Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

by **Mirika** Hétf. Dec. 30 2013, 21:26

Zavart. Zavart, zavart, zavart! Pedig azt hittem, hogy nem, de újra és újra és újra eszembe jutott minden egyes nap. Elég volt hozzá egy kardforgatót meglátnom és máris ding, bevillant a csaj, ahogy fölényeskedve vigyorog rám. Jó, mondjuk ilyen eddig nem volt, szóval biztos a szöszi irritált ilyen durván, de akkor is... Ki akartam verni a fejemből ezt az egészet egyszer és mindenkorra! Meg azt is akartam, hogy több ilyen ne forduljon elő, mert nem tudtam miatta összpontosítani. Halvány lila gőzöm se volt, miért maradt meg bennem ennyire egy közönséges párbajvereség, de abban tutira biztos voltam, hogy ilyen dekoncentrált nem akarok még egyszer lenni miatta. Szóval... okos lány ilyenkor mit csinál? Tanácsot kér, nem? Próbáltam félresöpörni a kudarcaimat ezen a téren, eddig akárhányszor próbálkoztam, közbejött valami hülyeség: szintkülönbség, szakítás, meg ilyen apróságok. Abban bíztam, hogy most efféle porszem nem kerülhet a fogaskerekek közé, hiszen aki egyből eszembe jutott, az olyan erős, mint én vagyok, plusz még kardforgató is, szőke is, meg lány is, csak az öltözködésük és a viselkedésük tér el teljesen.
Na így kerültem én ide, az arbusi aréna előtti térre, miközben egy olyan csajszit vártam, akit olyan túlságosan nem ismertem, de olyasvalakinek tűnt, akivel talán ki tudnék jönni. Kezeimmel a hátam mögött támaszkodva ültem egy virágágyás padkáján, és nézelődtem, vajon merről fog feltűnni Hinari. Jó kifogás volt arra, hogy kicsit közelebbről is megismerkedjünk, szóval két legyet ütök egy csapásra. Az árnyharcosként amúgy is specialitásom, és ha arra gondolok, hogy PvP-ben is tesztelhetem a harcstílusom, a kettőből mindjárt három lett. A vereséget már jó előre elkönyveltem magamban, az egésznek a lényege számomra az volt, hogy tapasztalatot szerezzek és remélhetőleg közelebb kerüljek Alex szíve választottjához és Anat barátjához. Egyhangú dúdolgatásomnak azonban véget vetett a többnyire elegáns öltözetű lány felbukkanása a horizonton, amit én egy vidám nyújtózkodó integetéssel fogadtam, hogy észrevegye hol vagyok. Így ülve annyira kicsi vagyok, hogy biztos nem vagyok valami feltűnő, bár ezt a pasik biztos meghazudtolnák, akik meg-megbámultak Rolling Eyes

- Hiiiinariiiiii~ \o/ - csatlakozott hangom is a széles integetéshez, majd felpattantam, és miután elővarázsoltam a menümből, hajítottam feléje egy apró csomagot, amiben mindenféle hajcsattok voltak: sárkányos, kardos, virágos... Rolling Eyes

- Megkésett karácsonyi ajándék :3 - fűztem hozzá magyarázatként, miközben elvarázsolva bámultam a picikét célt tévesztett, balra húzó ajcsit ._.

by **Hinari** Vas. Jan. 12 2014, 00:46

Meglepett persze, már hogyne lepett volna meg? Először, amikor felvillant az üzenetjelző ikon a feladóval, boss időpontra, vagy twisterre, esetleg más taktikai megbeszélésre számítottam, de egy gyakorlómeccs? Nem is tudom, furcsállottam egy kicsit, ha jól emlékszem egy rövidke küldetésen kívül – amikor még a közelében sem voltam a frontnak, nemhogy a top játékosoknak – nemigen futottunk össze a hivatalos eseményeket kivéve. Kíváncsi lettem volna, miért épp énnekem írt, úgy tudtam, bőven volt társasága, ilyen célokra is. Vagy ezúttal ki akar próbálni valami újat? Fogalmam sem volt. Rájöttem, hogy egyáltalán nem ismerem őt, de semennyire sem, és bár az ilyen kérdéskörök hamarabb is eszembe juthattak volna, eddig valamiért nem éreztem késztetést rá, hogy komolyabban foglalkozzak a témával. Rettentően szégyelltem magam miatta, főleg most, hogy ő volt az, aki elsőként nyitott. Persze rögtön visszaírtam neki, elküldte a helyet és az időpontot is, én pedig jóval korábban elindultam, hogy kényelmesen érjek oda, és legyen időm útközben átgondolni, hogyan is kéne mindehhez hozzáállni. Annyit tudtam, hogy teljesen idiótának nézne, ha akárcsak egy kicsit is mutatnám a zavarom, így a lehető legtermészetesebben közelítettem a város felé, próbálva nem tulajdonítani nagy jelentőséget olyan dolgoknak, amiknek nincs.
A maga közvetlenségével integetett és kiáltott nekem, én pedig elmosolyodtam: tényleg örültem neki, hogy végre találkozunk, rendesen is, nemcsak úgy félig-meddig. Meglepetésekből azonban már az elején kijutott, ugyanis mire feleszmélhettem volna, vagy legalábbis hallótávolságba kerültem volna, hogy köszöntsem, már repült is felém valami – azaz majdnem felém. Igaz a lényegen a röppálya nem változtatott sokat, egy kis akrobatikával és sebességgel már utána is kaptam, kis híján felborítva egy arra tévedt, szerencsétlen játékost, aki megúszta ugyan az ütközést, de azért csak utánamszólt valamit. Mindegy. Ennyi előnye, hogy nincs hallgatózásom.
- Szia – értem végül oda a lányhoz, majd csomagoltam is ki az ajándékot – Nagyon szépek, köszi – folytattam vidáman, a kezembe véve az egyiket a sok csat közül. Tényleg tetszettek, még a végén egész sárkánykombinációm lesz, Shu nyakláncával és Enhi plüssével – Hm, viszont én nem készültem neked semmivel – tettem hozzá egy kissé zavartan, majd hamar eszembe jutott valami, ugyanis annyiban már mégsem hagyhattam a dolgot – De meghívlak majd egy sütire vagy bármire, ha van kedved – nem éppen a legjobb helyzetmegoldás, de ez is több, mint a semmi. Igazság szerint kellemesen csalódtam benne már most, nem hittem volna, hogy rám is gondolt az ajándékozás terén, és bár egy kissé kényelmetlenül éreztem magam, hogy ez fordítva nem történt így, de nem lehet minden tökéletes. Máris egy tapasztalattal több…
- Szóval, miről lenne szó? – fordultam feléje és váltottam témát, ugyanis az üzenetében nyilván nem írt le mindent, én pedig nem vontam le következtetéseket, hiszen nem ismertem őt jól.

by **Mirika** Vas. Jan. 12 2014, 21:53

Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy Hinari könnyedén elkapta a dobozt, így már büszkén mosolyogva ki is húztam magam, mit sem törődve azzal a bamba csávóval, akit majdnem fejen vágott miattam a szőkeség. Jó volt látni, hogy örömet tudtam okozni, azért néha még én is érzem, hogy nem csak kapni jó, hanem adni is. Így belegondolva ha nem lett volna a SAO, akkor tuti nem szórok el ennyi ajándékot, de ezek a fiúk és lányok voltak most a családom, az életem. Egy maroknyi ember, akiket fontosnak éreztem, fontosabbnak, mint a kinti háromszáz ismerősömet. Helyettük bármikor jöhet új, de az ittenieket nincs ki pótolja.
- Hihi, semmi gond, nem vártam mást :3 Meghívás elfogadva~nya~! - csaptam le a lehetőségre, ha már felajánlotta, viszont a süti szó beindított valamit a fejemben, ami arra késztetett, hogy nyissak menüt. Alig tíz másodpercen belül már a tenyerem felett materializálódott egy rokonszenves kis nyalóka, és miután cirka öt centit zuhanva a kezembe esett, elhelyeztem ott, ahová való, vagyis a számban. Egyre kevesebb olyan hülye álmom van, de ez a nyalókázás megmaradt ._.
- Egyből bele a lecsóba, huh? Pont erre számítottam :3 Ahogy az üziben is írtam, szeretnék egy picike segítséget kérni, de az még ráér - fordultam félig az aréna bejárata felé, és egy könnyed intéssel invitáltam arra: sétáljunk - Van egy csomó dolog, amit meg szeretnék kérdezni igazából. Egy ideje folyton egymás oldalán harcolunk, aztán mégis alig tudok valamit rólad és ez idegesít. Jól emlékszem, te is ott voltál akkor, amikor fákat hajigáltak ránk valami fejvadász mobok, ugye? Na, mindig olyan komolynak és visszafogottnak tűnsz, mégis hipernépszerű vagy. Hogy csinálod? Tuti nem azért, mert céhvezér vagy. Talán az a titkod, hogy már huszonéves vagy? - meredtem rá eltöprengve magamban, és félig-meddig tényleg magamhoz dumáltam, de amúgy tényleg kíváncsi voltam rá, meg hogy mit tesz azért, hogy ismert legyen a neve meg stuff. Hátha el tudok lesni tőle egy-két praktikát, bár ha a korához van köze, akkor az veszett ügy Razz

by **Hinari** Pént. Jan. 17 2014, 02:14

Nem is tudom, mi volt a zavaróbb ebben az egészben. Hogy attól függetlenül, hogy szinte semmit sem tudtam róla, ő úgy tűnt, hogy éppen ellenkezőleg, eléggé jól kiismert a bossharcok során. Vagyis, ezt éreztette az első mondataival, bár lehet, hogy nem volt teljesen szándékos a szóhasználat. Mégis, erre számított, meg nem várt mást? Zavartan fordultam el, azt hiszem ez volt az a helyzet, amikor, bármit is mondtam volna, nem lettem volna teljesen elégedett vele. Így inkább csöndben maradtam, elnézve, ahogyan előhív egy nyalókát, miközben próbáltam összeszedni, én mit tudok róla. Sokáig nem jutottam, ugyanis nem igazán hagyott időt a gondolataimra, bár nem vártam mást tőle: mindigis nyitottan és bőbeszédűen kezelte a különböző szituációkat – legalábbis hozzám képest mindenképpen. Bólintottam, majd egy-két lépéssel beértem őt, közben majdnem elnevettem magam a felismerésen, hogy az előbb pont ugyanazt csináltam, amit ő, csak éppen nem hangosan. Tény, valami csak megragadt bennünk a másikról, ha nem is túl sok.
- Igen, a fiúkkal és a síró lánnyal, hogy is hívták? Lisa, vagy Lucy… hm, végülis mindegy – felnéztem az égre, nem folytattam, habár jól emlékszem az érzésre, hogy mennyire kicsinek éreztem magam hármójuk között – Talán akkor találkoztam először frontharcosokkal… mármint Anaton kívül – a nagytornát most kihagytam a listából, Kotával együtt, hiszen tisztában voltam vele, hogy már nem jár bossra, és mivel nem tudtam, hogy mi történt, jobbnak láttam nem felhozni a nevét a lány előtt - Jó régen volt – tettem hozzá egy halvány mosollyal az arcomon. A következő mondatán viszont egy kicsit fennakadtam, asszem meg is álltam egy pillanatra: népszerű? Láthatta rajtam, hogy rácsodálkozok a feltevésre, nem, nem a tettetett nézéssel, hanem úgy őszintén. Fogalmam sem volt, milyen választ vár, így próbáltam egy kis időt nyerni, megvontam a vállam, és úgy tettem, mintha elgondolkoznék az okokon. El is gondolkoztam, csak éppen nem azon. Kicsit úgy éreztem, hogy ha akarnék se tudnék igazán szóhoz jutni, ez pedig remek alkalom volt, hogy megfogalmazzak egy normális választ, amíg rám figyel.
- Igazából, nem érzem úgy, hogy az lennék – ami persze nem sikerült – Mármint, igyekszem összehozni a céhet, közös programokat a tagokkal, meghát, megtenni, amit lehet, Lewis után… - remek, pont ebbe az irányba nem szerettem volna elmenni. Lemondó sóhaj, azt hiszem a spontán beszélgetések terén menthetetlen vagyok – Bár az igaz, hogy nyertem pár versenyt, lehet ez is közrejátszik, nem tudom… De ezzel a frontosok többsége így lehet, nem? Hisz minden szobor alatt volt bőven felirat – mosolyogtam rá, utalva a vidámparkos látogatásra, aminek a nagy része ugyan kiesett, de arra határozottan emlékszem, hogy az érdemek bele voltak vésve a kőbe – Amúgy nem hiszem, hogy a koromhoz lenne köze – hümmögtem, mintha elgondolkoznék rajta, s arcomon mosoly bujkált, amikor hozzátettem - Főleg mivel csak 17 vagyok. Azaz már 18, gondolom - majd egy pár pillanat után megtorpantam, és úgy néztem Miri szemeibe - Ilyen idősnek tűnnék? - kérdeztem aggódva, meg is feledkezve róla, hogy lehet ezt nem pont így kellett volna, és főleg nem őneki. De mostmár mindegy volt. Gondolataimat visszatereltem az eredeti kérdésre, de nem, nem kezdtem el neki fejtegetni, hogy az emberek szeretik a különlegességeket, egy japán játékban pedig nyilván nem szokványos egy magamfajta, angol származású lány. Még ha igaz is. Nem, távol állt tőlem mindenfajta öndicséret, mégha csak átvitt értelemben is volt róla szó. Már az is eléggé zavarba hozott, hogy Mirika így rákérdezett.
- De am furcsa hogy pont te kérdezed ezeket, hisz te se maradsz le mögöttem ilyen téren, sőt – folytattam egy kis szünet után, s bár még nem tudtam, merre is akarom elvinni a beszélgetés fonalát, jó lett volna egy kicsit róla is hallani. Nem remekeltem túlságosan a kérdezgetősdiben, a visszakérdezés, „és te?”, meg túl sablonosnak hatott volna, így maradt az, hogy hagyom, hadd kezdjen el ő mesélni.

