[Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Válasz Kyuutól nem érkezik, de megjelenik a páncélos alak, aki azonnal el is marja tőlem a fiút.
- Heeeee?! Na nehogy már elvigyed! Hékás! - visítozok, és utánuk nyúlok, de semmi haszna: a páncélos alak el is tűnik Kyuushiroval a kezei közt. - Ne máááár! Ilyen nincs! - állok fel, leporolom magam. Jobbnak vélem, ha nem nézek hátra, mert akkor csak még jobban az uralma alá hajtana a félelem. Hiszen most is félek, főleg, hogy nincs senki mellettem. Ha elkezdek mindenhová nézelődni, akkor - a korábban látott - beképzelt alakok csak még rémisztőbb képet öltenének magukra előttem. Azt pedig nagyon nem szeretném, csak az hiányzik, hogy sikítva száguldjak végig ebben a rendszerben!
- Amúgy meg mire kell neki? - motyogom magamnak a kérdést, és abba az irányba nézek, amerre az alak elvitte társamat. Savanyúan bámulok a sötétségbe, és várom, hogy a fiú kiszabaduljon, és visszajöjjön. Egyedül nem vagyok hajlandó semerre sem menni. Hiába, hogy olyan bátornak mutatom magam állandóan, ha tettre kerül a sor, akkor azt csakis úgy érhetik el nálam, ha lesznek szívesek felbosszantani. Ami, valljuk be, nem nehéz feladat, ez pedig nem épp dicséretes.
Mivel a kardforgató nem jelenik meg, egyre inkább aggódok, viszont nem merek abba az irányba menni, amerre kéne. Megfordulni sem fordulok meg, mert totálisan félek a sötétségtől. Amerre meg tovább lehetne menni, arra meg biztosan teljes sötétség uralkodik. Nem! Nem fordulok meg! De akkor most egy helyben fogok ácsorogni?! Fene essen bele! Ha pár percig nem jelenik meg valamelyikőjük, akkor leszek szíves tovább menni. Kyuu tud magára vigyázni, nem kell annyira aggódni érte. Remélem.

Szophie: Ahogy belépsz az ajtón, ugyanolyan kék fénnyel égő lángot pillantasz meg, mint a legutóbb, és igen, itt is ledermedsz: itt is ugyanúgy magába szippant, és itt is ugyanúgy kiköp magából a láng: bár különösebb bajod nem esik, kissé szédülni kezdesz: talán mégsem olyan jók ezek a teleportlángok? Ha kilépnél, nem tudsz a szemben lévő ajtón, ugyanis a fura páncélos alak elállja az utad. Bármit is kérdezel, nem válaszol, csupán átnyújtja azt a fáklyát, amit legutóbb eldobtál:
-Talán vak sötétben szeretnél sétálni a labirintusban?- kérdezi, majd fura kacajjal távozik az ajtón. Ha utánarohansz, hűlt helyét találod. Mindenesetre, valóban jó ötletnek tűnik elvenni, ugyanis sajátod már a végét rúgja: pislákoló lángja épphogy bevilágítja a körülötted lévő falakat. Az ajtón kilépvén furcsa, nyálkaszerű valamit látsz nem csak a falon, de a plafonon és a padlón is: mindent beborít. Kétfelé mehetsz ezúttal: jobb, vagy bal, a döntés a te vagy a farkasod mancsában van

Nio, Chan, Kremylla: Utatokat követve ( vagy egyhelyen állva ) gyakorlatilag egymásba ütköztök: a járat, amerre tartotok, gyakorlatilag egy és ugyanaz, amerről a többiek jöttek. Beszéljétek meg nyugodtan, hogy merről jöttetek, mit láttatok, avagy ne törődjetek egymással és menjetek tovább: ez rajtatok áll. Chan, neked ismét egy jobb és egy baloldali elágazás van lehetőségedben, ám a jobb oldali lejtősnek tűnik, és ott láttad áldogállni  Kremylla-t: míg a bal egyenes, onnan pedig Nio sétált ki, fegyverrel a kezében.. Nio, neked szintén bal és jobb oldali választásod van, tőled jobbra Chan, míg balra Kremylla. Kremylla, dönthetsz, mész-e vagy maradsz ismét, de két járat közül választhatsz: balos, vagy jobbos. Jobbról érkezett Nio, míg balra neked Chan közeledik.
Döntsetek, csoportosultok, vagy sem
Mindazonáltal, hármotok fáklyái már kezd enyhébben pislákolni, bár Chané még egy kicsit a többiekénél erősebben ég.

