bántani.
- Egy ilyen kedves lánnyal nem is tudnék máshogyan viselkedni. - mondom, egy szelíd mosollyal az arcomon. - És igazad van, én sem szeretnék veled harcolni. - mondom a lánynak és el is kezdem lenyitni a menümet, hogy megkeressem a Feladás opciót. Ha megkérdezni, hogy mit csinálok, egyszerűen válaszolok neki. - Feladom a küzdelmet. Hiszen te álltál jobban, így az a fair, ha én adom fel. - mondom úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Azonban, mielőtt még lenyomnám a kört, amivel elfogadom a feladást, megvárom, hátha van Shizu-nak valamilyen ellenvetése. Habár nem tudom, hogy mi lehetne az ellenvetése.
És már csak egy dologtól félek. Hogy ezután Shizu-val teljesen megszűnik a kapcsolatom. Ezt nem szeretném. Nagyon nem. Hiszen ő tényleg egy kedves lány, akivel később is találkoznék. És remélhetőleg, lesz is rá lehetőségem.

by **Aoi Shizuka** Szer. Nov. 12 2014, 18:25

Látva, hogy mire készülsz, Shizuka hirtelen elkapja a kezedet. Azt, amelyikkel a menüt vezérled éppen. Finoman ér hozzá, de mégis van benne annyi erő, amivel félrehúzza a kezed:
- Jaj, nehogy feladd csak miattam! - hadarja ijedten
- Biztos nem azért szerettél volna párbajozni, hogy a végén önszántadból add fel – néz rád bűnbánó szemekkel – Nem igaz?
- Nem szeretnék harcolni veled – rázza a fejét – de azt se szeretném, ha ezzel tönkretenném a szórakozásod
- Huh – sóhajt fel frusztráltan, az égre emelve tekintetét
- Mi lenne ha? … - néz rád ismét, aztán ismét csak elgondolkozik – Ha folytatnák, de… nem is tudom, hogy mondjam… - néz le a cipőorrára, amivel közben az aréna homokját piszkálja – ha nem vennénk ilyen komolyan, csak úgy… játéknak tekintenénk…
Furcsa volt, most hogy belegondolt. Hogy a valóság és a játék összemosódott, sőt, egy világgá vált.
Nem lehetett, bármennyire is szerette volna ketté választani a dolgokat. A párbajt a találkozásuktól, az ellenfelét Atorutól, a fiútól, akit egészen megkedvelt ezalatt a röpke pár perc alatt
- Amilyennek igazából, eredetileg kellene lennie, ha nem lenne tétje…
- Szóval szerintem folytassuk, és ne haragudj, nem akarok lelkiismeret furdalást okozni neked! Csak gondolj úgy rá, mint bármelyik másik játékra!

Már libbent is a szoknyája a levegőbe, követve a mokaszinba bújtatott lábakat, ahogy gyors egymásutánban hátraszaltók sorát rótta az aréna homokja fölött
*Nem is igen vette észre, hogy közben az egyik nyílvessző kiszabadul a más különben ügyes szerkezettel záródó egyik tegezből, abból, amelyik a combjára szíjazva várta volna, hogy a fürge kezek új halálosztó tollai után kapjanak.
Az elhagyott vessző könnyedén fúródott a laza talajba, tolla az égfele meredt, alatta apró vörös szalag kígyózik végig rajta valamiféle védő jelek végig: 飛雷神の術*
Alig húsz méter ha lehetett köztük, mikor a lány abbahagyta a cirkuszi mutatványt, és az íjába kapaszkodva, elszánt arccal fordult Atoru felé
- Győzz le és talán kívánhatsz valamit tőlem! - mosolya izgatott volt mint sem szelíd, inkább tűnhetett volna egy ragadozó sokat sejtető arcvonásaira
- Háromra előveszek egy újabb vesszőt, és rád fogok lőni Atoru-san! - emelte magasba az íjat, ahogy azt a Kyudo tanította, másik keze a combjához ereszkedett, a tegez nyaka magasságában tornáztatta ujjait, a tollakat simogatva
- 1 ...

