Scar Élményei/Gyötretései

Első nap a SAO-ban:

Szinte már majdnem sírtam, mikor meghallottam, hogy nem lehet kilépni, majd ez átváltott egy kisebb dühöngésbe.
-Hihetetlen, pedig játszani sem akartam ezzel a játékkal erre nem benne ragadok! Persze ez az én formám, minek is hagytam magam rábeszélni, ja tudom már az iszogatás közrejátszott.
^Lehet nem kéne magamban beszélnem, még a végén teljesen idiótának néznek.^
Kissé könnyes és világfájdalmas arckifejezéssel indultam el ,felmérni a terepet mégis, miféle helyen is vagyok. Ez az 1. szint városa a Kezdetek városa, persze nem nagyon tudtam haladni, mivel mindenki kétségbe esetten fosztogatta az üzleteteket meg miegymás. Lehet nekem se csak tengnem-lengnem kéne, de mit csináljak sosem játszottam még ilyesféle játékokkal fogalmam sincs semmiről, és a káoszba még csak infót sem tudok lekérdezni senkitől sem, mindenki össze-vissza rohangál és taposnak át egymáson. Érthető, hisz elég egy apró baki és annyi itt a vége, még a való életben is. Na igen, lehet, hogy nekem is kétségbe kéne esni, nem tudom, hisz minidig is mondták ,hogy nem szívroham fog elvinni, na persze, hogy már néha ijesztő milyen nyugodtan tudom kezelni a dolgokat, mikor nem is igaz, csak nem kezdek el kétségbe esni, inkább próbálom felfogni a helyzetem. Az igazat megvallva  tök egyedül egy ismeretlen játékba, és ráadásul az életemmel játszok szó szerint eléggé kétségbe vagyok esve én is, de mivel jobb az, ha én is fejvesztve rohangálok fel-alá. Pár nap lelki összeomlás, utána pedig kerítenem kéne, néhány barátot vagy legalább játékos társat, mert egyedül biztos, hogy begolyózom az tuti, aztán full magamba fordulva biztos kipurcanok valahol. Egyébként is, most akkor a szabadég alatt kell tanyáznom, hisz mivel most kezdtem tejesen csóró vagyok, még egy fogadóba sem tudok megszállni, nemhogy házat vegyek magamnak.
-Kész mindjárt felrobbanok, és még rosszul is lettem az idegtől egek, muszáj lenyugodnom, és befejeznem végre a magamban beszélést. Többet nem mondom ki hangosan amit gondolok.
Már is kezdek megkattanni, mély levegőket véve, rendet raktam a fejembe, majd arra jutottam, most még biztos nem fogok aludni, az ideg miatt, ha megpróbálnék aludni biztos, hogy csak a fogaskerekeim kattognának gőzerővel. Keretem egy nyugodt helyet, majd leültem és azon gondolkoztam mit is kéne kezdenem magammal itt ebben a játékban.
^Hmmm….Mi is a kasztom!? Kardforgató asszem, de én nem is értek a kardforgatáshoz, mit kezdjek én most ezzel. Valakit tényleg meg kéne kérdeznem, hogy is működik a játék, de kit. Jelenleg esélytelen, hogy bárkit is lestoppoljak akár egy percre is.^
Egyre inkább kezdtem, páráztatni saját magam, fogalmam nem volt mit lépjek most. Közbe besötétedett és elült a robaj is, elkezdtem fel-alá járkálni a főtéren, közbe erőst törtem a fejem, hogy mégis mihez kezdjek most, de csak egyre feszültebb lettem és már nem is igazodtam el a saját gondolatimon.
-Egek ilyen nincs, most hol van az a fene nagy  kreativitásom, mért nem jut eszembe semmi, és mért beszélek már megint magamba! ….Jesszus.
Majd teljesen megfeszült idegszálakkal levetettem magam az első padra amit találtam, és erőlködő arc kifejezéssel próbáltam valami értelmes ötletet kipréselni magamból. Időközben elaludtam a lócán, mert a következő kép már az volt, hogy nappal van és néhányan kódorognak már az utcákon. Kissé kómás és meggyötört fejjel néztem körbe és csalódásomra, még mindig a SAO rabja voltam, pedig remélte, hogy csak egy rossz álom volt az egész. Majd teljesen céltalanul elindultam valamerre, gondolva, hogy majd csak lesz valahogy.

// ^gondolat^ na szóval ez nálam a gondolataim jelölése, csak hogy mindenkinek tiszta legyen.
Gyötretéssel kezdtem, mert amúgy is rossz napom van, meg borús az ég, szóval most csak szenvedni tudtam egy sort. :DDe ez már csak jobb lehet.//