Étkező és konyha [régi]

Egy tágas helyiség, melybe 10 személyre szóló asztal helyezkedik el. A terem szélén több sütő és főzőfelület is van, hogy egyszerre többen is süthessenek.

Késő este volt mikor végeztem a küldetéssel. Kicsit jobban elhúzódott a vártnál és arra se számítottam, hogy a végén a Kezdetek Városában kötök ki. Ez az a fajta szaladgálós küldetés volt, az idegesítőbb fajtából. Egész nap oda vissza rohangáltam, de végre végeztem. Így most már nyugodtan haza térhetek Solvikba. Térhetnék, de éhes vagyok. Mivel elég sokat kellet "cipekednem" igyekeztem az inventorymat kirámolni amennyire csak lehetett. Így egy uzsonnás csomagom sem maradt. Ami az éttermeket illeti azok már bezártak. Ami meg nyitva van az iszonyatosan messze van. Legalábbis messzebb mint mint a céh ház. Az Angelic torony. Tudom, hogy ott biztos találok valami ehetőt és még csak fizetnem sem kell érte. Bár az éjszakai étkezés nem egészséges, de tekintettel arra, hogy ez egy virtuális játék és nem a valóság nem kell attól tartanom, hogy elhízom. Így majdnem mindegy mikor eszek. *korgás* Így úti célomul nem a központi portált hanem inkább a tornyot választottam...

Néhány perc gyaloglás utána meg is érkeztem a toronyban sötét volt jelezve, hogy senki sincs itthon. Legfeljebb csak Kokoro aki mostanában itt szokott éjszakázni, de ő most nyilván alszik. Elhatároztam, hogy nem fogom zavarni megpróbálom nem fel ébreszteni. A torony ugyan nagy, de egyúttal gyönyörű akusztikája van, ami viszont csak az éjszaka csendjében válik igazán feltűnővé, de olyankor nagyon. Lassan, óvatosan nyitottam a bejárati ajtót nehogy nagy zajt csapjak és beléptem a toronyba. Csendben haladtam az étkező felé. A folyosót itt-ott egy gyengén világító kristály világította meg, hogy mutassa az utat az éjszaka éhen kórászainak. Na nem mintha szükség volna rá. Az éhes emberek úgyis az orruk után mennek, ráadásul nekem még van egy alacsony látás jártasságom is. Így többé kevésbé látok anélkül is. Eközben megérkeztem az ajtó mögül víz csöpögését hallottam, ami kísérteties hangulatot teremtett a már amúgy is kísérteties toronyban. Mi csöpöghet? Kérdeztem magamtól és benyitottam...

Kokoro szobájánál voltam legalább is annál a szobánál amiben elméletileg időzik. Az étkezőt hátrahagytam. Mikor benyitottam ijedten ugrottam hátra. Kezemet reakcióból magam elé emelve. Odabent semmi sem világított, de hála a látásomnak láttam ami odabent volt. Rengeteg vér és toll, az egész szoba romokban. A kezdeti rémület után óvatosan bementem, hogy meggyőződjek arról, hogy nem csak hallucinálok. Leguggoltam és megállapítottam, hogy a vér valódi és friss. Borsódzott a hátam, éreztem, hogy figyelnek, ahogy lyukat fúr valami kézzel foghatatlan a hátamban. Remegtem, nem értettem miért, mikor nyugodt vagyok, de remegtem. Pánik félelmet éreztem a testem minden porcikája azt mondta: fuss. Az akaratom volt az egyetlen ami ezt meg akadályozta. Így hát amint eléggé körülnéztem, már pedig ez elég gyorsan megtörtént. Üzenetet küldtem a céh összes tagjának kivéve Kokoronak aki fent van a szobájában elméletileg. Az üzenet így szólt:



Sétálva jöttem Kokoro szobájáig, bár megnyugodtam mióta elhagytam a szobát az érzés a hátamon nem múlt el. Úgy éreztem ha most elkezdek futni, többet nem állok meg. Ezért kellet megjátszanom azt mint aki halálosan nyugodt. Bekopogtam a szobába.
-Kokoro, én vagyok, bejövök!
Mondtam és benyitottam.