by **Mirika** Szomb. Jan. 18 2014, 01:38

Tekintetem rászegeztem a bejáratra, és miközben fél füllel hallgattam a lányt, azt figyeltem hogy mekkora forgalom van. Hát... elenyésző, összesen egy embert láttam kilépni a kapun, amíg odafigyeltem. Elmosolyodtam, és átfordítottam a nyalókát a szám másik oldalára. Ez így nagyon fun lesz, érdemes lesz figyelni majd a nézőteret :3 Mondjuk olyan sok hallgatni való nem volt eleinte, legalábbis lassan reagált arra, hogy beszélni kezdtem hozzá. Igaz, ha egyszer beindulok, akkor nehéz leállítani, máskor meg én vagyok az, aki csak szűkszavúan reagál, mert éppen másra koncentrálok, vagy éppen elnyomnak Razz

Hát na, azért annyira nem vagyok nagyszájú, hogy ne lehetne túlkiabálni.
- Hű, te mióta ismered Anatot akkor? Meg hogy találkoztatok? Hehe, emlékszem én még nagyon az elején futottam össze vele először, olyan sokat változott azóta :3 Csak egy vicces srác volt, egy nagy gyerek... most meg... most is egy nagy gyerek x3 Csak sokkal érettebbé vált - szaladt el megint velem a ló kicsit beszéd terén, aztán ahogy rájöttem, hogy heló, nem ártana nosztalgiázás helyett hagyni szóhoz jutni a másikat is, befogtam a szám és köhintettem egyet. De amúgy tényleg, egy év alatt annyi minden mentünk keresztül, és azt hiszem én is változtam. Mármint nem kerülök annyira az érzelmeim hatása alá már, képessé váltam megőrizni a hidegvérem... többnyire. Anat viszont, huhúú... Fene se gondolta volna, hogy abból az egyszerű fiúból ilyen menő harcos válik majd, tök büszke vagyok rá, hogy én indítottam el ezen az úton Cool

Csak mindig ott van mellé a keserédes érzés, hogy mi volt ennek az ára :/
- Most mi van? - néztem vissza rá meglepődve, ahogy megtorpant. Csend, csend, aztán csak kibökte, hogy miért nézett rám úgy, ahogy én őrá, és elnevettem magam. Nem tudtam megállni, na ._. - Komolyan nem vetted észre, hogy mennyien gyűlnek köréd mindig? Nem csak a céhed, csomó másik embert is vonzol :3 Sokkal többet, mint én >.> - jegyeztem meg savanyúan a végén, kicsit durcásra véve a figurát. Végül is, hozzám Anaton kívül ki szokott odajönni magától? Pete? Alex? Ren? Szophie? Áh, ugyan már, pedig mindegyiküket ismertem innen-onnan, egyiket-másikat talán túl jól is Rolling Eyes

- Ha a sikereken múlna, mindenki körülöttem zsongana - sóhajtottam fel, miközben áthaladtunk az arénába nézőterére vezető kis alagúton. A fegyverek csattogása már hallatszott, de közönség moraja nem igazán. Ami pedig a félmondatot illeti, nem fejtettem ki, biztos ismeri az érdemeimet. Ki ne ismerné? És ez most talán nem is nagyképűség.
- Micsoda? Annyi vagy, mint én? o.O - mértem végig újra homlokráncolva - Biztos a viselkedés meg az öltözködés... - motyogtam magam elé, majd felkaptam a fejem - Jaj, nem akartalak megsérteni, bocsi :/ Az idősebb srácoknak szoktál tetszeni, nem? - kérdeztem rá hirtelen, az én fejemben ugyanis megvolt az összefüggés, azt akartam magamnak bizonyítani, hogy nem én vagyok a hülye, és tényleg érettebbnek néz ki a koránál. Közben a lelátóhoz értünk, ami jószerivel kongott az ürességtől. Lent egy idomár tigrisét próbálta visszatartani egy lovag, de ez igazából lényegtelen volt, csak két noname játékos. Az a kevés ember, aki lézengett, viszont elég gyorsan felfigyelt ránk persze.
- Jó, de én veled, gondolom, ellentétben iszonyúan odafigyelek rá, hogy felkeltsem a figyelmet :3 Nem véletlenül hordok színes, divatos ruhákat, amik ennyit mutatnak belőlem, igazából ezek nélkül szerintem a kutyát sem érdekelném :/ Mindig is imádtam, ha nagy volt körülöttem a sürgés-forgás, és ha nem volt, hát tettem érte vagy így, vagy úgy :3 Azért voltam kíváncsi, hogy te mit teszel érte - magyaráztam változó kedvvel, hol picit lehangoltan, hol lelkesen, hol szerényen mosolyogva, miközben ledobtam magam az egyik kényelmesnek tűnő padra és csaptam magam mellé kettőt a tenyeremmel. Bár talán nem fogunk sokáig üldögélni, de ki tudja?

by **Hinari** Szomb. Jan. 18 2014, 02:50

Olyan volt, mintha nem is figyelne rám, az arénát nézte, és ha éppen nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy megpróbáljak normálisan válaszolni neki, talán furcsállottam is volna mindezt. Anatról kérdezett, a választ persze nem várta meg, így mosolyogva baktattam mellette, amíg be nem fejezte, s csak ezután folytattam:
- Még kezdőként, nála vásároltam páncélt, de igazándiból akkor ismertem meg, amikor Aldo elmenekült előle, én meg elkaptam a rohanó állatot – emlékeztem vissza – Erre meg azt hitte túszul ejtettem – csóváltam meg a fejem, a „nagy gyerek” kifejezésre egyértelműen rábólintva. S bár az érettségével kapcsolatban lett volna némi hozzáfűznivalóm, inkább nem tettem szóvá, ő valószínű jobban ismerte. Közben tovább kérdezgetett, a közkedveltséggel kapcsolatban tényleg meglepett, ám most, hogy így mondta, valahol igazat kellett adnom neki. Mármint, ami a saját részemet illeti. Ám a következtetéseit csupán a bosson látottakból vonta le (hiszen máshol nemigen találkoztunk még, vagy csak elvétve), az pedig nem teljesen, és nem mindig fedi a valóságot.
- Az csak a boss, Mirika – váltottam eggyel komolyabb hangvételre – Emiatt aztán tényleg ne érezd rosszul magad. Valóigaz, hogy hozzád esetleg kevesebben mennek, de nem azért, amit gondolsz – mosolyogtam rá. Úgy éreztem, meg kell mutatnom a szemléletét egy másik oldalról is, hátha ezek tudatában átértékeli a benyomásait, és nem fogja rosszul érezni magát miatta – Te vagy a taktikai vezető, általában akkor is, ha nem te szervezed a találkozót. Amolyan vezéregyéniség, és sokan felnéznek rád emiatt, így, ha netán ismernének is valamennyire, nem biztos, hogy egy távoli köszönésnél többet meg fognak engedni maguknak – magyaráztam – Ennek semmi köze a népszerűséghez, sőt, pont azért viszonyulnak hozzád inkább tiszteletteljesen, mintsem közvetlenül, mert ismernek, és tudják, mire vagy képes – fejeztem be, s reméltem, hogy egy kicsit elgondolkozik ezen. Nem szándékoztam fokozni a magabiztosságát, meg dicsérni sem akartam, csupán a tényeket mondtam el, próbálva tárgyilagosan beszélni. Figyelmemet a megváltozott környezet terelte el, az előttünk zajló harc és a pár ember, aki a lelátókon lézengett. Persze akárhogy is igyekeztem, annyira nem tudta elterelni, hogy ne hallottam volna meg a lány magának szánt megjegyzését. Sóhajtva néztem másfelé, igyekezve ignorálni azt a szakaszt, egy „semmi gond” fejmozdítással felelve csak, ami azért nem volt teljesen őszinte. Kicsit el is vette a kedvemet, önkéntelenül is végignéztem magamon, ám a következő kérdésére nem tudtam mit mondani. Ha japán fiúkról volt szó, mégcsak közelítőleg se tudtam megállapítani, hogy a tizen teteje és a huszon eleje között hol lehetnek. Nekem mind egyforma volt – A korbecslés nem az erősségem – hárítottam a dolgot, nem bírva megállni, hogy ne tegyem hozzá ártatlanul mosolyogva – De legalább nem vagyok egyedül vele.
És már mentem is tovább, nem hagyva időt neki a reagálásra, utamat a pálya széle felé vettem, fél szemmel végignézve az embereken. Miután beért, folytatta a gondolatmenetét, kifejtve az öltözködésének miértjeit, s nem tagadtam, lehetett benne némi logika. Mindenesetre nem vetettem el az ő módszerét, s most így belegondolva rájöttem, hogy tulajdonképpen nekem módszerem sincsen. Csak én. Önmagamat, ahogy eddig is – jutott eszembe a mondat, és borzongtam bele egy picit.
- Fel is kelted – kuncogtam, az egyik őt bámuló srác felé intve, s helyezkedtem el én is – Amúgy nem tudom, nincs konkrét „taktikám”, őszintén szólva, bőven volt dolgom, amire jobban oda kellett figyelnem – sóhajtottam, majd mosolyodtam el – De úgy tűnik ez is elég. Tudod én néha szeretem magam körül a csendet, bár egyre ritkábban adatik meg – néztem fel az égre, s tettem a két kezem magam mögé támasztékul. Fogalmam sem volt, miért osztottam meg ezeket vele, de most valamiért jólesett, meghát, illik válaszolni, ha kérdeznek. Aztán majd úgyis kiderül, mennyire volt jó döntés.

by **Mirika** Szomb. Jan. 18 2014, 23:18

Fészpalmoltam egyet, ahogy elképzeltem Anatot túldramatizálni a helyzetet, annyira, de annyira előttem volt az egész kép, ahogy Hinari tartja a kezében a kismacskát, a fiú meg teljesen félreérti. Ilyen idióta is csak ő lehet, de ezt is szerettem benne, ahogy minden mást :3 Mondjuk igaz ami igaz, én Aldoval még nem is nagyon találkoztam, és gőzöm sincs, hogy Anat szándékosan rejtegeti előlem, vagy csak véletlen Surprised

- Amikor én találkoztam vele először, akkor kavicsokkal beszélgetett - jegyeztem meg félvállról, elég rendesen elferdítve a sztorit, de a srácnak aztán már mindegy, úgyhogy el is nevettem magam. Hm, ki kéne róla találni ilyen őrült sztorikat, úgyis bevennék mind egy szálig :3 Teljesen porig tudnám rombolni a nemlétező imidzsét, hehe Cool

- Heee? Ilyesmire még nem is gondoltam... Tényleg nehezen megközelíthetőnek tűnök kívülről? Inkább örülnék neki, ha mindenki közvetlen lenne, ennyire azért nem vagyok nagy ász :3 - töprengtem el erősen azon, amit a lány mondott. Sosem azért vállaltam magamra a stratéga szerepét, mert mondjuk arra vágytam volna, hogy tiszteljenek és féljék a nevemet, mint olyat, aki a legnehezebb helyzetből is kisegíti a csapatot a helyes döntéseivel. Egyszerűen ebben emelkedtem ki, és szeretem is csinálni, de ettől még nem akartam másabb lány lenni. Tök fura, ő olyan visszahúzódónak tűnik, és körülugrálják, én meg... Jó mondjuk, ha belelendülök, akkor éppenséggel én sem arról vagyok híres, hogy közvetlen hangnemben szólalnék meg. Talán túl komolyan veszem az egészet... Bár egy ilyen játékban muszáj, néha elég egy apró hiba, és a komplett raid-et kipucolja a boss, ahogy az a tizediknél is megtörtént. Ez nem egy sima MMO.
- Akkor van bennünk egy közös vonás :3 De ne hidd, hogy hagylak kitérni a válasz elől Mesélj, volt már fiúd? Van olyan, aki tetszik? Mi a zsánered? - szegeztem neki a kérdéseket kicsit megrángatva őt, szemtelenül kíváncsi hangnemben. Nyilván nem hátsó szándék nélkül, de ezt neki nem kell tudnia :3 - Úúú, én imádom a nálam idősebb, hosszú hajú srácokat :F - osztottam meg vele, hátha úgy könnyebben megnyílik, ha én se rejtegetek előle semmit ezzel kapcsolatban. Az már más kérdés, hogy hajamra kenhetem az ízlésem, ha más fog meg egy fiúban, bár éppenséggel Anata is idősebb nálam, de amúgy nem is a zsánerem tulajdonképpen. Sokkal inkább Yuichi, erre meg kiderült róla, hogy egy csélcsap majom wtf

Azért ez nem semmi, milyen ellentmondások repkednek körülöttem, de attól még boldog vagyok most, és csak ez számít, ugye :3
- Mázlista vagy, hogy semmit sem kell tenned érte :3 Például, ha kiengedném a hajam, tök átlagosan néznék ki, de a copfok vagy egy lófarok kicsit kislányosabbá tesz, és az én alkatom mellett az jobban is néz ki - jártattam a szám tovább, és közben próbáltam kitalálni, mi lehet Hinari titka. Nem is figyel oda rá... Mondjuk elsőre nekem uncsi csajnak tűnt, aztán most mégis tökre élvezek vele beszélgetni. Mit nem adnék, ha ilyen adottságaim lennének, sose lenne gondom.
- Mondd csak, volt már olyan harcod, ahol nem volt nagy a különbség közted, meg az ellenfeled között, és mégis utólag úgy érezted, hogy esélyed se volt igazából? Iszonyú idegesítő, nem? - váltottam témát, bár nem tudom, miért vettem automatikusan igennek a válaszát, igazából annyira irritáló érzés volt, hogy a falat tudtam volna kaparni tőle és azt nem kívánom senkinek.

