[Játékos Küldetés] A Gyűlölet démonjai 2. - Tébolyodott Aincrad

Judy:
Bár Ichiro csak kicsit gurult, viszont a késszúrás elég volt, hogy teljesen leküld a lépcsőn őt! Csakhogy későn veszed észre, hogy Joey közben magához tért, s éppen állt fel segíteni neked, ám a hátráló Ichiro belé ment, ezért őt is, illetve a lovagot is leküldted az igen hosszú lépcsőn, amin hallani lehet, ahogy gurulnak, majd a végén valami fémbe csapódnak. ÁÚ! A farkas épp ez miatt nem figyelt rád, s kapta a kést a farába, amitől felugrott, s ő is legurult a lépcsőn. Hé, legalább nem sérültél meg! Ha lemész, láthatod, hogy Ichrio eszméletén kívül van, így csak a farkasra kell koncentrálnod.

Ichiro: -52 HP
Démonfarkas: -52 HP
Judy: 90/105 HP

Atoru és Nio:
A szobor gombja nem az ajtót nyitotta meg nektek, hanem az egyik szekrényt, amiből két Csontváz jött elő. Nahát, ki gondolta volna, hogy csontváz van Tenebra szekrényében? Miután levertétek a csontvázakat, kinyílik az átjáró, s láthatjátok hogy Judy éppen ott van, illetve ha úgy döntött, éppen ment le. Leírni kérem a posztban a csontváz elleni harcot, amitől 5-5 HP-t vesztettetek!

Nos, bevált a kis módszerem, és az agymosott barátunk, amint szépen legurult a kutyus és szegény Joey kíséretében a lépcsőről, kómában bánja már a bűneit. Persze az első dolgom, hogy gyorsan Joeyhoz fussak, és rögtön a teste felett térdeltem. Éppen hogy elkezdtem magához téríteni, a kutyus még harcra készen volt.
- Vieni, *piccolo cane - szólítottam olaszul a még talpon álló Tenebra legjobb démoni barátját, és úgy támadtam felé, hogy közben Joey-t védelmeztem a testemmel. No, így ha felbukkanna bárki, aki Ichirohoz híven szintén őt akarná, ahhoz engem kell megütnie.

//2x 26=52 sebi kutyulira//

The member 'Judy Noxia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

/Elnézést a késésért ^^”/

Ez az! Gomb! Nyitódás! Irány lefelé! \o/
Vaagy mégsem… Persze, tudhattam volna, hogy nem lesz olyan egyszerű dolgunk. Persze, hogy egy szekrénynek kell kinyitódnia, amiben csontvázak vannak. Miért is ne? >.>
De… Várjunk csak… Miért tart Tenebra egy csapat csontvázat a szekrényében? Vagy az a nagyra nőtt sárkánygyík, akivel kint találkoztunk, ezekkel táplálkozna? Eléggé szegényes diétának tűnik. >.>
De akkor álljunk is neki a biológiaórának. Hogy is voltak azok testrészek? Koponya, szegycsont, lapocka, bordák, aztán… Őőő… Ott vannak a csigolyák, meg a medencecsont… Lejjebb pedig a combcsont, meg a lábszár és a sípcsont. Meg a lábfej. Azt hiszem ennyi… Igaz, nem az a kétszázvalahány csont, de szerintem szépen körbeírtam a csontok vázát. És akkor most rendezzük át őket! /o/
Elkezdtem a támadást, ami eléggé rosszul kezdődött, hála egy szőnyegnek, ami ott volt és elcsúsztam rajta. Bele a csontvázba. Ő pedig szépen ki is használta, és a szép, fehér kezecskéjével – nem, nem azért fehér, mert nem jár napozni – meg is támadott. Le is vitt öt életpontot. -.-
De aztán én sem voltam rest, máris ellentámadásba lendültem, és két vágást ejtettem is rajta. Egyik az egyik kezét érte, a másik pedig a koponyájára irányult. Ettől pedig pörgött is egyet szegénykémnek a feje. Végül pedig – bánatomra – a rendes helyére fordult vissza. Kár. De akkor vissza a harchoz.
Most a csontvázon volt a sor, hogy támadjon, és ezt ki is használta… volna. De én egy briliáns blokkolás kíséretében kivédtem. És utána már bele is kezdtem a következő támadásba, és egyik pengém a csigolyáját, míg egy másik a lábát karistolta meg. Már csak egy kicsit kellett az életéből, amit a következő csapással el is tüntettem. A csonti pedig pixelesővé változott. Közben körülnéztem, hogy hol lehet Nio, és örömmel láttam, hogy ő is megúszta. És közben kinyílt az átjáró is! \o/
Haladunk, haladunk.
- Nio, jól vagy? Indulhatunk tovább? – kérdeztem meg a lánytól. Ha belegyezik, akkor mehetünk lefelé, ha nem, akkor meghallgatom, hogy mi a gondja.

