Viola élményei

by **Viola** Vas. Nov. 18 2012, 20:06

Kasztváltós bug (E/3)

Aincrad legalsó szintjén járunk, ahol az alacsony szintű játékosok legtöbbjével találkozhatunk. Ezen a szinten tartózkodik hősnőnk, Vio is, aki még nem is sejti, hogy az eheti Aincrad lottó várható főnyereménye... Akarom mondani nem sejti, hogy valóját nemsokára egy olyan változás éri, mely rányomja pecsétjét egész hátralévő itt tartózkodására..!
Ez a lány most éppen a Kezdetek városának egy sikátorában van. Hogy miért? Oda szólította egy küldetés, melyben egy állítólagos éjszakai gyilkost kellet volna elkapnia, hanem az üldözött úgy tűnik nagyon kiismeri magát a város ezen részén, ami eléggé el van hagyatva az erre csatangoló rossz hírű alakok miatt. De Vio bátor, képes szembeszállni még egy egész férfi-hadsereggel is, ha arról van szó, ezzel is bizonyíthat magának, hogy mennyire meg is edződött az elmúlt időben, amit itt töltött Aincradban.
De hiába a gyorsasága és képessége is, az alak, kit nyakon kellett volna csípnie, a következő saroknál nyomtalanul eltűnik. Nem lehet tudni, hogy merre ment tovább, sőt lehet egy képessége is, amivel pillanatok alatt fel tud szívódni. Igen nehéz is volt rábukkanni, nem volt könnyű ugyan is megjárni azt a rengeteg kocsmát, kérdezősködni, hogy nem-e tud valaki valamit a gyilkosról. Szerencsére több részeges úriember, meg pultos lány állt szolgálatára és végül kiderítette a tettes kilétét.
Azonban most eltűnt, így megint várnia kell a megfelelő alkalomra, hogy valahol gyilkosságot jelentsenek. Ha nem előzi meg senki más a nyomozásban, akkor tetemes pénzjutalmat kaphat a küldetésben.
Egy pillanatig még ácsorog a szűk utcában, szemét járatva minden felé, hátha csak mint egy kaméleon, úgy olvadt be az üldözött a mögötte lévő háttérbe. De sehol semmi, egyébként is a kitartása elég alacsony, már jó ideje lihegve szelte az utcákat, mostanra pedig teljesen kimelegedett, ha a valóságban lennénk csak úgy folyna róla az izzadtság és döntené magába a frissítőket. Így viszont elég csak leülnie egy krumplis zsákra, hogy a kitartása regenerálódjon, s újult erővel kezdhessen neki a "vadászatnak".
A krumplis zsáknak, mint kiderült, nem csak a textúrájában dudorodnak ki a gumós növények, hanem fizikálisan is be vannak építve. Amint nyomni kezdik a lány formás popóját, annak menten kényelmetlenné válik rajtuk ücsörögni, így gyorsan felkel, hátha talál másik ülőalkalmatosságot. Közel s távol viszont semmi sincs, földre meg nem akar leülni, így hát elindul, hogy keressen egy fogadót, kocsmát, vagy akármit, ahol egy ital mellett rendezheti sorait. Hanem amikor megfordul, háta mögül furcsa zajokra lesz figyelmes. Megfordul, majd meglepődésére azt látja, az utca két oldalán lévő házak közötti terület egyre pixelesebbé válik.
- Rendszerhiba..? - nyögi, miközben meresztgeti a szemét, de lövése sincs róla, hogy mi folyik ott. A a kockák mérete és színe össze-vissza változik, s mintha mozogna is, egy gőzmozdony sebességével elkezd végigzakatolni az utcán. Vionak se kell tapsolni, rögtön sarkon fordul, s sietősre veszi, de közben a válla fölött hátranéz:
A szétesett terület mind a három dimenzióban elterjedt, s mint egy fekete lyuk, kebelezi be magába a járdát, a házak falait, a levegőt. A fekete terült ekkor hirtelen még gyorsabb tágulásra vált, s egy pillanat eléri a lányt, aki már a teleportálási képességével se tudna kikecmeregni a csávából. Egy teljesen sötét területen találja magát, ahol sehol sincs fény, csupán egyetlen egy kis világító ikont lát nem messze magától, melyen a következő felirat szerepel: "System malfunction"
- Nagyszerű... - suttogja, de közben meg van rémülve, fogalma sincs, hogy mi fog történni vele. Az ikon ekkor villogni kezd, majd megváltozik a felirat: "System override". Ezek szerintem a játék tényleg javítja önmagát, ez remek hír.
Körülötte a játéktér, mintha csak festenék, újra felépül. A textúrák, a tárgyak, a falak, minden megint ott van, ahol volt. Az ikon még egyszer utoljára megváltozik: "System repaired", majd nyomtalanul eltűnik.
Vio sóhajt egyet, majd előhívja a menüjét, hogy lejegyezzen pár dolgot a kereséssel kapcsolatban, de amikor megnyitja felugró ablakot, statisztikái mellett hihetetlen dolgot lát. Szemei teljesen kiguvadnak, lélegzete is elakad. Árnyharcos kasztjának nyoma veszett, helyén pedig a Harcművész leírás és banner helyezkedett el.
- Hát ez meg mi a..?! - kezdett volna bele, de helyette gyorsan megnyitotta az inventoryát, mely egy pillanatig normálisan üzemelt, de aztán hirtelen "behangyásodott", mint a televízió, mikor nem kap jelet. A kis ablakban is feltűnik egy piros ikon, melyen a "System failure" jelent meg. De vajon mi lehet a baj? Gyorsan visszagondol, s akkor eszébe jut, hogy a küldetésen, amit korábban elvégzett, kapott két bicskát, amiket kimondottan csak árnyharcos használhatott. Biztos kompatibilitási problémába ütközött a rendszer.
- Óhh, a fenébe, ha elvesznek a kések én nem tudom mit csinálok! - puffog, miközben lesi a menüt, ami heves rángatózásba kezd, majd mint a környezet, az is visszanyeri eredeti kinézetét, habár nem pontosan. A kések helyett ugyan is egy új fegyver foglal helyet: egy szigony.
Vio kiválasztva a fegyvert gyorsan meglesi annak statjait, s gyorsan ki is derül, hogy minden értéke megegyezik a korábbi két késével.
- Ehh, és mihez kezdjek én ezzel..? Nem vagyok én se ördög, se bálnavadász... - fanyar képet vág, de mégis motoszkál benne valami, ami azt súgja neki, hogy ez a fegyver talán még jobb lesz az előzőnél.
Ezután lecsekkolja pontjait és a képességét is. Semmiben sem esett változás. Hümmög, s a hátára csapja a fegyvert. Bezárja a menüt, majd elindul, hogy keressen magának egy lokált...

by **Viola** Vas. Júl. 21 2013, 17:07

Aloiv és a Metamorph-fikció

Döbbenten állok a világ előtt, mi úgy tornyosul fölém érthetetlenségével, hogy a valóságba visszatérni kívánó gondolataim is elsorvadnak mellette. Kietlen táj, mintha egy vulkán belsejében, vagy egy másik bolygón lennék: fekete sziklák, kitüremkedések, hegyek, mik mind lepusztultak, s életnek rajtuk nincs nyoma. Sötétségbe vesző kanyonok, némaságtól visszhangzó völgyek és az ég, melyen lassan vándorló fekete viharfelhők takarják el az eget és az életető napot.
Hol vagyok? Hogy kerültem ide? - Ezen kérdések száguldanak végig agyam zsigerein görcsösen keresve a válaszokat, de mindhiába, nem akadok rájuk. A puszta összezavartság az egyetlen, mi kijár nekem és az idő, hogy felfedezhessem a világot, melybe csöppentem. Kényelmetlen érzés tart fogva, mióta tudatomra ébredtem itt; egyetlen mozgásban tartó, választ kívánó remény, mi arra sarkall, hogy ne álljak meg. Egy érzés, mi azt sugallja: nem vagyok egyedül, s meg kell keresnem valamit, mi ide köt. A lényem egy darabját...

Mint később rájövök, az idő, mint olyan, ezen a helyen nem létezik. Talán már több napja is talpon vagyok, de fáradtságot nem érzek, kimerültségnek egy apró jele sem kezdte átvenni testem irányítását. A levegő ugyan olyan száraz, a felhők gomolygása változatlan, a hőmérséklet állandó a táj pedig a végtelenbe nyúlik. Hova kerültem..?

Utam végül a végéhez ér, mikor egy gyéren világító tábortűz fényénél megpillantom Őt. Körülöttünk a kiégett föld sötéten párolog elnyelve magába a felhőkből kiszivárgó fény apró morzsáit. Sziklaszirtek húzódnak a szélrózsa minden irányába olyan érzetet keltve, mintha az ember egy hatalmas kráterben tengődne.

Viola élményei Kepatmeretezes_hu_InstaCam_20130621_080245du._www.kepfeltoltes.hu_

A lányt, aki ugyan úgy néz ki, mint én, aki a tükörképem lehetne. Mosolyogva pillant rám hátra, válla fölött. Szemeiben azonban nem barátság honol, hanem egy megértetlenség, magány és düh.
- Szia..! - köszönök neki reménykedve, hogy ért engem, s válaszokat bír adni kérdéseimre. Tétován lépek közelebb, majd megtorpanok, félve: nehogy esetleg megijesszem hirtelen közeledésemmel.
- Szia... Te kurva! - hagyják el ezen szavai száját, majd eltűnik, s kisvártatva előttem jelenik meg. Öklével erősen hasamba üt, amitől önkéntelenül is felnyögök és hátrazuhanok. Bukfencezek, pörgök a kemény, köves földön, mígnem egy masszív tárgyba nem ütközöm hátammal; egy ház falába. Felnézek rá, s nyomban eszembe ötlik emlékeimen át: az épület a mi spanyolországi házunk. A viskó, amiben éltem a gyermekkoromat... Most elhagyatott, lakó nélkül bomladozik egy élet nélküli világban. Beleszagolok a levegőbe, de nem érzem a virágok illatával telt friss levegőt, mely édesanyámat követte hosszú időn át. Hajába mindig más-más virágot ültetett, mi aztán körbeillatozta a házat, s környékét az otthon biztonságos érzetével megajándékozva.

Ajkaimból kiserken a vér, s lecsöpög a földre, ahogy a lány öklével arcomon csap le. Szemeiben gúny és káprázat fénye csillan: meg akar ölni. Ujjait frufrumba fűzi, majd rámarkol, fejemet így felemelve, hogy közelebb legyen az övéhez. Arca szép, mint egy nyíló virág, elvarázsolná az embert. Illata egy virágé, minek nevét nem bírom felidézni. Talán ibolya..?
Fejemet a falnak nyomja, ereje egyre csak nő, mg nem az épület enged, s áttöri velem azt. Szédülve tekintek fel rá, hányinger kerülget. Önpusztító gépezet vagyok.
Gyűrűm után nyúlok, de ő rálép a kezemre. Fájdalom járja át a testemet, a fejem lüktet a kíntól. Vicsorgok, mint egy sarokba szorított állat, kinek már csak egy dobása maradt: a támadás. Háta mögött jelenek meg erős ütést mérve nyakára, mitől megtántorodik, de egyensúlyát megőrzi. Lerántom fegyveremet az ujjamról, s kedvenc kardommá formálom képzeletemmel. Lesújtani azonban nem tudok vele, mert ő eltűnik, így csak a levegőben mártom meg a pengét.
Oldalamon tör elő a semmiből, egyik kezét arcomra tapasztva. Annál fogva felemel, s játszi könnyedséggel elhajít. Tehetetlenül, tudat nélkül zuhanok és a sziklaszirt falának csapódok. ... A lány előttem áll és fegyverével felém döf. Kardom mozgatásával hárítok, szabad kezemmel pedig arcon akarom ütni, ám ő elkapja a végtagom és erősen megszorítja azt.
- Ki... Vagy... Te..? - kérdem sziszegve, szaggatottan a fájdalomtól és gyengeségtől.
- Nem ismersz meg? - kérdi eszelős vigyorral arcán - Én vagyok a te jobbik éned... Aloiv! - kiáltja végül, s ránt rajtam egy akkorát mi eltávolít a faltól, s kirepülök a nyílt térre. A talaj alattam sistereg a súrlódásunktól, egy lenge pördülés után talpra állok.
Aloiv. Nem találkoztam még vele, vagy ha igen, nem emlékszem rá. Kutatni emlékeimben fölösleges, nem akadnék rá a lányra, ki meg akar ölni ugyan azzal a fegyverrel, mit én is úgy megszerettem.
- Miért bántasz? - kérdem tőle, mire egy ördögi mosolyt kapok.
- Elegem van belőled, megöllek, aztán szétkefélem Anatot. Talán őt is megölöm. Majd amihez kedvem lesz!
- Ezt nem teheted meg!
- Ha meghalsz, azt teszek, amit akarok. Szolgálnak, vagy végzek velük. Nevetséges, hogy csak egy Primus Domina vagyunk, holott Regina is lehetnénk! Ribanckám... - szavai letaglóznak, mozdulni sem vagyok képes. Mégis miről beszél..?!
Teleportál, majd vízszintesen elvágja a ruhámat. Pördül egyet és belerúg a hasamba. Elterülök a földön. Szigonnyá változtatom a Metamorphot, minek markolatán már vérem gyöngyözik. A képességem használva felugrok a levegőbe, s elhajítom a fegyvert, mit ő egyszerűen kikerül. Visszaportálom a szigonyt és egy nagy alabárddá alakítom, úgy sújtok le rá, ahogy érkezem a földre. Elhajol és visszakézből felvágja mellkasomat a kardjával. Gyors, nagyon gyors...
Féltérdre ereszkedve, a fegyvert egy kis méretű karddá változtatva támaszkodom meg azon.
- Nem vagy ellenfél saját magadnak sem. A lehetőségeid határtalanok, de te nem vagyok képes túlnézni azon, mint amit a szemed előtt látsz. Halj meg! - mondja, s tátja el száját, mintha valaminek ki kellene jönni belőle. S valóban, torkából kisvártatva vörös fény árad ki, ami elsöprő hullám módjára lép ki a kietlen földre, felszántva a talajt, engem célba véve...

Egy férfi lép el mellettem a semmiből felbukkanva, kezében kardommal, mi eltűnt az enyémből.

Viola élményei Metamorph_www.kepfeltoltes.hu_

Fegyverét maga elé dobja, mi a levegőben egy kis fekete koronggá változik. A tárgy ekkor rohamos tempóban növekedni kezd, kitágul és teljesen eltakar minket a sugár elől. Megremeg a föld, hogy a vörös fény találkozik az átváltozott fegyverrel.
- Ejnye Viola, nézz magadra. Minden porcikád lüktet a fájdalomtól, vérzel, mint egy levágásra ítélt állat. Majd én megmutatom neked, hogy hogyan használj engem! - szólal fel, mit én szótlanul hallgatok végig. Megmenekültem volna saját magamtól a Metamorph által? De nem használtam elég jól ahhoz, hogy elnyerjem elismerését... Ő mégis a védelmemre kel. Boldog vagyok.

Aloiv támadása eltűnik, már nincs semmi, mi nyomná a fekete korongot a másik oldalról. Ehelyett maga a lány tűnik fel teleporttal és egy fejszével óhajt véget vetni az életemnek. Nem is veszi észre, ahogy Metamorph kinyújtja kezét, s annál fogja elkapja a fegyvere élét. A csapás megáll, csupán arcomat éri egy kis szellő. A lány mérgesen pillant, de a férfi kitekeri kezéből a fejszét, tulajdonosát pedig ellöki. Aloiv erre mutató ujjával rábök, minek hegyén egy piros gömb jelenik meg: újra támad azzal a különös sugárral.
Elsüti a fegyvert, de a férfi nem áll bele a sugárba, hanem kikerüli a támadást egy teleporttal. A lány mellett jelenik meg, rámarkolva annak alkarjára. A sugár megtörik, s mindenfelé csapódó kisülései felszabdalják a földet egy robbanással karöltve. Metamorph fegyverét egy egyszerű fémrúddá változtatja, mi folyamatosan, eszméletlen tempóban kezd nőni, mellei között eltalálva a lányt, kit tolni kezd maga előtt felszántva vele a talajt. Tehetetlenül vergődik a földön, mikor végre becsapóik egy falba és vért hány a földre. Feltápászkodik, de ellenfele belehasít hátába egy szablyával és a földre rúgja, majd az eszközét egy lánccá formálja. Megragadja az ellenkező lányt, majd minden tagját körbetekeri a lánccal, mígnem az áldozat már mozogni sem tud és legyőzötten terül el a földön keservesen nyögve.

- Mostantól használj úgy, ahogy megérdemlem. Erősen, kíméletlenül. Hívd segítségül a képzeleted, Viola, mert ha én vagyok a társad a harcban, akkor szükséged van rá! Nem forgathatsz egyszerű elképzelésekkel. Lépj túl a határaidon és akkor megismerheted a valódi erőmet... - és ezekkel a szavakkal ahogy jött, úgy el is tűnik. A levegőt nehezen véve, fájdalmasan vettem tudomásul, hogy újra egedül maradok saját magammal, de a világ lassan kezd feloszlani, hogy újra felvegye régi mivoltát...

Viola élményei

Viola élményei

Re: Viola élményei