Suzume Élményei

by **Suzume** Szer. Jún. 04 2014, 21:39

Mese a beszélő fáról.

Ismét egy uuuunalmas nap köszöntött rám, pedig olyan csodásan süt a nap a madarak csicseregnek az emberek boldogak én pedig unottam fekszem egy háztetőn és bámulom a felhőket. Odalent lehet hallani a nyüzsgést, ahogy az emberek teszik veszik a dolgukat. Most nincs kedvem lemenni hozzájuk. Más elfoglaltsághoz támadt kedvem. Felálltam és szimplán lesétáltam a ház tetejéről de földet sosem értem el, vagyis addig nem még én úgy nem akartam. Ahogy zuhanni kezdtem már át is alakultam az én megszokott csóka alakomba és szárnyalni kezdtem ki a város förgetegéből egészen a kezdetek erdeje csendes, békés és nyugodalmas tájaira. Leszálltam a földre és szépen vissza alakultam az én normális, emberi formámba. Nem tudom miért pont ide jöttem, talán egy felsőbb hatalom vezérelt vagy csupán mert egy mmo-ról beszélgetünk ahol minden sarkon valami izgalmas várhat ránk. Egy új quest, egy játékos vagy bármi. Számomra ez az izgalom egy elég szokatlan formában öltött formát. Amint, hogy elsétáltam egy fa mellett az hirtelen megszólalt.
-Merre mész leányom? Nincs kedved beszélgetni?- Hirtelen nem is tudtam, mit mondjak. Körbe néztem, hogy valóban nekem beszél-e ez a fa.
- Hogy én? – Kérdeztem is rá biztos ami biztos alapon.
- Igen! – Erősítette meg a fa.
- Uhuhuhuuuuu! Kirááály egy beszélő fa! – Kezdtem ujjongani és gyorsan körbe jártam nincs-e egy vicces kedvű játékos mögötte de nem sőt, még egy kis csapat éppen arra járó játékost is letámadtam, hogy hallják a beszélő fát, de azok meg tiszta hülyének néztek.
- Felesleges. Csak te hallasz engem. Téged választottalak. – Világosított fel a fa.
- Oké hallgatlak. – Vontam meg a vállam és leültem török ülésbe a fa elé.
- Hogy? – Csodálkozott.
- Azt mondtad csak én hallak téged. Gondolom akkor valamit akarsz mondani. – Néztem végig a fán.
- I-igen így van! Csak meglepett, hogy ilyen gyorsan túlléptél azon, hogy egy fa hozzád szólt. – Fejtette ki csodálkozásának okát.
- Ugyan, a gamer pálya futásom alatt annyi fura dolog történt már velem, hogy ilyen apróságok fel se tűnnek. Beszélő állatok, szörnyek táncoló bútorok. Hozzászoktam. - Vontam meg a vállam.
- Értem. – Felelte, bár ha npc kötve hiszem, hogy érti. – Réges régen, én is ugyan olyan fiatal ember voltam mint te – Kezdett neki meglehetősen sablonos kezdéssel. – Élet erős voltam, kalandvágyó és meggondolatlan. Csak a kaland, a pénz és hírnév érdekelt.
- A régi-régi nóta. – Ráztam meg a fejem.