Atoru s Nio:
Ha megbeszéltétek, szépen leszaladtok a lépcsőről a hangok miatt, amit a csatározás okozott, illetve Joey sikítása.

Judy:
Van egy jó hírem meg egy rossz hírem neked. Jó hír, hogy at utolsó kés szúrásoddal megölted a farkast, s Ichi is kikerült a kiütés miatt a hipnózisból!\o/ Rossz hír, hogy így neked is már kötelező a 250 szó. S dikk már, a farkas hagyott valamit maga után: kutyapiszok helyett egy koponyás kulcsot.

EGYÜTT, Joey szemszögéből, azaz az én szemszögemből:

Úúúúh, de keményet ütöttek, pedig nincs itt fájdalomérzet. M eglátom Ichiro-t, eszembe jut, hogy gonosz, így sikítottam, mint egy hősies kislány, s megdobtam egy csonttal, pedig mellettem volt.
- Hé, mit művelsz, meghülyültél?! - förmed rám a barátom.
- Éljen, nem vagy agymosott!\o/ - Ichiro így nézett a többiekre, hogy valamelyikük mondja már meg, hogy én meg miről beszélek. közben én körbenéztem. Üres terem, kapcsolódva egy vas ajtóhoz. Az ajtón se kilincs, se kulcslyuk, csak egy karika, rá egy kötél kötve, viszont rá volt festve valamivel egy félszemű Smiley. Szerencsére sárga volt, s élénk, így nem pisa volt. Felnéztem, amerre a kötél haladt. Jéé, ott a kötél másik vége, amire valami nehezéket kötöttek, egy csigán. S a szerkezet alapján az ajtót nyitotta. Arr, de berozsdásodott a csiga, így várhatjuk, hogy leeresszen a kötél.
- Gyerekek, van valakinél valami eldobható?

Egy szúrka-piszka, és a kutyulinak annyi. A koponyás kulcsot rögtön magamhoz vettem, amint észrevettem a földön. Pont ott, ahol a kutya hagyta.
Eközben a fiúk magukhoz tértek. Végignéztem, ahogy Joey először megdobja Ichirot - aki időközben újra a régi volt -, majd boldogan megöleli megdöbbent barátját. Nem kérdezte, de nagyon látszott rajta, hogy mennyire szeretné tudni, hogy mi történt... és talán miért van ennyi hp-ja, és miért boldog Joey, hogy viszontláthatja normális énjében.
- Öhm, Ichiro... biztos tudni szeretnéd, mi történt? - néztem rá kicsit bűnbánóan, hiszen én voltam, aki párszor megcsapta késsel, majd lerúgta a lépcsőn. - A lényeg, hogy történt veled egy és más, de szerencsére újra a régi vagy... csak a hp-dat töltsd vissza itallal vagy evéssel, rendben?
Ekkor befutott  kis csapat maradék két tagja Ato és Nio személyében. Az utóbbi érdeklődött, mi történt.
- Semmi különös, csak egy kis előzetes abból, ami vár ránk, amire megtaláljuk Tenebrát - Csak ennyit mondtam, hiszen most, hogy a srácok jól vannak és Ichiro nem egy agymosott szolga többé, semmi értelme tovább firtatni az egészet. Ideje lenne tovább indulnunk... már ha tudnánk is valamerre a visszautat leszámítva. Egy kilincs nélküli vasajtó állja az utat. Talán azzal a lelógó kötéllel lehet felhúzni az ajtót, csak a probléma az, hogy akkor valakinek kint kell maradnia, hacsak nem lehet odakötni valahová ebben a teremben. De a másik probléma meg az, hogy a csiga, ami tartja a kötelet, el van rozsdásodva. És valahogy az a furcsa nehezék igencsak nem a megbízhatóság területén van.
- Szerintem ne álljunk alá, mert még leszakadhat - javasoltam, és félre is léptem. Azért még jól megnéztem ezt a félszemű szmájlit is. Talán valami csapdát jelez, ami talán elveheti a fél szemünket is. Ajajj...
- Miféle eldobhatóra gondolsz? - kérdezem Joey-t - Szerintem ez az egész egy csapda, és valami baj fog történni, ha mégis meghúznánk a kötelet. És ez a szmájli se éppen viccből lehet ott. Szóval én inkább keresek itt valami más utat. Más ötletem nincs, de én ebben a vasajtóban nem bízom.
Elkezdem tapogatni a falakat lehetséges titkos átjáró után kutatva.