*új skillhez kell majd

by **Atoru** Csüt. Nov. 27 2014, 15:54

Shizu-nak, mint ahogyan azt hallhattam volt is ellenvetése, habár szerintem nem csak ez volt az oka, amiért nem akarta, hogy vége legyen. Persze, az egy szép gondolat, hogy én azért jöttem ide párbajozni, hogy párbajozzak, és lehetőleg nyerjek is. Ezt nem tagadom. Azonban, mindig vannak befolyásoló tényezők, amik megváltoztathatják a hozzáállásom. Most éppen az, hogy egy olyan lánnyal kell harcolnom, akit megkedveltem. Még ha párbajról is van szó, nehezen tudnék kezet - ebben az esetben pengét - emelni arra, akit barátomnak tekintek.
És én Shizukát annak tekintem.
Azonban, mi van akkor, ha igazából csak ez mögé rejtette az igazi okát, hogy ne legyen vége a párbajnak? Veszélyes ez a világ, nem is kicsit, így az is lehet, hogy holnap már nem is látjuk egymást, mert valamelyikünk nevét áthúzzák a Black Iron Palace-ben. Ki kell használni az alkalmat, hogy itt vagyunk, és megismerhetjük egymást.
Amikor a szórakozást hozta fel oknak, elmosolyodtam és megráztam a fejemet.
- Shizu, én - akár hiszed, akár nem - olyan ember vagyok, aki semmi szórakoztatót nem talál abban, hogy másik játékosokkal kell küzdenie. Csak azért szoktam eljárni néha, mert akármikor szembekerülhetek néhány gyilkossal, és így legalább megtudom, hogy mennyit is ér a harci tudásom. És így akár fejleszthetem is ezt, és kipróbálhatok új mozdulatokat, mielőtt még élesben is használnom kéne. - adok magyarázatot arra, hogy miért is szoktam csak néha párbajozni. Ha nem lennének gyilkos játékosok, akkor talán még el sem járnék, mert nem kéne a játékosoktól tartanom, a moboknak pedig beiktatott taktikájuk van, amin legtöbbször könnyedén át lehet látni.
Majd Shizutól jön a nagyszerű ötlet, ne vegyük komolyan, hanem csak játékszintjén űzzük. Ami azt illeti... Én már az eleje óta ezt tettem... De ezt neki nem kell tudnia.
- Játék szintjén? - teszem fel egy kissé gondolkodva a kérdést. - Rendben, miért is ne? Azzal már be is zártam a Feladás menüjét - természetesen nem adtam fel. És az, hogy felvetette, hogy tét nélküli legyen a játék, nekem nagyon tetszett. Semmi megkötés, semmi tét, csak az önfeledt szórakozás.A következő mondatát viszont nem értettem.
- Lelkiismeret furdalást? Ennyi miatt? O.o Ó, dehogy-dehogy! Emiatt ne fájjon a fejed. Nekem ilyen okok miatt nem szokott lelkiismeret furdalásom lenni. Ha van is, akkor általában azért, mert tudom, hogy segíthettem volna valakinek, de aztán végül mégsem tettem. Ez szokott lenni a leggyakoribb oka. - mondom Shizunak. Ezután már futott is, és nem vette észre, hogy elejtett egy nyílvesszőt. Először úgy gondoltam, hogy szólok, de aztán rájöttem, hogy kifogyhatatlan nyílvesszeje van, így nem sokat törődtem ezzel az eggyel.
Aztán jött még egy ajánlat Shizu-tól, mikor végre megállt, messzebb tőlem.
- Úgy volt, hogy nincs tét, nemde? - mondom viccelődve a lánynak. Ennek ellenére elfogadom a kihívást. - És ha te győzöl, te kérhetsz tőlem valamit. - felelem Shizunak. Ez így fair. Most milyen lenne, ha csak én kapnék valamit, ő pedig semmit? Az nem az én stílusom.
Tehát addig van időm odaérni hozzád? Hm... Legyen. - mondtam, és már el is kezdtem sétálni felé. Aztán a sétából kocogás, a kocogásból pedig futás. Nem használtam ki a teljes gyorsaságom, pedig megtehettem volna. De én ilyen vagyok.
Aztán amikor már Shizu közlébe értem volna, hirtelen irányt váltottam, és megpróbáltam megkerülni őt, amennyire tudtam. Persze távolról, egy olyan öt-tíz méter továbbra is lehetett köztünk, és még nem támadtam. Egyelőre futkostam körbe-körbe körülötte. Ha már játék, akkor vegyük játékosra a figurát, nemde?

