[16. boss]

Szememmel követtem az eseményeket, alig csináltam pár dolgot mégis... mégis már az is lefárasztott hogy felfogjam a körülöttem lévő viharos dolgokat, minden olyan gyorsan történik, és mindent képtelen vagyok látni és hallani... nem vagyok képes mindenre odafigyelni. Elnéztem a többieket és én is velük izgultam hogy a képességeik és a támadásaik sikeresek legyenek, azt akartam hogy győzzünk! Veszteségek nélkül... rám került a sor, és még csak észre sem vettem szinte, túl elfoglaltam magam a többiekkel és a dolgok megfejtésével... Hinari hangja ébresztett ki ebből, és már alig vártam hogy aktiválhassam a képességem... nem voltam túl jól, ernyedt testtartásom és lomha mozgásomról bárki következtethetett volna erre és igen... a kitartásom nullán villogot... pihennem kellett... Hinari közelebb lépett hozzám és láttam hogy baj van... tudtam hogy mit kellett volna tennem...de... így nem sikerülhetett... Kerestem az életsávokat... látni akartam a neveket... tudni akartam hogy kik azok akiket képtelen voltam... Hiii hangja belém hasított... azt mondta ne vegyem magamra... Könnyű azt mondani... gondoltam magamban, de csupán bólintottam a lánynak hogy rendben, kezem akaratlan is ökölbe szorult mikor ketten is kiteleportáltak... Judi... és Ayani... megjegyeztem... legszívesebben utánnuk mentem volna... kiteleportálva innen... de a harc kellős közepén... nem akartam magukra hagyni a többieket... ráharaptam az ajkaimra és elhatároztam... sokat tényleg nem tehetek értük... de fel fogom keresni őket hogy bocsánatot kérjek tőlük... hisz Ayani személyében kiesett egy jó tank, Judi... neki meg ugye Ő szervezte ezt a bosst... mindenképp bent kellett volna maradnia... Felsóhajtottam... Tudtam hogy nem tudok mit tenni... Leggyorsabban kellett visszatöltenem a pontjaimat, így Hinarira néztem.
- Köszönöm hogy aggódsz! Ne félj, erősebb vagyok én annál hogy az ilyenek kiüssenek! - Emeltem fel a kezem, és mutattam a nem létező izmaimra. Majd leültem a földön, és előhívtam a menüm. Tapasztalatból tudom hogy a legkevesebb energiahasználat és a legtöbb bevétel tudja leginkább visszatölteni azt, így enni kezdtem... igen, talán én sem tudtam róla igazán hogy lehetséges hogy a kevés kitartáspontom végett ehetek ennyit, bár lehet nem kéne ilyen összefüggéseket húzni, mivel akármit csinálunk ez itt akkor is csupán egy virtuális test...

- Többet? Miért? – kérdeztem vissza csodálkozva, próbáltam visszaemlékezni, mondott-e erről bármit is, de nem rémlett. Harc után első dolgom lesz ezt kideríteni, kivéve persze, ha Miri is összeszedi magát egy kicsikét, válaszolva majd a harc során – Erre odafigyelek akkor – mosolyogtam rá végül, a jelen helyzet ellenére is biztatón, hiszen egyikünknek se volt könnyű ez a harc, ráadásul a lánynak számára fontos társai estek ki – igaz, az egyik ott pihengetett egy burokban, ám Ayani épségéről semmit sem tudtunk.
Az Önzővel viszont nem lettünk okosabbak. Most ugyan nem 1, de elenyésző sebződést kapott a kannibáltól, ami arra engedett következtetni, hogy csak nekünk kell megtámadni őt, ezt a munkát nem háríthatjuk a kannibálokra. A Vezető is támadható, legalábbis kiderítettük már a tulajdonságát, bár nála azért még nem kockáztatnék, hiszen semmi biztosítékunk nincs arra, hogy nem nézi-e az őt támadó játékost innentől, emelve a társai sebzését. A többivel egyelőre nem foglalkoztam, ami pedig a Vadászt illeti, ideje gondoskodnom róla, hogy célpontot váltson. Sokan voltunk, s még viszonylag tapasztalatlan voltam az új képességem használatában, így első körben a macskás lányt kerestem a tekintetemmel, s csak azután aktiváltam a skillt, hogy megtaláltam. Pár pillanatnyi erős koncentráció, és Chancery azt tapasztalhatta, hogy pixelek válnak le róla, ahogy rólam is. Elég ijesztő lehetett, így végül odarohantam melléje, megvárva, amíg kicserélődnek a pixelek, tűrve a kellemetlen érzést, ami a buffom elvesztésével járt.
- Így már nem fog bántani a Vadász – mosolyogtam rá, végignézve a státuszcserét, majd két kézbe vettem a Katanát, és lecsapnivaló Hullafalókat kerestem. Célunk volt minimalizálni a csapatot ért sebződést, így, mivel tudtam, hogy Tachibanát is le fog kelleni váltanunk valamikor, először kiiktattam a sárga életes Jóllakottat, a maradék egy támadásom pedig a kevesebb életes Frontharcosra ment.
- Switch Maci! - kiáltottam végül, mivel ő állt még a legrosszabbul a csapatból azok közül, akiken volt mob.