Késő este volt, és én a plafont bámultam némán. Nagyon rossz előérzetem volt, ami nem hagyott aludni. Pedig fáradt voltam csöppet nem ezzel volt a gond, hanem az, hogy valami nyomasztott, valami rossz, melyet én magam sem tudtam megfogalmazni. Tűzrózsa is nyugtalannak látszott, ahogy ott feküdt. Szemei a holdat lesték kint az ablakon keresztül. Vajon mit érezhetünk? Hallottam már olyan esetekről, amikor az ember megérzi előre a bajt, de nem hittem volna, hogy ez egyszer velem is előfordulhat. És ha ezért cserébe fut végig a hátamon a hideg, akkor jobb, ha inkább messziről elkerülnek ezek a „jóslatok”. Már készültem behunyni a szemem, amikor hirtelen üzenetem érkezett. A szemeim kinyíltak, és kezeimmel villámsebesen megnyitottam a menümet. Csak pár szó volt benne. Lerúgtam magamról a takarót, és felpattanok az ágyamból.
- Tűzrózsa! –szóltam petemnek.
Persze ismét csak névleges szólás volt, mert lángparipám, már akkor felkelt a földről, mielőtt kikászálódhattam volna az ágyból. Úgy mondva a takaró lerúgás volt neki az indulásra szóló rajt jel. Anyagi helyzeteim miatt az első szinten szálltam meg, amely olybá tűnik, most hasznot jelentett számomra. Mindenesetre kiszaladtunk a fogadóból, majd felülök Tűzrózsára. Ha lenne időm, és türelmem felnyergeltem volna, mert a vágta néha kicsit kelletlen. Mindenesetre sarkaimmal finoman megbököm a pacim oldalát jelezve, hogy elindulhat, és ő már száguldott is. Kis idő elteltével megpillantjuk a céhházunk sziluettjét, szinte berobogtunk a céhbejáraton. Sehol senki. Bekapcsoltam a Hallgatózásomat. A mi kettőnk által okozott lármán kívül nem sok zajt hallok meg egy ideig, de egy-két pillanat után a jártasságom jelez valamit a folyosókról. Csettintek egyet nyelvemmel, mire Tűzrózsa megindul, és mire a konyha közelébe ér megpillantjuk Atorut. A fiúnak mintha valami baja lenne. Lepattanok petemről, és odaszaladok hozzá.
- Atoru mi a baj? – kérdezem tőle.
Akaratlanul is az ebédlő felé kaptam a tekintetem. Nyeltem egyet is beléptem az ajtón… de ami bent fogadott az szörnyű volt. Tágra nyílt szemmel, tátott szájjal meredtem a konyha maradványaira. A hirtelen meglepődöttséget szépen lassan elnyomta valami más érzet. Aggodalom. Egyetlen mozdulattal lehívom a menümet, majd még eggyel előhívom a barátlistámat ellenőrizve a céh tagokat. Megnyugodtam, majd Ato felé fordulok.
- Légyszi ad oda az egyik késed. – nyújtom felé a kezemet – Ki szeretnék próbálni valamit.
Komoly szemekkel nézek rá. Tűzrózsa eközben hangos nyerítéssel jelez az ittlévőknek, hogy megérkeztünk.