by **Aoi Shizuka** Kedd Dec. 09 2014, 17:13

- Oh, értem, szóval csak gyakorolni... - visszahangozta a lány Atoru szavait
Shizu rögtön elcsöndesedett ezt követően: elmerült a gondolatiban, hogy ő vajon pontosan mit is keres itt, miért is jött el párbajozni az arénába?
Talán a kiváncsiság, talán a többiek felé irányuló megfelelni vágyás, vagy csak arra volt kíváncsi, hogy tudott-e fejlődni bármit is a RenAi-al történt edzésük óta, ahhol nem is igazán ő maga harcolt, hanem az az automata program, ami átvette az irányítást fölötte
- Én nem is igazán tudom, hogy mit keresek itt... - bökte ki végül, ahogy elszabadult a gondolatainak zajából, vissza a jelen csendjébe
- De... - kezdte, de rögtön elakadt a szava, hírtelen nem tudta mit is akart mondani. Vagy csak beszélni akart, anélkül, hogy tudná mit is akar közölni?
- De, talán csak kíváncsi voltam, hogy sikerül-e legyőznöm a félelmeimet
- Hai, játék szinten - bólintott derüsen
- Akkor ennek örülök, attól féltem, hogy gondot okozok... vagy ilyesmi...
- Ooooh... - lepődött meg a felajánlás hallatán - oké! - vágta rá végül, bár fogalma se volt hirtelen, mit is kezdjen a kívánsággal, ha történetesen ő győzne
- Kettőőőő... - folytatta a megkezdett számlálást, s miközben ujjai a tokban pihenő nyílvesszők tollait simogatták, lassan sétált egyre hátrább
Csak akkor hadarta el a hármat, mikor Atoru futni kezdett:
- Három! - csattant a hangja, s gyorsban kapta elő a vesszőt
Recsegve feszült meg az íj két vége között az ideg, ahogy Shizu igyekezett célra tartva követni ellenfele mozgását.
Végül pendülve eresztette útjára a míves hegyű lövedéket

by **Kayaba Akihiko** Kedd Dec. 09 2014, 17:13

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru - Page 2 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Atoru** Szer. Dec. 31 2014, 11:32