Tehát Nio rendben van. Megnyugodtam.  Akkor viszont irány lefelé! \o/ És most kivételesen, Nio mondta ezt. Nocsak-nocsak, úgy látszik, hogy egy kicsit ő is fellelkesült. Gondolom azért, mert így már végre megtalálhatjuk a többieket. Habár én jól tudom, hogy Judy-ét nem kell aggódni. Elég erős és frontharcos is, nem végeznek vele egykönnyen. Másrészről pedig a céhvezérem, így voltaképp sebezhetetlen az én szemszögemből. De akkor most tényleg irány lefelé! >.<
Szépen haladtunk le a lépcsőkön – miközben én majdnem elcsúsztam… - és így meg is érkeztünk a többiekhez. Viszont fura volt a felállás. Joey csapkodta a barátját, Judy életcsíkja pedig eléggé megrövidült. O_o  Úgy látszik, hogy elkéstünk. De miért? Én nem szeretek késni! >< Mások kárára pedig főleg nem. És még potiont sem tudok adni Judy-nak. ilyen hasznavehetetlen céhtag vagyok.   De most elég az önsajnáltatásból, inkább lássuk, hogy mi a helyzet. Tehát itt egy ajtó, és van hozzá kötél és egy… eléggé leépült csiga, amihez jobb, inkább nem nyúlni.
Joey kérdésére pedig felkapom a fejem.
- Eldobható? Lássuk csak…  -és már el is kezdtem átnézni az inventory-m… amikor alig néhány perccel előbb néztem meg, hasonló indok miatt. Nem baj, fő a memória. Körbenéztem a teremben is, üres volt. Remek. Akkor viszont irány vissza, az előtérbe. /o/ - Mindjárt jövök.  – szóltam a többieknek, és visszafutottam arra, amelyről jöttünk. Amikor felértem, gondolkodásba estem. Hm… Vajon mit vigyek el? A szekrény túl nehéznek tűnik. A szőnyeggel sokra nem megyünk – leszámítva, ha repülőszőnyeg… -, maradtak a képek, és a szobor… Én a festményekre szavazok. - gyorsan le is kaptam kettőt a falról, és már vittem is vissza. – Ezek gondolom eléggé eldobhatóak. – mondom a többieknek. – Egyébként Joey, mire kellenek eldobható cuccok? O.o – kérdezem meg a fiút, mert ezt a részletet nem hallottam. Viszont ha arra kell, hogy felálljunk rá, akkor... Akkor a szekrényt kell hoznunk. >.>

- Olyasmire, ami megmozdítja a csigát, mert hogy a rozsda miatt nem fog mozdulni magától, az tuti. - mutattam fel a többieknek, hogy lássák, miről van szó. Judy csapdát gyanított, így elkezdte tapogatni a falat. Az még oké volt, az viszont már nem, hogy megnyomott valamit, kattanás, s lezuhant a padlóba!
- JUDY! - én meg Ichiro azonnal odarohantunk elkapni, de nem sikerült, viszont hála az istennek aktiválódott a teleport kristály, s elteleportálta máshova! Legalább nem halt meg, bár ígyis eggyel kevesebben vagyunk most.
- Él még, csak elteleportálódott. És TE JÓ ÉG, most jutott eszembe, hogy megvan, mi a csaj terve!
- Komoly?!
- Ja! A konyhába maradt neki valahogy a naplója! Ő csinálta azt az izét, ami személyiségcserét okozott, még pedig azért, hogy a most gyilkolásra hajlamos zöldekkel, akikből csak talán több van, mint vörös, mészárlást indíthasson az új, hipnózisos képijével, hogy minél kevesebb játékos maradjon a végére! - Ichiro rám nézett döbbenten, majd:
- NORMÁLIS AZ A NŐ?! - életem első alkalma, hogy látom Ichiro-t így kiakadni valamiért.
- Öhm, szerintem nem. O.o De nem ez a lényeg most! Atoru, dobd a festményeket, s pontosan céloz, mert nem akarja senki se a nyakán nyakéknek!

Judy kilépett a játékból saját döntése alapján! Köszönjük neki a részvételt!

- Tehát eldobni. - mondom Joey-nak. Lehet, hogy mégiscsak jobban jártam volna, ha a mellszobrot hozom le... De én nem fogok dupla kört tenni, abban biztos vagyok. Tehát maradtak a festmények. Nem lesz egyszerű eltalálni vele, de majd megpróbálom.
Azonban mielőtt még eldobhattam volna, egyszer csak a fiúk kiáltására lettem figyelmes.  És persze én is egyből oda siettem, bár már nem láttam Judy-t. Azinban biztos voltam benne, hogy Joey-éknak igaza van, és nem esett semmi baja.
Tehát még egy emberrel kevesebben lettünk. -gondoltam magamban. Először Elysion tűnt el a könyvtárnál, most pedig Judy. Vajon melyikünk lesz majd a következő?  Remélem,  hogy egyikünk sem.
Ezután pedig érdeklődve hallgattam Joey beszámolóját Tenebra terveiről. Tehát így állunk. Eléggé erős és veszélyes képesség ez egy ilyen nő kezében. Bele se merek gondolni, hogy mi történne,  ha mindenkin tudná használni. Apropó mi akkor mégis hogyan akarunk szembenézni vele? Esetleg van valamilyen feltétele a használatának? Meglehet...
- Ichiro, téged is ő hipnotizált, nem? Hogyan csinálta? Talán a szemeivel csinálta? Vagy a hangjával? - érdeklődtem. Ha tudjuk, hogy hogyan csinálja, akkor elejét tudjuk venni a hipnózisnak. Igen, ez beválhat. Ha persze Ichiro emlékszik valamire is a hipnózisból.
És már nem maradt más hátra, mint eltalálni az a csigát, ami odafent lóg.
- Rendben, Joey. - mondtam a fiúnak és koncentráltam. El kell találnom azt a csigát. Judy-ért. A barátaimért. Az aincradi lakosokért. És azért, hogy megállítsuk ezt az elmebeteg nőszemélyt. Hiszen Nio-ék is mondták, hogy egyszer már szembe kellett nézniük velük és akkor is el tudott menekülni. Még egyszer nem hagyhatjuk futni.
Így aztán eldobtam a kettő festményt egymás után.  Csak remélni tudom,  hogy az egyik legalább betalál.

OFF: Elnézést a késésért, ha minden jól megy, lassan vége lesz a küldetésnek.

ON:
- Valami zenét hallottam csak, mielőtt minden elsötétült volna előttem. Gondolom valami zenedobozzal hipnotizál mindenkit. Úgyhogy majd javaslom, hogy valamivel dugjuk be a fülünket, ha elé kerülünk. - felelt Ichiro Atoru kérdésére. Apropó, Atoru, ő dobja a festményeket, s azok szállnak, szállnak, szállnak... egyik a nyakamra, a másik telibe a csigát, s aztán a nyakamra! X.X De legalább bevált, mert megmozdult a csiga, így a nehezék lehúzta a kötelet, s kinyílt az ajtó! \o/
- Ez az, jók vagyunk! - ujjongtam, miközben leszedtem a két festményt magamról. Óóh, megint folyosó. Klafa. Méghozzá jó hosszú. Dupla Klafa. Hát, jobb ötlet híján intettem a csapatnak, hogy jöjjön. ahogy mentünk, kb a közepénél, ami fél órába telt, valami igen ijesztő hangulatú zenét lehetett hallani.
- Ez volt az! - szólalt meg hirtelen Ichiro, de olyan hirtelen, hogy majdnem kiugrottam a gatyámból. - Fogjátok, s dugjátok be vele a fületeket! - s mindenkinek adott 1-1 pár füldugót, amit én azonnal használtam is. Ha mindenki bedugta a fülét, mehettünk tovább, egészen egy naaaaaaaaaaagy teremig, aminek egyik oldalában valami über ronda orgona játssza a dalt. Ott aztán nagy meglepetés ért minket. Ugyanis egy full páncélos alak éppen a feltéltelezhető Tenebrával harcolt. Nem is kicsit! Bár érdekel, hogy a dal miért nem fog az alakon. O.o
- Most komolyan lemaradtunk valamiről? - Én hülye kellett hangosan megkérdeznem, mert Tenebra meghallotta!
- Lám-lám, megjött a szabotáló csapat... Kár, hogy végetek! HALÁLOSZTÓ, MEGÖLNI ŐKET! - jaj ne, már megint itt az a dög! Hogy mászott ez ki onnan?? lehet, hogy végünk lett volna, mert kerülni se tudtuk volna, olyan gyors volt az állatja, de a lovag elé ugrott, s a pajzsával pofán teremtette.
- Semmisítsétek meg az orgonát, akkor Aincrad felszabadul! Én feltartom őket, gyerünk!
- Nem fogom hagyni, hogy tönkretegyétek a tervem! - Eeeeek, ez elkezdett lila gömböket dobálni! D8 ÁBC, eltalált az egyik! S oda a páncélom negyede!
- Hallotta valaki amúgy, mit mondott?

mit tesztek? MEGJEGYZÉS: halljátok, mit mondott Tenebra és a lovag, csak halkabban.

statjaitok és cuccaitok e küldetésben:

- Hm. Tehát zenével.- gondolkodtam el Ichiro válaszán. Tehát egy olyan zenét használ Tenebra, amivel tudja a játékokat kontrollálni? Ez lehet, hogy gond lesz. De ehhez előbb még be kell jutni, amihez egy nagyon szerencsés dobásra van szükségem. Akkor hát, próba cseresznye...
Az első dobásom, nem volt túl sikeres, ugyanis egyből Joey-t találtam el vele. A másodikkal pedig eltaláltam a csigát! \o/ És csak aztán Joey-t...
- Jujj, bocsi Joey, nem tudok nagyon dobni. - kértem elnézést a fiútól. Viszont ami most fontosabb: megnyílt az ajtó és mehetünk tovább. Már csak az a gond, hogy egy elég hosszú folyosó nyílt meg előttünk, én pedig jól tudtam, hogy mit jelent egy hosszú folyosó. Vagy megnyílik alattunk a föld, vagy egy óriási szikla fog utánunk gurulni, vagy pedig valami más ínyencséget tartogat nekünk. Esetleg valamilyen csapdát is. Ennek ellenére elindultunk, és már elég hosszú ideje mentünk, és még mindig semmi. Kezdem azt hinni, hogy nincs is csapda...
Gondolom már hallottak néhányan Murphy-ről. Ő megmondta, hogy ami megtörténhet, az meg is történik. Így aztán persze, hogy meghallottuk egy zenét, és persze, hogy ez a zene pont a hipnózisba ejtő zene volt. Hurrá.
De szerencsére Ichiro-nál voltak füldugók, így már immúnisak lettünk a hangjára. Ez már tényleg hurrá.
És ezek után meg is érkeztünk egy szobába, ahol... Már nagyban folytak az események. O.o Ki ez a lovag? Ezek már harcolnak, Most komolyan csak a közepén tudtunk becsatlakozni az akciónak? Ez így nem olyan izgi... De tegyünk valamit! o/
Öhm... Mit is? Oh, igaz is, a lovagnak van egy jó ötlete, hogy verjük szét az orgonát. Szegény hangszer. De ha dönteni emberi életek és egy orgona között, a hangszert játékosokat választom.
Így aztán a gömbök cikázva, nagy nehezen odajutottam a hangszerhez, és ha tudtam, a késeimet is beleszúrtam. Csak hadd sikerüljön! ><

Jó pár gömb eltalált minket, ami miatt kb mindenki páncéljának lőttek, de végül épségben elértük az orgonát! \o/ Atoru beledöfte a kését, ami miatt ugyan a dal torzult ugyan, legalábbis amennyit hallottam belőle, de csak akkor lehetett hallani az óraketyegést, majd mire rájöttünk, hogy mi az, BUMM! Az egész orgona szétrobbant, ugyanis valami robbanószer volt benne! Én úgy elszálltam, hogy pofán csaptam magammal a sárkányt, a lovag meg odacsapott, ami miatt eléggé lesérült, így elmenekült. S akkor láttuk, hogy Tenebra sehol!
- K***a élet! - káromkodtam, ami úgy tűnik a helynek nem tetszett, mert omlani kezdett!
- Futás! - kiáltotta a Lovag, s ha akarták a többiek is, ha nem, követni kellett, ami nagy szerencse volt, mert egy rövidebb úton kijutottunk a villából, ami leomlott aztán. De mire megköszöntük volna, eltűnt a lovag. O.o
- Ideje megnézni, hogy normális-e mindenki. - szólalt meg Ichiro.

Visszamentünk Mirage-ba, s látni lehetett, hogy mindenki normális lett. Mindössze zavarodottan néztek egymásra, hogy mi történt, illetve hogy miért fáj a fejük.
- Ez az, sikerült, megmentettük Aincrad-ot! - ujjongtam örömömben. S láttuk a többieket is, akik szintén néztek, hogy mi volt itt, s ismét normálisak, hurrá!\o/

Írjatok egy befejezőt! Köszönöm a részvételt!

És sikerült bevinnem azt a bizonyos találatot, és az orgona hangja... Eléggé vészjósló lett. Legalábbis a hangja most jobban hasonlított egy repedt fazékhoz, mint egy gyönyörű hangszerhez. Habár azt is meg kell mondanom, hogy ez az orgona eddig sem nézett ki valami rózsásan. Viszont most egy ideig nem fogok tudni a saját szemeimbe nézni... Tönkretenni egy hangszert, amikor én is hegedülök, azaz hegedültem. Tényleg, most jut eszembe, talán vennem kéne valahol egyet. Akad egyáltalán Aincrad-ban olyan hely, ahol lehet venni hangszert? Mert akkor talán veszek egy dobot is. Ez a kettő a legjobb hangszer, amit valaha is kitaláltak... A gitáron kívül.
Azonban a gondolkodás alatt egyszer csak hallottam egy különös hangot, amit már hosszú ideje nem. Ez egy óra? O.o De miért? És hogyan és hol?
Nos, az utolsó kérdésre frappáns választ kaptam egy jókora detonációval, ami minden bizonnyal süketté tett volna a valóságban, ha persze túlélem a robbanást. De ez szerencsére Aincrad, tehát itt ilyen dolgokat is biztosan túlélünk.
Úgy látszott, Joey annyira meglepődött a robbanáson, hogy elkáromkodta magát, és erre láncreakciószerűen elkezdett beomlani az épület. Elég furcsa felépítése lehet, ha ennyitől elveszti a tartását.
Azonban hősies lovagunk, aki már a megérkezésünkkor is Tenebrával volt elfoglalva, úgy látszik kiismeri itt magát, és egy egérúton keresztül - így hívják, azt hiszem - kijutottunk. És a legfurcsább, hogy mindezek után eltűnt a lovag. Én azt gyanítom, hogy igazából Tenebra cinkostársa volt... Csak akkor azt nem értem, hogy miért nem támadott ránk. Hm... Lehet, hogy tévedek.  
De ez most nem is fontos. a lényeg az, hogy épségben kijutottunk, és megmentettük a játékosokat. \^o^/
Nio-ék felajánlását viszont elutasítottam.
- Köszi srácok, de én ezt most kihagynám. Most van egy kis elintéznivalóm... - mondtam, és már futottam is vissza a céhházunkba, elmesélni Judy-nak, hogy mi történt. Végül minden jó, ha a vége jó, csak Tenebrával nem tudom, hogy mi történt.