2x55 sebzés megy Jóllakott Hullafaló#5-re, ezzel elpixelezve azt. Harmadik támadásom, 1x55 sebzéssel megy a Frontharcos Hullafaló#10-re.
Képességaktiválás: a rajtam lévő életbuff (azon belül is az buff adta életpontokból az el nem használt mennyiség: 154hp) áttevődik Chancery-re --> Hinari: 180/180 élet; Chancery: 194/110 élet. Megj.: mivel nem gyógyítás történt, így Chan saját elvesztett életpontjai (40-ről 110-ig) visszatöltődhetnek heallel, ez független a pluszban megkapott 154-től.
Switcheltem Macit.

// KA, Esu életéből nem vontál le (vagy nem sebzett rá az Önző ). //

- Kérlek, lányok, ne csináljátok már – szóltam rá elsősorban Szophiera, de azért Mirikára is rápillantva, merthát az idomárlánynak némileg igaza volt. Egyáltalán nem engedhettünk meg magunknak semmilyen belső feszültséget, főleg úgy, hogy Szophie switche miatt gyorsan át kellett gondolnom még a Vadászt is, arról nem is beszélve, hogy Miri potizott, így sokkal jobban állt. Ezen felül pedig nekem sem, és szerintem nekik sem volt szükségük mégegy feszültségforrásra, elég volt nekünk az a tizenhét dög, amit Anat ránk eresztett.
- Majd a harc után el lehet ezeket intézni, itt viszont egy csapat vagyunk, allright? – tettem még hozzá, olyannyira idegesen, hogy nem is figyeltem oda, hogy a végét már nem japánul mondom – Szedjük már össze egy kicsit magunkat…

Volt egy pont, ahol elfogyott az energiám. A koncentrálásra, a csata figyelemmel követésére és az újabb kiskörök tervezésére, és ez a kis vita leszívta azt a maradékot is, amivel ebben a szakaszban rendelkeztem. Innentől pedig elég nehéz volt újra felépíteni, szerencsére Szo és Vezér legalább azt támadták, akit mondtam… s bár ne tették volna. ><
- Azt hiszem… a logikus következtetés elve itt nem működik.   
- Az elv jó, csupán az időpont volt késői.
- Az Önzőről pedig továbbra sem tudunk semmit. Remek… Viszont az a lila kisikon az életsávomnál…? Ehh, Toxikus, megint egy újabb ismeretlen, és képizni sem lehet mellette. Ez hányadik fajta már… ...? Mindegy, inkább nem akarom tudni.
Kicsit se voltam kikészülve. Be is csuktam a számat, hisz egy értelmes, összeszedett mondatot nem bírtam kinyögni az utóbbi pár másodpercben, ezen pedig legszívesebben már én magam is nevettem volna. A taktika viszont egyszerű volt, egy kiskörön belül megölni a Toxikusat, mert a Vadásszal együtt az életbuff ellenére is ki fogják ejteni Chanceryt. Gondolni viszont könnyebb volt, mint kivitelezni, és hogy Alex se kaphatott már kört… maradjunk annyiban, hogy nem voltam túl optimista.

- Maci, teljes körátadás kéne Mirikának, képességet úgyse tudunk most használni. Miri, te pedig… áh, úgyis tudod –már kifejteni sem volt erőm a miérteket, s bár azért ha nagyon értetlen fejet vágott, intettem a Toxikus felé, de bíztam benne, hogy ő is átlátja annyira a helyzetet, hogy tisztában legyen a támadásának jelentőségével és irányával - És váltsd le Szophiet pls, akár akarjátok, akár nem - mondtam oda a végére, eggyel élesebb stílusban, mint ahogy megszokhatták. Esküszöm fejbe fogom vágni mindkettőt, ha nem fejezik be. Erre tényleg nem érünk rá...