Követett Atoru, ahogy reméltem, és végül elém tárult a látvány, ami iszonyúan elborzasztott. Kissé összeszedtem magamat, majd megkérdetem Atot, hogy adja oda egy kicsit a tőrét, hogy kipróbálhassam az elméletemet. Megmarkolom a kés markolatát, majd pördítek egyet rajta, hogy a penge lefele álljon. Mielőtt Ato bármivel is próbálkozna, megmarkolom a kés markolatát, és lefelé rántom a karomat, míg a kést felfelé húzom. Nagyon remélem, hogy tévedek, mert bár nem nyomtam rá túlságosan a tenyeremet késre, azért tuti kicsit mély sávot hagy maga után. Bár sérülni csak 1 pontot sérülök, reményeim szerint csak a pixelek fognak csillogni a tenyeremben, és nem fogok vérezni… meg fájdalmat sem fogok érezni. Nem esne túlságosan jól. Mindenesetre, ha véreznék, és fájdalmat is éreznék, az ráharapok az ajkamra, és hónom alá dugva a karomat elmormogva magamban egy-két káromkodást. Persze a kést mindazonáltal visszaszolgáltatom jogos tulajdonában, és bocsánatkérő tekintettel mosolygok rá. Gondolom nem adta volna ide, ha megmondtam volna mire kéne, de hát, na… muszáj volt megtudni, hogy ez most egy vérzős terület, vagy ugyanúgy pixeleződik a vérünk. Végezetül lehívom a menümet, és megnézem a minimappomat. Úgy láttam mindenki itt van az épületben, ezek szerint mehet a körüzi. Máris átlépek az üzenetek menüre, majd Atorut leszámítva az összes itt levőnek elküldöm a következő Üzenetet.

„Kedves Voice tagok. Mint látom ti is itt vagytok a Toronyban, így megkérnélek titeket, hogy fáradjatok le a Konyha és Étkező helyiségbe… előre szólok kicsit morbid a látvány. És van itt egy ajtó, aminek nem kéne itt lennie…. már ha Miri nem rendezett átépítését, mióta itt jártunk.”

Gyors a fiúra pillantok, és biccentek felé, nehogy azthiggye megfeledkeztem róla.

Miután beléptem Kokoro szobájába nem mondtam semmit csak biccentettem neki. Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék... lássuk csak....
csapó egy:
Estét Kokoro, megtennéd, hogy a jövőben feltakarítod magad után az étkezőt?

csapó kettő:

Estét Kokoro, Légy óvatos mert mumusok járják a tornyot, az ágyad alatt is van egy.

csapó három:

Menekülj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

csapó négy:

Gyere segíts takarítani.

csapó......

csapó kilencvenkilenc:

Bocsi csak a mosdót keresem...

Egyik variáció se nyerte el a tetszésem... Aztán megérkezett Mirika, nem lacafacázott a tárgyra tért.
-Hát, hogy is fogalmazzak... valaki szép ki rendetlenséget hagyott maga után, de jobb ha a saját szemeddel látod. Ezután üzenet érkezett.:

„Kedves Voice tagok. Mint látom ti is itt vagytok a Toronyban, így megkérnélek titeket, hogy fáradjatok le a Konyha és Étkező helyiségbe… előre szólok kicsit morbid a látvány. És van itt egy ajtó, aminek nem kéne itt lennie…. már ha Miri nem rendezett átépítését, mióta itt jártunk.”

Úgy látom Ayani sokat törődött a formaságokkal Mirira majd Kokorora pillantottam.
-Menjünk! Mondtam és én is elindultam az ajtó irányába. Oda érve ismerős látvány fogadott csak volt még pár + fő. Ezzel teljes volt a csapat.
-Most, hogy mindenki összegyűlt, gondolom nem kell magyaráznom..... íme a bizonyíték arra, hogy Ayani titokban házibulikat rendez! ...mikor megérkeztem már ilyen volt.
-Szóval mi legyen? Benyissunk? Kérdeztem a többieket. Nem tudom mi van az ajtó túloldalán vagy, hogy-hogy került ide, de abban biztos vagyok, hogy a legjobb amit tehetünk az-az, hogy az ajtók mögé nézünk, illetve az ajtó mögé. Feltehetőleg ez a kulcs a probléma megoldásához... ha meg mégsem... akkor csak túl kell élnünk és nyithatunk egy kísértet kastélyt a céhház helyére. Ha már kereskedő céh lennénk a minimum az, hogy meglátjuk a dolgokban a lehetőséget... és ez tényleg csak a minimum.
Ezek után megpróbáltam kinyitni az ajtót...