- Egy nap aztán összefutottam egy boszorkánnyal. Kincseket ígért, hatalmat és erőt. Cserébe csupán annyit kért, hogy feleljek egy kérdésére…
- A tipikus mese gaz boszorkányról aki átváltoztatja a főhős leendő szerelmét aki majd jön és megtöri ezt az átkot. Hmm… elkellene ezt játszanom valakivel. – Vágtam ismét a szavába de ő nem törődött velem hanem folytatta.
- Ha helyesen válaszolok neki megkaphatok bármit amit csak szeretnék, de ha elbukom, akkor a lelkem az övé lesz és a testem örökre elátkozza.
- Kitalálom, nyertél. – Vágtam rá gúnyosan.
- Tévedsz! – Emelte fel a hangját. Szarkazmusról még nem hallott. – A banya rászedett és a testem fává változtatta.
- Ahaa. De ha a lelked az övé és a tested lett fa hogyan beszélsz? Akkor nem sima fának kellene lenned? – Billentettem oldalra a fejem de rám se hederített.
- De a gaz boszorkának ez nem volt elég. Kínozni akart így adott egy lehetőséget, hogy vissza változzak emberré.
- És itt meg is bukik az örökké elátkozva rész. – Jegyeztem meg.
- Látod ott fent egészen a lombkoronám csúcsán azt a gyümölcsöt? – A kérdésre automatikusan felnéztem.
- Aha. – Bólogattam.
- Ha azt a gyümölcsöt megeszem visszaváltozok emberré. De faként lehetetlen, hogy lehozzam onnan. Az a rút némber direkt egy karnyújtásnyira helyezte el a szabadulásom kulcsát amit soha nem érhetek el. Sokan megpróbálták megszerezni de senkinek nem sikerült. De talán te! Kérlek ments meg!
- Oké! – Álltam fel. Közben a fa hálálkodni kezdett. Nem volt nehéz feladat. Egyszerűen madárrá változtam, felrepültem a legmagasabb pontra és a csőrömmel addig piszkáltam a gyümit még az le nem pottyant. Ezt követően leszálltam és a kezembe vettem a gyümölcsöt.
- Köszönöm, köszönöm! – Kezdett el hálálkodni a fa. – Most kérlek add ide nekem.
- Nem! – Tagadtam meg a kérés.
- Kérlek, ne fokozd tovább a szenvedéseimet. – Könyörgött.
- Téged az a boszorka alaposan rászedett. – Kezdtem el fel le dobálni a gyümölcsöt.
- Tudom és szégyellem is. De szükségem van a segítségedre. - Folytatta a rimánkodást.
- Úgy értem, bele gondoltál már abba, hogy egy fának nincsenek emberi szervei. Nincs gyomra, nincs szája, se fogai. Anélkül elég nehéz megenni bármit is. – A fa erre már nem felelt semmit. Úgy tűnt erre a kérdésre nem volt előre programozva semmi. – Nos, mókás voltál, de most már megyek. – Mondtam és leejtve a kézben tartott gyümölcsöt sarkon fordultam és elindultam vissza a városba. A fa még kiabált, könyörgött, hogy mennyek vissza de nem érdekelt. Eben a küldetésben túl sok volt a logikai buktató. Ráadásul sablonos is és érdektelen. Unalmas! Nincs semmi okom rá, hogy megcsináljam.