by **Hinari** Hétf. Jan. 20 2014, 02:44

Nem lepődtem meg a reakcióján, valóban nem gondolt erre a nézőpontra, ám én azért próbáltam valami előremutató választ adni neki, bár elég nehéz volt, hiszen nem tudtam helyette kitalálni a megoldást. Erre neki kell rájönnie, s most, hogy megvan a probléma, mármint amit én hiszek, hogy az, már könnyű kezelni. Legalábbis ez volt az elképzelés.
- Hát, innentől rajtad áll – feleltem neki mosolyogva, s haladtunk tovább, útközben kérdezett mást is, s egy pillanat alatt olyan terepen voltunk, amihez nem igazán volt kedvem. Nem igazán vette föl a megjegyzésem, sőt, képes volt úgy átsiklani felette, mintha ez egy jó dolog lenne. Sóhajtottam. Hiába, nekem ő talán egy kicsit túlzottan is közvetlen, ez lehet a másik, ami miatt kerülhetik, ám ezt már inkább nem említettem neki. Zavartan léptem hátra egy lépést, meglepődve azon, hogy ilyen természetességgel nyúlt hozzám és követelte a válaszokat. Amik amúgy nem is voltak olyan egyszerűek. Hiszen neki fogalma sincsen… Nem akartam erről beszélni, önkéntelenül is kerültem magát a témát, nehogy olyat juttasson eszembe, amit nem kéne. De tehettem volna bármit is, amikor Mirika ilyen kíváncsi volt? Már nyitottam volna a számat, küszködve a megfogalmazással, ám tovább beszélt, ez pedig megadta a lehetőséget, hogy egy kicsivel tovább húzzam a dolgot.
- Zsánerem? Nincs különösebben, igazából ha valamelyik külső vagy belső tulajdonsága megfog egy fiúnak, akkor tetszik, illetve ha látom, hogy magamért akar nyitni, nem pedig az elért eredményeimért – kezdtem bele, teljesen általános dolgokat említve, közben azon agyalva, mégis mennyit és mit mondjak el neki. Mit mondhatok el neki. Hisz nem is ismertem, alig találkoztunk eddig, beszélgetni meg csak egyszer beszélgettünk, így nem sok köze volt a magánéletemhez, ha úgy vesszük. Sőt, egészen konkrétan, semmi köze nem volt hozzá. Viszont valószínű addig fog faggatni, amíg kielégítő választ nem kap, így egy rövidke szünet után kelletlenül folytattam – Szóval ha nem azért közelít mert céhvezér vagyok vagy ilyesmi, nem érdekből… ilyen viszont elég kevés van sajnos… - sóhajtottam - Amúgy, miért érdekel? – váltottam, ám a válasza után (ha válaszolt) el is fordultam, nem akartam, hogy újra kérdezze a múltat. Elegem volt ebből a témából, s ebből a mozdulatból talán rájön, hogy nem véletlenül nem feleltem az első kérdéseire. Reméltem, hogy nem teszi fel őket újfent, hanem megelégszik ennyivel. Nem akartam emlékezni arra a két személyre, akikkel összejöhetett volna…
Míg mesélt, kicsit felengedtem, hogy nem nekem kellett, akkor pedig méginkább, amikor ő maga váltott témát. Kapva kaptam az alkalmon, és bólintottam, kicsit talán túl gyorsan is, nem gondolva át a kérdést rendesen. A lényeg úgyis az volt, hogy jó hallgatóközönség legyek most, ám kérdő hangsúllyal fejezte be, így valamit mondanom kellett. Végül egy „ühüm” –öt nyögtem ki, igyekezve nagyon érdeklődően tenni mindezt, mint akit érdekel a kérdés miértje. Érdekelt is: bármi, csak ne az előző téma…
- Ha jól sejtem téged most is egy ilyen idegesít – mutattam rá a tényre, halvány mosollyal az arcomon – Ezért írtál? – tettem hozzá kíváncsian, másra most nemigen tudtam gondolni, s ha gondoltam is volna, valószínű akkor is így kérdezem: valahogy tovább kell gördíteni a párbeszédet, nem?

by **Mirika** Kedd Jan. 21 2014, 21:20

Figyelmen kívül hagyta minimum a kérdéseim felét, ha nem többet, de elég volt rá egy pillantás, hogy levágjam, nem akar róla beszélni. Gőzöm sincs miért, talán ciki volt neki, talán kellemetlen élményei vannak, de még az is lehet, hogy valamit titkol :3 Az izgi lenne, de mindegy is, inkább nem nyaggattam tovább. Ha ő nem az a típusú csaj, aki szereti kibeszélni a fiúkat, akkor nem fogunk pasikról dumálni, és kész. Mondjuk sejthettem volna, őszintén szólva nem is tudtam elképzelni, ahogy áradozik, vagy töredelmesen bevallja pironkodva, hogy ki is tetszik neki :3 Kár, pedig az Alex-hadműveletnek nem tett volna rosszat, ha kicsit tudom puhítani Hinarit Rolling Eyes

- Hmmm, engem talán azért még nem is próbáltak felszedni, mert céhvezér vagyok... Mondjuk nem is tűnök annak, ilyen aurád csak neked van :3 Amúgy semmi, csak kíváncsi voltam - kommentáltam a magam álláspontjával azt a rövidke választ, amit legalább megkaptam, viszont ha nem fogtam volna fel eddig, a kérdéséről üvöltött, hogy hagyjam békén vele Razz

Na mindegy, erőltetni tényleg nem fogom. Alex meg tuti nem azért csípi, mert ő a nagy JL-vezér, szóval ezzel gond egy szál se. Hátam mögé dobtam az időközben előre szemtelenkedő copfomat, és visszanéztem a küzdőtérre, ahol a csata látszólag már a vége felé járt. Lassan eljött a mi időnk is, éppen ezért jó volt, hogy Hinari gyorsan kapcsolt és ráérzett a kérdésem lényegére. Nem egy ostoba csaj, az tuti.
- Hát ja... Összefutottam egy csajjal, kábé olyan volt, mintha kettőnk stílusát egy személlyé gyúrták volna és megfordították volna az arroganciánk előjelét. Szóval egy idegesítő kis liba volt, fúúú >.> Én meg amúgy is gyenge vagyok PvP-ben, és ami azt illeti, ki akarom deríteni, hogy tényleg csak ilyen béna vagyok szőke kardforgatók ellen, vagy ő a nagy ász - panaszoltam el a bajomat, ha már így rákérdezett, közben folyamatosan húzogatva a számat és forgatva a szememet, nem kevés maró gúnnyal beszélve arról a kiscsajról.
- Mondd csak, hallottál már a Duel Princessről? - kérdeztem rá, hátha ismerős neki a név. Szerintem viszonylag ismert volt, ha már én is hallottam róla, de ettől még akár az is lehet, hogy csak én vagyok túltájékozott ebből a szempontból.

by **Hinari** Szer. Jan. 22 2014, 23:31

Nem kicsit lepődtem meg, hogy ilyen könnyedén ugrottuk a témát, s bár én azért tettem is ezügyben, legalábbis próbáltam, bevallom nem számítottam rá, hogy össze is jön. Nem hittem volna, hogy Mirika tud tapintatos is lenni, nem mintha annyira ismertem volna, csak… ő nem ilyen lánynak tűnt. Máris volt értelme találkoznunk, egy pozitív csalódással több, ami el is felejtettette velem a rosszkedvemet, amihez már nagyon közel álltam.
- Azt azért kétlem – feleltem vidáman, direkt nem konkretizálva, hogy a mondatának melyik részével kapcsolatban mondom, ám egy kicsit mindkettőre igaz volt. Hogy őt ne próbálták volna már felszedni? Ugyan, ezt egy percig sem hittem, hiszen az előbb mondta, hogy ő még tesz is érte. Majd magát cáfolta meg, amire nevethetnékem támadt, mégse tettem, egy a szokásosnál huncutabb mosolyban ki is merült a késztetés, amit igyekeztem nem túl feltűnően megejteni. Ezzel együtt pedig a homlokom is ráncoltam, végignézve magamon: tényleg ilyen aurám lenne? Tény, hogy az utóbbi időben a magabiztosságom, meg az egész hozzáállásom is változott, rám sem ismernének odakint, de azért hogy céhvezér… enyhén ráztam a fejem, én magam sem éreztem annyira nagy dolognak a rangot, így furcsa volt, hogy másoknak mennyire fontos lehet.
Követtem a lány tekintetét, egy pillanatig elnéztem a két játékost, ahogyan egymást kaszabolják, majd visszafordultam Mirikához, rákérdezve a kérdése mögött megbúvó okokra. Ő persze a rá jellemző vehemenciával kezdett bele a feleletbe, látszott rajta, hogy a lánynak még az említése is mennyire fel tudja húzni. Próbáltam elképzelni a csajt a leírás alapján, Miri beszédének végére pedig már azt is értettem, miért pont nekem üzent. Szőke, kardforgató, lány. Jah igen, és vele, és így velem is nagyjából azonos szintű.
- Igen, valami rémlik, bár még sosem láttam. A többi meg majd kiderül – álltam fel, nyújtózva egyet, a küzdőtér felé intve, ahol éppen most ugrott fel a „winner” felirat az egyik játékos felett. Lehet, hogy voltak akik szintén a pálya megüresedésére vártak, és nemcsak nézőként vettek részt az aréna életében, ám most valamiért senki sem akart odamenni, és volt egy sejtésem is, hogy miért. Ha Miri jött utánam, leértünk a pálya szélére, én pedig mosolyogva vettem tudomásul, hogy némi előnye csak van a népszerűségnek – Mi a terv, félélet vagy egész? Én bármelyikben benne vagyok – fordultam a lány felé, miközben már azon járt az agyam, hogy melyik statján menyi pontja lehet, csakúgy hozzávetőlegesen. Ehh, jobban kéne figyelni a bossokon, mármint erre is, de kinek van kapacitása rá?

by **Mirika** Csüt. Jan. 23 2014, 21:04

Bár lövésem se volt, mire vonatkozott a lány válasza, ez nem akadályozott meg abban, hogy válaszra nyissam a számat. Ma valahogy nem tudtam befogni, legszívesebben minden szóra tíz másikkal reagáltam volna, beszédes kedvem volt. És hát ki is lehetne ebben jobb partner, mint egy másik lány? Razz

Mintha csak most akartam volna bepótolni azt a rengeteg időt, amit eddig szó nélkül egymás mellett töltöttünk, és bár nem volt az olyan sok, de azért na.
- Pedig de, ha egy srác meglát, nem egészen arra gondol, hogy én vagyok a naaa~gy céhvezér, hanem arra, hogy milyen cuki vagyok, de szívesen venné, ha a partyjában vagdalkoznék kabalaként, és valszeg még sok más dologra is, amire inkább nem is akarok gondolni Elég izé, hogy ha valaki nem ismer fel, és nekiáll fűzni - válaszoltam végül úgy, ahogy számomra a legkellemesebb volt, vagyis amiről leginkább kedvem volt dumálni. Csevegő hangnemű csicsergésem közepette pedig viszonoztam Hinari mosolyát is, magával ragadott a vidámsága. Jól éreztem magam vele is, már-már majdnem arról is elfeledkeztem, hogy miért vagyok itt igazándiból, de csak majdnem! Mintha csak Anattal beszélgettem volna, vele is kábé így bele tudok merülni a dolgokba, csak ugye neki nem beszélhettem olyasmiről, amiről mondjuk egy csajszival. Egy korombelivel ráadásul, még mindig nem hiszem el! Kamu Razz

Hinari némi meglepetésemre szó nélkül elindult a küzdőtér felé, mikor az éppen párbajozó duó csatája befejeződött, és csak némi pislogás után, fáziskéséssel álltam fel én is, hogy kövessem. Komolyan vág az esze, elég durva volt megélni egy ilyen helyzetet, amikor még nem is mondtál semmit, de a körítésből levágja a másik, hogy mit is akarsz, és cselekszik helyetted. Még csak el se tudtam dönteni, hogy csípem-e ezt a tulajdonságát, vagy sem, mivel amilyen csudálatra méltó volt, annyira ijesztő is. Azonban a hátrányom kiegyenlítését nem a lépcsőn akartam elérni, helyette gondoltam egyet, és a nézőtér szélére érve átszökkentem a korlát felett, hogy egy szaltót követően némi port kavarva érjek földet odalent. Kedvem támadt kiinteni a lézengő nézőknek, de annyira kevesen voltak, hogy nem érte meg a fáradságot sem Rolling Eyes

- Az egész életes mellett szól, hogy nem vagyok eleresztve HP-val, a féléletes mellett meg az, hogy ha túl sokáig harcolunk, jó nagy felhajtás fog keletkezni körülöttünk Válassz te! :3 - dobtam vissza a labdát a párbajfelkérés elküldésével, elvégre az elfogadáskor dől el a harcmód is. Vetettem egy gyors pillantást a lelátóra, máris sugdolóztak az emberek. Hmm, itt gyorsan tömeg lesz, ha elterjed, hogy a két menő céhvezér összeakasztotta a... haját :3 Izgalmamban a cicafüleim is hegyezni kezdtem, ha sikerült volna már a farokproblémámat is megoldani, biztosan az is kígyózott volna a hátam mögött.
- PvP-ben még nem is tudtam igazán megmutatni a harcstílusom - morfondírozam félig-meddig magamban, majd felnéztem a szöszire és elmosolyodtam - Légy velem gyengéd, Hinari-oneesama :3 - kuncogtam, és magabiztos mozdulattal előrántottam a késeimet, megpörgetve azokat a kezeim között. Emlékszem, eleinte folyton kiestek a kezemből egy-egy ilyen mozdulatnál a tőrök, most már azonban olyan régen forgatom őket, hogy erőfeszítés, koncentráció nélkül mennek az ilyen trükkök. Én felkészültem, arcom is megkomolyodott egy kicsit, igyekeztem összpontosítani a lány mozdulataira.

