[Játékos Küldetés] A Gyűlölet démonjai 2. - Tébolyodott Aincrad

//Aki nem ír időben úgy, hogy nem jelezte, hogy nem lesz (PM-ben kérném pls!), az ne várja, hogy külön szóljak, mert ki fogom hagyni egyszerűen. Akinél 3x fordul elő, kiesik!//

Határidő: 1 hét/kör, de hamarabb is lehet kör, ha ügyik vagytok
Sorrend: első körben alakul ki

Résztvevők:
- Kodoku
- Elysion
- Chitose
- Judy Noxia
- Atoru
- Nio

Milyen fényesen süt a nap így Január közepén a hideg ellenére! Én, Ichi, Grifi, Eiji, valamint a turbékoló galambok, George és Rebecca a 3. Szinten található Mirage városban voltunk.
- Óh, kedvesem, annyira kedves vagy, hogy elviszel magaddal!
- Hisz a világ legszebb nőjének jár a kényeztetés.^^
- Fúj!
- Nem tudtad volna nem megjegyezni? – egyedül én meg Ichiro nem beszéltünk, én mert fáradt voltam, Ichi meg szokásból. Ahogy ültünk a hogyishívják Fogadó éttermi részében, egyszer csak lőn fekete sötétség, majd újra kép. Az egész egy pillanat alatt történt.
- Mi volt ez?
- Lekapcsolt egy pillanatra a szerver? – hülye kérdés volt ez, mert akkor meg is halunk, nem? Hirtelen George és Rebecca elkezdett egymással olyan durván vitatkozni, hogy nem igaz! Én meg Ichiro csak néztünk, hogy mi a búbánat történt velük meg? De az semmi, Grifi olyan szólt be a szelíd pincérnőnek, hogy alatta szebben nézne ki, mire az pofán vágta brutál erősen a tálcájával, Eiji ettől meg úgy befosott, hogy sikítozva rohant el! Ettől majdnem kiesett a szemünk is a helyéről!
- Ichi, mi a franc történt meg, amíg sötétség volt???
- Nem tudom! – az már gáz, ha Ichiro is meg van rémülve, és csak néz, mint hal a szatyorban! Ahogy nagy nehezen sikerült egy-egy bérelt szobába bezárni, és úgy döntöttünk, hogy megnézzük, hogy az egész város így megzajdult-e. Sajnos egész Aincrad. Az összes elérhető szintje pontosabban. Totál meghülyült a fél banda úgy, ahogy van! Az egyik agresszív játékos most Teréz Anya fiúváltozata lett! Meg egyebeket is hallottunk, így minden szinten mindenhol kitettük Ichiro-val egy plakátot, miszerint:

Aki tud, az jöjjön Mirage városába segédnek hogy kiderüljön, hogy mitől hülyült meg mindenki Aincrad-ban!

Feladatok ebben a körben:
1. reagáljatok a pillanatnyi sötétségre, és az alábbi karakterek cselekedetére (nem muszáj mindegyikére, egy is bőven elég!):
- Goldenwing, a kezdők kedves és odaadó támogatója egyik napról a másikra terrorizálni kezdte a kezdőket, és nem hagyja fejlődni őket!
- Angela Lovebird, aki arról híres, hogy fiúknak keres párt, olyan feminista lett, hogy minden férfit agyonver vagy megalázz, aki hozzá mer szólni!
- Bestia Eric, aki úgy szereti a petjét, mint a gyermekét azt prédikálja most, hogy a petek feláldozható tulajdonok!
- A nemes és igazságos Luke Justice bűnözésre adta fel a fejét, és a csapatát is belerángatta!
- A kislányosan viselkedő Jun fiús ruhákat vett magára, és teljesen úgy viselkedik, mint egy suhanc! - ŐT NE IRÁNYÍTSÁTOK, MERT JÁTÉKOS, ELÉG HA CSAK LÁTJÁTOK!!
- Egyéb, saját NJK-tok is kifordulhat nyugodt szívvel, ha egyik sem tetszik.
2.: Az 1. pont után találjátok meg valamelyik szint valamely részén Joey és Ichiro üzenetét, és gyertek el Mirage-ba, ahol találkoztok Joey-ékkal.

//A statokat lementettem a gépemre egy dokumentum formájában, mikor jelentkeztetek, úgyhogy nem ér csalni velük!//

Ez a nap ugyanolyan átlagossággal kezdődött, mint minden más nap, amikor éppen csinálok is valamit a szokásos dolgaim mellett. Sütött a nap, a játékosok mentek dolgaikra, njk-k és más hirdetőtáblák hirdették a magukét. Küldetés után néztem, de valami olyat, amivel együtt el tudnék menni Atoruval, mint céhtársammal, hogy még itt is felmérhessem, mennyire alkalmas arra, hogy a testvériség tagja legyen. Igaz, hogy voltunk már egy közös küldetésen, ami arra serkentett, hogy elsőként beszervezzem a PB-be, ám ha még többet is látnék belőle egy újabb küldetés mellett, talán még meggondolom, hogy alvezérként, vagy hadnagyként kinevezzem. Ami meg Angit illeti... hová tűnhetett a kislány? Nagyon nem szeretem, ha a tagjaim hirtelen eltűnnek valahová anélkül, hogy szólnának bármit is. Ha egy hétig nem kerül elő, meg kell keresnem. Aggódom is érte.
Felmentem a harmadik szintre, hogy egy kicsit ott is körülnézzek, de mire felértem a teleporttal, hirtelen elsötétült minden, mintha csak lekapcsolták volna a napot. Teljesen megdermedtem, szemeim kitágultak, majdnem kijött belőlem valami szó. Azt hittem, hogy egy újabb szerverleállás köszöntött be, de mivel nem láttam semmilyen "You're dead" vagy "Server is down" feliratot, ráadásul még tudtam mozogni is és nem láttam magamat séta közben, így a lehetséges magyarázatok listájáról ki lett húzva.
Végül lőn világosság. Alighogy jött a pillanatnyi sötétség, minden újra a régiben lett. Taláb ez is valami bugos akármi volt... na mindegy, induljunk tovább.
Csakhogy mikor mentem volna tovább, hirtelen feltűnt egy ismerős alak. Olyan lazán és nagyképűen járta az utat, mintha ő lenne Eminem. Ahogy a közelembe ért, rögtön felismertem Junt. Szemeim kikerekedtek, úgy néztem utána.
- Hé Jun... szia! Hát te... - Nem tudtam befejezni a szavaimat. Vagy nem figyelt rám, vagy csak magasról tesz rá, hogy megszólítottam. Mi üthetett ebbe a kislányba? Mióta ennyire "férfias"? Attól félek, hogy valami huligán leszbi lett belőle... vagy netán... soha nem is volt igazából kislány? Na jó, ez azért már tényleg durva, nem szabadna ennyit tűnődnöm.
~ Majd kinövi ~ gondoltam, és mentem tovább.
Nem Jun volt az egyetlen, aki furcsán viselkedett. Itt ez a segítőkészségéről híres Goldenwing, aki akár a céhem tagja is lehetne kezdőbarát jellemével, a szemem láttára terrorizálta a kezdőket és a kicsiket. Úgy kellett rögtön az "őrült" alaktól megvédenem őket, és elűznöm, amíg még megtehettem a védett terület határán túlra. Az üldözés alatt még előfordult néhány újabbak, akik furcsán vagy pedig jellemük ellenkezőjével viselkedtek. Virágokat szedő vörösek, veszekedő és bunkó zöld indikátorosok, vezért játszó petek a petté alacsonyított állatidomár-gazdáikkal. De ami a legdurvább volt, összefutottam Mogorvával, aki kedves és romantikus volt! Egy kapatósabb hölgyikével láttam őt turbákolni egy szerelmes párocskáknak való étteremben, egymás szájába adva az ételt...
Úristen! Ez kész káosz!
Rögtön írtam egy levelet Oznak.

Drága!
Ugye te jól vagy? Maradj ott, ahol vagy! Mindenki teljesen kifordult magából, néhányuk a szó legszorosabb értelmében! Féltelek!
Judy

Aztán egyszer csak megláttam egy üzenetet egy hirdetésen, amit Joey és egy barátja dobtak össze haptában. Úgy tűnik, utána akarnak járni ennek a balnak, és azt hiszem osztoznék ezen. De engem senki sem tarthat segédnek, úgyhogy ezt minél előbb tisztázni fogom a fiúval.
Most, hogy megvan, mi lesz a következő kalandom, írtam Atorunak, hogy jöjjön fel a harmadik szint fővárosába oda, ahol találkozunk Joey-ékkal. Az a szerencse, hogy éppen a szóban forgó szinten és fővárosában jártam, így pillanatokon belül meg is találtam Joeyékat.
- Szervusz, Joey! Ha nem haragszol meg érte, az a "segédes" dolog sértő volt rám és szerintem más játékosra is ránézve. De mivel éppen utána akartam járni a dolognak, így siettem hozzátok, ahogy tudtam. Ha szerencsém van, mindjárt megérkezik az egyik legígéretesebb, legelső céhtársam a céhemből, és remélem, hogy ő nem bolondult meg, mint itt a SAO háromnegyede.