by **Suzume** Szer. Aug. 20 2014, 10:30

A barlang egyre mélyebbre és mélyebbre vitt. Már hosszú percek óta sétáltunk és pontosan tudtam, hogy még legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy megérkezzünk a barlang közepébe. Nehéz volt lépést tartanom úti társaimmal. Macskaként nekem jóval többet kellet lépkednem mint nekik.
- Biztos hogy létezik? – Teszi fel a kérdést az egyikük.
- Már ezerszer elmondtam, hogy igen! – Förmedek rá a fiúra de ő csak folytatja.
- Nem bízom ebben a dögben. Ez biztos Kayaba egyik csapdája. A vesztünket akarja.
- Gin-kun, légy egy picit optimistább! – Szólal meg egy harmadik személy.
- Optimista? Mégis hogy legyek optimista? Itt vagyok egy ismeretlen helyen egy bolhazsákkal, egy pénzéhes szerencsevadásszal és egy szörnymániás barommal…
- Nem vagyok pénzéhes! Csak szeretem ha nem kell attól félnem, hogy valamit nem tudok megvenni. De még mindig jobb mint ha egy ilyen besz…
- Gin, Rii! Elég! – Szól rájuk a csapat harmadik tagja. Kár pedig szívesen hallgattam volna a veszekedésüket.
- Chöö.. akkor sem tetszik ez nekem. – Jegyzi meg Gin-kun.
- Ugyan már jó móka lesz. Gondolj csak bele! Egy legendás potion ami megtöbbszörözi a tapasztalati pontjaidat. El tudod képzelni mennyit is érhet egy ilyen kincs. Tíz, húsz akár százezer aranyat is hajlandóak érte fizetni. – Sötét volt mégis szinte láttam a lány szemeit felcsillanni. Gin erre már nem szólt semmit csupán hümmögött. Lassan de biztosan haladtunk egészen egy hatalmas nyílt terepre. Ez a rész sokkal világosabb volt. Az egész hely egy földalatti tóhoz vezettet, a távolból lehetett látni ahogy e felszínről lezúdul a víz valamint magasan kisseb nagyobb réseken szűrődött be a fény és a növényzet csak úgy burjánzott. Csodálatos látványt nyújtott még így másodjára is.
- Nézzétek! – Kiáltott fel Riin izgatottan és egy a magasba emelkedő sziklára mutatott. A fény pont arra a kis kiálló részre vetült megcsillantva egy kis üvegcsét.
- Nem láttam még egyetlen mobot se. – Szólalt meg a harmadik fiú. Egy gyors pillantás vetettem rá. Nem kell izgulnia majd fog nemsokára azt is látni.
- Örülj neki, legalább könnyebb dolgunk van. – Csendült fel ismét a lány hangja és már rohant is a kincs felé. Ekkor azonban egy üvöltés rázza meg az egész barlangot. Rii szinte abban pillanatban jéggé dermedt és elkerekedett szemekkel figyelte a hatalmas, lángokba burkolózó madarat ami a magasba repült. A bestia egy pár pillanatig nézte őket, majd egy újabb üvöltés és mint amit puskából lőttek ki iramodott neki a kis triónak. Én ez idő alatt gyorsan odébb is álltam, hogy kikerüljek a tűzvonalból. Szó szerint ugyanis amint elég közel ért meg suhintotta a szárnyait és két lángtornádó söpört végig az addig oly csodálatos tájon. Persze ilyen könnyen nem lehetett a kis csapatot sem elintézni. Gyorsan szétszéledtek és a fegyvereikért nyúltak. Hallottam ahogy utasításokat adnak ki egymásnak, de erre már nem is figyeltem. Egy gyors átalakulással fölrepültem a szikla tetejére majd visszanyerve emberi alakom magamhoz vettem a potiont. Futólag még odapillantottam a lent csatázó csapatra. Ügyesen elterelték a főnix figyelmét. Sajnos az alakváltásnak megvolt az a hátránya, hogy nem tudok benne itemeket magamhoz venni. De ha az ember leleményes. Egy apró ugrással levetettem magam a szikláról és már repültem is ki a barlangból. Az idióták kiabáltak valamit, nyilván leesett nekik is, hogy átverték őket azonban nem tudtak utánam jönni amíg a szörny ott volt. Még jó ideig hallottam a csata hangját ám ahogy közelebb kerültem a kijárathoz úgy a zajok is szépen, lassan eltűntek. Mire kiértem már az emberi formámban sétáltam ki és a kis üvegcsét dobálgattam. Egy utolsó pillantást vetettem a barlang felé majd hátat fordítva neki az üvegcsére meredtem. Méregettem egy darabig, hogy aztán egyetlen hörpintéssel kiürítsem azt. Nem volt íze. Csupán a felbukkanó képességek és a pontelosztást jelző kis ikonból sejthettem, hogy működött. Azt hiszem ezzel meg is volnék…

by **Suzume** Pént. Szept. 05 2014, 16:47

Bérgyilkosok szövetsége

1.rész: A beavatás

Jó hosszú ideje ücsörgök már ezen a nyamvadt fán. Kezdem azt hinni, hogy ez a lány nem is fog eljönni. Csúnyán át lettem akkor verve, csak épp az értelmét nem látom az egésznek, hogy miért meg úgy alap az egész logikát. Pedig olyan jó időnk is van… szakad az eső. Lehet azért nem fog eljönni. Vagy kiszúrt még mielőtt én tettem volna… na mondjuk ez kizárt. Az a majom azt mondta, hogy még egyes szintű, kizárt, hogy az észlelése sőt a lopakodása is ha én nem vettem észre, nagyobb legyen mint nekem ezen jártasságaim. Egyébként maga a felállás tetszik. Suzume a bérgyilkos nő! Valamiért a negatív szerepek sokkal jobban bejönnek mint a pozitív. Timidus esetében inkább játszom a rossz kislányt aki megbízhatatlan vagy Silver esetében az erkölcstelen nőt. Bár utóbbinál talán még azt is eljátszom, hogy megjavulok. Mint a dalban. Egyszer megjavulok én, jó leszek majd… vagy nem :3. Ki tudja milyen kedvem lesz még. Minden esetre türelmesen ücsörgök a fa tetején, lapítva mint nyuszi a fűben íjamat előkészítve egyetlen halálos lövésre. Idő közben újra és újra felidézem a két nappal ezelőtti reggelt hátha valami elkerülte a figyelmem.