by **Hinari** Vas. Jan. 26 2014, 02:24

- Hát az tényleg furcsa – nevettem el magam mostmár igazándiból is, ahogy elképzeltem, ahogy Mirikát – azt a bizonyos Mirikát – próbálják bevenni maguk közé a nálánál alacsonyabb szintű középjátékosok – Szerencsére nekem nem voltak hasonló élményeim – tettem még hozzá, csakhogy reagáljak is valamit, meg úgy egyáltalán, mondjak valamit magamról is. Mármint, az előzőeknél többet. Kicsit új volt ez nekem, gondtalanul beszélgetni mindenféléről, és ezzel akartam kompenzálni a korábbi hárításaimat – márha egyetlen mondatot lehet annak értékelni egyáltalán. De úgy tűnt, Mirinek sem esik nehezére, hogy énvelem társalogjon, így egyre őszintébb mosollyal figyeltem őt, s próbáltam levonni a következtetéseket, amikor eljutottunk a problémáig, ami miatt megírta azt az üzenetet.
Kíváncsian fordultam hátra, hol marad, ám addigra már jóval előrébb volt, s míg én lesétáltam a küzdőtérre, ő egy szaltóval érkezett. Akrobatika, méghozzá nem is basic szintű. Kihívóan elmosolyodtam, kihúztam a Katanát a tokjából, majd, csakúgy gyakorlásképpen vágtam vele párat a levegőbe. A fegyvernek nem kellett mondanom, ki ellen küzdünk, tudta ő azt magától is. Mire felszerelkeztem, már a párbajfelkérés is megjött, s én némi hezitálás után az egész életesre böktem rá.
- Szerintem már késő – intettem a nézőtér felé, ahol kezdett egyre több játékos összegyűlni – Főleg, mivel nem az a cél, hogy gyorsan elverjük egymást – mondtam még, a kérésére jókedvűen bólintva: hát persze, gyengéd leszek. Na de vajon a Katana az lesz-e? Rolling Eyes

Mivel ő kért meg, hogy gyakoroljunk, nem úgy álltam hozzá, mint aki feltétlen győzni akar, inkább alkalmazkodni próbáltam az ő igényeihez, s mint tudjuk, erre sokakkal ellentétben volt is lehetőségem – Mielőtt elkezdjük, szeretnék kérdezni valamit – pillantottam fel a visszaszámlálóra, ami a felénél se járt még – Az a másik lány, miben volt jó? Tudsz mondani róla valamit, statokat, hogy mivel kerekedett föléd? Bármi amit észrevettél? Tudod, ha már gyakorlás, szeretnék minél több dologban hasonlítani rá – magyaráztam, egy sejtelmes mosollyal zárva a kérdéssorozatot: azt neki nem kellett tudnia, hogy mégis hogyan fogom elérni ezt. Elég volt, ha az eredményét látja majd.

by **Mirika** Vas. Jan. 26 2014, 15:34

Most mondhattam volna, hogy irigylem Hinarit, amiért őt nem érik ilyen... atrocitások, de igazából nem volt miért, mert ha nem ilyen lenne az imázsom, akkor engem is békében hagynának Rolling Eyes

Az én választásom volt, minden előnyével és hátrányával együtt, és vagyok annyira érett talán, hogy nem nyafogok miatta. Abból maximum az jönne ki, hogy buta libának néznének, és mivel amúgy is az vagyok, nem kéne súlyosbítani a helyzetet Razz

Meg különben is, az se jó, ha a rangom miatt kerülnek az utamba a talpnyalók, maximálisan meg tudtam érteni a lányt, amiért azt akarja, hogy önmagáért szeressék. Én is utáltam azt az időszakot, amikor csak azért védtek meg a harcokban, mert annyira értékes volt a sebzésem a csapatnak, hogy nem engedhették meg maguknak, hogy elveszítsenek. Most már más, legalább vannak velem egyenértékű dps-ek, és én csak egy szimpla, közönséges erős játékos vagyok Rolling Eyes

Na mindegy, lassan ideje volt a másik dologra is koncentrálni, amiért itt voltam, ugyebár tanulni is akarok, tanulni!
- Acchaa, ciki lesz sok ember előtt kikapni :3 - rázogattam a kezemet, mintha most égettem volna meg a forró edénnyel, de igazából vigyorogtam, mint a vadalma. Volt egy olyan érzésem, hogy ha sokan lesznek, az nem engem fog zavarni. Én imádtam produkálni magam, és a harcstílusom amúgy is roppantul látványos volt, nyilván nem véletlenül gyakoroltam annyit az akrobatikámmal :3 Szerette magamra vonni a figyelmet, na!
- Hogy miben volt jó? Hát, kiválóan táncolt például az idegeimen, abban inkább ne hasonlíts rá - jegyeztem meg kelletlenül, mintegy időhúzásként, mert vissza kellett gondolnom arra a harcra. Nem sok minden maradt meg, de talán...
- Biztos, hogy gyorsabb voltam nála, de igazából azzal vert meg, hogy hamarabb fáradtam el, mint ő - böktem ki végül jó fél perces gondolkodás után. Igazából a visszaszámláló már majdnem elérte a nullát, mire elkezdtem beszélni - És még valami, volt valami furcsa a képességemmel is. Bár nem tudom megragadni, miért nem működöt normálisan, talán az is csak a pontjai miatt... - vakartam meg a halántékom tanácstalanul, csak az rémlett, hogy valami ott nem klappolt, amikor próbáltam ellene használni a táncomat. Megvontam végül a vállamat, és a meglepetés erejét felhasználva szökkentem előre, hiszen a párbaj már elkezdődött, ne húzzuk az időt :3 Valamivel biztos gyorsabb is voltam nála, így bíztam benne, hogy nem tud időben reagálni, és enyém lesz a kezdeményezés. Tőrjeim felizzottak, ám nem frontálisan támadtam, hanem mikor visszahúztam a jobb kezemet, hogy lendületet szerezzek az első szúráshoz, váratlanul a magasba pattantam Hinari feje felett átszaltózva, és ha sikerült a háta mögé kerülnöm, akkor esés közben, késeimet párhuzamosan tartva próbáltam felhasítani a hátát egy suhintással, majd földet érve hátra szökkentem. Ha nem sikerült meglepni, akkor viszont védekezésre rendezkedtem be, és az esetlegesen felém lendített kard lendületét átvéve ugrottam el biztonságos távolságba.
- Az a fegyver micsoda? Nem mintha láttam volna már mindent tier 2-es szinten, de már így is van három japán stílusú kard - kérdeztem, és súlypontomat a kissé hátratolt bal lábamra helyeztem, védekező alapállást felvéve.

É: 150 HP | F: 34 | E: 2x34 | K: 13 | Gy: 51 | S: 20 | P: 20

by **Hinari** Szomb. Feb. 01 2014, 14:33

Hmm, szóval jó sokat rakott a kitartására. Érdekes, kevés játékos van, aki erre hajt, hiszen egy közönséges Bika Potion máris feleslegessé teszi a sok pontot a staton, márha az ellenfél rájön erre még időben. Plusz a specén is sok pontja lehet, igaz utóbbit nem fogom tudni leutánozni, de a fáradékonyság ugyanúgy meglesz Mirikánál, azt hiszem. Persze nem kívántam végig a víz bónuszát használni, de kezdésnek tökéletes lesz, ha a lány egy kicsit meglepődik, az máris elég előnyhöz tud juttatni.
- Értem, hát így tényleg nem egyszerű. És sokat is sebzett? – kérdeztem még, ám Miri már meg is indult, pedig jóformán be sem fejeztük a megbeszélést – Egyből bele a lecsóba, huh? – ismételtem meg egy korábbi mondatát egy mosollyal, elég távolság volt közöttünk, hogy ezt még megtehessem, mielőtt a mozdulataira kezdek el koncentrálni. Beálltam egy alap védekező állásba, persze erre már nem maradt túl sok időm, így inkább direkt ellentámadással akartam hárítani az első vágását. Naigen, továbbra sem volt semmi tapasztalatom az árnyharcosok ellen, így egyelőre nem is törtem azon a fejem, mi lesz a másik kezével, ám erre nem is volt szükség, ugyanis felugrott, a jobbról indított kardom a levegőt karcolta. Ahogy fölém került, folytattam a mozdulatsort, jobb lábamat előrébb csúsztatva, fél vállal balra fordulva fejeztem be a félkörívet, amit a Katana leírt, majd fordítottam a lány felé. Iszonyú gyors volt, de nem maradtam le mögötte annyival, így igaz be tudta fejezni a kombinációját, ám időközben én is megfordultam, immáron teljes testtel. Kései a hátam közepe helyett a vállamat súrolták, ám közel voltunk egymáshoz, a Katanának sok esélye volt még a leérkezése előtt belehasítani oldalról a testébe. Az egész persze gyorsan zajlott le, mire levegőt vehettem, már mindketten hátraugrottunk. Jó lesz ez így. Víz! És ahogy megmondtam, próbáltam alkalmazkodni a párbajhercegnőhöz, így a kitartásomat emeltem, az a plusz harminc pedig bizton tett róla, hogy innentől csak nehezítse Mirika helyzetét. Elégedetten húztam ki magam, máris élveztem ezt a harcot.
- Jah hogy ő? – lengettem meg a Katanát – Nincs tier besorolása, ő egyedi, sőt, annál is több – feleltem, habár nem kicsit furcsállottam, hogy így rákérdezett: már régóta a legit használom, elégszer láthatta már, habár így hirtelenjében nem tudtam, hogy beszélni hallotta-e még. Nah majd a megfelelő időben fogja, hehe.

Most rajtam volt a támadás sora, kihasználtam a kitartás-különbséget, nem hagytam neki túl sok időt pihenni. Vajon kimerülten is ilyen magas szinten fogja tudni használni az akrobatikáját? Kíváncsi voltam. Teljes sebességgel indultam felé, amikor a közelébe kerültem, jobb felől vállmagasságból lefelé indítottam a vágást, közben behajlítva a térdemet, jobb lábam volt előrébb, testsúlyomat azonban áthelyeztem a másikra és miközben leguggoltam, remélve, hogy ezzel elkerülöm az ellentámadását, egy csuklómozdulattal változtattam a fegyverem irányán, és alulról fölfelé próbáltam megvágni úgy, hogy a Katana éle akkor is eltalálja, ha esetleg megpróbálna hátraugrani.

Élet: 142

statok:

by **Mirika** Vas. Feb. 02 2014, 13:46

Elvigyorodtam roham közben, ahogy neki is volt ideje felkészülni, úgy még nekem is adódott rá lehetőségem. De nem esett pánikba, épp ezért jött jól, hogy alapból nem akartam egy olyan átlátszó és gyenge támadással nyitni, mint egy sima dupla vágás szemből. Biztos látott már akcióban, így csak nem lepi meg az, hogy milyen ruganyos, fordulékony és hajlékony vagyok, ráadásul jó rugókkal megáldva, de remélhetőleg nem számított rá, hogy rögtön bonyolultabb mozdulatsorokkal nyitok, és nem kóstolgatom értelmetlenül. Nyami Razz

~ Cseppet se lassú a csaj... ~ villant át a fejemen ugrás közben, gyorsan és jól reagált, a luftnak indított suhintásából pedig okosan lendületet szerezve segítette magát abban, hogy ne kerülhessek mögé, és mire megindítottam a kezeimet, már újra szembe helyezkedett velem. Annyira azonban nem volt fürge, hogy ki is védhesse a fénylő tőrjeim, és így szép dupla pixelcsíkot húzhattam a vállába. Ennek ellenére látszott rajta, hogy képzett játékos és van egy csomó PvP-tapasztalata, úgyhogy nem is csoda, hogy ettől a ponttól kezdve a menekülés vált a fő feladatommá. Volt annyi eszem, hogy eszembe jutott a kardja útja, így gyorsan összehúztam magam, és földet érve mint valami rugó, úgy pattantam odébb. Utólag láttam, hogy kardja valószínűleg a fejem felett suhant el, ha nem figyeltem volna oda a védekezésre is, tuti oldalba kap. És a vicces tényleg az volt, hogy az egész csörte alig volt néhány pillanat, mégis lassított felvételnek tűnt az én szemszögemből. Tisztán láttam, mit csinált, koncentráció rulez! Kérdés, meddig fog kitartani a figyelmem, biztos voltam benne, hogy ha fáradok, már nem fog olyan jól menni.
- Hát, semmi különös nem volt a sebzésében, legalábbis én nem vettem észre~nya :3 - adtam végül választ a kérdésére most, hogy szusszanhattunk egyet. Máris kész voltam a támadása fogadására. Pillantásom a fegyverére vándorolt, miközben picit lihegve rajta tartottam a szemem.
- Még az egyedi cuccoknak is van tierje, csak egyféle típusnak nincs - közöltem vele gyanakvó pillantással. Csak nem...? Ha így van, akkor rohadt nagy mázlista, bár én is elégedett voltam a fegyvereimmel, mi több, szerettem őket, kötődtem hozzájuk. Egy tornanyeremény, ahol elnyertem a legerősebb női játékos címét, és egy bossitem, azon kevesek egyike, amire büszke is voltam és nem fűződött hozzá semmilyen negatív élményem. Amikor azt szereztem, Rennel azon a napon... ööö... mindegy. Apropó...
- Ren még mindig zaklat? - tettem fel a kérdést hirtelen a semmiből - Ha te nem vagy, lehet össze is jövök azzal a bunkóval - morogtam utána félig-meddig magamnak megjegyezve, majd felsóhajtottam, és hátra akartam ugrani a várt támadása elől. Igen ám, de a lábaimat hirtelen ólomsúlyúnak éreztem... várjunk csak, mitől lihegtem én már az előbb? És miért éreztem magam úgy, mintha kiszívták volna belőlem az összes energiát? Baromi nehéz volt megmoccanni, és bár úgy tűnt, hogy még valahogy sikerül elugranom minden erőmet összeszedve, váratlanul változtatott a támadása irányán. Teljesen védtelen maradtam, gyakorlatilag belesétáltam a pengéjébe. Felnyögve estem hátra, cseppet sem szép látványt nyújtva, majd gurultam kettőt, és megfeszítve az izmaimat löktem el magam a talajtól, újabb egy-két métert nyerve. Francba már, csúsznom-másznom kell azért, hogy kikerüljek a támadásai hatósugarából? Dafuq? Shocked

