[Küldetés] Abigail

by **Lizbet** Vas. Május 18 2014, 17:47

Kezdjük először egy laza bemelegítéssel. Hol vagytok és mit csináltok? Milyen ruha van rajtatok, falatozotok, ha igen akkor mit? stb-atb

Vasárnaponként fogok írni, minden vasárnap, így pontosan egy egész hetetek lesz írni minden körre, persze ha hamarabb sikerül megoldani, akkor igyekszem én is \o/

Go!!! \o/

by **Ayse** Hétf. Május 19 2014, 13:47

Semmittevés…. ez egyáltalán nem jellemző rám. Korán keltem ma is, futottam egyet a faluban, visszatértem a fogadóba, megreggeliztem, és ismét útnak is idnultam. Elpakoltam pár dolgot ami talán késöb még jól jöhet… Hisz még nem tudtam hogy küzdőterezni fogok-e egész nap, vagy inkább valami küldetést vállalok-e el. Tudtam hogy fejlődnöm kell, hisz hiába kaptam plusz pontokat a kiképzőtől, attól még egyes szintű vagyok… vagyis már kettes-nek számítok… szánalmas, jóformán mindenkinek több tapasztalata van, gyakorlati téren mint nekem. Így én a megérzéseimen kívül aligha hagyatkozhatok másra… A hajamat megigazítottam, a ruhámat rendbeszedtem, a fegyverem a hátamra biggyesztve. Kiérek a főtérre… a hirdetőtáblát bámulom… sok érdemleges küldetést nem találok… egy fiatal srác épp szórólapokat osztogat…. gondosan elkerülöm… baromira nem érdekel miféle terméket valami új fajta potit vagy mit reklámozhat… pár lépést teszek és a talpam alatt összegyűrődik egy papír ami igencsak hasonlít színeiben és mintázatában a fiú által osztogatottra … nem törődöm vele, nem érdekel. Tovább haladok, azt hiszem megnézem a küzdőteret... de rájövök hogy nem igen van most kedvem ilyesmikez... vagyis kedvem az lenne, de mégis inkább a piac felé veszem az irányt... nézegettem a kínálatot, sok holmit megvehettem volna, de akadtak amiket inkább kihagytam mivel nem nekem való, néhány fegyver is megtetszett, de azok tier szintje nem passzol hozzám, legalábbis még, így inkább gyűjtöttek még picit, és fejlődök hogy a későbbiekben könyebben beszerezhessem őket... de azért mégiscsak akadt két gyöngyszem amit nem tudtam otthagyni... két kis csigamintás gyűrű, ami azért egész szép statokat ad, legalábbis jelenlegi szintemhez... hiába vagyok tízes és kaptam meg pár elosztható pontot, mégis úgy érzem mintha csak kettes lennék... annak is tartom magam, hisz exp szintem csakis azt súrolja... ezért is akarok valami jó küldetést elvállalni, egyrészt a pénz egyrészt az exp jutalom, és az ércek is jól jönnek majd... szomorú hogy tudtommal csakis ott lehet beszerezni őket, de ha nem így lenne túl könnyű dolgunk lenne, arról nem is beszélve hogy igencsak elértéktelenítené az itemeket... Majd a hirdetőtáblát kezdtem el olvasgatni, utat törtem magamnak a tömegben, mivel nem voltam egyedül. Az alacsonyságom ebben is hátrányt jelent, és még a hajam is bele akadt valaki kiálló ruhájába, amit egy rosszalló pillantással igazítottam meg, miután "visszaszereztem".

/Nos sok infót nem adtál meg... >< Így ezt tudtam kihozni belőle. >.>/

by **Sakamoto Rin** Vas. Május 25 2014, 15:38

*cupp* *cupp*
- Mmm… *szuszog* – nedves ajkai egymást követően érik a nyakamat, és édes szuszogása amint a felhevült levegőt a testemnek fújja izgatottá. Érdekes mód ez a fogad reggel ébresztő gyanánt. És bár felkelve az ember álltalába még olyan, mint egy zombi, ez most teljességgel nem így van… de nem ám. Nem igazán emlékszem, de azt hiszem az álomvilágom szétbomlása előtt is valami ilyesmit láttam magam előtt, így már kellően felizgulva kelek fel a lány ténykedésére.
- Mit csinálsz? – kérdem mosolyogva, ahogy felkelek ám válasz helyett csak egy forró hosszan elnyúló csókot kapok. Nyelve vadul tör be a számba tüzes táncra hívva a saját nyelvem, így aztán nem is szakítom félbe, sőt örömmel válaszolok a kihívásra, melyet eleinte meglepetten fogad, de végül hamar belerázódik.
A hosszan elnyúló csókcsatánk közepette a kezem is felfedező útra indul az ismerős terem, így izgatva tovább Maya izgalomtól fűtött testét. Erőt véve magamon a hátára fordítom, hogy így kerüljek fölé. Ajkaitól elszakadva kezdem el lassan ízlelgetni a testét…

- Moooo… mármegint, nem hiszem el… olyan gonosz vagy… – sétál előttem a duzzogva Friben falujának földes útján.
- Hihi, nem tehetek róla, ilyen a személyiségem. – felelem vigyorogva miközben szökdécselve beérem. Mindkettőn keze megpakolva élelemmel, persze zömében csak zöldségek és gyümölcsök, illetve kenyerek találhatók. A húst magam szerzem majd, be a vadászat során. Szemem körbe fürkész a környéken, így miként a csendes kis falu ezen útszakaszát kihallva látom, nyugodtan vetem le a ˝maszkom˝. A lány elé szökkenek, lábujjhegyre állok előtte és a ruházatánál fogva ragadom meg és húzom magamhoz és kínálom meg egy francia csókkal.
- Máskor próbálkozz jobban… – szakadok el tőle és visszavéve a jó kislány szerepet mosolyogva és dúdolgatva szökdécselek tovább a lány előtt a bérelt házikónkig.

by **Utahime** Szomb. Május 31 2014, 14:33

-Gyerünk, irány a láp!- Kiáltottam és kivágtam magam előtt az ajtót. Falco már az ajtó mellett várt, mégis a szárnyát csapkodva szaladt át a részen, hogy ne csapjam a farktollaira.
-Tatara ta! Én leszek Aincrad legnagyobb békavadásza!- Kacagtam hangosan végigtrappolva a városon, majd a ligeten át egyenesen egy kis sekély tavacska mellé szaladva. Bizony, ma volt a napja, hogy elkapjuk a békakirályt! Mert ha ez egy mesevilág, annak is kell lennie valahol, nem igaz? Figyelmesen lestem a vizet és lassan lopakodtam a partján. Időnként legyeztem egyet a hatalmas lepkehálómmal, ha mozgolódást véltem látni a vízben. Lecsapva a tavirózsákra kissé felkavartam a vizet, de hamar ki tisztult újra. Néhány óra próbálkozás után egyedül Falco talált néhány békát, de nem sikerült elkapni és még csak nem is varangyok voltak...
-Hm... menjünk vissza a városba. Végül is Saya is ott fogott egyet...- Szólottam, és már indultunk is vissza a Kezdetek Városába. Az emberek furcsamód néztek, ahogy az úton szökdécselve lóbáltam a lepkehálóm és ároktól árokig közlekedtem a városban is. Bizonyára még nem vadásztak békákra. Lenéztem a mélyükre majd tovább sasszéztam a következőig, amíg egy park melletti árokhoz nem értem. A békalencse árulkodóan úszott a vízen.
-Hihi…Talán ez a törzshelyük…- A vizesárok mellett lassítottam és a mélyét lestem árgus szemekkel. Kicsit futkározva mellette egyik partjáról a másikra ugrálva megálltam egy szomorúfűz alatt elrejtőzve az árnyékban. Egy darabig mozdulatlan lestem, majd egyre türelmetlenebbül… Talán ez a várakozósdi, mégsem nekem való. Majd végre egy csobbanást véltem észlelni, mire azonnal le is csaptam a hálóval.
-Most elkaplak, Békakirály!- A lendülettől lebuckázva az árok fenekére kerültem. Csurom vizesen szembenéztem az elejtett hálóval. A benne lévő béka egy kis evickélés után tovaugrott, míg én a ragadós békalencsét próbáltam eltávolítani magamról, vagy legalábbis igyekeztem kicsavarni a köpenyem. Falco végig csak téblábolt a parton és halkan csipogott, s ahogy ránéztem a fa mögé bújva folytatta.
-Ez sem varangy volt…- Sóhajtottam felvéve a hálót és kimásztam az árok partjára. Szerencsére itt pár pillanat alatt megszáradtam, miután elhagytam a vizet, és a koszt is leporolhattam magamról, hogy csillámló pixelesőként tűnjön a semmibe. A hajamat elfelejtvén leporolni, talán maradt benne néhány hínár, de nem már zavart különösebben.
-Talán nincsenek is varangyok Aincradban?- Tűnődtem egy pillanatig, majd eszembe is jutott mit vétettem el.
-Nem adjuk fel, Falco! Biztosan egy kútban tanyázik!- Szorítottam ökölbe a kezem, majd a vállamra vetettem a hálót és megindultam egy kutat keresni. Nem olyan egyszerű a dolog, hiszen ugyan tele van a város szökőkutakkal, de olyan amibe a Békakirály lakhat, kevés volt. De mégis hogy halásszam ki? Amilyen szerencsém van, bottal csak ruhadarabokat találnék, a háló viszont nem ér az aljáig…
Éppen ezen morfondíroztam a főtéren sétálva, mikor is egy szórólapot sodort a szél a hálómba.
-Egy elveszett kislány? Egész aranyos…- Nézegettem a képet eltávolítva a hálóból, majd hirtelen felkiáltottam.
-Lehet, hogy valami királylány!? Talán még aranylabdája is van…!! Falco, ezt elvállaljuk.- Széles mosollyal zsebre vágtam a szórólapot, majd körülnézve a szórólap eredetét kutattam. Hamar meg is pillantottam, hogy honnan fújta felém a szél és meglepetésemre egy ismerős is állt a szórólapot osztogató NPC előtt.
-Nahát, szia. Rég láttalak.- Léptem Ayse mellé, szabad kezemet feltartva.

