[16. boss]

– Nem! – Ezúttal nem csak gondoltam rám, magamban tagadva meg a parancsot, közben mégis alávetve magam a kinevezett vezér akaratának, hanem hangot is adtam felháborodásomnak. Nem ismer engem, nem ismeri a képességeimet… Tény, hogy én sem ismertem túl alaposan a többiekét. A saját lábamon viszont biztosan álltam, és ez arra tökéletes volt, hogy fejben egészen más utakat járjak be. Sose voltam jó csapatjátékos, és ez annak is köszönhető, hogy nem igazán akartam az lenni. Ezúttal sem.
– Lenne itt egy másik opció is… – kockáztattam meg. Hangosabban álltam ki saját elképzelésem mellett:
– Switch Esutel! – Közé és az őt támadó mob közé álltam. Úgy láttam eddig, hogy bár nem ő volt veszélyben, de nem azért, mert őt kis sebzések érték. Nekem pont erre volt szükségem!
– Nem kérek leváltást! – szögeztem le. – Hii! Ha néhány körön belül nagy mennyiségű sebzés kell, nekem akkor szólj! Addig ő az enyém! – néztem farkasszemet a korábban az íjászlányt támadó mobbal. Fel sem tűnt, hogy arcom grimaszba rándul. Mosoly.
Támadtam a Vezetőt – legalább a kiadott „parancsnak” ezzel a részével ne legyen gond.

Visszavágó aktiválva! Támadás a Vezető ellen! Minden sikeres!

Nem is tudom, a csodálkozásom volt-e a nagyobb, vagy a megdöbbenésem, hogy Kin ennyire egyszerűen és határozottan utasította el a szavaim. Jó persze nem tudtam semmit róla, de nem volt jellemző rá ez a fajta kiállás, legalábbis egyáltalán nem ezt tapasztaltam azalatt a pár perc alatt, ami dolgunk egymással volt ezelőtt.
- Re...rendben - pislogtam párat, a becézéssel mégannyira se tudva mit kezdeni, mint az előző jelenettel úgy általánosságban. Rövidesen viszont az a bizonyos elégedett mosoly is kiült az arcomra, hiszen úgy tűnt, a fiú is lassan kezdi kivenni a részét a dolgokból. Ha másra nem, az ilyenekre mindenképpen jó ez a kiélezett bossharc...

- A Vezetőset nem nektek mondtam... - húztam el a számat, a Kannibáloknak címezve a mondottakat, amik továbbra sem voltak hajlandók egymást támadni. Ehelyett rögtön megöltek kettő másikat is, és ez cseppet sem volt jó, egyre közelebb voltunk az átváltozásukhoz. Rólam is lekerült egy, Mirikáról is, egyedül a vörös lovagon volt kettő, de akárhogy is néztem, rá kevesebbet sebeztek.
- Pete, kérlek szedd le rólam a mobot, majd Hisamével támadjátok a Vadászt - fordultam a fiú és jégsárkánya felé, remélve, hogy ebben a körben lesz kannibálsebződés is.

KA, -236-ja volt a Jóllakott #9-esnek, belésebeztek még 256-ot, az ígyis csak -492

Kapkodom a fejem, az előző failem után most végre nem fel vagyok töltődve kissé. Kellett ez a kis idő, és bár tény erősnek kéne lennem legbelül mégsem érzem magam annak, persze mindezt nem mutathatom ki. Pont most nem! Ilyesmire nincs idő, és csupán a kiváltságos embereknek jár az efféle "jóbol". Hinari oda jött hozzám hogy vígasztaljon, ami ugyan jól eset, de a tényen nem változatott... miattam, vagyis inkább a pontjaim hiánya végett kerültm kínos helyzetbe, de én nem panaszkodhatok, és nem is teszem. Kapok a lehetőségen, és hálásan biccentek Esunak, nem látom túl gyakran a lányt, de régebben volt velem egy küldetése, ahol igencsak ügyesnek hatott, most viszont át kellett adnia a körét nekem. Valahol úgy érzem mintha egy éjhes embertől venném el a kajáját, vagyis ezesetben a lehetőséget hogy megmutassa önmagát, ezért kicsit szégyenlem is magam, de az is tény hogy szükség van élet töltésre, így ezt habozás nélkül meg is teszem. Lekanyarítom az inventoryt, és megnézem van-e az ami nekünk kell. És van! Méghozzá kettő emberkétől is. Kettő Chantól és egy Anattól... pár pillanatig gondolkozóba estem hogy meilykőjükét használjam fel...>< Chan betett kettőt a fiú viszont egyett, Anat talán könyebben pótolja, de attól még ha elveszek a lánytól akkor neki is marad egy...>< Végül Chanét használtam fel, kicsit bosszant hogy ilyen húzásokra kell vetemednem, de azon vagyok hogy ne kelljen, vagyis változtatni fogok én ezen is! >< Végül pár bizonytalan mozzanat után rákattintottam és feldobtam a levegőbe megosztva ezzel a kristályt mindenkivel. Majd tudtam nem húzhatom soká az időt. Kikerestem Tachit az emberek közül majd:
- Switch Tachi! - Kiáltottam, bár valahol kicsit mérges voltam rá, hisz segíthetett volna Judyn de ahogy néztem Ő ilyen téren... szörnyű... akarom mondani megváltoztathatatlan.... >< Majd hagyom hogy üssön az a nyomi szörny...hagyom és hagyom... nem tehetek mást... és csupán figyelem miként szállnak el a pontjaim amivel akár támadni akár healelni tudnék... de semmi gond, legközelebb ügyesebb leszek. Nem adom fel! Nem török meg! Összegyűlytöm a hibáim, a bukásaim és ügyelek arra hogy legközelebb ne így alakuljon...

/Osztottam: Gyógyító Kristály (aktiválása után a használón körönként 15 pontot gyógyít, három körön keresztül, így összesen 45-öt) /

Kincaid: 67+15-8=74 élet

Mégegy Kannibál fajtárstámadás, de megint ugyanaz. Egyre kevesebb esélyét láttam, hogy ezek el fogják intézni egymást, sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy az egyik zöld élettel megússza. Nem akartam az Önzővel foglalkozni, rátámadni úgyse tudunk.
- Hime, jöhet egy gyorsibuff Mirikára, és továbbra is a Vadász az elsődleges célpont – mondtam a lánynak. A Healre most nem volt akkora szükségünk, mint a dps erősítésre, és a harcban maradó játékosok közül Miri volt a leggyorsabb, ráadásul – ha jól emlékszem – nem is hibázott még támadást ezen a bosson.