- Mekkora kitartásod van neked o.O - kérdeztem döbbenten, miközben féltérdre emelkedve, fél szememet becsukva, lihegve néztem a lányra. Már az is hihetetlen erőfeszítésembe került, hogy megszökjek előle. A késeim a földön feküdtek, markolatuk felett támaszkodtam a tenyereimmel, és teljesen esélytelen volt az, hogy én most felpattanjak és támadásba lendüljek. Ez félelmetes, ilyet még nem pipáltam o.O

132/150 HP

by **Hinari** Hétf. Feb. 03 2014, 02:38

Egyenlőek voltunk, legalábbis a harc első pár másodperce erről tanúskodott: kissé csodálkoztam rajta, hogy a fegyverkezelésben sem maradt alul, így belegondolva viszont, nem is vártam egyebet. Ahogy hátraugrott, mindkettőnknek volt egy kis ideje átgondolni a következő lépéseket, közben aktiváltam is a képességemet, megnézve, mennyire lesz ez befolyással a harc következő mozzanataira: gyakorlást kért, én pedig tettem róla, hogy ne csak a felszínes párhuzamokat lássa köztem és a kaszttársam között. Idővel csak rá fog jönni, mi az oka a fáradékonyságának, ám egyelőre nem látszott kimerültnek, persze ennyi idő alatt nem is lehetett még. Elmosolyodtam a dolgon, kíváncsi voltam, hogyan fogja megélni, ám mielőtt támadtam volna, válaszoltam a kérdésére, feleletére csak bólintva egyet, büszkén húzva végig ujjamat a sárkánymintán. Hát igen, nem akármilyen fegyvert birtokoltam, s örültem neki, hogy nem lett konkrétan kimondva a tény a nagyközönség előtt: akármennyire is voltam erős, az óvatosság sohasem ártott, Mirikában pedig újfent kellemesen csalódtam, hogy figyelt erre. Akár szándékosan történt, akár nem. Rolling Eyes

- Ren? Csak bossokon találkozunk, szerencsére – vontam meg a vállam – Annyit meg kibírok – húztam el a szám, majd egy kis szünet után nem bírtam ki, hogy ne tegyem hozzá – Anattal amúgyis sokkal jobban jártál. ^^

A kitartásbuff megtette a hatását, Miri mozgásán látszott, hogy az előző összeütközéshez képest mennyit vesztett a rugalmasságából: még a védekezése is szakaszosabbá vált, bár ahhoz, hogy ne tudja hárítani a vágásom, az előre kitalált kombinációm is nagyban hozzájárult. Jópár métert csúszott hátra, nem volt egy szép látvány, főleg mert el se tudtam képzelni őt ilyen helyzetben… ahogy valószínűleg a körülöttünk lévők közül más sem. Alig észrevehetően pillantottam körbe, majd a csodálkozó játékosokat nézve sóhajtottam, s ingattam a fejem: nem pont így képzeltem el ezt. Ám valamire mégis jó volt, hogy így alakult: ez a kitartásos dolog nem is olyan rossz. Új távlatokat nyitott, igazából bele se gondoltam eddig, mennyi mindent ki lehetne hozni a képességeimből, amit eddig nem hoztam. Máris volt egy igen érdekes taktikám, aminek letesztelését és csiszolását élesebb helyzetekre tartogattam, most csak simán elraktároztam, mint információt, és helyette inkább a következő támadásomra összpontosítottam.
- Ismerős, ugye? – feleltem kérdéssel a kérdésére, sejtelmes mosollyal az arcomon, majd újból megindultam, nem hagyva neki időt a gondolkozásra. Érdekelt, hogy, látva a hasonlóságot, vajon próbál-e tenni valamit az ellen, hogy a korábbi veresége megismétlődjön. Hiszen ez volt az első lépés afelé, hogy túl tudja tenni magát azon a harcon, ám ezt még véletlenül sem akartam éreztetni vele: én csak egyetlen fölösleges szó nélkül értem oda hozzá, amennyiben a földön volt, úgy felülről, ha már föltápászkodott, úgy alulról indítva felé a vágást, kiegészítve ezt egy hirtelen indított szúrással, ami előtt vártam azért egy ütemet: végtére is, nem felaprítani akartam. Ezek után viszont én ugrottam hátrébb, teret hagyva kettőnk között, őt nézve, és az életcsíkját, örülve neki, hogy nem tudtam tökéletesen végrehajtani az előző manőveremet. Elég volt. Víz! – kapcsoltam ki a képességemet, bal tenyeremmel suhintva egyet a talajjal vízszintes szögben, mintegy kiegészítve a gondolatban kimondott szavakat. És vártam. Nem siettünk sehová.

by **Mirika** Hétf. Feb. 10 2014, 15:09

Egyetlen csörte után azért még korai volt pihenőt beiktatni, mégis jól esett a pillanatnyi szünet. Alkalmat adott arra, hogy átgondoljam, mi történt az imént, és eldöntsem, hogy jól csináltam-e, vagy sem. Szerintem jól, hiszen eltaláltam Hinarit, és nem hagytam hogy visszavágjon, ráadásul az egyre gyarapodó közönséget is kiszolgáltam látványos táncommal. Én táncnak hívtam, és a végső célom az lesz, hogy valóban úgy is nézzen ki, mintha az lenne. Könnyed, kecses és akrobatikus mozdulatok sorát akartam kialakítani, mely egyedivé teszi a harcstílusom és amiről akkor is felismernek, ha a nevem nem tudják :3 Boldog voltam, hogy képessé váltam arra, amire odakint nemigen. Hajlékonyság ide vagy oda, az ugrabugrálás nagyon hamar leszívta az erőmet, épp ezért kellett beérnem egy olyan robbanékony sportággal, amihez nem kell akkora állóképesség, mivel nekem olyan... nincs és nem is lesz :/
- Utálom az olyan pasikat, akik így játszanak. Yuichi is... - morogtam félhangosan, kissé csóválva a fejemet. Hülye srácok miért nem tudják egyértelművé tenni, ha nem gondolják komolyan? Mattaku -.-" - Izé... nagyon látszik, hogy én és Anat...? - kérdeztem kicsit bizonytalanul, elvégre ez most jó alkalom volt arra, hogy kiderítsem, kívülről hogy látszik a mi kapcsolatunk. Anat folyton úgyis ki van akadva azon, hogy ennyire közvetlen vagyok vele nyilvánosan is, de ha egyszer nincs mit rejtegetni? Legalábbis szerintem full egyértelmű már, hogy gondolunk egymásra, az ilyesmit nem olyan nehéz észrevenni. Mondom én, aki rá se jött, hogy Alex hajt Hinaira Razz

De na, nem figyeltem rájuk, általában volt jobb dolgom is annál. Amúgy biztos levágtam volna Rolling Eyes

A kicsike intermezzo azonban véget ért, hiszen nem csak dumálni voltunk itt, és be is kaptam egy igen meglepő támadást. Nem azért, mert Hinari olyan cseles lett volna, hanem mert hirtelen eltűnt az erő az összes izmomból és így egyszerűen képtelen voltam védekezni ellene. Ólomból voltak a tagjaim egy friss harcos ellen, így nem volt esélyem felvenni a kesztyűt, csupán menekülni tudtam úgy ahogy. Csúnyán, minden eleganciától mentesen. Pedig nem állt messze tőlem mondjuk a földön való gurulás, csak azt nem az szokta követni, hogy alig bírok talpra állni, hanem pont fordítva, szöcske módjára ugrok fel.
- Ilyet még nem pipáltam... - morogtam az orrom alá lihegve, és vettem egy mély levegőt. Úgy éreztem, kezd visszatérni az energia a kezeimbe és a lábaimba, bár még égett a tüdőm a megerőltetéstől. Időm azonban nem volt regenerálódni, újonnan talált frissességemet felhasználva markoltam meg a késemet, és indítottam el útjára, hogy a kard pengéjével találkozzon. Felülről érkező csapásában reméltem, hogy nincs annyi erő, hogy ne tudjam hárítani, azonban a mozdulatom közben éreztem valami szokatlant, és mire rájöttem, mi az, addigra késő volt. A tőröm... nem volt a kezemben. Kicsúszott a markomból, így ha nem reagáltam volna, Hinari lazán lecsonkolja a csuklómat, hiszen puszta kézzel nemigen lehet egy kardot megfogni. Másik késemet szorongatva oldalra vetődtem, de a katana még így is súrolta a felkaromat, miközben a földön gurultam újfent. Csapzott voltam és hullafáradt, de visszanyertem annyi erőt, hogy a két ütemmel később jövő szúrását legalább félre tudtam lökni a Macskakarmommal, ha már az acélkést ott hagytam az aréna talaján. Visszatámadni már nem volt erőm, ő mégis visszakozott, és ezzel szinte egy időben valahogy az energiám is visszatért. Elrugaszkodtam guggoló állásból és egy nyújtott testű szaltóval kerültem én is távolabb tőle. Féltérdre érkeztem, és onnan egyenesedtem fel. Szabad kezemmel megfogtam a karomat, melyen ott vereslett a pixelcsík még, és ahogy mindig, kellemetlenül bizsergett. Nem lehettem valami szép látvány, kábé mint egy megtépett cica. Ruhám összekoszolódott, az egyik copfom félig-meddig kibomlott, testtartásom pedig görnyedt volt. Viszont legalább újra pehelykönnyűnek éreztem magam, így alig pár pillanat elteltével ki is húztam magam.
- Ez tök más volt, ekkora különbség a világon nincs két játékos kitartása között o.O Mármint... szóval vágod, ott a kulcsmomentumnál fogyott el az erőm és nem ilyen durván. De izé... ezt hogy csináltad? O.o - hebegtem össze-vissza, igazság szerint elég nehezen szedtem össze a gondolataimat, annyira meg voltam zavarodva ettől az élménytől. Iszonyú rossz volt átélni, nem kívánom senkinek. Ez a lány félelmetes... hol vagyok én hozzá képest? Ha belegondolok, hogy nem is olyan régen még én voltam Aincrad legerősebb harcos amazonja, ez a titulus most szép tempóban zsugorodik a szemem előtt. Mondjuk kábé pont ezt vártam, sima vereséget. Én meg a PvP... Rolling Eyes

- Akkor asszem nekem is ideje komolyan venni, mi...? :3 - fújtattam egy nagyot, és becsuktam néhány másodpercre a szemem, hogy rendezzem a fejemben kavargó gondolatokat. Ha lett volna olyanom, most felgyűrtem volna az ingujjamat, de annak híján csak két lépést tettem, mielőtt szaladni kezdtem volna. Első célpont a földön heverő késem volt, melyet úgy kaptam fel, hogy közben átlendültem egy kézenálláson - olyan tempóban, hogy a szoknyámnak ne legyen ideje eléggé felcsúszni Razz

- majd a talpra érkezést egy szökkenéssel vegyítettem Hinari-chan felé. Aktiváltam a harcban is használható képességemet is, ideje volt megkóstoltatni vele a kétpengés, villámszúrásos harcmodorom sava-borsát, és egy olyan trükkhöz folyamodtam, amit ellenem szoktak bevetni. Elnagyolt, de gyors mozdulattal suhintottam el keresztben, balról jobbra a lány hasa felé a jobb kezemmel arra számítva, hogy védeni próbálja a katanájával. Nem tudom észreveszi-e, hogy ki akarom zárni a kardját és az így keletkező résen gyorsan beszúrni a bal oldalon, de ha azt is védi, vagy elkerüli, akkor remélhetőleg a lábára már nem fog figyelni, és ki tudom húzni alóla a talajt a saját lábammal, miközben hátralép, hogy távolságot teremtsen kettőn közé. Gőzöm sincs összejön-e, lesz-e elég tiszta találatom ahhoz, hogy duplázzam a szúrást a képességemmel, vagy hogy fel tudom-e borítani, de azt hiszem mindenre fel voltam készülve. Leginkább arra, hogy a földre kerülő Hinari hasára ráüljek, de ha nem, hát nem, akkor csak szimplán eltáncolok mellette :3

94/150 HP

by **Hinari** Csüt. Feb. 13 2014, 01:28

- Yuichi? Mit csinált? Surprised

– kaptam fel a fejem, s ahogy elgondolkoztam kicsit, eszembe jutott Miri korábbi mondata is, a hosszúhajú fiúkról. Viszont céhtársamról ezügyben semmit sem tudtam, így nemigen tudtam a továbbiakban értelmesen hozzászólni a témához, azonban kíváncsi voltam a lány véleményére. Sohasem árt, ha több embertől, több szemszögből is látod a körülötted élő játékosok jellemzőit, s ki tudja, talán sikerül elsimítani a köztük lévő ellentétet – márha van egyáltalán – Aki kicsit odafigyel, sokmindent észrevesz – kacsintottam a kérdésére, gondolatban önkéntelenül is kiegészítve az Anat-Mirit a Szophie-Tachi párossal, ha már ennél a témánál jártunk. Halk sóhaj, nemigen akaródzott megejteni azt a beszélgetést, pedig már ideje lett volna, és tudtam, hogy minél tovább húzzuk, annál kényelmetlenebb lesz - s ezzel bizonyára Szophie is tisztában volt. Nem értettem a lányt, de ebben semmi új nem volt, s én egyelőre csupán kíváncsi voltam a háttérre, nameg az újabb Piroskára, akibe, Kazuval ellentétben, egy szemernyi csapatszellem nem szorult. Nem kezdett jól, az tény…

