Aidor krónikái

Skill... víz.... hal... miegymás.

Eljött a tavasz... a madarak repdesnek a halak úszkálnak. Mindössze arra várva, hogy kifogjam őket. Télen kicsit hanyagoltam a horgászatot. Tekintve, hogy milyen gondos lett volna léket vágni a tavakba... persze vannak kivételek. Például itt a 4. szinten nem fagyott be az óceán. Ide jöhettem volna, de más elfoglaltságaim voltak. Hogy mi más? Fejlődés... fejlődés... és ö... fejlődés... aminek meg is lett az eredménye. Részben ezért is jöttem ide. Tegnap ahogy nézegettem a karakterlapomat egy új skillt véltem felfedezni a skillek menümben.
"Doble Attack" olvastam. Kettős támadás. Ez alapján arra következtettem. Hogy támadás... és, hogy kettős... hogy pontosan milyen nem tudom. Ezért is jöttem ide a 4. szintre. Itt általában a kutya se jár. Vagy legalábbis nem túl sokan. Itt nyugodtan gyakorolhatok. Ezért fogtam a horgászbotot beékeltem a talajba én meg hozzá láttam a gyakorláshoz. Bár a skill mellet ott volt ugyan a leírása, de nem lehet úgy csatába indulni, hogy nem ismered eléggé mit tudsz ezért kell a gyakorlás. Vissza jöttem a 4. szintre, hogy meg küzdhessek az itteni gyenge mobokkal az új skillem használatával. De előtte még egyszer átbogarásztam a leírását:

„Double attack:

A Csizmáid sarkán egy-egy fűrész fogas penge van és minden 4 körönként támadhatsz velük 2-őt. Minden csapás fele annyit sebez mint az erőd. A csapások mindenképp találnak csak speciális esetekben nem. Használható hárításra is ekkor a cél az ellenfeled fegyvere/támadása, ilyenkor sebzést nem okoz, de az ellenfeled támadása semlegesítődik.”

Ezt írja... akkor lásunk munkához.
Nem tervezek el menni a botom közeléből, ezért szándékosan veszélyesebb partszakaszt választottam. Ahol amúgy is nagy gyakorisággal fordulnak elő mobok. Persze messzire elkerültem azt a szakaszt ahol Hime-vel és Kiyo-val találkoztam. Véletlenül sem szeretnék egy olyan helyzetbe kerülni még egyszer. Bele dobott a cápákkal teli vízbe... és ezt nevezi mentő akciónak???
Kérdezem magamtól azóta is teljesen jogosan. Ha valaki legközelebb bele esik a cápák közé a vízbe sikítva elszaladok. Mentse meg más. Mert én biztos nem leszek cápa csali. Enyém a cápa... övé a nő... legközelebb cserélünk. Punktum...
Ami a mobokat illeti nem kelet csalódnom. Jöttek dögivel... én meg pillanatok alatt ledaráltam valamennyit. A skillem remekül működik. Csak hosszú az újra töltési ideje... A csizmám sarkára került fűrészfogak beindulnak... semmi nem állíthatja meg őket. Rúgás, rúgás után. És ez elég ahhoz, hogy kivégezzek bármilyen ellenfelet ezen a szinten. Sebzés bónusz sajnos nem ad... de úgy tapasztalom szinte lehetetlen kitérni előle. A rendszer garantálja a találatot. Ez pedig megfelelően használva csodákra lehet képes. Az pedig, hogy az ellenfelem támadását is hárítani tudom vele, csak növeli a használhatóságot. Ezenfelül rendkívül látványos. Azt hiszem megérte ezért harcművésznek lenni. Jött egy újabb mob...
-Ütök rajtad hármat: Két keményet, meg egy lágyat! Mondtam, de valójában végül egy is elég volt. A környék kiürült... gondolom eltart megint egy darabig amíg ide talál még egy. Így hát az idő alatt néhány parti sziklán gyakorlatoztam. Amik ugyan „imortal object” tárgyak voltak. Az-az elpusztíthatatlanok, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy legalább volt mire célozni. Párszor oda pillantottam a horgász botomra. Semmi... aztán az egyik ilyennél azt vettem észre, hogy nincs a helyén. Mi, a...??? Kérdeztem magamtól ijedten, de aztán rájöttem ott van, csak nem jó helyen keresem. Fu... majd kiszúrta a szemem, de van ilyen. Aztán a másik irányba néztem mert az észlelésem jelzett. Jött egy újabb mob...
-Ütök, fekszel, többet nem kötekszel! Mondtam és így is lett. Ez a mob is mint a többi apró pixel darabokra esett szét. Ez bizony kiütés volt. Sok EXP-t ugyan nem kapok tőlük és pénzt se. Tekintve a nagy szint különbségre. De lassan belejöttem a skillem használatába... Elégé ahhoz, hogy úgy érezzem már hagyatkozhatok rá csatában. Megtanultam vele együtt mozogni... persze néha elrontom, de általában sikerül. Kivel nem fordul elő, hogy nem sikerül néha? Én ilyen embert nem ismerek... Aztán megint a botom felé néztem... már jó ideje itt vagyok, de még meg se moccant. Aztán a fejemhez kaptam. Hát persze, csak akkor van fogás ha fogom is a botot. Így majdnem olyan mintha nem is csináltam volna semmit. Hogy felejthettem el? De mindegy, ezt azért még befejezem. Pihenés képen... én hal nélkül bizony haza nem megyek. Legalább egy bakancsot fogni fogok, ha mást nem is... Így megragadtam a botot ellenőriztem a csalit majd megint meg lendítettem és beledobtam a vízbe. És vártam... ami nem volt olyan egyszerű tekintve a rendszeresen felbukkanó most már kellemetlené váló mobokra... Persze könnyen végeztem velük, de nem szeretem ha megzavarnak. Végül csak megmozdult az úszó. A bot megfeszült... Itt az idő, kapás van. Megfeszültek a virtuális izmaim és egy erőteljes rántással kirántottam a „fenevadat”. Lássuk csak... azt hiszem mehetek haza.