Aidor VS Nio

Egy szokásos nap. Végre elértem a 11. szintet és a felszerelésem is kezd alakulni. De még mindig elég hiányos. De továbbra is le vagyok égve... részben ez az oka annak, hogy most nem ép... höhöm... a szokványos öltözetemben vagyok. Egy kísértet jelmez van rajtam a páncélom felett... Ami valójában csak egy lyukas lepedő amit hallowenkor hordtam. De most kötöttem egy fogadást... elég sok pénzt kapok ha megcsinálom. Első követelés... valami jelmez... nos ez meg van. De a neheze csak most jön... *sóhaj* Azt hiszem eladtam a sátánnak a lelkem. De már mindegy... nem veszthetem el a fogadást. Először is találnom kell valakit aki ép... eszik. És vajon hol találhatok ilyet? Étterem... ez egy logikus választás. De a szerencse [?] mellém állt és nem kellet odáig el mennem. Megláttam egy lányt magányosan üldögélni és eszegetni a parkban. Tökéletes célpont. Nem szívesen, de muszáj... Bocsáss meg gondoltam.
Kezdtem meg bánni, hogy bele mentem, de ha már benne vagyok valahogy ki is kell másznom belőle. Szóval hajrá.
Áll ruhámba feltűnés nélkül oda sétáltam és megálltam előtte. Fu... essünk túl rajta.
*Kikapom a kezedből a süteményt az egyik lyukon kilógó karommal*

-Tudod te mennyi kalória van ebben? Öhm... hizlal, elfogsz hízni!
Mondtam az előre be nem gyakorolt szövegem. Már csak azt remélem, hogy mihamarabb túlesek ezen az egészen... Minek mentem bele? Remélem olcsón megúszom...Lehet az lesz a legjobb, hogy elrohanok amíg tudok és meg se állok Taftig. Ott aztán elbújhatok. Meghúznám magam amíg a helyzet elcsitul aztán nyomás vissza a dolgomra... Persze, ha ilyesmin töröm a fejem, minek az álruha?

Jelenlegi statom:

//bocsi a késésért//

Egy darabig csak bámultunk egymásra... bámultunk... és bámultunk. Aztán váratlan nevetésben tört ki a lány. Itt ki emelném a váratlant, mert az volt. Sok mindennel számoltam... csak ezzel az eggyel nem. Persze... elismerem vicces amit mondtam... de legjobb esetben is arra számítottam, hogy hülyének néznek. Így viszont úgy tűnik olcsón megúszom a kis akcióm... Enyhén sokkos döbbent állapotban vissza adtam neki a sütit.
-Persze...   mondtam. Nem figyelmen kívül hagyva a váratlan hangulat változását. Aztán néztem ahogy megeszi és nem mozdultam...
Úgy látom vannak még érdekes emberek... mondtam ugyan a legjobbat... de a legrosszabbat még nem. Legrosszabb esetben arra számítottam, hogy nekem ugrik... vagy még rosszabb amire már gondolni se merek. Mindenesetre örülhetek, hogy ennyivel megúsztam... Azok az átkozottak akik a nyakamba sózták... ezt a... nem is tudom milyen ötletet most röhöghetnek magukba. A fogadást megnyertem és még olcsón meg is úsztam... Ennél nem is lehetne jobb. Hehe...   
Mennyi is... 50... 100... ja valahogy így. 100 arannyal gazdagabb lettem. Remek, immáron sokkal közelebb a cél... Már csak 3800 colra van szükségem. Viszlát később pupákok, gondoltam majd ezt fogom mondani ahogy bánatosan át adják a tétet. De ahhoz először is utol kell érnem őket... Őket ismerve... illetve nem ismerve már félúton járnak Taft felé. De előlem nem bújhatnak el. Beérem őket, mielőtt csak eszükbe jutna elfelejteni az alkut..
-Akkor ha megbocsátasz... Mondtam intve egyet, majd megfordultam abba a reménybe, hogy feltűnés nélkül távozhatok. Vagy legalábbis nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy megyek-e vagy maradok.