Gondolataim hamar visszaterelődtek az aktuális helyzetre, a beszélgetés után ideje volt egy kis testmozgásnak is, én pedig igyekeztem megfelelni a körülményeknek, amiknek Mirika részese volt a korábbi párbajában. Talán egy kicsit erősre is sikeredett, a lány ugyanis máris olyan kimerültnek tűnt, hogy én is elbizonytalanodtam, vajon mennyire is tesz neki jót, ha továbbra is így kell harcolnia. De per pillanat ellenfelek voltunk, én pedig nem voltam hajlandó visszavenni, addig nem, amíg csupa tiszta találatot viszek be neki. Így semmi értelme nincsen. Akartam neki segíteni, persze, hisz megkért rá, de ahhoz, hogy legyen eredménye is, elsősorban magának kell tennie. Ha fáradtsága miatt simán megverném, azzal nem érnénk el semmit, s nem is bizonyítanánk semmit, valamint nemcsak ő, de én is rossz szájízzel hagynám itt az arénát. Másodszorra is megindultam, ellentmondást nem tűrően, a Katana hasította a levegőt, Mirika pedig az utolsó pillanatban ugrott el előle, ám még ígyis sikerült sebeznem. Nem álltam meg. Még nem jó. A penge kék fénnyel izzott fel újra, ahogy az újabb mozdulatot aktiváltam, fém csapódott a fémnek, arcomon mosoly suhant át, ahogy hátraugrottam.
- A kitartás nem lényeg, látod ígyis tudsz védekezni – feleltem vidáman – Hmm, ha előbb szóltál volna erről a kulcsmomentumról, talán meg tudtam volna oldani – folytattam elgondolkozva, inkább magamnak címezve a mondottakat, a kérdésére direkt nem válaszoltam. Voltak dolgok, amiket inkább megtartottam magamnak: bármennyire is fogadtam a bizalmamba az árnyharcos lányt, ez rajtam kívül nem tartozott senkire.
Kezdtem egyre jobban érezni magam. Mostmár túlvoltunk a bemelegítésen, és ahogy mondta, innentől végre ő is teljesen komolyan veszi ezt a párbajt. Nem mintha eddig nem vette volna, de biztos voltam benne, hogy ezúttal ő is trükközni fog, így ekképpen készültem. Majdnem egyszerre mozdultunk, talán csak egy icipicivel rugaszkodtam el a talajtól később: ő a kése felé igyekezett, én pedig feléje, próbálva még azelőtt odaérni, hogy fel tudná venni a fegyverét a földről. Fejemben máris körvonalazódott a mozdulatsor, leguggol, fölveszi, ezzel ütemet veszít, tehát előnyhöz juttat. A kézenállás teljesen váratlanul ért. Megtorpantam, hiszen tudtam, hogy elkéstem, még éppen időben amúgy, valószínű esélyem se lett volna védekezni, ha túl közelről indítja a támadását. Ez hát az a bizonyos akrobatika. Nekem is volt, bár eddig nemigen használtam, az utóbbi időben nem is fejlesztettem, az észlelés és a lopakodás prioritást élvezett, most viszont kezdtem rájönni az előnyeire. Szinte reflexből ugrottam hátrébb, miközben felém szökkent, a felém tartó késére figyeltem: egyszerű vágás volt, azonban, pont a hátralépés miatt, nem volt meg a kellő egyensúlyom, hogy egy újabbal hárítsam, így a fegyveremet emeltem, aki abban a pillanatban kiáltott fel, amikor a két penge találkozott.
- Másik kés!
Másik kés. .__. Naná. Ez az, amit képtelen voltam megtanulni és észben tartani, nem véletlen, hogy még úgyse volt szinte semmi tapasztalatom az árnyharcosok ellen, hogy kettőjükkel már mérkőztem is. Valóigaz, a copfos kislány ellen nem volt túl kiélezett küzdelem, Kazu ellen a kúriában pedig csak pár villanásig tartott, mégis… ehh, nem ment. De ezért van itt a Katana. Segít. Csakhogy ő nem tudott helyettem mozogni, én pedig módszeresen elfelejtettem, hogy az ellenfelem mindkét kezére ugyanúgy kell figyelni, így Mirika másik kése olyan szabályos találatot vitt be, mintha egy mozdulatlan bábun gyakorolt volna. Többet is sebzett, bár nem értettem, miért. Töprengésre azonban nem volt idő, az első kését egy félig alulról indított lendítéssel védtem ki, s most ezt igyekeztem továbbvinni, tartani a két fegyver közötti kontaktust, mégtöbb erőt beletéve, megpróbálva kiütni a kezéből a kést, vagy legalábbis hátralökni azt a lány kezével együtt.
- Ugorj! – jött az újabb utasítás, ezt viszont visszakérdezés és átgondolás nélkül teljesítettem, páros lábbal, helyből ugorva, egészen behajlítva a két lábamat, a testem helyzetét a lehető legkevésbé elmozdítva. Így pont elkerültem a felém tartó lábat, ami bizonyosan kigáncsolt volna, ha a Katana nem figyelmeztet. Hogy tud ennyi helyre egyszerre figyelni? Csodáltam Mirit emiatt, szerintem én a két kezemet nem tudtam volna koordinálni, nemhogy mindkettővel támadni, közben pedig még az alsó végtagokkal is segítve a harcot. Villámgyorsan tettem le újra a lábamat, nehogy ki tudjon billenteni az egyensúlyomból, amíg a levegőben vagyok, s amíg ő a saját lábát húzta vissza – hiszen csak a levegőt találta szilárd felület helyett – én igyekeztem kihasználni ezt, és ha sikerült, úgy ráléptem a lábára, hogy ne tudjon olyan könnyen szabadulni. Persze az intim szférás közelharc egyértelműen neki kedvezett, így az időközben alulról jobbról bal fölfele vitt Katana ívét magam felé fordítottam egy gyors csuklómozdulattal, levíve azt kb a derekam vonaláig, majd onnan indítottam az ellentámadást. A fegyverem lentről fölfele mozdult, végighasítva Mirikát a jobb, leszorított térdétől a bal válláig – legalábbis ez volt a terv. Ezek után, akár sikerült, akár nem, ugrottam hátra. Miután elegendő távolság volt közöttünk, szusszantam egyet, persze csak ha hagyta, egy az izzadtságtól átnedvesedett hajtincset söpörtem félre a látóteremből, majd tekintetem a lányra emeltem. Örültem, hogy üzent, hogy párbajra hívott. Rég nem harcoltam már ilyen jót.

Élet: 175/98

by **Mirika** Pént. Feb. 14 2014, 00:04

Hupsz, túl nagyra nyitottam a szám pale

El is felejtettem, hogy Hinari ismeri Yuichit, így kicsit cikivé vált a dolog, főleg mivel nem akartam bemártani a srácot a céhvezére előtt. Nem lett volna fair a részemről, ha most elmondom minden szemét alaknak, pedig megérdemelte volna azok után, ahogy Ayani mellett kikötött, miután végigpróbált mindenkit a céhemben Rolling Eyes

Bár gyorsan el is bizonytalanodtam, elvégre a lánynak is joga volt tudnia arról, hogy miféle kígyót melenget a keblén, és Yuichi TÉNYLEG megérdemli, hogy egyszer olyan istenesen pofára ejtsék >.>
- Semmit <.< - jegyeztem meg morcosan, olyan hangsúllyal, hogy az eddigi témából szerintem le kéne esni Hinarinak, hogy miféle történetet írtunk mi ketten. És igazából az én szempontomból pont ez volt a baj, hogy semmit sem csinált, vagy hát legalábbis nem jött el a megbeszélt randira, kövi alkalommal meg már Ayanival láttam enyelegni, és egy szót nem szólt azóta hozzám. És mint kiderült azóta, Judyt is ejtette egy szó nélkül Rolling Eyes

Komolyan, rosszabb mint Ren ._.
- Ehhehe, szóval úgy :3 - vakartam meg a tarkóm kicsit zavartan, a Nacchannal kapcsolatos téma azért már kicsit jobban esett, és ahogy a fiúra terelődtek a gondolataim, a mérgem is elszállt. Pusztán remélni tudtam, hogy a törékeny boldogságom egészben marad, az tuti, hogy hímes tojásként fogok vigyázni rá és nem csinálok semmi hülyeséget. Ha így is elcseszem, akkor hivatalosan is elkönyvelhetem magam lúzernek, ami azért rosszul esne Razz

Hiába látszom magabiztosnak, belül sose voltam az, de legalább ismerem a hibáimat. Gondolom ez erény, vagy mi.
- Fúú, de tudod mennyi energiámat szívja le még a védekezés is? - reagáltam a vidámságára a magam mufurc hangnemén, miután kiokított a kitartással kapcsolatban. Nem voltam mérges, de ő könnyen beszél egy ekkora kitartás-robbanással a tarsolyában. Lenne csak az én helyemben ő! Akkor nem beszélne ilyen könnyen >.> Nálam meg azért ez kicsit érzékeny pont volt, miután sose volt állóképességem, egyáltalán nem esett jól se a lelkemnek, se a testemnek, hogy emlékeztetőt kapott abból, hogy milyen, ha majd' kiköpöm a tüdőmet és rosszul leszek. Legalább köhögőrohamot nem kaptam, hiszen itt nem volt miért fulladozni.
Arcomra halvány mosoly került, hogy megláttam Hinarit visszakozni, gondolom nem számított rá, hogy így megyek a késemért. Nem is haboztam, és bízva a megtorpanásában, máris támadtam, csalival szolgálva a lánynak. A kétpengés harcmodornak megvolt ez az előnye, használhattam az egyik kés arra, hogy rést üssek a másik védelmén. Nem mindig sikerült, de most igen, legalábbis úgy tűnt, amíg nem jött egy mennyei hang a közelből. Megilletődtem, lövésem se volt, mi van. Ahhoz túl közelről érkezett, hogy egy néző legyen, és ahogy egy pillanatra bezöldült a szemem, nos az sem jelzett semmi olyasmit a környékemen, amit ne láthatnék. Szerencsére nem zökkentem ki annyira, hogy ne folytattam volna az akciót, és végül Hinari sem tudott időben reagálni. Erre nem is lehetett volna, mi több, sikerült rádupláznom a szúrásomra :3 Eltöltött az elégedettség érzése, amiatt nem is nagyon bántam, hogy nem sokáig voltam képes visszatartani a kardot. Ugyan volt rá egy trükköm, de nem akartam máris ellőni, így inkább megpróbáltam előnyömre fordítani a megváltozó súlypontom és segíteni vele a gáncsot, de hiába a gyors alkalmazkodás, megint jött a hang, a lábsöprésem pedig a levegőt szelte. Fene >.> Tudtam, hogy ezzel hátrányba kerültem, hiszen eleve ki voltam kissé billenve a katana nyomása miatt, és a mozdulatomat is arra tettem fel, hogy ledönthetem a lábáról Hinarit. Szerintem sikerült is volna, ha nincs egy beszélő szeme >.>
Innentől kezdve nem törődtem semmivel, a menekülés volt a cél. Figyelem nélkül engedtem a gravitációnak, és dőltem hátra, illetve egyben balra is, hiszen arra vitt a lendületem, miután gyakorlatilag kicsúszott alólam a jobb lábam. Összehúztam magam rögtön, és igyekeztem átvinni az esést egy gurulásba, vagyis hát bukfencbe, ami hellyel közzel össze is jött. Amint a talpam érte a talajt, féllábas elszökkenéssel tettem távolságot magunk közé, és már lendültem is volna előre egy rövidke szünet után, ha nem üt szöget a fejembe a hang. Körbenéztem, de nem volt mellettünk senki, sőt felettünk se, a nézők pedig tényleg túl messze voltak. Mostanra már elég sokan összegyűltek, a hangzavar is nőttön-nőtt, bár még azért hallottuk egymást, és a bekiabálások is tisztán hallatszottak. Aztán beugrott. A kard! Reynail kezében volt egy beszélő kard, ami emlékeztetett erre a sárkánymintás cuccra, és az tiszta volt előttem, hogy a fegyverünket másolgatta. Vagyis úgy nagyjából, jellemzőkre.
- Halihó, kard-san, téged még nem ismerlek. Mirika deesu~ :3 - vigyorodtam el bemutatkozás közben, persze nem volt komoly a dolog. Viszont hogy a fenébe verjek meg valakit, akinek kettőnél több szeme van? Mondjuk amikor átszökkentem felette, akkor kussolt, szóval ha mögé kerülnék... de az azért nem volt olyan könnyű, Hinari tartotta velem a lépést sebességben. Eh, nem jó ez így :/ Megráztam a fejem. Támadnom kellett, és neki is ugrottam a dolognak. Ha a trükkök nem használnak ,egyszerűen csak a szúrások sebességét kell növelnem, hogy a lány ne tudja őket lekövetni a batár hosszú fegyverével. Ja, csak ahhoz közel is kéne kerülni hozzá wtf

Nem bonyolítottam túl, egyszerűen becsúsztam a csajszi mellé nekifutásból a kevésbé védettnek tűnő bal oldala felé vetődve, és a lábát támadtam. Az egyik késsel a combját, a másikkal a térdhajlatát igyekeztem eltalálni.

94/150 HP

by **Hinari** Szer. Feb. 19 2014, 01:19

Nos, amit Yuiról mondott, elraktároztam, mint információt, de mivel nem volt mit hozzáfűznöm, inkább nem válaszoltam, továbblépve, megmosolyogva a hirtelen jókedvét és beszédstílusának megváltozását, amint Anat szóba került. Hát igen, már ebből is jópár dologra lehet következtetni, én mindenesetre örültem, hogy így egymásra találtak, azt hiszem mindkettejüknek jót tesz majd. A kitartásos okfejtésemre viszont már nem válaszolt ennyire jókedélyűen, nem eshetett túl jól neki a kimerültség, amit a kitartásbuffommal értem el. S ha belegondolok, hogy majd a fél párbajon keresztül tudtam volna tartani… megráztam a fejem: én is tudtam, hol vannak azok a bizonyos határok. De úgy tűnt, egy kicsit talán túlságosan is átmentem tanító szerepbe az ellenfél helyett, így nem csoda, ha nem is tudtam maximálisan a védekezésre és a támadásaimra koncentrálni. Volt egy esélyem, egy elég nagy esély, én mégis kihagytam a lehetőséget, Mirika könnyedén vissza tudta szerezni elejtett kését. Keserű tanulság volt, de igyekeztem túllépni rajta, és nem azon agyalni, hogy mennyivel jobb lett volna egy fegyver ellen harcolni. De így van lehetőségem megtanulni az árnyharcosok elleni lépéseket. Ebben a szellemben fogadtam a támadását, és indítottam én is a sajátom.