A kés rándul, Ato kiállt…. én meg csak állok, mint a jól lakott napközis. A kés még a kezemben volt, de semmi sem történt… Eh elfeledkeztem róla, hogy nem használhatom más kaszt fegyverzetét. És az előbbi műveletem sajna kudarccal végződött… vagyis hülye vagyok én? Dehogy sajna szerencsére. Így jobban belegondolva ebben a világban lehet, nem állna el a vérzés, és a végén még elvérzek, és meghalok… Az nem lett volna jó. Bocsánatkérően adtam vissza Atonak a kését.
- Ne aggódj. Sok marhaságot csináltam már, és még mindig itt vagyok. És a Kezdetek Városa sem ég lángokban, pedig Tűzrózsa egyszer aludt az egyik fán is. – kis oldalpillantást vetek petemre, majd elmosolyodok, és hozzáteszem – De a részleteket inkább meghagyom.
Ember legyen a talpán, aki érti, miért ebben a helyzetben kezdek el tréfálkozni… lehet, csak kicsit csökkenteni akarom a fiú aggodalmát? Lehet. Nemsokára a többieknek is megérkeznek, és úgy látom, nem sok mindenki van túl jó hangulatban. Persze Miri eventes felvetése értelmes lenne, de akkor Kayaba rohadtul szemét szegénykisgyermekekkel. Jó hogy nem levágott fejeket tűzdel karóra….Szegény Kokorot úgy tűnik nagyon megviselte a dolgok állása. Aidor eközben az ajtót kezdte el presztrálni, míg mi közben felszerelkeztünk, ám ami utána történt az csak felszította a tüzet. Az… AJTÓ megragadta Ato kezét, és egyszerűen berántotta magával. Rá nemsokára Ato rohant utána, és Kokoro is utánuk ment.
- Tűzrózsa! – kiáltok petemhez, aki rögtön mellém is sietett. Rápattantam a hátára, és nekiindult a lépcsőnek. Tűzrózsa már elég jártas a lépcsőfutásban, hisz nem egyszer kellett már megmászni a Tornyunk, így elvileg hamarosan be kellett érnünk Kokorot is. Ha így volt, és van elé hely, akkor mellélépünk, és lelásítunk, miközben én a kezemet nyújtom a lánynak. Ha megfogja a kezem, egy hórukkal felhúzom magam mellé Tűzrózsára. Szegény lányka szinte csont és bőr, amennyire látszik, nem hiszem, hogy túl nagy gondot okozna megemelni, vagy Tűzrózsának cipelnie. Ha Atot utolérjük, akkor őt csak megelőzzük. Azért én sem vagyok rabszolgahajcsár, és Rózsa sem teherkocsi.

Szépen lassan beérem Kokoroékat, és már nyúlok is Kokoro felé, hogy húzzam fel, ám Tűzrózsa arrébb lép, így nem érem el. Megint nyúlok feléjük, ám lassítani kezd. Nem értettem mire akad kilyukadni, de végül leesett.
- Eh… mégse tudlak felvenni… Bocsi, Tűzrózsa nem bírna el kettőnket… Mindegy akkor előre megyek. Csak kitartás!
Már csak egy kantár kéne, és kellő hangulat, és elkiáltanám magam, hogy „Gyitte paci, gyitte”. Persze se kantár, se kedv, szóval inkább csak komoran meredek magam elé. És vágtatok, mint az állat. Szegény kicsim az első 10 percben szinte már majd ki fulladt. Nem is csodálom, hisz most én is rajta lógok. Így hát mikor megállunk kicsit szusszanni, le is szállok róla.
- Jól van kislány. Pihenj egyet.
Pár percet csak állunk, ám amint újra rendbe szedte magát, máris indulunk tova. Az út hosszú volt az igaz, de volt egy célunk, amit el kellett érnünk. Aidor. Nem értem Miri miért nem ért még be minket, de nem számít. Mire végre leérünk, szinte majd ki fulladunk, mint a ketten. Térdre rogyva, támaszkodva lihegek, míg Tűzrózsa is lefekszik kicsit, hogy összeszedje magát. Mi érkeztünk elsőnek, mert menet közben lehagytuk Atot is. Míg a többiekre várok, körbenézek a teremben. Nagyjából gázban lennék, ha nem lenne Tűzrózsa… Szóval jah, örülök, hogy itt van, mert elég komornak tűnik itt minden. Lehívom a menüm, és pittyegni kezdek.