by **Lizbet** Hétf. Jún. 09 2014, 13:15

//Tovább nem várunk, akkor ennyien lesztek. A másik meg Suspect

A feladat az volt, h írjátok le hol vagytok, mit csináltok, nem az, hogy vegyétek fel a küldit, aminek hírdetési módjáról sem írtam még semmit Suspect

Tessék odafigyelni legközelebb Suspect

Most nincs belőle probléma//

A napotok eltelik, kinek így, kinek úgy. Már esetefelé jár, hazafelé menet, esetleg épp házatok elhagyása után figyelhettek fel egy fura alakra. Az egyik épület sarkában van összekuporodva és halkan pityereg. Arcát kezeibe temeti, nem láthatjátok. Mikor ehaladtok mellette, egy igen halk, de még pont érthető: Segíts! "felkiáltást" hallotok. A hangjából ítélve férfivel van dolgotok.
Utahime: Téged a szórólapok is ehhez az alakhoz vezetnek, bár nem látsz nála egyetlen lapot sem.
Amennyiben figyelmen kívül hagyjátok eme szegény ember segélykérését és haladtok tovább..... Egy utcával később, pont előttetek emgint összefuttok vele. Egy sarok után ismét, szinte mindenhol összefuttok a halkan zokogó emberrel...

Mit tesztek? Továbbra is kerülitek az elő-előbukkanó férfit? Vagy megszólítjátok, belerúgtok? Csak annyit kérek, hogy tartsátok magatokat a jellemetekhez, hajrá \o/

Határidő: Június 15

by **Ayse** Hétf. Jún. 09 2014, 22:47

Hiába… mégsem vettem fel semmi küldetést amit terveztem. A mai napom inkább csak a reggeli futásból, utána reggeliből, majd városnézésből utána piacolásból, az után egy kurta ebédből, majd mobozásból állt. Gyakorolam. A képességem elég gyarta még… erősebb leszek! Ezt tudom, utol fogom érni a többieket! Csupán ez járt a fejemben… küldetésen is gondolkodtam… de semmi olyan ami teshezálló lett volna, így inkább hagytam… halán holnp a következő szinten… reménykedtem hogy lesz valami jobb küldetés adó npc, de ez csakis a holnapi nap folyán derül ki, jelenleg a mozdulataim finomságával és fejlettségével vagyok elfoglalva. Azt mondják hogy a gyakorlás itt nem ér semmit… csupán pont és exp szerzés segíthet rajtam… mégis a súlyemelésem, felesleges arany kidobásával szereztem meg… csupán edzésekkel. Igaz vért izzadtam, de megérte! Mindez tudatában úgy vagyok vele hogy továbbra is inkább fektetek bele több energiát, mintsem pénzt dobjak ki rá. Rég nem mozogtam ennyit, és valahogy akkra élvezettel tölt el az hogy a legaprób mozdulatot is végre hajthatom… hálás vagyok olyan dolgoknak amiket mások egyértelműek, alapnak, nekem jár-nak gondolnak, éreznek. De én tudom… mindez nem ilyen egyszerű… Nincs olyan, hogy valami csak úgy járna valakinek… Mindezek tudatában vagyok képes folytatni napról napra ugyanazt a monotonitást, csakis azért hogy fejlődjek! Hogy erősödjek! Nem akarok veszíteni! Uralkodni akarok! Nem csak a testem, de az életem felett is! Keményebre fogva az edzést, nem csak reggel de alkonyatkor is futok pár tömböt. Sokan nevetnek ki érte… magyarázzák hogy ezzel nem érek el semmit… de azok mind tudatlanok… elhiszik KA világának törvényeit és asszerint élnek csak… de a világ olyan amilyenre mi formáljuk… bár sokak gondolják azt hogy a világ formálja őket… és azok mind pusztulásra ítélt gyáva, gyámoltalan, könnyelmű férgek… akik nem csak magukat pusztítják el, de a környezetükre is romboló hatással vannak. Nem bírom az ilyen embereket. Gondolataim cikáznak miközben már a második körnél tartok… a kitartás pontom villog, és én fáradok… valahogy…ezt úgy útálom… Sötéttedik, és már sokadik köröm róvom ugyanazon a távon. Már feltűnt párszor… egy alak aki ugyanúgy néz ki, és majdnem minden saroknál mejelenik… mintha csak követne… Nem foglalkoztam vele, úgy véltem magának okozhatta a bajt, és jobb dolgom is van annál mintsem önénteskedjek… Plusz mit kérhet? Pénzt? Itemet? Élelmet…? Segítséget valami álltala elrontott ügyben… és itt ücsörög… ahhelyett hogy önmaga próbálná helyre hozni azt… minek segítsek egy önképtelen embernek… még két kör… megint itt van, bosszant. Egyre inkább furcsa és bosszantó ez az alak…
- Mit keresel errefelé öreg?...- Hangja egy nálamnál idősebb pasira emlékeztetett… nem akartam részt venni mások bajában… sőt igazán nem is érdekelt, csupán furcsa volt hogy majdnem minden saroknál ott van, ücsörög és várja a csodát… Ráfókuszáltam, információkat kutattam róla, a nevét, indikátorát, ruházatából következtetni hogy hányas színű lehet… mennyire felszerelt és aktív, esetleg céhnevet és minden apróbb részletet megfigyeltem rajta, már amennyire a sötét félhomály ezt engedte.

by **Utahime** Pént. Jún. 13 2014, 21:13

A téren láttam egy ismerős arcot, de hiába kiáltottam, ő hamar tovább is állt. Talán nem vett észre… Vagy meg sem ismert, néztem magamra az egyik kirakatban. Már nem mintha barátok lennénk, de még ismerősnek is túlzás hívni valakit, akivel még csak egyszer találkoztam. Csupán kevés emberrel találkoztam még, ezért mindenkinek megörülök, akivel kellemesen töltöttem az Aincradba zárt időmet. És amíg vele játszottam, határozottan el is felejtettem néhány pillanatra, hogy hol is vagyunk… Sóhajtottam és eltettem a lepkehálómat majd hamar lesöpörtem a hajamból a hínárokat és leporoltam magamról az iszapréteget, szépen szillogó pixelesőbe burkolva magamat. Már is szebben csillogtam, mint új koromban, hisz ebben a világban nem igazán koszolódik semmi, de nem igazán éreztem tisztának magam ennyitől, szívesen vettem volna egy fürdőt is. Bár ebben a világban semmi szükség ilyesmire, de mégiscsak jobban érzi magát az ember tőle. Ilyen esetekben örültem, hogy a valódihoz hasonlatossá akarták tenni ezt a világot, és semmi hátránya nincs, ha nem használjuk ki, hisz ez csak egy virtuális világ… Hogy miért nem lehetett volna ilyenre tervezni az evést is!?
Ilyesmik jártak a fejemben, mikor elindultam hazafelé, de gondolataimból egy erős deja vu érzés rázott fel. Egy szerencsétlen alak gubbasztott a fal mellett és visszafojtott kiáltása segítségért könyörgött. Hátranéztem, majd vissza az alakra. Biztosan csak képzelődöm… ami fontosabb, hogy a látóterem jobb szélén felvillant egy jelzés, miszerint egy küldetés szálam pont erre az NPC-re mutat. Elővettem a szórólapot, ami ugyanehhez a küldetéshez tartozott és megbizonyosodva, hogy ide vezetett a hálómon fennakadt darab, el is tettem.
-Mmm… Miben tudok segíteni?- Guggoltam le mellé kissé bizonytalan kifejezéssel. Valamiért semmi jót nem ígért a megjelenése, és egyedül is vagyok… De abból még csak nem lehet baj, ha meghallgatom.