Ki akart gáncsolni. Okos lépés volt, ám a Katana segített, s ebben a harcban éreztem csak igazán, hogy mekkora nagy szükségem van rá. Vagyis, hogy egyáltalán szükségem van rá. Mások ellen, más harcoknál és párbajoknál feleannyira sem kellett odafigyelnem, mint most, s ez csak félig tudható be a kétfegyveres harcnak, amit ellenem használ. A másik fele magából Mirikából adódott, és ahogyan sem a lábára taposás, sem pedig a vágás nem jött be, már én is kezdtem megérteni a mozgásmintázatát: előnyére fordítja a méretbeli különbséget. Kisebb termetű volt, mint az Aincradban élők nagytöbbsége, ám ez megadta neki a lehetőséget, hogy könnyedén ki tudjon térni a felé induló csapások elől, neki elég csak összehúznia magát, és máris a levegőt szeli a fegyverem. Mint ahogy ezt már másodszor játszotta el a párbajunk során. Azonban másvalamire is rájöttem. Inkább kitér, mint hárít. Ez is fontos aspektusa volt a harcnak, persze érthető is volt, rendkívüli rugalmassága és akrobatikája miatt egyszerűbben ugrott félre, valószínű nem volt súlyemelése, hogy erővel feleljen az erőre. Támad, gyorsan, majd menekülőre fogja – nagyjából így tudtam volna leírni a harcmodorát. Márcsak ki kell találnom egy megfelelő ellenstratégiát.
Gondolataimból Miri szavai szakítottak ki, és az első pillanatban nem is próbáltam leplezni az elképedésemet: még Yuichinak sem esett le a Katanám különlegessége ilyen gyorsan, ahogy senki másnak sem azok közül, akik közvetlen kontaktusba kerültek vele. Ráadásul ahogyan a lány lereagálta a felismerést… becsuktam a szám, és elmosolyodtam, ám egy szót sem szóltam. Nem is nekem kellett.

Bemutatkozott. Érezni véltem a lány* csodálatát, mely hullámként áradt szét bennem – akármi is voltam ebben a másodpercben. Egyetlen mondat, mi képes volt feledtetni a jelent, visszaidézve az időket, amikor még engem is emberként ismertek. Megfakult szavak, mik új erőt adtak, egy kevés örömöt és egyúttal reményt. Reményt. Néztem őt, de a sárkány szemeivel, mely nem volt képes könnyet ejteni, üres tekintet, melynek mélyén Én magam voltam.
- Köszönöm – mondtam, s a lány meghajolt helyettem, összhangunk minden együtt töltött perccel tökéletesebb lett. Tisztában volt gondolataimmal, megcselekedte, amire én képtelen voltam: egy névtelen lélek, legkedvesebb fegyverébe zárva.

Gondoltam, hogy nem fog válaszolni neki, nem fogja elárulni a nevét. Hiszen még nekem se mondta el. Ezidáig úgy voltam vele, hogy nem fogom erőltetni, volt egy olyan érzésem, hogy nem szívesen beszél a múltjáról, s ezt tiszteletben kellett tartanom, még akkor is, ha amúgy nagyon kíváncsi lettem volna rá. Hogyan került bele a kardba, kicsoda ő valójában? Most viszont… valami megváltozott. Nem tudtam volna megmondani, hogy micsoda, de éreztem, hogy ennek a mostani párbajnak lesz folytatása, kettőnk között. Újfent elmosolyodtam. Legyen úgy, ahogyan te szeretnéd.
Többre nem volt idő, Mirika már támadott is, és amíg megtette a köztünk lévő távolságot, én újra összegeztem, megpróbáltam előre kitalálni, a csapásai után merre és hogyan fog továbbmozdulni, mindeközben magát a hárítást a Katanára bíztam. Most sem próbálkozott többlépéses mozdulatokkal, készültem rá, hogy az utolsó pillanatban fogja változtatni támadásának irányát, de nem tette. És megint a magasság. Mivel csúszott, egyszerűen oldalra is ugorhattam volna, ám ezzel csak a köztünk lévő távolság lett volna nagyobb, ellehetetlenítve a rögtöni ellentámadást, így inkább kivártam, amíg elindítja a vágásokat, majd villámgyorsan a földbe szúrtam a fegyveremet, olyan erősen, hogy Miri ne tudja elmozdítani azt, ha vág. S a Katanára támaszkodva ugrottam fel, ha minden igaz a kések nekiütköztek a fegyveremnek, vagy ha azok nem, akkor Miri karja, ezzel egy lehelletnyi időre megakasztva mozgásának folytonosságát. Ezt próbáltam kihasználni, s ahogy talpra érkeztem, már lendítettem is a Katanát, de nem a lány jelenlegi helyzetére célozva: valószínű vagy gurulással, vagy mégegy vetődéssel fog próbálkozni, miközben összehúzza magát, ekképpen irányítottam én is a penge élét, igyekezve kiszámolni, hogy hol is tartózkodhat a lehetséges találat időpontjában.

*A lányt a Katana általában karimra érti.

Élet: 175/98

by **Mirika** Pént. Feb. 21 2014, 20:26

Leszámítva azt a kitartásos furcsaságot, abszolút partiban voltam Hinarival. Jól működött a harcstílusom, képes voltam a magam előnyére fordítani a hajlékonyságomat, és a mozgásom lendületét is. Nem éreztem magam gyengébbnek nála, és bár ez igaz volt annál a másik harcnál is, egy leheletnyi különbség mégis volt. Ott hamis illúzióba kergettem magam és kicsit talán túl nagy volt az arcom is, itt viszont semmi ilyesmiről nem volt szó. Hinari... gyengébb volt annál a lánynál, és bár nem sokkal, de éreztem a különbséget. És azt is, hogy egyikük sem fedte még fel az összes lapját, miközben én gyakorlatilag teljes erőbedobással harcoltam mattaku

Hiába, PvP-ben gyenge voltam, az egyetlen erősségem a spéci harcstílusom és az akrobatikám volt, de az sem olyasmi volt, amihez ne lehetne hozzászokni.
A kard közben nem pont úgy reagált, ahogy én azt szerettem volna, legalábbis nem tudtam hová tenni a köszönetét. Nem megdicsértem, hanem bemutatkoztam neki Neutral

Azt meg nem megköszönni szokás, hanem viszonozni Razz

Lehet szegényt nem szokták emberszámba venni, és meghatódott? :3 Meg talán át is vette az irányítást Hinari-chan felett, legalábbis az a meghajlás nagyon passzolt a dologhoz o.O Remélem, nem valami káros parazita, vagy nincs köztük ilyen szimbimicsoda, hogy össze vannak olvadva, aztán nem lehet őket elválasztani egymástól o.O Khm... remélem nem ült ki az arcomra a ijedtségem, de a köhintés az megvolt, és zavaromban kopogtam kettőt a lábam hegyével a talajon magam mögött.
Mindegy, igyekeztem kizárni a felesleges gondolatokat és nekifogtam az újabb akciómnak. Megint én voltam a kezdeményező fél, úgy tűnt a szöszi afféle kontrázásra rendezkedett be ellenem, viszont ez nekem annyira nem tetszett, úgyhogy fejembe vettem, hogy kirántom alóla a szőnyeget kicsit. De még nem most, előbb be akartam neki vinni ezt a két támadást :3 Viszont ahogy az elején bejött a két késem együttes mozgatása, itt most megjött a hátránya is a technikának. Hinari ugyanis egyetlen mozdulattal belenyúlt mindkét tőröm útjába a pengéjével, méghozzá nem is akárhogy. Egy pillanatra még el is képedtem a zseniális mozdulaton. Kár, hogy én nem tudok ilyesmit csinálni a fegyvereim rövid mivolta miatt, pedig nagyon menő volt :3 Két fémes csattanás és némi szikrázás kísérte a találkozást, miközben megfeszítettem a combizmaimat, és készültem a kitérésre. Tudtam, hogy ellen fog támadni azonnal, kihazsnálva a pillanatnyi tehetetlenségemet, így gyorsan kellett cselekednem. Ha nem lettem volna képes előre megtervezni a mozdulataimat, akkor ez egy vesztett szitu lett volna, azonban fel voltam készülve. Ha a lábaiba vágtam volna a késeket, az sem lenne másabb, mint így. Úgy terveztem, hogy egy gyors elszökkenést követően megtámaszkodok a talajon, és kapásból lendítettem volna magam vissza, hogy ezúttal ne meneküljek, ne hagyjak neki szünetet a pihenésre. A legnagyobb erőssége a stílusomnak a sok, egymást követő gyors vágás volt, amit nehézkes volt lekövetni egyetlen, ráadásul hosszú fegyverrel, de ha hagyok neki időt minden támadásom között, akkor semmire sem megyek vele.
Összeszorítottam a fogaimat és elrugaszkodtam, de nem a várt helyre csapódott be a kard, hanem... belém. Éreztem a bizsergést a vállamon, amit a találat adott, és az ereje azon nyomban ki is billentett a kényes egyensúlyomból. Nem vágtam, mi történt, abszolút nem úgy cselekedett, ahogy eddig. Hitetlenkedve néztem fel a lányra, miközben a földre zuhantam, de egy gyors fejrázással továbblendítettem magam a dolgon. Ne most! Némi kapálózást és vergődést követően megéreztem a talpam alatt a poros talajt, és folytattam a támadást. Két vagy három ütemet veszthettem, de talán így is elég gyors leszek ahhoz, amit terveztem. Alulról indítottam a támadásokat, előbb a bal kezemmel csaptam felfelé, komolyabb célpont nélkül, egyszerűen a legnagyobb testfelületre, a törzse felé mozogva, majd félig kifordultam és újra elindítottam ugyanazt a mozdulatot, csak most a másik kezemmel. Vagy utánaszökkenve, vagy azután, hogy a pengéjét félretoltam, lényegtelen volt. A trükk pont az, hogy kétszer ugyanazzal támadok, ugyanaz a skill, ugyanaz a szög, amire talán nem számított. Csak ezután döntöttem úgy, hogy elrúgom magam tőle és kerítek magamnak egy kis távolságot. Hogy a francba találta ki, hová fogok mozdulni az előbb? >.>

56/150 HP
Ha úgy érzed, hogy valami nagyon tisztán talált, akkor a 10 pluszsebzés még mindig aktív, és az is marad.

by **Hinari** Kedd Feb. 25 2014, 22:57

Készültem rá, és azt hiszem be is jött az elméletem, nagyjából úgy mozdult, ahogy vártam, így sikerült meglepnem és el is találnom. Próbáltam végig szemmel tartani őt, figyeltem a reakcióját, általánosságban voltam kíváncsi, ki hogyan reagál ezekre, ő viszont alig egy-két másodpercnyi szünet után gyakorlatilag ott folytatta, ahol abbahagyta, mintha maga a találat nem is befolyásolt volna semmit. Ami azt illeti, nem is tette, s amikor Mirika hátraesett, én is ugrottam pár lépést, hogy legyen időm felkészülni az újabb rohamaira, legyen elég távolság köztünk. Ígyis nehezemre esett árnyharcosok ellen harcolni, ám máris tanultam ebből a harcból, nem is keveset. Nyeltem egyet, úgy fogadtam a támadását, közben azon agyaltam, vajon ne lenne-e érdemes egy tűzsárkányt a lányra ereszteni, vagy egyszerűen csak felbuffolni gondolati úton a fegyverkezelésem. Úgy bizonyára könnyebb lenne a találat-hárítás, de magán a tényleges harcon nem hiszem, hogy sokat változtatna. Fújtam egyet, és elvetettem a gondolatot, most az egyszer úgy akartam párbajozni, hogy nem a speceim, hanem a tényleges harci képességeink döntenek, többet és mégtöbbet szerettem volna tapasztalni, mindent, amit lehet.
Megint alulról támadott, de ezúttal nem becsúszva, viszont teljes gyorsasággal, én pedig hamar rájöttem, hogy minél közelebb van hozzám, annál esélytelenebb vagyok vele szemben. Az állandó hátraugrálgatás és menekülés pedig nem volt éppen a legjobb ellenlépés, hiába volt hasznos, én is éreztem, hogy nem visszakozhatok állandóan. Már tudtam azt is, hogy mi fog következni, támad az egyik késével, ha hárítom, úgy rögtön szúr a másikkal is, már csak azt kellett kitalálnom, hogy miképpen lehet ezek ellen védekezni. Próbáltam tehát a Katana hosszával kompenzálni, hogy csak egy van belőle, és amint meghallottam a két fém találkozását, már fordítottam is el a pengét, hogy a másik oldalról érkező fegyvert is eltérítsem, Mirika viszont megint egy lépéssel előttem járt, és csak későn vettem észre, hogy ugyanonnan támad. Valahol örültem is neki, mindketten egymást elemezgettük, egymást próbálgattuk, és minden kontaktusban mást és mást próbáltunk ki, remélve, hogy nem számít rá a másik. Ez pedig valamikor bejött, valamikor pedig nem, de így is kellett lennie. A találata után most ő volt az, aki egy kis pihenőt szeretett volna, én viszont nem adtam meg neki a lehetőséget, ezúttal nem. Ahogy megéreztem a bizsergést, úgy fejeztem be még a fölösleges ívét a Katanának, közben testsúlyomat egyelően elosztva a két lábam között, hogy amikor kell, el tudjak rugaszkodni a talajtól. Ezt is tettem, rögtön a lány után, előnyömre fordítva a Katana hosszát, ami eddig a hátrányom volt. Egyszerű, oldalról indított a talajjal párhuzamos vágás, amelyet a lehető legsebesebben hajtottam végre, terveim szerint még jócskán a levegőben találva el Mirikát, aki talán nem számított arra, hogy követni fogom, és eleve nem készült fel egy tényleges, késekkel való hárításra.

