Nyálka Fennsík

Eddig még nem volt alkalmam kipróbálni ezt a potiont, főleg, mert a PvP harcaimban általában egyből azt mondják, hogy item használat nélkül harcoljunk, amint megtudják, hogy alkimista vagyok. Na de most itt az idő, végre, ráadásul a mobok esetében túlerőre is számítok. Izgi! *-*
- Inkább a lovagot gyógyítsd. Amíg nem kerül sárgába az életcsíkom, addig ne foglalkozz vele. – válaszolom Atorunak, mielőtt belekezdenénk a dolgokba igazán. Majd a nyálkák jönnek, meg fogyatkoznak is. Awwww... Azért titkon remélem, hogy kapunk valami erősebb mobot is. *-*
Aztán a potion végül hatni kezd. Biztosan láttátok azt a fazekas herrit, akinek van az a két barátja, meg a harmadik, aki nagy, és szőrös, meg vérszomjas cukiságokat nevel a kunyhójában. Na, abban volt olyan, amikor mentek a vonaton, és megérkeztek azok a fura, köpönyeges alakok, és mindenkinek elment az életkedve, és depresszióba estek, és még a levegő is kihűlt. Bennem is ilyesmi zajlik le, azzal a különbséggel, hogy inkább felfokozódnak az érzelmeim, a félelem és keserűség helyett azonban az indokolatlan harag gyűlik fel bennem.
A harag irányítása. Ezt teszi lehetővé ez a potion. Aki azonban nem készült fel rá, az jobb, ha meg sem próbálja. A mosoly eltűnik rólam, mintha valaki kiradírozta volna azt. Szemöldökeimet összehúzom, ahogyan az egyetlen olyan lényre pillantok, ami még életben van, s nem csapattag. De ha elfogytak, és nem jönnek még többen, akkor könnyedén ők következhetnek.
A nyálka legalább olyan gusztustalan, mint a világ, amiben élünk, így nem fogom megsiratni, amiért eltávozik a világból. Egyfajta csataordítást hallatva – ez az én számból elég morbidan hangzik - rohamozom meg, hogy két csapással is megajándékozzam őt, azonban már az első után leengedem a Hentest, s a földre teszem – a kezem továbbra is a markolaton van. Talán túl nagy volt a lendület? Nem tudom. Nem tudtam, hogy a potionnak még fárasztó hatása is van.

//Most meg én voltam hosszabb ideig inaktív... pedig pihi köröm van ._. //

A harag potion nem annyira hatásos, mint amennyire szerettem volna. Nem vettem észre a készítés után, hogy elrontottam volna, és nem csak a mellékcselekvéseket veszi el, de a kitartás pontjaimat is, de ezek szerint valami még sem jó. Vagy tényleg ennyire drasztikus lenne a különbség a régi kitartás, és az új között? Ugyan elolvastam a változásokat, amikor megkaptuk a rendszerüzenetet, és még pakoltam is a megfelelő statra valamennyit, de ezek szerint ez még mindig nem elég.
Na persze, ezek a gondolatok csupán a pillanat töredéke alatt haladnak át agyamon. Szóval, hogy egyszerűbben fogalmazzunk, bármi, ami az eszembe jut, abszurd módon haragot vált ki belőlem. Nyálkák? Megölni! Csapattársak? Megölni! Kiscicák? Kivéreztetni mindet! Csak fokozi a haragom, hogy egy hangot hallok, ami a nevemen szólít. Hirtelen kapom oda a fejemet, miután tudatosul bennem, hogy még csak el sem találtam a nyálkaizét.
- Mi az?! – biztosan Atoru hibája. Ha nem szól hozzám, akkor tök nyugisan eltalálom a nyálkát, és akkor nem kell többet egy levegőt szívnom ezzel a.... bigyóval. Mert nem éppen friss hegyi levegő van itt.
A lovag jégpajzsa is semmivé enyészik, pedig már örültem volna, hogy azzal lehűthetem nem valami felhőtlen kedélyemet. Fárasztó egy bagázs. Meg én is fárasztó vagyok. Pontosabban fáradt, de az különösen. A lovag kérdését értelmezni nem nagyon tudom, a potion hatása miatt, máskülönben nem okozna problémát átlátni a helyzetet rendesen, és ütni a kis rohadékokat addig, amíg mozognak. Még kész szerencse, hogy így is sikerült leszedni őket.
- Garrrr... Hol a többi nyálka? – kalózosan megindulok tovább, hentelni valókat keresni. Arra jó a kis séta, hogy legalább visszatöltődik a CSP-m valamelyest. Na persze, ahhoz még éppen fáradt vagyok, hogy a semmiből elénk ugró, öt darab, zöld életcsíkot lekaszaboljam. Az majd marad a következő körre.

//Pihikör, CSP visszatöltés
Harag Potion hatása tart//