Shizu egyszer csak elhalkult. Talán valami rosszat mondtam? Remélem, hogy nem. Nem szeretném ezt a most kezdődő barátságot már most lehervasztani. Pedig valamiért mindig ez a vége. Ha valakivel jobban megismerkedek, azután visszahúzódó és csendes leszek, még ha nem is voltam az. Mondanám, hogy ez a Sors Keze, de nem lehet mindent erre fogni. Egyszerűen csak... félek a csalódástól. Magam sem értem, hogy miért. Talán a tudatalattim tudna választ adni erre a kérdésre. Ő viszont nekem nem árulja el. >< De ezzel is nyilván csak engem akar védeni, amit becsülök benne.
Közben úgy látszott, hogy Shizu is visszatér a gondolatai közül, így aztán figyeltem, hogy mit szeretne mondani. És bizony meglepett, amit mondott. A félelmeit szerette volna legyőzni. Emlékszem, amikor én néztem szembe a félelmeimmel Lancerrel együtt, a Vidámparkban. Az egy felejthetetlen élmény volt. Így aztán mosolyogva szóltam Shizuhoz.
- Nem tudom, hogy milyen félelmeid vannak, azonban adnék egy javaslatot. Egy megértő és őszinte barát segítsége ilyenkor nagyon jól jön. Hidd el, nekem is segített. - mondtam, elmerülve az emlékek között. Lancer... Ha akkor nincs ott, akkor bizonyára a mai napig a múlton rágódnék. Ezt nem tudom eléggé megköszönni neki.
Most az emlékektől teljesen boldog lettem. ><
- A gond relatív, Shizu. Csak attól függ, hogy az ember hogyan látja a dolgokat. És a mostani nézőpontom szerint csak egy módon... Nem, kétféleképpen tudnál nekem gondot okozni. De egyikre se lennél most képes, szerintem. - mondom a lánynak, hogy legalább egy kicsit enyhítsem a bűntudatát, ha még van neki. Nem szeretem, ha valaki rosszul érzi magát a társaságomban... Főleg, ha miattam van neki.
Shizu pedig elfogadta a feltételeket. Ez az! \o/ Már csak azt kéne átgondolnom, hogy én mit kérjek tőle? Hm... Rendben, ez majd jó is lesz! Már csak nyernem kéne...
De nem nagyon néz ki úgy, hogy nyerni fogok, ugyanis Shizu nyílvesszeje újból betalált, így már csakegy lövés vagyok neki. Kár. De nem szabad elcsüggedni, ez csak egy játék. ^o^/ És eléggé jól éreztem magamat Shizuval, az igazat megvallva.
Persze még nincs vége a párbajnak, így aztán mégegy támadásba lendültem, a törzsére és lábaira koncentrálva. Khm... Nem félreérteni... >.>

/kétszer támadok, ~~fejenként~~ késenként 8 találat/
Hp: 10

by **Kayaba Akihiko** Szer. Dec. 31 2014, 11:32

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

Shizu vs. Atoru - Page 2 4767251444_0f76bf2817_s

by **Aoi Shizuka** Pént. Jan. 30 2015, 19:24

Atorunak igaza volt, a barát dologgal kapcsolatban. Régebben egészen más volt a helyzet: ott volt a suli, egy egész osztálynyi ismerős, és jó pár igaz barát, de akadtak az évfolyamtársak körül is páran, a szomszéd fiúk, lányok, akik már kezdtek egyre inkább hiányozni számára
- um... igen... igazad van... de most inkább ... most azt hiszem szükségem lesz egy kis pihenőre, egy kis nyugalomra, hogy levegőhöz jussak, ez az egész játék szinte már fojtogat, ahogy kötelező jelleggel nap, mint nap ott kell lennem, tenni azért, hogy minél magasabb szintű legyek, hiszen mindenki azt várja el tőlem... át kell gondolnom ezt az egészet, hogy hogyan is akarom... folytatni
A nyílvessző betalált, és úgy tűnt a mérkőzésnek hamarosan vége szakadhat, ha a sors kereke nem fordul sürgősen
- Aha... kétféleképpen? - csodálkozott a lány - Hogyan?
Atoru-kun nem volt rest és megvillantotta a tőrjeit. Nem könnyű dolog rögtön két fenyegető penge elől eltáncolni, az egyik elől, amelyik combtájéknak volt szánva, még csak-csak sikerült ellépni, de a hasba küldött tőr hegye elől kitérni már nem maradt elég idő és figyelem.
Viszont, ahogy a tőr hegye vöröses pöttyöt rajzolt a pixeltestre, a lány körvonalai egyik pillanatról a másikra elmosódottá váltak, majd Shizuka, úgy ahogy volt eltűnt Atoru szeme elől.
A tegezből kihullott nyílvessző mellett állva tért magához egyetlen karcolással túlélve a szúrást, nem teketóriázott sokat, már lőtt is a fiúra

45 ÉP

//képesség kijátszással a sebzés Shizuka kitartáspontjaival csökkentve, és elteleportálva + támadás

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jan. 30 2015, 19:24

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru - Page 2 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Atoru** Pént. Jan. 30 2015, 22:53