Mivel még mindig nincs állandó lakhelyem és most már valószínű nem is lesz egy fogadóban aludtam Jó volt, szép volt, este még egy jó nagy party is kerekedett meg verekedés. Valahogy vonzom az ilyen helyeket. Reggel mikor viszont felkelek egy vörös indikátoros, fekete csuklyás alak áll előttem.
- Nem tudtam, hogy Sithek is vannak a játékban. – Ez volt az első gondolat ami így ránézésre lejött a fickóról, egy ötven éves franchise ikonikus gonosztevői. Ő viszont ez egyáltalán nem tartotta viccesnek.
- Figyeltünk téged! – Semmi hello vagy valami, csupán ennyi. Hurrá! Egy pervi Sith lovag \o/
- Nem illik ám hölgyeket kukkolni! ˇ^ˇ

- Szólok rá megjátszott arroganciával. Én mint hölgy? Tréfának esetleg…
- Az indikátorod színe amúgy is elárul, de mi pontosan tudjuk mi is történt. – Folytatja mély, titokzatos hangon. Erre azért már felvonom a szemöldököm.
- Valóban és mit tudtok? Meg egyáltalán kik is azok akik tudják? – Teszem föl a két legégetőbb kérdést.
- A bérgyilkosok szövetsége. – Feleli rideg nyugalommal. Mint ha csak egy njk-val beszélnék. - Tudjuk, hogy Megöltél egy Gin nevű játékost két másikkal együtt azért, hogy megszerezz egy ritka potiont. – Na ez meglepett. Még hozzá nagyon.
- Eléggé jól informáltak vagytok. – Jegyzem meg mire rögtön kapom is a választ.
- Szervezetünknek fontos, hogy minden ami Aincradban történik az a mi fülünkbe is eljusson.
- Szóval ti egyfajta céh vagytok? – Nézek a fickóra kíváncsian, bár nem láttam semmilyen jelet az élete mellet.
- Szervezet vagyunk. Egy céh könnyen lenyomozható és nyomon követhető így hivatalosan nem is vagyunk azok. - Evidens. Tudtommal ha egy céh megalapul rögtön bekerül az összesítésbe.
- És mit akartok tőlem, csak nem útban lennék? – Ostoba kérdés hisz már akkor nem is élnék… jó eséllyel.
- Felvételt ajánlunk körünkbe. Mint mondtam a szövetségnek igen megbízható információ forrásai vannak így tudunk minden egyes mozdulatodról. Úgy gondoljuk méltó tagja lehetnél a mi kis… családunknak. – A fickó halkan kacagni kezdett, pedig ez nem is volt vicces.
- És mi hasznom válna belőle?
- Egyrészt mentességet, hogy esetleges célponttá válj...
- Ez eddig elég karcsú! – Vágok a szavába.
- Másrészről arany, felszerelések és információk.
- Na ez máris jobban hangzik. Simán belépek. – Lelkesedem fel.
- Előbb ki kell érdemelned! – Emeli meg a hangját kissé, éppen csak annyira, hogy nyomatékosítja a mondandóját közben pedig le is hívja a menüt majd nem sokra rá kapok egy levelet. Ami elsőnek szembe tűnik az egy lány portréja. – A célpont neve Isozaki Gemani. Egy gyenge harcművész. Nem jelent túl nagy kihívást és nem is nagyon hiányozna senkinek. Öld meg és hozd el mindenét amit csak lehet, ezzel bebizonyíthatod, hogy részese lehetsz a szövetségnek. – Kicsit tanulmányozom a levelet, van némi instrukció, hogy hol és mikor lesz a lány. A levél szerint már elintézték, hogy a megadott időpontban legyen pontosan ott ahol kell. Nekem csupán végeznem kell vele. Mire felnéztem a fickó már el is tűnt. Ahogy jött úgy ment. Jobban megnézve a levelet a feladója egy bizonyos Lucien. Vajon így hívják?

Akárhogy is néztem nem láttam rá okot hogy felültessenek. Legalábbis addig nem még el nem végzem a melót. Ekkor a lány, lásd csodát, Felbukkant! Úgy tűnt keres valakit. Hát max csak a nyilammal fog találkozni és amint ez a gondolat végig fut az agyamon már feszítem is az íjat és kilövöm az én kicsiny nyílvesszőm. Természetesen telibe találom és első lövésre el is pixeleződik. Hát ez tényleg gyenge volt. Oda sétálva szépen összeszedem amit elpotyogtatott és… és innen mi lesz tovább?