by **Sakamoto Rin** Vas. Jún. 29 2014, 19:07

Az idő csak telt. Miután visszaértünk a házhoz leraktuk a vásárolt ételek, majd az ajtót újra bezártuk magunk mögött és a közeli erdő felé vettük az irányt, hogy lenyeshessünk néhány mobot. A játék egyik nagy haszna, hogy az étel itt csak akkor használhatatlan, ha megsemmisül, ezért még hűtőre sincs szükség, mindazonáltal szerettem volna hamar végezni, mert a gyenge mobok lenyesése nem épp izgalmas feladat így elég unalmas. És ami azt illeti valószínűleg a vacsora utáni ˝desszert˝ sokkal, több izgalommal és élvezettel szolgálna, mint a kis hentelés.
Bár az is igaz hogy az eddig megölt lényekből nem sok hús jött össze pedig a vadász jártasságom nem olyan alacsony, hogy ilyen peches legyek. Bár az is lehet, hogy csak ma nincs szerencsém, ahogy Mayának sincs.
- Gih… Baka… mi a fenét művelsz? – vetettem oda a lánynak az indulatos szavakat miután levágtam egy jól megtermett vaddisznót, ami kis híján eltalálta, miután már egyszer a földre lökve levette a páncéljának nagy részét. - Mattaku~ egy íjásznak nem kéne előbb lenyilaznia a fenevadat, mint ahogy az elérné? Figyelj oda jobban! – jegyeztem meg jobban majd a pallost íjra váltottam, majd egy távolabbi varacskost kezdtem el támadni.
Végül mikor már a nap lemenőben volt, sikeres befejezhettük a hússzerző magküldetésünket és elindulhattunk hazafele. A vadászat közbe egy kicsit mélyebben begyalogoltunk az rengetegbe, mint azt gondoltuk így mire visszaértünk a faluba már besötétedett. Utunk nagy részén hagytam Mayát beszélni – mert mi mást tehettem volna -.-˝ - majd a falu határában én vettem át a szót és főképp a vadászat során elkövetett hibáit róttam fel neki és oktattam ki az íjhasználatról, ami látszólag nem tetszett neki.
- Hé, most hová mész?! – kiáltok utána, mikor a lány az egyik épület sarkában kuporgó sötét folt irányába kezdett el sietve lépkedni. Gyorsan utána is iramodtam majd mikor beértem megragadtam a kezét és magam mögé rántottam. Épp leszidni készültem, mikor a közelünkben tartózkodó sötét folt megszólalt.
- Nani? „Segítség?” Mégis miben? – fordultam a hang alapján, a férfi illető felé.

/Bocsánat^^" Máskor gyorsabb leszek./

by **Lizbet** Csüt. Júl. 03 2014, 11:54

Végül mind felfigyeltek a fekete öltözékbe burkolózott alakra a sarokban, ki halk segélykéréseket ereszt el. Annyi biztos, hogy tudja, hogy keltse fel az emberek figyelmét Suspect

Ki flegmán, ki kedvesen, de mind megszólítjátok a fura alakot, aki ettől elnémul egy rövid időre. A néma csendet felváltja egy halkkuncogás, mely folyamatosan erősödik... nem csupán a férfi felél haljátok, hanem minden irányból, mintha egy a fejetekben lévő hang lenne Suspect

A csuklyás alak megmozdul, a csuklya alól felvillan sápadt bőre és ijesztő sárga szeme, de többet nem láttok az arcából. Egy pillanat műve az egész, egy gyors mozdulat és rátok veti magát, ledönt titeket a lábáról..... azonban mire észbe kaptok, csupán a fekete öltözékét találjátok magatokon, a férfi eltűnt :O

by **Utahime** Kedd Júl. 08 2014, 20:54

Leguggoltam a rejtélyes NPC mellé, és vártam. A segítségemet kérte, tehát valószínű, hogy egy küldetést fog adni... Még pontosabban, avval a lappal már el is fogadtam a küldetést, így nem maradt más hátra, mint meghallgatni, hogy mit is kéne tennem. Bár nem tudhattam, mi is lesz a feladat, de úgy terveztem, bármi gyanúsat mond, mint hogy harcolni kell valamiért vagy csak a városon kívül bóklászni -ami szintén esetleges harcot jelent- esetleg várok egy kicsit, hátha felveszi más is a küldetést. Ha nem jön senki, itt hagyom a figurát... Nem hiányzik nekem, hogy egyedül feldobjam a talpam valahol. Csoportosan meg mégis több esély van a sikerre, akármi is legyen a feladat. Gondoltam én, de az NPC nem szólt semmit. Sőt, nevetni kezdett. Előbb alig hallhatóan, majd egyre tisztábban és ijesztőbben. Nem csupán a kacaj volt ijesztő, de a forrásában sem voltam biztos. Először úgy hittem a sötét alak az, de nem csak felőle hallottam a hangot, hanem mindenhonnan magam körül... Vagy még inkább, mintha csengett volna a fülem, egy szűnni nem akaró zaj vett körbe. Körbekaptam a fejem, hátha mégis több társa csapja a zajt. Ijedten felpattantam, ugyanevvel a mozdulattal ugorva is egyet hátra. Illetve ezt is csak szerettem volna, de ahogy emelkedtem volna fel, a férfi már mozdult is, és hamar leterített. Hátraestünk a földre, míg a sokktól és félelemtől egy nyikkanás sem hagyta el ajkaim. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig feküdtem a földön, még levegőt sem véve. Nemsoká viszont megmozdultam, és egy párat pislogva tétován felkeltem, miután érzékeltem, hogy a súly, aminek rám kéne nehezednie, nincs jelen... Nem is tart lefogva semmi, sőt, az NPC maga el is tűnt. Újra körbenézek, sehol semmi. A ruhái viszont rajtam vannak. Egy ideig még ücsörögtem a ruhákat nézegetve, rázogatva, hátha hagyott benne valami jelet, hogy ki is volt az illető.
Az előbb ugyan megijesztett, hiszen roppant váratlanul ért az esemény. Most viszont egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem. Mégis milyen küldetés az, ahol nem adnak semmilyen instrukciót? Segítséget kért, de megtámadott... semmi támpont, hogy merre folytassam, egyedül a ruhái maradtak nálam. És bár az előbb el is felejtettem egy pillanatra, de a városban értelmetlen is lenne megtámadnia, hiszen itt nem sebeződhetek. Ez pedig egy küldetés, tehát, ha harc lenne a feladat, kicsalt volna a védett területen kívülre nem? Értetlenül vakargattam a tarkómat miután felálltam, és másik kezemben messze magam előtt tartottam a fekete rongyokat. Majd gondoltam egyet, és miután rendesen kiforgattam minden rojtját, hogy tartalmaz e valami információt, magamra öltöttem a sötét gúnyát, ha a rendszer engedte a ruhám fölé húzni.