Élet: 175/64

by **Mirika** Szer. Feb. 26 2014, 17:27

Végem. Ezt elég rendesen elcsesztem, nem számítottam rá, hogy a lány nem a hárításba fogja fektetni az energiáit, hanem megpróbál utánam jönni. A másodperc törtrésze alatt tévedt a tekintetem a sárgában lévő életcsíkomra: 56 HP. Ezt tutira lecsapja ezzel az egy vágással, az erős frontharcosok mindegyike 60 körül sebez. Kétségbeesetten próbáltam a kezeimmel-lábaimmal kapálózni, hogy megváltoztassam a mozgásom irányát a levegőben, miközben összeszorított fogakkal figyeltem a felém közeledő penge élét. Mint egy lassított felvétel. És még annak ellenére is, hogy kiélesedett érzékeimnek hála úgy éreztem, elég időm van, a testem fityiszt mutatott és túl lassan mozdult meg. Lábaim az égnek emelkedtek, miközben erőltetett szaltómat végrehajtottam, de már túl késő volt ahhoz, hogy a mozdulatot be is fejezzem. A kard kellemetlen bizsergést hagyva maga után végigszántott a hátamon, én pedig végül nagyot csattanva hanyatt estem. Halk káromkodás csúszott ki a számon és mérgemben öklömmel a talajba csaptam, de... de várakozásaimmal ellentétben nem villant fel a párbajnak véget vető felirat és nem hallottam a csilingelést sem. Újra az életcsíkomra siklott a tekintetem: 18 HP, vörös zóna. De nincs vége! Megrökönyödve néztem Hinarira. Létezik, hogy a sebzése akora, mint egy 15. szint környékén leledző dps ereje? Ez kizárt dolog, tisztán emlékeztem rá, hogy a bossokban legalább akkora kárt okozott, mint bármelyikünk. Akár Anat, akár Ren, akár én.
Gondolatokba merülve pattantam fel és szökkentem hátra még egyet. Lihegtem, elhatalmasodott rajtam a fáradtság érzése ismét. És... nem is tudtam arra koncentrálni, ami előttem van. A szöszi pontozását akartam összerakni a fejemben, de sehogy sem stimmelt. Volt olyan harc, hogy tankolt, biztos elég élete van hozzá. A fegyverkezelése is magas kell legyen, az én színesen villanó támadásaim sokkal kevésbé hatékonyak, mint az övéi. A gyorsasága vetekszik az enyémmel, most is utol tudott érni, az én statom pedig az egyik legmagasabb a játékban. A kitartása is jó, elvégre újfent hamarabb fáradtam el, mint ő, és nem hanyagolom azért el annyira azt sem. És a sebzése... Nem, nem állt össze, az lehetetlen volt, hogy minden egyes statja ilyen rohadt magas legyen. Ennyivel nem magasabb szintű nálam! Viszont tapasztaltabb, és talán ügyesebb is, lehet csak ezért érzem úgy, hogy minden pontja magasabb, vagy egyenlő, mint az enyém. Leszámítva a sebzését, de... de annak nem kéne ilyen kicsinek lennie.
- Egy nagy, ködös rejtély vagy számomra, Hinari - nyögtem ki, majd szippantottam egy mélyet a levegőből és kihúztam magam... hellyel-közzel - Rajtatok, szőke kardforgató lányokon nem lehet kiigazodni - öltöttem ki a nyelvem csintalanul, és közben analizáltam a helyzetemet. Az életcsíkja sárga, szerintem ha mindkét késemmel eltalálnám, véget tudnék vetni a harcnak. Ha használnám a képességem, azzal helyrerakhatnám az életsávom színét, de... hát, úgy tűnt ő se spamelte az egyedi skilleket azt a kitartás-buffot leszámítva, nekem meg már eleve aktív volt az extra támadásom. Vagy nem akart képességeket használni, vagy... nem tudott. Én meg... hát nem éreztem volna jól magam, ha csak ezzel tudom legyőzni. Nem, saját erőmből is képes lehettem rá, ha meg végül mégis kikapok, az papírforma. Most eszem ágában sem volt kezdeményezni, azzal csak az ő malmára hajtottam volna a vizet. Kristálytisztán jobb volt nálam, ha én támadtam, ő pedig védekezett.
- Hát, úgy tűnik egy csapásra vagy a győzelemtől :3 - hívtam fel rá a figyelmét, csak hogy tudatosítsam benne: ha támadsz, meg is nyerheted a harcot. Vérszagot fog az orrocskája vagy sem? :3

by **Hinari** Csüt. Feb. 27 2014, 22:29

Annyi minden átfutott az agyamon, amikor Mirinek pirosba lökődött az életsávja, hogy hirtelen azt se tudtam, tulajdonképpen melyiket is valósítsam meg. Egy fegyverkezelésbuff, esetleg újfent a kitartás, hogy még véletlenül se sejtsen meg semmit… de akkor még ott vannak a sárkányok, meg nem utolsó sorban, a gyógyító képességem. Hmmm. Megfájdult tőlük a fejem.
- Pontosan ez a cél – feleltem a megszokottnál egy kicsit szélesebb mosollyal, miközben mindketten pihentünk egy keveset. Hiába, imádtam a speceimet, persze néha azért elegem volt a sok variációból, amit át kellett gondolnom támadás előtt, ám máskor meg éppen ezért élveztem a harcokat, mindenki ellen megvolt a stratégiám, úgy alakítottam a pontozásom, ahogyan én akartam –bizonyos határok között, természetesen – Ahogy te is. Vagyis a te esetedben kettőre – forgattam meg a kardot, és szúrtam bele a földbe, várva még egy pillanatot, hogy vajon támad-e, vagy sem. De úgy tűnt, ezúttal átadta a kezdeményezést, így ki kellett találnom valamit, amivel megnyerhetem a párbajt. Akármennyire is volt lényegtelen az eredmény, lévén ez egy gyakorlómeccs volt, azért nem akartam veszíteni: még a végén magam okoltam volna, hogy nem adtam bele mindent – pedig én tényleg beleadtam, csupán csak egy másik hozzáállást részesítettem előnyben, ami lehet, hogy gyengébbé tett, de éppen emiatt volt kiemelkedő jelentőségű. Na majd legközelebb.
Kihúztam magam, és a levegőbe emeltem a Katanát. Most lesz szükségem rád. Tudod, mi a terv. Képzeletemben élénken élt a kép, ahogy bólint, ám maga a fegyver nem szólt semmit, és ez így is volt jól. Megindultam. Egyetlen ütés, úgy, hogy ne kettőt kapjak be. Talán, így kimondva egyszerűnek tűnt, ám egyáltalán nem volt az, és nekem inkább az első felével volt bajom. A védekezést már kitapasztaltuk, és a Katana is ott volt nekem, tudtam, hogy számíthatok rá, szólni fog, én pedig már belelendültem annyira a harcba, hogy reflexből teljesítsem a parancsát. Ám Mirikát eltalálni… reméltem, hogy sikerül kamatoztatni a csapatmunkánkat.

Alapvetően egy olyan dolgot igyekeztem újra bevetni, aminek elsajátításához kellett a Yuichi elleni kt, a fiú tapasztalataiból merítettem ötleteket, és azokat vittem át a saját mozdulataimba. Ő is két karddal támadott, akárcsak Miri, de ha nem is voltam képes ugyanazt megtenni, amit ők, ennek egy erőtlen formáját azért még bevethettem. Megfigyeltem, hogy általában a jobb kezében lévő késsel indít, ám sajnos az volt a tőlem távolabbi, egy kereszthárítás pedig tönkretette volna a koncepciómat. Elég az egyiket védeni – ezzel nyugtattam magam, miközben elrugaszkodtam, és, jobb kezemben a Katanával, indítottam a szúrásnak kezdett mozdulatot, valahova a bal válla és keze közé célozva, hogy egy csuklómozdulattal egyik vagy másik testrészét esélyem legyen végigszántani a penge élével, ha úgy mozdul. Vártam egy fél ütemet, hogy megmozdul-e, vagy sem, amennyiben kitérni próbálna, úgy nem lesz elég helye véghezvinni ezt sebződés nélkül, ha meg helyben marad, úgy nekem kedvez: szinte rögtön a szúrás után fordítottam a kardot, a teste felé, enyhén lefelé vágva, remélve, hogy eltalálom, vagy ha nem is találom el, de az egyik kését lefoglalom vele. Persze ha időközben sebeztem volna, úgy végetért a párbaj, de ha nem, úgy befejeztem a tervezett mozdulatsort.
- Térj ki jobbra! – kiáltotta a Katana, ám én ezzel ellentétben, nem törődve vele, hogy esetleg tiszta találatot okoz az egyik fegyverével, indítottam az öklömet, remélve, hogy Mirika inkább a kardommal lesz elfoglalva. A lényeg úgyis az volt, hogy az egyik kését lefoglaljam a szúrással, a figyelmét pedig magával a Katanával, aki hamis instrukciót adott – mindeközben pedig megpróbáljam megsebezni a pusztakezes sebzéssel, aminek szintén elégnek kellett lennie. Mindigis nagy hangsúlyt fektettem a kardforgatás művészetére, így reméltem, hogy váratlanul éri a kézzel mért ütés.

by **Mirika** Pént. Feb. 28 2014, 00:30

Hehe. Nem álltam meg mosoly nélkül a válaszát, bár kétségtelenül nem az a tiszta, élénk és édes mosoly ült ki az arcomra, mint máskor. Ez most bágyadt és álmos volt a kimerültségtől, amit minden tagomban éreztem. Azt hiszem nem is csak a kitartásom számlájára volt írható a fáradtságom, hanem egyfajta lelki blokk is szerepet játszott benne. Ilyen intenzív testgyakorlásom se volt már mióta, és mivel nem szoktam hozzá, hogy bírom a szuflát huzamosabb időn keresztül, szerintem már az agyam is el akarta hitetni velem, hogy én bizony hulla vagyok. Egy pillanatra behunytam és összeszorítottam a szemeimet is, hogy kiűzzem a dekoncentráltságot a kobakomból. Ha valamikor, akkor most észnél kellett lennem.
- Nem jó, ha így titokzatoskodsz, senki sem fog akkor benned úgy megbízni - mondtam ezt én, aki összesen egy emberke előtt tárta fel a teljes valóját, ugyanakkor rajtam legalább nem látszik, hogy rejtegetek valamit. Csak akkor venné észre ha elgondolkodna rajta: jééé, nem is tud rólam semmit. Szép kis előnyei vannak ám annak, hogy ilyen nyílt és közvetlen a viselkedésem, ez a legjobb takaró Rolling Eyes

Mondjuk az ő helyzete kicsit más volt, mint az enyém, bár lehet nem is olyan nagy a különbség köztünk igazából. Elvégre pontosan tudom, hogy semmit sem tudok Hinariról, és nem csak azért, mert tulajdonképpen ma beszélgettünk el egymással először úgy igazából. Kerülte a kényes kérdésekre a válaszadást. Pont, mint én, csak én picit jobban el tudom palástolni, hogy semmi fontosról nem beszélek Rolling Eyes

- Hihi, kösz hogy megerősítetted - kuncogtam, máris volt haszna ennek a kis beszólásnak. Sejtettem, hogy maximum 2-3 ütésembe kerülne legyőzni, de így, hogy ő maga megmondta, már mindjárt más lett a leányzó fekvése. Kettő csapás... eh, és persze hogy eszembe jut, ilyen közel voltam a győzelemhez a másik szöszi ellen is, és akkor jött az a lefáradás wtf

Mindegy, én már büszke voltam magamra, hogy ilyen szépen helytállok egy veretlen párbajmenővel vagy egy erős és tapasztalt céhvezér kollégával szemben is. Talán csak-csak fejlődtem ebben a PvP nevezetű hülyeségben, hála a SAO-nak. Lekerültek a terhek a vállamról, gyere és fenekelj el, Hinari-chan

Fújtattam egyet és kisebb haránt terpeszbe léptem, két késem pedig magam elé emeltem. A balt kicsit feljebb és előrébb, mint a jobbat, hiszen úgy készültem, hogy a jobb kezemmel indítok. Rászegeztem a tekintetem a lányra, próbáltam kitalálni, hogy akkor most hol sebezhető, mit nem véd jól ebből a pozícióból és hová fogja irányítani a kardja pengéjét. Majdnem biztos voltam benne, hogy cselezni fog, ő is tudta, hogy felkészülten várom a támadását, és hogy egy szimpla frontális támadásnál így előnyben vagyok. Viszont egyvalamit nem tudhatott, méghozzá azt, hogy ha defenzív vagyok, akkor hogyan mozgok :3 Támadás közben a védekezésemet kitérésre alapoztam, hiszen a tőrjeimmel a szúrásokra koncentrálok, de ilyenkor más volt a helyzet. Ha jó előre látom, hogy érkezik a támadás, akkor tudom használni a késeimet is védekezésre, és pont ezt akartam most is megtenni. Szúrás...ból lesz a vágás. Nem mozdultam el, viszont amíg ő irányt váltott a pengéjével, addig én sem maradtam tétlen. Egy apró, alig észrevehető mozdulattal megfordítottam a jobb kezemben lévő késen a fogásom, és lendületesen ellencsaptam vele. Mögötte volt az egész karom ereje, így nem aggódtam amiatt, hogy esetleg lenyomna. Csattantak a pengék, és a ritka hanghatás közepette föl akartam tolni a pengéjét, miközben elcsúsztatom rajta a sajátomat egészen a katana markolatáig, így effektíve lenullázva köztünk a távolságot. Ja, csakhogy eközben szembetaláltam magam egy kósza ököllel, amitől a józan összpontosítás helyett átvette a hatalmat felettem a reflexes ijedtség. Kapkodó mozdulattal rántottam az ütés elé a kardot terelő késem, és ettől a ponttól kezdve elmentek nekem otthonról. Gőzöm se volt, mi történik, csak két tessék-lássék csapást intéztem a lány felé, de még azt se tudtam, hová célzok, csak piff-puff. Elveszítettem a testem felett az uralmat, szétesett a lábmunkám, az egyensúlyom is felborult... Szóval vagy meghozza nekem a sikert a váratlan összevisszaság és a rendezetlen mozdulataim mögött rejlő káosz, vagy pont fordítva, és a vesztemet okozza, hogy eltűnt a mozdulataimból a precizitás és bizonyos fokig az erő a céltalan svungok miatt. Csak egy dolog tuti: nem bírok a lábamon megállni. Zutty!

by Ajánlott tartalom

Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)

Re: Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)