„Jó lesz sietni, mert hosszú az út lefele… most sikerült csak leérnem.”

Majd el is küldöm. Atonak és Mirinek küldtem csak el. Kokororól nem feltétezem, hogy túlságosan ráérősen haladna. Szerintem ő lesz a második, aki megérkezik. Végül mire mindenki leér, talán már eléggé kipihentük magunkat Tűzrózsával. Ám ekkor egy küldi felkérés jött nekünk… elutasítás gomb nélkül. Mirire pillantok, majd végül összehúzott szemekkel megnyomom a gombot. Hisz más választásunk úgy sincs. Azonban… egyszer csak felfigyelek egy hangra. Fülelek. Intek a többieknek, hogy kicsit maradjanak csöndbe, majd tovább Halgatózok.
- Francba! Gyerünk mindenki mozgás. – szólok gyorsan a többieknek – Lények közelednek abból az irányból.– mutatok a Keleti toronyra – Zombik nagy valószínűséggel, esetleg Denevérek mellé. Hörögnek, csoszognak, és kattognak, és egyre közelebbről… Van egy olyan érzésem, hogy többen vannak, mint kellene.
Nézek Mirire, majd a Nyugati ajtóhoz lépek – Nos? Harcoljunk, vagy inkább kerüljük el őket?
Nem szeretnék harcolni. Nem tudom, ugyanis milyen hatással lennének a zombik Kokorora. Tudom, hogy ők csak egy egyszerű mobok.. .de hát ő mégis csak fiatalabb, mint mi, és a vértől is milyen sápadt lett szegényke. Miri válaszától függően nyúlok a kilincs felé, hogy kinyithassam az ajtót. De ha ő harcolni akar… akkor az él sorba megyek, az ajtó, és Kokoro közé állva.

// Zombikat támadom, ha egy elpusztul, váltok a következőre. Ha ötöst vagy hatost dobok, az +16 sebzést jelent a megtámadott lénybe //

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

// nem az volt, hogy Miri 4 zombit ütött ki? o.O csakmert 3-nak húztad ki az életsávját. //

Hiába nyitom ki a szobát, sajnos nem egy további út vár minket, csak egy zsákutca. Sajnos számolni kellett ezzel a ténnyel is, így rögtön fordulok is meg, és az ajtó, és Kokoroék közé állok be, ugyanis azok a dögök szépen áttörték az ajtót, és jönnek ellenünk. Miri szélvészként hasít be közéjük, és rendre el is pusztít 4 zombit. Most mi következtünk. Miri sebzése után már könnyű volt behatárolni lények HP-ját. Rábököm a Kesztyűmre, és pár kattintással ki is választom a Pörgőst. Így remélhetőleg elég gyors leszek hozzájuk, hogy lekétszerezzem. Egyelőre még nem támadtak, így nincs szükség kristályra, hogy felingereljem őket. Tűzrózsának biccentve máris rohanunk a sűrűjébe.

// Pörgős Aktiválva Gyorsim +6-al nő (42) minden támadás Zombira //