Határ: 250 szó,  1 hét/ kör  

Ahogy közeledem, úgy lesz valami egyre gyanúsabb, pedig többször is ránézek a térképre. Hol a papírt lesem, hol az előttem levőket, egész addig, amíg meg nem jelennek a fáklyák fényében. Két ismerős arc, legalábbis felismerem őket, hogy már találkoztam velük, ezen kívül az egyikük igen szép hajszínezetét nem is igazán lehet elfelejteni
-Áh... hello. -nézek töprengve a papíromra, majd ismét fel. Valahol elrontottam a rajzolást... nézzük csak...
Az előző járatban tuti jobbra mentem, oké... meg itt is... de itt... áh... azt hiszem, megvan...  Mikor beléptünk a barlangba, nem jobbra indultunk volna, hanem balra...?
Miért emlékszem jobbra?
A rendszert gyorsan kihasználva kiradírozom az eddigi rajzot és gyorsan újrafirkálom, ezúttal helyesen. Pár elágazás, plusz két ajtó. Micsoda mázli, hogy a jelek szerint Szo még nem jutott elágazáshoz, különben még több útvonalra kéne most gyorsan visszaemlékeznem.
~Mintha sötétebb lenne.~ -jegyzi meg Álom, és mivel visszhang most nem társul hozzá, feltételezem, hogy hangját nem csak én, de Krem és Nio is hallhatja. Tekintetem jobban ráfókuszál a környezetemre; valóban, igaza van. Hiába a három fáklya, a fény mégis van annyi, mint eddig egy fáklyával, mégpedig azért, mert az övéké már nem valami erős...
-Aucs... hát... -nézek a sajátomra. Talán mert az később lett meggyújtva, jobban is bírja a gyűrődést. Aggódva nézek a másik kettőre, majd az üres járatokba. Végül mély levegőt veszek.
-Arra mik vannak? Itt csak nyálka, meg ajtók. -mutatok arra, amerről jöttem. -És valahol biztos van fáklya-utánpótlás. Addig ha gondoljátok, gyertek velem, én később gyújtottam meg, picit tovább fogja bírni.
Bár amíg figyelmem a válaszukra vár, a tekintetem a fáklyámat fixírozza. Kipróbálok valamit.

//Képipróba: tűzgyújtás a saját fáklyámon, hát ha meg tudom erősíteni a lángot. Biztos-ami-biztos, dobok.//

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :

Erőt veszek magamon, és megfordulok. Szinte azonnal meglátom a két lányt a másik kettő járatban a fáklyák fényénél, arcukat felismerem. Ugyan a fényviszonyok nem túl kedvezőek, de a pánik leküzdése után egy kisebb megfigyelés után rájövök, ki kicsoda. A pánikidőmben majdnem felsikkantok a meglepetéstől, mert arra számítok, hogy valami szörny fog rám várni mind a két járatban, és ők is világítanak maguknak, mert nem látnak ők sem a sötétben. Bugyuta elképzelés, nemde? Szerencsére csak társaim, avagy versenytársaim azok, az elnevezés meg már csak nézőpont kérdése.
Amikor Chan köszön, csak zavartan és bizonytalanul intek neki, akárcsak Nionak, majd a petes kérdésére hátrapillantok, amerre jöttünk még Kyuuval. Ahogy meghallom a nyálkát, rögtön grimaszolok - elég undorító lehetett, semmi kedvem arra menni. Válaszomat Chanra nézve intézem.
- Konkrétan semmi. Elindultunk, lefelé vezetett a járat, aztán hirtelen, meredeken fel. Fullasztó és fárasztó volt, nem mászom meg még egyszer, az kizárt - rázom a fejemet, és fáklyás kezemet átvezetem a másik oldalra, míg a szabaddal keresztezem azt, ezzel egy X-et formálva, többszörösen tiltakozva az újabb hegymászás ellen. - Kyuushirot meg elvitte az a névtelen alak, és valami olyat mondott, hogy szükségük van egy újra... - mondom, a végén már elgondolkodva. Igazság szerint reménykedem abban, hogy most nem kapok egyikőjüktől sem egy kisebb papolást és leszidást, hogy miért nem cselekedtem, miért nem mentettem meg, és ilyesmi. Ha meg igen, akkor kénytelen leszek magyarázkodni... Kezdhetném az egyes szintemmel, de az miben változtatna? Próbálkozni kell... Végiggondolva próbálkoztam is, de túl gyorsan történt az egész.
Újabb aggódó pillantást vetek arra a falra, ahol eltűntek, és savanyú arckifejezéssel fordulok vissza. Majd eszembe jut valami: mi van, ha ahonnan előbukkant a pasas, az nem is szilárd, csak valami hiba, és igazából egy járat van ott?
Odamegyek, ahol felbukkant és eltűnt, és megtapogatom a falat először gyengén, aztán fokozatosan erősítek érintésemen, akár nyomom is, ha nem történik semmi, és reménykedek a sikerben, ami persze igen halovány a számomra... Ha semmit sem érek el azzal, hogy valósággal már tolom, akkor szaporán véve a levegőt, elgondolkodva ezen, visszaállok.

Mindenkitől nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sok elnézés, nem fogom már sokáig húzni az idegeiteket és az időtöket, pláne nem a küldihelyeteket, próbálom minél gyorsabban befejezni a küldetést.

Szophie: Vakon bandukolsz hát a sötétben, melletted Vezérrel, majd egyszer csak *puff*, megfejelsz egy falat. Aztán mégegyet. Meg mégegyet. Merthogy nem tudod, nem látod egyszerűen merre mész. Ha Vezérnek van némi humorérzéke, biztos, hogy röhög rajtad
Viszont beletappancsolsz valami nyálkásba...és bár látni nem látod, de ilyen már volt korábban. Hamarost cammogást hallasz, vagyis inkább ilyen cuppogást, már ha lehet annak nevezni: majd hirtelen a levegőben érzed magad, és a szorításból kiszabadulni sem tudsz, bármi is legyen az a valami, ami fog téged. Pár pillanat, és igazi lépteket hallasz, bár a sötét megmarad: hangjából talán felismered a fura páncélos fickót.
-Add ide azt a lányt, majd én elviszem oda, ahova kell.
Majd a szorítás megváltozik, de még mindig nem tudsz mozdulni. Vezér pedig tehetetlen: ha megpróbál, nem tud kiszabadítani.
-Az istenit ennek a nyálkás lénynek...nem tudom minek tette be ide a tulaj...- mondja enyhe sóhajjal, majd elindul. Fogalmad sincs, merre mehet, de az biztos, hogy nem arra, ameddig eddig te: titkos falba épített csapóajtókon keresztül megy valahova.
Hirtelen pedig fény vakít el, mert totálisan hozzászokott már a sötéthez, és hurcolód hangját hallod:
-Tessék, viseljétek gondját ennek a vakoskodni próbáló lánynak..- mondja, majd letesz a földre és eltűnik.
Hogy kik elé tehetett le? Lassan hozzá szokik a szemed a fényhez, és....



Chan, Kremylla, Nio: Ahogy azt megbeszéltétek, visszamentek azon az úton, ahonnan Chan jött, és egyenesen mentek tovább. Semmi különös nem történik azon kívül, hogy Krem és Nio fáklyája felmondja a szolgálatot, illetve hogy az úton kénytelenek vagytok egyszer jobbra fordulni, mert az bal oldali "járat" nem más, mint zsákutca: legalábbis annak tűnik. Épp elhaladtok a "járat" mellett, mikor kilép mögüle a furcsa páncélos férfi, kezében Szophie-val.
-Tessék, viseljétek gondját ennek a vakoskodni próbáló lánynak..- majd amilyen hirtelen jött, el is tűnik. De előtte még egy cetlivel letesz két fáklyát a földre, melyen a következő írás van: "Szophie két visszautasított fáklyája. Használjátok bölcsen."
Nos, akárhogyis történik a dolog, ha felszeditek Szophiet és továbbmentek, ismét két felé ágazik az út: egy jobbra, és egy balra. Jobbra láthattok vagy három ajtót, különös hangot hallva mindhárom mögül, balra semmi különös, csak vízcsepegés, de ritmusosan.
Vagy dönthettek úgyis, hogy elváltok, bármikor: ezt beszéljétek meg. Mindenesetre, két még meg nem gyújtott fáklyátok van, plusz még egy, ami már nagyon pislákol. Ha együtt maradtok, több ideig lesz fény

U.i.: a falat, ahonnan a férfi kijött, bármikor is, tolhatjátok, húzhatjátok, üthetitek: nem fog kinyílni. Csak annyit értek el vele, hogy elfáradtok

(Kremylla utolsó bejelentkezés okt.8 -> nem várok tovább. Ha akar, később visszajön, pm-ben elér.)

Tehát a megbeszéltek szerint mentek a ritmikusan csöpögő hangot hallató járat felé, mit sem figyelve a körülöttetek lévő ajtók zúgására. Elindultok a járatban, elöl Szophie és Vezér, utána pedig a többiek. Mármint Chan és Nio. Kremylla nem mondott semmit sem, hogy merre menne, talán éppen ennek köszönhető, hogy nem veszitek észre a lemaradását. Amit viszont észrevehettek, az egy kis sikkantás: és mikor visszafordulnátok megnézni a hang forrását, már sehol senki csak egy kis enyhe fémes villanás az egyik fal mögül. Kremylla is ugyanúgy eltűnt, mint Kyuushiro. Vagy legalábbis egy biztos: nincs itt veletek.
Továbbbandukoltok, ugyanis a további visszafordulás-körbenézés (ha megtennétek) nem jár sikerrel, semmit sem találtok.
Ámde megtaláljátok a korábbi csöpögős folyosó hangjának a forrását: egy sztalagmit gyönyörű alakja, nem messze tőle egy égő fáklyával, bontakozik ki a szemetek előtt. Ha balra pillantotok, egy érdekes látvány tárul a pislantásotok felé: kis járat, amely mintha egyre szűkülne mind szélességében, mint magasságában. Ámde megláttok valami csillogást a belsejében: lehet, hogy kellene az a valami, ami ott van. De az is lehet, hogy csapda. Mindenesetre, valakinek be kell oda másznia, hogy elérje azt a valamit. És petet nem enged be a rendszer: ők még csak be se nyúlhatnak a "lyukba". Hús-vér-pixel ember kell, hogy bemásszon. És a fáklya nagyon nem fér már be az illető mellé.....

Persze, dönthettek úgy is, hogy fittyet hányva továbbmentek a baloldali járaton.

Ismét PM-ben beszéljétek meg ( vagy chaten, vagy ahol gondoljátok ) ha bemásztok, hogy ki mászna be, vagy hogy kihagyjátok-e
250 szó, 1 hét.

Tehát, közös megegyezés alapján Chan elkezdett bemászni a járatba, ami valóban egyre inkább szűkült befele, minél inkább beljebb haladt.
Hamarosan azonban a cseppkő csöpögése felgyorsult és úgy kezdte el Chanból kiszorítani a levegőt, mint a klausztrofóbiásból a közeledő falak a maradék erőt. Szerencsétekre Szophie sikeresen letörte a sztalagmit tetejét, ezzel megmentve Chant a fulladásos haláltól illetve kinyújtotta a járatot szélességében, ezzel a bent fénylő kis valamit könnyen elérhetővé tette. Ha a sokktól nem lett komolyabb bajod, kiveheted a kis arany kulcsot, és kijöhetsz az immár három ember széles és magas járatból, ami zsákutcába vezet.
Szophie e közben a te kezedben lévő sztalagmitdarab tovább csöpög egészen addig, amíg már csak egy tócsa nem lesz a lábad előtt. A többi részét bántani nem tudod: Immortal Object.
Ekkor csoszogást hallotok magatok mögül: egy még sosem látott öregember megy elétek kb. 5 méterről, fáklyával a kezében. Érdekes módon, nem hallottátok, hogy messzebbről jönne, de a fáklya sem világított eddig, hogy elárulja, új jövevény közeledik.
Így szól hozzátok:
-Üdv barlanglakók! Köszönöm, hogy tönkretettétek az egyetlen dolgot, ami munkát adott nekem idebent ebben  a kivénhedt világban. Most már soha többet nem seperhetem a koszt, így fizetésem sem lesz. Hogy fogom így ellátni a családomat, akik már régen meghaltak? Borzalom, egyszerűen borzalom... - motyog továbbmenve a járaton, elhaladva mellettetek. Indikátora nincs, így biztosra vehetitek, hogy nem játékos. De vajon hova megy tovább?
Ha utána indultok, lapozzatok a...ja, nem
Szóval mehettek utána is, de vissza is fordulhattok: bár tudjátok, hogy az hova vezet. Előre csak egy járat van, legalábbis innen messziről úgy tűnik.
Beszéljétek meg és döntsetek.

1-7/O ( egy hét per kör )

Mindannyian úgy döntötök, hogy az öreg után mentek - lehet, hogy öreg hiba. De lehet, hogy nem.
Mindenesetre, ahogy mentek utána, vissza-vissza néz rátok, néha kuncog egyet, de csoszog tovább kitartóan, egészen addig, amíg egy elágazáshoz nem értek. Ott balra fordul, egy kicsiny járathoz, ahol pár csontváz hever, plusz egy ketrec, amiben akár egy ember is elférne, ha nem lenne már bent egy.
Amint meglát benneteket a rab, egyből üvölteni kezd:
-SEGÍTSETEK, MENTSETEK MEG ETTŐL AZ ŐRÜLTTŐL! MEG AKAR ENNI, MEG AKAR FŐZNI, EZ A SAJÁT LÁNYÁT IS MEGETTE, KÖNYÖRGÖK SEGÍTSETEK!!!!- ordítja, majd halkan hozzáteszi - Persze, miért is segítenétek egy nyomorulton, hiszen semmit sem tud adni nektek, még egy kulcsa sincs ahhoz a ládához, ami a kijutáshoz kell, á, nem, nincs nálam semmi...- néz le szomorúan.
Az öreg nem szól semmit, csak leül a fal mellé, elővesz egy kártyapaklit és elkezd osztani:
-Egy nekem, kettő neked, három neki, kettő nekem, egy neked. Egy nekem, egy neki, majd egy neked.- majd felveszi a lapokat, és mintha várna valakire.
-Nem csatlakozik senki? A sakknál ha kiállítanak valakit, a helyére csak a kispadról jöhet a csere!- szól, és beletemetkezik a lapjaiba.

Vajon miféle kártyajáték lehet, amit négy lappal játszanak? És vajon mit kap, ha valaki legyőzi? Vagy két ember kell hozzá legalább?
Le is állhattok játszani, de meg is próbálhatjátok kiszabadítani a bezárt fiút. Vagy akár tovább is mehettek. A megoldások tárháza végtelen

I-VII \ o

-Ohhóhhó, a szabályok nagyon egyszerűek - feleli az öreg Nio-nak.- A négy lapból három felrobban a kezedben ha nem rúgsz gólt az ellenfél gyűrűjébe, de ha igen, akkor az utolsó negyedik lap átváltozik egy unikornissá és elrepül répát venni. Igen, kell a répa a levesbe.- mondja, majd a kártyáit figyeli továbbra is, várva valakit.
Ekkor az egyik fal megmozdul, majd kibiceg egy teljesen fehérbe öltözött magas férfi:
-Ne is hallgassatok rá, ez egy bolond. Az én feladatom elmondani a szabályokat. Három ember játssza, de mivel csak ketten vagytok, így beszállok harmadiknak. A játék lényege nem más, minthogy a kezedbe lévő lapok összege 42 legyen, vagy minél jobban megközelítsd azt alulról. Vagy 21, de azt az első kiosztás alkalmával.
2 kör van, mind két körben cserélhetsz, letehetsz, vagy felvehetsz tetsző számú lapot a pakliból, de maximum körönként négyet és a kezedben maximum 10 lap lehet. Ha felveszel lapot egy körben, letenni már nem tehetsz, csak a következőben. Ez igaz az összes cselekvésre. Azonban ha 42 fölé kerülsz, kiesel a körből. A lapok 1-10-ig számozódtak, szóval csak óvatosan: teljesen random kerülnek a kezedbe. Tegyük fel, hogy van 4 lap a kezedben, mind a 4 egyes, tehát 4 az összegük. Úgy döntesz, hogy felveszel négy lapot, az pedig 4 db 10-es lesz: 44-ed van, kiestél.
Az nyeri a játékot, akinek sikerül 2 játszmát megnyernie. És nyitott lapokkal játszunk.- mondja, majd kiteríti a lapjait, és így tesz az öreg is.
A ketrecből a rab motyogva kiszól: - Bárcsak tudnám, hogy mi a helyzet a sztalagmitjaimmal...annyira hiányoznak. Remélem, szépen nőnek odaát itt mellettünk.

Remélem, érthető, ha nem, PÜ-ben kérdezzetek nyugodtan.

1-7/O, a kockadobások miatt most csak 100 szó/kör.
Első kockadobás a fehérruhásé, második az öregé, Nio, te dobj majd magadnak 4 db 10-es kockával

Fehérruhás: 19
Öreg: 15

The member 'Jay' has done the following action : Kockadobás

#1 '10 oldalú kocka' :


--------------------------------

#2 '10 oldalú kocka' :