by **Ayse** Kedd Júl. 15 2014, 20:27

Az esti futásom megzavarta egy folyton folyvást feltűnő furcsa alak… eleinte nem foglalkoztam vele, viszont az hogy minden sarkon szembe futok vele már kezdett kissé zavarni. Nem érdekelt miféle szeret lehet, így egy ideig szintén csak elmentem mellette, viszont mikor már sokadjára is összetalálkozunk, akkor már oda mentem hozzá és érdeklődtem mégis hogy lehet ott mindenhol… választ nem kaptam, de a furcsa dolgokra csak mégfurcsább dolgok következtek sorra, én pedig már kezdtem felfogni bug-nak… a nevetés, ami halk votl és egyre erősödött, a látványt ami szemei nyújtottak, majd hogy rám ugrik… Látva a mozdulatsort, automatikusan léptem hátra és rántottam fegyvert az alak ellen… de támadás lendülete, vagy testénnek súlya helyett csupán a ruhája maradványa volt az amit rámhagyott…
- Mi a franc?...- Kissé értetlen pillantottam körbe, majd a gúnyára… Majd mindezek után csak megvontam a vállam, a ruhát hátrahagyva ott ahol találtam folytattam a dolgom… Mindez a kitérő nem volt más csupán idő és energiapocsékolás…

Persze igyekeztem megmagyarázni magamnak hogy amit láttam az NPC nem volt más mintsem egy unatkozó moderátor alkotta alak az ijedősebbek ijesztegetésére… de mégsem hagytak nyugodni a dolgok… A kocogás valahogy mindigis segített kicsit a gondolkodásban… az előb lezajlott pár pillanat újra, és újra képkockáról képkockára játszódott vissza a fejemben. Még ha csupám ilyesztegetésnek is szánták… nem stimmelt vele valami… túl logikátlan volt.

Az idegen, aki minden sarkon és utcán felbukkan… egyértelműen azt akarták hogy létesítsünk vele kapcsolatot… majd a csendet követő kuncogás, ami a végén mintha már belülről hasítana a fülembe… ezt követően a furcsa szeme, ami jobban megnézve valamiért nőies vonásokat tartalmazott, bár lehet ezt csak én láttam bele… ezek utáni támadása és eltűnése… zavaros… de nem érdekel, jó kis tanulópénz volt hogy ne foglalkozzak az ilyenekkel, nem kell mást tennem csupán folytatom a napom ahogy eddig is…

by **Lizbet** Hétf. Júl. 21 2014, 15:04

A fickó nincs már a közeletekben, se pityergést, se kacajt nem hallotok, csak ti vagytok az kint, más-más utcában. A fekete köpeny, mit támadótok hagyott hátra, rövidesen cseppfolyóssá válik, undorító masszává, majd egyszerűen felszívódik, nyomát se látjátok...
Egy hatalmas mennydörgés ráz fel benneteket, amit villámok is követnek, de csapadék nem. A nap hátralevő részében más nem történik az égi jelenségeken kívül. Minden ugyan olyan, mint eddig, leszámítva a kialakult vihart, amennyire lehet, nyugodtan eltelik a napotok...

A gondok éjszaka kezdődnek, a vihar nem csitul, sőt erősödik. A szokásos érthetetlen, jelentéktelen, hamar elfelejtett zagyvaságok helyét most lidérces álom veszi át. Egy sötét szobában vagytok, nagyon hideg van, körülöttetek nincs semmi és senki. Rémisztő sikolyra lesztek figyelmesek és induljatok a hang vagy az azzal ellentétes irányba, a vége ugyan az lesz. Zuhanni kezdtek... hosszú percekig, míg egy hatalmas csattanással földet nem értek.
- Segíts! - hallotok egy halk, kérlelő hangot, felnézve egy kislánytláttok egy széken ülve rácsok mögött. Sír, szinte zokog.... tegyetek bármit, hamarosan morgásra lesztek figyelmesek, léptek zajára a hátatok mögül..... Körülnéztek, sehol semmi... újfent morgást hallotok, ezúttal hangosabban... megint semmi, csak a kislány
- Vigyázz! - kiált fel, de már késő, az utolsó amit láttok, borotvaéles fogak a szemetek előtt...
Felijedtek, kell egy kis idő,mire teljesen magatokhoz tértek, akkor veszitek észre: nem az otthonotokban vagytok, nem feküdtök... ismeretlen vidéken sétáltok a jól ismert fekete köpenyben. Nem uraljátok saját testetek, így menüt, vagy térképet sem tudtok lehívni. Többen vagytok, mind ugyan ilyen ruhát viseltek de... hol vagytok? Kopár, sivár vidéken araszoltok. A talaj kemény és szürke, néhol egy-egy hófehér, kiszáradt fa mellett haladtok el, a vihar tovább kíséri utatok....

by **Ayse** Hétf. Júl. 21 2014, 22:38

Már csupán pár tömb van hátra… gondolataim kitisztultak, és már el is felejtettem az előző abszurd alakot… Egyedül ami nem hagyott nyugodni, csupán az egyre hangosabb dörrenések és villámlások, mikor csillagos az ég… Nem akartam de az utolsó tömbről lemondtam, a kitartásom ismét villogott és kezdett nullára csökkenni, amúgy sem bírtam volna többet… Tudtam úgysem bírnám ki pihenés nélkül a következő kört, így úgy voltam vele majd reggel behozom… A villámok egyre szaporább és fényesebbek lettek, fényük elvakította a csillagok sugarait, és egyre veszedelmesebb formát öltött. Jól tettem hogy bejöttem…

Igazság szerint furcsa még mindig hogy nem tudok lezuhnyozni, pedig szinte érzem magamon az izzadtság kellemetlen tapadását, mikor ruhám hozzásimul a bőrömhöz… de tudom, mindez csupán éréki csalódás, az agyam tudja hogy így kéne lennie, de úgysincs, még nem szoktam hozzá. Ennyi…

Lefeküdtem aludni, az igazat megvallva alig jött álom a szememre, egy ideig csak forgolódtam, talán annak köszönhető hogy pár perccel hamarabb feküdtem le a szokásosnál… nem tudom… A villanások nappali fényt szórtak a szobára és a dörgések közvetlen követték… Felettünk van… de ez is csupán illúzió, KA tökéletes világ másolata… Aggodalom nélkül hunytam le a szemem és igaz hosszú percek kellettek mire öntudatlan állapotba kerültem és teljesen elszenderültem…

~ Alszok már?
Csend van, a fények nem zavarnak többé… mégis olyan furcsa minden, hallom a gondolataim… és sötét van… és egyre inkább átjár a hideg…
~Kinyitom a szemem…
Sötét van… nem látok semmit… Kinyitottam egyáltalán a szemem? Hideg van… fázok, érintem meg a karomat megborzongva… körbenézek… keresem az ablakot… ajtót be akarom csukni… keresem az ágyam hogy magamra húzhassam a takaróm… Aludni akarok…tovább… holnap korán kelek… Tapogatózk a semmiben, mikor egy éles sikítást hallok… pár pillanatra lemerevedek…
~A szobámban van valaki?...
Majd eszméltem hogy egy gyertyakristálynak kéne lennie az asztalomon, ha használhatnám, látám mi folyik itt… így mikor megpróbáltam a sötétségen még mindig a szoba bútorainak helyét azonosítani, hirtelen mintha kicsúszott volna a talaj a lábam alól…
~Elcsúsztam volna?...
Nem, inkább zuhanok, ha megbotlottam volna valamiben akkor már nem zuhannék tovább… tehát csak állmodok… ernyedten adom át testem a mozdulatlanságnak hisz, mivel csak álom baj nem érhet… tekintetem előre szegezem és várom… hogy zuhanásommal egy új álomba csöppenjek…
~Tehát csupán állmodok, akkor nincs baj…
Adtam át magam a bizonytalanságnak, hisz csupán fantáziám viccel meg engem, amitől bizony aligha van bármi félnivalóm… Csupán tudatalattim dolozza fel a bizonytalanságot, a stresszt. Ennyi az egész. Hagyom had tegye.

Földet érésem, egy tompa puffanással, és a végtagjaim egyszeri pattanásával ér véget. Végül hanyat fekve várom a folytatást. A színdarabot, ami sötét alávaló lelkem tár elém mozivászonra, és világítja meg esztelen gondolataim valóságát.