Élet:13[+2] [75]
Fegyverkezelés:12 [+5]
Erő/Irányítás: 12 [+8] [+4 Ördög *kesztyű*]
Kitartás:6 [+4]
Gyorsaság:15 [+8]
Speciális képesség: 7 [+8]
Páncél 41

Legalábbis reméltem... sajnos hiába. Utánam szólt. Összeszorítottam a fogam egy pillanatra. A fene... gondoltam. Úgy tűnik mégse úszom meg ilyen könnyen, akkor most mit csináljak? Azt azért mégse mondhatom, hogy: Bocsi, fogadtam néhány benga állattal, hogy elmerem-e venni a sütidet miközben agyatlan marhaságokat vágok a fejedhez és most sietnem kéne utánuk mielőtt végkép meg pattannak, szóval rohanok. De azért nincs harag ugye? Nincs? Akkor viszlát...
Ja... igen... ez nem lenne a legjobb szöveg. Akkor következő: Nem az én hibám csak kényszerítettek. Most meg el kell tűnnöm mielőtt még nagyobb gond lesz...
Nem jó... ez csak még több kérdéshez vezetne... nem oldana meg semmit sőt még bonyolítaná is. Akkor lássuk a következőt:
Hm... sajnos nem árulhatom, nem állszándékomban veszélybe sodorni egy ilyen csodaszép hölgyet mint a milyen te vagy. Többet ne keress...ágyő...
Nem... Mégis mi vagyok én??? Egy playboy titkos ügynök? 006-os? Fenét... *sóhaj*
Akkor inkább keresünk egy kitérő választ. *Megfordultam*
-Elmondom ha ki állsz velem egy pvp-re. Mondtam. Remélhetőleg visszakozik és mehetek a dolgomra. De azért megint elfordultam tőle és meg próbáltam ismételten távozni...
Kellemetlen lenne elárulni a dolgot. Nem szívesen adtam ezt a választ se... de ami kell az kell... A szükség törvény pont... És nekem most nagy szükségem van egy kazamata magányára... valamint arra a 100 aranyra a fogadásból... Nem tűnik túl harciasnak szóval, valószínűleg engedni fog... Viszont remélhetőleg nem egy minden lében kanál... akkor azt hiszem még egy ideig fel leszek tartva. Akkor pedig kezdhetem bottal ütni a nyomukat ha nem sikerül lerendeznem a dolgot minél előbb.

Miután megállítottam a sütike kivégzése után, bár nem láttam az arcát,… de nem felelt egyből. Gondolom, éppen siet vagy valami hasonló, talán nem mer a szemembe nézni, mert azt hiszi, valami gonoszat fogok most tenni… mindenesetre csak néhány pillanatnyi szünet után válaszolt, de akkor is kitért az eredeti kérdésem megválaszolása elől. Viszont valami sokkal, de sokkal jobb dolgot vetett fel. PvP? Párbaj!
-Rendben!- álltam fel és válaszoltam neki egy széles mosollyal. Egy kicsit még kínzom, mielőtt távozna. Bár feldobta a napomat, de elvette a sütimet. És amúgy is tényleg nagyon érdekelne, hogy miért tette. Még akkor is, ha nem akarja megosztani. –Egyébként,- nyújtottam felé kezemet barátságosan, bemutatkozás céljából- Nio vagyok, kissé ügyetlen harcművész. Bár nem így szoktam ismerkedni, de… örvendek drága csuklyás Idegem!- tartottam továbbra is a kezem felé remélve, hogy valamennyire felenged és legalább azt a nyavalyás csuklyát vagy micsodát leveszi fejéről. Nem áll szándékomban revansot venni, csak ha már felajánlotta, akkor párbajozni, és persze megtudni, a dolgok miértjét.
Régen párbajoztam, így nem vagyok abban biztos, hogy nyerek, de párbajok terén természetesen nem bánom, ha vesztek. Berozsdálltam az tény, de sose voltam az a nagy párbajozó. Igazi egyenlő párbajban még nem nyertem, és valószínűleg ez most sem lesz másként. Bár nem tudom ki Ő, de ha vállalkozott egy ilyen tettre akkor biztosan erre is fel van készülve.
Bár itt benne van a pakliba, hogy csak hülyeségből mondta, hogy hátha gyorsabban szabadul. Viszont engem nem olyan fából faragtak. Meg akarom tudni a választ, még akkor is, ha sértő. Feltettem egy kérdést és acél elérése érdekében bármit. Vagy valami hasonló.

Belement. Nagy meglepetésemre belement... Reménykedtem benne, hogy ezután békén fog hagyni... nem így történt. Sőt mi több az arcát jobban megnézve kimondottan ismerősnek tűnt... Ahogy egyre inkább erre fókuszáltam lassan összeálltak az emlék képek. Igen... emlékszem ott volt a vásári komédián. De nem... nem onnan ismerem kicsit előbbről... Igen... az a lebúj. Valami almás kocsma abban a rozoga épületben. Igen ott találkoztam Duckerel és őt is ott láttam először. Tényleg kíváncsi vagyok mi lehet vele azóta nem is láttam. Na meg arra is, hogy áll-e még az az épület vagy sem. Azt a helyet is messze elkerültem. Eszembe se volt vissza menni és azt hiszem nem is fogok. Eszem ágába sincs. Még a végén a fejemre omlana az épület! Az is csoda, hogy akkor nem. A játékos bemutatkozott. Hm... meg tette már korábban? Arra nem emlékszem, de a legjobb az ha úgy tennék mintha sose találkoztunk volna. Nem hiányzik nekem, hogy rossz híremet keltse. Mindenesetre udvariasságból elfogadtam a gesztust és én is kezet nyújtottam. De eszemben sincs elárulni a valódi nevem. De mit találjak ki... o meg van.
Aidor.... Rodia... Radio... Oidar! Tökéletes!
-Az én nevem Oidar, örvendek. Csak azt nem tudom minek... szerintem a dungeonban jobban örvendenék féltucat nyálkának mint most ennek ebben a helyzetben.
Kicsit matattam a menümben és beállítottam a párbajnál a név elrejtését. Már csak az hiányozna, hogy ezen bukjak le. Aztán elküldtem egy fél életes kihívást...

Elfogadta a kihívást és egy nem minden napi monológba kezdett. Úgy tűnik valamiféle gyilkosnak néz magasabb szintekről. Nos az kétségtelen, hogy ennél magasabbról jövök, de... a vak is látja, hogy zöld az indikátorom és nem tudom milyen idióta hordana szellemjelmezt gyiloklászás közben.  Ez a csaj dilis és, hogy rávilágítsak a lényegre mutogattam az indikátoromra. Majd elgondolkodtam, mintha már láttam volna valahol... igen csakugyan. Emlékszem együtt segítettünk Duckernek és Torubanában is láttam. Ez így tényleg veszélyes lenne. Nem lenne jó ha felismerne, de sajnos a lány felülmúlta a várakozásomat. Arra számítottam majd visszakozik, de nem így tett. Elővett egy fekete lándzsát és nekem rontott amint a számláló elérte a nullát. Magabiztosan támadt mintha az előző monológ meg se történt volna. Valakitől aki ennyire retteg attól pont nem várna ilyet az ember. Nos, vagy pocsék színész vagy az érvelésem túlontúl hatásosnak bizonyult. Annyira, hogy minden félelme elszállt.
A vágás elől ami a bal oldalamat célozta kitértem úgy, hogy jobbra kiléptem. A fegyvert ügyesen használja, szinte semmilyen fölös leges mozdulatot nem tett. De én szemmel láthatólag gyorsabb vagyok. Elvigyorodtam a jelmez alatt ez most tökéletes alkalom lenne az egyik artom használatához, de közvetlen azelőtt, hogy felvettem volna az alap állást eszembe villant, hogy nem lenne jó ötlet, mivel nem sok ember van hasonló képességekkel elég könnyen azonosítható lennék általa. Így kétszer is meg kell gondolnom mielőtt képességet használnék. Igaz semmi garancia nincs rá, hogy találkozok vele még egyszer és, hogy akkor is harcba kerülünk. De csak akkor fogok artot használni ha úgy látom muszáj.

Nem mondott semmit, nem tett semmit és nem támadott megint. Helyette szótlanul egy fajta alap állást vett fel. Védekező taktikára vált? Nekem ez még kicsit korainak tűnik, tekintve, hogy ezidáig nemigen csillogtattam meg harci tudásom. De ő tudja. Végül is, ez a harc még mindig nem dőlt el. Kitudja, talán így jobban is járt. Nem tudom, de most én jövök. Az előbb kicsit túlzottan is elméláztam és "elfelejtettem" támadni. De ez most nem következhet be megint. Próbáljuk meg gyorsan lerendezni. Már amennyire lehet. Várnak a vesztesek, én meg várom a pénzem tőlük. Szóval egy a célunk. Minden megoldódik ha megtalálom őket. Az akadályokon meg egyszerűen átgázolok.
Lassan elindultam a lány felé ügyelve arra, hogy csak addig menjek amíg a lándzsája még éppen nem ér el. Lándzsa... távolról előnyben van, viszont ha közel.. nem is tudom, nagyon közel tudok jutni... akkor én leszek egyértelműen előnyben. Szóval ezt kell tennem. Mikor már elég közel voltam, hirtelen elrugaszkodtam. A bal kezemmel megpróbáltam a fegyverét félre söpörni az útból és egy jobb egyenest célba juttatni azzal a lendülettel amivel neki rugaszkodtam. Majd egy 270 fokos fordulat a saját tengelyem körül és megpróbálom kiütni egy balossal. Akár sikerül akár nem, megpróbálok a közelében maradni és úgy védekezni, hogy nem engedem, hogy a lándzsa hegye elém kerüljön. Maradjon csak mögöttem...

Mint kiderült tényleg rejtegetett valamit, bár már talán nem is zavar. Mindenesetre vannak még meglepetések és attól tartok, még lehetnek is bőven. Nem tudom, hogy min gondolkozott az előbb, de ha lenne fájdalomérzet a játékban biztosan tőlem zengne az egész környék az tuti.
Szép ütést vitt be, amiből nem kérek többet. Így nem előre megfontolt szándékkal és egy hirtelen mozdulattal hasba rúgtam. Nem sebzés céljából, csak nem akartam, hogy a boksz bajnok egy újabb ütéssel lepjen meg.
De legalább tudom, hogy mi a fegyvere. Közelharcos, nagyon közeli. Legközelebb talán belesek csukája alá, viszont nem becsülhetem le. Az előbb ugyan elmélázott, de most teljes erőbedobással nekem esett. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy eljátszom a „megtört lánykát, akinek bibis az ujja” hátha jobban kiakasztom, de ezt inkább később. Most ahogy elnézem, ezt legalább komolyan veszi.
Két lépéssel hátrébb léptem és lándzsám hegyét a tér kövéhez érintettem, de éppen hogy csak a legeslegvégét. Majd elhatároztam, hogy bevetem az egyik fegyveremet. Nem a spec. képességet, hanem az akrobatikát. Az előbbit későbbre tartogatom.
E gondolatokkal ismét elindultam, már most nem oldalát vettem célba, hanem mellkasát. Elindultam hát nagy hosszú léptekkel, ahogy a lábam bírta, majd megálltam e megfelelő távolságba tőle és döftem egyet mellkasa irányába, ezt követően visszahúztam és intéztem még egy támadást egy vízszintes vágás személyében. Majd ismét hátráltam.
Ugyan nem úgy alakult, ahogy gondoltam, de hirtelen nem tudtam, hogy hogy kellene kivitelezni. Valahogy a fejemben a támadás másképpen nézett ki. De mindegy, így sikerült, ha ugyan sikerült. Ismét visszaálltam, védekező pozíciómba, de ezúttal sokkal jobban figyeltem. Nem fogom sem hagyni magamat, sem lebecsülni.

//Légyszi írd oda hogy mennyi a találat, ha találat
Ha talált akkor 14 sebzést okozom.
Élet:60/60
Páncél:55/55

Ez telibe, gyönyörű találat. Bár nem éppen ezt szántam a legsikeresebbnek, de addig amíg sikeres addig bármi megteszi. Az ellenfelemet is meglepésként érte ez látszik rajta. De ha nem látszana is megtudnám mondani. Valamiért mindenki meglepődik... komolyan csak azért mert még senki sem gondolt rá, hogy ilyen fegyver használjon még nem kell úgy oda lenni miatta. Bármelyik kovács összetud dobni egy ehhez hasonlót annak aki megtudja fizetni. Meg persze nagy ritkán mobok is ejtenek ilyet. Persze mi tagadás vannak hátrányai számtalan előnye mellett. Többek között ez lenne a távolsága. Az ellenfélhez rendkívül közel kell keveredni ahhoz, hogy hatékonyan lehessen támadni. Előnye viszont az, hogy kifejezetten nehéz lefegyverezni. Nem mondom, hogy lehetetlen mert ebben a világban olyan nincs, de több szerencse kell hozzá mint szakértelem. Másik előnye, hogy fogni is tudok vele ami kifejezetten hasznos lehet az ellenfél lefegyverzésénél. Vagy pusztán csak amiatt, hogy nem kell elrakni. Vígan elvan a kezemen egész álló nap.
Ellenfelem viszont hamar eszmél... err az ütés mégsem volt olyan hatékony mint szerettem volna. Már támad is. Először egy szánalmasnak ígérkező szúrást produkált a mellkason irányába. Nem igazán jelentett problémát félrelépni. Bár ahogy nézem nem is igazán lett volna szükséges amúgy is rövid lett volna. Majd a lándzsa hirtelen irányt változtatott és ívesen siklott felém. Talán elkerülhettem volna, de jobb ötletem volt. Gyorsan előreléptem abban a reményben, hogy a szála biztos nem sebez annyit mint a hegye. Sajnos hamar rákellet jönnöm, hogy tévedtem... Ez ép úgy sebez mint ahogy a hegye tette volna. Bár szerencsére a támadás maga nem volt túl brutális... így semmi kellemetlen utóhatás nem volt. Nem repültem el, nem vesztettem el az egyensúlyom. Tulajdon kívül a páncélomon kívül semmim se érezte meg a csapást. De most én jövök. Ha már úgyis elől vagyok kihasználom a lendületet amíg tart. A jobb lábamat kinyújtva meg kísérlem kirúgni az egyik lábát alóla, hogy elveszítse az egyensúlyát miközben a kezemmel megragadom a lándzsáját a kezénél és megpróbálom átdobni magam felett. Ha sehogy sem akar összejönni megpróbálom megkönyökölni majd kicsit eltávolodni. Ha sikerül, de nem kerül a földre rúgással támadok.


// az előző csapásom 20-at sebzett, most viszont mivel nem fegyverrel támadok ezért csak 16-ot sebzek mindkét esetben.//

Páncél: 27 /41

Kezdett érdekes lenni ez az egész párbaj. Bár még mindig vannak kételyek, de legalább látom, hogy mivel is harcol, ami kifejezettem előny… vagy valami hasonló. Már ki tudom találni, hogy mire számítsak, ha ügyes vagyok. Mindegy, ritka a fegyvere, de egy harcművész szinte bármiből képes fegyvert faragni.
Támadásom után szinte azonnal vissza is vág. Amiből csak annyit vettem észre, hogy egyik pillanatról a másikra földre kerültem. Valamit tényleg illene kitalálnom, mert ez így nem mehet tovább. Bár még van egy-két dolog a tarsolyomban, amit még ő se látott. Fürgén fel is álltam és felés is fordultam.
-Valahogy sejtettem, hogy merénylő vagy… Ilyen az én formám… De nem adom olyan könnyen magamat- hátráltam még néhány lépést egészen addig, amíg elég messzire nem kerültem tőle, hogy elég lendületet tudjak venni támadásomhoz. Arra kell figyelnem, hogy ne kerüljek túl közel hozzá, mert megvan rá az esély, hogy ismét a földön végzem, úgy hogy azt se tudom, hogy hol vagyok vagy hogy hogy kerültem pontosan abban a helyzetbe. Talán ez az első párbajom, ahol igazán nyerni akarok. Gyorsan és kecsesen… Indulás!
Vetettem meg a lábam és rugaszkodtam el enyhén előre dőlve. Elsőként ball oldalát céloztam meg. El is suhantam mellette kicsit jobbra kanyarodva indultam meg tovább, nem egyenesen, ahogy szoktam. Majd befejezésként, még visszafordultam és a hátán is bepróbálkoztam egy vízszintes vágással. Ezt követően zártam a támadásom.
Eléggé messze álltam meg tőle. Lándzsám átlósan és enyhén előre dőlve volt előttem. Most nem állt szándékomban földre kerülni. Ha közelebb jön, akkor egyszerűen ellököm, vagy valami. De az fix, hogy még egyszer nem engedem.

//Ha talált az első 14 sebzést okozom, ha a második is 28. Ha csak az egyik 14.
Élet:40/60
Páncél:55/55