by **Suzume** Hétf. Szept. 08 2014, 11:34

Bérgyilkosok szövetsége

2.rész: Gyilkos Alkohol

Ott álltam a szakadó esőben és gyakorlatilag fogalmam sincs mihez is kezdjek. Semmi privát üzenet és semmi eligazítás. Úgy érzem ez az egész sztori csupán egy ostoba mese volt és sajnos én ennek maximálisan bedőltem. De legalább gazdagodtam némi arannyal és a kezdő felszereléseket is el tudtam venni. Egy kis hasznom már legyen belőle ha más nem is. Igazából úgy nem is törődtem ezzel az egésszel. Az indikátorom ennél vörösebb már úgy sem lesz szóval sokban már nem változtat semmin. Látni se láthatott más kivéve hacsak nem 3-as a lopakodása. Abban az esetben nem venném észre más esetben már sajnos necces. Így hát fogtam magam és szépen haza sétáltam. Igen szándékosan még csak nem is használok teleport kristályt. A szituációhoz most jobban illik az, hogy higgadtan hazasétálok az esőben mint valami igazi bérgyilkos. :3
Utam a kezdetek városába vezetett ahol egy félre eső fogadóban szálltam meg, pont mint legutóbb mikor Lucien felkeresett. Kissé naiv módon azt gondoltam talán majd most is ugyan ez fog történni. Szépen beszéltem hát a csapossal akitől kivettem a szobát és felérve már húztam is a lóbőrt. Mikor felébredtem Lucien az ágyam szélén állt, pont úgy ahogy azt gondoltam. Még sem vagyok annyira naiv :3.
Viszont azt nem értem, hogy ahogy kinézek az ablakon még sötét van szal ez most egész este itt ült fölöttem és leste mikor kelek fel? Peeerveeerz.
- Szép munka volt! Bebizonyítottad, hogy méltó tagja lehetsz a mi kis közösségünknek. – Kezd neki megint azzal a mély, rejtélyes hangján. Nehéz elhinni, hogy valóban játékos. – Most pedig add át amit szereztél. – Nyújtja ki a kezét nem is értem minek. Felülök az ágyamon és elküldöm neki amit a csajtól szedtem.
- És mi lesz a fizetségemmel? – teszem fel a kérdést. Mert ez a leglényegesebb dolog mind közül.
- A fizetséged az volt, hogy beléphetsz hozzánk. – Jelenti ki nemes egyszerűséggel. Húzom rá a szám de nem szólok, majd következőnek. Smucig alak.
- És most?
- A következő célpontod egy Lirian nevű férfi. – kezd neki mialatt elküldi ismét a férfi arcképét és néhány extra infót plusz jó néhány koordinátát. – A férfi egy árnyharcos, piti bűnöző. Éjszakánként különböző kocsmákban figyeli ki az áldozatait és csap le rájuk egy félre eső sikátorban.-
Védett területen mégis hogyan tudja ezt Véghez vinni? – Ez az amit legelőször is tudnom kellett.
- Célpontjai mind gyenge és részeg csavargók akik ritkán figyelnek oda mit is fogadnak el. Lirian szimplán küld nekik egy halálig tartó párbaj felkérést majd megöli őket.
- Annyira nem is buta ötlet.
- A megbízó nem nézi jó szemmel a ténykedéseit így minket kért fel, hogy végezzünk vele.
- Ki a megbízó? – Nem tudtam, hogy vannak megbízóink is.
- A megbízóink kiléte titok marad cserébe ők is titokban tartják a mi kis üzelmeinket. – Kezd neki megint annak a gügye nevetésnek. – Végezz vele és ha elvégezted a munkát újból keresünk majd! – Adja ki a feladatot majd szépen ki sétál a szobából. Én pedig szépen meg vártam a másnap estét és átnézve a leírt helyszíneket hamar meg is találtam a célpontot. Nem volt nehéz magamra vonni a célpont figyelmét bár ennek hála iszonyatosan sok alkoholt kellet elpazarolnom. Annyi eszem már csak volt, hogy nem fogok vedelni a mint a gödény. Ezután szépen eljátszottam a csont részeg ártatlan lányt. Még a felszereléseimtől is meg kellet szabadulnom, hogy legyen mersze megtámadni. Szerencsére a kezdő íjam még meg volt. Lassan, támolyogva betértem egy eldugott sikátorba mire a fickó követett is. Volt ugyan lopakodása de az alacsony szinten állt. Mire feleszméltem már jött is a párbaj felkérés amit készségesen el fogadtam. Szinte rögtön meg fordultam és már tüzeltem is. Elég kiábrándító, hogy megint egy lövés volt az egész. Az ilyenek egyáltalán minek is kísértik a sorsot. Ostoba fajankók, de legalább probléma mentesen végezhettem el a melót.

by Ajánlott tartalom

Suzume Élményei

Suzume Élményei

Re: Suzume Élményei

Re: Suzume Élményei

Re: Suzume Élményei

Re: Suzume Élményei