[Küldetés] Tenka

Nem álltunk meg minden lépésnél, hogy figyelmesen körbetekintsünk, azonban sietni se siettük el a lépéseinket, hisz mégis csak egy sötétebb járatban voltunk és kint nem kevés szörnyet jósoltak a számunkra. Vigyáznunk kellett és bár játékként hirdették, úgy tűnt, hogy nem szabadott fél vállról vennünk ezt a menetelést. Kint Victor volt olyan kedves, hogy vezérként mutatott be a többieknek, így hamar meg volt az érzés bennem, hogy mutatnom kellett, hogy mire is voltam, voltunk úgy igazán képesek. Gonosz motivációs próbálkozás volt ez a fiútól, de tény, hogy akarva, vagy akaratlanul, de sikerrel járt, mi az én ösztönzésemet illette.
Egy kanyar, folyosó, majd egy újabb kanyar. A mini térkép felfedezett része egy újabb teremmel bővült a számunkra, ugyanakkor a fogadtatás, a hátborzongató hangok, ordítások hamar fordulásra sarkaltak. Vagyis csak sarkaltak volna, azonban mögöttünk a rácsos ajtó lecsapódott jelezve, hogy nem tudunk távozni, majd fogadnunk kellett két eddig ismeretlen lényt, mobot, mondhatni két félóriást. A két csonttitán vöröslő szemeik jól látszódtak és az állatias üvöltésük is hasonlóképp jól jelezte, hogy bizony át kellett vergődnünk magunkat rajtuk, ha akartunk folytatást.
Raven, az arteses lovag a pajzsával és kardjával hamar megindult. A kérését értettem, reméltem, hogy a többiek is, így őt követve nem váltottuk még le a páncélos fiút. Hisame kicsit megilletődött, hisz ritkán kellett felnéznie bárkire is. Talán csak a szörnyharcokon találkozott méretekben nála nagyobb teremtményekkel, így szinte külön tapsolni kellett neki, hogy gondolataiból térjen vissza közénk. Nem félt, ez inkább volt csak csodálkozó elgondolkodás a részéről. Hogy megindult a sárkány, úgy követtem én is őt, miközben szóltam, hogy azt a titánt támadjuk, melyet Raven is támadott. A másik csak állt és nem akartam még megzavarni e elfoglaltságában.

Enhi ütésének hatására egy nagyobb repedés fut végig a csontpáncélzat felületén, viszont Villámlás már nem jár ilyen jól: miközben a célpontja újra lesújt Peterre, az erős széllökés visszaveti a griffet és ezzel megakadályozza a támadását. A hátatok mögött eközben csipogás hallatszik, de ha oda is néztek, csak apró lábnyomokat fedezhettek fel legfeljebb a homokban.

Életpontok:
Csonttitán #1 - teljes élet, -142 páncél
Csonttitán #2 - teljes élet, teljes páncél

Raven - 145 HP, 34 páncél
Peter Worker - 180 HP
Kusumi Ayani - 165 HP, 38 páncél
Enheriel - 70 HP, 22 páncél
Saya - 60 HP, 24 páncél
Ozirisz - 90 HP, 27 páncél

Saya következik!

Sok páncéllal rendelkezett egy ilyen titán és sajnos nem volt köztünk olyan, ki pár ütéssel le tudta volna azt szedni az egyikről is. Ilyen téren talán mégsem volt olyan szerencsés a csapatunk felosztása. Bár sokáig bírhattuk, de hogy sokáig bírhatták ők is, az a számunkra egyáltalán nem volt jó. Kellett keresni egy megoldást gyorsan, mert ez így nem mehetett tovább, sőt, hogy három idegen féreg is csatlakozott a küzdelembe az már kifejezetten rossz is volt a számunkra.
Talán csak annyi szerencsénk volt, hogy én és Raven voltunk kinevezve áldozatnak, azonban mi sem bírhattuk az öröké valóságig. A titánok talán nem is sebeztek olyan sokat, a probléma azonban az volt, hogy mi sem sokkal többet tőlük.
Egy kristályt húztam elő a kapott batyuból, mert használni kellett azt, kipróbálni, hogy mutassa haladunk is valahová és nem állunk meg itt. Hisame felállított, a titán ütése után és együtt támadtunk újra.