Magabiztosan haladtam végig a Kezdetek Városának utcáin.  Az egyikből másikba mentem, meg volt a célom. Amikor odaértem, megálltam a ház előtt. Kicsi, komfortos házikónak nézett ki, a tulajdonosának jó ízlése lehet. Még két hete találtam egy hirdetést, amit egy Angela Lovebird nevű lány tett ki. Arról szólt, hogy megtalálja mindenkinek a tökéletes párt. Akkor még úgy gondoltam, hogy badarság, hisz úgysem kell nekem pár, maximum barátok. De aztán mindig, amikor visszamentem a hotelszobámba, hiányérzetem támadt. Mintha hiányozna valami. Vagy még inkább valaki. Így hát elkezdtem kérdezősködni, hogy merre lakik Angela Lovebird. Kevesen voltak, akik nem tudták, és még kevesebben, akik rosszat gondoltak róla. Így értem ide. Épp egy szerelmespár lépett ki a kis házból. Látszott rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást. Amikor kijöttek, odamentem az ajtóhoz és kopogtam. Kis idő múlva ki is nyílt az ajtó, és egy gyönyörű lány állt az ajtóban.
- Szia! – mosolygott rám- Gyere csak be! – tessékelt be. Be is mentem és körül néztem. Úgy látszik ez a lány ért a lakberendezéshez. Majd eszembe jutott, hogy be sem mutatkoztam.
- Öhm…  Szia, a nevem Atoru. – hebegtem- Azt mondták, hogy te megtudod találni nekem a megfelelő társat.
- Ó, hát persze! Csak mondd el, hogy milyen lányt szeretnél. –azzal a menüjében előhúzta a jegyzeteket és figyelt.
- Nos, én olyan lányra gondoltam, aki…- befejezni nem tudtam, mert hirtelen minden elsötétült. Először arra gondoltam, hogy áramszünet van otthon, de annyira nem aggódtam, hisz tudtam, hogy egy akkumulátora is van a NerveGear-nek. Nem sokára visszatért a fény és mindent láttam.
- Nos, akkor a lány, akit szeretnék… - folytattam volna, amikor egyszer csak Angela rám rivallt.
- Igen?! Egy lányt? Hogy aztán ne legyen egy perc nyugta se, mert otthon kell takarítania? Vagy talán bevinnéd a málnásba? – mondta nekem mérgesen. Nem tudom, mi ütött belé. Talán a sötét okozta? Gondolkozásra nem maradt időm, mert egy váza repült el a fejem mellett egyesen a falnak csapódott és elpixeleződött. Ott sem maradtam tovább. Amilyen gyorsan csak tudtam, kimentem a házból, magam mögött hagyva ezt a démoni Angela-t. Vajon mi ütött belé? Ennyire megváltoztatta volna a sötétség? De ahogy mentem az utcán, észrevettem, hogy mások is megváltoztak. A szerelmespár, akit láttam, most egymással veszekedtek, az idomárok pedig semmibe vették a petjeiket, mintha csak adatok halmazai lennének. Persze, azok, de akkor se valami vad mobok, hogy így bánjanak velük. Láttam egy plakátot is, ami azoknak szólt akik szívesen kiderítenék mi történt. Egy bizonyos Joey Chrome adta fel és a 3.-ra invitált minket. Majd Judy-tól kaptam egy üzenetet, hogy menjek a 3. emeleti fővárosba, új kaland vár ránk. Amilyen gyorsan tudtam, indultam is, és már ott is voltam a 3.-on. Egy kis keresgélés után meg is találtam Judy-t, Nio-t és még két srácot. Az egyik gondolom Joey volt. Odamentem és köszöntem.
- Sziasztok! Én Atoru vagyok. Judy a céhvezérem és én is szívesen segítek ebben a dologban.

(Pedig szerettem volna utsó lenni    Na de mindegy. )

Egy kicsit túl meleg még a kávé amit éppen egy kis félreeső kávézóban fogyasztok Emily és persze Anika társaságában. Kis kedvencem egy sütit eszeget, míg bájos kardforgató beszélgető társam akit már egy jó ideje ismerek egy kávét kortyolgat. Emily mindig mosolygott vidám élettel teli lány volt és szemében valami értelmes fény pislákolt mindig annak ellenére, hogy néha hebegett habogott zavarában amikor valamit nem tudott és őszintén az a néha nem is annyira néha volt. Egy kicsit ügyetlen is volt, ám valami hihetetlen szerencséje volt, minden tekintetben. Éppen arról mesélt, hogy a múlt héten egy elég ritka állattal találkozott és sikeresen megküzdött vele, amikor egyszer csak minden elsötétült egy pillanatra. Mikor újra világos lett Emily mosolygós arcocskája helyett a egy sose látott érzelmet láttam az arcán. Olyan volt mintha szomorúság ült volna az arcára, mert mondjuk meghalt valaki akit mindennél jobban szeretett volna, beleharapott volna egy citromba és bevet volna valami szert amitől nem enyhén belassult, persze az utolsó nem tűnt fel azonnal csak mikor beszélgetni kezdtünk.
-Vajon mi lehetett ez? Talán csak képzeltem?
-Nem. Nem ha... az elsötétülésre... gondoltál... azt nem képzelted... ha csak... nem képzelsz... engem is... vagy nem képzeltük... együtt... de egyébként... fogalmam sincs.
Mondta szaggatottan, mint aki megunta az életét, miközben az asztalnak dőlt, mintha nem lett volna többé gerince ami megtartsa a fejét. Kissé aggodalmas tekintettel tekintettem rá.
-Jól vagy Emily?
-Aha... nagyon.
Mondta olyan hanglejtéssel mintha hozzá tette volna azt, hogy "csak haldoklok". Anika Hasonlóként furcsán tekintett Emily-re. Még egy jó ideig a kávézóban próbáltunk rájönni a dologra, hogy ez a hirtelen változás minek lehetett az eredménye. Egyébként nem Emily volt az egyetlen aki kifordult magából. Volt egy igazán csöndes és félénk srác aki most hirtelen úgy kezdett el viselkedni, mintha ő lenne a spanyol herceg és neki mindent lehet. Volt egy igen csak szabad szájú lányka aki hirtelen gyönyörű szépirodalmisággal versesen kezdett el beszélni. Amikor elköszöntünk Emily-től, persze miután hazakísértük a jelenlegi állapotát figyelembe véve, elkezdtünk kérdezősködni, hogy más is tapasztalta-e azt amit mi és a válasz igen volt. Amennyire megtudtuk az esemény mindenhol észlelhető volt az eddig ismert területeken. De arra senki sem tudta, hogy tulajdonképpen mi volt ez és miért történt, ahogy azt sem, hogy miért nem hatott mindenkire és mi volt az ami nem hatott mindenkire. A dolog igen csak érdekelt egyrészt, mert segíteni akartam Emily-n, másrészt, mert horribilis volt látnom azt ahogy az emberek kifordultak magukból. A kutakodásom alatt találtam egy üzenetet, ami azt hozta tudomásomra, hogy mások is ezen rejtélyre keresik a megoldást. Nem sokkal később elmentem hozzájuk, hogy segítések nekik abban, hogy a végére járjunk ennek az ügynek. Mikor megérkeztem csupa ismeretlen arc fogadott elsőre. Mindenkinek köszöntem és bemutatkoztam külön, majd elmondtam az egyértelműt, hogy azért jöttem, hogy segítsek nekik.

//ne aggódj Elysion, van egy olyan érzésem, hogy te leszel az utolsó//

OFF: Kodoku kilépett időhiány miatt, Chitose meg 500 szóval pótolhat, és utánunk kell majd rohannia! 2 kör van még hátra a jelentkezésig (csak írj ide 500 szóval)

ON:
Annyira unatkoztam, miközben Ichiro-val vártunk, hogy elaludtam, és Ichiro ébresztett fel. Judy jött elsőnek!*.* De megjegyezte, hogy nem volt szép dolog csak úgy lesegédezni a többieket.
- Elnézést Judy, de annyira siettünk a káosz miatt, hogy nem tudtunk összekapni a fogalmazásán sem!><
- Idióta... - morgott Ichiro, miközben lenyomott egy facepalm-ot. Aztán jött egy másik szép lány, tudom neki a nevét talán?o.o Mindegy, majd megismerjük a kaland közben! Öröm, hogy jött segíteni! Aztán jött egy Atoru gyerek, aki elmondta, hogy Judy a céhvezére... Nocsak, mikor alapított Judy céhet?? És jött egy Elysion nevű személy is, aki úgy néz ki, mint egy csöves.O_O De igaz a mondás, miszerint a szegény a jóságos ember! Miután pár percig nem jött senki, belekezdtem a mondókámban:
- Na szóval fiúk-lányok! Mint gondolom ti is észleltétek, valaki lekapcsolta a közvilágítást egy pillanatra, amitől mindenki meghülyült! Aki volt a boltomban, gondolom ismeri Eiji-t, Grifi-t, másnéven Haru-t, valamint George-ot és a párját. Sajnos áldozatul estek ők is! Eiji beszari alak lett, Grifi bunkó a lányokkal, a turbékoló pár éppen hogy nem öli meg egymást!T_T
- A lényegre, Joey. - szólt közben Ichiro.
- Jól van na... Na szóval ki kell derítenünk, hogy mi a rák történt! Na szóval, aki jön, jelentke-- Vagyis ne, úgyis jöttök! Basszus, de hülye vagyok!
- Végre beismerted.
- Haha, rohadt vicces.-.- Na szóval... azt javaslom, hogy előbb itt Mirage-ban kutatkodjunk kicsit, hátha valakinek még megvan az esze, és látott valami olyant, amit mi nem. De lehet gyűjteni egyéb nyomokat is, ha találtok! Na, mit szóltok?

Szóval, menjetek keresgélni bármi nyomot a városban, míg találtok olyan személyeket, akiknek még nem ment el az eszük és azt állítják, hogy a sötétség ideje alatt láttak valamit. Lehet a leírása bármi (nem tudják megmondani, hogy konkrétan micsoda volt az a valami), fantáziátokra bízom, viszont egy valami azonos: virító, egymás után mozgó, vörös csíkokat láttak a szemtanúk, akik azt is elmondják, hogy a csíkok mintha valami élőlénynek a sziluettjét alkották volna. Kérek párbeszédet is, ami akármilyen lehet!

- Semmi baj, hagyjuk, egyáltalán nem fontos ilyen nehéz és furcsa helyzetben megvitatni, mi etikus és mi nem - mondtam egy mosollyal. Azért örültem, hogy ismét összefutottunk Joey-val. Hogy ki ez a durva képű srác vele, nem tudom. De ha az elkezd rosszalkodni, az biztos, hogy el lesz fenekelve.
Aztán betoppant Nio, akinek jelenlétére kedves, de egy kissé fásult köszönéssel reagáltam. Egyszer próbáltam neki elmondani a helyzetet, de nem figyelt oda rá. Nincs bajom a lánnyal, rendes meg minden, de ő olyan mint egy ló, hogy csak előre néz, másra nem figyel, csak arra, ami neki lényeges. Remélem, hogy ha sajnos nem tőlem sikerült, hanem mástól megtudnia, hogy őt is jól ejtették.
Végül megjött Atoru. Csak megkapta az üzenetemet, és már itt is volt. Igazi hűséges társ, és nagyon hálásan is mosolyogtam felé. Bemutatkozott, és rögtön elmondta, hogy én vagyok a céhvezére, mire szabadkozva és nevetve legyintettem: - Ugyan már, ennyire ne vágjunk fel, még csak most jöttünk létre. Majd ha elkaptunk néhány rossz bűnözőt, akkor már lesz mivel büszkélkedni, ifjú padawan.
Végül befutott egy furcsa szakállas srác is. Érdeklődve mértem fel érdekes megjelenését, arcvonását és a petjét. Sose a külsőre ítélkezzünk, hacsak nem is mutatja ki éppen, hogy az illető pont olyan, ahogyan öltözik is. Elysionnak hívják, és a hangjából ítélve lehet, hogy vele, Atoruval, Joey-ékkal és többé-kevésbé Nioval végre egy normális csapatot tudunk összeállítani.
Joey boltjában még nem fordultam meg, úgyhogy számomra ezek a furcsa cimborák és az a párocska ismeretlen volt számomra. Meg tudom érteni, ha másoknak a barátaival vagy szövetségesivel történik valami. Ekkor elment mellettünk Mogorva karöltve egy gyönyörű hölggyel. Ha hónapok óta nem ismerném jól a képét, most rá se ismertem volna Mogorvára kinyalt hajjal, elegáns öltözködéssel, sugárzó mosollyal és lovagias beszéddel, miközben virágnyelven, költőien udvarol ennek a kisasszonynak. Az ő esetében mégis érvényes a "ruha teszi az embert" cím.
Teljesen megrökönyödve néztem utánuk, aztán rögtön visszafordultam Joeyhoz, aki szerint először körbe kell szaglásznunk a városban egy kicsit.
- Nem lenne rossz ötlet - mondtam határozottan. - Én elindulok dél felé. Azt javaslom mindenkinek, hogy bárki, aki talál valami érdekes nyomot, rögtön küldjön mindenkinek a csapatból egy körlevelet, és akkor ugyanitt találkozunk. Nagyon figyeljünk oda minden emberre errefelé, mert egy ilyen zavarban nem lehetünk biztonságban. Nem biztos, hogy a tébolyban a vörösök megtámadnak bennünket és a zöldek meg barátságosak maradnának... szóval legyen nyitva mindenkinek a szeme!
Egyelőre nem volt értelme annak, hogy párosával menjünk, de ha történne valami, úgyis szólna valamelyikünk. Én már el is indultam a város déli részére. Azon kívül, hogy gyermeki ribancokat láttam komoly főiskolás zsenikként viselkedni és két zöld indikátorost egymás torkának ugrani (akik ráadásul jóbarátok is lehettek ezelőtt), semmit sem találtam. Megnéztem a játékosokat, a mobokat, ellenőriztem a helyszín minden zegét-zugát, de se tárgyi bizonyítékot nem találtam, sem valakit, aki tudna is bármit erről a dologról. Rajtam és Atoékon kívül nem hiszem, hogy lenne más normális "üzemmódú" Aincradban.
Végül csak megfogtam az isten lábát...
- Judy, mit keresgélsz ott a hordórakásoknál? - szólított meg egy ismerős, csendes hang.
Majdnem beütöttem a fejem a hordókba.
- Caleb... Árnyék C! - Nagyon meglepődtem, amikor egy régi ismerősömmel találkoztam össze itt a sikátorban. Ő volt az egyetlen barátságosabb vörös indikátoros, akivel néha-néha tartottam a kapcsolatot. - Hát te nem lettél bolond, mit a többiek?
- Azt hittem, hogy te is megbolondultál, másfelől nem kutakodnál ilyen lelkesen a hordok közt. Na de úgy hallom, csináltál egy rendfenntartói céhet Phoenix Brotherhood néven. Hogy alakul?
- Egész jól, de... most nem ez a lényeg! Keresek valami nyomot, hogy megfejtsem a társaimmal ennek az egésznek az okát.
- Mármint?
- Hogy miért fordult ki magából majdnem minden és mindenki.
- Ja igen. Most már világos. Azt hiszem én tudok neked segíteni.
- Csak nem találtál valamit, vagy láttál?
- Igen, láttam valamit - felelte Árnyék C. - De ezt mások is látták mind, nem? Hiszen elég feltűnő volt, amikor hirtelen egy pillanatra sötét lett minden.
- Arról beszélsz, hogy akkor láttál valamit, amikor sötét volt? Én semmit sem láttam, és az se biztos, hogy látták volna is mások.
- Legközelebb majd lecseréled az egyik jártasságodat látásra, vagy fejleszted az észlelésedet, Judy.
- Hagyjuk ezt! Mit láttál akkor a sötétben, mond?!
- Vörös csíkok haladtak egymás után sorjában, mintha egy csendes mozgó vonat lenne. Azt hiszem, valami lényfélék lehettek, de nem tudok semmit biztosat mondani, hiszen az én Látásom nem éppen tökéletes még. Szóval... a lényeg, hogy a sötétben valamik mozogtak ott, és talán azok adnak rá magyarázatot erre az egészre.
Ismeretlen, sötét lények vörös csíkokkal a sötétben... valahogy számomra furcsán ismerősen hangzott ez az egész, de nem tudtam hová tenni ezt. Az biztos, hogy nyomnak mindenképpen megfelel ahhoz, hogy valahonnan el tudjunk indulni. Meg akartam köszönni Calebnek, hogy segített ezzel az aprósággal, de mire gondolkodó üzemmódból a valóságba váltottam, addigra eltűnt. A helyében egy cetlit maradt meg.

Óvakodj a Crazy Cementery embereitől. Darkness az ők védelmüket élvezi. Ne maradj egyedül, védd az embereidet. Minden jót!
Árnyék C

Crazy Cementery? Ez valami céh vagy más szervezet? Nem hiszem, hogy a mostani ügyhöz köze lenne, de azért eltettem a cetlit, mert még biztos jól jöhet még ez az információ. Most, hogy sikerült megtudnom, hogy milyen állítólagos akármik miatt történt ez az egész, visszamehettem a találkozóhelyre, ahol megvártam a többieket is, akiknek elmondhattam mindent, amit Calebtől halottam.
- Srácok! Kaptam egy fülest olyan embertől, aki egy ismerősöm, és sose mond nekem hülyeségeket. Szerencse, hogy ő nem lett furcsa... na szóval! Azt mondta, hogy a sötétben látott valami élőlény-formákat vörös csíkokkal. Nem tudom, hogy vagytok vele, de valami ilyesmivel mintha én már találkoztam volna régebben. Mi lenne, ha elmennénk valami könyvtárfélébe keresni erről valami leírást?

Judy kicsit mentegetőzött, amikor megemlítettem a céhet, gondolom nem akart felvágni. Persze, én se akartam, csak gondoltam megemlítem. Nem sokkal később megjött egy szakállas fickó, akit Elysionnak hívnak. A kinézet megtévesztő, figyelmeztettem magam. Lehet, hogy kívülről kicsit hajléktalan, azonban az nem jelenti azt, hogy belülről is ilyen.  Eztán Joey felvázolta, hogy mi is lenne a feladatunk. Nyomkeresés? Sima liba! –gondoltam. Habár így utólag bele gondolva, ez talán nem is lesz olyan könnyű. Főleg, mikor Judy megemlítette, hogy most akár a zöldek is lehetnek farkasok, míg a pirosak kezes bárányok. Ez bizony nagyban nehezíti a dolgokat.
- Én körülnézek néhány fogadóban, hátha találok valakit, aki tudna mit mesélni. – mondtam. Azzal elindultam. Egy kis idő után megtaláltam az első fogadót, ahova be is léptem. Azonban meglepett az a hangulat, amit találtam. A szokásos vidámság és jókedv helyett, most mindenki úgy nézett ki, mintha valaki meghalt volna. Már majdnem én is szomorú lettem, mikor észbe kaptam, hogy ez tuti a sötétség oka. Körbenéztem, hogy ki lehet olyan, aki még nem változott meg, azonban mivel nem vagyok errefelé ismerős, így a szimpla körbenézéssel nem sokra mentem, inkább elkiáltottam magam: - Akad itt valaki, aki látott valamit, ameddig a lámpát lekapcsolták? Azonban szinte senki nem mozdult. Igaz, volt akinek kimeredtek a szemei, és volt aki legyintett is. Azonban egyszer csak egy trió közeledett felém.
- Mi talán tudunk segíteni. – szólalt meg a középső- A barátunk látott valamit, amikor sötét volt. – mutatott a jobb szélső fiúra.
- Igaz ez? – csillant fel a szemem.
-I…Igen… - hebegett- Azt hiszem, valami csíkokat láttam, amik végig mentek az utcán. Először azt hittem, rosszul látok, vagy valami bug, amit a sötétség okozott. Ezek a csíkok zöldek voltak, és mintha valami lények lettek volna.
- Dehogy, te ütődött! – szólt rá baloldalról egy lány. – Még hogy zöldek! A sötétség a szemedet is elváltoztatta?
- Talán te is láttál valamit? –fordultam feléje.
- Hogy láttam-e? –kérdezte- Talán túl sokat is… Már bánom, hogy ilyen magas szintű a látás képességem. Többet láttam, mint néhány vonalat. Az nem csak néhány vonal volt… Valaki, vagy inkább valami volt az. A sötétség után pedig, kár volt kíváncsinak lennem és használni a látást. Embereket láttam egymás torkának ugrani, céhtagokat, régi barátokat és ismerősöket is láttam kifordulva magukból. Szerencsésen megtaláltam Takashit és Mamoru-t – mutatott a másik két fiú felé. És úgy döntöttünk, inkább nem megyünk messzire, hanem valahol kivárjuk ennek a végét. – fejezte be mondandóját a lány.
- Rendben, köszönöm a segítséget! –hajoltam meg előtte. –Tudjátok néhány társammal éppen erre keressük a magyarázatot.
- Remélem, sikerrel jártok! –szólt a lány, majd elmentek.
Gondolom ez elég infó lesz a többieknek. Azzal vissza is indultam a többiekhez. Azonban sajnálkozva tudtam meg, hogy nem én voltam az egyetlen, aki ennyit megtudott.
- Körül-belül nekem is ezt mondták, Judy. - bólogattam. – A könyvtár jó ötlet lehet, azonban nem tudom, hol találunk. Akár egyet is.

Mikor odaértünk már egy kis társaság gyűlt össze. Röviden érkeztünk után más már nem jött és "házigazdáink" a tárgyra tértek némi közjátékot követően. Majd egy elégé karizmatikus lány mondta a magáét, aki szavai mögött egyszerű ám elemi fontosságú logika állt.
-Rendben.
Nyugtáztam a lány szavait, majd elmentem, miután mindannyiuk nevét elkértem és leírtam, hogy tudjak nekik majd üzenetet küldeni. Nem beszéltem velük sokat csak annyit amennyit kellet, valahogy most nem voltam beszédes hangulatban, őszintén szólva folyamatosan csattogtak a kerekeim ezen a dolgon. Mivel én mielőtt ide jöttem, ott már kérdezősködtem ahonnan jöttem volt már némi infóm, de semmi jelentős és elégé ellentmondásosak, voltak illetve néhol kissé hihetetlenek a sztorik. Ezeket nem akartam megosztani még a többiekkel, mert tudtam jól, hogy vannak emberek akik ha tálcán kapnak egyfajta elméletet vagy sugallatot, hajlamosak hozzá igazítani a tényeket és így nem lesz meg a maguk nyoma és könnyen el siklanak olyan dolgok fölött amit egyébként észrevettek volna. Ilyen kezdeti szakaszban minél több elmélet és nyomvonal lesz annál jobb és ha ugyanoda vezetnek az a legjobb, bár ha mindenki ugyanarra jut már most akkor lehet, hogy csak nagynak tűnt a rejtély miközben az egyszerű vagy pedig csak mi voltunk tudatlanok, ami így is úgy is lesújtó lenne számomra. Random módon indultam meg a városban Anika-val az oldalamon Akit csak meg tudtunk kérdezni azt megkérdeztük, hogy ismer-e valakit aki megváltozott volna és rengetegen voltak akik igen, majd felkerestük ezeket az embereket. Lényegében ugyanazt a kérdéssort tettem fel mindenkinek:
-Mikor történt és hol az elsötétedés?
-Észre vett-e valamit?
-Volt-e valami megérzése az esemény előtt után vagy közbe?
Az időpontok megegyeztek megközelítőleg, de persze senki sem mondott pontos időt. A helyszínek viszont nagyon távol voltak egymástól. Mint a megérzésre, mint a tényleges érzékelésre széles skálán a semmitől a magát a sátánig minden volt. Bár a legtöbben durván az emberek nyolcvan százaléka állította, hogy érzett vagy látott valamit. A leírások nagyon skicc szerűek voltak az esetek többségében, ám karakterisztikájukban igen hasonlóak. Így jó esély volt rá, hogy valami követte el ezt a dolgot.
Végül felkerestem egy ismerősöm aki infó kereskedéssel foglalkozott.
-Szia Data!
Anika kicsit körbeszállta öt és elfogatta tőle a sütit amit nyújtott neki. Data egy két szívességél tartozott nekem és ezek általában gyarapodtak mint sem tűntek volna. Egyébként igen okos és kimondottan jó szövegekkel megáldott illető volt, nem különben azon emberek kevese között volt aki igazán le tudta kötni Anika-t ez mondjuk lehet annak volt köszönhető, hogy mindig volt nála valami finom falat amit örömmel osztott meg vele.
-Üdv Elysion! Anika nő mint a gomba nagyanyám zoknijába! Te meg napról napra jobban hasonlítasz arra a zoknira.
Mondta arcán azzal a tipikus "tudod, hogy csak viccelek" kifejezéssel.
-Egyébként tényleg.
Kis hatásszünet.
-Gyorsan nő a kis sütiszörny. Te viszont pont ugyan olyan vagy mint mindig szörös mint egy jeti, hogy csinálod, áruld már el.
-Kedves barátom örömmel látom téged is elkerült ez a helyzet és bocs nem árulhatom el végül is egy hölgy sose árulja el a titkát.
Mondtam elpoénkodva egy kacsintás kíséretében.
-Jaj légy oly szíves ne huncutkodj. Tudod, hogy imádom a szakállas nőket.
Egymásra mosolyodtunk majd leültünk az asztalhoz a házában.
-Mit tudsz erről a sötétedéses ügyről?
-Szerintem sajna csak pont annyit mint az átlag halandó aki utána kérdezett ennek annak. Ha valami küldetés miatt lenne, biztos nincs az alapküldetések között vagyis ami atyaúristenünk csinálta utólag.Valamit láttak a legtöbben, de lehet, hogy csak ilyen sokan fogyasztottak egy kis tudatmódosítót vagy kaptuk intravénásan a bórt odakintről. Semmi biztos infó nincs.
-Nos akkor én most megyek, ha nem baj majd máskor találkozunk egy visszavágóra.
-Már alig várom. Legközelebb majd elpicsázlak, mint a domina nagymama a rossz kisfiát.
-Szép állom nagyi.
-Egyesek az álmot jövőnek tekintik kis unokám. Bár még ha vesztek azzal is nyerek...
Nem fejezte be a mondatott de tudtam mi a vége, és nagyon vicces nyugtáztam magamban. Elköszöntünk majd indultunk volna tovább amikor üzenetet kaptunk Judy Noxia-tól. Visszamentünk egy gyors kérdésre az öreglányhoz, majd küldtem vissza üzenetben a legközelebbi könyvtár helyét és annak nyugtázását, hogy hasonlókat hallottam én is. Elindultunk a könyvtárba, majd nyugtáztam magamban valószinüleg csak nekünk nincs megfelelő tudásunk ehhez az egyszerű talányhoz.

Ezek szerint a többiek is hasonló információkat kaptak, de ki-ki inkább a maga véletlen módján, de ezt senki se mondta. Nem említettem meg, hogy én meg attól az egyetlen vöröstől kaptam a saját információmat, aki csak túlélése érdekében képes ölni. Szerencsére még így sem süllyedt le Darkness szintjére, aki viszont tényleg sötét, bűnözői életmódot él, és azt se bánná, ha egy zöld indikátorost is meg kell ölnie egy kis vagyonért.
Tetszett az ötlet a társaságnak, hogy menjünk könyvtárba, bár Atoru kijelentette, hogy nem tudjuk hol van. Szerencsére a szakállas fiú, Elysion igen. Úgy látszik, hogy ő már előre gondolkodott egy kicsit... meg kell ismernem ezt az embert.
Joey viccelődése után máris a könyvtárban találtuk magunkat. Sötét mágiákról szóló történeteket és mob-listákat szereztem be a polcokról, hátha azok között találok valami érdekeset, ami talán megerősítést tud adni mindazokról a vörös csíkokról és furcsa lényekről, amik felbukkantak egy szempillantásra a pillanatnyi sötétségben.
Rögtön kiszúrta a szememet a démoni állatok, amikkel régebben már volt szerencsém találkozni még Tenebra bajkeverése alatt. Ha csak résnyire nyitott szemmel nézném a képeiket, talán még megegyezne a leírásban adott lényekkel, bár ki tudja, hogy nem-e tudnak vörös csíkokat hagyni maguk után. Azok a bestiái Tenebrának, amiket legyőztünk már korábban, testüket némi vörös csík lepte el. A probléma viszont az, hogy azért nem csak ők lehetnek az egyetlenek, akik ilyet tudnának csinálni. Még az is lehet, hogy valami Sötét Elf, vagy egy neonfénnyel játszadozó gonosz alak tehette.
Ekkor egy hangos moraj zavarta meg az olvasgatásomat. Joey magára borított egy egész könyvhalmot, amit persze egy kislányos sikollyal hagyta jóvá.
- Joey, az isten szerelmére, egy könyvtárban vagyunk, ne hangoskodj ennyit - A halk szavaimat már megelőzte a barátja, aki a fiú fejéről leszedett könyvről olvasott tovább.
- Ti találtatok valami érdekeset? - kérdeztem Atorutól, Niotól és Elysiontól. Ha kérdezik, ennyit válaszolok: - Hát szemeztem a démoni állatokkal. Te emlékszel még rájuk, ugye, Nio? Ők voltak Tenebra dögei. Na de nem biztos, hogy csak ők képesek vörös csíkozni, mondjuk még szóban jöhet más erősebb vagy nekrolikus típusú mob, például a...
Joey egy hirtelen megnyikkanása.
- Joey, már szóltam neked, hogy... - Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a fiúnak hűlt helye maradt ott, ahol az imént állt, ráadásul úgy, hogy én vele szemközt ültem egy asztal és egy halom könyvkupac közt, ám így is még mindig látta ma fiút. Hogy a fenébe tűnt el a szó legszorosabb értelmében a szemem elől?
Az is lehet, hogy... az teljesen lehetetlen! Pont egy nagyon forgalmas könyvtárban? Utána kell járni az egésznek.
Megkopogtattam a könyvespolcot, és mivel elég üregesen hangzott a bútor a kopogásban, már tudtam, hogy ez egy titkos alagútnak vagy egy szobának az ajtaja.
- Joey! Hallasz odaát? - kiáltottam be a fal túloldalára ezúttal fittyet hányva rá, hogy egy könyvtárban vagyunk. Nem biztos, hogy hallani fog, de azért meg kellett próbálnom. Biztos valamelyik könyv nyithatja ki. Az a könyv, amit talán Joey ki akart volna húzni, de kiderült, hogy az nyitja a bejáratot. Átkiabálok Joeynak, hogy tudja-e még, melyik könyvet húzta ki éppen. Nem hinném, hogy tudná, így ha más nincs, segítséget kérek a többiektől ahhoz, hogy kezdjük el szép sorban kihúzogatni a könyveket, hátha pont valamelyik nyitni fogja.

Úgy látszik mindannyian ugyanazt, azt az infót kaptuk meg. Ez nem sokat segített, de legalább mindegyikünk jutott valamire. Szerencsére Elysion járatosabb a környéken. Bár én is gondolkodtam, hogy valamikor elmegyek a könyvtárba, de eddig nem szakítottam rá időt. Talán majd most. Mikor oda értünk, úgy döntöttem, hogy valamerre körül nézek, hisz általában csak akkor találok meg valamit, amikor nem keresem. De sajnos most az sem vezetett eredményre, hogy csak úgy nézegettem a könyveket. Habár meglehet, hogy nem épp a fantasy részlegen kellett volna keresgélnem. >.> De ha egyszer ez érdekel? ~A pórul járt játékosok sorsa is érdekelhetne.~ Már megint ez a hang. És már megint igaza van. Így elmentem a mobok és egyéb lények könyvek felé, de úgy látszik, hogy Judy beelőzött és a legtöbbet már begyűjtötte. A maradékban pedig csak néhány kisebb mob adata volt. Ebből is látszik, hogy Judy mennyivel jobb ember. Közben egy olyan hangot hallottam, mint amit a krimikben szoktam, mielőtt a gyilkos leszúrná az áldozatát, azaz sikítást. Majd kiderült, hogy Joey volt a hangforrása és egy könyvkupacból mászott ki éppen. Judy rá is szólt, hogy ez egy könyvtár. Majd megkérdezte, hogy találtunk-e valamit, ami fontos lehet.
- Eddig semmit, de átnézem a Joey által levert könyveket is, hátha azok között lesz valami.- Azzal odamentem a szekrényhez és miközben megnéztem a nevüket, visszaraktam a helyükre. Volt ott minden:  J.K Rowling –könyvektől kezdve R.A. Salvatore- ig minden. De ezek között se találtam semmi érdekest. Majd hirtelen egy újabb sikítás. Ennyire csak nem lehet kétbalkezes az a fiú! Már vártam volna a következő könyvkupacot, amit el kell raknom, csakhogy nem csak a földön levő könyveket nem láttam, még Joey-t sem! o.o Még szerencse, hogy épp láttam, ahogy visszafordul a szekrény, így nagyjából világos volt, hogy hova tűnt. Márcsak azt kell kideríteni, hogy melyik könyv volt az, amit el akart venni? Mi érdekelte annyira, hogy elvegye a polcról? Talán a Balszerencsék Áradása könyvsorozat egyik része? Vagy más? Judy közben próbálta szólogatni és az az ötlete támadt, hogy egyenként vegyük le a könyveket. Ez se rossz ötlet, de nekem s eszembe jutott valami, így Ichiro-hoz mentem.
- Mondd, nem tudod, mi érdekelhette Joey-t? Mármint, hogy milyen köny? Hisz gondolom, már régóta ismered. –nem tudom, hogy jó irányba haladok-e, de azért egy próbát megér, hisz mégis csak jóba vannak, vagy nem?

Miután összegyűltünk a könyvtárban neki is vetettük magunkat a kutatásnak. Ez a Judy Noxia egyre szimpatikusabbnak tűnt, igen intelligensen és céltudatosan vette le a könyveket. A könyvek együtt óriási skálát fedtek le. Én magam is nagyjából ugyan azokat a könyveket vettem volna le, de mivel ő már levette én nem tettem, helyette az általam vett második legjobb forráshoz fordultam a históriás könyvekhez és azon kötetekhez amikben a szájról szájra adott történetek voltak leírva. Végül is általában mindenek van némi valóság alapja és bár ha el is torzulnak a történetek magjuk még is ugyan az marad és sok hasznos információt nyújthatnak. Sajnos cím alapján nem túl sok ide vágó könyvet találtam, bár azok vaskosak voltak és ígéretesnek is tűntek. Sok érdekes és némileg ide passzoló dolgot találtam benne, de sajnos nagyon körvonalasak voltak a leírások. Mikor már minden érdemesnek tűnőn átlendültem akkor az egyik oda lett fiú Joey kisebb zajt csapott egy "gyilkos" könyvlavinával, amiért rá is szóltak. Én csak elmosolyodtam a dolgon. Vagyis egészen pontosan még jobban mosolyogtam. Én azon fura lények közé tartoztam akik élvezték az olvasást. Sajnos Anika ebben nem osztozott velem, legalábbis még nem legjobb reményeim szerint. Ö kicsit uncsizott, de mivel nem akart zavarni csendes pihenőt tartott. Egy kicsit el is szunnyad talán pont mikor a kis baleset történt, amire persze felriadt és azonnal odament felmérni az esetet. Már éppen az eddig gyűjtött infókról kezdtünk el beszélgetni és én érdek feszítve hallgattam csapatunk női tüneményének szavait, mikor újabb váratlan esemény következett be. Az imént kis kedvencem figyelmét lekötő ember eltűnt. Mint kiderült a klasszikus forgó ajtóként funkcionáló szekrény segítségével, ami olyan kis retrós érzést adott nekem. Meg kérdeztem kis drágaságomtól, hogy látta e melyik könyvet húzta ki az illető, mire ő megrázta a fejét, majd megkérdeztem, hogy azt tudja-e hogy nagyjából merre nyúlkálhatott, de ismét ugyanaz a válasz érkezett. A következőkben a könyvek próbálgatásával volt elfoglalva a kezem, miután mondtam Anika-nak, hogy nincs semmi baj, hogy nem tudott segíteni ez miatt ne érezze rosszul magát. Ám agyam gondolkodott azon, hogy melyik könyv lehet az igazi, amilyen szerencsém van az utolsó lesz amihez hozzá érünk. Atoru egy felettébb jó kérdést tett fel egy felettébb jó embernek, amihez én hozzátettem azt, hogy ne csak abban gondolkodjanak milyen könyvet venne le alap esetben, hanem mi annak az ellenkezője, hátha az ízlése s a visszájára fordult.

OFF: Nio 500 szóval pótolhat. És most Ichiro szemszöge következik!

- Igen! De rohadt sötét van! - hallatszott Joey hangja. Édes istenem, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen... Judy megkérdezte, hogy tudja-e melyik könyv volt az, amit kihúzott.
- Nem, mert nem volt a gerincén cím! - remek. Ezen a polcon az ÖSSZESNEK a gerincén nincs cím. A színnel meg inkább ne is próbálkozzon a lány, mert mindegyikből több is van. majd az egyik fiú Atoru vagy ki megkérdezte, mi érdekli Joey-t.
- Rovarok, ízeltlábúak, lányok.
- Hallottam ám! - kiabálta Joey, elég mérgesen.
- Inkább maradj ott, ahol vagy. - mondtam elég hallhatóan Joey-nak. Majd a két lányhoz fordulok.
- Mellesleg ki az a Tenebra? Egy barátotok? - kb 15 perc múlva meglelték az ajtót kinyító könyvet. Milyen ironikus, hogy a hangyákról szólt. Az ajtó egy folyosóra vezetett, de Joey nem volt sehol.
- Nem megmondtam neki, hogy maradjon?! - csak kicsit emeltem meg a hangomat. mivel csak egy felé vezette a folyosó, így nem volt nehéz, merre ment.

Menjetek addig, amíg véget nem ért az útnak, egész pontosan egy háznak a szobájába. Itt van Joey itt. Szerencsére jól van, viszont valaki leütötte, és van a szobában egy érdekes dolog: Judy és Nio képe áthúzva, többször ráírva, hogy dögöljenek meg.

Joey hallotta, amit átszóltam neki, és a feltett kérdésemre is ő adta a választ, mert tisztán hallotta minden egyes szavunkat, Ichiro vele ellentétben nem tudta, hogy előtte Joey melyik könyvet akarta megnézni.  Aidor kérdésére elmondta, hogy mi Joey érdeklődési köre, mire a szomszéd oldalról kihallatszott a sértődött hang.
- Nyugi, Joey, mindjárt kiszabadítunk, vagy átmegyünk utánad! - szóltam át a fiúnak. - Addig nyugi, és el ne menj sehová, ahogy Ichiro is kérte!
Volt egy kis probléma: az összes könyvnek a polcon nem volt cím a gerincén, mint annak is, amit Joey kihúzott, mielőtt átesett volna a túloldalra. Más nem volt, minthogy maradunk az én ötletemnél, hogy végighúzogatjuk a könyveket. Miközben azon dolgoztam, Ichiro megkérdezte, hogy ki a fene Tenebra.
- Bár barát lenne, de nem az - feleltem keresgélés közben. - Tenebra egy erőszakos játékos, akinek speciális képessége, hogy démonokat csinál állatokból, és azokkal akarja átvenni a hatalmat mindenki felett. Egyszer találkoztunk vele, de azóta nem. Sajnos hallottam a hírét besúgóktól, hogy Jacknek, az akkori társunknak nem sikerült legyőznie vagy feltartóztatnia őt, mert látták pár helyen felbukkan. És azt is hallottam, hogy Jack... szóval... ő már nincs köztünk...
Itt egy kicsit elcsuklott a hangom. Akárhányszor eszembe jut egy barát vagy egy számomra nem túl fontos ember halála, mindig elszomorodtam egy kicsit. De az embernek túl kell tennie magát a tragédiákon, és folytatni az életet és a harcot (SAO esetében a túlélésért).
- Tenebra meg fogja még kapni méltó büntetését, hogy igazságot szolgáltassak Jacknek és a többieknek, akikkel maga vagy az állatai végzett. Ez a testvériségem kötelessége. Ám most nem azzal kell foglalkoznunk, hanem hogy visszaállítsuk a rendet Aincradban, bárki is áll a háttérben. Őt is meg fogjuk büntetni.
Az idő alatt valaki megtalálhatta az átjárót nyitó könyvet kutatás közben, mert, ahogy megnyílt, átestem rajta hassal előre. Majdnem mondtam valami olyasmit, hogy legközelebb szóljanak, ha nyílik az átjáró, de nem tudhattuk ezt előre. Ha valaki közben elkap, hogy ne terüljek el az átjáróban, annak hálásan megköszönöm segítségét és gyors reflexét.
- Miről is szólt az a könyv, amivel kinyílt? - kérdeztem érdeklődve, akár meglepődnek rajta, akár nem.
Joey nem fogadott itt minket, így aztán amint kidühöngte magát Ichiro Joey szófogadatlansága miatt, végigmentünk a titkos átjáró folyosóján, amíg egy ház szobájába nem kerültünk. Átlagosnak tűnt.
Joey-t itt találtuk meg leütve, kómásan. Ha Ichiro nem megy oda hozzá magához téríteni, akkor én megyek oda, hogy felrázzam őt kómájából. Ha odamegy, akkor csak körülnézek itt.
Mindkét esetben feltűnik nekem, hogy a falon ott van egy két rólam és Nioról. A képeink durván át voltak húzva, többször is rá volt írva, hogy dögöljünk meg... és még pár eléggé trágár szó meg undorító rajz (ha van az is ilyesmi).
- Úgy tűnik, valaki aztán nagyon gyűlölhet engem és Niot, ha már rajtunk akarta kipróbálni kezdő szintű rajzolását és irdatlanul macskakaparásos "szép nyelvű" írását - jegyeztem meg nemtörődöm hangnemmel, bár így is annyira rossz volt nézni, hogy valaki név nélkül ennyire megalázzon engem. Azonban mégis volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt a "művészi" stílust már láttam valahol.
Ha Joey magához tér és túlesik egy-két rágalmazáson, rögtön kikérdezem: - Joey, nem emlékszel pontosan, hogy ki támadott le, vagy csak annyira, hogy nézett ki?

A kérdésemre érdekes válasz érkezett, de azért hallottam benne a poénkodó hangot. A barátok között már csak így szokás. Szerencsére Joey-nak semmi baja nem esett, mivel hangja még volt. Legszívesebben rászóltam volna, hogy annak ellenére, hogy egy fal, jobban mondva egy szekrény választja el tőlünk, attól még egy könyvtárban van. Közben Ichiro is elkezdte Judy-t kérdezgetni Tenebráról, akit korábban említett és Judy válaszai nem voltak túlságosan boldog hangzásúak. Hogy valaki a mobokat démoni lénnyé változtassa… rettenetes! Nekem még csak meg sem fordulna a fejemben ilyen gondolat, ez a játékos pedig a hallottak alapján eléggé pszichopata. Remélem, nem találkozok szembe vele. Közben elkezdtük lepakolni a könyveket, majd az egyiknél el is fordult. Gyors ránéztem a könyvre, és kiderült, hogy bogarakról szól. No lám, no lám, hát mégis csak igazak a hírek. :PAz átjáró nyílni kezdett, de úgy tűnt, hogy Judy nem figyelt eléggé, így elkezdett zuhanni befelé.
- Judy! –kaptam gyorsan utána és szerencsésen elkaptam. – Hopp, meg is vagy. – mosolyogtam rá. – Máskor azért figyelj jobban, nagyobb bajod is történhetett volna. – És egy kicsit komolyan is gondoltam, hisz akármi történhetett volna. Közben mindnyájan bementünk, de Joey nem volt ott, így Ichiro kicsit felkapta a vizet, de aztán indultunk tovább. Nem kellett sokat léptem, máris elcsúsztam. Legközelebb majd nekem is jobban kéne figyelnem. Végül azért valahogy, de azért leértünk, és legnagyobb meglepetésünkre, egy szobába lyukadtunk ki. Nem volt az a túlságosan is különös szoba, leszámítva Joey-t, aki a földön feküdt, és néhány fura képet a falon. Közelebb mentem hozzájuk, de egy kicsit hátra is hőköltem. Akárki is csinálta ezeket, tuti, hogy nem volt normális. ~Egy pszichopata. Csak az rajzolna és írogatna ilyeneket.~ Viszont úgy tűnt, Judy-t annyira nem érdekelte a dolog, sőt, még le is szólta. Ehhez azért kell bátorság, hiszen bármelyik pillanatban elő ugorhat a semmiből az a személy, aki csinálta, és bizony a meglepetés támadások nem éppen kivédhetőek, legalább is szerintem.
- Nem tudom, ki csinálta ezeket, de akárki is volt, nem igazán szerethet titeket, lányok. – fordultam Nio és Judy felé. – Nem tudjátok véletlenül, hogy ki haragudhat ennyire rátok? – mutattam a hátam mögé, a képekre.

Húúú, a fejem... mint ha átment volna egy kamion... *CSATT!*
- Áú! - ugrottam fel. - Ki pofozott fel?!
- Én, hogy magadhoz térj, ökör. - de rendes vagy Ichi, hallod-e!-.- Akkor vettem észre a két lányt ábrázoló durva, megalázó képeket, amitől elkerekedtek a szemeim. És jött Judy kérdése.
- Nem, mert hátulról ütött le. De nő volt, mert azt mondta női hangon, hogy biztos valami két cafka fiúja vagyok, elég lenéző stílusban. - közben még mindig fogtam a fejemet, meg az arcomat, mert mindkettő rohadtul fájt.X_X Várjunk, az nem is szokott fájni! De akkor hogy dőltem ki?O.o
- Mellesleg, hol vagyunk? És hol van az a fekete hajú?
- Valami házban, a lány meg nem jött velünk, biztosan fél valamitől. És mivel biztos, hogy nem véletlenül lehet alagút a ház és a könyvtár között, azt javaslom, keressünk itt is nyomokat. - s ő meg elkezdett az egyik szekrényben keresgélni. Én vállat vontam, majd keresni kezdtem én is, de én főleg valami innivalót, mert szomjas vagyok! Kinyitottam egy polcot, és furán néztem.
- Mi ez? - s elővettem valami tőrmarkolat szerűséget.
- Én is találtam valamit. - Ichiro meg egy tőrnek a pengéjét találta meg. Hirtelen bevillant a térképen egy pötty, ami a ház pincéjébe vezetett. Megijedtem.
- Ööö, van egy ötletem! Itt maradok őrnek, mert ööö... allergiás vagyok a pincékre!^^"
- Rossz kifogás Joey. Indulás. - a fenébe! Én félek!T_T

Nektek is megjelenik a pötty a térképen, ami a pincébe vezet. Amikor leértek, egy tőr alakú vájatot vesztek észre a falon. Ez egyértelművé tette, hogy a tőr a kulcs, viszont össze kell ragasztani, mert Joey hiába próbálja csak úgy összeilleszteni, nem maradnak meg együtt.

//elnézést a rövid postért!//

- Szóval annyit tudunk, hogy egy nagyképű nő az illető, és ráadásul pocsék az íráskészsége, a művészeti alkotásáról ne is beszéljünk - gondolkoztam el, miután Joey megadta a választ a kérdésemre. - És szerinted valami két cafka pasija vagy. Azt hiszem, tudom, melyik két "cafkára" célzol - Rámutattam az engem és Nio-t gyalázó szánalmas művekre. - Most már egészen biztos, hogy ismerős lehet az illető, aki itt kavar egy kicsit...
Körülnéztem, és észrevettem, hogy Nio nincs itt. Talán lemaradt. Szerintem jó lesz bevárni, amíg teszünk is valamit. De ezt nem is jelentettem be, mert Joeyék szerint el kéne kezdeni kutakodni itt a lakásfélében, hátha találunk újabb további nyomokat. Addig biztos ideér Nio is.
Segítettem a srácoknak átkutatni mindent, még a bútorok mögé és alá is benéztem, plusz beléjük, nyitogattam a fiókokat, átnéztem a könyveket, újra és újra elemeztem a szétfirkantott "szépséges" képeinket. Eszembe jutott egy napló egy múltkori küldetésről, amiben a kézírás egy az egyben ugyanaz. Lassan kezd összeállni a kép, de csak nagyon lassan. Tudat alatt már egyértelmű volt a dolog, de nem lehettem benne biztos, hiszen még nincs annyi bizonyíték. Lehet, hogy talán mégis Tenebra állhat a háttérben?
Aztán Joey talál valami tőrnek a nyelét, míg Ichiro az élét. Nem is értettem igazából, miért akarnának ezek ketten időt fecsérelni egy közönséges tőrrel. Majdnem mondtam valami csípős megjegyzést, de aztán hirtelen bevillantott a térképen egy piros jelzésű koordináta. A helyszín ennek a háznak a pincéje.
Pince! Múltkor is volt egy pince. De Ja Vu érzés ragadott el... most már biztos lehetek abban, amiben eddig nem lehettem biztos. Hacsak azt nem vallom be szkeptikusan, hogy ez csak egy véletlen egybeesés.
- Joey, kérlek, nem maradhatsz itt egyedül, főleg azok után, hogy leütött hátulról és idevonszolt egy nő - mondtam a fiúnak szinte kérően, mikor bejelentette, hogy ő inkább itt maradna és Ichiro ennek nagyon nem örült. Nem szokásom macskák módjára kéregetni bármit az emberektől, de Joeynál ez mindig hatásos.
Le a pincébe, és újabb zsákutca, a vájatban meg egy tőr alakú rés. Nem kellett kitalálnunk semmit, hiszen egyértelmű volt, hogy az a tőr alakú vájat egy kulcslyuk, és a két jóbarátnál meg az van ketté törve. Összeillesztési akció: failed.
- Szerintem úgy is elfogadná a vájat, ha így beillesztitek úgy, ahogy van, azt nem nézi szerintem, hogy sérült-e, vagy sem, hiszen a SAO nem mindig egy fulltökéletes játék bármilyen szuperintelligens programozással - mondtam az érvemet. - De ha ez talán mégsem sikerülne, akkor keresünk valamit, amivel összeilleszthetjük.

Tehát Judy-ék régi ismerőse lesz az ellenfelünk… Ez most nem tudom, hogy jó-e, vagy rossz, de mindenestre nem kecsegtető. És feltűnt még valami. Hol van Nio? O.O Mert utánunk nem jött, az is biztos. Remélem nem esett baja. Talán őt is elragadta volna ez a Tenebra, vagy mi szösz? Közben a többiek elkezdtek el kezdtek keresgélni, majd én is belekezdtem. A szekrényeket meg ilyeneket a többiek nézegették, a képeket pedig inkább nagyban kerültem. Nem akartam, azt a civilizált illetőre egyáltalán nem utaló valamit látni. Így maradt nekem a szőnyeg. Benéztem alá, de semmi érdemlegeset nem találtam. A többiek több sikerrel jártak, legalább is Joey, aki egy markolatot talált. Nem sokára a penge is meg volt, így megkaptunk egy teljes tőrt, csak éppen két darabban. Na, igen, de egy tőr még nem sokat jelent. Ebben a pillanatban egy pötty jelent meg a térképen. No, ez már kiinduló pont. Tehát irány a pince! /o/ A lejutás most sikeresebb volt, mint ide, de innen hogyan tovább? Szerencsére Nio is megérkezett, épen és sérülések nélkül, így újra teljes lett a csapat. Vagy nem? Mindegy is, most a továbbjutás a fontos. Kis nézelődés után megpillantottunk egy tőr alakú nyomatot a falon. Mint valami régi kalandfilmben! A szereplők találnak valami tárgyat, és egy falon egy ahhoz hasonló vájatot. Belerakják, és tovább jutnak! \o/ Vagy meghalnak. De reméljük, hogy az előbbi az igaz. Már csak az a kérdés, hogy hogyan rakjuk bele? Hisz Joey-ék össze akarták illeszteni, de nem jártak sikerrel. Hmm. Talán ha kovács tenné ugyanezt? Akkor talán sikerülne. De kinek van kovácsolás képessége? Nekem nincs, sőt, nem is gondolkoztam azon, hogy az legyen. Inkább veszek boltba fegyókat. :roll:Mondjuk Judy ötlete, hogy így rakjuk bele sem elvetendő, de lehet, hogy úgy nem ugyanaz a hatás és itt veszünk.
- Van a jelenlévők között kovács? Neki talán sikerülne. – vetettem fel, hisz bármi lehetséges.

OFF: bocsesz a késésért! Elysion 750-el lóg!

ON:
- Én nem az vagyok.^^"
- Én nem vettem ilyen hasztalan kacatokat, mint jártasság, mivel csak az akrobatika az egyetlen, ami hasznosnak bizonyult. - Íme a híres Ichiro-féle kedvesség! Először Judy javaslatát próbáltuk meg. Egyszerre raktam be a tőr két darabját a vájatba. Semmi. Abszolút semmi.
- Ennyit a bugról... - felelte kissé lenéző módon Ichiro.
- Van valakinél pillanatragasztó vagy valami, amivel összeragasztjuk? - nézelődtem körbe, hátha találunk valamit, amivel egymáshoz rögzítjük a tőr két darabját. Legalábbis abban reménykedtem.

//közös megbeszéléssel //PÜ formájában!// oldjátok meg a tőr problémát, és amikor sikerül, és a vájatba kerül a tőr, kinyílik egy bejárat egy másik alagúthoz.

//Hát lehetett volna kicsit több is ebben a posztban, így nem nagyon tudunk ide mit írni, az én ördögeimet sajnos már kijátszottam erre a hónapra.^^"//

- Akkor nem is csoda, hogy miért nem sejlődtél igazén a többi jártasságban - vontam meg a vállam Ichiro megjegyzésére. - Ideje lesz, különben téged is elragadhat bármikor bármi rossz.
Eszembe jutott Matt és Shiki. Két játékos, akinek a halálát nem nagyobb bírtam feldolgozni egy ideig. Most utólag belegondolva fogalmam nincs igazából, hogy tudott Matt így meghalni. Ennyire nem volt neki jártasságai bármiben is? Vagy nem volt mégsem olyan nagyszerű, tapasztalt játékos, mint amilyennek megismertem egykor? Ezekre a választ már soha többé nem fogom megkapni, hiszen a halál az már halál. Matt nem fog soha többé visszatérni közénk.
Nem működött a javaslatom, aminek egyáltalán nem láttam logikáját. Hogy tud egy fal, illetve egy idétlen program behatárolni egy ilyen kis semmisséget, mint egy kettétört kés? Ha meg a vájatba rakját összerakva egy pillanatra, akkor is egésznek kéne felfognia a mágiának, izé, a programnak. Ez a Kayaba, öhm... ebben az esetben valaki más, aki nagyon gyanúsan Tenebra szokásaihoz kötődik, igencsak megnehezíti a dolgunkat.
Na jól van, én azért körülnézek itt, hátha találok valami olyat, ami esetleg jó lenne ragasztó-félének. Semmi. De nem adom fel, keresek tovább ebben az istenverte pincében vagy fent az emeleten, amíg csak találok valamit. Azonban hiába néztem át a polcokat, néztem be a fiókokba, ellenőriztem a szétfirkált plakátokat falhoz erősítő akármiket, sajnos a kutatásom kudarcba fulladt. Visszamentem a többiekhez.
- Pih - sóhajtottam rosszkedvűen, majd megnyitottam az inventorymat, hátha ott majd találok valami olyat, ami jó lesz ragasztó-féleségnek.  Rengeteg felesleges, kidobnivaló holmit találtam az inventory-ban. Jesszusom, egy éve nem is ürítettem néhány dolgot!
Először kidobtam egy üvegcsét, ami a földalatti boszorkány óta volt meg, majd néhány papírdarabot, aztán egy szalagot (Asuka idiotizmusának emléke), egy robbanó tojást, ami a sarokban halk pukkanással vált pixelekké. Enhitől kapott főnixes karkötő legalább előkerült... azt hittem, elveszett, vagy ellopták, hála istennek nem! Fel is raktam rögtön a csuklómra.
Meg találtam egy fotokristállyal készített képet is, amiben szerelmesen bújtunk egymáshoz Yuichihez, miközben adtam egy szerelmes puszit az arcára. Ezt dühösen össze is téptem apró kis darabokra, majd pixelekké. Még jó, hogy ez is előkerült megsemmisítésre, mert emiatt biztos kínosan éreztem volna magam, ha Oz megtalálja nálam és azt hinné, hogy még mindig szeretem azt az embert, aki megcsalt és eldobott.
Meg még egy körözési tábla Darknessről, meg még a régi sose hordott AV-s egyenruhám... aztán egyszer csak találtam egy üveg mézet. Ha jól emlékszem, ezt egy korábbi küldetésemről kaptam ezt ajándékba, de valamiért sose ettem belőle.
Édesszájú révén kinyitottam nagy nehezen, és belemertem egy kanállal, hogy egyet belekóstoljak. Na de jó... a kanalat nem tudom kihúzni, mert ez a méz nem nagyon engedte kihúzni. De végül csak sikerült, de mikor beleettem, egy időre összeragadt a szám tőle, amíg sikerült elolvadnia a számban annyira, hogy lenyelhessem.
Aztán gondolkoztam egy kicsit, ahogy nézegettem a mézet...
- Nem tudom, hogy működik-e, próbáljátok meg összeragasztani ezzel a mézzel a kést. Nem tudom, hogy mennyire tudná tartani, de elég ragacsos ez is - nyújtottam a srácok felé a mézemet.

Hát, nagyon az én ötletemel sem jutottunk előrébb, hiszen egyikünknek sem volt kovácsolása. ._. Ez kár, de most már késő ezen gondolkodni, inkább valami más ötletet kéne találni. De mit? Közben Judy megpróbált a saját felszerelései között kutakodni, ami nekem is egy jó ötletnek tűnt, végtére is ott is lapulhat akármi. Tehát nézzük csak: néhány ennivaló, azonban egyik sem olyan, ami ilyen helyzetekben beválna. Aztán még a kezdő felszerelésem, amit már egy ideje nem is hordtam. Azon kívül pedig még találtam egy képet is, még hozzá a tesómmal együtt… Nem tudtam mit tegyek, csak néztem megkövülve a képet, amin a teljes hasonmásommal együtt szamárfület mutatunk egymásnak, aztán gyorsan visszaraktam a többi tárgy közé, és elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkából. Nélküle már nem az igazi ez a játék. Azonban ezen most ne gondolkodjunk, inkább nézzük, hogy haladnak a többiek. Amikor én már végeztem, akkor még Judy bőven a tavaszi nagytakarítás közepén járt. Nem sokára egy tojás is előkerült, ami furcsa módon felrobbant, és még azon kívül több dolog is. Vajon mennyi mindenen mehetett keresztül, mire ennyi mindent összeszedett? Az biztos, hogy nálam több dolgon. Úgy látszik, ő inkább él társasági életet, mint én, így több kalandban is van része. Viszont valamiért nem irigylem. Meg vagyok elégedve a mostani életemmel is, nem is változtatnék. Ezután még gondolkoztam, hogy mégis mi lehet jó ragasztónak? :scratch:Annyi biztos, hogy valami olyan kell, ami összetart két dolgot. Ezek közé tartozik egy forrasztó pisztoly, hegesztő, vagy mindenestre valami magas hőmérsékletű szerszám. Csak hogy ez itt Aincrad, és itt bizony még ilyen technológiát fel sem találtak. Tehát valami más kell… de mi? Ekkor láttam Judy kezében a mézet is. Bingó, teli találat, és heuréka! A méz az ragacsos, és össze tud tartani dolgokat, plusz nem szeretem, de ez most más lapra tartozik. :roll:Annyi biztos,m hogy ez majd összeköti, még ha kis időre is. Judy-nak is ez járhatott a fejében, hiszen ő is ilyesmit mondott, így akkor miért ne?
- Egy próbát meg ér. – vontam meg a vállam. Nem igazán tudtam, hogy mégis mit tehetnénk, így csak csendben figyeltem a dolgokat.