Egy hangot hallok, kinyitom a szemem… egy sirdogáló kislány az…Fura… de nem foglakozom vele különösképp, már csak azért sem mert ma megjártam ennek okával, és talán pont ez az amire, tudatalattim oktatni próbál… Hallom a morgást, természetesen kíváncsiságomnak nem tudok ellenálni, és mint amikor a moziban oldalra pillant az ember mikor egy jó horrorban szellemet lát, pedig tudja hogy talán nem kéne, én mégis megteszem. Hátra pillantok, természetesen semmi. Majd vissza a lányra… utána ismét hallom, mint ahogy a lány hangját is. Apróbb feflekmozgással reagálok rá csupán, hisz agyam lát hall, de csupán a tudatom az ami érti hogy nincs veszély…

~Felültem az ágyamban…
Legalábbis azt hittem, a mozgás, hogy némileg előre görnyedek mintha csupán felriadtam volna, majd a takarót és párnát kezdem el kezemmel markolászni, ami jelenleg nem található…
~Jó vicc…
Mosolyodok el, mikor ismét látom amit elém tárnak… A kezem… a testem nem mozdul… vagyis nem az én tudatom parancsára… Megnyugodtam…
~Még mindig álmodok…
Hagyom hogy testem vigyen ahova csupán szeretne, körbepillantottam azért, kerestem az arcokat, kémleltem a tájat… de csupán a pokróc, vagyis inkább a köpeny volt az egyetlen ami ismerősnek tűnt…
~ Nehogy már ekkora hatást gyakorolt volna rám az a pasas…

by **Utahime** Kedd Júl. 22 2014, 22:13

A köpenyt ahogy magamra öltöttem, az elkezdett olvadni... Nyúlós nyálkaként folyt szét rajtam, aminek látványától, s a kellemetlen érzésétől felsikoltottam. Falco nem mozdult a fejemről, csupán a szárnyaival igyekezett tartani az egyensúlyát, amíg körbeugráltam a terepet. Megpróbáltam lekapni magamról, és félredobni, igen kevés eredménnyel. Viszont a megpróbáltatás nem tartott soká, hamarosan lefolyt rólam, és a semmibe veszett. Talán a gazdáját követte?
-Bleeh... Most már tényleg rám fér egy kis pihenés...- Sóhajtottam végül, megállva, hogy a fiókám nyugodtan eligazgathassa a tollait, és összegömbölyödve alváshoz készülődjön... Úgy tűnik, ez a küldetés sok nekem, hogy megértsem, inkább megvárom, hogy lejárjon, s nem foglalkozom vele többet. Haza is tértünk hát, s vettem egy fürdőt is. Igaz, ebben a világban mindig kiábrándít egy cseppet a dolog, hiszen nagyon is szerettem lubickolni a vízben, de -talán az egyetlen- hiba amit találtam a játékban, hogy a folyadékok érintésének érzetét nem tudták rendesen leutánozni. Hiába éreztem a melegét, az áramlást magam körül, de valahogy nem az igazi... De persze így is több mint a semmi, amíg mozdulatlan vagyok, elég valóságosnak is hat.
Estére pedig leszakadt az ég. Az égi háborúban egymást kergették a sötétnél sötétebb felhők, s villámok cikáztak bevilágítva az éjszakát. Ámulattal figyeltem a gyönyörű jelenséget a teraszról, míg el nem álmosodtam. Az ablakot becsukva kizártam a dörgések zaját, majd Falcot átölelve lehunytam a szemem...

A világ elsötétült, és ahogy felkelek, már semmit sem látok. Pedig épp felriadtam az álmomból, ráeszmélve, hogy fázok. Falconak pedig mellettem kéne lennie... Bevilágítania a szobát, és tüzével melegítenie...
-Falco? Merre vagy?- De válasz nem jön, ő nincs sehol... Az ablakhoz botorkálok, mit kivágott a vihar. A szobát teljesen lehűtötte, így vacogva küzdök a szelekkel, hogy kizárjam a további fagyokat. Sehol egy fényfolt, mi segítene tájékozódni, sehol egy lélek, kihez beszélhetnék... Vagy mégis? Egy éles, hátborzongató sikoltás hallatszott. Nagyot nyeltem, s azon gondolkodtam, vajon e miatt, vagy a hidegtől vagyok-e libabőrös.
-Ki vagy? Mi a baj?- Kérdeztem a hang forrását keresve. Majd egy pár óvatos lépést tettem, amerre gyanítottam. Talán egy új céhtag tévedt volna el? De még épp csak elindultam, a talaj eltűnt alólam. Úristen! Zuhanok! A következő éles sikoly az én torkomból tört ki. Talán más is hasonló élményben részesült a szomszéd szobában? De várjunk... a szobák hangszigeteltek... Vagy mégsem? Akárhogy is legyen, a sötétség hirtelen elmelt, és én a mélye felé igyekeztem, szabadesésben. Falco után kiáltoztam, bár bizonyára nem bírna el, így elkapni sem tud. De mégis jól esett volna legalább látni a lángjait... Látni a fényében, hol vagyok.
Földet értem. Ahogy koppantam a talajon, s egy segélykérő hang szólít meg. Ijedten kapkodtam körbe a fejem. Talán ugyanaz, akinek a sikoltását is hallottam az imént. A lány egy széken ült, s rácsok választottak el minket... Vajon én ülök ketrecben, vagy ő? Nem akartam mondani, hogy én ugyanúgy segítségre szorulok, bár már biztos látszott rajtam, hogy nekem sem hiányzik sok a síráshoz. Lassan feltápászkodtam, és a síró lánykára néztem, óvatosan közeledve felé.
-Hogy tudok segíteni? Tudod, hol vagyunk?- Érdeklődtem, legyűrve démonaimat. Akármi is történik, biztos le lehet győzni, hiszen egy játékban vagyunk... Ketten meg pláne! Csak nem ártana tudni, mi az ellenfél, és hogy jutottunk ide. A morgásra újra körbekapom a tekintetem, és forgolódni kezdek a tengelyem körül. Kezeim védekezőn magam elé emeltem, remélve, hogy elháríthatom a támadást... De hol van már Falco!? Hallottam olyan eseményekről, amik petet nem engednek be, de eddig sosem kellett még elválnunk egymástól... És még az orromig is alig látok nélküle...
Így morgolódva forogtam, mikor a lány figyelmeztetőn felkiáltott. De amit ekkor láttam, attól már sikoltani sem tudtam. Szó szerint belém fagyott.

Zihálva tértem magamhoz, s körbenéztem. Nem a szobámba voltam, de még csak nem is a céhház közelében. Alvajáró lennék? De nem is egyedül. Hozzám hasonlóan menetelt még pár játékos, pedig még vihar sem csitult el, vagy... olyan mintha minket követne...? A Ezen a környéken biztos nem jártam még. Kopár vidék, hol fű se nő, a holt fák fehére virít a homályban... mint egy kísértetlak. Vajon melyik szinten vagyunk? Pedig az időjárás mindig más Aincrad különböző részein. A viharfelhők, és a villámok intenzitása pedig kísértetiesen ismerősnek tűntek, akárcsak a rajtam lévő köpeny... A köpeny! Újra körbe pillantok, és lám! Mindenkin ilyen köpeny van... Ami leolvadt rólam délután... Tehát mégiscsak egy küldetés felé menetelek, és nem egyedül. Ettől egy kicsit megnyugodtam, annak ellenére is, hogy még mindig mentem. Mentem, pedig már magamhoz tértem, legalábbis úgy hitten már nem álmodom... Vagyis, az előbb is azt hittem. Majd elkomorult az arcom, hisz nem csoda, hogy nem látok különbséget. Amióta a fejemre tettem azt a gépet, mást sem teszek, csak kómában fekszem és álmodom. Hát meglepő ezek után, hogy irányít a rendszer még alvás közben is? Így kissé felfrissülve, vártam a movie jelenet végét, hogy újra magam mozgathassam az avatárom, és továbbra is Falco után nézelődtem.

by **Lizbet** Hétf. Júl. 28 2014, 23:51

Ébredésetek után már nem sokáig kutyagoltok, alig negyed órát, de még előtte megpillanthatjátok az előttetek lévő, kövekkel kirakott tűzhelyet, mely mellett egy fekete sátor van felállítva, mellette egy kalitka billeg egy kiszáradt faágon, benne Falco-val.
Utatok ide vezet, de testetek még mindig nem engedelmeskedik nektek. Felsorakoztok egymás mellé, azonban nem látjátok másikat, mivel nem tudtok elfordulni... meredten néztek előre, a fekete sátorra.
- Oh, már itt is vannak? Hát ez igazán nagyszerű! - hallotok egy lágy férfihangot a sátorból, majd mocorgásra lesztek figyelmesek. A sátor szétnyílik, egy fura alak előlép

Bertold:

- El sem tudom mondani, mennyire örülök önöknek, felettébb annak, hogy mind megjelentek- mondja egy széles mosollyal az arcán.... már-már túl szélessel..
- A nevem Bertold, és a segítségüket kérem - mélyen meghajol előttetek, majd felugrik előttetek egy quest felkérés

[Küldetés] Abigail N_vtelen-44_www.kepfeltoltes.hu_

Ez az a pillanat, amikor újra tudtok mozogni akaratotok szerint. Már nem akadályoz meg benneteket semmi, azonban a köpenyt továbbra sem tudjátok levenni.
- Hol vagyunk?!- hallotok egy indulatos női hangot magatok mellől
- Na menj a francba!!! - csatlakozik hozzá egy férfi is, aki ugyan csak a csuklya fogságában szenved. Arcokat nem láttok, csak picike részleteket. Rajtuk kívül még ketten vannak jelen, akik hallgatnak, talán túlságosan is megilletődtek, ami érthető.
- Ejnye, hisz még semmit sem mondtam - nem véltek felfedezni ingerültséget, sem a hangján, sem az arcán.... csupán vigyorog.
Mit tesztek? Elutasítjátok? vártok és kérdezgettek még? Már nem akadályoz semmi, a magatok urai vagytok ismét.

by **Utahime** Szomb. Aug. 02 2014, 19:02

Megyünk. És még mindig csak megyünk. Körbepislogok, amennyire tehetem, de a kietlen táj nem sok érdekességet rejt. A pihenő alatt, míg az avatárom kikerült az irányítás alól, előbb sikerült lenyugtatnom magam, hisz láthattam, hogy ez egy játék, előre megírt forgatókönyvekkel, és ehhez hasonló jelenetekkel. Bár most először fordult elő, hogy irányíthatatlan lett az avatárom, más MMO-kban már tapasztaltam hasonlót, így ha másban nem is, abban reménykedhettem, hogy semmi komoly baj nem ér amíg vissza nem kapjuk az irányítást. Ez pusztán annyit tesz, hogy addig jó, amíg tart a vándorlásunk, de ahogy múlt az idő, ennek ellenére is egyre jobban aggasztott a hosszú eseménytelen menet. Mégis mi értelme van, ha semmi információt nem kapunk a küldetésről? Nem egy esemény szemtanúi vagyunk, és nem is pofázik mellettünk senki, hogy elmondja mi a dolgunk, vagy csak történetet adjon vándorlásunk miértjének…. De vagy tíz perc elteltével csak észrevettem a fényeket, amik a fák mögül kibontakozó kis táborhoz tartoztak. Közeledve arra is rájöttem, hogy a fán billegő fényfolt Falcohoz tartozik, aki egy kalitkába zárva aggodalmasan tekingetett felénk. A kis tábor -vagyis inkább csak egy sátor- elé érve felsorakoztunk egymás mellett, és megálltunk. Ekkor megpróbáltam elindulni, hogy Falcoért nyúljak, de hamar rájöttem, hogy még tart az előadás, így csak tovább vártam és talán örültem is, hogy végre valami esemény is történik.
A sátorból hamarosan hangot hallottunk, és előjött egy különös figura. A fejemet nem tudtam forgatni, így nem tudhatom, milyen szinten maradt meg a mimikám, de bizonyára szájtátva meredtem volna a nagy fülű botjára, ha én irányítanám magamat… Ilyen formán szinte örültem, hogy volt időm összeszedni magamat, mielőtt ez megtörténhetett volna. Bertold üdvözölt minket, és a segítségünket kérte, akár az alak, aki a miénkhez hasonló köpenyben gubbasztott a városban. Igyekeztem fülelni, hogy vajon ugyanazt a hangot hallom-e, de a szeme határozottan ismerősnek tűnt. A kéréssel egyetemben egy felugró ablak is érkezett, de semmi írás nem volt benne, csupa kérdőjelek. Mégis hogy fogadhatnék el valamit, anélkül hogy tudnám, mi az? Az is kérdés, hogy ha már ennyire előrehaladtam a történetében, ami egy ilyen jelenetbe rángatott, akkor az elutasítás sem feltétlen kilépést jelent, hanem másik történetszálat… Hiszen már tegnap elfogadtam a küldetést.
A homlokomat ráncolva nyúltam a medálomhoz, de észre sem vettem, hogy már mozdulhatok, míg a többiek méltatlankodását nem hallom. Feléjük nézek, de senkit nem ismerek… vagyis nem ismerhetek meg úgy, hogy a csukja takarja el őket. A hangok is idegek, de bizonyára velem egy cipőben járó játékosokról van szó. Falco felé pillantgattam. Nem akartam avval kezdeni az ismerkedést, hogy a csibémhez rohanok -bár jól esett volna érezni a tüzét ebben a hidegben- mert az ilyesmit még elutasításnak venné a rendszer. Pár pillanat biztonságban voltunk, és egy játékban csak nem fogok megfázni sem. De ahogy egy nagyobb hideg fuvallat ért, meggondoltam magam és a tűz mellé léptem. Bertoldhoz közeledve egy bocsánatkérő mosollyal nyúltam két kézzel a tűz felé.
-Hűvös van. Beszélgessünk a tűz mellett.- Javasoltam, majd intve egyet a fejemmel hátrapillantottam a többiekre is, hátha megnyugszanak... Nem igazán értettem miért zsörtölődnek, hiszen a történtek határozottan arra utalnak, hogy egy közös küldetésbe cseppentünk. Még ha ismeretlen is számomra a Sword Art világa, annyit biztosan tudok, hogy többed magammal nagyobb a túlélés esélye.
-Miben tudnánk segíteni?- Ismételtem meg a tegnapi kérdést, visszamosolyogva a rejtélyes figurára, és reméltem, hogy magyarázatot kapok a sok kérdőjelre... Nem szeretném elfogadni a halálos ítéletem.

by **Ayse** Kedd Aug. 05 2014, 12:28

Az események sorozata játszódik le újra és újra a fejemben. Oka van. Mindennek oka van. Próbálok mozogni kitőrni… mást csinálni, de a testem nem engedelmeskedik… Nem mondanám hogy félek, inább mérges vagyok, haragszom… Hisz ez az erő, nem normális… nem átlagos…
~Állmodom?
Már nem… valami úgy érezteti bennem hogy mindez már átcsapott valami olyanba amit egyenlőre nem értek, nem félek tőle… csupán nem értem… próbálok körbenézni, felismerni acokat de semmi… nem mozdul a tesetem. Szemem szögébe is csupán az kerül amit a merev mozgásom megenged… bosszantó…

Megállunk. Nem mondanám hogy meglepődtem, inkább csak indulatosan várom a folytatást. Egy furcsa alak jelenik meg, kinek már a pusza látványára is csak egy felvont szemölökkel tudok reagálni… A pasas elmond pár dolgot, de semmi igazán hasznosat… hisz nem rég mutatta meg nekünk hogy válasszuk bármit is, ő akkor is meg tudja velünk csináltatni azt amit szeretne… Tehát felesleges a beszéd, a lázangás… hisz már nyakig benne vagyunk….
- Uta?... – Ismerem fel a hangot döbbenten aki csillapítja a lázadozókat és érdeklően fogadja a kületés adónkat… vajon csak én láttam meg hogy mindez felesleges?... Mindegy… Én rákattintottam a küldetés elfogadására, még a válasz előtt hisz… minek várjak, minnél hamarabb túlesünk rajta annál jobb…
- Felesleges kérdezgetned szerintem… hisz pont az előbb mikor nem tudtunk mozogni, mutatta meg hogy azt csináltat meg velünk amit akar, sőt az hogy kiengedett a „rabságunkból” is csupán annyit jelent hogy van pofája eljátszani hogy van választási lehetőségünk…. - Ökölbe szorult a kezem… Mérges voltam, ámbár feszült izgalommal telítve váram hogy mi is fog kisülni ebből…

by **Lizbet** Szomb. Aug. 09 2014, 15:11

A két kötözködő egy laza mozdulattal visszautasítják a küldetést...
- Amennyiben ez a kívánságuk, ám legyen - szólal meg nyájas hangon Bertold a lázongók felé és egy csettintéssel szabadítja meg őket fekete csuklyás ruházatukról. A ruha alatt egy morcos szőke férfi és egy vörös hajú, villámló tekintetű lány "rejtőzött" Mindkettő a fegyveréért nyúl, de egyik sem meri azt előhúzni, bizonyára tartanak Bertold-tól
- Cöh, nem érsz annyit... - idegesen megfordulnak és elindulnak, miközben a menüjükben kotorásznak.... lassan eltűnnek a sötétségben. A másik két ismeretlen tovább hallgat, nem mond semmit, még csak meg sem mozdulnak.
- Csak nyugodtan. - int a tűz felé, nem tart vissza titeket, ha melegedni szeretnétek.
- Ugyan-ugyan, a választás mindenkinek megadatik - ekkor hatalmas, mély üvöltést hallotok, amiket halálsikolyok követnek, egy férfi és egy nő elhaló sikolyai.
- Ó jaj! Elfelejtettem mondani, hogy a köpeny védi meg őket a közelünkben lesben álló fenevadaktól - vigyorodik el. Nem igazán érdekli annak a kettőnek a halála...
- Feroluce egy nagyon veszélyes hely maguknak, csak óvatosan - halkan kuncog és a kérdésre egyből a tárgyra tér.
- Mint korábban említettem: egy hozzám közelálló személy szeretett kishúga szorul megmentésre. Gonosz emberek zárták be őt egy közeli kastélyba, maguknak akarják tudni, hisz szépségének nincs párja e világon. - egy pillanatra elpirulva elgondolkozik.
- Sok-sok éve raboskodik már - elhullajt egy apró könnycseppet, mely végiggördül hófehér arcán.
- Eddig e vidék elzárt volt, de most újra taposhatjuk a földjét. ezért kértem segítséget önöktől. Tehát újra megkérdem... segítenének szegény Abigail-saman?

Hatáidő: 1 hét

by **Ayse** Kedd Aug. 12 2014, 20:11

Csendben néztem végig az eseményeket… figyeltem, a pasas monológját, és húzásait. Tény, ismeretlen volt számomra mint ahogyan a képességei, így ostoba lettem volna nem tartani tőle. Feltűnt egy ismerős arc, akit viszonylag rég láttam, és mókás lesz most egy oldalon harcolni… Hogy miért is? Egy közdelem során ismerkedtünk meg, ámbár Falco tulajdonságai rejtve maradtak előttem, nem úgy mint a lány stílusa és bizonyos szempontból a nézetei. Szimpatizáltam vele, ugyan de ettől még nem ismertem… Meglepetten szólítottam a nevén, mikor azonosítottam, főleg hogy a kezébe is vette a dolgokat. Ő máris simerkedik, részletekre kíváncsi. Hehee, tény akkor sem volt szívbajos, de az is tény hogy itt mi most fegyverek vagyunk, akik nem maguk döntenek… Ki is jelentettem ezt, amire Bertold rögön az ellenemet is mondta… persze a tettei mást mutattak. Szarkasztikus vigyor jelente meg az arcomon. És ha a gondolataimat hallhatta volna… De ha már benne vagyunk, akkor vigyük is végig… nem mintha kedvem lenne hozzá, de a kaland és az exp ellenére sosem voltam. Ugyanakkor érzem hogy ez nem hogy egyszerű de könnyű sem lesz számunkra…
~Feroluce… érdekes… nem rémlik egyik map kis városkályának, falucskájának, de még semmiféle létező területnévnek sem…. Első mozdulatként előhívom a térképet, hogy legalább foalmam legyen arról hogy mégis merre vagyunk…. Majd monológját hallgatva elhúztam a számat…. Csajmentés? Kishúg? Pedofil? Pillantottam rá értetlen, majd mikor említette hogy sok-sok éve… Plusz valakit csupán a szépségéért elrabolni… inkább bele sem gondolok… Márha igaz mindez…
- Bizonyítsd! – Szólalok meg hideg, kimért hangon.
- Honnan tudjuk hogy tényleg valami ismerősöd rokona, és pusztán jóidnulatból akarnád kiszabadítani?... A jóindulat nálad egyenlő a ferdeséggel…Valamit biztos ferdítesz! - Nem stimmel amit mond… Nem azt mondom hogy meghazudtolja önmagát, ugyanakkor mégsem áll össze a kép ahhoz hogy elhidjem. A két játékost is hagyta meghallni az előbb, ha… ténylegesen olyan nehéz lenne kiszabadítani, nem mint felesleges felálldozható, tán-tán példát stituálható figurák lettek volna…
- És még mielőtt mondanék bármit is. Mi volt az az álomkép amit láttunk? És hogy is kerültünk ide pontosan? Ki volt az az alak aki nekünk „adományozta” ezt a göncöt?... – Kérdéseim árasztották el, ámbár egyértelmű volt a válaszom.

by **Utahime** Csüt. Aug. 14 2014, 16:24

Akik elutasították a kérést, szabadon távozhattak, míg én közelebb helyezkedtem a tűzhöz. Hiába, mindig is fázós voltam, de mióta itt vagyok, nagyon megszoktam már Falco közelségét. Előrenyújtottam a karjaimat, hogy minél jobban érjen a tűz, és az előttem lebegő kérdőjeleket szemléltem. Hamarosan egy ismerős hang szólít a nevemen, mire azonnal felé fordulok, de természetesen nem láthatom az arcát a csuklyája alatt.
-Igen. Szia, te...- Majd néhány nem is olyan távoli sikoly és üvöltés fagyasztja belém a szót. Egy pillanatra megtántorodtam, és úgy éreztem, mintha a helyet cserélt volna a föld és az ég... Várjunk csak, tényleg helyet cseréltek! Mindent fejjel lefele láttam, és a látványba beleszédülve gyorsan leguggoltam a tűzhöz. Bertoldra néztem és ő csak vigyorgott. Tehát a köpeny védene meg? Bizonyára az álca is a küldetés része. Még jó, hogy nem próbáltam levenni. Bár lehet, hogy nem is tudnám, amíg aktív a küldetés. Ahogy oda tudtam irányítani az ujjam, azonnal el is fogadtam a küldetést -hiszen már így is benne voltam, csak annyi volt kérdés, hogy milyen ösvényen menjek- és lassú mély levegőkkel igyekeztem megnyugodni. A rémálom után már ez sem lehet meglepő, de miért van minden fejjel lefelé? Az ismerős hang felé tekintettem, sajnos az emlékezőtehetségem nem a legjobb, de mégis eszembe jutott, hogy Ayse-t még láttam is tegnap a városban. Azon a környéken, ahol a segélykérő figura ólálkodott. Bizonyára ő lehet a hang gazdája, és talán ő is hasonlóképp járt, mint én. Míg ezen agyaltam csendben, Bertold elkezdett nekünk mesélni. A története nagy vonalakban összefoglalta a feladatunkat, vagyis hogy egy mentőakcióra kellünk. Vagy legalábbis minket arra küldenek. Ayse -valószínűleg ő- kérdések hadával látta el a monológja végén, mire csak csendben néztem a lefelé folyó lángokba, várva Bertold válaszát. Egyrészt azért mert még mindig szédültem, másrészt mert meg kit érdekel, hogy kinek a kije? Természetesen lehet -és igen valószínű- hogy elrabolnunk kell valakit, egy elég kétes alak részére. De a küldetés az küldetés... Hogy ki a gonosz, az sok esetben csak nézőpont kérdése. És talán később is lehet még frakciót váltani. Ha meg nem, úgy sem hiszem, hogy bármi következménye lenne. Amíg nem játékost rabolunk ki. A Következő kérdésnél én is Bertold felé lestem, inkább csak kíváncsiságom jelezve, mint valóban látva is. Gyanítottam, hogy ő maga volt a tegnapi segélykérő, akinek akkor "nálam maradt" a köpenye. Az álom viszont érdekes, hiszen ez azt jelenteti, hogy Ayse is látott egy álmot?
-Én láttam egy lányt az álmomban, ő lenne Abigail?- Végül újra végiggondoltam a történteket. Tehát egy eddig elzárt helyen vagyunk, ahol veszélyes fenevadak tanyáznak -mert mégis mi adhatna ki ilyen üvöltést? És Két játékost könnyűszerrel elengedett, vagyis nincs létszámmegkötés, így nem érdekli, hányan fogadják el. Ha pedig valóban csak a köpeny véd meg minket, akkor egy magas szintű területen vagyunk ugyebár... Egyáltalán mire kellünk mi? Csalinak?
-Természetesen igyekszünk segíteni, de miért minket hívott ide?- Ráncoltam össze a homlokom. Hiszen az első szinten találkoztunk tegnap, ha nehezebb a küldetés, nem feljebb kellett volna embereket fogni? Igaz, a Kezdetek Városa a legforgalmasabb, tehát a nagyok is ott nézelődnek, de itt nem volt egészen világos a küldetés tartalma, és inkább éreztem úgy, hogy a küldetés választott engem, mint fordítva.

by **Lizbet** Csüt. Aug. 28 2014, 14:40

Bertold halkan elneveti magát. Eléggé jó kedvében lehet a körülményekhez képest…
- Nincs mit bizonyítanom. Nincsenek hátsó szándékaim, de ha nem hisznek nekem, akkor Abigail-sama, majd mindent megmagyaráz - idegesítően elvigyorodik
- Bár ahhoz meg kellene menteni –mondja kuncogva.
- Ezek az információk lényegtelenek. Abigail-sama megmentésére kellene koncentrálniuk, minden mást csak utána…. akkor talán választ kapnak a kérdéseikre – megpörgeti sétapálcáját és a földre koppint vele, amolyan nyomatékosítás gyanánt. A másik két, veletek érkezett csuklyás férfi továbbra sem szólal meg, és az arcukat sem mutatják, csak álldogálnak, várják a fejleményeket.
- Ez egyértelmű! Azért, mert önök feleltek a hívásra, ennyi – távolabb lépdel, és a távolba mered.
- Ne húzzuk tovább az időt, segítenek, vagy az együttműködésünknek vége?- csettintéshez emeli fel a kezét….. már tudjátok mi történik akkor, ha az bekövetkezik.
- Nos? Mi legyen? Indulnak Abigail-sama megmentésére? – mutat a távolba és ez az a pillanat, amikor a másik kettő életjelet mutat… sietős léptekkel indulnak meg abba az irányba, amit Bertold mutat…

by **Ayse** Kedd Szept. 16 2014, 11:37

Meglepettségemre az egyik itt lévő egy olyan ismerősöm volt akivel nem is olyan rég futottam össze egy küzdelem erejéig. A stílusa hozzáállása tetszett, sőt majdhogynem lenyűgözött, magával ragadott az a harc, de most más helyzetben vagyunk itt, pont ezért is tán jó ismét látni, hisz egy új oldalát is megmutathatja felém. Az idegesítő bohócjelmezes alakkal nem igen tudtam mit kezdeni, hisz azt magyarázza hogy fogadjuk el a küldetést, mikor én már azt az elején is megtettem, átláttam hogy szomorú de olyan helyzettel van dolgom amihez egyedül kevés vagyok és ellenkezéshez sincs elég időm. Zavarni nem zavar a kaland, de a módja hogy zsarolva vagyunk erős nem tetszést vált ki belőlem.
- Ahoz hogy Ő magyarázhasson el mindent értelemszerű hogy előbb meg kell mentenünk, de ahhoz hogy tudjuk pontosan mire is vállalkozunk nem árt még több információ, hisz halott katonákkal nem megy sokra. A morálról meg nem is beszélve… nem zsarolással kéne elérnie a segítségünket, hisz attól kedvünk még aligha lesz, hanem valamivel ami kárpótol az elvesztegetett idő miatt. – Osztom ki véleményem szerint.
- Nem igen tűnt az hívásnak. – Vágok közbe.
- Én már az elején elfogadtam a questet ha feltűnt volna… - Vonom meg a vállam miközben tanácstalan felemelem mind a két kezem, behunyom a szemem és sóhajtok egyet.
- Elég legyen már a szócséplésből… Induljunk, de mondtam az életünk a felelősséged, halott harcosokkal sokra nem mész… - Talán nem is ismeri a szintem… nem tudja mire vállalkozott velünk, csupán remélem hogy nem haraphatunk fűbe… És hogy legrosszabb esetben használható a teleport kristály…

by **Lizbet** Szomb. Szept. 20 2014, 16:16

Bertold figyelmesen végighallgatja a mondandódat és jó szokásához híven széles vigyorral teszi mindezt.
- Pontosan úgy van, ahogy mondja - ad neked igazat az információszerzéssel kapcsolatban, mialatt a másik kettő egyre messzebb kerül tőletek.
- Zsarolás? Ugyan kérem. sosem tennék olyat - elég gusztustalan tőle, de megrebegteti hosszú szempilláit.
- Megadtam az esélyt a távozásra, önök döntöttek így- Mondandód többi részéről egyszerűen nem vesz tudomást, esetleg nem érdekli.
- Helyes-helyes, induljanak! - mondja lelkesen
- A felelősség az önöké, mindenki a saját életéért. Amennyiben elkívánják pazarolni, csak nyugodtan, magukon áll - megpörgeti a botját, majd két kézzel támaszkodik rá maga előtt.
- Abigail-sama birtokába lehetnek az információk, mit keresnek. Én egyelőre búcsúzom, ég önökkel - azzal meghajol és eltűnik a szemetek elől.

Határidő: 1 HÉT
Utahime 500 szóval pótolhat... még..

by **Ayse** Hétf. Okt. 06 2014, 11:36

Ahogy nézem nem csak hogy egyre idegesítőbb de ténylegesen egyre zavaróbb, frusztrálóbb sőt ingerlő a pasas hogy be ne húzzak neki. Igazat ad nekem ugyan de ezzel még nem fog lekenyerezni… sőt… Ketten már mint valami ostoba robotok neki is indultak az útnak, és csupán én és a csendes Utahime maradtunk még itt és folytattunk eszmecsere helyett némi kommunikációszerűséget… Túl sokat nem segített nekünk a tag, és az is meglep hogy a többiek tudják merre is kell menni, hisz koordinátákat nem kaptam, vagy talán csak nem vettem észre a nagy beszélgetésbe…
- Nem vagy valami nagy segítség… - Felelem morogva, majd megindulok én is a többiek után. Hátra pillantok Uta jön-e, de így is úgy is mennünk kell… bosszantó de ez tény… sajnálatos tény hogy egy undorító csapda részesei lettünk mindannyian, sőt… ketten már halottak… ketten útnakindultak és csupán mi vagyunk azok akik haboznak. Nem azért mert nem tudom mit kéne tennem, épp csak nem szeretem amikor ilyes módon próbálna rámerőltetni valamit, és van bennem egy bizonyos ellenállás, egy bizonyos dac, hogy már csak azért sem… de sajnálatos… nincs olyanra lehetőség hogy földhöz vágjuk magunkat és már pedig nem csináljuk… kénytelen kellettlen indultam meg a másik két tag után, akik már jóval előrébb jártak… nem néztem hátra miként a bohóc alak elbúcsúzik és kijelenti hogy egyenlőre ennyi… annyit érzek csak hogy valami itt nagyon sandít és nem csak egy sima lánymentő akció lesz belőle… biztos hogy van valami a háttérben. Kicsit kocogtam, de gyorsan utólértem őket, majd hajam megigazítva, ruhám ráncait kisimítva ballagtam mellettük… követtem őket, ha beszéltek hallgattam őket de nem szóltam hozzájuk…

by **Lizbet** Csüt. Okt. 30 2014, 13:05

Bertold nem szól többet, hisz elmondott mindent, amire szükséged lehet, nincs más dolgod, mint teljesíteni a kérését, és akkor, csakis akkor, megkapod a várva várt válaszaidat.
Elindulsz hát az utadon, pontosabban azon, amin elindult az a két idegen. Ha netalántán visszafordulnál, észreveheted, hogy nem csak Bertold, de a táborszerűség is eltűnt, mintha ott sem lettek volna. Utahime-t sem látod sehol, tán elkallódott valamerre?
Hiába kocogsz, nem éred utol azt a kettőt, talán ők is eltűntek? Ezt nem tudhatod, csak azt, hogy egy ösvényszerűség vezet téged, kiszáradt fehér fák vesznek körül, és egyre puhább, hófehér homokon lépkedsz.... Legalább két órát sétálsz, futsz, kóvályogsz, míg egyszer, ugyan csak a semmiből, hirtelen egy bizarr épülettel találod szembe magad. Baljóslatú tákolmány, nem vitás, a kiszűrődő hangokról nem is beszélve. mély morgások, hörgések, hangos sikolyok...... van bátorságod belépni?

épület:

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Abigail

[Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail

Re: [Küldetés] Abigail