- Tudom, hogy mire gondolsz. Ezért találtam ki magamnak egy saját világszemléletet. Átgondoltam, és rájöttem, hogy nem szabad függeni az emberektől. Legalábbis, nem szabad csak azért hajtani, hogy megfelelj a társadalomnak. Inkább saját indokokat találj, mert ez olyan, mintha csak kifogásokat keresnél. - mondom a lánynak. Vagy ez most túl durva volt? Nem tudom. Én így érzem, és remélem, hogy ez talán segít neki is. Velem is volt olyan alkalom, amikor azt hittem, hogy nem bírom tovább, de ilyenkor eszembe jutott, hogy nem muszáj hajtanom magam, elég, ha a saját céljaimnak megfelelek. Ha pedig nem vagyok rá képes, akkor egy hasonló, de könnyebb célt tűzök ki, és csak utána a másikat. Így a motivációmat sem vesztem el, és fejlődök is.
Azonban az, hogy nekem bevált, nem jelenti, hogy másnak is be fog. Meglehet, hogy Shizunak ez a látásmód teljességgel lehetetlen, mert nem teheti meg. Nem tudhatom, hogy a Justice League-ben milyen szabályok vannak. Csak abban vagyok biztos, hogy az Angelic Voice-ban elég, ha értesz a kereskedéshez. Nem sokára én is lehet, hogy átváltok a fizetős készítésre. De azt pedig egy kicsit kitolásnak érzem azzal szemben, akinek nincs elég pénze. Azonban másképpen pedig az üzletnek ront. Mondjuk inkább az üzletnek ártson, mint embereknek.
Shizu kérdése nem ért váratlanul. Gondoltam, hogy rá fog kérdezni, és nincs is okom tagadni. Bár, lehet, hogy ez egy kicsit durva lesz...
- Nos, izéé... Az első, hogyha öngyilkos lennél, de erre nem kerül sor, ha jól gondolom. A másik pedig az, ha megölnél valakit, aki fontos számomra... De ezt sem tennéd meg. - mondom a lánynak. Ez most lehet, hogy megrázó lesz neki, amit sajnálok is. Ilyenkor mindig rosszul érzem magam. :/
A támadásom szerencsésen betalált! Viszont Shizu is eltűnt. Már egy pillanatra azt hittem, hogy meghalt. Q.Q De nem sokára felbukkant, méghozzá a hátam mögött. Azta! o.o
És már lőtte is a nyílvesszőt, ami telibe találta a mellkasomat, én pedig hátraestem, és elterültem a földön. Hát vesztettem. És most Shizu kívánsága fog teljesülni.
Felültem törökülésbe, és így néztem a lányra.
- Nyertél, Shizu. Halljuk, mit kívánsz tőlem? - mosolyogtam a lányra, miközben feltápászkodtam és lassan el is indultam feléje. Ez egy remek párbaj volt, és így a jó, ő nyert. Én nem tudtam volna kiegyezni egy olyan csatával, amiben én nyerek, és lány ellen harcoltam benne. Tehát ez lényegében presztízs kérdése is volt. De mindezek mellett a játékélmény is hajtott. És örülök, hogy Shizu találta meg a hirdetést.

Hp: 1
/Vesztettem/

by **Aoi Shizuka** Szomb. Jan. 31 2015, 19:41

- Üm - vette szemmel láthatóan fontolóra a fiú tézisét, ahogy elgondolkodva többször is bólogatva a cipő orra elé nézett
- Értem... hát... volt saját indokom is... kijutni... mármint haza. Anyuék biztos aggódnak, meg a suliból is kimaradok így... - sóhajtott fel végül
- Biztos nem folytathatom majd a régi osztálytársakkal... mire befejezzük a játékot...
- Téged is biztos várnak odakint valakik, nem? A szüleid mondjuk! - nézett fel a fiúra

Nem akart ő semmit se, csak abbahagyni végre ezt a játékot és átölelni a szüleit, Shinjit, a barátnőit, végre újra teljesen igazinak lenni, a valós világban, ahol nincsenek szörnyek

- Öngyilkos? - hökkent meg az ötlettől - Nem, nem leszek öngyilkos, nem szeretnék az lenni. Annyira azért nem elkeserítő a helyzet! - rázta a fejét
- Megölni se akarok senkit se. Nem akarok én senkinek se ártani... - sütötte le a fejét - Szerettem volna segíteni, de már otthagytam az árvaházat, hogy Hinariékkal tarthassak, de nekik most még alig tudok bármiben is a segítségükre lenni

Aztán sor került a csodára, vagy nevezzük inkább Phase Portnak, Shizuka öntudatlanul is aktivált egy új képességet, ami hozzásegítette a párbajuk megnyeréséhez.

