[Játékos Küldetés] A Gyűlölet démonjai 2. - Tébolyodott Aincrad

Elkezdtem én is turkálni az Invertory-mban: Potik, a kezdő ruha, kristály, egy rakás hasztalan fegyver, méreg, kaja, pia, jééé, mit keres itt egy basszus kulcs, sör, bor, pálinka, whisky, tuti Eiji-é mind, könyvek, egy robbanó tojás, egy üvegcse, még egy üvegcse, faág, stb. Judy is a nagy tavaszi nagytakarítás közepén volt, nála is egy rakás holmi előkerült, Atoru meg rendbe tartotta a táskáját. Nio meg megkérdezte, hogy mivan... Ez a csaj ennyire hülye, vagy csak nem hajlandó odafigyelni dolgokra?
- Azt akarjuk kideríteni, hogy mitől hülyült meg mindenki és egy pincében vagyunk! - mondtam Nio-nak. - Amúgy Kefebrát vagy ki a rákot... - ekkor jelent egy adag méz Judy-nál, aki javasolta is, hogy azzal ragasszuk össze. Ez az, ez kell a népnek!\o/
- Próbáljuk meg, bár lehet nem fog menni.
- Ne légy már negatív! - vágtam vissza Ichiro-nak, majd nagy nehezen, és összeragadt kezekkel megragasztottam a tőrt. Miután sikerült letépnem a kezemről is, beleillesztetem a vájatba. Erre a Tőr tett egy 180 fokos fordulatot, majd kinyílt a fal, ami újabb folyosót takart.
- Ez az, jók vagyunk!\o/ De hova vezet ez meg?o.o – Ichiro meg sem várt minket, már indult is el.
- Hé, várjál már meg minket! - kiáltottam utána, és szaladtam utána, remélhetőleg a többiek is. Némáá, most vettem észre, hogy Elysion hiányzik!O.O Biztos bezáródott a szekrény, mielőtt bejutott volna! Nem tudom, hány méter lehetett, de Ichiro állított meg minket az istállóféle ajtajánál. Kérdően néztem rá, mire egy akkora gyíkra mutatott, hogy elfehéredtem. Még jó, hogy nem kígyó volt, különben visítoznék, mint a vett malac. És ott volt a terem túlsó oldalán a további út az istálló bejáratának személyében.
- És most?? Nekem nincs lopakodásom! - suttogtam.
- Mert annyi eszed sose volt.
- Ne szidjál már folyton! - még jó, hogy suttogunk, mert ez tuti felébred volna rá.

Meg kell oldani, hogy menjünk át anélkül, hogy a szörny felébred.

A méz sikeresnek bizonyult a pengén, így összeállt, és egy jó kaland filmhez hűen megnyílt előttünk az út. A lelkesedésem egyből a régi lett, és alig vártam, hogy tovább menjünk. Közben beállított Nio is, aki eltűnt. Szégyelltem magam. :no:Nem láttam, hogy kiesett a látószögünkből, mivel csakis a küldetéssel foglalkoztam. Ilyet többé nem engedhetek meg magamnak! Az eddig történteket Joey röviden elmagyarázta neki. Már izgatottan vártam, hogy mikor indulunk tovább, és erre sor is került nem sokára, hála Joey barátjának, aki meg sem várt minket. Így nekünk kellett utána szaladnunk, és csak remélhettük, hogy nem esik csapdába, vagy még rosszabb. A folyosó végére érve, azonban azt találtuk, amire nem számítottam. Egy óriási sárkány volt, ami ott aludta téli álmát. Megszólalni sem mertem. Nem tudtam, hogy milyen erős lehet, de nem is akartam kideríteni. Most nem fűllött a fogam a harchoz, így valami mást kéne csinálnunk. Joey felvetette a lopakodás gondolatát.
- Gondolom Joey-n és rajtam kívül másnak sincs… - suttogtam. Sajnos erre én sem ruháztam be, így sok mindent nem tehettem. Hajj… Ennyit a lelkesedésemről. ._. Amilyen hamar jött, olyan gyorsan el is ment. De valamit akkor is ki kell találnunk, hiszen valahogy mégis csak tovább kell jutnunk, hogy megakadályozzuk ezt az őrületet. De mi lehet a módja? Az biztos, hogy ez a sárkány, vagy akármi is legyen nem éppen valami mélyen aludhat. De mit tegyünk?
- A lábujjhegyen sétálás beválhat? – suttogtam a kérdésem. Most jobb nem jutott eszembe, hiszen a képességem sem olyan, ami ebben a helyzetben jól jöhet. Remélem, hogy Judy-nak megint akad egy jó ötlete. Erre a mobra viszont nem merek ránézni. Amint ránézek, már borsódzik a hátam. Jobb lesz, ha messzire kerülöm majd, ha útnak indululnk. >.>

Ha olyasvalaki lennék, akit lenyűgözne minden az égadta világon, most nagyot néznék azon, hogy ez a mézes módszer tényleg bevált. Egy virtuális világban nem is lenne olyan meglepő, mert másfelől nem is javasoltam volna, hogy a mézzel ragasszuk össze a két végét a tőrnek. Miután használtuk, eltettem, mert későbbre is még jól jöhet.
Tehát csak bevált a módszer, a kulcslyuk elfogadta így a tőröket. Az ajtó immár nyitva állt előttünk, mi meg mehettünk végig a folyosón. De Ja Vu érzésem van. Ilyesmit egyszer már megértem. Na igen, már megint ezek a földalatti folyosók. A Földalatti Boszorkány óta ez kísért végig itt tartózkodásom óta. Egyes szintű voltam akkor, Matt meg azt hiszem ötös szintű, de már nem tudom. Az a kis kotnyeles ostoba Nariko csak kettes szintű, ha jól emlékszem. És most tessék, az akkori kis csapatból én voltam az, aki túlélt. A másik kettő önös hibából halt meg... nagyon önösből. És mégis Mattet jobban gyászoltam, mert ő ezt azért mégsem érdemelte meg.
Mentünk ezen a rémismerős folyosón, egyelőre akadály nélkül. Nem igazán érdekelt engem Ichiro és Joey vitatkozása arról, hogy a szőke srác tulajdonképpen mennyire lökött típus. Végül megálltunk egy istállószerű területen, ahol egy démoni gyík aludt. Hogy miként kerüljük ki anélkül, hogy felébresztenénk, az egy igazán jó kérdés.
Valahogy nekem nem tetszett a lábujjhegyen való osonás.
- Az a baj, hogy itt nem mindenkinek van lopakodás képessége, így inkább ne kockáztassuk - mondtam nagyon halk hangon, hogy ne ébresszem fel a dögöt. - Vagy el kell terelnie valakinek vagy valaminek a figyelmét rólunk, vagy itt keresünk valami titkos átjárót. Én azért megpróbálom.
Olyan csendben kerestem valami titkos átjárót nyitó gombot a kőfalon, ahogy csak tudtam. Minden lépésemre figyelni kell, főleg, hogy a lopakodásom be van kapcsolva erre az alkalomra.

//Judy, írtam, hogy a további út az istálló túloldalán van... De adtál egy ötletet!!//


Judy megindult lopakodva a fal mentén, igen közel a szörnyhöz. Jaj, úgy izgulok most, mikor a Valve kiadott valami béna játékot, mert a Half Life 3-at vártam! már rágtam a körmeimet izgalmamban, de majdnem leharaptam az ujjammal együtt, mikor megláttam Judy lábánál egy egeret, aminek a farkára készül lépni! Hiába próbáltam jelezni neki, hogy ne menjen tovább, így is rálépett, mire az a rágcsáló akkorát visított fájdalmában, hogy a gyík felébred, és meglátta Judy-t!
- ÚRISTEN, ÉSZREVETTE! - jól van na, bepánikoltam, ne szidjatok már le! A gyík erre felénk nézett mérgesen. - ÚRISTEN, ÉSZREVETT!
- Szép volt hülyegyerek! - szidott le Ichi, de ennél több nem jött ki a szájából, mert a gyík megrohamozott minket üvöltve. Akkorát ugrottam ijedtemben, hogy megfejeltem a plafont, és ott valamit megnyomhattam, mert kinyílt előttünk egy csapóajtó, a gyík meg beleesett, és ott is maradt, mert talán elfelejtette, hogy tud röpülni. Majd az ajtó visszacsukódott. Síri csend lett.
- Csak én érzem úgy, hogy ez volt a legnagyobb hülyeség, amit valaha tapasztaltam? - kérdeztem meg végül. De legalább megoldottuk a problémát, így mehettünk ki az istállóból. Óóóh remek, egy nagy villa udvara ez! Van itt Kripta, kápolna, és a villa.
- Ki az ott? - kérdezte hirtelen a barátom, mire odakaptam a fejem, amerre mutatott. Egy nő nézett ki az erkélyről dühösen és lenézően az egyik erkélyről ránk, majd feldúlva ment vissza a villa belsejébe. Csak nem magánterületre tévedtünk?O.O

Nem is értem, hogy tud egy ilyen pici egérke ekkorát visítani, és hogy érezhet fájdalamt egy olyan játékban, ahol egyáltalán nem is érezzük a fájdalmat. Micsoda logikátlan dolog ez... különben is az egerek akkorát nem is tudnak visítani. De a lényeg, hogy az ismerős vörös csíkozatú szörnyeteg csak felébredt valahogy. Talán igazából azért ébredt fel, mert Joey rögtön elkezdett pánikolni az egér visítására.
Engem vett észre előbb, de mindannyiunkra rá akart rontani. Persze Joey megrémült a szokásához híven úgy, hogy Zidi Zidán-stílussal lefejelte a plafont, és ezzel meg is találta azt a gombot, amit én kerestem eddig. Vagy mégsem az volt? Rajzfilme illő események követték ezt: egy csapóajtó kinyílt a gyíkszörny alatt, aki talán nagy meglepődéssel be is zuhant annak ellenére, hogy még fel tudott volna repülni. Az ajtó visszacsukódott, és iszonyú zavaró csend támadt a folyosóra.
Ehhez csak ennyit tudtam volna hozzáfűzni: No comment.
Most, hogy ennyivel megúsztunk egy bossharcot és hp vesztességet, mentünk tovább az istállóból egyenesen egy típikus gótikus helyre, ahol persze, az ilyen helyeken mindig vannak kripták is... már csak egy temető hiányzik ide agyevő (vagy pixelevő) zombikkal.
Felfigyeltem Ichirora, aki a villa erkélyéhez mutatott. Ahogy jobban megnéztem a nőt, nagyon ismerős volt az arca, és a modortalan stílusa is. Nem lehet, hogy...
- Azt hiszem, ha jól emlékszem még rá, akkor ez Tenebra volt! - szólaltam fel. Azóta a nő már rég visszament dühösen a villájába. - Ezek szerint talán neki óriási nagy köze lehet az egész felforduláshoz a felszínen! És akkor azok a piros csíkos lények a sötétségben meg a démonállatai lehettek, akik okozhatták valami mágiával ezt a dolgot. Múltkor már találkoztunk Nioval vele, és ő egy közveszélyes őrült játékos. Legyetek készen, és készítsétek a fegyvereiteket, mert ezután biztos ránk uszít valami démonszörnyeteget.
Magamnak szót fogadva harckészülten előveszem a késeimet.

Az ötletem, mint legutóbb is, ismét haszontalan volt. Próbáltam még valamilyen ötletet kicsikarni magamból, de semmi. ._. De Judy ötletében is lehet valami, hiszen lehet, hogy valami titkos alagúton át el tudunk jutni a következő szobába. Azonban a céhvezérem mindenre kiterjedő figyelme sem vette észre az aprócska egeret, akinek rálépett a lábára. A sárkánynak sem kellett több, egyből felébredt! O.o És ráadásként Joey magára uszította.  Na mindegy, akkor harcoljunk! Elszántan előhúzzam a kést és farkasszemet néztem a nagyra nőtt gyíkkal. Azonban a következő pillanatban eltünt. O.O És szerintem ebben Joey-nak is oroszlán része volt.
- Szép volt Joey! - veregettem meg a lovag hátát. Nyámnyila létére eléggé szerencsés. És ez a szerencse még nekünk is kedvezett. Kiérve az istállóból, valami nagyobbacska udvarra érkeztünk, ahol több épületet is láttunk. Joey barátja pedig felhívta a figyelmünket arra a hölgyeményrr, aki a legnagyobb ház egyik erkélyéről nézelődött. Egy kissé mérges lett, amikor megláttuk, aminek talán a magánterületre való illegális belépés lehetett az oka, vagy pedig ő is olyan zizi lett, mint Aincrad lakóinak nagy része. Mint később kiderült, mindegyik eshetőség, amire gondoltam elvethető, ugyanis ő a célpontunk, Terbena... vagy Tenebra? Mindegy is... A lényeg, hogy most őt kell megfékeznünk, hogy megállítsuk ezt az őrületet.
- Előre srácok! Most fülön csípjük ezt a nőszemélyt! - mondtam, és Judy példájára én is elővettem a késeket. Habár, amiket eddig láttam, abból arra tudok ítélni, hogy nem szívesen találkoznék vele. Azonban most egész Aincrad sorsa a tét, ami erőt ad nekem. Nem hagyhatom, hogy a többi játékos örökké olyan mmaradjon,  mint amilyenek most. Ezt a nőt meg kell állítani, amilyen gyorsan csak lehet!  Viszont remélem,  hogy nem az életével kell majd fizetnie a tettéért, hanem megtaláljuk az "Arany középutat".

- Köszönöm Ato.X_X - feleltem a fiúnak, bár az nem oldotta meg iszonyú fejfájásomat. Ichiro, Judy és Ato már készen állt egy esetleges harcra, de Nio-tól hallom, hogy motyogja, hogy nem áll össze semmi sem.
- Most nem mindegy?? - fakadtam ki . - ha nem akarsz segíteni nekünk megállítani, akkor maradj itt őrnek! A többi pedig utánam! - indultam meg előre, a villa felé. a bejárat fura módon nyitva volt, így óvatosan nyitottam ki.
- Ejj, de ronda hall! - jegyeztem meg. - De tiszta a levegő. - ahogy jobban bementünk a hallban, láttam, hogy több helyiségre is vezet a hall: konyha, felső szint, könyvtár, társalgó. Bár fogadok, hogy a felső szinten vannak a hálószobák.
- Én azt javaslom, - kezdte Ichiro. - hogy váljunk szét, így nagyobb területet térképezhetünk fel, és hátha találunk valami nyomot, hogy mit is tervez igazából az egész személyiségcserével, de vigyázzunk, mert bárhol lehet az az őrült pszichopata.
- Akkor enyém a konyha! - feleltem egyből, bár igazából azért, mert már éhes vagyok!X.X Szóval, miután a többiek eldöntötték, hogy ki hova megy nyomozni, én mentem a konyhában valami kaját találni. majd akkor eszméltem, hogy a SAO-ban nincs hűtő... Szopacs. Kerestem a polcban, szekrényben, fiókban, az edényeken kívül mást nem igen találtam.

A többiek válasszanak ki egy helyet (kivéve az, aki nem ment be a villába), és ott kutakodjon.

Már mindegyikünk harckészültségben volt, hogy megostromoljuk a villát. Mindenki, kivéve Nio-t. Ő egy kissé bizonytalan volt ebben az egészben. És lehet, hogy igaza volt.
- Az is lehet, Nio. – mondom neki. - Azonban, ha jól tudom, akkor már legutóbb is találkoztatok vele, és akkor sem volt túlságosan kedves, nem igaz? És nem vágysz egy kicsi bosszúra? Esetleg megmutatni, hogy ti igenis éltek és virultok? Habár, ha nem akarsz velünk jönni, akkor nem állok az utadba. - mondom neki. Nem teljesen tudom, hogy mi fog ránk várni idebent. De az biztos, hogy nem szülinapi party-ra fogunk megérkezni. Ha igaz, amit Joey állít, akkor így végre megtudhatjuk, hogy tényleg Tenebra áll-e mindennek a hátterében. Vagy pedig csak a véletlen egybeesése, ahogy Nio állítja. Akárhogy is legyen, Tenebra már tett azért, hogy utolérje az igazság kalapácsa és lesújtson rá. Az épületbe érve nem sok mindent látunk, csak egy rendes, villa, amihez már hozzászoktunk a szörnybarlang után, nem igaz? Már csak az a kérdés, hogy itt mit csináljunk? Mivel a bejutás az egyszerű volt - talán túl egyszerű is -, ezért nem hinném, hogy idebent is elkerül minket a veszély. Már csak Joey haverjára facepalm- olok egyet magamban. Váljunk szét egy olyan helyen, ahol az ellenfelünk könnyen kiismeri magát, lehetnek rejtekajtói, vagy éppen olyan padlóba épített süllyesztők, amik csak egyirányúak? Azonban nem ellenkezek.
- Akkor enyém a könyvtár. – mondom, és elindulok. Nem tetszik ez az egész. Hogyha ez a Tenebra olyan veszélyes, mint amilyennek mutatja magát, akkor bizony nem sok esélyünk lehet ellene. De nem tehetünk mást. Mi vállalkoztunk erre a küldetésre, így nekünk kell lezárni ezt az ügyet. És remélem, hogy majd a könyvtárban találhatok olyan infókat róla, amik segíthetnek ellene.

Először kicsit megijedtem Joey szavaitól, amiket nekem intézett hangos gondolkodásom közben, de ezt az ijedtséget lassacskán felváltotta valami egészem más érzelem. Most nem voltam lemaradva, csak hangosan kezdtem gondolkodni, hogy hátha magam is rájövök valamire és valamennyire tudok segíteni. De ahogy hallottam ő ezt nem így látta.
Dühös voltam. Nem is enyhén. Az elején belátom, lemaradtam nemcsak szó szerint, de ténylegesen is. Akkor megértem, hogy hülyének nézett, de most. Nagy erőt kellett vennem magamon, hogy ne kezdjek el torkom szakadtából ordítani mindent, ami eszembe jut. Viszont…
-Nem mondtam olyat, hogy nem akarok menni- fordultam idő közben Atoru felé, aki megelőzött, és aminek hála nem kezdtem el leharapni Joey fejét- Egyszerűen, csak én is segíteni akarok valamiben. Ennyi az egész. Be akartam hozni a lemaradásomat. Tény hogy a bosszú jelen esetben igencsak kellemes lesz… de arra gondoltam, hogy ha már Tenberra, akkor lehet valami összefüggés a legutóbbi alkalom és a mostani között. De ahogy elnézem, valakit ez nem nagyon izgat- emeltem rá tekintetemet, mellyel lehet, hogy egy kicsit ölni is lehetett volna. El is határoztam, hogy ha nem muszáj, akkor nem gondolkozom hangosan, csak megyek velük és én leszek a csendes társ. Ha már amúgy sem kíváncsi senki a gondolataimra, akkor minek törjem magamat?
Kicsit még mérges voltam ugyan emiatt, de annyira talán nem hogy ne menjek én is be a villába, és folytassam, amit elkezdtem. Nem jelöltem meg egy helyet sem csak elindultam valamerre, amerre azt gondoltam lehet valami. Mint például a hálószobák környéke felé. Még mindig kattogott az agyam emiatt, de igyekeztem koncentrálni a feladatra.

//Megtennéd Joey, hogy nem nézel hülyének?

//Nio, senki se néz téged hülyének, csak egy kicsit rosszul fejezted ki magad a játékban, és Joey karija úgy állt a tiedhez, ahogy az cselekszik vagy beszél a játékban. Nyugi //

Némi feszültség alakult ki a felek között, és Nio kijelentése szerint, hogy nem áll össze semmi Tenebrával, ahhoz csak egy sötét szemöldökráncolást és véghez nem vitt képzeletbeli "facepalm-ot" fejeztem ki véleménynyilvánításnak.
- Emberek, nyugodjunk le, rendben? - szóltam közbe. - Semmi értelme egy ilyen apróságon összeveszni, minthogy valaki tévesen gondolkozik hangosan. Nio, nem tudom, hogy neked mik a belátásaid, de sajnos elég egyértelmű összefüggések vannak Tenebra, és a mostani helyzetek között. Ott van például az a két poszter rólunk kifirkálva, meg a vörös csíkok a sötétben, és az, hogy miféle bestia akart majdnem megtámadni minket egy buta egérke miatt, és ez a dühödt ismerős képű nőcske is az erkélyről, aki minden bizonnyal Tenebra volt. Na, ha ezek nem elég egyértelműek számodra, mint összefüggések, azt hiszem, akkor még több észt kell a fejedbe önteni. Jó, nem mondom magam tökéletes példának, hiszen régebben én is követtem el meggondolatlan cselekményeket és hozzászólásokat (mint például Airnborne-ban, csakhogy próbaszerencse alapon megmentsek másokat úgy, hogy akkor inkább engem öljenek meg). Ha mégsem Tenebra az illető ennyi bizonyíték mellett, akkor hát neked lesz végül igazad. Sok mindenen áll ez az egész. Joey, te meg nyugodj le, semmi értelme ennek a morgolódásnak.
Aztán végül abban maradtunk, hogy Joey-ra hagyva a főnökösködést beléptünk a villába, és megbeszéltük, hogy jó, akkor különválunk, hogy gyorsabb legyen a nyomozás irama. Elég egyértelmű volt, ha jól megnéztem Joey szemét, hogy azért menne a konyhába, mert éhes, és ott talán talál valamennyi kaját.
- Jól van... ha valaki talált valamit, akkor azonnal írjon a többieknek PM-et, mint ahogy tettük az első nyomok keresése. Akkor enyém a pince. Talán ott jól ismerve Tenebrát talán találok valami laborfélét vagy a múltkori vérmedencés teremhez hasonló dolgokat - Nem mondam ki, hogy miket, hiszen tudtam, hogy Nio mindig is undorodott az olyan véres dolgoktól. - Neked jó étvágyat kívánok, Joey, ha találsz valami ínyedre valót - gonoszkodva elvigyorogtam rajta.
Azzal elindultam a pince irányába. Ha sötét van, valahogy csak csinálok valami fényt abból, amit találok ott (például otthagyott öngyújtó, vagy két fabot, amiből tüzet lehet csiholni, ahhoz meg egy vastagabb bot némi gyújtószerrel és ronggyal, amiből fáklyát csinálhatok. Vagy akár könnyebb világítási módszer: villanykapcsolás). Aztán, megnézegetem a tárgyakat, megtapogatom a feleket újabb titkos rekeszek, szekrények vagy átjárók után kutatva, megnézegetem az ottani könyveket, satöbbi. Talán találok itt valami érdekeset.

- Boaaaaaaaah... - majdnem elhánytam magam, mikor Judy elmesélte, mielőtt szétváltunk, hogy milyen véres dolgokat látott Tembránál, vagy ki ez. Így csak félni tudtam tőle, pedig egy nő! Na mindegy, vissza a sztorihoz:
Ahogy kutatgattam a polcokban, az egyikben egy könyvet találtam. Csodálkoztam, hogy mit keres itt a konyhában egy könyv, majd belenéztem. Hoppá! A csaj naplója! És benne van a személyiségcsere lényege: hogy akiknek eszébe se jutna, hogy öljön, azok mészárlásba kezdjenek a parancsára, így minél kevesebb játékos maradjon! SZENT NEM MONDOM KI MICSODA! Most fogtam fel, hogy az új képességével képes irányítani másokat most, hogy a személyiségüket cserélte!! D8
- Gyorsan le kell írnom a többieknek! - már elkezdtem, mikor valami zajt hallottam mögöttem. Ijedten ugrottam meg, miközben megfordultam, de hála Istennek Ichiro volt az.
- Jaj Ichiro, de megijesztettél! Baj van, tudom mi annak a nőnek a terve, azon-- - itt hirtelen sötétség jött rám.

Atoru:
A te helyszíned a könyvtár. Mily meglepő, tele volt könyvvel. sorra olvastad ki már majdnem az összeset, de semmi érdemlegest nem találtál. Egy darabig. amikor kiveszed az egyik könyvet éppen, valami felülről megtámad. Egy Démondenevér volt az. Látom a fekete bundáján a vérvörös csíkokat. Szerencsére 5HP elvesztése, és egy harc után legyőzted (írd le, ahogy harcolsz vele, s végül legyőzöd).

Nio:
A hálószobák fele mentél te. A folyosó mindkét oldalán 4-4 szoba van. Igen nagy hely ez az épület, az biztos! De talán jobban tetted volna, ha más helyes választasz magadnak, mert mikor az egyik ajtót kinyitod véletlenszerű választás után, majdnem leharapja a fejedet szó szerint egy Démoni Húsevőnövény. Szerencsére egy ütéssel lecsaptad, bár így is ijesztően ronda volt. A többi ajtó is kellemetlen meglepetéseket tartogatott (írd le nyugodtan, milyenek). Az utolsó szoba szerencsére átlagos szoba volt, ám nem igen találtál ott semmit.

Judy:
Pince, reszkess Judy-tól, mert jön! Na, félre a tréfát: Mivel a SAO-ban nincs öngyújtó vagy villany, viszont a földön egy gyertyakristály volt, azt használod fel világításnak. Átlagos pince volt lent, hordókkal. A nagy keresésbe, ami a lenti könyvek, holmik között tettél, kicsit szomjas lettél, és ráadásul volt egy csap az egyik hordón is, így gondoltál arra, hogy iszol egyet. Na igen, csakhogy mikor nyitod ki a csapot, egy kis vér, és némi belsőség kerül a kezedbe/poharadba. Azért remélem nem okádod el magad. De legalább már nem vagy szomjas. Ahogy tapogattad a falat, hirtelen azt hallod, hogy valaki betör valamit. Mikor szaladsz fel, látod, hogy Ichiro maga után vonszolja egy lejárón keresztül Joey-t! Mit teszel?

Jó, mind megegyeztünk abban, hogy ki merre megy. Bár tudtam, hogy Joey csak azért menne a konyhára, mert éhes. Nos, ez igazán jellemző a kis barátunkra. Ichiro reakciójának kis ellenkezőjét tettem, magyarul halványan elmosolyogtam az orrom alatt. Heh, férfiak mindig is a hasukra tudnak gondolni. Hát az én kedves drága Ozimhoz az út néha sörön és a boron keresztül vezet ám, igaz, eddig sose kellett neki könyörögnöm semmiért, és ő se nyaggatott sose bármi olyannal, amit nem nagyon kedveltem. Ez az egyik ok, amiért úgy szeretem őt.
Elindultam a pincébe, ahol kerestem valami megoldást arra, hogy fényt csinálhassak ide. Végül találtam egy gyertyakristályt, amivel sikerült is... és lön világosság.
Egy átlagos pince volt ez, semmi több, itt porosodtak a lenti könyvek, dobozokba zárt holmik és néhány csapos hordó. Az előbbieket végig nézegettem alaposan, aztán egyszer csak gondoltam, hogy jó lenne innom egy vizet vagy valamit. Belekotortam az inventorymba, de sajnos a kulacsom teljesen üres volt. Hát jó, akkor nézzük csak meg ezeket a hordókat... lopni bűn, de aki bűnözőtől lop, az még nem sérti a kiskapus erkölcsi szabályokat. Tehát Tenebra vizét vagy borát, ami van benne, megcsapolom egy kicsit. Ha egy igazán jó minőségi bor van benne, akkor egy nagyobb adagot félreteszek Oznak is. Odatartottam a kulacsot a csap alá, de aztán rögtön visszahúztam, mikor abból vér és egyéb belső finomságok jöttek ki sugárban.
De hát ilyesmire számítottam igazából, hiszen mégiscsak Tenebra "otthonában" vagyunk. Ha csak víz és bor lenne ezekben a hordókban, akkor nem is Tenebránál vendégeskednénk. Mégh mindig nem tudom felfogni, hogy egy vér és belsőség nélküli világban, ahol csak pixelek vannak, hogy létezhetnek ilyesmik. Talán Kayabával ismerettségben lenne ez a kis bajkeverő leányzó, és a GM az ő kedvéért beleprogramozott ilyesmit? Mily érdekes összefüggő vagy összefüggéstelen dolgok egy ilyen haláli jó játékban, mint a Sword Art Online.
Majd azután még párszor átnyálaztam mindent és megtapogattam a falakat. Még így sem találtam semmit, de felfigyeltem egy törésre utaló ricsajra. Valami baj lehet... de persze, erre mi mind fel voltunk készülve, de tudjuk is miért és ki miatt. Azonnal felrohantam, és tisztán láttam, hogy Ichiro, aki nagyon furcsán viselkedett, a kómás Joey-t vonszolta magam után egy lejáróhoz, amit eddig nem is láttunk ezelőtt. Nem lehet, hogy Ichiro is áldozatává vált ennek a...
- Állj meg! - rohantam utánuk a lejáron keresztül, hogy még időben elcsípjem őket. Talán az átjáró már be is csapódott mögöttem. Ha nem, akkor még remélem a többiek is hallották, és jönnek utánam. - Ichiro, ereszd el Joey-t! Nem akarok senkit sem bántani, de ha erőszakot alkalmazol, akkor kénytelen leszek ártalmatlanítanom téged, hallod? Engedd e! - esetleges harcra kész voltam már.

Mindenki elindult a maga kis felfedezendő zugába, ami az én esetemben a könyvtár volt. És nem hiába választottam ezt a helyet. Hiszen, hogyha valaki kutatást végez, akkor ahhoz információt kell gyűjtenie, vagy éppen leírnia. És információ tárolásra mi a legjobb módszer? Hát persze, hogy a könyv! Abban rengeteg ideig megmarad az adott információhalmaz, maximum az évek tudnak benne kárt tenni. Meg az emberek… Viszont idebent még az idő sem foghat ki a bőrkötéseken. Ezért szeretem az itteni világot! \o/ Csak ne haljak meg. Legalább is addig ne, amíg sok mindent el nem értem. És mivel sok mindent még nem értem el az életben, ezért aztán nem halhatok meg. Logikus, nem igaz? De vissza a tárgyra. Tehát kerestem a megfelelő könyvet – és néhányat magamnak is kicsempésztem, biztos, ami biztos -, de eddig semmit nem találtam. Viszont nem adtam fel, folytattam a keresést, amíg csak bírtam, amikor egy csipogó hangra lettem figyelmes. Először nem értettem, hogy honnan jöhet ez a hang, de aztán elkezdtem keresni a forrását. És nem sokára megtaláltam egy kisebb denevért.
- Nocsak-nocsak. Te is annak a Tenebrának az egyik kis kedvence vagy? – kérdeztem a denevértől, de sok választ nem vártam. Viszont a kinézete már magáért beszél: Vörös csíkok, fekete alapon. Biztos, hogy egy lesz abból a sok állatból. Akkor viszont nem várhatom meg, amíg rám támad, nekem kell előbb cselekednem! Azzal ki is rántottam a késeimet, és támadtam is. Azonban nem vettem figyelembe azt, hogy ő bizony tud repülni, nekem pedig az akrobatikám nem a legjobb. Ez nem lesz jó. Meg is harapott engem egyszer, amit az életem sínylett meg. Ezt már nem hagyhattam annyiban. Neki ugrottam, és vágtam, ahol értem. Az sem érdekelt, hogy másik ilyesféle lény is lehet a közelben, még egy csatakiáltást is hallattam. A denevér pedig darabokra esek. Franc… Úgy tűnik csak időpazarlás volt a könyvtár. Jobb lesz, ha megnézem a többieket.
Elindultam a hall felé.

OFF: Bocsi a késést!

ON:
Nio és Atoru:
Bár semmit nem találtatok, viszont meghalljátok Judy kiáltását. Ám hiába rohantok oda olyan gyorsan, mintha az életetek múlna rajta, mire leértek, a lejáró ajtaja becsapódott, magába zárva a két fiút és Judy-t. Remek, most meg kell keresnetek a nyitóját! A posztotok végén közösen találjátok meg (Figyeljetek oda egymásra!)

Judy:
Ichiro dühös bestiaként néz rád a sötét kamrában. Szemei el vannak vörösödve. Nem, nem vérszemet kapott, hanem szimplán agymosott.
- Senki nem állíthatja meg Tenebra Úrnőt! - Ja, agymosott. Fütyül egyet, mire a sötétből egy Démonfarkas jelenik meg Ichiro oldalán. HARC TIME! Ja és vigyázz, mert ki tudja, még mit művel Ichiro-val Tenebra!


Judy Noxia (Sebzés: 26/kés, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Démonfarkas
Ichiro

Innentől Judynak nem kell a 250 szó!

- Mindjárt gondoltam - csóváltam a fejem. - Nem cosodálkozom, hogy Tenebra ennyire ütődött, hogy csak az idiótákat veszi szolgálatai alá agymosással ahelyett, hogy az értelmesebbekkel kezdjen ki.
Nocsak, itt annak a Démonfarkasnak a társa, aki korábban egyszer volt szíves nyakon harapni. De most nem érdekel a dög, talán egy-két pofonnal észhez térítem Ichirot még akkor is, ha a fájdalmat nem érzi. Talán a hp szint csökkenésével elmúlik a varázs hatása... ki tudja. Ha nem jön össze, akkor marad a kutya, bár tudom, hogy azért van itt, hogy feltartson, amíg az agymosott barátunk lelép.
Ja várjunk... árnyharcos vagyok, szóval még lesz egy plusz ütésem a kutyulira, csak fogja be a száját. Villámpajzs aktiválása folyamatban...

/Egyszer ütöm Ichirot, egyszer meg a rossz kutyulit, mindkettőjükre 26 sebzést intézek, ha sikerül az ütés, jah és használom a Villámpajzsot, hogy csak fele annyit üssenek rám... legalábbis a kutyuska miatt   /

The member 'Judy Noxia' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

OFF: Többiek?

ON:
Judy adott egyet Ichiro-nak, egyet a dögnek, Villámpajzs bekapcsolva! Ichiro felmorog a farkas helyett is, majd a Chakram-ját beléd dobja, és a farkas is lábon harap. 5 HP-t von le Ichiro, viszont a farkas 10-et még így is! Úgy látszik, Tenebra megerősítette az állatait! Remélem van nálad Potion!

Ichiro: -26 HP
Démonfarkas: -26 HP
Judy: 90/105 HP

A hálószobákban sajna néhány baljós gazon kívül nem találtam semmi szokatlant, így kissé lekeseredetten mentem vissza arra amerről jöttem. Bár még odalent a hallban sem volt senki. Nem akartam elkószálni megint, főleg ha Tenbera is a helyszínen van, így csak vártam egy ideig.
Előbb azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha más merre is körülnéznék, elvégre óriási ez a villa. Hátha máshol találok valamit, amiben tényleg hozzá tudok járulni valamivel az akcióhoz. Talán az sem lenne hátrány, ha mégis belebotlanék Tenberrába. Legalább meglenne a baj forrása. Bár lehet, hogy meg kellene várnom Judyt vagy valakit, elvégre túl akarom érni ezt az egész kalandot. De talán legfőképpen el akarok innen húzni. Van ebben a helyben valami tényleg rémisztő, bár a hely kinézetre rendben van, mégis a tudat, hogy bármikor lecsaphat ránk valaki, akinek valami nincs rendbe a fejével… hát kissé ijesztő.
Így kezdtem, elgondolkodni mikor valami tényleg ijesztő dolog történt. Valaki feltehetőleg Judy sikított. Gondolom nem Tenberra volt. Tudtam, hogy Judy az alagsor felé ment, lefele a pincébe ezért ismét fegyvert ragadtam és elindultam hangja irányába. Egyszer majdnem el is estem, de fájdalomérzet nélkül nem igazán izgatott. Előbb azt gondoltam, hogy megtalálta Tenberrát és valami Gusztostalan fenevad elkapta, de mikor a helységbe értem nem találtam semmit. Se Őt, se a többieket, se mást, se semmilyen mobot, aki bánthatna.
-Judy…- próbálkoztam hallkan hátha mégis a közelben van vagy Ő vagy valaki, aki inkább lenne barát, nem pedig ellenfél. Mikor nem jött válasz ismét megszólaltam egy kicsit bátrabban- Judy! Srácok! Van itt valaki?- kezdtem beljebb hatolni a pincébe figyelve mindenre.

//Bocsi a késésért...

Egy kissé tovább tartott a visszatartó út, hiszen nem tudtam, hogy bármi is történt volna. Így visszafelé szépen, komótosan battyogtam és közben a festményeket és a szobrokat bámultam. Volt köztük néhány morbid és bizarr "remekmű" is, amikre még ránézni is nehéz volt. Aztán hallottam a sikoltást, és kissé felgyorsultam. Először csak gyorsabban sétáltam. Aztán a sétából kocogás, kocogásból pedig futásra váltottam.
~ A francba, ez Judy hangja volt! Remélem, hogy még időben odaérek. ~ gondoltam magamban. Nem tudtam, hogy mi történt, de abban biztos voltam, hogy semmi jó. Miétt is kellett szétválnunk? Ha együtt maradunk, ez az egész nem történhetett volna meg.
Amikor kiértem a hallba, még egy hang ütötte meg a fülemet. Nio. De hol lehet? Úgy vettem ki, hogy valahonnan a pince felől jöhet. Már majdnem utána mentem, amikor valami az eszembe ötlött. Judy nem lehet a pincében. Ha jól emlékszem, valami csapódást is hallottam Judy kiáltása után.  Akkor viszont Nio is rossz felé megy!
- Nio, gyere, Judy már nincs lent! - kiáltottam le a lánynak. Hogyha ennek ellenére sem jött volna fel, akkor észérvekkel győzködtem volna, ha pedig ez sem segít, lementem, és úgy próbáltam meggyőzni.
Ha feljött, akkor elkezdtem vele kutatni azt, ahova Judy-t vihették.
- Valami olyan hely kell, aminek van bejárata, és nagyot csattan... Mint az ott! - mutattam a lejáró ajtajára. Először próbáltam feszegetni, de miután ez nem használt, más módszer után néztem.
- Valahol kell lennie egy kapcsolónak... - mondtam Nio-nak - Szerintem keressük együtt,  nem lenne szerencsés, hogyha mi is eltűnnénk. - Ajj, miért nem voltunk gyorsabbak? Most pedig együtt lehetnénk...
Átnéztük a festményeket, és vázákat, meg efféle műkincseket, de semmi. Aztán megakadt a szemem az egyik szobrom, annak is a nyakán. Lehet, hogy csak véletlen, hogy van ott egy illesztési hiba? Hm...
- Nio, ezt nézd! - mutattam a szoborra, annak is a nyakára. - Lehet, hogy ez lesz a kulcs. - mondtam, és meg is próbáltam felnyitni a fejét. Sikerült! És fel is tárult egy gomb. Kissé giccses megoldás, de ez van.
- Szerintem próbáljuk ki... - mondtam, és rányomtam a gombra, várva a hatást.

- Na jól van, Ichiro, ne szórakozzunk tovább! Mondd csak, pakoltál már fel az akrobatikádra? - És az első erőteljes késütéssel lelököm Ichirot a lépcsőn, vagy a lejtőn, már ami van itt ebben a lejáróban. Talán némi gurulás majd észhez téríti, ha sikerül egy késbökéssel kilendítenem az egyensúlyából.
A másik késcsapást meg Tenebra kutyusára mérem.

//1x 26 sebi Ichirora, 1x26 sebi a kutyulira megy... ha lenne fájdalomérzet, azt mondanám, a siekr esetében ez fájni fog Ichironak XD //

The member 'Judy Noxia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :