Astaroth

Szia!

Szeretném megpályázni a petem (Asmodeus) első képességét.

Pet fejlődési szakasza a képesség elérésekor: Bébi
Képesség neve: Árnybirodalom
Kinézete: Hátterében megtalálható
Képesség tulajdonsága: Asmodeus képessége passzívként hat. Képes átlépni az árnyak birodalmába, ahol leginkább tartózkodik. Főként itt leledzik, még akkor is, mikor alszik, vagy sétálgatás közben is. Bármikor képes kijönni a való síkba és innen visszamenni a másikba. Harc alatt azonban, csupán 3kört tölthet "odaát", és 5kör lehűlési idő kell, hogy visszamehessen. Képes magával egy személyt is átvinni, aki 1kört tartózkodhat az árnyak között. Ezalatt az 1kör alatt 1/5HP-t veszít az, akit átvitt magával. Ez az érték a maximális életpontjából van kiszámolva. Törtszám esetén lefelé kerekítve. Az árnyak birodalmából szinte érzékelhetetlen, csupán magas szintű észlelés képességgel lehet nyomon követni. Az, akinek nincs ilyen képessége, csupán valami megfoghatatlan szorongást érez, mikor a közelében van Asmodeus, olyat, mintha valaki figyelné. A pet érzékelését egy kicsit bővebben:
3-as szintű észleléssel: Az embernek furcsa érzése támad, bár beazonosítani nem tudja honnan, de mintha ez a furcsa érzés magából az éterből, s annak is egy bizonyos pontjából származna (ez lenne a pet helyzete). Akár csak, a kisebb szintű észleléssel rendelkező játékosok, a 3. szintű észlelő ellen is megkapja a pet/támadó a karakter spec/4 bónusz sebzést.
4-es szintű észleléssel: Érzi, hogy valami van ott, bár mivel nem látja ezért nem is biztos, hogy kitudja következtetni a támadás helyét, vagy a pet mozgásának vonalát. Azonban, mikor a pet ismét átlép a "való"síkba, a petnek/vagy támadónak 2értékkel nagyobbat kell dobnia, hogy eltalálja.
5-ös szintű észleléssel: Megtudja állapítani a pet pontos helyzetét, mozgásának vonalát, és kitudja következtetni támadásának kiinduló pontját. Ezért mikor a pet/vagy támadó rátámad, dobhat egy korona/halál kockával. Amennyiben koronát dob a védekező, úgy a támadást sikeresen kivédte, ha koponya/halál(nem tom melyik van xD) úgy a támadónak 2értékkel nagyobbat kell dobnia, hogy eltalálja.
Ők képesek csak érzékelni a másik világban lévő lényt. Bárki, akinek van észlelés képessége, de ezeket a szinteket nem éri el, ellenük, azok ellen, akiknek nincs elég nagy szintű jártasságuk, a pet/vagy támadó 2-vel alacsonyabb értéket kell dobnia a találathoz, illetve bónuszsebzésként (amely a meglepetésből származik) hozzáadódik a karakter spec/4 a sebzéshez.
A képesség fejlődése: Ez így bébi formátumban van. Mikor eléri a következő fejlődési szintet, úgy ez a képessége is fejlődik valamennyit. Még pedig annyiban, hogy az átvitt "utas" körönként már csak 1/10HP-t veszít, de megkapja a meglepetésből származó sebzésbónuszt (karakter spec/3; a petnek és a támadónak is). Később, mikor eléri a felnőtt kort pedig, már nem sebződik az átvitt lény, és megnő a sebzésbónusz, amely karakter spec/2 mind az "utas"nak, mind a petnek. A lehűlési idő - a pet fejlődési szintjétől függetlenül - 5kör. Az ember, akit átvitt a következő 6körben nem léphet át újra, de mást átvihet magával Asmodeus amennyiben lejár a képességének lehűlési ideje.

Háttértörténet:

Este volt. Már a hold is magasan fent volt az égen. A hold fénye csupán egyetlen párost világított meg, miközben a hegy oldalán baktattak. Úgy tűnt céltalanul bolyonganak, de szemük ide-oda cikázott, keresve valamit. A páros egy hihetetlenül magas férfi, és egy kölyökfarkas képében járta az utat. A kis farkas szinte beleolvadt a környezetébe. A férfi - aki mellette lépdelt - vörös szemeivel az előttük húzódó hegygerincet tartotta szemmel. Bárki, aki most megpillantotta volna őket, igen csak elcsodálkozott volna a furcsa duón. Mindkettejük csendben sétált, a hó elnyelte az óriás lépteinek zaját. A barna hajú férfi menet közben odafordult az állathoz, és felmordult.
- Nincs itt semmi! Teljesen fölöslegesen tettük meg az utat. Nem is értem, miért gondoltam, hogy neked sikerülni fog. Baaahh... - mondta bosszúsan. Megtorpant, visszafordult volna már, mikor a farkaskölyök a lábszára felé kapott. A férfi elrántotta a lábát, majd egy jól irányzott rúgással odébb tessékelte a ragadozó csemetét. Az feltekintett kéken izzó szemekkel a zsebre dugott kézzel álldogáló, látszólag unatkozó alakra.
~ Na mert mintha te olyan remek vadász lennél, emberfattyú! És igen, érzem a szagukat, és már nincsenek messze. Csak ez a mocskos szél ellenünk dolgozik, és feléjük sodorja a szagunkat. Ha nem kellene itt cövekelnem veled, már rég megtölthettem volna a hasam. - dohogott Asmodeus.
- Elhiheted, hogy én sem szívesen mászkálok itt, lenne sokkal jobb elfoglaltságom is. - válaszolta mogorván a Astaroth.
~ Mégis mi? Azt az ostoba kölyköt keresni? Ahogy kinézett, már el is patkolt idebent. Csupán felesleges időpazarlás keresgélni őt. - mondja gunyorosan a farkas. A férfi arca elsötétül, és már rúgna is, de a kölyökkutya méretű farkas számított rá, és kiugrott a lába hatótávolságából.
- Fogd be a szádat bolhafészek! Te tehetsz róla, hogy el kellett tűnnöm! Hiko ezerszer olyan ember, mint én. Biztos vagyok benne, hogy él. És meg is fogom találni, elmondom neki az igazságot arról, ami kint történt a valóvilágban, és utána örökre elválnak útjaink, te korcs! - kiáltott rá Astaroth a petjére. Hangját felerősítette a hegy, és visszhangozva hallotta vissza szavait, mely eltorzult útközben.
~ Már alig várom. - közölte Asmodeus, pofáján még mindig gunyoros mosollyal. Azonban egy pillanattal később lehervadt róla, és a levegőbe szagolt. ~ Egy ember van a közelben. A szaga a zsákmányunk irányából érződik. Ajánlom neki, hogy hagyjunk nekünk is, mert már elviselhetetlen az éhség! - morgott a kölyök.
- Akkor induljunk. Minél előbb túl akarok esni rajta, és vissza akarok menni a városba. - mondta neki a férfi, és választ nem várva el is indult az úton szapora léptekkel. A farkas követte őt. Bár ki nem állhatták egymást, és legszívesebben egymás nyakának ugrottak volna, a megállapodásuk miatt egyikőjük sem tehette meg ezt. ~ Balra! Be az erdőbe! - utasította partnerét a pet, és maga is belépett az alacsony aljnövényzettel rendelkező fenyvesbe, mely a hegygerinc alatt húzódott. Egymás mellett futottak, egy darabig, majd a farkas hirtelen megtorpant. Astaroth majdnem nekirohant egy fának, miközben a petére nézett értetlenül. Maga is megállt. - Most meg mi van? - kérdezte megvetően, de gyorsan körbepillantott. Az állatának kivételesen jó szaglása volt, és bízott az orrában.
~ Közvetlenül előttünk van egy kisebb tisztás. Onnan érzem az ember jelenlétét. Ha jól gondolom, akkor harcol a MI zsákmányunkkal! Utálom az embereket! Nem többek holmi húskupacnál. - morgott bosszúsan a kölyökfarkas. ~ De legalább az ízük jó... - mondta ezt már csak magának, egy ördögi mosolyhoz hasonlító vicsorral a pofáján.
- Menjünk, nézzük meg! Talán sikerül elszednünk egy-két mobot, vagy mit, amit éppen enni kívánsz. És ha lehet, akkor nem emlegesd a kinti dolgokat! Még magunk között sem! Nem mintha emlékezhetnél rá pixelkupac! - parancsolt rá a petre sziszegve Astaroth. - Elég kicsi az aljnövényzet ahhoz, hogy el tudj rejtőzni. És a magasságom is elég feltűnő. Mi legyen? - kérdezte meg a farkast.
~ Az lenne a legjobb ha mind a ketten el tudnánk tűnni. - válaszolta. ~ Nekem mindegy. De menjünk! - mondta, és meg is indult. Astaroth a fejét csóválva követte óvatosan, halkan. Azonban alig léptek pár lépést, a világ hirtelen megváltozott körülöttük. A fák teljesen elfeketedtek, a hold fénye, mely eddig ezüstös színnel világította meg az erdőt, most vérvörösen hatolt át az fák között. Egyszerre álltak meg. Értetlenül néztek egymásra. Mindkettejükben ugyanaz a gondolat villant, hogy az ember rájött a jelenlétükre, és ő tette ezt velük. Azonban Asmodeust furcsa, kellemes érzés töltötte el. Mintha megérkezett volna a rég kívánt helyre. A fejébe emlékek és érzések pörögtek. Megszólalt, és hangja nyugodt volt.
~ Belépést nyertünk az Árnybirodalomba. Itt senki nem láthat minket. Nem kell félned. - mondta gunyorosan Astarothnak, aki kezében kését szorongatta, és fejét ide-oda kapva kereste az ellent. A szavak hallatán sem engedte le a fegyverét, csupán az állatra tekintett. - Ezt te csináltad? - kérdezte gyanakvón. - És, hogy juthatunk ki innen?
~ Egyik kérdésedre sem tudok válaszolni. Lehetséges lenne, hogy az aktiválta a képességet, mert nem akartam szem előtt lenni? - kérdezett vissza, és igazából maga sem értette, hogyan történt ez, még csak azt sem tudta honnan tudja azokat, amiket az imént elmondott. ~ Viszont a zsákmány, és az ember még mindig előttünk van. A szagukat még mindig érzem. Nézzük meg! - utasította a gazdáját, és már meg is indult.
Astaroth még mindig kételkedett, így kését használatra készen tartotta úgy indult a farkas után bosszúsan. Mikor odaértek a tisztás elé megtorpantak, és onnan figyelték a jelenetet. A tisztást a vörös hold fénye terítette be, és tökéletes rálátást biztosított. Egy csuklyás férfi küzdött egyszerre két farkassal, szinte közönyös arckifejezéssel arcán. Körülötte még egy csapat farkas körözött, és várták a kellő pillanatot a támadásra. Pet és gazdája riadtan húzódtak vissza a fák közé. Remélték, hogy nem veszik észre őket. De úgy tűnt, a küzdőfelek nem vették észre őket. ~ Nem eszek a saját fajtámból! Akár mehetnénk is! - közölte lelombozottan és mérgesen Asmodeus. Astaroth azonban csak állt, és a harcot figyelte. Az alak kényelmesen lépett el a felé ugró farkas elől, és miközben az elúszott mellette a levegőben, a férfi szinte lustán csapott utána. A farkas pixeleire esett szét. Még Asmodeus is vegyes érzelmekkel nézte. ~ Erős. Legalábbis hozzád képest. - közölte vics/gyorogva Astaroth-tal. ~ Menjünk. - megfordult, és elindult visszafelé, mikor Astaroth hirtelen, és meglepetten felkiáltott. Támadástól tartva pördült meg, de nem látott semmit. Bosszúsan nézett Astarothra, és már éppen valami szidalmat akart rázúdítani, mikor meglátta gazdájának Életsávját. Lassan, de szemmel láthatóan kúszott jobbról balra. ~ Mi történt? Mi sebzett meg? - kérdezte és körbenézett. A külső gyűrűből - melyben a farkasok köröztek - farkasok pillantottak a hang irányába, és még az ember is elszenvedett egy támadást figyelmetlenségből, mikor a hang felé kapta fejét. Azonban egyikőjük, sem a farkasok, sem az ember nem látott semmit.
- Nem tudom. Egyszer csak el kezdett csökkenni. - válaszolta Astaroth, miközben mindketten nézték, ahogy kúszik a csík, majd megáll. Nagyjából az életének ötödét vesztette el. - Talán....mit gondolsz? Lehetséges lenne, hogy az árnybirodalom "átka" volt ez? - kérdezte petét.
~ Fogalmam sincs. De jobb lenne kiszabadulni innen. - mondta bizonytalanul a kis farkas.
Kiáltást hallottak, és a zaj forrása felé kapták fejüket. A csuklyás fazon körül nem voltak ellenfelek, csupán egy, hatalmas, fekete farkas. A férfi lihegve állt, és Életcsíkja már a piros zónában volt. A farkasnak még több, mint a fele élete megmaradt. Ragadozóhoz híven kezdett el körözni az áldozata körül. A férfi próbálta szemmel tartani, de fáradsága lassan fölébe kerekedett.
- Segítsünk neki! - mondta Astaroth.
~ És ugyan minek? Mi hasznunk származna belőle? Legalább eggyel kevesebb élőlény lenne erősebb nálad. - morgott Asmodeus.
- És mi van ha tud valamit Hikoról? - kérdezte bizonytalanul Astaroth, és elindult a férfi irányába.
~ Te még mindig itt tartasz...? - kérdezett vissza megvetően a pet, de maga is elindult. Megkerülte a tisztást és a férfi jobb oldaláról közelítette meg a farkast. Eldöntötte magában, hogy nem fog a saját fajára támadni. "Véletlenül" az embert öli meg...és ő is tévedhet. Biztos volt magában, és cselekvésre szánta el magát. Astaroth hátulról közelítette meg a fekete farkast. Mikor elég közel ért hozzá, mögé ugrott és lecsapott. A csuklyás alak meglepetten kiáltott fel, és lépett kettőt hátra, éppen akkor, mikor Asmodeus megtámadta. Újfent felkiáltott, és megfordulva elrohant.
- Te ostoba korcs! Miért támadtad meg? - üvöltött rá petjére Astaroth, miközben kihátrált a karmok hatóköréből. A fekete farkas új célpontja felé pördült, egy ugrással elérte, és annak karjába harapott. Az idomár élete a sárga zónába esett. Mikor az állat elengedte a petje felé fordult, és odakiáltott neki. - Ha már nem akarsz ellene harcolni, akkor menekülnünk kell! Feltéve persze ha nem akarsz itt pusztulni! - Majd maga is megfordult, és a fák irányába kezdett rohanni. Nem érdekelte mi lesz a pet sorsa. - Amilyen szerencsém van, úgyis túléli. - morogta magának. Visszarohant az úton hátra sem pillantva, és csak akkor állt meg, amikor már képtelen volt tovább futni. Tudta, ha ott marad, végez vele a farkas, de még nem halhat meg. Egy fának támaszkodva lihegett.
~ Te ijedős kis k.rva! - köpték felé a fák. Körbenézett, a hang forrását kereste, de nem lelte azt. Aztán közvetlen előtte felbukkant a semmiből Asmodeus.
- Te mocskos korcs! - vágott vissza Astaroth. - Lehet, hogy segíthetett volna! - emlékeztette a kölyökfarkast az árulására. Miután kifújta magát, megindult a Kezdetek Városának irányába. Még egy szót azért elejtett a petnek, aki újfent eltűnt. - Remélem nem is látlak többet...


//Remélem megteszi a háttértörténet, és kérésre a színeimet is megváltoztattam//