- Um... nem tudom... nem gondolkoztam rajta, és nem ugrik be semmi sem... nem lehetne, hogy inkább később találok ki valamit? - lépett a fiú felé, és a kezét nyújtotta, ahogy inkább csak a fiúk szokták, de ez most győztes gesztusa volt az ellenfele számára
- Köszönöm a párbaj, Atoru-san!

Köszönöm a játékot!

by **Atoru** Vas. Feb. 01 2015, 15:32

Shizu válaszára csak bólogatni tudtam. Tehát őt a szülei, és a barátai iránt érzett szeretete vezérli abban, hogy kijusson. Ez nagyon kedves tőle. Úgy látszik, hogy tényleg szerencsés vagyok, hogy Shizuka találta meg.
Viszont a kérdés amit feltett... Feltépett néhány régi sebet... De megfogadtam, hogy lezárom a múltat, és nem foglalkozom ezzel többé. Viszont Shizu megérdemel egy választ.
- Nem, engem már nem vár odakint senki sem.- ráztam a fejemet, és ebből remélhetőleg rájön, hogy mit is szeretnék ezzel mondani. Azonban, még mielőtt elszégyellné magát, közbeszólok. - Semmi gond, nem tudhattad. - mosolygok a lányra. Nem szeretném, hogy miattam érezze magát rosszul, főleg ilyen okból. A múlttal nem szabad foglalkozni, mert felesleges. Nem tudunk rajta változtatni, így el kell fogadnunk, bármily nehezünkre esik is. És hinnünk kell, hogy minden dolog, legyen jó, vagy rossz, csak a mi javunkat szolgálta. Én legalábbis így látom. Ha nem léptem volna be a játékba, akkor nem találkozhattam volna ennyi remek emberrel, mint amilyen a céhtagjaim, Shukaku, vagy Shizuka is. És persze amilyen Licht is volt. Hiába szeretném lezárni a múltat, sem őt, sem Hachi-t nem tudom elfeledni. És nem is kell. Ugyanis a megbékélés nem egyenlő a felejtéssel.
Amint látom, Shizu-t is meglepte az elgondolásom, amin kuncogtam egy kicsit. Szerintem ő sem ilyen válaszokra számított, hanem valamilyen kevésbé radikálisra és brutálisra. De ennek ellenére is örömmel hallom, hogy egyik gondolat sem fordult meg a fejében. Persze nem mintha másra számítottam volna.
Ezek után pedig megtörtént a végkifejlet, és vesztettem. T.T De legközelebb már nem fogok. Most már belátom, komolyan kell vennem a párbajokat. Persze néha jól jön néhány baráti párbaj is.
Igaz, hogy kíváncsi voltam Shizu kívánságára, de ő még nem talált ki semmit. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem is fog. Ha más nem, majd én számon kérem rajta.
- Persze Shizu, nyugodtan. Kapsz mondjuk... Öt másodperc gondolkodási időt. Razz

- mondom lánynak, viccelődve. - Rendben, csak vicceltem. De azért majd szólj, hogyha kitaláltál valamit, rendben? - mosolygok a lányra. Élveztem a párbajt... És most mégis vége szakad. T.T Azonban csak a párbajnak, nem pedig az ismeretségünknek.
- Én is köszönöm, majd később még találkozunk. - intettem a lánynak, mielőtt még elővettem a Hazatérés Kristályomat, hogy hazatérjek.

/Köszönöm a játékot! Smile

/

by **Cardinal** Vas. Feb. 01 2015, 21:40

Ossu!

Lezárom a párbajt, 50 exp és 160 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom