FigtherBunny VS Astaroth

Miután belecsöppentem eme világba és elrendeztem fejben a dolgokat, első dolgom volt tesztelni önmagamat. Egy kis bemelegítést követően, amivel teljes mértékben bizonyítottam, hogy ténylegesen érzem egész testem és az úgy mozdul ahogy én szeretném, neki is álltam az igazi tesztelésének annak, hogy mire vagyok képes. De a felismerés dühítőbb és lesúlytobb volt, mint gondoltam. Egyáltalán nem voltam képes véghez vinni semmilyen általam rutinmód alkalmazott akrobatikára épült mozdulatot, technikát vagy szimpla gyakorlatot. A testem tudta jól mit kell tennie, ahogy az elmém is, de egyszerűen nem voltam képes rá. Ez lesújtó tekintve, hogy annyi időt töltöttem életemből ezek megtanulására és most, holmi nevetséges skill miatt képtelen vagyok rájuk. Illetve az is dühített picit, hogy egy egyszerű skill megtanulásával képes lehet valaki arra, amit én több évig vérrel verejtékkel tanultam. Miután egy kicsit kidühöngtem magam ezen a gondolaton vettem egy nagy levegőt, lecsuktam a szemem majd szépen lassan kifújtam és kinyitottam a szemem, majd azonnal bokszoló állásba álltam és csípőből kitértem pár képzelt ütés elől majd csípőből és vállból küldtem is a választ az "ellenfelemnek", csak úgy csattant volna a killer blow ha valódi ellenfelem lett volna. Ezt követően harci állást váltottam és nyitott tenyér stílusú mozdulatokat használtam, miből egy Slayer féle Dandy step következett, majd egy gyors előre ökölcsapás. Ez után lementem főnix állásba és abban a pillanatban rá is jöttem, hogy gyakorlatilag ebből alig tudok most csinálni akármit is. Kiegyenesedtem majd bal kezemmel támasztva jobb kezemet, mely fejemet tartotta, elgondolkodtam picit. Az addig oké, hogy tudok én akrobatika nélkül harcolni, de a repertoárom színe java arra épül. Nem is kellet sok, máris kitűztem első célomat az elkövetkező rengeteg előtt. Ki fogom tolni az akrobatika jártasságomat ameddig csak kell, hogy mindenre képes legyek, mint kint. Fújtam egyet, mert tudtam, hogy az nem most lesz, majd kis fejürítésnek, hogy ne gondoljak erre elkezdem egy kicsit tai chi-zni.

- Elmegyek edzeni, gyere velem! - közölte szavait az üres szobával Astaroth.
~ Minek mennék?! Én nem vagyok olyan gyenge, mint te, hogy edzésre legyen szükségem! És egyébként is, nappal van. - válaszolta neki a szoba legsötétebb része.
- Nem érdekel. Hozzá kell szoknunk a nappali időszakhoz is, ugyanis akkor aktív a legtöbb játékos. Akkor van a legtöbb esélyünk megtalálni, de legalább nyomot találni Hikot/ról.
~ Mármint, esélyED! Nem én keresem, hanem te. - morogták az árnyak.
- Az egy, és ugyanaz! - csattant fel Astaroth. - Vagy máris elfelejtetted volna a megállapodásunk?
~ A megállapodásunkba egy szó sem volt arról, hogy nekem is keresnem kell azt a kölyköt. - válaszolt Asmodeus.
- "Amennyiben segítek neked élelmet vadászni, úgy köteles vagy engem SEGÍTENI, és harc esetén az oldalamon küzdeni..." - idézte Astaroth, megnyomva a segíteni szót. - És a segítés egy elég tág fogalom, ha nem tudnád tudatlan bolhamenhely! - szólt még, majd felkelt az ágyból, felvette ujjatlan mellényét - amelyet mindenhová hordott, évszaktól független -, majd kisétált a fogadóból az utcára. Tudta, hogy a pet ott van mellette. Ha kelletlenül is, de mindketten betartották a megállapodásuk.
Asmodeus dühöngött. A férfi képes volt őt ilyen egyszerű szóval rászedni. Azonban tudta, hogy még egy ideig szüksége lesz a gazdája erejére, hogy enni tudjon. Ezért mikor Astaroth kilépett az ajtón, ő maga az ablakon át távozott. Hamar hozzászokott az Árnybirodalomhoz. Élvezte, hogy nem látja senki, és olyan dolgokat tehet, amik előtt az emberek értetlenül álltak. Példának okáért, szívesen borított fel kukákat, lökött fel embereket, és így tovább, és így tovább... Ilyenkor az áldozat mindig felkiáltott és kereste rossz akaróját, de nem lelte sehol. Néha az is előfordult, hogy a mellette elhaladó emberre fogta a dolgot (hogy fellökte őt) és felállva egymásnak estek. Ilyenkor Asmodeus mindig leült a közelükben, és gyönyörködött remekül sikerült munkájában. Próbálta gazdáját is egyszer-kétszer rossz fényben feltüntetni, de bárki, akinek gondjai akadtak vele, csak belenézett annak vörösen izzó szemébe, és jobbnak látta nem szóba hozni az őt ért sérelmeket. Azonban most nagyobb csíntalanság jutott a farkaskölyök eszébe. Éppen a piacon sétáltak keresztül ( Astaroth-ot mindenki kikerülte), mikor Asmodeus nekiugrott az idomár oldalának, és feldöntve az pixelekre zúzott egy standot. Az itemek között a földön heverő férfi lassan, baljósan tápászkodott fel. A kis farkas tudta, hogy a férfi érzi a jelenlétét, de pontos helymeghatározásra ő sem képes, ezért kuncogva figyelte, ahogy egyre többen állnak a férfi köré. A tömegben suttogtak, és mutogattak, és a piaci áruló - egy zöld indikátoros játékos - is torka szakadtából üvöltött Astaroth-tal. Amaz felkelt, és teljes magasságába kihúzta magát. A tömegben lévő legmagasabb embernél is másfél fejjel nagyobb volt. Ahogy szigorúan körbe pillantott, Asmodeus nyelt egyet. Soha, senkinek nem vallaná be, hogy tart a gazdájától, akit szeretett szidalmazni, és szerette kigúnyolni ostobaságáért. De mikor Astaroth szemei összeszűkültek, az nem jelentett semmi jót. Kellemes férfi hangja most mélyebben hallatszott, hogy elkiáltotta magát:
- Asmodeus!! Gyere ide! Nem szólok többször! - kiabálta a piacnak. A tömegben értetlen szemek csüngtek rajta, és többen egymásra néztek. Asmodeus tudta, hogy nem érez fájdalmat, de gombóc nőtt a torkában, miközben behúzott farokkal, és lelapult fülekkel odasunnyogott a gazdájához. Még mindig az Árnybirodalomban tartózkodott, de Astaroth megérezte maga mellett az állatot, és szinte szemébe pillantva megszólalt.
- Most vállalni fogod a tetteid következményét. - mondta az egyik földön heverő vas kardnak.
A tömegben néhányan felnevettek, és Őrültnek titulálták a férfit. Mikor azonban Asmodeus átlépett az ő síkjukba, az asszonyok felsikoltottak, és még egy-két férfi is döbbent kiáltást hallatott.
~ Rendben van. - mondta a kis farkas. Még el kellett fogadnia dominánsnak a férfit, de remélte, hogy nem sokáig. Odaballagott a tulajdonoshoz, majd visszafordult Astaroth-hoz:
~ Ezek a férgek még mindig nem értik a beszédem. Kénytelen leszel te beszélni. - mondta az idomárnak. Az kelletlenül odalépett a tulaj elé, egy egyszerű elnézést szóval kiengesztelte - Astaroth szerint ez elég is volt - és tovább sétáltak. A tömeg úgy nyílt szét előttük, mint Mózes előtt a tenger. Nem mertek egy rossz szót szólni sem a rejtélyes duóhoz, és azok sem szóltak semmit. Elindultak a város egyik számukra ismeretlen része felé. Egy park mellett haladtak el éppen, mikor megláttak egy harcművész gyakorlatokat végző lányt. Alacsony volt, neméhez képest átlagos kinézetű. Vörös vállig érő haja és lilás szemei voltak. Asmodeus Astaroth-hoz fordult.
~ Mit szólnál, ha vele edzenénk. - kérdezte az idomárt.
- Nekem megfelel. - válaszolta az. És már indult is. Megállt a lányka előtt, egy fának dőlt, és nézte annak tökéletesen végzett mozdulatait, íves mozgását. Asmodeus visszatért az árnyak közé, és onnan leste a lányt. Várta a legjobb pillanatot arra, hogy megijessze a lányt. Kajánul elmosolyodott.

A lassú és íves töretlen mozdulatok megnyugtattak és teljesen kiürítették elmém. Végül befejező pozitúrát vettem fel és szépen lassan kinyitottam a szemem, ekkor előttem egy olyan tipikusan "hú de menő, kemény és rejtélyes világfajdalommal vagyok tele" féle kinézetű embert láttam magam előtt, aki egy csinos kis fának dőlt. Néztem rá pár másodpercig, majd vállat vontam mondván magamnak, ha akar valamit majd mondja és én nem is törődve vele, már folytattam is azt amit tai chi-zés előtt tettem. Oldalt fordultam az ismeretlenek, hogy a periférikus látásom mezejében azért még benne legyen, aztán folytattam a harci gyakorlást. A kedvenc alap harci állásomat vettem fel. Váll széles terpesznél egy kicsit nagyobb, az elülső lábammal ami most a jobb volt előre nézve a ballal pedig oldalra. Jobb lábamnak csak az ujji részén álltam míg a hátsón az egész talpamon. Ezt az állást azért szerettem, mert nagyszerűen lehetett belőle előre ugrani és támadni illetve hátra kitérni igen gyorsan és egyszerűen. Karjaim lazán álltak kezeim félig ökölben. Elmosolyodtam picit, majd kiugró támadás előre és a bal kéz lendül. Tenyér ökölbe zárul. és érkezik is velem együtt stabil állásba. majd az ellentétes lábammal kissé elé lépek és szintén az ellentétes kézzel egy nyitott tenyeres gyomrost adok a semminek. Majd bébi lépésekkel haladok előre, miközben kezeimet váltva támadok, gyorsan mint a villám. Egy majom mancsos állkapcsos, aztán egy zárt öklös tüdős majd majd egy  egy alsó állkapcsos ismét ököllel, majd ugyanazzal a kézzel ugyanoda egy könyökös, végül két oldalról egy halántékcsapás mint két oldalról nyitott tenyérrel, majd végül gyors leguggolok bal lábamat nyújtom és balra forogva leveszem a lábáról ismét a semmit. Végül elégedetten felpattanok és rugózok kettőt elégedetten a sikeres mozdulatsor véghezvitele után mosollyal az arcomon. A férfi felé nézek kérdő tekintettel, majd ismét vállat vonok ha nem mond semmit és folytatom az edzést.

Egy darabig elnézte ahogy a lány edz. Még mosolygott is mellé, és - bár ki nem mondaná - ügyesnek titulálta. Mikor gyors egymásutánban elkezdte a lány ütni a levegőt, egy kissé felhúzta a szemöldökét. ~ Á, nekem nem lenne türelmem így edzeni. Főleg ellenfél nélkül. - gondolta Astaroth magában. A lány a férfira emelte a tekintetét, de mivel az nem lépett semmit, így folytatta a gyakorlatot. Astaroth még egy darabig elnézte, majd megindult a lány felé. Rávigyorgott - olyan tipikus gonosz vigyorral - és úgy kérdezte meg tőle:
- Látom a semmit már egész biztosan eltalálod. Mond csak, élesben is menne? - majd a lány elé lépett, és annak gyomorra, vagy tán tüdőre - Astarothnak a gyomra aljára - szánt ütését hárította, majd megfogta csuklójánál a leányzót. Még mindig a kezét tartva, magához rántotta, és egy átölelő mozdulattal oda is szorította. Felnevetett.
- Ó, ne gondolj semmi rosszat! Csak játszok. - nevetett tovább, de a lányt kiengedte az ölelésből. - Nos? Volna kedved "megbosszulni"? - kérdezte vígan. - Az igazat megvallva, elég régen edzettem, és kijöttem a gyakorlatból, bizonyára nem leszek ellenfél neked, de azért megpróbálnám, ha beleegyezel! - mondta a lánykának. - Amúgy pusztakezes harcos vagy, vagy használsz valami fegyvert is? Csak azért kérdezem, mert akkor magam is akképp fogok küzdeni. Feltéve, hogy elfogadod a kihívásomat. - mosolygott rá ördögien a lányra. - Ja, és még valami. Ha kérhetlek, mond már meg a nevedet! Nem szeretnélek kislánynak, vagy lánykának szólítani. Én Astaroth vagyok. Örvendek a szerencsémnek! - nevetett fel ismét.
Eközben Asmodeus körülöttük somfordált, és figyelte, ahogy Astaroth elkapja a lányt, és magához szorítja.
~ Ezt a kéjenc gyökeret. - morgott magában. ~ Itt egy kislány, aki nagyjából most lépett a serdülőkorba - itt vetett egy pillantást a lány kebleire -, erre ez itt élvezkedik rajta, mint egy perverz. Baaahhh..ember férgek. - dohogott magában, de miután Astaroth rátért a lényegre, elhúzta száját. ~ Ó, talán nem is olyan ostoba! A lány kénytelen lesz elfogadni a kihívást, ha csak nem élvezte maga is az előbbi "ölelgetést". Végre, valami! - vidult fel Asmodeus.
Astaroth miközben a lány válaszára, és reakciójára várt, magában felelevenítette a köteléket önmaga, és a pet között. Mikor rálelt, azonnal el is kezdte.
~ Te maradj ki ebből! Legalábbis egy darabig. Szeretném, ha meglepetésként érné, hogy nem egyedül vagyok! Ez még vicces is lehet. - gondolta a petnek.
Amaz csak fújtatott egyet halkan. Tudta, hogy ez lesz. Hogy elveszik tőle a játékot. Ezen dolog felett érzett mérgét továbbította is gazdájának. ~ Te büdös bunkó! Mindig tiéd a móka. Itt nevetsz miközben egy fiatal korút molesztálsz. Jó legyen úgy, de akkor egyedül harcolsz. - morogta megvetően, és feldúlva Asmodeus.
~ Ne nyávogjál kis cica! Te is megkapod a részed a zsákmányból! Csupán időt kértem, hogy had én kóstoljam meg először. És nem vagyok holmi perverz! Tisztában vagy vele te is, hogy miért tettem. És most várj, és figyelj! - zárta le a beszélgetést Astaroth, és innentől kezdve teljes figyelmét a lánykának szentelte.
Asmodeus még egy darabig dohogott, de aztán rájött, ha most lelép, akkor még annyit sem fog kapni, amennyit ez a majom megígért neki. Szóval a fekete fához lépdelt, amelynél Astaroth ácsorgott az imént, körülnézett a parkban, melyet a vörös nap sugarai tökéletesen megvilágítottak, és letelepedve várta a folytatást.

Edzés közben egyszer csak elém áll a rejtélyes idegen egy számomra gúnyos provokációnak ható mondatott követően, majd megragadta a csuklómat és magához rántott és átölelt. Ezt követően felnevetett. "Ó, ne gondolj semmi rosszat! Csak játszok." mondta ő ami, hát mondanom sem kell, hogy én vagyok a macska te meg az egér és játszok veled, hogy édes legyen a véred módon hangzott. Végighallgattam a mondandóját láthatóan WTF arckifejezéssel. Miközben levezettem magamban, hogy ez a csávó több, mint valószínű, hogy egy Lolicon vagy Siscon alak lévén önkritikám reális és inkább vagyok fiatal lány kinézetű mint sem érett serdülő, az apró pici elhanyagolható huppanóimat bele sem számítva. Egyébkén most áldottam termetemet így arcom nem volt eléggé fent az arcához az öleléskor és nem is voltam elég alacsony, hogy túlságosan közel legyek máshoz. Több, mint valószínű még mazochista is, mert azt akarja, hogy "megbosszuljam", gyakorlatilag, mintha egy ostort nyújtana nekem és azt mondaná büntess. Aztán még egy fajta lovagias sátánnak is képzeli magát ha jól sejtem az idióta fellengzős nevetésével, ami másokra lehet igen hatásos, de én már halottam elég ilyet és különben sem vagyok egy ijedős fajta. Hízelgés és modor az illetlenség és egyfajta ravasz hangzás mellet. Most így belegondolva lehet nem is mazochista, hanem szadista és csak ravaszkodik. Lehet, hogy azt szereti ha kislányokat verhet, de az is lehet, hogy mindkettő és így is úgyis jót teszek neki. Bár lehet, hogy csak szimplán kattant nem lehet ezt így elsőre megállapítani. Lehet hogy szegény skizofrén és esténként tütüben balettozik otthon. Erre a gondolatra vidáman elmosolyodom egyenesen a képébe.
-Lehet, hogy fegyvert használok, de lehet, hogy nem.
Mondom játékossá vált mosollyal.
-Majd meglátod. A nevemet meg egyenlőre megtartom magamnak, ha nem gond.
Hátra lépek négy nagy lépést és sima állásban folytatom.
-Ha a harc minden vágyad, azt megkaphatod ha akarod.
Végül is úgyis akartam már egy kis éles harcban részt venni. Kezdésnek ez az akárki jónak tűnik. Astaroth micsoda név ez? Felvágós.Szerintem.

Mosolya bizonyára valami elmés képzelgés szüleménye lehetett. Tipikus mosoly, melyet már meg annyiszor látott arcokon, csak még jobban fokozta örömét, az elkövetkezendő harc felett érzett boldogságát. A lányka nem árulta el nevét, amire egy nevetéssel felelt csupán. ~ Szóval ő is szeret játszani? - gondolta, és egy eszelős vigyorral adta ez a lány tudtára. Ugyan. Nem volt ő perverz, sőt, ki nem állhatta a nőket. Ellenben a préda félelme, és a vele való játszadozás annál inkább az ínyére volt. ~ De ez a lány nem biztos, hogy az én szabályaim szerint játszik. - morfondírozott magában, de arcán még mindig ugyanaz a vigyor látszódott. Elhátrál Astaroth-tól, és alapállásba várta a folytatást.
Asmodeus elnézte a gazdája örömét, és bosszankodott rajta, hogy meghagyta neki a zsákmányt. Még a legelején undorral hozzáálló Astaroth, mára ugyanolyan élvezettel űzte a játékot, mint maga a farkaskölyök. Egyre többször követelte magának a szórakozást. Ez nem tetszett a petnek. Viszont, tény és való, hogy a vadászatban is kivette a részét a gazdája, és még ő is harcolhatott eleget, így most az egyszer eltekintett a dühe felett. Figyelte a lányt, akin a félelem, vagy az aggodalom valamilyen jelét kutatta, de csodálkozó ábrázattal látta, hogy a lány teljesen magabiztos. Elhúzta a pofáját. ~ Talán mégis megtarthattam volna magamnak ezt a játékszert. Ritka, hogy a préda legelsőre szembe merjen állni a ragadozóval. - azon tűnődött a lány vajon ilyen ostoba - hogy nem ismeri fel a veszélyt -, vagy ennyire magabiztos. ~ És vajon az a meláknak feltűnt már ez az apróság? - nézett gazdájára.
Astaroth is felismerte a ritka zsákmányt, és a vigyor még szélesebbre váltott arcán. Lehozta a menüjét, és elküldte a párbaj meghívót a lánykának. Majd ránézett, szemét a tekintetébe fúrta, és az ajkai lassan mozogni kezdtek.
- Javaslom, teljes életes legyen a párbaj! Szeretném kiélvezni minden pillanatát ennek a remek lehetőségnek! - nevetett rá a lányra, majd várta, hogy elfogadja a felkérést. Majd miután az rábökött az "Igen"-re, felemelte kezeit, és ujjaival intő mozdulatot intézett. - Gyere! Folytassuk ott, ahol abbahagytuk. - kacagott fel. Az egy perc várakozásban csak állt és a lányt figyelte, és annak reakcióját. Élvezte a játékot.

Mintha Astaroth szemével próbált volna ledöfni vagy demoralizálni, nem tudom, de érdektelen is, mivel rám nincs hatással ez. Amint elküldte nekem a felkérést és elmondta a kis mondandóját amit számomra idétlennek ható nevetéssel záródott, azonnal el is fogadtam a felkérést egy árva szó nélkül. Én mindig is a ha csinálsz valamit csináld rendesen elv híve voltam, úgyhogy a teljes életes harc ötlete igen csak tetszett. Abban a pillanatban, hogy lenyomtam a párbaj megkezdése gombot már robogtam is ellenfelem felé egy pillanat késlekedés nélkül. Egyenesen rohantam ellenfelem felé míg csak egyetlen lépés nem maradt köztünk és akkor srégen jobbra ugrottam. Így mellé kerülve és már meg is próbáltam bevinni az első csapást, egy öklöst a gyomrába. Ha valamilyen csoda folytán elkapta volna a kezem, akkor rácsaptam volna a csuklójára és folytattam volna azt amit abban az esetben tettem volna ha simán beviszem a csapást ami nem más mint, hogy megpördülök és a kezemmel amivel ütöttem a forgási lendülettel jól háton vágom, ekkor nyújtott kezemmel ami még mindig ökölben van. Ezt követően térdhajlaton sarkaznám majd egy könyökölés oda ahova saccolom a tarkóját ez után.majd továbblépek előre hármat és szembefordulok a hátával. Ha véletlen sikerülne melléugráskor hasba ütnie, rúgnia, vagy kigáncsolnia akkor megpróbálnék olyan gyorsan hátrébb kerülni amilyen gyorsan csak tudok. Ha minden jól megy akkor végül így szólok:
-Sokk a duma koncentrálj inkább a lényegre.
Majd összecsapom kétszer a kezem és vállszéles stabil állásban várom az ellenfelem támadását, hogy egy dandy step-et követően előre ugorjak kitartott ököllel.

//Ez most hány támadás volt? Mert nem vagyok képes kiszámolni Bár mivel a gyorsaságod négyszerese az enyémnek, ezért úgy veszem, hogy képes voltál végigvinni az attrakciót. Másik: A párbaj elfogadása után, még egy percet várni kell, míg kezdetét veszi az. Én magam akkor úgy fogom írni, hogy megvártad az egy percet, és csak azután rohamoztál. Nem kioktatás, csak jövőbeni tanácsok
Ó, és még egyszer elnézést, amiért csak most tudok írni! //

Még csak a félelem legapróbb jele sem mutatkozott a lány mimikáján. ~ Érdekes. Lehetséges volna, hogy ennyivel magasabb szintű lenne nálam, hogy ilyen magabiztos? - gondolkodott Astaroth. ~ Bár, az is tény, hogy ha én nem, akkor ő sem tudja megállapítani a szintemet. - tette még hozzá gondolatban.
A lányka habozás nélkül elfogadta a párbajt, és míg az egy perc leforgása megkezdődött, a férfi feltartotta fejmagasságba mindkét kezét, akár a boxban szokás. Bal lábát hátrébb helyezte, és merőlegeset állított vele a jobb lábára nézve. Az - mármint a jobb lába - szinte derékszöget zárt be. Enyhén megrogyasztott térddel várta a kislány támadását.
Eközben Asmodeus is eljutott addig, hogy felismerje, az ellenség nem lehet ennyire botor, tehát bátorságról van itt szó. Bár a két fogalmat csupán egy hajszál választja el egymástól. Unottan nézegette fényes, és beretva éles karmait, és azon morfondírozott, hogy az a Kayaba Kicsoda, miért vonta meg az élvezetet egyes személyektől. Itt példának okáért a vér és a fájdalom hiányára gondolt. Jó dolog játszani a prédával, de egy idő után unalmas. Ezek itt meg végképp azok. Mindegy mennyi támadást szenvednek el, csak amikor már a piros zónába ér az életük, akkor kezdenek el kétségbeesni. A mobokat pedig még ez sem zavarja. Bár ő maga még nem járt a kinti világban, valamiféle furcsa érzései támadtak néha. Váratlan látomások egy fej nélküli tetemről, ahogy a vér spriccel, akár a gejzír, a fejetlen nyakból. Olykor - olykor pedig olyan hihetetlen vérszomj kerítette hatalmába, mellyel a legelső szembejövő embert széttépné legszívesebben. Igencsak vágyakozott rá, hogy mielőbb végigvigyék a játékot, és kikerülhessen innen. Sikolyokat akart hallani, meg akarta ízlelni a vért. Hallani akarta a csontok ropogását, az átharapott torok halk megadását jelző reccsenését. De ez még egy ideig úgy sem fog megvalósulni, tehát marad ez a fajta játék. Elmélázásából a lány futása zökkentette ki. A párbaj kezdetét vette, és nem habozott első csapást mérni Astarothra. ~ Az a bolond meg hagyni fogja, hogy üsse mint a zsákot. Majd végül szép lassan felmorzsolja minden bátorságát és életkedvét, a most még jól szórakozó leánykának. - ásított egy nagyot Asmodeus, és feltápászkodott. Úgy helyezkedett, hogy a lányt meglepetésből tudja támadni, amikor utasítást kap rá. ~ Baaah...még hogy utasítást?! - hördül fel saját szaván. ~ Nincs olyan lény, akitől bármiféle parancsot is elfogadnék. Legfőképp egy embertől nem. - menti ami menthető. ~ Ennek a lócának is csak azért hallgatok a szavára, mert biztosítja az élelmem.... - győzködi magát, és bele is nyugszik az elhangzottakba. Innentől kezdve teljes figyelmét a kialakuló ökölharc köti le.
Amint a mutató a nullára érkezik, a lány már fut is felé. ~ Nem habozott sokat. Remek! - mosolyog Astaroth. A lány elég sebesen közeledik, már messziről meg tudja állapítani a férfi, hogy sokkal nagyobb a gyorsasága, mint az övék. ~ Ez még problémás is lehet. - horkant egyet megvetően. A lányka egy lépéssel előtte oldalra veti magát, és felkeltéből támad is. Az ütés erejétől nem billent ki, még csak meg sem rezdült a férfi. Viszont az már régen rossz, hogy betalált az első támadásával a még csak most nyíló virágszál. Azonban lendülete töretlen, első találatából gyorsan farag még egyet a kis fruska. Egy érzéki hátba veregetéssel felérő ütés képében. Astaroth a lány után fordul, keze még mindig fejmagasságban, és elvigyorodik a szavak hallatán.
- Oooh...nem úgy működik az. Megtanítsalak vadászni? - kérdezte a lánytól, és arcára olyan gonosz vigyor ült ki, hogy még a lányka háta mögött várakozó Asmodeust is kirázta tőle a hideg. - Tudod, a vadászatban igen fontos, hogy ismerd a zsákmányt. Tudd a szokásait, ismerd a mozdulatait, miegymás. Ha ezzel a tudással rendelkezel, akkor valóban te vagy a vadász, és csak igen csekély esély van arra, hogy vadászból, prédává változz. - folytatja a lány jóváhagyása nélkül. Majd felkacag, és az utolsó mondatot olyan halkan mondja ki, hogy nem is biztos, meghallja-e a lány. Igazából nem is neki szólnak. - Nem sokára kicsi prédám, nem sokára rájössz...
Beszédét abbahagyván úgy dönt maga is támad, és valami érdekeset is mutat a lánynak. Megrohamozza, és a kellő pillanatot kivárva, könyékkel az oldalába vág. Mivel a sebzése elenyésző - legalábbis egyelőre - így a lány bizonyára jóízűt nevet. A férfi is, ahogy kikerült a kezek, és lábak hatótávolságából felnevet, és elkezd körözni a lány körül.
~ Hamarosan. Hamarosan eljön a te időd... - gondolatai gyökeret vernek Asmodeus elméjében. Az a szavak hallatán megnyalintja a pofáját, és ő maga is - Astaroth-tal ellentétes irányba - elkezd körözni a zsákmány körül.

//Négy támadás volt (ütés,ütés,sarkazás,könyök), azért támadtam négyszer,mert a sebességem a négyszerese a tiédnek. Ja hopp. Bocsi. Semmi gond és én részemről is bocsi, hogy csak most írok.//

A sikeres támadás sorozatot követően ellenfelem megszólalt tipikus tőle várható módon szerintem. Valamit még mondott halkan, amit nem hallottam, de valószínűleg nem is nekem szólt. Sugárzott mondandójából, hogy azt hiszi magáról, hogy ő az abszolút alfa hím. Ez még nem annyira dühítő, de az, hogy úgy gondolja szavaiból ítélve, hogy ő az abszolút vadász és én nem tudok ilyen egyszerű dolgokat. Olvastam én egy keveset valakitől akit úgy hívnak Sun Ce. "Ismerd az ellenséged félig tiéd a győzelem, ismerd magad is és tiéd egészen." Az életcsíkodból ítélve a pontjaid nagy része abban van, így nem sebezhetsz nagyot. Játszadozni akarsz? Na akkor játszunk.  "Hitesd el az ellenfeleddel, hogy erősebb nálad és lepd meg." Eljátszom neked a gyenge prédát csak aztán ne lepődj meg túlságosan. Ellenfelem nekem támadt. Én enyhe terpeszben vártam, úgy hogy kezeimmel egy ütést simán félresöpörhessek ha akarok, de nem akartam. Érkezett egy oldalütés amit direktbe előbb védtem vagyis a kezem nem érintkezett ellenfelemével, elsuhant mielőtt Astaroth keze odaért volna. Végül is legyünk hihetőek legalább a védekezésre való szándékot had lássa. A támadás betaláltát követően eljártam a hattyú halálát, na jó csak térdre csusszantam a sérülés helyét megfogva és "jaj én szegény kislány" módba kapcsoltam. Nem úriemberkedést vagy "jaj bocsi kislány" féle felsegítést vártam tőle hanem, azt hogy fölényeskedve fölém álljon és élvezze a pillanatot a "vadász". Bárhogy is lesz az egy gyenge pillanat melyben csak rám vár a feladat, hogy aztán fölé magasodjak. Egy szép csapás egy olyan pontra ami jobban fájna ha volna fájdalom, majd megpróbálom guggolásból kirúgnia lábát hogy rám essen. Persze nem azért amiért valószínűleg ő gondolhatná, hanem hogy a két szép öklömbe essen és utána kitámasztott állásból magam mellé dobjam. Ha még sem lenne megfelelő pillanat erre jó ideig és nem úgy tenne ahogy számítok egy kis idő múlva felállok szembefordulok vele és szemben állva maradva elkezdek hátrálni várva a következő rohamra amit simán ellentámadhatok.

//mivel pusztakézzel harcolsz, így mekkora az ütéseid sebzése?//
// Az enyém Astaroth-é 1, Asmodeus-é 4//

A támadása melyet indított betalált. Egy kissé túl könnyűnek is vélte ezt a sikerességet, hiszen a lány eddig bemutatott tudása alapján, nem volt várható. ~ Vajon maga is túl magabiztos, hogy ennyire megengedheti magának ezt a sérülést? Bár a sebzésem elenyésző, még úgy is, hogy a lány élete sem sok. Azt hiszem, kelleni fog Asmodeus segítsége is. - ezen pontnál Astaroth hangosan felhorkant.
Ahogy a lány fél térdre ereszkedett, mímelt lovagiassággal, ajkain angyali vigyorral lépett a lányhoz, és lovaghoz illő módon nyújtotta neki kezének segítségét.
- Kisasszony! Ha elfogadja általam nyújtott kezet, úgy nagy örömmel lennék segítségére a felállásban! - mosolya tizennégy karátos gyémánt, de inkább hamis, mint igazi. Hangja oly módon nyájas, melytől az embernek a szőr feláll a tarkóján. Ha ellenfele elfogadta a kezét, úgy valódi úriember módjára segítette fel. Közben bal kezével - melyet a háta mögött tartott - lehozta a menüt, és előhívta a kését. Ahogy a lány felállt, és rendbe szedte magát, azonnal döfött. Hogy talál-e, az számára lényegtelen volt. Astaroth hátrébb lépett, teret hagyva magának a védekezésre. Eközben Asmodeus felé küldte gondolatait.
~ Ha le tudom fogni a képességemmel, akkor támadj! - utasította a távolból(?) a petet.
Asmodeus unottan nézte a kibontakozó mulatságot. A lány erősebb volt, mint azt mind a ketten gondolták volna, így sem lehet ellenfelük. Az a sikeres támadás, melyet Astaroth indított, megmutatta, hogy a lány inkább a gyorsaságával jeleskedik, semmint a tankolásával. Életének töredékét volt csak képes levinni Astaroth, de a farkaskölyök gúnyos mosolyra húzta pofáját. ~ Az én sebzésem négyszerese a melákénak. Elég lesz két sikeres harapás, és egy támadás Astaroth részéről, és nyertünk. - mosolygott, amennyire egy állattól kitelik, és tovább figyelte a küzdelmet. Ahogy a lány felkelt, és Astaroth támadott, maga is elérkezettnek ítélte a cselekvést. Felpattant fekhelyéről, és a lány irányába rohant. Nem aggódott miatta, hogy esetleg lépéseinek zaját meghallja, mert eléggé Astaroth-ra koncentrált, aki épp valami ostobasággal traktálta. Amikor elérkezettnek látta a pillanatot, hátulról, a nyakszirtjére célozva rugaszkodott el Asmodeus.
//Ha sikerül Astaroth képessége, te és ő (Astaroth) a következő körben cselekvésképtelenek lesztek. Így Asmodeus támadása ha nem is 100% pontossággal, de nagy valószínűséggel betalál.//
Amennyiben minden úgy alakult, ahogy tervezték, két oldaláról álltak meg a lánynak (természetesen miután Astaroth képessége deaktiválódott), hogy annak figyelmét meg tudják felezni.

//A képesség pedig, ha esetleg nem tudsz utána nézni. Láncok jönnek elő a földből, mely lerögzít, és nem mozdulhatsz 1kör erejéig. Astaroth szintén nem. Ezután, ahogy jöttek, úgy is tűnnek el a láncok a földben.

Ja, és még valami. Légy szíves írd le ide azokat a statjaidat, melyekkel elkezdtünk harcolni. Bármi változás, mely azóta történt, itt nem érvényes!

Legalábbis a játék szabályok szerint.

És még egyszer elnézést a várakozásért!!!//